Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-06 / 36. szám

1986. szeptember 6. SZABAD FÖLDMŰVES. 13 Aratás utáni mérleg Anetisztus derekán a Dunaszerdahelyj (Dunajská Streda) Járás párt és állami szervei, továbbá a szolgáltatások, a nemesítő állomások és a mező gazdasági üzemek képviselői ünnepi aktívaértekczlet keretében értékelték a gabonatermesztés eredményeit, s m íltányo’ták az élenjáró gabonaterme­lő üzemek, a legiobb mnnkakollektívák és egyének áldozatkész munká­ját. A járás mezőgazdászai nevében fekete József, a szocialista munka hő­se, az Agrokomplex nagymegyeri (Caiovo) üzemének igazgatója adta át a. járás politikai vezetőinek a gabonahetakarítás sikeres befejezését szim­bolizáló aratási koszoröt és az úi házából sült kenyeret. A termést jelké­pező kenyér, sajnos, idén a Dunaszerdahelyi járásban is ..kisebb“ lett mint amilyenhez hozzá voltak szokva az előző években. Ez a tény azonban nem csökkenti annak a nagyszabásúmunkának és fokozott erőfeszítésnek a jelentőségét, amellyel az időjárás viszontagságaival szembeszállva igye­keztek a maximális hozamokat elérni. Hiszen a járási átlagban elért 5,57 hektárhozammal országos viszonylatban továbbra is rangos helyen marad­tak Az elnökségi asztal Öllé Gyula, a járási pártbizottság titkára ünnepi beszédében rámutatott arra, hogy Igényes céljaik kitűzésé­ben a 8. ötéves terv feladataiból in­dultak ki, amelynek egyik alapvető követelménye a gabonafélékből való önellátottság elérése. Az országos ga­­bonaprograinbó) eredő feladatok visz­­szatükröződtek a járási pártszervek Intézkedéseiben, valamint a mezőgaz­dasági üzemek gazdasági tervétben. Az a cél, miszerint az idei évre 153 ezer tonna gabona termelését, illetve az 5,9 tonna átlaghozam elérését Irá­nyozták elő, folytatása lett volna az utóbbi években a gabonatermelésben tapasztalt dinamikus fejlődésnek. Saj­nos, a mezőgazdasági dolgozók ma­ximális igyekezete -ellenére sem si­került a célul tűzött Igényes felada­tot maradéktalanul teljesíteni. Búzá­ból 5,86, árpából pedig 4,84 tonnát takarítottak be hektáronként. A járásban azonban az tdén ts akad több olyan mezőgazdasági üzem, ahol a kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett Is, nemcsak- a járási átlagot jóval meghaladó, hanem országos méretben ts figyelemre méltó ered­ményeket értek el. Búzából például a Sósszigeti (Solary) Fajtanemesítő Ál­lomáson 8,29, a nagymeeyeri szövet­kezetben 7,87, a tégi (tehnice) Efsz­­ben 7,20, a felbáriban (Horný Bar) pedig 7,15 tonnás átlaghozamot értek el. Hat tonnán felüli hektárhozamot pedig a túcsi (Lúő), a Padányi (Pa­dali), e Vásárúti (Trhové Mýto) és a Várkonyi fVrakúű) Efsz-ben, továbbá a Dunatőkási (Dunajský Klatov’ Ál­lami Gazdaságban az Agrokomplex nagymegyeri üzemében, a Nyárasdi (Topofnlky) Fajtanemesltő Állomáson és az Üszori (Kvetoslavov) Magter­melő Apami Gazdaságban könyveltek el. A lárási pártbizottság elnöksége nagyra értékelte a felsorolt élenjá­ró üzemek helytállását. Öllé elvtárs ezzel kapcsolatban megjegyezte: — Ezek az élenjáró gabonatermelő üzemek igazolták, hogy a szakmai felkészültség, a politikai hozzáállás, de főleg az alapos és minőségi mun­­, ka magaslatán állnak. Ojból bebizo­nyították. hogv az egyes agrotechni­kai intézkedések megfelelő alkalma­zásával mérsékelni lehet a kedvezőt­len termőhelyi és Időjárási tényezők hatását. Azon üzemekben, ahol nem képesek ezekre a követelményekre rugalmasan ragálni, a lemaradás fo­ka tovább mélyül. Öllé elvtárs az eredményeket tár­gyilagosan mérlegelve rámutatott ar­ra Is. hogy a vártnál gyengébb hoza­mok több objektív tényezőre vezethe­tők vissza. Az őszí és a nyári száraz­ság, valamint a hosszan tartő és jó­val átlagon felüli hőség következté­ben a gabonák nem bokrosodtak el és nem hasznosították a tápanyago­kat, bár a gabona minősége nagyon jónak bizonyult, például a búzának több mint a hetven százaléka megfe­lelt a sütőipar minőségi követelmé­nyeinek. Az értékelés során szó esett, azon szubjektív tényezőkről is, ame­lyek negatívan hatottak a hozamok alakulására. Már a második leltáro­zás idején olyan parcellák is akad­tak, amelyek szemmel láthatóan nem biztosíthatták a kimagasló hozamok feltételeit. A jövőben Hasonló ese­tekben sokkal rugalmasabban keli majd dönteni a megfelelő szakmai beavatkozásokról. Az időjárás kedvezőtlen hatása ön­tözéssel is jelentősen mérsékelhető. Bár összességében véve a járásban az öntözőberendezéseket jól kihasznál­ták, sajnos, nem mindenütt alkalmaz­ták az ide vonatkozó tudományos­­-műszaki ismereteket, és sok helyütt az öntözést rutinszerűen végezték el, — hangoztatta Öllé elvtárs. Majd rámutatott annak a szükségszerűsé­gére, hogy minden egyes mezőgazda­sági üzemben az eredmények részle­tes elemzése alapján kell feltárni a tartalékokat, s ezeket maradéktala­nul érvényesíteni a jövő évi termés megalapozásában. Tanulni kell má­soktól, s a bevált jó tapasztalatokat átvenni. Az idei vetéshez ki kell használni a fajtaösszetétel elemzésé­ből eredő tapasztalatokat. Fontos kö­vetelmény, hogy minden agronómus össze tudja hangolni a fajta termelő­helyi követelményeit, s ennek alap­ján az egész tenyészidőre vonatko­zóan kidolgozza a termesztési tech­nológiát. A járás vezetői pozitívan értékel­ték az aratás szervezését és végre­hajtását. Az előző évekhez képest a pótalkatrész-ellátás sem okozott kü­lönösebb fennakadást, a gabona szál­lítása és felvásárlása is folyamatos volt. A dolgozók kezdeményezőkész­ségének a kibontakozásában fontos szerepet töltöttek be az ideiglenes pártcsoportok és a széles körű szo­­cialistaverseny mozgalom. — Még körültekintőbb politikai­­szervező munkával fel kell készíteni az embereket és a gépeket a küszö­bönálló őszi munkákra. Nagyobb te­ret kell biztosítani a szocialistamnn- Uaversenynck, valamint a brigád­szerű munkaszervezésnek és javadal­mazásnak. A vezetőktől elvárjuk, hogy állandóan ott legyenek, ahol a termelés folyik és hatékony szervező­munkával segjjsók az őszi munkák zavarmentes előremenetelét — mon­dotta végezetül Öllé elvtárs. A beszámolót követő vitában a já­rás kiváló gabonatermelő gazdasá­gainak képviselői ismertették az idei termelési tapasztalataikat, a kima­gasló hozamok elérésének „mester­fogásait“. A vitában Bognár elvtárs, az SZLKP Nyugat-szlovákíai Kerületi Bizottságának munkatársa is felszó­lalt. Méltányolta a járás mezőgazda­­sági dolgozóinak igyekezetét és helyt­állását az aratási munkákban. Elmon­dotta, hogy a nyugat-szlovákia! ke­rületi pártbizottság elnöksége doku­mentumot fogadott el és bocsájtott ki a párt, az állami, a gazdasági és a társadalmi szervezetek részére azzal a céllal, hogyan lehetne enyhíteni a szőkébb termés hatását. A problémák leküzdése érdekében szem előtt kell tartani a legfontosabbat: a fokozott felelősségérzetet, az igényessí/et és a magas szakmai színvonalat. A vitát követően a járás vezetői a Nagymegyeri, a tégi és a Feíbári Efsz-nek, valamint a Agrokomplex nagymegyeri üzeme képviselőinek el­ismerő oklevelet adtak át. Ezután az aratási szocialistamunka-verseny ki­értékelése következett. Magyarics Vince, a járái pártbizott­ság vezető titkára néhány fontos ész­revételt fűzött az elhangzottakhoz. Rámutatott arra, hogy a járás gazda­ságai között a gabonafélék hozamai­ban tapasztalt négytonnás különbség túlságosan nagy szóródás. Ezt a ne­gatív jelenséget a jövőben úgy kell felszámolni, hogy jzon gazdaságok, ahol négy tonna körüli hozamokat mutattak fel, a jövőben elérik a já­rási átlagot. Az élenjáró gazdaságok pedig továbbra is tartják magas ter­melést szintjüket. Felhívta a figyel­met arra, hogy az tdén takarékosab­ban kell majd gazdálkodni az erőta­­karmányokka! Annyiból kell kijönni, amennyi a gazdaságok rendelkezésé­re áll, mivel a gabona behozatalával az Idén sem számolhatunk. Ezzel szemben az állattenyésztés termelési tervét teljesíteni kell. Az ősz folya­mán még kemény munka vár a me­zőgazdasági dolgozókra, hiszen a szemesek felét kell betakarítani. Min­den gazdaságban továbbra is keres­ni kell a pótlás lehetőségét. Egyebek között szorgalmazni kell a másod­vetéseket, a siló- és a szemes kuko­rica átcsoportosítását, a mellékter­mékek teljes mértékű hasznosítását, de nem utolsósorban az őszi árpa nagyobb arányú termesztését. Nyo­matékosan hangsúlyozta, hogy min­den gazdaságban be kell biztosítani a szükséges mennyiségű tömegtakar­mányt. E tekintetben sokkal jobban kell gazdálkodni a szalmával, amely­ből az Idén rendkívül kevés van. Ma­radéktalanul ki kell használni a ku­koricaszárat is, főleg a Cherzonyec kombájnok bevetésével. Az előttünk álló igényes őszi munkákat csak úgy győzhetjük le eredményesen, ha va­lóban minden egyes lehetőséget meg­ragadunk — mondotta végezetül Ma­gyarics elvtárs. Klamarcsik Mária A termőterület ésszerű kihaszná­lása és a talajok termőképes­ségének növelése a mezőgaz­dasági termelés belterjesítésének e­­gyik alapvető tényezője. Sürgető fel­adat ez már azért is, mert 2000-ig a termőterület további csökkenésével számolhatunk. A becslések szerint a mezőgazdasági terület 0,7 millió hektárra, ebből a szántóterület pedig 4.7 millió hektárra csökkent. Egy la­­knsra a jelenlegi 0,32 hektárral szemben mindössze 0,27 hektárnyi termőterület jut. Figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy talajaink termőképes­sége nem énnen a legkedvezőbb Az elemzésekből kiderült, hogy tala­jainknak mindössze 22,9 százaléka kiváló tsrmőképességű. Számottevő területet foglalnak el a savanyú kém­hatású, a kavicsos, a sekély termőré­tegéi, nz alacsony humusztartalmú és a kedvezőtlen vízgazdálkodáséi tala­jok. E kedvezőtlen tulajdonságok többsége azonban megfelelő agro­technikával és talajjavítással mérsé­kelhető. Energia - takarékos talaj művelés A másik oldalon viszont a helyte­len vetésforgóval, talajműveléssel de főleg a szakszerűtlenül végzett mű­trágyázással a falai fizikai és k«m:a! tulajdonságait jelentősen ronthatjuk, ami a termőképesség csökkenését eredményezi. Kísérleti eredmények­ből k'derült, hogy az egyoldalú in­tenzív műtrágyázás hatására csök­kent a talajok mész-, nátrium- és magnézinmtartaima, kálinmlartalma viszont nőtt. Mindez pedig csökkenti a talaj pH-értékét. A falai savanyú kémhatásának a megszüntetése és szervesanyag-tartalmának a növelése nélkül nincs értelme növelni a mű­trágyák adagjait. Kiegyensúlyozott hozamokra csak akkor számíthatunk, ha évi átlagban hektáronként leg­alább 1.5 tonna szerves anyagot jut­tattunk be a talajba, továbbá ha nö­veljük az évelő takarmánynövények részarányát a vetésforgóban. Persze, a talajmüvelési technoló­gia is alanvetően fnntos a falai ked­vező tulajdonságainak a megőrzése szemnnntjából. Napjainkban azonban a megfelelő agrotechnika kiválasztásá­nál figyelembe kell venni a talajmü­­veiés közgazdasági mutatóit is. Vi­lágszerte — a közgazdasági nyomás hatására — egyre szélesebb körben terjednek a minimális beavatkozás­sal járó talajmüvelési technológiák, s ezzel egyidejűleg változnak a taiaj­­mfiveiés munkaeszközei is. Az utóbbi években hazánkban is foglalkoznak a minimális talajművelés kérdésével, sőt több mezőgazdasági üzemben kí­­sérletképnsn kezdik kipróbálni eze­ket az újszerű talajmüvelési techno­lógiákat. A minimális talajmíivelés lénvege abban rejlik, hogy több munkaműve­letet egy menetben végeznek, vagy egyes munkaműveleteket teljesen ki­iktatnak a talajmíivelés rendszeréből. Teljesen kiesik például a szántás, s a talaj mélyebb megművelését a seké­lyebb lazltásos talajmíivelés módsze­rei váltják fel. Eddigi tapasztalatok arra utalnak, hogy a minimális talajművelés kö­vetkeztében nem romlik a talaj ter­mőképessége, sőt, egyes esetben javul a talaj vízgazdálkodása, s kedvezően alakul a humuszképződés folyamata. A minimális talajműveléssel viszont jelentős költségmegtakarítás érhető el, főleg az üzemanyag-fogyasztás, valamint a gépi és az élőmunka szük­ségletének a csökkenése révén. A minimális talajművelés elsősorban a kukorica- és a répatermő körzetek­ben alkalmazható. De jó eredménye­ket hozhat — kedvezőbb termőhelyi adottságok között — a gabona- és bnrgonyatermő körzetekben is. A minimális talajművelés Végső ha­tárát képezi a meg nem művelt ta­lajba, vagyis közvetlenül a tarlóra végzett vetés. Tehát az elöveteménv betakarítása után elmarad a talaj me­chanikai művelése. Egyedüli mnnka­­müvelet két-három héttel a vetés előtt végzett vegyszeres gyomirtás. A vetés speciális, 20 SEXBJ-150-es típusú tárcsás vetőgéppel történik. A vetőberendezés és a nsoroszlya szer­kezete lehetővé teszi, hogy a vető­mag a meg nem mővelt talajban is egyenletes mélységbe kerüljön Elő­nye, hogy a vetés kedvezőtlen körül­mények között főleg nagy szárazság­ban is elvégezhető. Eddigi tapasztalatuk szerint a mi­nimális talajmíivelés a gabonafélék­nél vált be a legjobban. Kiderült ugyanis, hogy a gabonafélék hoza­mait nem befolyásolja lényegesen a talajművelésnek a mélysége. Fejlődé­sükhöz nem igénylik annyira a pnr­­hanyós talajt, mint inkább a talajtö­mörítést. Agrotechnikai szempontból a vetés optimális időpontjának a be­tartása a legfontosabb ténvezö a ho­zamok a'aku'ásában. A hagvománvos talajműveléssel szemben a min:má!is talajra űvelésű technológiák alkalma­zása során a talaj víztartalma az egész tenyésző folyamán lényege­sen nagyobb. Nem kell külön hang­súlyozni, mit jelent a talaj nedves­ségtartalmának 0,5—1,5 száza'ékus növekedése, különösen aszályos év­járatokban. A talaj kedvezőbb víz­tartóképessége, az elövetemény me­chanikailag meg nem bontott gyökér­rendszere és a nagyabb mennyiségű szervesanyag maradványok együttes hatására javul a talajok víz- és szél­erózióval szembeni ellenálló-képes­sége. A minimális talajmíivelés alkalma­zása és a megfelelő munkaműveletek kiválasztása sokban múlik az előve­­teménytől. Nem ajánlatos például őszi búza alá alkalmazni a minimális ta­­la (művelést akkor, ha az elővete­­ménv tavaszi árpa volt, mert tarló­­maradvánvai fitotoxikusan hathatnak a kelő búzára. Ha évelő takarmány­­növény az e'ővetemény, akkor a ta­laj feltörését legalább egy hónapnál a vetés előtt el kell végezni, mert a talajba kerülő nagy mennyiségű szer­ves anyag kedvezőtlenül hat a búza fejlődésére. A minimális talajmíivetésnek egyik alapvető követelménye a gyommentes talaj. Vonatkozik ez elsősorban az évelő gyomnövényekre, amelyek igen gyorsan terjednek el a talaj seké'y, illetve szántás nélküli művelése után. A műtrágyázás a hagyományos mó­don történik. A minimális talajművelés egyes munkaműveleleit az elövetemény ha­tározza meg. Ha az elövetemény ga­bonaféle, hüvelyes, őszi repce vagy őszi keverék volt, akkor a termés betakarítása után az alapműtrágvák kiszórását követően a talajt tárcsás tarlóhántóval 10—12 centiméter mély­re megműveljük. Ha nem áll rendel­kezésünkre megfelelő tárcsás talaj­művelő eszköz, akkor a talaj tarló­bántó ekével is előkészíthető 15 cen­timéter mélységig. A munkaeszköz megválasztásánál figyelembe kell ven­ni a talaj nedvességtartalmát, és a terület állapotát az elövetemény be­takarítása után. A tárcsás talajműve­lő eszközöket nem ajánlatos tarack­búzával erősen elgyomosodott talajo­kon alkalmazni, vagy ott, ahol na­gyobb mennyiségű szerves anyag ma­radt vissza, s ahol a nehéz erő- és betakarító gépek mély keréknyomo­kat hagytak a talajon. Alkalmazásuk aszályos időszakban is körülményes, főleg a tavaszi árpa után kötött tala­jokon. Ezekben az esetekben a tarló­­hántó ekéket ajánlatos alkalmazni. A tarló bedolgozása után a talajt azon­nal simítózni kell. A magágy-előké­szítést tárcsázással — 5—6 cm mély­re — végezzük bnronázással egybe­kötve. Ezzel a munkaművelettel egy­idejűleg a kikelt gyomokat is irtjuk. A vetés után a talajt hengereljük. Az évelő takarmánynövények után a talajt legalább 30 nappal a vetés előtt meg kell művelni hasonló mó­don, mint az előző elővetemények esetében. A burgonya és a cukorrépa után a talajt tárcsás munkagépekkel vagy talajlazító ekével 10—12 cm mélyre bedolgozzuk, s azonnal ezt követően elvégezzük kombinátor vagy tárcsás borona segítségével a mag­ágy előkészítését. A kukorica tarló­­maradványainak a bedolgozására tar­­lóhántó ekéket alkalmazunk, s a ta­lajt 1,5 cm mélyre műveljük. Ezután a talajt vibrációs vagy rotációs boro­nákkal lezárjuk. A vetés után — a talajnedvességtől függően — a talajt hengereljük. A minimális talajmíivelés agrotech­nikájának a kidolgozásával egyidejű­leg igyekeztek hazánkban is néhány megfelelő talajművelési eszközt fej­leszteni liven például a 18 РНПХ 335 és a PHTPX-470 jelű tárcsás tarló­­hántó, a 40 SEXDJ-150-es és a spe­ciális talajművelés nélküli vetéshez alkalmas 20 SEXBJ-150 jelű vetőgép. valamint a Slušovicei Efsz-ben gyár­tott PB4-074 jelű rotációs borona. E választék persze a fejlett mezőgazda­sággal rendelkező országokhoz ké­pest korántsem éri el a korszerű ta­­lajmfivelés újszerű mnnkaeszk<”ze!nek széles körű választékát, mégis bizo­nyos előrehaladásnak tekinthető. Csak remélhetjük, hogy gépiparunk ez irá­nyú fejlődése felgyorsíthatja a talaj­művelő gépek váltását, s bövehb vá­lasztékban kínálja majd az enemia­­taknrékos talajművelés alapmeeka­­eszközeit. — kim— A kitüntettek között elsőként Fekete József, a szocialista munka hőse, az Agrokomplex nagymegyeri üzemének igazgatója vette át Magyarics Vincé­től, a járási pártbizottság vezető titkárától az elismerő oklevelet * (Fotó: Krascsenits Géza)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom