Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-05 / 27. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1986. július 5. 14-• HALÁSZAT ф HALÄSZAT ф HALÄSZAT ф HALÄSZAT ф HALÁSZAT ф HALÄSZAT ф HALÄSZAT ф HALÄSZAT ф HALÁSZAT ф N. LÄSZLÖ ENDRE: tЧм-á !. RÉSZ A mai halászat... m пек, sőt elmondhatjuk, hogy nevész epigonjai, utánzatai a nak.. “ lyeka a regiк is csak cseni Il3lŰrÍQSBi-Népünk történetileg kinyomozható régi hazái mind vizekben bővelkedő síkságok voltak, mint amilyen például a Csallóköz és a Szigetköz volt egykor á Kárpát-medencében. Khíu Antal tanár, az első Csallóköz Múzeum megteremtője és igazgatója így vélekedik: ....... A Don vidéke, az első baza: Levédia, Etelköz egyaránt vízben bővelkedő síkságok voltak Megtaláljuk itt romjaikban azokat az ösfoglalkozásokat, melyeket a nomád magyarság űzött.. 'Ä „kumai“ magyarok telepedtek itt le. ami bizonyára csakis azt jelentheti, hogy Kontárom vidékének öslakói a Kiírna folyó mellékéről kerültek ide a népvándorlás hatalmas és feltartóztathatatlan áramlatával. A Kurria folyónak és a Kaspi-tengernek, ezeknek a távoli, keleti vizeknek táját mindenkor halásznépek lakták. A hagyomány és II. Béla szabadalomíevelének állítása szerint Komárom környékének népe halásznép volt, s itt a halászatnak — a maga nemében — szinte páratlan múltja van. Erre a magyar ősföglalkozásra utal Gadéc, Harcsás. Knszegfalva és Tany helységek elnevezése. Az utóbbi az ősrégi „thana“, „tana“, „tanya“ halász mesterszóból született. A halászok „fok“-nak nevezték a tanyát, ami ebben az esetben fcsakúgy, mint a Csallóközben a tanya eredetileg) halfogó helyet jelentett. Egyes — ma már részben inkább csak emlékezetben élő — helységek neve csak e szó eredeti jelentésének ismeretében fejthető meg. A megsárgult régi jegyzőkönyvekben ilyen nevek olvashatók például 1576 és 1680 között: Halász, Csukás, Viza, Gadócz. Kárász, Czompő, Keszeg. Nagy tudósunk, Herman Ottó Írja 1887 ben: „... a komáromi halász ma is halászsarut visel; hatalmas csizmát, melynek szára térden felül ér, s amelynek megvarrása régente a tímár céh remekei közé tartozott ...“ A Dunának külön halász-felosztása volt, halásztanyák szerint, s nem egy arról a halfajtáról kapta nevét, mely ott igen gyakori volt, mint például: Vizás. Jázos, Keszegés, Harcsás, stb. De voltak olyanok is, melyek bizonyos tulajdonságuk alapján kapták nevüket: Csapófüldes Khín Antal, az első Csallóközi Múzeum alapítója és igazgatója [agyagos), Atkás (mert igen sok „kelevisz“, azaz a hálókat szaggató íatörzs és kő volt benne). A végtelenségig sorolhatom a halászatra utaló elnevezéseket. s közben megállapíthatom. hogy csupán egyetlen egy nem magyar elnevezés szerepel a tanyanevek között, egy .kerékbetört“ német név, a .„Hopszergeszt“. De nem csupán a Csallóköz, hanem az egész Kárpát-medence halgazdasága szinte már mesébe illő. Őseink — akik a halfogás „hétpróbás“ mesterei voltak — éltek is ezzel a természet adta lehetőséggel, amint ezt a korabeli feljegyzések igazolják. Regino, lotharingiai apát — 908 körül — így emlékszik meg eleinkről: „... az ungrok átharangolják a pannóuok és az avarok legelőit, s vadászaitól és hadászattal szerzik meg mindennapos elemózsiájukat ..A magyarokat jól ismerő Ibii Ruszta arab író — 940 körül — ekként ír: „ ... télviz idején, aki folyóink valamelyikének'közelében él, a partokhoz húzódik; a telet halászva, annak 'partjain tölti el . . Az Ibn Rusztával közel egykorú Oardézi ugyanezt másként fogalmazza meg. Azt írja, hogy a magvarok közül az is ki a folyamoktól távolabb lakik azoknak partjára vonul, és halászattal foglalatoskodva az egész telet ott tölti... Csallóköz őslakói nem is — az áradások miatt bizonytalanul fizető — szántóföldet akartak szerezni, hanem legelőt, főképpen pedig halászóhelyet. Miért volt oly igen fontos a középkorban a halászóhelyek birtoka? A magyarázat igen egyszerű. Egyrészt azért, mert őseink szerették a halat. Másrészt egyházi és vallási szempontból, mivel a középkor egyházi fegyelme — a gombamód szaporodó kolostorokban — rengeteg böjti napot rendelt el, s minden nagyobb ünnepet megelőzött az úgynevezett vigília böjt. melyen húst nem fogyaszthattak egyházi személyek. Ez a szigorú tilalom a kereszténység fokozatos elterjesztésével ,*v-. од új vallás követőire is kiterjedt, s így a hat a legfontosabb táp-7 lálékul szolgált országos viszonylatban, de egész Európában is. Dr. Alapy Gyula írja: „ ... A halászati jog ebben a korban nagy értéket jelentett, főleg a Csallóközben, ahol akkor még a mai mezőgazdaságnak mai viszonyai szermt mívelt földek még nem vultak. hiszen a Duna árja, mely évről évre lerakta iszapját a nagy szigetség földjein. a földmíveles munkáját állandóan veszedelemmel fenyegette volna ...“ Abban az Időben az álló- és folyóvizeken cégék és vejszehelyek vannak, s mellettük lakik a halásznép. A papság ragaszkodása a halászóvizek lehalászási jogához kiderül Ladnmér érseknek egyik okleveléből. Léli János, ki a Duna menti Lél faluban lakott, adós maradt a papi tizeddel. Ennek fejében az érsek lefoglaitatta Zeg (Szeg) nevű dunai szigetének felét. Mivel a foglalás aligha állott arányban a követelés értékével, az érsek kénytelen-kelletlen visszaadta a sziget általa elfoglalt felét béli Jánosnak, azaz Lőrinc nevű fiának és kiskorú testvéreinek. Akkoriban vizeink legjelentősebb halai a tokfélék voltak, s ennek a családnak is két tagja: a tulajdonképpeni tok és a viza. E kettő közül is most főként a viza érdekel bennünket. Kurt Becker állatrendszertanában ч( 1969) azt olvashatjuk a vizáról, hogy ez az óriáshal a Földközi-tenger keleti részén, a Kaspi-, a Fekete- és az Azovi-tengerben fordul elő. Fogtak már kilenc méter hosszú, ezerháromszáz kiló súlyú példányokat is. Négy-hatméteres átlaghosszával valamennyi tokféle közül a viza jár az élen ... Őseink bizonyára már jóval a honfoglalás élőt találkozhattak velük, hiszen az óhaza Dnyesztere* Dnyepere, Volgája, a Don és a Káma egyaránt eszményi vizafogóhely. Csakúgy, mint a KárA fal mögé terelték be a vizákat vezés bizonyára innen ered), mert vonulás közben gyakran felbukott. Nemcsak úgy, hogy háta látszott ki. hanem gyakran félig kiemelkedett a törzse, a halászok szerint „felállott a vízben“, mintha körül akart volna nézni. Szerette a csillogó tárgyakat. A vizahorgok ezért mindig fényesek voltak. Az ilyen fényes tárggyal szeretett játszani, gyakran feléje csapolt farkával és ilyenkor rajtavesztett. Megfogadott . Bizonyos, hogy az év két szakában a vizák szinte menet-Miéi’t csak a nyugati gyepűig? Azért, mert a viza „hazafias“ -lial lévén — tovább nem jutott. Dr. Zolnay írja ki" tűnő könyvében: „ .. szerfelett hazafias érzln letű volt a magyar vizahal... A Tündérek Kertjének becézett Csallóköz — hajdani ötszázkilencvenbét — szigetén túl már csak Pozsonyig járt fel.. De a Lajtán túlra az istennek sem ment... így hát már a középkori Bées is magyar vizaexportra szorult! Persze, a vizák hazafiassága mögött valami Viza — a Duna óriása (Nagy Előd rajza) pát-medence valamennyi nagyobb folyója is egykor. Khín Antal — híres csallóközi halászok sarja — írja: „... (a viza) hasonlít a kecsegéhez, csak az orra tompa és nem hegyes, mint azé. A halászok tudomása szerint két rajban vonult. Az első márciustól májusig, a második augusztustól decemberig tartott. Mindenfelé a Duna mentén a vizafogó cégék, hatalmas vizahorgok vetettek cselt neki, de lestek rá a halászok hálóval is. Ilyenkor állandóan figyelték a vizet (az őrhal elnerendszerű pörifosáágg^l érkeztek meg hozzánk, ilyenkor к Duna — ha még, vagy már nem fedte jég — valósággal megáradt a vizák rajaitól. A Duna és a Tisza partján a régi halásztanyák halászai fatornyokat, úgynevezett „lajmó“kat állítottak fel, s onnan lesték a vonulást. A vizák a felszínhez közel ,a delfin ficánkolásához hasonlóan, a vízből ki-kiugrálva rajzottak. Az első rajok érkezését üdvrivalgás fogadta, s ez kísérte őket végig, fel a nyugati országhatárig, a nyugati gyepűig. más áll. A középkori folyatni halgazdaságunk magasrendűsége. A vizahalászat királyi felségjog volt. Ez az egy-kéz a halgazdálkodás és halfogás tervszerűségét biztosította. Csak úgy, ott és olyan arányban engedélyezték az uralkodók a délebbi országrészek vizafogóit, hogy azokon a folyamszakaszokon át a zöm elérje Közép-Magyarországot. Majd pedig a komáromi —gútai központi királyi vizahalászüzemekkel arról is gondoskodtak: Becsig már hírmondó sem surranjon ki közülük .. VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÄSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT Ä vad környezetének (II. RÉSZ) Szakmellékletünk előző számában közöltük Kimer Károly erdőmérnökkel, a Szlovákiai Vadászok Szövetsége Központi Bizottsága vadászati osztályának helyettes vezetőjével, a vadászati szakbizottság titkárával folytatott beszélgetésünk első részét. Az alábbiakban az interjú második, s egyben befejező részét olvashatják. ■ Az SZVSZ- IV. kongresszusát követően hogyan jellemezhetnénk az apróvad tenyésztése során kialakult helyzetet? — Nem titok, hogy az egyik legfontosabb feladat a nyúl-, illetve a íácántenyészfés eredményesebbé tétele. Közismert, hogv az utóbbi két évtizedben milyen objektív és szuhjektíz nehézségekkel kellett megküzdeniük szövetségünk tagjainak. A mezőgazdaság belterjesítési folyamata és a fokozott vegyszerezés e téren is kedvezőtlenül befolyásolta az apróvad tenyésztését A vadásztársaságok tag laI nagyon jól emlékeznek azokra az évekre amikor óriási mértékű volt az apróvadpusztulás. Szerencsére szövetségünk legutóbbi kongresszusa felhívta a figyelmet arra, hogy milyen veszélyt jelenthet a sikertelen nyúl-, illetve fácántenvésztés. Mindenekelőtt az apróvad környezetének védelme, természetes közegének megóvása hozhat hosszabb távon számottevő sikereket. így érthető, hogy miért éppen e területre összpontosították figyelmüket a körzetek vadgazdáí. A mezőgazdasági üzemek képviselőivel kötött szerződések is általában az apróvad védelmét biztosítják. A tenyésztés sikere vagy kudarca tehát elsősorban az említetteken áll vagy bukik. Természetesen a fácántenyésztés esetében az előnevelés körülményeinek javítása, valamint a kibocsátást követő gondoskodás szintén hozzájárulhat az állomány gyorsabb ütemű gyarapításához." Számos szakember véleménye szerint főleg az élőhelyi viszonyok javítása és az egészséges populációk szaporítása a biztosítéka az eredményesebb, jövedelmezőbb gazdálkodásnak. A fogolyállománnyal kapcsolatosan is teljes mértékben érvényesek a fent említettek. A helyzet javítása érdekében hozott intézkedések gyakorlati alkalmazásának köszönhetően a nyúl-, illetve a fácántenyésztésben sikerült az első lépést megtenni; s az előző évek meredeken zuhanó állómflhytautdtőja kiegyenlítődön. A következő lépés remélhetőleg további kedvező változásokat fog eredményezni, s így a szlovákiai vadászoknak nem kell majd félniük, a teríték biztosításának nehézségeitől. ■ A csiilfeös vaddal kapcsolatban milyen jellegű problémák merültek fel az utóbbi időszakban, s mely területekre kell összpontosítani a vadgazdálkodás szakembereinek, valamint a vadászoknak a figyelmét? — Nagyon érdekes, hogy a csülkös vad esetében merőben más a helyzet, mint az apróvadnál. A vaddisznó vagy például a gímszarvas egyes területeken túlszaporodott, s így. a szokásosnál több kilövést engedélyeznek. A vadgazdálkodásban dolgozók az utóbbi években főleg a dámvad, illetve a muflon telepítése során értek el nagyszerű eredményeket. Nem lehet azt sem" figyelmen kívül hagyni, hogy a estilkös vad képviselői közül éppen a dámvad és a muflon okozza a legkisebb károkat az erdőgazdaságokban. Környezetvédelmi szempontból is csak helyeselni, illetve támogatni lehet az ilyen jellegű kezdeményezéseket. Az utóbbi pár esztendőben elért kiváló eredményekről a tavalyi brnöi vadászati kiállítás hazai és külföldi résztvevői is tudomást szereztek. Я A sikereknél maradva megtudhatnánk valamit a vadászati ebek tenyésztése terén elért jó eredményekről? — A kongresszust követő időszak kedvező éredménveinek felsorolása folyamán nem lehet megfeledkezni az ebtenyésztésben elért sikerekről. A vadfajok szerinti kötelező ebíartás nagyon jó és hasznos ötletnek bizonyult. Ennek köszönhetően már nem védelme okoz problémát a vadászati ebek tenyésztése, kiválasztása vagy pedig nemzetközi versenyen szerepeltetése. A közelmúltban Nyitrán (Nitra} megrendezett nagyszabású vadászeb-kiállítást nemcsak a hazai, hanem a külföldi szakmai körökben is nagyon kedvező visszhangot váltott ki. ■ A legveszélyeztetebb vadfajok felsorolását a szakemberek általában a túzok nevének említésével kezdik . .. — Sajnos, ez így Igaz. Még a csallőközaranyosi (Zlatná na Ostrove) rezervátumban sem sikerül elfogadható tenyésztési eredményeket elérni. A bonyolult helyzetet, s a nehézségeket talán egy adat tükrözi a leghűebben :a rezervátumban körülbelül húsz évvel ezelőtt még több volt a túzok, mint ma egész Szlovákiában. Я Melyek azok a feladatok, amelyeket a szövetség tagjainak mielőbb meg kell valósítaniuk? — Talán a legfontosabb említésével kezdeném, hiszen a szövetség vezetőségének véleménye szerint a döntő mértékben meghatározó tényezők közül a komplex vadgazdálkodásra való törekvés a siker kulcsa. A huzamosabb Ideig tartó fellendüléshez rendszeres és alapos szervezőmunka szükséges, amely során a területi sajátosságokat és viszonyokat is kellőképpen mérlegelik, illetve figyelembe veszik. javítani kell továbbra is a vadászok és a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak együttműködését. Nem szabad megfeledkezni az erdőgazdaság képviselőivel való közös feladatok elvégzéséről sem. A vadfajok számára biztosítani szükséges az élőhely megóvását, hogy továbbra is lehetőség nyíljon az egészséges populációk szaporodására. Nagy feladatok várnak- ránk a vadászati kultúra fejlesztése során. A továbbképző tanfolyamokat és szakmai megbeszéléseket, valamin} a különböző jellegű értekezleteket vonzó formában kell megrendezni, hogy a legújabb ismeretek széles körben elterjedjenek. Nem titok, hogy az eredményes vadgazdálkodáshoz bizony nem kevés anvagi Javak is szükségeltetnek. Ezért fontos, hogy a szövetség vezetősége a lőttvad-hús értékesítése terén mielőbb meg tudja valósítani merész elképzeléseit. Hasonlóképpen az élővad befogása -során is jövedelmezőbbé kell tenni a vadászatokat, hogy így tekintélyesebb összegű anyagi javak segítsék elő a szlovákiai vadgazdálkodás színvonalának emelését. Valamennyiünk igyekezetére, segítségére és összefogására szükség van, mert csakis fgy tudjuk maradéktalanul megvalósítani a szövetségünk IV. kongresszusa által meghatározott feladatokat. Ä beszélgetést köszönt: Bárdos Gyula
