Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-13 / 37. szám

198B. szeptember 13.,

.SZABAD FÖLDMŰVES.

Sikerek reményében

A Matesz új évadja elé

Szocialista kultúránk és művészetünk szerves részének, a színháznak Is tükröznie kell mindazokat a változásokat, amelyek a társadalom életében lezatlanak. A társadalom, egyben az egyén életét meghatározó jelenségekről van szó. amelyeket a színház, mint művészi megnyilatkozás, mintegy „visszajelez“ az egyének, a nézők felé. Természetes tehát az. hogy ha ma egy bármely más korban írott szöveg szólal meg a színpadon, a célja csakis az lehet, hogy a máról, a mának mondjon valamit. Nem lehet ez alól kivétel sem egy antik, sem egy középkorban vagy még később született dráma sem.

Híres színházi mondás, miszerint: „A színház egyetlen problémája: a siker!“ A színháznak már a darabválasztás pillanatában tisztában kell lennie ezzel a „problémával“. Siker nélkül nincs hatás. De fordítva is érvényes: hatás nélkül nincs siker! Tehát a pontosan kiválasztott dramaturgiai Célzattal — amely egy-egy darab sok variációs lehetősége közül a legalkalmasabb: — mit Is „üzenjen" majd a társulat a közönségnek? Van-e hozzá alkalmas rendező, a dramaturgiai-rendezői elképzeléseket tökéletesen tolmácsolni képes szlnészgárda? Szcenikailag alkalmazható-e valamilyen megoldás azzal a céllal, hogy a látvány „látvány“ legyen, miközben alkalmazkodik az adott színház jellegéhez? (Esetünkben a tájolás következtében! variálhatóság minél szélesebb lehetőségeihez.) Ezek olyan alapvető feltételek a Jó színház! előadáshoz. amelyek híján csak a véletlenek szerencsés összejátszása esetén kerekedhet eltogadható produkció S ha ez meg is történik olykor és részben, mindig kilóg valahol a lóláb. Mint minden más művészi megnyilatkozási formának, így a színháznak is — heterogén Jellegénél fogva még Inkább — megvannak a maga szigorú törvényei.

A Magyar Területi Színház is e társadalmi művészi elvárások jegyében készült új évadjára. Az új színházi

idényben a komáromi (Komárno) társulat nyolc bemutatót tart, két darabot pedig a kassai (Košice) Thália Színpad mutat majd be a nyugat-szlovákiai közönségnek.

Az őszi idényben Komáromban szeptember 4-étől újra játsszák az elmúlt évad nagysikerű zenés produkcióját, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékát, valamint, ugyancsak a nagy érdeklődésre való tekintettel, Kertész Ákos Névnap című vígjátékát. Az új évad a gyerekeknek is kellemes szórakozást ígér: Pancso Pan»

csev, bolgár szerző A négy kalap című zenés mesejátéka kerül bemutatásra. Az elmúlt évadban a stúdiószínpad Ugo Betti Bűntény a Kecskeszigeten című művével debütált. Ez az előadás mindenütt sikerrel ment, s így most az 1988/87-es évad első bérletes előadása. A darabot a színház székhelyén ugyanis csak egyszer, akkor is bérleten kívül adták elő.

Alexander Gelman A pad című kétszemélyes játékában, amelyet Kapitáňová Daniela rendez, Cs. Tóth Erzsébet és Pőthe István mutatkozik be, igényes szerepekben. A bemutató október 3-án lesz. Marc Camoletti kellemes vígjátéka, a Leszállás Párizsban novemberben kerül a nyugat-szlovákiai közönség elé a Thália Színpad előadásában. Dráfi Mátyás érdemes művészt most rendezőként is megismerhetik kedvelői; Luigi Pirandello Többgyermekes agglegény című komédiáját szintén novemberben mutatja be a komáromi együttes. Batta György hazai szerző két személyre írt groteszkje, a Fürjtojás is kellemes színházi csemege lehet majd a bérlettuíajdonosoknak és mindazoknak, akik jegyet váltanak a december elejétől műsorra kerülő előadásokra. A kassai (Košice) együttes másik turnéra szánt produkciója lesz Ján Otőe. nášek Kiruccanás a hét közepén című játéka, amelyet a jövő év márciusában láthat a színház közönsége. A nagy orosz drámaíró, Anton Pavlovics Csehov Cseresznyéskert-je az évad egyik nagy várakozással meghirdetett előadása lesz, 1987 januárjától. Amint a színház tavaly beígért átadására az elmúlt évadban Shakespeare Coriolanusával készültünk, az újabb, nagy várakozással betervezett átadásra az orosz klasszikus e darabját készíti elő a színház együttese. Ezt a bemutatót majd a hazai kortárs szlovák drámairodalom színpadjainkról ismert képviselője. Osvald Zahrad. ník Utóirat (Post scriptum) című műve követi. Ismét Jókai Mór egyik kedvelt regényének színpadi változata szerez majd kellemes perceket a romantikus mesemondó kedvelőinek. Legutóbb a Szeretve mind a vérpadig aratott szép közönségsikert mindenütt, ahol a színház tájelöadásain bemutatta. Ezúttal a Szegény gazdagok kerül bemutatásra, Konréd József érdemes művész rendezésében. Az évad utolsó bemutatójaként pedig a magyar színpadi szerzők legkedveltebbike, Molnár Ferenc műve zárja majd a közönségünk által igen kedvelt zenés darabjával (Doktor úr), a komáromi együttes produkcióinak sorát. A Thália Színpad a már említett Camoletti- és Otčenášek-bemutatók mellett Németh' László Bodnárné című drámájával és Chalúpka A vén szerelmes című müvével lép maid közönség elé az úl évad során. A kassai (Košice) közönség pedig áprilisban láthatja majd a komáromi (Ко. márno) együttes Többgyermekes agglegény című produkcióját.

Láthatjuk: a színház mindkét társulatának dramaturgiai terve a változatosság legyében született. Ha ez a műfaji változatosság az előadások művészi kivitelezésének mesterien kevert „színskálájával“ párosul, akkor minden kedves színházlátogató elégedett lehet úgy a tájoló, mint a székhelyi előadások mindegyikén.

Kiss Péntek József

•k Kocsis Ernő: A kiszáradt fűzfa mellett (olaj).

Fotó: -lta

GÄL SÄNDOR:

Napéjegyenlőség

(RÉSZLET)

VI

Kiteljesedés izgató öröme, Végső Ősz, gyümölcsök érnek, lobogó színek, nedvek, a föld kérgéből a csúcsra ívelő utak mélyén önmagukhoz közelednek, minden a tiszta célt követi pontos mozgással, mint a bolygók időtlen idők óta, szeptember árad a magvak csontos burka alatt, s míg a holnap csíra-valója épül venyigék, gallyak nehezült testén, pattog a fény, orsókká merevednek szív-, lándzsa- és tenyérábrájú, vén klorofillhúsú növényi szervek.

VII

Most már mindent megformálhatok, mert feloldódott bennem az Idő, átlátok a korok kőredős ablakán, s mint a tenyerem ráncait, / olvasom a világ szívverését.

I

1 Az Érdemes Művész cím elnyerését a legnagyobb kitüntetésnek tartják a színháziak, közöttük is elsősorban a színészek. Csaknem harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ezt a — többnyire életművet koronázó — kitüntetést csehszlovákiai magyar színész •— vagy a színház más művészeti tagja — is megkapja. Az utóbbi öt évben aztán gyökeresen megváltozott ez a helyzet. Ma már öt érdemes művésze van a Magyar Területi Színháznak. Közöttük az egyedüli rendező:

Konrád József

Amikor 1952. október elsején. Коmárom (Komárno) egyik — mára már lebontott — épületének kicsi helyiségében benyitott „Atya“, azaz Fellegi István, aki a felsőbb szervektől azt a megbízatást kapta, hogy „szervezze meg“ a Magyar Területi Színházat, ugyancsak elcsodálkozott: a zsúfolásig megtelt szobácskábán nagyobb volt a fény, mint odakint a napsütésben. Mindenkinek ragyogott a szeme, az arca: magyarul szólhat a színpadról — színész lehet. A felvételre jelentkezők között szorongott Konrád József Is, harmincegy évesen. (»Atya«, a Csemadok Központi Bizottságának első főtitkára volt, megjárta Párizst, európai műveltségű ember lévén nagi/on tói tudott beszélni, és értett ahhoz, hogyan kell feloldani az emberekben a különböző feszültségeket, szorongásokat. Nem is igen törődött a felvételi hivatalos részével: neki elég volt, ha az ember szemébe nézett, s válthatott vele két-három őszinte mondatot.") Konrád József azok közé tartozott, akiknek Fellegi István „alaposan a szemébe nézett“, vagyis ma úgy tartjuk számon, mint a színház alapító tagját. („Többen is főttünk akkor Somorjárói (SamorínJ: Siposs Jenői, Stposs Csödt, de hát ez a korszak ilyen volt: mindenki tele volt lelkesedéssel, tenniakarással, a saját ügyünk iránti buzgalommal. Ha valahol megalakult egy magyar intézmény, oda dőlt a magyarság...“} Konrád Józsefből színész lett. f„Mindnyájan lelkes amatőrök lettünk, alig egynéhánynak volt közülünk valamilyen magán színiiskolája. A valódi szakembergárdát a Szlovák Nemzeti Színház biztosította — kölcsönözte számunkra. Sokáig az 6 rendezőikkel, tervezőikkel dolgoztunk még") Akkoriban nagy gondot okozott a lakáskérdés. J„Ёп évekig a színház — a volt Legényegylet — balkonján aludtam. Télen, ha nagyon hideg volt, befütöttünk eqy-két üveg borral — amire nem is tudom, honnan volt pénzünk, mert a fizetés bizony elég vékonyan csordogált, de hát akkor még mindent pótolt a lelkesedés.")

Amikor mód nyílt arra, hogy a Matesz színészei is jelentkezhetnek a frissen induló rendezői tanfolyamra, Konrád József egy percig sem tétovázott. /„Untam már, hogy a krt'tika minden alakításom után belém köt és azt kifogásolja, hogy görcsös a testtartásom, nem tiszta a színpadi beszédem stb. A rendezésben már így ts sokkal több fantáziát láttam egy Idő óta. A színészetet bohém életformának, a rendezést viszont komoly foglalkozásnak tartottam akkoriban.") ígv lett belőle öt évi „színészkedés“ után — rendező. Ezt a pályát a mai

napig a legnagyobb komolysággal és odaadással műveli.

Huszonöt éven át volt a színház művészeti vezetője és két évig a színház megbízott igazgatója. /„Közben egy »triumvirátus«, egy direktórium tagjaként ts kivettem már részemet a színház irányításából..] Igazdatósága idején indult meg másodízben a Matesz színészjelöltjeinek magyarországi képzése.

Sajátos rendezői stílusáért előbb a „Kiváló munkáért“ érdemrenddel, majd az Érdemes Művész címmel tüntették ki a párt- és állami szervek, az utóbbinál figyelembe véve egész színházi életművét^ („A komédlázás, a vásárias stílus soha sem állt tőlem távol. Ugyanakkor abból tndultam ki, másoknak is ugyanolyan szükségük van a magyar klasszikára, annak humanizmusára, mint nekem.")

Konrád József az évad elejétől nyugdíjba vonul, de a szezon folyamán még két előadást rendez. Egy bolgár mesejátékot (Pancso Pancsev: A négy kalap) és egy Jókai-dramatizáciőt (Szegény gazdagok, avagy a Fatia Negra).

tthon eqy szalmaszálat sem raksz keresztbe — mondta az asszony.

— Mit tegyek — védekezett a férj —, nincs szalma a lakásban. Bezzeg a régi szép időkben! Akkor még volt szalma. Szalmazsákon háltunk.

— Volt idő — meditált tovább az ember —, nem tudtam úgy elmenni egy erdő mellett, hogy ne tüzrevalót lássak a fákban. Felvágni a fát, behordani, bedurrantani a kis vaskályhába. Az volt az igazi férfimunkai

Az asszony mossa a konyha linóleumát. Szemében, ahogyan a férjére tekint, gunyoros szikra csillan, ezzel megegyező a hang hordozása is.

— Te hasogattál?... En hasogattamI En hordtam beI En raktam a

Kmeczkó Mihály

tűzreI Es te? Emlékszem, arról papoltál, az volt a férfias helytállás, hogyan fáztatok, mert nem volt tüzelő.

— Pontosan drágám. A konyhában a vödörben befagyott a víz, és ha megszomjaztunk, jeget szopogattunk. De én értékelem a fejlődést. Még jó, hogy a nemzeti bizottság szanálta az utcánkat. A ml öreg házunkban nem volt vízvezeték. Milyen messziről kellett hordani az ivóvizet, mert a kúti víz csak a jószágnak volt jó. Itt a központt fűtés. Hát kell már neked fát vágni? Tüzelőt behordani? Itt a csap ts. Baloldalt a meleg, jobboldalt a hideg víz. Apropó, drágám, elég теleg a víz, amivel a linóleumot mosod? At ne fázzanak a csontjaid.

Az asszony már majdnem mérges,

Gólya viszi fiát...

(Vass Gyula felvétele)’

de hanqhordozása az enyhe lenézés4 nél nem tartalmaz többet.

— Igazán ked,ves vagy, de lennél szíves arrébb állni! A talpad alatt ts fel akarom mosni. Esetleg, ha ráérsz, kiporolhatnád a szőnyegeket.

— A szőnyeg! Hát persze. Már a múltkor is akartam mondani: túlzás a mindennapos porszívózás. Mt egyáltalán nem takarékoskodunk. A villanyáram sokba kerül... Jó. jó, tudom. Tehetjük, szép nyugdijat’ kapunk, van rá pénz, de volt idő, hogy szőnyegünk se volt. A konyhát nyír. kos homokkal szórtuk le. A korom meg valóságos kincsnek számított, avas zsírral keverve azzal kentük a cipőt. Ha volt zsír egyáltalán. Figyelsz rám?

Az asszony a cipők karéjából vicsorított az előtte álló férjére. Mosolynak szánta. Bólintott, figyel.

— A zsír, a krumpli áldás volt a háznál. Abból is lehetett fenséges ételt készíteni. Szegény jó anyám heti négyszer főzött fokhagymás krumplilevest. Tele volt vele a has, pompás ebéd, vacsora volt, és nem gyötört közülünk senkit gyomorfekély, magas vérnyomás, az infarktusról nem is beszélve. Ma már a paraszt is infarktust kap, úrlnyavalyát, El vagyunk rontva. Erről jut eszembe, a csirkepörkölt zaftja — amiben úgy szeretek tunkolni —, most nem volt az igazi. A múltkor jobban csináltad.

— Akkor lecsó volt benne.

— Hát miért nem tettél most ts

bele?

— A Zelovocban nem volt paprika. A piacon pedig tizenhat korona egy kiló.

— Na és? Talán nem engedhetjük meg magunknak? Nem a kocsmába hordom a pépzt. Eqyébként ezt magyarázom egész idő alatt. De te nem érted meg. Azt szeretnéd, ha most ts szalmaszál lenne a lakásban, hoqy keresztbe rakhassam. Nem kedvesem, ilyet nem játszunk. Ha nem vagy képes megérteni, hogy most mennyire jó neked, akkor én nem pazarolom tovább a szót. Rakd csak nyugodtan a ruhát az automata mosógépbe, pucold csak az ablakot. Szegény anyám még teknöben mosott. Tudom, a mosógépet a gyerekektől kaptad a születésnapodra. De nem zavarlak, megyek inkább nézni a tévét. Ha mindennel végeztél, ayere te ts, kedves. Es mindezek ellenére én még mindig szeretlek.

Csörömpölt az üveg. 'Az asszony teljes erővel, mondhatnánk úqy is, bősz haragqal és keserűséggel belevágta a felmosóvödröt. A férj nem zavartatta magát. Bekapcsolta a készüléket. és elmélkedett.

— Hát volt Ilyen a múltban? Szegény anyámnak mennyi, de mennyi qondia volt, de méq a petróleumlámpa üvegére is vigyázott. Ennek az ablaküveg se szent. Most Is fogja megcsinálni, ki intézi el?.. majd az asszony, hiszen ő törte be. Méa hoqy eay szalmaszálat sem ... Nevetnem kell. Illés Bertalan