Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-13 / 37. szám

/ Í98S. szeptember 13. szabad földműves, FELDOLGOZÁS, TARTÓSÍTÁS w ; i. ’ / % Äz élelmiszer-ipari szakemberek Véleménye szerint olyan időszakhoz érkeztünk, amikor a feldolgozóipar teljesítőképessége döntő mértékben befolyásolja az agráripari termelés eredményeit. A mezőgazdasági ága­zat fejlesztése, a hosszá távú progra­mok teljesítése csak akkor hozhatja meg a várt sikert, ha mindaz, amit az egységes földműves-szövetkezetek, az állami gazdaságok dolgozói, illet­ve a háztájisok kitermelnek, korsze­rűen feldolgozva kerül egyrészt a hazai belkereskedelmi piacra, más­részt pedig a külföldi megrendelők­höz: magyarán a fogyasztókhoz. A belkereskedelmi üzlethálózat fo­lyamatos ellátásából a mezőgazdaság háttéripara jelentős részt vállal Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a tartósítóiparból, pontosabban a konzervgyárakból kikerülő termé­kek minőségi színvonala gyakran nem felel meg a szigorúbb követel­ményeknek. így az utóbbi években bírálatból nem volt hiány a feldolgo­zóipar említett ágazatában. Mint minden évben, az idén is nagy érdeklődéssel vártuk, hogy mi­ként érvényesülnok a gyakorlatban a Konzerv- és Szeszipari termelési-gaz­dasági egység (liko) vezetői által említett újdonságok, amelyek a múlt­ban elkövetett hibák kiküszöbölését célozták. Azt, hogy az eddigieknél rugalma­sabb szerkezetváltás mennyire fon­tos, a következő adatok bizonyítják: szlovákiai viszonylatban a termelési­­-gazdaságl egység dolgozói számára a terv 21 ezer 500 tonna befőtt elké­szítését irányozza elő, ami a tavalyi­nál jóval igénvesebb feladatot jelent. A szamóca és a cseresznye, amely szinte egyidőben érett be, nem hozta a várt eredményt. F.zzel ellentétben ribiszkéből és málnából a tervezett­nél több termett, s került a feldolgo­zóipari üzemekbe. Az idén a korábbi évekhez viszonyítva több dia-befőtt készül a konzervgyárakban. Ez ör­vendetes, hi'.z«-n az ésszerű táplálko­zás szempontjából nem mindegy, hogy milyen dia-készítményekből vá­logathatnak a vásárlók. Tavaly csak mindössze 650 tonnát tudtak a termelési gazdasági egység dolgozói dia-befőttekből a piac szá­mára biztosítani, míg az idei év fo­lyamán több mint 1100 tonna elké­szítését vállalták a tartósítóipar kép­viselői. A gyümölcsfélékkel párhuza­mosan folyamatosan végzik a zöld­ségfélék konzerválását, illetve sava­nyítását. Az egyes termények szeré­nyebb hozamait más készítmények gyártásával igyekeznek pótolni az ágazat dolgozói. RÉGI GYÄR, Cj NÉV Ez év január elsejétől a sládkovi­­öovói Major István Cukor- és Kon­zervgyár az Édesipari Tröszt kon­szernvállalataként szerepel. Augusz­tus utnlsó napjaiban Sládkoviőovnba látogattunk, hogy a konzervgyári részleg eddigi eredményeiről, s az el­következő időszakra vonatkozó el­képzelésekről tájékozódjunk. Már a gyárkapuban tapasztalhat­tuk, mit jelent a munkacsúcs a fel­dolgozóiparban. Paradicsommal, pap­rikával, barackkal megrakott teher­autók érkeztek, s rakományuktól megszabadult gépkocsik, traktorok hagyták el a konzervgyár területét. jozof Šajgalík, a konzervgyári rész­leg termelésvezetűje informált ben­nünket, s számolt be az idénykezdet óta eltelt időszak eseményeiről. Mi­vel az idén a szokásosnál néhány nappal korábban érett be egy-egy gyümölcs-, illetve zöldségféle, a kon­zervgyári dolgozók számára is vala­mivel hamarabb kezdődött a fnidény. A rajtot a szamóca átvétele és fel­dolgozása jelentette. Az első szállít­mány június 5-én érkezett, s még az­nap kezdetét vette a tartósítás. Amint azt a konzervgyár fiatal ter­melésvezetőjétől megtudtuk, az első hetekben bizony nem kis akadályo­kat kellett leküzdeniük. A legtöbb bonyodalmat az okozta, hogy a Nvit­­rai (Nitral Élelmiszeripari Szakkö­zépiskola diákjai a korábbi évek ha­gyományaival ellentétben nem Slád­­koviöovóban vettek részt az év végi termelési gyakorlaton. A konzervgyár vezetői szinte az utolsó napokban tudták meg. hogy az idén nélkülöz­niük kell a nvilrai diákokat, akiknek segítségére éppen az első hónapok­ban számítottak. Nem maradt más hátra, mint valamilyen szükségmeg­­oldást találni, hiszen a szamóca, majd pedig a cseresznye feldolgozá­sát nem lehetett elodázni. Az fizom vezetősége idénymunká­sok felvételével, a helybeli és a kör­nyező középiskolák diákjainak segít­ségével. s nem utolsósorban a kon­zervgyár valamennyi dolgozójának több műszakos „bevetésével“ igyeke­zett biztosítani a folyamatns feldol­gozást. Június 12-én megkezdték a meggy tartósítását, így további ter­ménnyel bővült a termékskála. A konzervgyár vezetőt számára nem kis fejtörést okozott az egyes gyümölcsfélék, mint például a sza­móca hirtelen érése. További nehéz­ségeket jelentett, hogy a szállítmá­nyok egy része minőségi szempont­ból nem felelt meg a követelmények­nek. Az említett bonyodalmak elle­nére a gyár dolgozói több mint 40 tonna szamócát tartósítottak, s export­­feladataiknak is maradéktalanul ele­get tettek. Cseresznyéből 160. meugv­­ből pedig több mint 100 tonna befőt­tet készítettek. Mivel az időjárás ke­vésbé kedvezett a gyümölcstermesz­tőknek, sárgabarackból a szokásos­nál kevesebb termett a gyár körzeté­ben. s így távolabbról is vásárollak barackot a sládkoviüovóiak. A vi­szonylag szerény termés ellenére ki­viteli tervüket teljesítették a gvár dolgozói. Itt szükséges megjegyezni, hogy a Major Istvánról elnevezett konzervgyár az NDK-ba, az NSZK-ba és Angliába exportál jelentősebb mennyiségű terméket. Látogatásunkkor az őszibarack fel­dolgozása még javában tartott, s ad­dig 115 tonna befőttet készítettek. A tervezettnél kevesebb szilva tartósí­tásával számolnak, mivel országos viszonylatban a korábbi évből még jelentős mennyiségű készlet található a nagvraktárakban. Az említett gyü­mölcsféléken kívül a ringlószilva ter­méséből még több mint 15 tonnát dolgoztak fel. AHOL AZ UBORKASZEZON FŰSZEZON A hagyományoknak megfelelően a zöldborsó átvételével és feldolgozá­sával kezdődött a zöldségfélék tartó­sítása. A mezőgazdasági üzemekből érkezett szállítmányokból töAb mint 773 tnnna zöldborsóknnzervet készí­tettek. Babból a terv 200 tonna tar­tósítását irányozza elő. Étkezési tök­ből a Nyitrai Konzervgyár részére sűrítményt gyártanak, ahol azt to­vább hasznosítják a különböző ter­mékek készítése során. A paprika feldolgozása is még ja­vában tartott látogatásunk idején. A tervezett 450 tonnából augusztus vé­géig 200 tonnát dolgoztak fel. Para­dicsomból többek között pürét készí­tenek, amelyből szintén 450 tonnát ir elő az ütemterv. A feldolgozás fo­lyamatosságát fékezik az olyan me­zőgazdasági üzemek, amelyek nem a szerződésben megkötött időpontban, mennyiségben és minőségben küldik az egyes szállítmányokat. Sajnos, az adásvételi kapcsolatok újszerű értel­mezése sem hozta eddig meg a várt eredményt, mivel a termelő—feldol­gozó kapcsolat gépezete nem műkö­dik olajozottan. A minőségi követel­ményeket figyelembe véve az idén is a kistermelőktől felvásárolt szállítmá­nyokat sorolták többnyire az első osztályba. Ismeretes, hogy a konzerv­gyár dolgozói főleg a lecsó és a pap­rikasaláta, valamint az eröspaprika gyártására szakosodtak. Ezért szen­telnek megkülönböztetett figyelmet a paprikaszállítmánynk minőségi ellen őrzésének. IDÉNYMUNKÁSOK ÉS TERMELÉS Amint azt a konzervgyár képvise­lőitől megtudtuk, nagyon fontos, hogy milyen idénymunkások kapcsolódnak be a termelési fniyamatba. Nem túl­zás. ha meghatározó fontosságúnak Ítéljük az idénymunkások teljesít­ményét, munkához valú hozzáállását, viszonyulását. A konzervgyár 134 ál­landó dolgozói számára nem mind egy, hogy júniustól általában októ­ber végéig tartó tőidényben kik jön­nek segíteni, s milyen munkát tud­nak végezni. Nagyon érdekes információkkal szolgáit a termelőrészleg vezetője, a­­mikor a diákok és az egyetemi, illet­ve főiskolai hallgatók munkához való hozzáállásáról beszélt. A szerzett ta­pasztalatok szeriot a középiskolás diákok, akik tanári felügyelettel vég­zik feladataikat, rövid idő alatt elsa­játítják a szükséges szakmai fogáso­kat. s gyorsan be tudnak kapcsolódni a termelési folyamatba. Ellenkező­leg, az egyetemisták és főiskolások (Macsicza Sándor felvétele) nagy része — akik néhány év lefor­gása alatt a gazdasági élet szinte va­lamennyi területén a jövőt illetően döntő szerepet fognak játszani — csak tossék-Iássék munkát végeznek. Az idei tapasztalatok is az iménti megállapítás helyességét igazolják. A bratislavai Komenský Egyetem jo­gi, Matematika-Fizikai Karának és a Szlovák Műszaki ^Főiskola Vegyészeti Karának hallgatói egy része csak a kollégiumi szoba odaítéléséhez szükséges „pontok“ megszerzése cél­jából vesz részt a nyári aktivitás ke­retében szervezett idénymunkában. Többen, főleg a jövendő jogászok kö­zül, el sem jöttek az idénymunka színhelyére. Ezek a jelenségek nem egyediek, hiszen ripnrtntaink során nem egy Ízben találkozunk hasonló esetekkel. Nem ártana, ha alaposabb elemzésnek vetnék alá a jelenlegi ídénymnnka-szervozés rendszerét, mi­vel a mostani kedvezőtlen állapot nem az eredeti elképzelések megva­lósítását tükrözi. Augusztus 29-ig a Major István Konzervgyárban 817 tonna gyümölcs­­befőttet készítettek, a zöldségfélék­ből pedig összesen НПО tonnát tartó­sítottak. A fent vázolt nehézsógeR el­lenére a rugalmas termékszerkezet­­-váltásnak köszönhetően a főidény első három hónapjában a gyár dol­gozói megbirkóztak az előiránvTott feladatok teljesítésével. A közelmúlt­ban tett látogatásunk során arról is meggyőződhettünk, hogy a főidény utolsó szakaszát is felkészülve vár­ják a konzervgyár dolgozói. BARDOS GYULA A színhely: Kisjárkány (Maié Trakany). Kozma János, a Ti­szagyöngye vendéglő vezetője az étterem másik végéből köszön- — Meg tetszettek jönni, jó napot kívá­nok! Sajnos, most éppen mérges a Tisza. Amint leülünk, egy idős bácsi foly­tatja az iménti gondolatot: — Csú­nyán árad, még feljön a partra a bo­londos ,.. Ogy beszélnek Itt a Tiszáról, mint­ha élne. mintha akarata volna. És tegyük hozzá, hogy szívesen beszél­nek. Sok szép tájat Ismerek, ahol a helybeliek nem szeretik különösen a vendégeket. Kistárkány nagyon jő házigazda: szereti a visszatérő ven­dégeit és az idegeneket egyaránt. Az egyik helybélitől, Petrik Andor­tól a töítésen kapjuk az újabb Infor­mációkat: — Van család, amelynek tagjai már lassan negyven éve ide­járnak, pedig nem laknak közel. — Lehet, hogy dicsekvésnek szánta, de Igv Is lőlesett hallgatni. Teherautó lassít. Felvesz bennün­ket, pedig nem is jeleztük szándé­kunkat a sofőrnek. A gépkocsik ve­zetői már bizonyára megszokták, hogy nyáron stopposból Itt nincs hiány. Nyaralásról -- fóidény után sütéshez tűzifa kell, nehogy a kirán­dulók a faágakat tördeljék le. — Nyáron nagy itt a forgalom, sok a turista, a hátizsákos diák — folytatja ismét a vendéglátóüzem ve­zetője. A járási üdültetési központ vezetőjének is van ezzel kacsolatban mondanivalója: — A mi anyagi esz­közeink. így kiadásaink is korláto­zottak. Ennek ellenére illemhelyisé­­geket létesítettünk, öltözőkkel láttuk el a partot, a szemét összegyűjtésére kukákat helyeztünk el, s a vízpartra hintákat, csúszdákat raktunk. Az egész vízpartot az idényt megelőzően felszántottuk, elegyengettük s pázsit­füvei bevetettük. Saját erőnkből eny­­nyire tellett, a helyi nemzeti bizott­ság is többet áldozhatna erre a cél­ra, hasonlóan, mint a környező vál­lalatok. A faluból kivezető út panel­lapjait például jó volna leaszfaltoz­ni. Gondolnunk kell arra. bogy a part egyre több látogatót fog ide csalogat­ni. A zökkenőmentes ellátás biztosí­tása, kizárólag saját anyagi fedezet­ből, távlatilag nem képzelhető el, ezért nélkülözhetetlen az összefogás. A part már több évtizede a helyiek kedvelt kirándulóhelye, de az utóbbi időben sok hazai és külföldi turista is szívesen üti fel sátrát a Tisza men­tén. A hétvégeken olykor 7—8 ezer ember nyüzsög a vízparton. A több­ségük a gyönyörű környezet miatt választja ezt a vidéket, ugyanis a csend nyugtat, felüdít. Manapság pe­dig már a nagy forgalom következté­ben az egyik legnagyobb értéket: a csendet kell félteni. Az egész országból járnak Ida a Tisza-partra. Sokan horgászni jönnek, mások pedig a nagyvárosi zajos élet­iből menekülnek a természetbe felüdü­lést keresni. Ide nem .protokollból“ jönnek a látogatók, nem azért mert sikk itt tölteni a szabadság néhány napját. Aki Ide jön, annak nem hiányzik a mulató vagy pedig a disz­kó. Van viszont, ami nagyon hiányzik: a térkép és a jó közlekedés. Ágcser­­nyőn (Čierna nad Tisou) például e­­gyetlen nagyobb tárkép sem találha­tó, ajjiely eligazítaná a természetked­Ä büfé elótt már nem olyan nagy a sürgés-forgás, mint a tulajdonkép­peni főidénvben. Magyar Erzsébetet, a büTé vezetőjét a forgalomról és a bevételről faggatjuk. — Az áradás után általában két­­három nap múlva leapad a víz. s ilyenkor szép számmal jönnek a für­­dőzők. Nem ritkaság, hogv egyszerre több ezren is vannak Ilyenkor né­hány perc elteltével máris bosszan kigvúzik a sor. A bevétellel kapcso­latban sem lebet panaszunk, hiszen még a kevésbé meleg napokon is volt megfelelő érdeklődés A part legnagyobb értéke a termé­szet szépsége, de ennek élvezését^*» rendet kell tartani, gondoskodni szükséges a szvúnvogok irtásáról. Természetesen a legnagyobb figyelem a vendégek élelmiszer ellátására irá­nyul. Arra is gondolnak: a szalonna­(Boguly János illusztrációs felvétele) velőket. Kirándulásokra, túrákra Is sokkal többen indulnának, ha reggel és este gyakrabban járnának az autó­buszok, snem kellene amiatt aggódni: miként jutnak haza. Agcsernvőbe az oszág minden pontjáról el lehet, jut­ni, de onnan csak Kistárkényig van autóbuszjárat, holott a Tiszáig fél­órás sétával lehet eljutni. Néhány évvel ezelőtt Komáromból (Komárno) járt nálam egy barátom. A Tiszához is elmentünk. Azóta min­den évben két hetet itt tölt в csa­ládjával a nyári idényben. A Tisza­­-parti üdülést előnyben részesíti a neves fürdőhelyekkel szemben. A nagy érdeklődésre való tekintet­tel a vendéglátóipar dolgozóinak Is alaposan fel kell készülniük az Idényre. “Hétköznapokon egy, hétvé­geken két büfé üzemel. — Május kö­zepétől szeptember 15-ig tartunk nyitva — tájékoztat Kozma János. Hétvégeken a hétköznapi bevétel többszörösét könyvelhetik el. Igye­keznek bővíteni a kínálatot, hogy a vendégek elégedetten távozzanak. Üdítőitalból hétféle áll a vásárlók rendelkezésére. Az igazsághoz tarto­zik, hogy sörből is nagyon sok fogy ,a rekkenö hőségben. A Tiszagyöngye vendéglőben például a júliusi hónap­ban közel 270 ezer korona volt a be­vétel. A nyaralók közül sokan étkez­nek a vendéglőben. Szobákat is biz­tosítanak, igaz csak 16 személy szá­mára van elszállásolási lehetőség. Itt minden szinte szokatlanul olcsó, ennek bizonyítása, hogy egy éjszaká­ra a szállás mindössze húsz koroná­ba kerül. Az idény után több fzben felvető­dött a kérdés: vajon tudunk-e nyaral­ni? A felelet bizony nem a legkedve­zőbb, mert az az igazság, hogy kul­turáltabban viselkedünk a neves strandokon, éttermekben, üdülőköz­pontokban, mint a szabad természet­ben. Sokan nagyon helytelenül értel­mezik a szabadságot. Az autósok be­hajtanak a* erdőbe, ott parkolnak, ahol nekik megtetszik, másokkal nem nagyon törődnek. A motorkerékpá­rosok összetévesztik a vízpartot a versenypályával, száguldozásukkal nemcsak zajt csapnak, hanem a láto­gatók testi épségét is veszélyeztetik. A hétvégi napok után szeméthe­gyek árulkodnak a „kulturált“ láto­gatók jelenlétéről. A kirándulók ha­zatérnek, de ottfelejtik „névjegyü­ket“. Ki tudja miért nem vigyázunk jobban természeti kincseinkre, miért nem óvjuk azokat? , Néhány távolabbról érkezett ven-* dég véleménye a Tisza-partl üdülés­ről: — Talán nincs is olyan szép táj, mint Kistárkánynál a Tisza mente. Itt a hármashatárnál a víz olyan tisz­ta. hogy szinte iható. Sajnos, a tábo­rozik nem nagyon becsülik c táj kin­cseit. A szemét sok mindent elárul. Tenni kellene valamit azért, hogy a Tisza-part megőrizze varázsát és szépségét. Ha a táborozó pionírok rendet tudnak hagyni magák ntán, miért nem lehet a felnőtteknek is összeszedniük a szemetet? Talán ar­ra gondolnak, hogy majd az áradás vf.8?' .eI a RúRYfúkarftást? Szűklátó­körűségre vall az ilyen elképzelés. Beszélgetőpartnereim véleménye szerint elsősorban a villanyhálózat kiépítését, valamint az ivóvízellátást kellene mielőbb megoldani. Az ellá­tás bővítése során a fagylaltárusítás­ról sem volna szabad elfeledkezni. Az utak korszerűsítéséről a koráb­biak során már szó volt. Az igazság­hoz tartozik, hogy a Tőketerebest (Trebišov) járás egyetlen községében sem láttam annyira elhanyagolt, rossz utakat, mint Kistárkányban. Remélhetőleg a helybeliek minél előbb igyekeznek e kedvezőtlen hely­zeten változtatni, hogy a hazaiaknak és a távolabbról érkezőknek ne kell­jen rossz utakon megközelíteniük kedvelt üdülőhelyüket. ILLÉS BERTALAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom