Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-13 / 37. szám
1986. szeptember 13. SZABAD FÖLDMŰVES i Mostanában gyakran hallom az alábbi közmondásokat: Kéz kezet mos; Jut is, marad is; Holló a hollónak nem vájja ki a szemét; Minden szentnek maga felé hajlik a keze; Aki közelebb Hl a tűzhöz, az melegszik; Akinek Krisztus a komája, könnyen üdvözöl... Olyankor mondogatják, amikor a tisztséggel való visszaélés, az önzés, a kétszínűség, a parazita hajlam, a harácsolás. a mások kárára történd „boldogulás“, a sógorság-komaság alapján való elöbbrejutás, a társadalmi tulajdon szétlopkodása kerül szóba. Mindez pedig lépten-nvomon szóba kerül, mióta a CSKP KB Elnökségének levelével megismerkedett a széles közvélemény. Ez a levél a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem elveinek a megsértése elleni harc fokozására szélit fel, s még mindig fölle'hető viszszásságok és hibák közül sukra mutat rá . konkrétan, nyíltan. Sokan vannak, akik szét emelnek, segítenek feltárni mindazokat az előrehaladásunkat akadályozó hibákat és vétségüket. amelyeket a vezetők magatartása, a munkaszervezésben és ellenőrzésben tapasztalható hiánvossáeok és következetlenségek okoznak. De még többen maradnak meg a higgadt szemlélődés alapállásában, úgv, hogy a népi bölcsesség évszázados tapasztalatait sűrítő közmondással legyintenek: „Ne szólj szám, nem fáj fejem .. “ Erre utal az az írás is, amelyben pártunk napilapjainak hasábjain Štefan Ferencei miniszter. az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának elnöke a dolgozók tevékenyebb részvételét sürgeti az ellenőrzésben. „Az objektív, alapos ellenőrzés megakadályozza a bürokrácia, a formalizmus, a közömbösség, az önelégültség, a középszerűség megtörését. Arra mozgósítja a közvéleményt, hogv becsületesen telejsftse a feladatokat, megelőzze a rossz minőségű munkát, a pazarlást, a hanyagságot, a fegyelmezetlenséget, a rendetlenséget és más társadalomeltenes jelenségeket“ — szögezi le a miniszter. Következésképpen ahol ez az alapos. objektív ellenőrzés hiányzik, ott a dolgozók — éppen a bürokrácia, a formalizmlns. a közömbösség — hatására nem kevés esetben maguk is hanyagul dolgoznak, pazarolnak, eltűrik a rendetlenséget, megkárosítják a társadalmi tulajdont, és arra valé hivatkozással, hogy „ha a vezetőknek lehet“.... Szinte tüntetőén, a falu közvéleménye előtt úgyszólván nyíltan viszik haza zsákszámra a fűszerpaprikát, ha annak van a szezonja, de a malac- vagy csirketápot is, el-eliitik a süldők lábát és szorgalmas tisztességes munkásemberként ismert dolgozók is kijelentik, hogy „csak annyit dolgozunk, hogy el ne fáradjunk — legyen erőnk fusizni is. “ állampolgár segítheti — mi több, — minden becsületes embernek segítenie kell. Társadalmi szervezeteink, a szakszervezetek hatékony segítséget nyújthatnak ahhoz, hogy a dolgozók — tagjaik — észrevételei eljussanak azokig a szervekig, amelyek orvosolhatják a panaszokát, kiküszöbölhetik a hibákat. Minden intézményre, szervezetre, minden munkahelyre vonatkozik a CSKP XVII. kongresszusának az a követelménye, hogy mindenütt meg kell szilárdítani az állami, a terv-, a pénzügyi és a munkafegyol-En ebben a mindenképpen elítélendő és társadalmi szempontból káros magatartásban nem a munkáserkülcs eltorzulását látom, inkább a társadalomért felelősséget érző munkásemberek tehetetlenségét, tanácstalanságát, amely változtatást és cselekvést sürgetne, ha megtalálná a maga fórumát, ha bízna munkahelye, lakóhelye rendjének megteremtésében. Még mindig több olyan esetnek híre jár — gyakran eltúlozva — szájról szájra, amikor a szókimondó, hibákat feltáró ember járt pórul, mintegy mai történetté kerekítve a régi közmondás tanulságát, „Mondd meg az igazat, betörik a fejed!“, mint az olyan példáké, amikor sikerült itt vagy ott rendet teremteni. Ha az ellenőrzések során feltárt és megoldott visszásságokat jobban megismerné a széles közvélemény. bizonyára többen vállalnék a hibák és hiányosságok okainak vagy okozóinak nyílt megnevezését, mint a cinkos vagy lemondó hallgatást. A népi ellenőrző bizottság munkáját minden becsületes met, a javadalmazásban következetesen érvényesíteni kell a társadalmi igazságosság alapelveit, következetesen ki kell küszöbölni a szociaiizmns alapelveit deformáló negatív jelenségeket. Az irányító és ellenőrző szerveknek érzékenyen kell reagálniuk az állampolgárok jogos követeléseire, észrevételeire és javaslataira, le kell vonniuk a megfelelő tanulságokat a közömbösség, a bürokrácia eseteiben és akkor, amikor lekezelően viszonyulnak az állampolgárok ügyeinek intézéséhez. F,hhez azonban arra is szükség van, hogy az állampolgárok, a dolgozó emberek vállaliák és kimondják a véleményüket, hogv ne várják tétlenül és közömbösen, amíg valahol, valakik meeoidják legszűkebb környezetük problémáit. Es hadd tegyem még hozzá: a vélemények kimondásának helye nem a kocsma. Igaz. számtalan munkahelyen „szervezik“ úgy a gyűléseket, hogy ott szinte meebotránkoztaténak és „provokációnak“ számítana, ha bíráló felszólalások is eíhangzanának — mondjuk valamelyik csoportvezető vagy mííheiyfőnök címére. Ideje lenne visszatérni ezek eredeti küldetéséhez, ahhoz, hogy a dolgozókat — a bürokratikus szóhasználatból kibontva a lényeget — itt rendszeresen és nyíltan tájékoztassák a termelés, a dolgok állásáról, az eredmények mellett arról is, ami a még jobb eredmények elérését akadályozza. És hogy ehhez — valóban őszintén és nem formálisan meghallgassák azoknak a véleményét is, akik a legtöbbet tehetnék érte „lent“ a termelésben. Mivel a hatékonyság alapvető tényezőit „fent“ az irányításban és a belső ellenőrzésben kell megteremteni, a „fent és lent“ egysége mind az egyik, mind a másik kölcsönös megismerésében és egymást kiegészítő és feltételező javításában elengedhetetlen. Az „egyszerű“ dolgozőnak Inga van tudni, miért születik egv-egy utasítás, belső rendelet és a rendelet vévrehaitását megkövetelő és ellenőrző embernek kötelessége meghallgatni a dolgozó véleményét erről. Azt hiszem, senkinek a tevékeny jelenlétét és részvételét sem nélkülözhetjük abból a folyamatból, amelynek gazdasági és társadalmi fejlődésünk meggyorsítását kell elősegítenie. Erről szólva az SZSZK Népi Ellenőrző Biznttsáeának elnöke a következőket hangsúlyozta: „A gazdasági és társadalmi fejlődés meggyorsítása stratégiai iránvvona’ának megvalósítása valóban forradalmi fordulatot ielent társadalmunk életében Megköveteli a szavak és tettek egységét, az úi megközelítéseket, a szervezettséget és az ön fegyyelmet.“ Gorbacsov elvtárs szavaival élve az irányítómunkában és az ellenőrzésben egyaránt tűrhetetlen és káros ha csak a papírokkal dolgozunk és nem az emberekkel, ha az embereket csak a papíron keresztül ítéljük meg és figyelmen kívül hagvink élet- és munkakörülményeiket, problémáikat. Az ellenőrző és az ellenőrzőt* közti viszonynak a kölcsönös bizalmon, a közös segít.eniakarášon kell alapulnia. iHa így lesz, akkor a rezignált bölcsesség helvett a dolgozók az őszinte bírálat és a javító szándék diktálta szóval mondanak maid minden munkahelyen véleményt. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET A dolgozók kezdeményezésére támaszkodva Számtalan példa Igazolja, hogy a formalizmustól mentes, széles körben kibontakoztatott szocialista munka-verseny fontos mozgósító erőt jelent a tervfeladatok teljesítésében és a népgazdaság! jelentőségű célok megvalósításában. Ebből a felismerésből kiindulva a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban már évek őta az SZFSZ járási bizottsága, de az üzemek vezetősége is megkülönböztetett figyelmet fordít a versenymozgaloronak. Ma járásszerte a szocialista verseny szerves részévé vált a munkaszervezésnek, a termelésnek. A dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatása és ésszerű Irányítása különösen az Idei aratásban Igazolta felbecsülhetetlen jelentőségét. Hiszen a hosszan tartő aszály és kánikula a Dunaszerdahelyi járás gabonatábláit sem kímélte, s a korábbi évekhez képest jóval szerényebb terméssel számolhattak. Rugalmas munkaszervezés. áldozatkész és szakértelemmel végzett mun,ka, leleményesség és fegyelem volt szükséges ahhoz, hogy minden, ami megtermett a magtárakba kerüljön. Ezt periig a dolgozók kezdeményezése nélkül — amely az arafást versenyben bontakozott ki — aligha érték volna el. Így sikerült Szlovákiai viszonylatban Is —az 5.57 tonnás hektárhozammal — a legjobb termést elérniük. A kombájnotok szociallstamunka-versenyét a gabonatermelők járási aktívaértekezletén értékelték ki. Az értékelés fő kritériuma volt: a kombájncsoportok szerinti hektáronkénti teljesítmény és a kicsépelt mag mennyisége. De figyelembe vették az üzemanyag-fogyasztást Is. Az E-516-os és a FAHR kombájnokon a legjobb teljesítményt a Vízent Béla—Mentei Mihály páros érte el, a Gombai (Hubice) Állami Gazdaságból, amely 271 hektárról mintegy 980 tonna gabonát takarított be, miközben az átlagos üzemanyag-fogyasztás mindössze 15,63 liter volt. Végh Gézát és Lukovics Bélát, az Ekecsl (Okoő) Efsz kombájnosait a 973 tonna kicsépelt gabonáért és a 179 hektár „területű“ teljesítményért a második helv Illette meg. Gaál Rudolf és Dohorák Vince a Vásárúti (Trhové Mýto) Efsz kombájnosat a harmadik. Nagy Géza és Orosz Attila, az ekecsl szövetkezet dolgozói pedig a negyedik helyre kerültek. Az E-512-es, az E-514- es és a BÍZÓN kombájnokon a pálmát kétségtelenül a geliet (Hollce) szövetkezet kombájnosai vitték, ök nyerték el ugyanis az első három beíyezést. Nevezetesen: Csóka Imre és Soőkl Sándor, Süli Béla és Inezédv Tibor. valamint Kiss Tibor és Mészáros Ferenc. A verseny további kitüntetettjei között volt Bartalos Géza és Zsíros Imre az Albári (Dolný Bar) Efsz-ből, Kálmán Károly és Oravecz József Vásárútről, • Sáha László és Bartalos Ferenc, a Zlaté K!asy-1 Efsz-ből, valamint Páczer László és Bugár Zoltán Eperjesről (lahodná). Az SZK-6-os kombájnokon a legjobb teljesítményt Szőke Attila és Dohát László, az Ekecsl Efsz, az SZK-5-ös kombájnokon pedig Süke László és Bokros Mihály, a Hegyétei (Kútniky) Efsz kombájnosai érték el. A mezőgazdasági dolgozók szakszervezetének járási elnöksége Is az előbbihez hasonló kritériumok alapján meghirdette a Uombájnosok versenyét. Ebben a versenycsoportban az E-516-os kombájnokon a legjobb teljesítményt Lelkes Ferenc és Bodó Imre, a Gabčfkovól Állami Gazdaság, valamint Árva Lajos és Kiss Sándor, a Gellei Efsz dolgozói érték el. A BÍZÓN és az E-512 kombájnokon a Gellei Gép- és Traktorállomás kombájnosai, Szamaránszky Tibor és Bachman Milán, továbbá a Tnnatőkési Állami Gazdaságból Nyírfa Baltazár *és Takács István kerültek az élre. Süli Géza, a Gellei Egységes Földműves-szövetkezet traktorosa eképpen értékelte az aratásban végzett munkájukat: — Rendkívüli figyelemmel készültünk fel az Idei aratásra. A gépjavító műhely dolgozói is kiváló munkát végeztek, és az előforduló meghibásodásokat rugalmassan kijavították. Valamennyi kombájnos bekapcsolódott az aratási versenybe, amely nemcsak a mennyiségre, hanem a minőségre, de főleg a betakarítási veszteségek csökkentésére Irányult. A jutalmazási rendszer Is azt a célt szolgálta, hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására. Az összefogással végzett jól szervezett munka meghozta eredményét. Bár nem sikerült elérni a tervezett termést, a 6 tonnás hektárhozammal a jó gabonatermelők közé zárkóztunk fel. Az Idei tapasztalatokat a jövőben akarjuk kamatoztatni. A szoclallstamunka-versenyben rejlő lehetőségeket pedig még az idei őszi munkák folyamán akarják kiaknázni a járás mezőgazdasági üzemel. Ezért a munka minden területén tág teret biztosítanak a kezdeményezésnek, a nemes versenynek. Ogy véljük, hogy a 8. ötéves tervidőszak első évének feladatait maradéktalanul teljesítik. —kim— 5 ŰJ LOVASSZAKOSZTÁLY Az ötvenes évek vége felé, úgy ötéves gyerekként szíves-örömest rázattam magam a nagyapám lovasszekerén, amikor éppen szénáért vagy heréért ment a határba. Kimondhatatlan öröm töltött el, amikor kezembe adta a cifra ostort, néha-néha a gyeplő végét. Esti etetéskor ott tébláboltam az istállóban a két szép ló körül, és ugyancsak boldog voltam, ha a vízzel teli vödröt én cipelhettem Lenke és Csillag elé. Emlékszem, nagyapám néhányszor felültetett Csillag névre hallgató lovára. Az amúgy békés állat egyszer aztán megelégelte lovaglást kedvtelésemet, s bizony könyörtelenül ledobott magáról. Azóta se ültem lóhátra. A fenti múltidéző nosztalgiával csupán érzékeltetni kívánom, hogy a mai gyereknek az jelent élményt, ha valahol lovasfogattal találkozik. Errefelé, az Ipoly mentén is inkább már csak mutatóban látni lovakat. Igaz, hogy az ipolyvarbói (Vrbovka) Vörös Csillag Egységes Földműves-szövetkezetben a gazdaság megalakulása óta lovasfogatokkal történik az állatok takarmányellátása. Sőt, újabban gyarapodott is a lóállomány, de egészen más célból. — Ez így azért pontatlan — egészít ki megértőén Danica Semschnková mérnök, a Vörös Csillag Efsz állattenyésztési ágazatának vezetője. — Ugyanis a Gajus és Nik névre hallgató két versenyló — és még két pónlló — szövetkezetünk tavaly novemberében alakult lovasszakosztályának tulajdonát képezi. Ezután hadd áruljam el, hogy az ágazatvezető egy személyben a lovasszakosztály elnöke is. Rövid beszélgetésünkre közvetlenül az „Ipoly Kupa“ díjugrató verseny I. évfolyamának megnyitása előtt került sor, s mivel Semschuková mérnök a házigazda szerepét töltötte be, — elnézést kérve — valóban néhány percre korlátozta a beszélgetés Idejét. — A versenyre Szlovákiából ötven zsoké jelezte részvételét. Elismerőleg szóltak a verseny követelményeinek minden szempontból megfelelő versenypályáról. Ez pedig mindenképpen lovasszakosztályunk lelkes tagjainak szorgalmát dicséri. Minderről azonban Jancsó Flórián tudna a legtöbbet mondani. Lényegében az ő nevéhez fűződik a lovasszakosztály „létrehozása“ Is. Jancsó Flórián Gajus névre hallgató lovával szinte hiba nélkül vette az akadályokat. Versenyszámának bemutatása után beszélgettem vele. — Ml ösztönözte a lovasszakosztály megalapítására? — érdeklődtem. — Három évvel ezelőtt a közeli Závadal Efsz lovasszakosztályában kezdtem el versenyezni a kiváló edző és szakember, Ladislav Koscelník Irányításával. Időközben elvégeztem a lovasedző tanfolyamot, majd arra gondoltam, hogy itt, az Ipolyvarbói Efsz-ben is megalakíthatnánk a lovasszakosztályt. Semschuková mérnök örömmel fogadta a kezdeményezést, s mivel érdeklődök is akadtak a lovassport Iránt, 1985 novemberében 29 taggal megalakult a szakosztály. Balia András, Bagdal Sándor, Ľudovít Filicky és Sramka István személyében valóban odaadó, segítőkész társakra találtam. Podébradyból hoztuk a két versenylovat. A pónllovakat pedig a gyerekek kedvéért vásároltuk. Érdekes, hogy ez ideig főleg a 8—10 év körüli lányok járnak ki leggyakrabban edzéseinkre. Rajtyúk Angelika és Ambróz Andrea ígéretes tehetségnek látszanak ... — Eddigi sikerei, eredményei? — Még nagyon kevés versenyen vettem részt, így tehát különösebb sikerekről nem lehet szó. Eredmény? A legnagyobb az, hogy létrejött ez a szakosztály... Kép és szöveg: BODZSÄR GYULA Moni a Je szólj szám...” jelenségről
