Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-05 / 27. szám

1986. július í. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 fiz igenvesseor a szigorúság és az igazságosság légkörében A perui fővárosban, Limában tartot­ta meg XVII. kongresszusát a Szocia­lista Internacionále. A tanácskozáson több mint 50 párt 400 küldötte vett részt. Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága üzenetet intézett a tanácskozás résztvevőihez. Az üze­net megállapítja: A Szocialista Internacionále 1985. októberében felszólította az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót, tegyenek meg mindent, hogy kedvező fordulat következzen be a fegyverkezési poli­tikától a földi élet, a béke, szabad­ság és az emberi méltóság megőrzé­sének irányába, önök kétségkívül tudják, a Szovjetunió azóta sok jelen­tős lépést tett, hogy megkönnyítse ezt a fordulatot. — 1986. augusztus 6-ig meghosz­­szabbltottuk az atomrobbantásokra el­rendelt egyoldalú moratóriumot, ja­vasoltuk a megállapodást a nukleá­ris kísérletek betiltásáról; — a január 15-t nyilatkozatban elő­terjesztettük a nukleáris és más tö­megpusztító fegyverek felszámolásá­nak az évszázad végéig szóló konk­rét programját; — Javaslatot terjesztettünk elő a Szovjetunió és az USA Európában le­vő közepes hatótávolságú rakétáinak felszámolására, valamint a harcásza­ti-hadműveleti nukleáris fegyverek el­távolításéra, figyelembe véve az eu­rópaiak aggodalmait; — a bécsi és a stockholmi konfe­rencián a Nyugat elébe menve komp­romisszumos javaslatokat terjesztet­tünk elő, ezek egy része a vegyi fegy­verek mielőbbi betiltására vonatko­zott, szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett. A Szovjetunió a fegyverkorlátozás minden irányában teljesen egyértel­műen síkraszáll a hatékony ellenőr­zés mellett, beleértve a helyszíni el­lenőrzést is. Mindezek a kezdeményezések a nemzetközi biztonság átfogó rendsze­rének megteremtését célozzák, az er­re vonatkozó programot az SZKP XXVII. kongresszusa hagyta jóvá. A Varsói Szerződés tagállamai a közel­múltban a NATO-tagállamok és min­den európai ország elé újabb javasla­tokat terjesztettek a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzetek csök­kentésére Európában, az Atlanti-óce­ántól az Urálig. Ha az USA kinyilvánítaná jószán­dékát, lehetségessé válna fordulat el­érése a fegyverkezés fokozásétól a fegyverzetek korlátozása és csökken­tése felé. A nukleáris korszak újfajta gondol­kodásmódot, a mai világ realitásai­nak józan értékelését követeli meg. Azon világét, amelyekben különböző társadalmi-politikai rendszerek, s az államok tucatjai léteznek, amelyek­nek megvannak a saját törvényes ér­dekeik. Azon világét, amely dinami­kus, változó, sokarcú és fölöttébb el­lentmondásos. A nukleáris évszázad pealitása az a tény is, már egyetlen állam sem bízhat abban, hogy képes lenne csu­pán katonai-technikai- .eszközökkel megvédeni magát. A biztonság szava­tolása immár politikai feladattá vált, ezt pedig politikai eszközökkel kell megoldani. A nemzeti biztonsághoz vezető út a kölcsönös biztonságon, mindenki biztonságán keresztül ve­zet. Ebből indulunk ki, és ezért fel­szólítjuk mindazon pártokat, kormá­nyokat, társadalmi szervezeteket és mozgalmakat, amelyeket valóban ag­gaszt a béke sorsa, hogy a nemzet­közi biztonság átfogó rendszerének létrehozására törekedjenek. E rend­szer alapjaira vonatkozó javaslatain­kat — katonai, politikai, gazdasági és humanitárius téren — az SZKP XXVII. kongresszusán, a KB politikai beszá­molójában terjesztettük elő. Ezek "az alapok kiindulópontul szolgálhatnak, s az országok közvetlen és rendsze­res párbeszédének keretét alkothat­ják. Ha tartanánk magunkat hozzá­juk, el lehetne érni, hogy a békés egymás mellett élés váljon az állar mok közötti kapcsolatokban a legma­gasabb, univerzális alapelvvé. Az SZKP tudatosítja történelmi fe­lelősségét, úgy is, mint az egyik a­­tomhatalom kormányzó pártja, s te­vékenysége fő céljának nemzetközi színtéren a lázas fegyverkezés meg­állítását, á világbéke megőrzését és megszilárdítását tekinti. Nagyra értékeljük a Szocialista In­­ternacionálénak, a nemzetközi élet be­folyásos politikai erejének az erőfe­szítéseit -j- állapítja meg az üzenet, majd így folytatja: ugyancsak érté­keljük a Palme-bizottság, a delhi ha­tok vezető képviselőinek az erőfeszí­téseit, s mindazökét, akik keresik a konfrontáció megállításának módjait, s hozzá kívánnak járulni a kölcsö­nös megértéshez, a párbeszédhez, a tárgyalásokhoz. A békéhez vezető u­­tak keresése mindenki ügye. , A -nukleáris fegyverkezés kérdései iránt az utóbbi időben nőtt az érdek­lődés. Az emberek mind jobban tu­datosítják, milyen szakadékba sodor­ná . a világot egy atomháború. S azt is, hogy meg kell hatványozni a nuk­leáris kísérletek leállításáért, az a­­tomfegyverek felszámolásáért, a nuk­leáris energetika fejlesztése bizton­ságos nemzetközi rendszerének meg­teremtéséért folytatott küzdelmet — húzza alá az üzenet. Az SZKP KB június 18-i ülése a kongresszusi határozatok telje­sítésének meggyorsításával, a 12. ötéves terv feladatainak feltéte­leiről tanácskozott. A Szovjetunió gaz­dasági és társadalmi feladatairól Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB fotitká ra tartott beszámolót. Bevezetőben rámutatott, hogy a ki­tűzött feladatok olyan nagyok, hogy állardóan figyelemmel kell kísérni teljesítésüket. Az SZKP XXVII. kong­resszusa után a szovjet társadalom minden téren mozgásba lendült — a politikai, a gazdasági és a szellemi életben egyaránt. A társadalmi fejlő­dés hatalmas, dinamikus ösztönzést kapott, s ez a tömegek politikai ön­tudatának növekedéséhez vezetett. Az igényesség, a szigorúság és Igazságos­ság légkörének, amely a kongresszu­son uralkodó volt, mozgósító hatása van minden gyakorlati ügyben. A szovjet emberek üdvözlik az újító kez­deményezéseket, támogatják ezeket, s határozottan törekednek arra, hogy az átépítés általános és konkrét le­gyen. Az átépítés első tapasztalatait számba véve elmondotta, hogy a gaz­daságfejlesztés ütemének növekedé­sét jelző tendencia már körvonalazó­dik. Az előrehaladás ütemét, az új gazdálkodási módszerek érvényesíté­sét jelentős mértékben fékezi a ne­hézkesség, az irányító apparátus nem hatékony munkája. Nagyon nehezen folytatódik a jogok és kötelességek újrafelosztása, egyrészt a központi gazdasági hivatalok és minisztériu­mok között, másrészt a vállalatok, termelési társulások és dolgozókollek­tívák között. A 12. ötéves tervidőszak döntő sza­kasz a párt gazdasági stratégiájának megvalósításában. Ennek előkészíté­sét és megvalósításának jelentőségét elemezve emlékeztetett az extenzív fejlődés veszélyeire, az „elért szín­vonalról“ tervezés „zsákutcájára“, a reszortérdekek előtérbe helyezésének károsságára az össztársadalmi szem­pontokkal szemben. Az egyes ágazatok legsürgetőbb feladatairól szólva külön hangsúlyt kapott a rekonstrukció meggyorsítá­sa és a gépipar energikus fejlesz­tése, a műszaki színvonal határozott javítása, a gazdaság minőségi muta­tóinak, elsősorban a munka termelé­kenysége növekedésének és az ala­pok hatékonyságának növelése. Előadói beszédében ismét rendkí­vüli figyelemmel foglalkozott az ag­ráripari komplexum fejlesztésével. Er­ről a< következőket mondotta: A kitű­zött mutatók kapcsolódnak a közpon­ti bizottság 1982 májusában megha­tározott irányvonalhoz. A beruházá­sok, az egyes termékek gyártásának volumenét és az agráripari komplex­um anyagi-műszaki ellátottságát szin­tén kitűzték, lényegében az élelmi­szerprogram feladatainak megfelelő szinten. Kiemelten fejlesztik a fel­dolgozó, a termények raktározásá­val foglalkozó vállalatokat és a me­zőgazdasági gépipari vállalatokat, fgy kedvező teltételek jönnek létre a me­zőgazdasági szektor potenciáljának a növeléséhez. És ez kétségtelenül in­dokolt. Ugyanakkor ezzel párhuzamo­san azt is tudatosítanunk kell, hogy ez erre a területre eddig fordított ha­talmas források nem jártak kellő hatékonysággal, összességében a 11. ötéves tervidőszakot alacsony muta­tók jellemezték. Megmutatkozott ez a lakosság élelmiszerekkel való ellá­tásában és az ország gazdasági fej­lesztésének ütemében is. Azonban ob­jektiven le kell szögezni, hogy az u­­tóbbi időben pozitív változások kör­vonalazódnak a mezőgazdaságban. E- zek azonban nem tapasztalhatók az agráripari komplexum valamennyi á­­gazatában és távolról sem minden területen, határterületen és köztársa­ságban. Az a sürgető feladat vár ránk, hogy biztosítsuk a növénytermesztés kiegyensúlyozott fejlesztését, minde­nekelőtt a gabonafélék és a takarmá nyok terén. Ez a legfőbb feladat, melynek sikeres megoldásától sok te kintetben függ az állattenyésztés ki­egyensúlyozott fejlesztése, a kolhozok és a szovhozok bevételei, a feldolgo­­zóvállalatok gazdasága. A mezőgazdasági szektorban is in­tenzívebbé kell tenni a munkát, hogy alapvető fordulatot érjünk el a jobb irányába. A tartalékaink nagyok. El­sősorban a már létrehozott hatalmas potenciálunkban rejlenek. A mezőgaz­daságban gyakorlatilag minden terüle­ten rendelkezünk a hatékony gazdál­kodás tapasztalataival. Az irányítás és a gazdálkodási rendszer tökélete­sítését célzó intézkedéseknek köszön­hetően létrejöttek a mezőgazdasági dolgozók munkaaktivitásának fokozá­sához szükséges gazdasági és szerve­zési feltételek. A magas terméshozamokhoz és az állattenyésztő telepek magas haté­konyságához az intenzív technológiák széles körű alkalmazásán át vezet az út. Továbbra is folytatnunk kell az erőforrások és eszközök átcsoporto­sítását az agráripari komplexum meg­határozó területeire. Ki kell dolgozni a tudományos-termelési egyesülések területi — néhol járási — mére­tekben történő létrehozásának té­makörét is azzal, hogy ezek az egye­sülések övezetükben a kolhozok és szovhozok fejlesztése meggyorsításá­nak katalizátoraivá váljanak, hogy e­­zeknek segítséget nyújtsanak a hala­dó technológiák és a korszerű gaz­dálkodási módszerek bevezetésében. Ez a hozzáállás biztosítja a gazdasá­gi potenciál ésszerű kihasználását és a kiváló végeredményeket. Ha jelentős sikereket szeretnénk elJ érni az agráripari termelésben, akkor nem járhatjuk csak a hagyományos utakat. Kizárólag a források összpon­tosításával, a meghatározó irányok prioritásának a kijelölésével, az új gazdasági mechanizmus és irányítási struktúra előnyeinek az ügyes kihasz­nálásával leszünk képesek hatéko­nyan cselekedni, a termelést gyors ütemben fejleszteni és a Szovjetunió élelmiszerprogramjában kitűzött fela­datokat sikeresen megvalósítani. Végső soron, sikereink a 12. ötéves tervidőszakban attól függenek, ho­gyan dolgozunk tovább az irányítási rendszer és az egész gazdasági me­chanizmus tökéletesítésén. Ennek a munkának az alapelveit már kitűz­tük.“ A továbbiakban az irányítási rend­szer eddigi adminisztratív módszerei-1 ről a gazdasági módszerekre való át­térés szükségességét hangsúlyozta az előadó. A mezőgazdaság Idei eredmé-1 nyeit értékelve az első öt hónapban az állattenyésztéssel lehetnek elége­dettek, mint mondotta. A legfonto* sabb feladatnak a gabona, a gyü­mölcs, a zöldség, a takarmányok és az ipari termények veszteségmentes betakarítását jelölte meg Mihail Gor­bacsov. A párt tevékenységének átszervezé­séről, az adminisztratív irányítás ki­küszöböléséről szólva kijelentette: „Megszoktuk, hogy a papírral és nem az emberekkel dolgozunk, sőt az em­berekre Is a papíron keresztül tekin­tünk. Az azonban a háttérben marad, hogyan dolgoznak és élnek, mire gondolnak, milyen problémáik van­nak, milyen a hangulatuk. Csakhogy a dolgoknak épp ez a lényege.Semmi­féle átalakításra, nem kerülhet sor, amíg a pártban, annak minden egyes szervezetében nem uralkodik el a hiá­nyosságokkal, a stagnálással, az üres fecsegéssel szembeni kérlelhetetlen­­ség légköre. Olyan elvi kritikára van szükségünk, amelynek pontos címzett­je lesz, amely feltárja a hiányosságok és a hibák okait, felszámolásuk mód­jait, olyan kritika kell, amely fenn­tartja a nyugtalanság és az egészsé­ges elégedetlenség érzetét azzal kap­csolatban, amit elértünk.“ A párt minden egyes vezetőtől, minden kommunistától nem esküt és szóbeli ígéretet, hanem olyan reális tetteket vár, amelyek előre viszik a társadalmat a kijelölt úton. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR Névjegyünk — Az értelmező kéziszótár szerint, a névjegy „valakinek a nevét, e­­setleg foglalkozását, lakcímét, te­lefonszámát feltünteő kis, nyomta­tott kartonlap“. Én azonban nem pontosan erre gondolok, illetve e­­gész pontosan arra, hogy ilyenkor nyáridöben hogyan mutatkozunk be, ha külföldön járunk, milyen benyomást keltünk turistaként és vendéglátóként, ha külföldiek kér­nek tőlünk idehaza útbaigazítást. Szerencsére a legtöbb ember ösz­tönös vendégszeretettel és tuda­tos készséggel kalauzolja a mesz­­sziről érkezett turistát, hogy el­találjon a szállodába, a camping­­be. Sajnos, ami az idősebbeket il­leti, rosszabb a helyezet, ha egy­­-egy helytörténeti nevezetességet, műemléket kell megmutatni. Sze­rencsére a fiatalabbak közül már sokan tanulják az idegenvezetést, és válnak nyáridöben lelkes turis­takalauzzá, Ismerik lakóhelyük, szülőföldjük történelmét, érdekes­ségeit, legfontosabb adalékait. A- zonban még olyanok is akadnak, akik — azt hiszik, mivel külföl­di, hát nem érti őket —, minősít­hetetlen kifejezésekkel morogják vagy harsogják, miért nem marad­tak ott, ahonnan jöttek, mit mo­lesztálják itt az embert. Durván megtagadják az útbaigazítást, vagy süketséget tettetve fordítanak há­tat a tájékozatlanul nézelődöknek. Vendéglátóiparunk berkeiben olya­nok is akadnak, akik megpróbál­ják becsapni a külföldi turistát. Kell-e magyarázni, hogy az ilyen „vendéglátás“ milyen képet alakít­hat ki rólunk, milyen benyomások­kal térnek haza, akik ilyen ember­rel találkoztak? Nos, mindezt mi magunk akkor tudat ősit fűk, ha mi vagyunk a tu­risták, mi utazunk külföldre. Be­nyomásainkat, egyetemes képün­ket a meglátogatott országról el­sősorban az emberekkel való talál­kozások, a strandon, üzletben, ut­cán szerzett- tapasztalatok alakít­ják. Szóval — akarva-akaratlanul — „leadjuk a névjegyünket“ akár vendéglátók vagyunk, akár vendé­gek. Persze, nem elsősorban ma­gunkról, hanem hazánkról, az or­szágról, ahová a külföldi ismere­teket, benyomásokat, élményeket gyűjteni vagy pihenni jött illetve amelynek állampolgáraként mi ma­gunk mentünk ugyanilyen céllal valahová. Ugyanígy mi is véleményt alko­tunk a külföldi országokról, vagy a hozzánk látogatókról. „Ezek mind olyan hangosak", „emezek csak az üzleteket keresik“, „érde­kes, hogy amazokat csak a törté­nelmi nevezetességek, múzeumok érdeklik“ áltlánosítunk egy-egy külföldivel találkozva. Nos, mindez hatványozottan ér­vényes az autóval utazó Iérkező) turistákra, hiszen számtalan olyan helyzet adódhat, amikor segítség­re szorulnak. Amikor ilyen vagy olyan módon „névjegyet cserélünk“ a nyáron,' ne feledjük elj hogy idegenekkel találkozva idehaza vagy fülföldön, mindannyian egy kicsit diploma­ták vagyunk, és hazánk színeit képviseljük. Tehát magatartásunk­kal mi is alakítjuk a képet, amit hazánkról alkotnak a hozzánk ér­kezők vagy a bennünket vendé­gül látók. — hine — Néhány nap múlva lesz ötven éve, hogy megkezdődött az a hároméves, véres pulgárháború, amelyben a Spa­nyol Köztársaság megvédéséért a mi munkásmozgalmunk számos ismert és kevésbé ismert személyisége is har­colt, s amelyet végül Franco csak­nem négy évtizedes fasiszta diktatú­rája követett. Franco halála óta egy évtized, az alkotmányos intézmény­­rendszer helyreállítása óta még annyi sem telt el. Am történelmében elő­ször — 1982 őszétől — szocialista kormánya van Hispániának. Ebből a történelmi perspektívából szemlélve érthetjük meg a must le zajlott spanyolországi választások e­­redményeit. hogy mit jelent a tény, hogy a most tartott parlamenti vá­lasztásokat az eddig kormányzó Spa­nyol Szocialista Munkáspárt nyerte. A fasiszta diktatúra gépezetéhez és módszereihez képest egy szncialista kormány akkor is nagy változás és óriási különbség az ország életében, ha — mint Felipe González — az e­­leve mérsékelt programmal indult és mélyebbre ható társadalmi-gazdasági átalakításra egyáltalán nem vállalko­zott. És — ezt se felejtsük el — ha­zája első szocialista párti kormány­főiéként a nemzetközi és belső rea­litásokkal szembekerülve sem a NA­­TO-tagság kikerülésének, sem a nyo­masztóan nagyarányú munkanélküli­ség enyhítésének ígéretét nem tudta beváltani. A választásokon a szavazásra jogo­sultak 70 százaléka vett részt, vagy­is tíz százalékkal kevesebb, mint négy évvel ezelőtt. De a Spanyol Szocialis­ta Munkáspárt a legutóbbi választá­sokhoz hasonlóan ezúttal is abszolút többséget szerzett a törvényhozásban. Mindenképpen figyelmeztető azon­­- ban, hogy a négy évvel ezelőttihez viszonyítva most 18 kéviselői helyet elvesztettek a szocialisták. A közvé­lemény ugyanis nem húnyhat szemet afölött, hogy a munkanélküliség már túllépte a 28 százalékot. És a több­szörösen elhangzott ígéretek beváltá­sára Felipe Gonzáles csak haladékot kapott. Tulajdonképpen azért hozták előbbre az eredetileg őszre tervezett választásokat, hogy az új ellenzék ki­kristályosodásának és megszilárdulá­sának ne hagyjanak időt. „Madrid határán...” A kommunista mozgalomban az u­­tóbbi években bekövetkezett szakadá sok óta most első ízben van alkalom arra, hogya mérsékelt szocialista pár­ti kormányozás baloldali alternatívá­jáért küzdő erőknek — köztük a volt kommunista és szocialista párttagok­nak — legyen mire (kire) szavazniuk. Az Egyesült Baloldal — élén a Ge­rardo Iglesias vezette Spanyolországi Kommunista Párttal — az eddigi négy helyett hét képviselői mandátu­mot szerzett. Ez Ígéretes, a kommu­nista muzgalmon belüli összefogás e­­rősödésére Is utaló fejlemény. Az sem mellékes körülmény, hogy az idén visszatért a Spanyolországi Kommunista Párt kebelébe az Enrique Listernek, a polgárháború hős tábor­nokának vezetésével a hetvenes évek elején külön pártba szerveződött cso­portja. Deklaráltan és az összes kom­munisták egyetlen pártba tömörítésé­nek céljával párbeszéd indult az SKP és a belőle kivált csoport, a magát Spanyolország Népeinek Kommunista Pártjának nevezők között. Az egységes baloldal megteremtésé­re azért is szükség van, mert még mindig erős a Franco diktátor egy­kori belügyminisztere, Manuel Fraga által vezetett konzervatív Népi Szö­vetség- A szocialisták mögött a má­sodik helyen végeztek a választáso­kon, s az előző választásokhoz viszo­nyítva csupán egy mandátumot veszí­tettek el. Előretört az egykori kor­mányfő, Adolfo Suarez által vezetett Demokratikus és Szociális Centrum is, amely az eddigi kettő helyett tizen­kilenc képviselőt küldhet a képvise­lőházba. Suarez bizonyos értelemben „balról előz“, s azoknak kinál alter­natívát, akik a szocialistákkal ugyan elégedetlenek, de a jobboldaltól elha­tárolják magukat, a baloldal pedig riasztja őket. A „jobbközépen“ a ka­talán nacionalisták pártja áll, ők ti­zennyolc mandátumot szereztek. E felsorolásból is szemléletes képet kaphatunk a spanyol nézetek és szán­dékok, törekvések és utak megosztott­ságáról, különbözőségéről. A diktatú­ra kegyetlen és nyomasztó évei után most a szocialisták fejezik ki legmér­sékeltebben, legkevésbé kiélezve a különözöségeket a többség érdekeit, ezért ők győztek. A következő években azonban való­színűleg azé lesz a „gyeplő", aki a halmozódó gazdasági gondokra is megoldást talál, és a sokat megélt, sokat szenvedett nép szabadság és de­mokrácia eszményeit legjobban meg­közelíti programjával. Ahhoz, hogy ez a baloldal lehes­sen. a sokféle megosztottság és szám­talan nézetkülönbség tisztázása után közös nevezőre kell jutniuk. E szán­dék komolyságára utal az Egyesült Baloldal kialakítása. Az akcióegység tartósságát azonban csak az eszmei egység szavatolhatja. Talán e törté­nelmi évforduló is segíti ennek tuda­tosítását. — haraszti —

Next

/
Oldalképek
Tartalom