Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-05 / 27. szám
1986. július í. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 fiz igenvesseor a szigorúság és az igazságosság légkörében A perui fővárosban, Limában tartotta meg XVII. kongresszusát a Szocialista Internacionále. A tanácskozáson több mint 50 párt 400 küldötte vett részt. Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága üzenetet intézett a tanácskozás résztvevőihez. Az üzenet megállapítja: A Szocialista Internacionále 1985. októberében felszólította az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót, tegyenek meg mindent, hogy kedvező fordulat következzen be a fegyverkezési politikától a földi élet, a béke, szabadság és az emberi méltóság megőrzésének irányába, önök kétségkívül tudják, a Szovjetunió azóta sok jelentős lépést tett, hogy megkönnyítse ezt a fordulatot. — 1986. augusztus 6-ig meghoszszabbltottuk az atomrobbantásokra elrendelt egyoldalú moratóriumot, javasoltuk a megállapodást a nukleáris kísérletek betiltásáról; — a január 15-t nyilatkozatban előterjesztettük a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek felszámolásának az évszázad végéig szóló konkrét programját; — Javaslatot terjesztettünk elő a Szovjetunió és az USA Európában levő közepes hatótávolságú rakétáinak felszámolására, valamint a harcászati-hadműveleti nukleáris fegyverek eltávolításéra, figyelembe véve az európaiak aggodalmait; — a bécsi és a stockholmi konferencián a Nyugat elébe menve kompromisszumos javaslatokat terjesztettünk elő, ezek egy része a vegyi fegyverek mielőbbi betiltására vonatkozott, szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett. A Szovjetunió a fegyverkorlátozás minden irányában teljesen egyértelműen síkraszáll a hatékony ellenőrzés mellett, beleértve a helyszíni ellenőrzést is. Mindezek a kezdeményezések a nemzetközi biztonság átfogó rendszerének megteremtését célozzák, az erre vonatkozó programot az SZKP XXVII. kongresszusa hagyta jóvá. A Varsói Szerződés tagállamai a közelmúltban a NATO-tagállamok és minden európai ország elé újabb javaslatokat terjesztettek a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzetek csökkentésére Európában, az Atlanti-óceántól az Urálig. Ha az USA kinyilvánítaná jószándékát, lehetségessé válna fordulat elérése a fegyverkezés fokozásétól a fegyverzetek korlátozása és csökkentése felé. A nukleáris korszak újfajta gondolkodásmódot, a mai világ realitásainak józan értékelését követeli meg. Azon világét, amelyekben különböző társadalmi-politikai rendszerek, s az államok tucatjai léteznek, amelyeknek megvannak a saját törvényes érdekeik. Azon világét, amely dinamikus, változó, sokarcú és fölöttébb ellentmondásos. A nukleáris évszázad pealitása az a tény is, már egyetlen állam sem bízhat abban, hogy képes lenne csupán katonai-technikai- .eszközökkel megvédeni magát. A biztonság szavatolása immár politikai feladattá vált, ezt pedig politikai eszközökkel kell megoldani. A nemzeti biztonsághoz vezető út a kölcsönös biztonságon, mindenki biztonságán keresztül vezet. Ebből indulunk ki, és ezért felszólítjuk mindazon pártokat, kormányokat, társadalmi szervezeteket és mozgalmakat, amelyeket valóban aggaszt a béke sorsa, hogy a nemzetközi biztonság átfogó rendszerének létrehozására törekedjenek. E rendszer alapjaira vonatkozó javaslatainkat — katonai, politikai, gazdasági és humanitárius téren — az SZKP XXVII. kongresszusán, a KB politikai beszámolójában terjesztettük elő. Ezek "az alapok kiindulópontul szolgálhatnak, s az országok közvetlen és rendszeres párbeszédének keretét alkothatják. Ha tartanánk magunkat hozzájuk, el lehetne érni, hogy a békés egymás mellett élés váljon az állar mok közötti kapcsolatokban a legmagasabb, univerzális alapelvvé. Az SZKP tudatosítja történelmi felelősségét, úgy is, mint az egyik atomhatalom kormányzó pártja, s tevékenysége fő céljának nemzetközi színtéren a lázas fegyverkezés megállítását, á világbéke megőrzését és megszilárdítását tekinti. Nagyra értékeljük a Szocialista Internacionálénak, a nemzetközi élet befolyásos politikai erejének az erőfeszítéseit -j- állapítja meg az üzenet, majd így folytatja: ugyancsak értékeljük a Palme-bizottság, a delhi hatok vezető képviselőinek az erőfeszítéseit, s mindazökét, akik keresik a konfrontáció megállításának módjait, s hozzá kívánnak járulni a kölcsönös megértéshez, a párbeszédhez, a tárgyalásokhoz. A békéhez vezető utak keresése mindenki ügye. , A -nukleáris fegyverkezés kérdései iránt az utóbbi időben nőtt az érdeklődés. Az emberek mind jobban tudatosítják, milyen szakadékba sodorná . a világot egy atomháború. S azt is, hogy meg kell hatványozni a nukleáris kísérletek leállításáért, az atomfegyverek felszámolásáért, a nukleáris energetika fejlesztése biztonságos nemzetközi rendszerének megteremtéséért folytatott küzdelmet — húzza alá az üzenet. Az SZKP KB június 18-i ülése a kongresszusi határozatok teljesítésének meggyorsításával, a 12. ötéves terv feladatainak feltételeiről tanácskozott. A Szovjetunió gazdasági és társadalmi feladatairól Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fotitká ra tartott beszámolót. Bevezetőben rámutatott, hogy a kitűzött feladatok olyan nagyok, hogy állardóan figyelemmel kell kísérni teljesítésüket. Az SZKP XXVII. kongresszusa után a szovjet társadalom minden téren mozgásba lendült — a politikai, a gazdasági és a szellemi életben egyaránt. A társadalmi fejlődés hatalmas, dinamikus ösztönzést kapott, s ez a tömegek politikai öntudatának növekedéséhez vezetett. Az igényesség, a szigorúság és Igazságosság légkörének, amely a kongresszuson uralkodó volt, mozgósító hatása van minden gyakorlati ügyben. A szovjet emberek üdvözlik az újító kezdeményezéseket, támogatják ezeket, s határozottan törekednek arra, hogy az átépítés általános és konkrét legyen. Az átépítés első tapasztalatait számba véve elmondotta, hogy a gazdaságfejlesztés ütemének növekedését jelző tendencia már körvonalazódik. Az előrehaladás ütemét, az új gazdálkodási módszerek érvényesítését jelentős mértékben fékezi a nehézkesség, az irányító apparátus nem hatékony munkája. Nagyon nehezen folytatódik a jogok és kötelességek újrafelosztása, egyrészt a központi gazdasági hivatalok és minisztériumok között, másrészt a vállalatok, termelési társulások és dolgozókollektívák között. A 12. ötéves tervidőszak döntő szakasz a párt gazdasági stratégiájának megvalósításában. Ennek előkészítését és megvalósításának jelentőségét elemezve emlékeztetett az extenzív fejlődés veszélyeire, az „elért színvonalról“ tervezés „zsákutcájára“, a reszortérdekek előtérbe helyezésének károsságára az össztársadalmi szempontokkal szemben. Az egyes ágazatok legsürgetőbb feladatairól szólva külön hangsúlyt kapott a rekonstrukció meggyorsítása és a gépipar energikus fejlesztése, a műszaki színvonal határozott javítása, a gazdaság minőségi mutatóinak, elsősorban a munka termelékenysége növekedésének és az alapok hatékonyságának növelése. Előadói beszédében ismét rendkívüli figyelemmel foglalkozott az agráripari komplexum fejlesztésével. Erről a< következőket mondotta: A kitűzött mutatók kapcsolódnak a központi bizottság 1982 májusában meghatározott irányvonalhoz. A beruházások, az egyes termékek gyártásának volumenét és az agráripari komplexum anyagi-műszaki ellátottságát szintén kitűzték, lényegében az élelmiszerprogram feladatainak megfelelő szinten. Kiemelten fejlesztik a feldolgozó, a termények raktározásával foglalkozó vállalatokat és a mezőgazdasági gépipari vállalatokat, fgy kedvező teltételek jönnek létre a mezőgazdasági szektor potenciáljának a növeléséhez. És ez kétségtelenül indokolt. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan azt is tudatosítanunk kell, hogy ez erre a területre eddig fordított hatalmas források nem jártak kellő hatékonysággal, összességében a 11. ötéves tervidőszakot alacsony mutatók jellemezték. Megmutatkozott ez a lakosság élelmiszerekkel való ellátásában és az ország gazdasági fejlesztésének ütemében is. Azonban objektiven le kell szögezni, hogy az utóbbi időben pozitív változások körvonalazódnak a mezőgazdaságban. E- zek azonban nem tapasztalhatók az agráripari komplexum valamennyi ágazatában és távolról sem minden területen, határterületen és köztársaságban. Az a sürgető feladat vár ránk, hogy biztosítsuk a növénytermesztés kiegyensúlyozott fejlesztését, mindenekelőtt a gabonafélék és a takarmá nyok terén. Ez a legfőbb feladat, melynek sikeres megoldásától sok te kintetben függ az állattenyésztés kiegyensúlyozott fejlesztése, a kolhozok és a szovhozok bevételei, a feldolgozóvállalatok gazdasága. A mezőgazdasági szektorban is intenzívebbé kell tenni a munkát, hogy alapvető fordulatot érjünk el a jobb irányába. A tartalékaink nagyok. Elsősorban a már létrehozott hatalmas potenciálunkban rejlenek. A mezőgazdaságban gyakorlatilag minden területen rendelkezünk a hatékony gazdálkodás tapasztalataival. Az irányítás és a gazdálkodási rendszer tökéletesítését célzó intézkedéseknek köszönhetően létrejöttek a mezőgazdasági dolgozók munkaaktivitásának fokozásához szükséges gazdasági és szervezési feltételek. A magas terméshozamokhoz és az állattenyésztő telepek magas hatékonyságához az intenzív technológiák széles körű alkalmazásán át vezet az út. Továbbra is folytatnunk kell az erőforrások és eszközök átcsoportosítását az agráripari komplexum meghatározó területeire. Ki kell dolgozni a tudományos-termelési egyesülések területi — néhol járási — méretekben történő létrehozásának témakörét is azzal, hogy ezek az egyesülések övezetükben a kolhozok és szovhozok fejlesztése meggyorsításának katalizátoraivá váljanak, hogy ezeknek segítséget nyújtsanak a haladó technológiák és a korszerű gazdálkodási módszerek bevezetésében. Ez a hozzáállás biztosítja a gazdasági potenciál ésszerű kihasználását és a kiváló végeredményeket. Ha jelentős sikereket szeretnénk elJ érni az agráripari termelésben, akkor nem járhatjuk csak a hagyományos utakat. Kizárólag a források összpontosításával, a meghatározó irányok prioritásának a kijelölésével, az új gazdasági mechanizmus és irányítási struktúra előnyeinek az ügyes kihasználásával leszünk képesek hatékonyan cselekedni, a termelést gyors ütemben fejleszteni és a Szovjetunió élelmiszerprogramjában kitűzött feladatokat sikeresen megvalósítani. Végső soron, sikereink a 12. ötéves tervidőszakban attól függenek, hogyan dolgozunk tovább az irányítási rendszer és az egész gazdasági mechanizmus tökéletesítésén. Ennek a munkának az alapelveit már kitűztük.“ A továbbiakban az irányítási rendszer eddigi adminisztratív módszerei-1 ről a gazdasági módszerekre való áttérés szükségességét hangsúlyozta az előadó. A mezőgazdaság Idei eredmé-1 nyeit értékelve az első öt hónapban az állattenyésztéssel lehetnek elégedettek, mint mondotta. A legfonto* sabb feladatnak a gabona, a gyümölcs, a zöldség, a takarmányok és az ipari termények veszteségmentes betakarítását jelölte meg Mihail Gorbacsov. A párt tevékenységének átszervezéséről, az adminisztratív irányítás kiküszöböléséről szólva kijelentette: „Megszoktuk, hogy a papírral és nem az emberekkel dolgozunk, sőt az emberekre Is a papíron keresztül tekintünk. Az azonban a háttérben marad, hogyan dolgoznak és élnek, mire gondolnak, milyen problémáik vannak, milyen a hangulatuk. Csakhogy a dolgoknak épp ez a lényege.Semmiféle átalakításra, nem kerülhet sor, amíg a pártban, annak minden egyes szervezetében nem uralkodik el a hiányosságokkal, a stagnálással, az üres fecsegéssel szembeni kérlelhetetlenség légköre. Olyan elvi kritikára van szükségünk, amelynek pontos címzettje lesz, amely feltárja a hiányosságok és a hibák okait, felszámolásuk módjait, olyan kritika kell, amely fenntartja a nyugtalanság és az egészséges elégedetlenség érzetét azzal kapcsolatban, amit elértünk.“ A párt minden egyes vezetőtől, minden kommunistától nem esküt és szóbeli ígéretet, hanem olyan reális tetteket vár, amelyek előre viszik a társadalmat a kijelölt úton. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR Névjegyünk — Az értelmező kéziszótár szerint, a névjegy „valakinek a nevét, esetleg foglalkozását, lakcímét, telefonszámát feltünteő kis, nyomtatott kartonlap“. Én azonban nem pontosan erre gondolok, illetve egész pontosan arra, hogy ilyenkor nyáridöben hogyan mutatkozunk be, ha külföldön járunk, milyen benyomást keltünk turistaként és vendéglátóként, ha külföldiek kérnek tőlünk idehaza útbaigazítást. Szerencsére a legtöbb ember ösztönös vendégszeretettel és tudatos készséggel kalauzolja a meszsziről érkezett turistát, hogy eltaláljon a szállodába, a campingbe. Sajnos, ami az idősebbeket illeti, rosszabb a helyezet, ha egy-egy helytörténeti nevezetességet, műemléket kell megmutatni. Szerencsére a fiatalabbak közül már sokan tanulják az idegenvezetést, és válnak nyáridöben lelkes turistakalauzzá, Ismerik lakóhelyük, szülőföldjük történelmét, érdekességeit, legfontosabb adalékait. A- zonban még olyanok is akadnak, akik — azt hiszik, mivel külföldi, hát nem érti őket —, minősíthetetlen kifejezésekkel morogják vagy harsogják, miért nem maradtak ott, ahonnan jöttek, mit molesztálják itt az embert. Durván megtagadják az útbaigazítást, vagy süketséget tettetve fordítanak hátat a tájékozatlanul nézelődöknek. Vendéglátóiparunk berkeiben olyanok is akadnak, akik megpróbálják becsapni a külföldi turistát. Kell-e magyarázni, hogy az ilyen „vendéglátás“ milyen képet alakíthat ki rólunk, milyen benyomásokkal térnek haza, akik ilyen emberrel találkoztak? Nos, mindezt mi magunk akkor tudat ősit fűk, ha mi vagyunk a turisták, mi utazunk külföldre. Benyomásainkat, egyetemes képünket a meglátogatott országról elsősorban az emberekkel való találkozások, a strandon, üzletben, utcán szerzett- tapasztalatok alakítják. Szóval — akarva-akaratlanul — „leadjuk a névjegyünket“ akár vendéglátók vagyunk, akár vendégek. Persze, nem elsősorban magunkról, hanem hazánkról, az országról, ahová a külföldi ismereteket, benyomásokat, élményeket gyűjteni vagy pihenni jött illetve amelynek állampolgáraként mi magunk mentünk ugyanilyen céllal valahová. Ugyanígy mi is véleményt alkotunk a külföldi országokról, vagy a hozzánk látogatókról. „Ezek mind olyan hangosak", „emezek csak az üzleteket keresik“, „érdekes, hogy amazokat csak a történelmi nevezetességek, múzeumok érdeklik“ áltlánosítunk egy-egy külföldivel találkozva. Nos, mindez hatványozottan érvényes az autóval utazó Iérkező) turistákra, hiszen számtalan olyan helyzet adódhat, amikor segítségre szorulnak. Amikor ilyen vagy olyan módon „névjegyet cserélünk“ a nyáron,' ne feledjük elj hogy idegenekkel találkozva idehaza vagy fülföldön, mindannyian egy kicsit diplomaták vagyunk, és hazánk színeit képviseljük. Tehát magatartásunkkal mi is alakítjuk a képet, amit hazánkról alkotnak a hozzánk érkezők vagy a bennünket vendégül látók. — hine — Néhány nap múlva lesz ötven éve, hogy megkezdődött az a hároméves, véres pulgárháború, amelyben a Spanyol Köztársaság megvédéséért a mi munkásmozgalmunk számos ismert és kevésbé ismert személyisége is harcolt, s amelyet végül Franco csaknem négy évtizedes fasiszta diktatúrája követett. Franco halála óta egy évtized, az alkotmányos intézményrendszer helyreállítása óta még annyi sem telt el. Am történelmében először — 1982 őszétől — szocialista kormánya van Hispániának. Ebből a történelmi perspektívából szemlélve érthetjük meg a must le zajlott spanyolországi választások eredményeit. hogy mit jelent a tény, hogy a most tartott parlamenti választásokat az eddig kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt nyerte. A fasiszta diktatúra gépezetéhez és módszereihez képest egy szncialista kormány akkor is nagy változás és óriási különbség az ország életében, ha — mint Felipe González — az eleve mérsékelt programmal indult és mélyebbre ható társadalmi-gazdasági átalakításra egyáltalán nem vállalkozott. És — ezt se felejtsük el — hazája első szocialista párti kormányfőiéként a nemzetközi és belső realitásokkal szembekerülve sem a NATO-tagság kikerülésének, sem a nyomasztóan nagyarányú munkanélküliség enyhítésének ígéretét nem tudta beváltani. A választásokon a szavazásra jogosultak 70 százaléka vett részt, vagyis tíz százalékkal kevesebb, mint négy évvel ezelőtt. De a Spanyol Szocialista Munkáspárt a legutóbbi választásokhoz hasonlóan ezúttal is abszolút többséget szerzett a törvényhozásban. Mindenképpen figyelmeztető azon- ban, hogy a négy évvel ezelőttihez viszonyítva most 18 kéviselői helyet elvesztettek a szocialisták. A közvélemény ugyanis nem húnyhat szemet afölött, hogy a munkanélküliség már túllépte a 28 százalékot. És a többszörösen elhangzott ígéretek beváltására Felipe Gonzáles csak haladékot kapott. Tulajdonképpen azért hozták előbbre az eredetileg őszre tervezett választásokat, hogy az új ellenzék kikristályosodásának és megszilárdulásának ne hagyjanak időt. „Madrid határán...” A kommunista mozgalomban az utóbbi években bekövetkezett szakadá sok óta most első ízben van alkalom arra, hogya mérsékelt szocialista párti kormányozás baloldali alternatívájáért küzdő erőknek — köztük a volt kommunista és szocialista párttagoknak — legyen mire (kire) szavazniuk. Az Egyesült Baloldal — élén a Gerardo Iglesias vezette Spanyolországi Kommunista Párttal — az eddigi négy helyett hét képviselői mandátumot szerzett. Ez Ígéretes, a kommunista muzgalmon belüli összefogás erősödésére Is utaló fejlemény. Az sem mellékes körülmény, hogy az idén visszatért a Spanyolországi Kommunista Párt kebelébe az Enrique Listernek, a polgárháború hős tábornokának vezetésével a hetvenes évek elején külön pártba szerveződött csoportja. Deklaráltan és az összes kommunisták egyetlen pártba tömörítésének céljával párbeszéd indult az SKP és a belőle kivált csoport, a magát Spanyolország Népeinek Kommunista Pártjának nevezők között. Az egységes baloldal megteremtésére azért is szükség van, mert még mindig erős a Franco diktátor egykori belügyminisztere, Manuel Fraga által vezetett konzervatív Népi Szövetség- A szocialisták mögött a második helyen végeztek a választásokon, s az előző választásokhoz viszonyítva csupán egy mandátumot veszítettek el. Előretört az egykori kormányfő, Adolfo Suarez által vezetett Demokratikus és Szociális Centrum is, amely az eddigi kettő helyett tizenkilenc képviselőt küldhet a képviselőházba. Suarez bizonyos értelemben „balról előz“, s azoknak kinál alternatívát, akik a szocialistákkal ugyan elégedetlenek, de a jobboldaltól elhatárolják magukat, a baloldal pedig riasztja őket. A „jobbközépen“ a katalán nacionalisták pártja áll, ők tizennyolc mandátumot szereztek. E felsorolásból is szemléletes képet kaphatunk a spanyol nézetek és szándékok, törekvések és utak megosztottságáról, különbözőségéről. A diktatúra kegyetlen és nyomasztó évei után most a szocialisták fejezik ki legmérsékeltebben, legkevésbé kiélezve a különözöségeket a többség érdekeit, ezért ők győztek. A következő években azonban valószínűleg azé lesz a „gyeplő", aki a halmozódó gazdasági gondokra is megoldást talál, és a sokat megélt, sokat szenvedett nép szabadság és demokrácia eszményeit legjobban megközelíti programjával. Ahhoz, hogy ez a baloldal lehessen. a sokféle megosztottság és számtalan nézetkülönbség tisztázása után közös nevezőre kell jutniuk. E szándék komolyságára utal az Egyesült Baloldal kialakítása. Az akcióegység tartósságát azonban csak az eszmei egység szavatolhatja. Talán e történelmi évforduló is segíti ennek tudatosítását. — haraszti —
