Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-27 / 39. szám
1986. szeptember 27, SZABAD FÖLDMŰVES. й mezőgazdasági - élelmiszer-ipari komplexum feladatai a 8. ötéves tervidőszakban JÚLIUS VARGÁNAK, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének a nyitrai aktivaértekezleten elhangzott beszéde Ä CSKP XVII. kongresszusa pozitívan értékelte a mezőgazdaság fejlődését és a lakosság élelmezésében elért eredményeket, különös tekintettel az élelmiszerekből való önellátás lényeges növelésére. Az utóbbi 15 évben, főleg a 7. ötéves tervidőszakban — az 1981—1982-es évi problémák ellenére is — a csehszlovák mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés dinamikusan fejlődött, s lényegében teljesültek a 7. ötéves tervidőszak feladatai. A párt és a társadalom rendszeres és jelentős támogatásával, elsősorban a termelés anyagi-műszaki feltételeinek megteremtésével sikerült megszilárdítani az intenzifikálási folyamatot. Mindez — az erőforrások, a termelési tényezők és a belső tartalékok hatékony kihasználásával — megmutatkozott a teljesítmények, s bizonyos mértékben a mezőgazdasági és az élelmezésügyi ágazat hatékonyságának növekedésében is. Az utóbbi években az SZSZK mezőgazdasága és élelmiszeripara is sikeresen fejlődött. A termelés néhány ágazatban gyorsabb ütemben fejlődött, mint az országos átlag. Számos mutató tekintetében azonban meg kell gyorsítani a CSSZK és az SZSZK közötti aránylag nagy különbségek eltávolítását. A jelenlegi időszakban elsősorban arról van szó, hogy a 7. ötéves tervidőszak feladatai teljesítésének elemzésén keresztül megmutassuk: a mezőgazdasági és az élelmezésügyi reszortban adottak az előfeltételek és elegendő a munkaerő a termelés hatékony intenzlfikálásáből következő igényes feladatok sikeres teljesítéséhez. A 7. ötéves tervidőszak feladatainak sikeres teljesítése és a társadalmi előfeltétélek — ezek azok a feltételek, amelyek segítségével megkezdtük a 8. ötéves tervidőszak igényes feladatainak teljesítését. Főleg azoknak a feladatoknak a teljesítéséről van szó, amelyek társadalmunk szociális és gazdasági fejlesztésének meggyorsításából következnek. Az eredményekről végső soron a termelési folyamatok szervezési szintje, a szervező- és irányítémunka hatékonysága, valamint az ágazat dolgozói alkotó kezdeményezésének továbbfejlesztése dönt majd. Ezekkel a kérdésekkel azért foglalkozom részletesebben, mert a jövőben ilyen álláspontból Indulunk ki az ágazat irányításában, s ezt az álláspontot követeljük meg az Irányítás középső fokozataitól is. A másik kérdéscsoportot a 8. ötéves tervidőszak feladatainak igényessége jelenti. Meggyőződésem, hogy társadalmunk szociális és gazdasági fejlesztése meggyorsításának szükségszerűségével kapcsolatban nincsenek nézetkülönbségek. Azonban nem így fest a nézetek egysége, ha a konkrét feladatokat nézzük az egyes vállalatoknál vagy szervezetekben. A rendkívül igényes feladatokból kiindulva mezőgazdaságunknak és élelmiszeriparunknak a 8. ötéves tervidőszak éveiben jelentős lépést kell tennie az intenzív és hatékony termelés érdekében. A másik oldalon azonban látni kell a lehetőségeket és az előfeltételeket, valamint a hatékony intenzifikálás útjait. Számos, megoldásra váró probléma tudatában teljes felelősségérzettel elmondhatjuk, hogy a feladatok teljesítéséhez reális feltételek vannak. Adottak az előfeltételek ahhoz, hogy az elkövetkezendőévekben az élplmiszer-termelést a legfejlettebb országok színvonalára emeljük, nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi mutatók tekintetében is. Ha a mezőgazdaságilag legfejlettebb országok színvonala elérésének szükségszerűségéről beszélünk, nem az illúziók kiváltására vagy propagációs jelmondatokra gondolunk. A hatékony intenzifikálási folyamat meggyorsításának szükségszerűsége követeli meg a termelés további növelését; e tekintetben számos mutató vonatkozásában lényegesen elmaradunk a világszínvonaltól. Főleg az olyan mutatók esetében jelentős a lemaradás, mint a termelés anyag-, energia-, alap- és munkaigényessége, a munkatermelékenység és a gazdasági hatékonyság. Tudjuk, hogy nagyon sok függ a mezőgazdasági—élelmiszeripari komplexum szállító ágazataitól. A problémák súlypontja és megoldást lehetősége a belső erőforrások és tartalékok mozgósításában rejlik. Érthető, hogy az említett igényes feladatokat az irányítási alakulatok — kezdve az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumával az Irányítás középső fokozatain keresztül égészen a vállalatokig — eddigi hozzáállásával nem teljesíthetjük. Az élelmiszer-termelés minőségileg magasabb szintre való emelése forradalmi feladat. A harmadik kérdéscsoport az, hogy az Irányító szervek. így a MÉM, a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok, a vezérigazgatóságok, a mezőgazdaságnak szolgáltatásokat nyújtó szervezetek, a tudományos-mjjszaki bázis és más Intézmények hova irányítsák igyekezetüket és energiájukat. E folyamat eredményessége végső soron a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari üzemekben dől el, természetesen a belüzemi szervezés és irányítás hatékony formáinak teljes mértékű kihasználásán keresztül. Ezért a tökélesített irányítási rendszer szellemében megszilárdítjuk a vállalatoknak a feladatok teljesítésére hivatott helyzetét, hatáskörét és felelősségét. Ez nem zárja ki, hanem éppen ellenkezőleg, feltételezi a társadalmi munkamegosztás és a termelés vállalatközi kooperálásának elmélyítését, a hatékony szervezési formák keresését. Az említettekből kiindulva szükségszerű, hogy már ma határozottan érvényesítsük a vállalatok hatékony káder- és gazdasági megszilárdításának Irányzatát. Ma már számos olyan korszerű szocialista vállalatunk van. amelyekre a kiváló szervezési és irányítási színvonal, valamint a gazdasági eredményesség jellemző. Azonban olyan vállalataink is vannak, amelyek mér néhány évtizede szó szerint a szocialista társadalom ölében ringatóznak, nem beszélve a lemaradozó vállalatokról, amelyekről még sző lesz. Ezzel összefüggésben hatékony intézkedések elfogadására lesz szükség. A vállalat felfogásából, mint a szervezési szerkezetek alapvető és döntő tényezőjéből kiindulva szükségszerű, hogy lényegesen megváltozzon az irányítási tevékenység az Irányítás felsőbb fokoz/itain is. Tudatosítjuk, hogy e fokozatokon az irányítási tevékenységnek a vállalatok műszaki és gazdasági feltételeinek megteremtésére kell összpontosulnia. A mezőgazdaságnak szolgáltatásokat nyújtó szervezetek és a tudományos-kutató bázis tevékenysége eredményességének értékelésénél abból fogunk kiindulni, hogyan járultak hozzá a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelés hatékonysSgának növeléséhez. Ennek érdekében szintén alapvető intézkedéseket kell kidolgozni és végrehajtani. E bevezető gondolatok után engedjék meg. hogy' részletesen ismertessem önökkel azokat a javaslatokat, álláspontokat, amelyek segítségével befejezhetjük a 8. ötéves terv kidolgozását és főleg gyakorlati teljesítését. ELŐTÉRBEN A NÖVÉNYTERMESZTÉS GYORSABB ÜTEMÜ FEJLESZTÉSE Az egész mezőgazdasági termelés intenzívebbé tételének legfontosabb tényezője a növénytermesztés gyorsabb ütemű továbbfejlesztése. E tekintetben a szocialista mezőgazdaság építésének történetében az előző ötéves tervidőszakban értük el a fordulópontot. Természetesen, ez csak az első lépést jelentette, de ez a jelenlegi ötéves tervidőszakban magában már nem elegendő. Továbbra is kulcsfontosságú feladat a gabonafélék termelése és a mezőgazdasági üzemek takarmányokból való önellátásának megoldása. A 8. ötéves terv évente 4 millió tonna gabona termelésével számol, az élelmiszer-ipari hasznosítású búza és a sörírpa minőségének lényeges javítása mellett Ez — a feltételekből kiindulva — reális feladat. Itt mindenekelőtt a talajok termőképességének javítására, a jobb biológiai anyaggal való ellátására, az elegendő mennyiségű műtrágyára és a gépesítés magas fokára kell gondolnunk. Egész sor tapasztalt gabonatermesztőnk van, akik már az évek hosszú során bebizonyították, hogy gabonaféléket a kedvezőtlen időjárási viszontagságok között is tudunk termelni. Igaz, nem minden mezőgazdasági üzemben értékelik kellőképpen a gabonafélék termelésének jelentőségét. Lehetnek és bizonyára lesznek is különbségek az egyes években, ezért még többet kell tenni a terméshozamok állandósítása és további növelése érdekében. Az idén őszintén örülünk azoknak az eredményeknek, amelyeket a Kelet- és a Közép-szlovákiai kerületben értek el. A mai aktivaértekezleten nem arról lesz szó, hogy milyen agronómiái beavatkozásokkal lehet növelni a gabonafélék termelését és terméshozamát. Inkább arról, hogy a jövő évi termés megalapozásán keresztül — ami már megkezdődött — minden mezőgazdasági üzemben tudatosítsák a felelősségteljes és szakmai hozzáállást. Ennek szükségszerűségét a jövőben még fokozza az a tény, hogy a gabonafélék és a tömegtakarmányok termelésének növelésével és minőségük javításával minden mezőgazdasági üzemnek önellátóvá kell válnia. Ugyanis a korábbi évek tapasztalatából kiindulva, amikor is a hiány pótlása a központi szervekre hárult, megoldatlan helyzetbe kerülnénk. A jövőben abból az alapelvből indulunk ki, hogy minden mezőgazdasági üzem vállaljon felelősséget az állattenyésztést termelés feladatainak teljesítéséhez szükséges takarmányalap megteremtésében. Lényegesen megváltoztatjuk a központi takarmányalapból való szétosztás módszerét. Ezen Intézkedéseknek az a célja, Jiogy a mezőgazdasági üzemekben annyi állati terméket állítsanak elő, amennyihez elegendő mennyiségű takarmány áll rendelkezésükre. E tekintetben az első lépést a takarmánytermelés és -hasznosítás alapelveinek következetes érvényesítése jelenti, ami feltételezi a MÉM mellett egy külön alap megteremtését. Már ismertettük az állami alapba történő felvásárlás és a központi takarmányalapból való juttatás nagyságát, hogy ez a felső határ, és számos más intézkedést. A másik, sokkal fontosabb lépés, hogy az 1988—1990-es évekre egy egységes rendszert dolgozunk ki. Ennek során nem kerülhetjük el, a gabonafélék állami felvásárlásának tárgyilagos módosítását, természetesen nem a 8. ötéves tervfeladatok könnyítéséről lesz sző. Az említett egységes rendszer kidolgozásával párhuzamosan további problémákat is meg kell oldani. Annak a mezőgazdasági üzemnek, amely túlteljesíti a gabonafélék tervezett termelését, lehetőséget kell adni olyan tartalék képzésére, amelyet felhasználhat az állattenyésztést termelés hatékonyságának további növelésére vagy magasabb felvásárlási áron eladhat a MÉM-alapba. Természetesen, a fordított eljárás is érvényben lesz: ha a mezőgazdasági üzem nem teremti meg a szükséges takarmányalapot, a MÉM-alapból magasabb áron vásárolhat. E változásokkal már a jövő év folyamán számolni kell. Senki számára nem írjuk szét a gabonafélék területét, a gazdasági állatok számát és más olyan mutatót, amelyek a gazdasági terv mérlegelésének tárgyát képezik. Ugyanakkor nyomatékosan és időben figyelmeztetjük a mezőgazdasági üzemeket, hogy a jövő évtől kezdve teljes mértékben felelősek a szükséges takarmányalap megteremtéséért. A növénytermesztés fejlesztésében különleges helyet foglal el a szemes kukorica. Az eddigi eredmények eléggé eltérőek, s távolról -sem használjuk ki a potenciális lehetőségeket. Erre a magyarországi termelési rendszerek és a hagyományos termelési módszer közötti különbségekből is következtethetünk. E kedvezőtlen helyzetért részben a Slovosivo termelési-gazdasági egység, de főleg a Trnavai Kukoricatermesztési Kutatóintézet a felelős, amelyek nem csökkentették lemaradásunkat a nagy termőképességű hibridek vetőmagszaporításában, ráadásul drágán állítják elő a vetőmagvakat. A terméshozamok ingadozása a kedvezőtlen anyagi-műszaki bázissal is szorosan összefügg. Látni kell azon mezőgazdasági üzemek előnyeit, arnelyek élnek a termelési rendszerek adta lehetőségek kihasználásával. különös tekintettel a technológiai fegyelem szigorú betartására, a tudományos ismeretek hasznosítására, a jobb 11 növényvédőszer- és gépellátásra. Azon fogunk munkálkodni bogy megoldjuk a felmerülő problémákat, ezért a népgazdasági követelmények alapján újra előterjesztjük a kukoricatermelés programszerű megoldásának javaslatát. Ugyanis a Kukoricatermelés növelése nemcsak ágazati, banem népgazdnsagi érdek is. A kukaricatermelés intenzívebbé tétele érdekében a saját intézkedések érvényesítésére is sort kerítünk. A jövőben tovább folytatjuk a magyarországi termelési rendszerek érvényesítését, a nyitrai Agrokomplex vezérigazgatóságát hasonló feladattal bízzuk meg, s folytatjuk a hazai termelési ' rendszerek kiszélesítését. Pozitívan értékeljük és a jövőben is támogatni fogjuk az Ostrovi, a Cíferi és más Efsz-ek kezdeményezését. A takarmányokból való önellátás elérése szempontjából rendkívüli szerep jut a tömegtakarmányok termelésének, minőségük javításának és nagyobb fokú hasznosításuknak. Az utóbbi években a mennyiségi mutatókat már nagyjából teljesítetttik, de még nem sikerült előrehaladást elérni a minőség javításában, ráadásul a takarmányokat drágán termeljük, ami kedvezőtlenül hat a tej- és a marhahús gazdaságossságára. A tömegtakarmányok vonatkozásában 1990-ig el kell érni az 1. és II. minőségi osztály 75—80 százalékos arányát, ugyanakkor csökkenteni kell a termelési költségeket és a veszteségeket. Ezt az anyagi-műszaki bázis építésével Is elő kívánjuk segíteni. Például 1990-ig 2,8 millió köbméter befogadóképességű szénatárolót és 1,8 millió köbméter befogadóképességű szilázstérséget létesítünk, s számítunk a.nagy teljesítményű gépek számának növekedésével is. A mezőgazdaság többek között 90 darab Kabar típusú gépet, 1100—1300 Horal rendszert és 600—700 hegyi kaszálógépet kap. Igényes feladatokat kell teljesítenünk az olajnövények termelésében is; a 7. ötéves tervidőszak valóságához viszonyítva 40 százalékos növekedéssel számolunk, ami az önellátás elérését is jelentené. Ez mindenekelőtt megköveteli, hogy az őszi repce termesztése az északabbra fekvő, a napraforgó terr mesztése pedig a déli körzetekre essen. A burgonyatermelés már hosszú ideje a növénytermesztés leggyengébb ágazatai közé tartozik. Ennek következtében néha kénytelenek vagyunk külföldről exportálni burgonyát, szinte évente hiány van az ipari burgonyából, ráadásul a keményítőtartalma is alacsony. Ezért a Slovosívo termelési-gazdasági egység, de főleg a Velká Lomnica-1 Kutató és Nemesítő Intézet a felelős. Hiányoznak a nagy termőképességű fajták, nincs meg az étkezési burgonya kellő szerkezete, az ültetőanyag előállításában alapvető agronőmiai hiányosságok fordulnak elő, és még sorolhatnám tovább. Az SZSZK kormánya jóváhagyta a burgonyatermelési programot. Megvalósításával már az elkövetkezendő években lényegesen növelni és állandósítani kel! a terméshozamokat, s javítani a minőséget. A 8. ötéves tervidőszakban 90 ezer tonna befogadóképességű, klímaberendezéssel ellátott raktár építésével számolunk. Hasonló a helyzet a cukorrépa-termelésben is. Ugyan a bučanyi nemesítők jóvoltából nemzetközi szintű hibridekhez jutottunk, a termelés lényegesen elmarad az elvárásoktól, s Európában az utolsók közé tartozunk. Jogos panaszok vannak a vetőmagvak külalakjára, minőségére. Nagyok a betakarítási és a betakarítás utáni veszteségek, beleértve a cukorgyárakat is. A cukortartalom tekintetében már régen a holtponton vagyunk, ami az agrotechnika, a tápanyagellátás és a növényvédelem rovására írható. Cukorrépa- és cukortermelési kQncepciónk is van, amely 39 tonnás hektáronkénti terméshozammal és 16 százalékos cukortartalommal számol a veszteségek és a termelési költségek lényeges csökkentése mellett. A vetőmagvak betakarítás utáni kezelésére hivatott létesítmény felépítésével azt a célt tűzzük ki. hogy biztosítsuk az egycsírájú, I. minőségi osztályú vetőmagot. Az Édesipari Tröszt vezérigazgatóságától elvárjuk, hogy a termelési rendszerek érvényesítésén keresztül hozzájárul az agrotechnika javításához, s valóban a cukortermelés integrátorává válik. A Cíferi Efs2-ben sikeresen halad a (Becker) vetőgépek kooperációs alapon történő gyártása. A Szövetségi Általános Gépipari Minisztérium is lépéseket -tett a vetőgépek licenc alapján történő gyártása érdekében. A betakarító gépsorok kialakításában felmerülő problémákért és a nagy betakarítási veszteségekért bíráló igényességgel kell szólni az Agrozet konszernről. felentög tartalékaink vannak a zöldség- és gyümölcsfélék termesztésében is. Pozitívan értékeljük azokat a változásokat, amelyekre az utóbbi években került sor, különös tekintettel az egyes kerületek és járások önellátásra való törekvésére. Ugyancsak pozitívan értékeljük a kertészkedők tevékenységét, de jobban oda kellene figyelni a társadalomellenes törekvésekre. A 8. ötéves tervidőszakban az Intenzív gyümölcsültetvények területét legalább kétezer hektárral kell bővíteni, előrehaladást kell elérni a tranzit kompresszorállomások mellett létesített üvegházak kihasználásában, az egyes kerületek és járások önellátásnak elérésében, a korai és a hajtatott zöldségfélék termesztésében, valamint az elosztás megoldásában. A BELTERJESlTÖ TÉNYEZŐK ÉSSZERŰ KIHASZNÁLÁSA A növénytermesztés színvonalának 8. ötéves tervidőszakra tervezett emelése csakis a belterjesítő tényezők ésszerű kihasználásával érhető el. Ezen folyamaton belül elsősorban arra kell törekedni, hogy a növényeknek minden alapfeltételt biztosítsunk a fejlődéshez. Az ipari trágyát illetően — hatóanyagban számítva — 250 kilogramm NPK-ról beszélhetünk átlagosan, s a 8. ötéves tervidőszakban a nitrogén- és foszfortartalmú műtrágyák mennyiségének csupán kis mértékű növekedésével számolunk. Jelentősebb mértékű lesz a növekedés a mésztartalmú műtrágyákat illetően, s főképpen a szerves trágyák minőségének javítása kell hogy előtérben szerepeljen. A talajviszonyok rendezése és a szerves trágyázás színvonalának tökéletesítése megteremti a feltételeket az ipari trágya hatékonyabb kihasználásához — s ezáltal természetesen a növénytermesztés további fejlesztéséhez. Számos mezőgazdasági üzemünkben azonban másképpen gondolkodnak. Sok helyütt a takarékosságot helyezik előtérbe ilyen vonatkozásban ts. Az ilyen állapottal természetesen nem érthetünk egyet. Igen, a takarékoskodás tényét mindenképpen szem előtt kell ° tartanunk. De takarékoskodjunk ott, ahol arra adottak a lehetőségek. Azonban semmiképpen sem a talaj termőképességének a rovására. A növénytermesztés belterjesítésének a folyamata meg fogja tőlünk követelni a valóban szakszerű, tudományos hozzáállást a növényvédelemmel kapcsolatosan. Ebből kifolyólag rövid időn belül meg fog kelieni valósítani azt az elképzelést hogy a különböző tudományos és kutatóintézetek hatékonyabban járuljanak hozzá a növényvédelemmel kapcsolatos problémák rugalmas megoldásához. Elsősorban az agrokémiai vállalatok tevékenységéről van szó, mivel ezen vállalatok közül nem egy igyekszik mintegy mellékvágányra térni valódi küldetése elől: hatékony szolgáltatásokat nyújtani az őstermelő vállalatoknak, amelyek tulajdonképpen saját eszközeikből hozták létre '(Folytatás a 12. oldalon)’
