Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-16 / 33. szám
\ I 1986. augusztus 1в< SZABAD FÖLDMŰVES, (Tóth József Illusztrációs felvétele) Tátral Idill Hogy, tényleg mindannyiunké legyen Felvásárlók tervteljesítése Nem szükséges külön magyarázat- 1 ha bocsátkozni annak bizonyítására: mennyire fontos, bogy a mezőgazdasági Üzemek dolgozói által betakarított gabonatermés megfelelő minőségben, s időben eljusson rendeltetési helyére. Az aratási iöszakban és azt követően is, általában az egységes földműves-szövetkezetek, az állami gazdaságok dolgozóinak és a kooperációs üzemek képviselőinek helytállásáról számolnak be a tömegtájékoztatási eszközök. Azok, akik megtettek mindent annak érdekében, hogy mielőbb fedél alá, biztonságos helyre kerüljön a termés, valóban megérdemlik a méltatást. De nemcsak ők, hanem a gabonafélék átvételét, szárítását és szükség szerinti utókezelését végzők tevékenysége ts az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet érdemel. Az idei gabonatermés — főleg я legproduktfvabb dél-szlovákiai járásokban — a vegetációs időszak jelentős csapadékhiánya következtében a korábbi éveknél jóval szerényebb hozamokat eredményezett. Éppen ezért kellett fokozott figyelmet szentelni a gabonafélék átvételének, osztályozásának és utókezelésének. Bár közhelynek tűnhet, mégsem az, hogy a gabonafelvásárlék táborának képviselői számára az Idei főidény valóban komoly megpróbáltatást jelentett. A korábbi évek rekordhoz^ mai következtében ugyants a megszokottnál jóval nagyobb raktárkészlettel kellett a felvásárlóknak rajtolniuk az idei termésátvétel kezdetekor. E sorok olvasása közben bizonyára sokakban felmerül a kérdés: az is baj, ha sok, az ,is, ha kevés? Igen, ugyanis a kapacitásgondokkal küszködő felvásárlóüzemekben mindkét említett esetben bonyolultabb a halaszthatatlan munkafolyamatok rugalmasságának biztosítása. Bár a Mezőgazdasági Felvásárló- és Ellátó Vállalat több mint 12 ezres táborának képviselői nagyrészt már megvívták a főidény legfontosabb csatáját, tennivalójuk még maradt bőven. Közismert ugyanis, hogy a gabona átvételével nem fejeződik be a termésről való gondoskodás. A Nyugat-szlovákiai Mezőgazdasági Felvásárló- és Ellátó Vállalat érsekújvári (Nové Zámky) üzemébe július ntolsó napján látogattunk, hogy megtudjuk miként birkóztak meg a főldény legfontosabb feladataival. — Nagyon jókor érkeztek — fogadott bennünket Štefan Benko agrármérnük. a felvásárlóüzem gazdasági Igazgatóhelyettese —, ugyanis üzemünk igazgatója az imént jelenthette a járási pártbizottság képviselőinek, hogy teljesítettük az állami alapba a gabonafelvásárlás előirányzott tervét. Az érsekújvári üzem a járási székhelyen kívül további két helyen: Köbölkúton (Gbelcej és Suranyban vásárolta fel a mezőgazdasági üzemektől a gabonatermést. Az állami alap ba a terv 101 ezer 600 tonne gabonaféle átvételét szabta meg. s ezt július 31-én teljesítették. Búzából — élelmiszer-ipari célokra — 60 ezer 335 tonnát, sörárpából pedig 17 ezer 18 tonnát vásároltak fel. A raktárgondok enyhítésén valamelyest segített, hogy a Šuranyi Cukorgyár 16 ezer tonna befogadóképességű tárolóját Is bérbe vették a felvásárlók. fgy összesen 127 ezer 60 tonna termés tárolását és gondozását tudják biztosítani. Az üzem vezetősége reméli, hogy az építők a következő idényben végre átadták rendeltetésének az ndvardi (Dvory nad Zitavou) 50 ezer tonna kapacitású új gabonatárolót. A járásban nagy szükség van a tárolókapacitás bővítésére, hiszen raktárak hiányában a felvásárlók kénytelenek jelentősebb mennyiségű termést a mezőgazdasági üzemek gazdasági udvaraiban ideiglenesen tárolni. Amint azt Štefan Benko gazdasági Igazgatóhelyettestől megtudtam, az üzem 422 dolgozója jól helytállt a nyári fóidény során. Mindhárom felvásárlóhelyen úgy igyekeztek megoldani a felmerült problémákat, hogy a magszállító teherautók vezetőinek ne kelljen hosszabb ideig várakozniuk. Mivel a szállítmányok nedvességtartalma általában nem haladta meg a megengedett felső határt, a szárítóberendezéseket nem kellett állandóan teljes kapacitással üzemeltetni. Ez persze nem jelenti azt, hogy az utókezelésre nem fordítottak és fordítanak megfelelő figyelmet. Ellenkezőleg, az üzem dolgozói tudatosították, hogy a tisztítás és az esetleges szárítás milyensége nagymértékben befolyásolja a gabonafélék további minőségét. A tapasztalt dolgozók nagyon jól tudják, hogy a kenyérgabonát nem szabad forrólevegös módszerrel szárítani, mivel a hirtelen szárítás Jelentősen csökkenti a búza sütőipart értékét. Az érsekújvári üzem három felvásárlóhelyére 21 egységes földműves-szövetkezet, 2 állami gazdaság és 4 központilag irányított üzem szállította az Idei gabonatermést. Évek őta a felvásárlók egyik legmegbízhatóbb partnere a Tardoskeddi fTvrdoiíovce) Efsz, amely az idén 9 ezer 620 tonna termést szállított. A többi mezőgazdasági üzem vezetőivel is szorosan együttműködnek a felvásárlók képviselői, s közös erőfeszítéssel igyekeznek a problémákat mindkét fél számára kedvezően megoldani. A szerényebb hektárhozamok ellenére az élelmiszer-ipart hasznosításra kerülő búza sikértartalma megfelelő, 26—34 százalék között Ingadozik. A felvásárlók kellő figyelmet fordítottak arra ts, hogy a minőség és a fajta szerinti osztályozás következtében az egyes szállítmányok megfelelő helyre kerüljenek. Az érsekújvári felvásárlóüzem dolgozói féléves tervük maradéktalan teljesítését követően a mögöttük levő főidényben ismét bizonyították, hogy az”igényes feladatok leküzdése sem' jelent számukra különösebb akadályt. Eddigi eredményeikből arra következtethetünk, hogy remélhetőleg a jelenlegi ötéves tervidőszak feladataival is sikeresen megbirkóznak. BÁRDOS GYULA Bármikor keressük fel, véleményünk mindig ugyanaz: gyönyörű. Igaz, valakinek éppen télen tetszik jobban, másnak viszont talán tavaszszal tűnik vonzóbbnak. Azt hiszem, sokan rájöttek, miről van szó. Ha netán mégse, vessük papírra a bűvös hegyvonulat nevét: Magas-Tátra. Rengetegen látogatják, a turisták ezret csodálják hegycsúcsait, szemet gyönyörködtető erdőrengetegeit. Hiszen például a nyári Idény kellős közepén naponta 60 ezren ts ellátogatnak e valóban ritkaságszámba menő vidékre. De vajon ottjártunkkor kellőképpen megfontoljuk-e, miképpen kell cselekednünk annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet tegyük a tátrai környezetvédelem érdekében? Tényleg tudatosítjuk-e, hogy a Magas- Tátra tulajdonképpen mindenkié? Ha igen, akkor viszont természetszerűleg kellene adódnia a követelménynek: valamennyiünk érdeke, hogy védjük és őrizzük a természet e csodálatos ajándékát. Bizony nagyon sok az olyan vélemény — konkrétan a tátrai életet irányító szervektől kiszivárgó —, hogy nem minden esetben törődünk igazán természeti környezetünk alakításával, ápolásával. Ha egy-egy hegyvidéki sétára indulunk, mindennemű megfontolás nélkül elhajítjuk a jóízűen elfogyasztott konzerv dobozát. s nemegyszer a frissítő elfogyasztása után hasonló sorsra jut az üveg is. „A TÁTRÁT VALAMIKOR A TURISTÁK MENTETTÉK MEG4-Igen, a fenti köztes cím egy szó szerinti idézet, amelyet Peter Spitzkopf mérnöktől, a Tátrai Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársától hallottunk. De hadd szóljon néhány konkrét adatról is: — Az utóbbi mintegy 30 évben a Magas-Tátra látogatottsága csaknem harmincszorosára növekedett. Mit jelent ez mai viszonylatban? Hát például a Csorba-tót (Štrbské Pleso) naponta 10—15 ezren is felkeresik, a Ilrebienokra úgyszintén ellátogatnak vagy 15—16 ezren. A további közkedvelt helyek egyike a Kőpataki-tó (Skalnaté Pleso), ahová naponta 7— 7,5 ezer turista „zarándokol el“. És ez bizony valóban nem kevés. Mégis ml okozza a legtöbb gondot a környezetvédőknek? Hát mindenekelőtt a rohamosan fejlődő tudományos-műszaki haladás néhány mozzanatával van probléma. De elemezzük egy kissé részletesebben a leggyakrabban fejtörést okozó tényezőket. A Tátrai Nemzeti Park tisztaságáról gondoskodók sžámára természetesen nem jelent nagy örömöt, ha több ezer személygépkocsi járja a védett terület útjait. E vonatkozásban már egy előző írásunkban szóltunk az úgynevezett előparkolóhelyekröl, amelyek azt hivatottak szolgálni, hogy minél kevesebb gépjármű jusson el a legtöbb turista által látogatott helyekre (Csorba-tó, Lomnici-csűcs, Kőpataki-tó stb.J. Spitzkopf mérnök szerint az Individuális motorizmus az utóbbi tíz évben bizony gyakran okozott kellemetlenséget. sz Ivóvíz. Jő ütemben halad azonban a szennyvíztisztító állomások, illetve csatornák építése — s ezáltal naponta bizony „nehéz sziklák esnek le a váltunkról“. TÁTRAI FLÖRA ÉS FAUNA Peter Spitzkopf mérnök társaságé-* ban ellátogattunk Tátraiomnicra (Tat-* ranská Lomnica) is, ahol a Tátrai Nemzeti Park Múzeumában sok érdekeset megtudtunk a hegyvidéki növény- és állatvilágról. Érdekességképpen talán mindjárt szögezzük le, hogy a múzeumot 1957-ben alapították. Köztudott, hogy a Tátra éghajlatának jellemző vonása a növekvő tengerszint feletti magassággal fokozatosan csökkenő hőmérséklet — ezzel egyidejűleg a vegetációs időszak időtartama ts. Ez a tény maga után vonja a növénytakaró lépcsőzetes kialakulását. A tátrai erdők fáinak 97 százaléka tűlevelű, míg a lomblevelűekre mindössze 3 százalék jut. A tűlevelű erdők 70 százalékát lucfenyő alkotja. Gyakori az erdeifenyő, a vörüsfenyő és a közönséges boróka. A lomblevelűek közül a hamvas éger, a mézgás éger, a szőrös nyírfa és a rezgő nyárfa a leggyakrabban előforduló. Talán azt is érdemes megjegyezni, hogy a Közép-szlovákiai kerület 50 százalékát borítja erdő, a Banská Bvstrica-i járás vonatkozáséban 61, országos viszonylatban pedig 34 százalékról beszélhetünk. A magassági tagolódás nemcsak á növényzetre vonatkozik, hanem az állatvilágra is. S íme, néhány „összetevője“ a sokrétűségnek: mezei pocok, vetést varjú, mezei pacsirta, vadgerle, fürj, zerge, mormota, hóegér, szirti sas stb. Természetesen minden egyes biotípusnak megvan a maga jellegzetessége. A tátrai tavaknak nagyon szegény az állatállományuk. így tehát főképpen a „meglévő készletekkel“ kell ésszerűen bánni. A halak részére például külön védett területeket létesítettek. Nagyon oda kell figyelni többek között a szarvas- és vaddisznóállomány alakulására. Ezek ugyanis nem egy esetben jelentős károkat okoztak mind a tátrai növényzetben, mind pedig az állatállományban. Éppen ezért még 1963-ban rendeletet hagytak jóvá ezen állatok lövését Illetően. A látogatottság gyors ütemű növekedésével, valamint a hegymászás és a turisztika állandóan közkedveltebb voltával kapcsolatos a zergék számának csökkenése. Az egyes vizsgálatokból kitűnt, hogy faképpen a nem megfelelő látogatottsági arány a fent említett állapot okozója. Vegyünk ismét néhány számadatot. A Tátrai Nemzett Park területén 1955-ben 610 volt a zergék száma, 1964-ben 944, míg 1983-ban mindössze 597. A barnamedvéröl így „vallanak“ a statisztikák: 1955 — 19, 1960 — 23, 1978 — 14, 1983 — 2'0. Néhány adat a szirti sasról: 1955 — 8, 1964 — 12, 1983 — 7. A magas-tátrai élet jó néhány érdekes mozzanatáról lehetne még rövidehb-hnsszabb fejtegetőzésekbe bocsátkozni. De tulajdonképpen ezen írással nem is volt célunk a részletezés. Mintegy összegezésképpen le szeretnénk szögezni, hogy valóban nem egyszerű a szóban forgó csodálatos vidék mindennapjainak irányítása, szervezése. Akik csak egy kicsit is jobban odafigyelnek a tátrai' élet körforgására, érzik, hol szorít’ a legjobban a cipő. S természetesen jól tudják ezt az illetékesek is. Ä Tátrai Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársai éppúgy, mint a Vysoké Tatry-í Városi nemzeti Bizottság képviselőt. De valóban oly nehéz arra a bizonyos azonos vágányra térni, oly igényes feladat egyeztetni a véleményeket? SUSLA BÉLA Peter Spitzkopf mérnök (A. Vojőek felvétele) Beismerte viszont azt Is, hogy a tátrai életet irányítók többször egyszerűen nem voltak kellőképpen felkészülve a magánmotoros-áradatra. E- gyébként a magas-tátrai viszonyok közepette a közlekedés valóban az első helyet elfoglaló probléma. Hiszen a konkrét helybeli közlekedés körüli nehézségeket úgyszintén elemeztük már. De azért annyit fűzzünk még hozzá, hogy a tátraiak szerint a közlekedést illetően ez egyik legkényesebb pont talán az, hogy az, elektromos vasút Irányítása nem tartozik a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat hatáskörébe. ÍPfTKEZÉS, VlZ A Tátrai Nemzeti Park Igazgatóságinak munkatársa bíráló hangnemben fejtegette az építkezésekkel kapcsolatos kérdéseket is. Sok helyütt ngyanis — a természetvédők bármily nemű érvelése ellenére — a védett területen kezdenek például üzemi üdülőt építeni. S úgy vélem, Spitzkopf mérnök jogosan tette fel a kérdést: tulajdonképpen miért létezhet a védett területen üzemi üdültetés? Azt hiszem, a kérdésre a választ máról holnapra nem fogják elküldeni a jogosan aggódó tátrai környezetvédőknek. Ha valaki a vizet hozza szóba — képletesen szólva — úgyszintén gyarapodik a ráncok száma a Magas-Tátra gondozóinak homlokán. Az Ivóvíz körüli gondok bizony nem éppen mai keltezésűek. Ami viszont buzdítólag hat: a szennyvízzel kapcsolatos problémák rugalmasabb megoldásáról már lehet beszélni. — A víz tényleg sok esetben okozott (a okoz még ma is) fejtörést — vallja a nemzeti park munkatársa. — Szemléltetésképpen, azt hiszem, elég csupán annyi, bogy a Panoráma szálloda legfelső emeletére nem jut el : ' Az idei nyár kedvezett az aratásnak, országszerte jól haladtak a betakarítással, számos mezőgazdasági üzemben a szokásosnál korábban befejezték a nyári mezőgazdasági munkák legfontosabbikát. A tudósítások, jelentések arról számoltak be, hogy mindenütt lelkiismeretesen felkészültek a gabona betakarítására, hogy minél kisebb veszteséggel fedél alá kerüljön az idei kenyérnekvaló. A komhájnosok figyelmesen irányították gépóriásaikat a gabonatengerben, a magszállitók gondosan tömftették járműveik rakterületét, hogy a kalászok kincséből csak a tehető legkevesebb szem vesszen kárba felelőtlen munkavégzés miatt. Mindezek ellenére nem mindenütt sikerült eleget tenni az útón-útfélen hangoztatott „Égy szem se vesszen kárba“ felhívásnak. Egyesekhez későn érkezett a figyelmeztetés, mert — amint a mellékelt felvétel is bizonyítja — a gabonaszemek garmadája már akkor kárba veszett, mielőtt kalászba szökkent volna a vetés. Az eltékozolt szentekért mindenki felelős, aki a rendes út helyett a gabonatáblán hajtott végig jármüvével, de leginkább az, aki elsőként gázolt a zöldellő vetésbe. így a gabonabetakarítők minden igyekezete ellenére is ért veszteség bennünket, hiszen az eltapnsott gabonaszemek millióival szegényebbek lettünk, azokból már nem készülhet foszlós bélfi kenyér, fehér kalács asztalunkra. BÖJTÖS JÁNO*
