Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-08 / 6. szám
Л-14 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. február 8< ЁрШ a legnagyobb állatkert Ä Kassa-vidéki (Košice-vidlek) járásban a Nemzeti Front választási programjának a 7. és a 8. ötéves tervidőszakban megvalósítandó legnagyobb horderejű vállalkozásai közé sorolható egy állatkert felépítése. Ezzel a létesítménnyel nemcsak a város, hanem az egész Kelet szlovákiai kerület lakosainak — főleg a gyermekeknek és fiataloknak — biz-As állatkert igazgatója tosítanak újabb, színvonalas szórakozási és ismeretszerzési lehetőséget. A tervdokumentáció kidolgozását már tizenkét évvel ezelőtt elkezdték a szakemberek, a kassai Stavoprojekt tervezői, miután feldolgozták az ország állatkertjeiben és külföldön gyűjtött tapasztalataikat. A Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság 1979-ben hozott döntése után 1980-ban megkezdték az erre a célra fordítható, több mint 600- millió korona beruházását. A majdani állatkert létesítményeinek nagy részét kitevő legnagyobb objektumokat a „Z“ akció keretében kell felépíteni. Az elképzelés szerint a hatalmas, kereken negyedszázadnyi időre szóló, építkezést három szakaszra osztva valósítják meg. A főbb létesítményekkel a 8. ötéves tervidőszak végére kell hogy elkészüljenek. A környezetvédelmi előírások betartását szolgáló és a tudományos kutatómunkát lehetővé tevő berendezések felszerelése, valamint a látogatók Igényeit kielégítő szolgáltatóhálózat átadása az ezredfordulót követő első évtized felére várható. A HELYSZÍN Kassától észak felé, villamoson ininduiva, majd a heggyé magasodó teraszos kaptatok aljában jármüvet váltva, autóbusszal érkezem meg a várostól tizenöt kilométerre fekvő Klaveííany községbe, ahonnan gyalog megyek tovább. Egy völgybe érek. Hatalmas, betonozott parkoló mellett, ideiglenes, szerény épületben van az épülő állatkert „vezérkarának“ főhadiszállása. Az őrbódé mellett láncra kötött, hatalmas eb: az állatkert őslakója. Érkezésemre olyan lármát csap, amelyre már az üzemőr is kitjéz az ajtón: vajon ki az az idegen, aki errefelé kóborol, ahol a majdani 500 féle állat közül még csak egy tucatnyi található a ketrecekben. Köszönök, és mondom, hogy az igazgatóval szeretnék beszélni. — Csak délután lesz Itt — válaszolja az őr kurtán. ■ Addig megnézném az állatokat, ha lehetne. — Azt lehet — egyezik bele az őr. ■ De merre menjek, hogy a kutyán kívül mást is láthassak? — Ezen a széles töltésen — mutat a kanyargós völgykatlan felé vezető betonútra —, de ha kedve tartja, akármilyen irányba mehet, mert amerre a szem ellát, itt mindenütt állatok lesznek. Ennyi útbaigazítás után felderítő sétára indultam a 290 hektáros hófedte terepen.. Egy hosszú, tágas völgyből kacskaringós utak vezetnek a meredek domboldalak hajlatait követve az erdős ligetek felé. A panorámát mindenütt a természet tölti ki: a réteken nyírfák, fenyők, a látóhatáron egy bükkerdő. Megnyugtató a látvány, a város zaja sem halliß ide. A levegő tiszta. Bizonyára az ide kerülő állatok sem érzik majd elviselhetetlen rabságnak az ideiglenes, vagy tartós ittlétüket. A völgyeket patakok erezik be. Egy-egy elkerített rész szögletébe illesztve, deszkából ácsolt ketrecek, kifutók, amelyekbe eddig őzeket, dámszarvasokat, vaddisznókat, hucul lovakat és muflonokat költöztettek. Az állatkert első lakói széltől és csapadéktól megóvó, meleg helyen elhatnak, az etetőkben pedig ízletes takarmányra lelnek. Mivel táplálékszerzésre nincs gondjuk, egész nap csak lustálkodnak, most is csak a kecses járású muflon tartózkodik a szabadban, konok elszántsággal futja körbe meg körbe a kertet. Egy kőhajításnyira innen kezdődik a „vadállatnegyed“, ahol a lakók összkomfortos, rácsozott biztonságban élnek. Vadmacskáék monoton „dörmögéssel“ fogadnak. A „családfő“ egy száraz fagallyon gubbasztva, szemét összeszűkítve szunyálást mímelve őrködik kicsinyei fölött. Rövid Idő elteltével hirtelen kinyitja szemét, füleit megmerevíti, és olyan ijedelmet fúj felém, hogy a szomszédos ketrecig menekülök, ahol szobrot ül egy hlúz. A tyúkokról álmodozó rókakoma egy nagy csonttal a szájában idegesen futkos fel-alá szűk cellájában. Nem tudok rajta segíteni. Leopárdszomszédján pedig már nem is akarok, mert én a bőgő leopárdokat nem szeretem. Az elmondottakon kívül még láttam néhány, téglából készült épületet, amelynek belső munkálatait végezték a szakmunkások. A néznivalóból kifogyva visszamentem a telepre, ahol már várt az állatkert igazgatója, Karel Sémán mérnök, a tudományok kandidátusa. Az építkezés menetéről elmondotta, hogy a tervhez képest bizonyos lemaradásban vannak. A problémák gyökere: a terv kivitelezését nem bízhatják egyetlen vállalatra. A valamivel kevesebb mint kétmillió korona értékű beruházásokra „szabdalt“ létesítmények elkészítése, a nehéz környezeti feltétételek (az iparvidéktől való nagy távolság és a lejtős domborzati egy üzem számára sem jelent vonzó, még kevésbé jövedelmező vállalkozást. A kezdetektől számított négy esztendő alatt 7 millió korona értékben négy létesítményt adtak át a tervezett nyolc helyett, és további kilenc épületegységnek rakták le az alapjait. A vízvezeték-hálózat és a szivattyúállomás építését még el sem kezdték. Az állatkert iránt megnyilvánuló érdeklődést a segítőkészség jellemzi. Azért, hogy a felajánlott társadalmi munkát szervezett keretek között minél nagyobb hatásfokkal végezhessék el, az építkezést 1982-ben a város ifjúsági építkezésnek nyilvánította, .amely fölött a SZISZ városi bizottsága vállalt védnökséget. A SZISZ-vezetőség irányításával eddig már közel 40 ezer órát dolgoztak le társadalmi munkában. A fiatalokon kívül a szocialista brigádok, valamint a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagjai is segítettek. Mindenekelőtt a tereprendezésnél, a földmunkák végzésénél, az útépítésnél nyújtottak hathatós segítséget. Sajnos, kevés a munkákat megkönnyítő gép. A mozgalommá erősödő társadalmi összefogás egyre nagyobb tömegeket érint. El kell mondani azonban azt is, hogy az ipari üzemek és a szolgáltató vállalatok részéről nyújtott anyagi támogatás messze elmarad a várakozástól. A 8. ötéves tervidőszakban a lakosság közreműködésével 90 millió koronar értékben újabb 24 létesítmény felépítését tervezik. ■ Mikor lesz látogatható az állatkert? — teszem fel a kérdést. — Már tavaly volt egy előzetes közvéleménykutató próbamegnyltó, amikor az eddig vásárolt állatokat tekinthették meg az érdeklődők. Hivatalosan az első látogatókat 1986. június elsején, a nemzetközi gyermeknap alkalmából várjuk. az Állatok birodalma ■ Milyen lesz építészeti szempontból és az állatállományt tekintve végleges formájában az állatkert, s miben fog különbözni az ország többi állatkertjétől? Amint már említettem, a miénk lesz az országban a legnagyobb (öszszehasonlításként: jelenleg, 25 hektáros területtel a Bojnice! Allatkert tartja a rekordot); de nemcsak a terület nagyságára nézve, hanem az állomány számát tekintve is. Mintegy 500 féle állat tartásához teremtjük meg a kedvező feltételeket. Az egzotikus élőlényeken kívül a háziállatok java részét és a hazánkban védetté nyilvánított állatok képviselőit is összegyűjtjük. Ml a Kárpátok faunájára szakosodunk. ■ Az emberek többsége még ma sem tudja, hogy hová sorolja az állatkertet. Egyesek szerint múzeum, (Fotó: —lta—) mások szerint szórakozásra, ismeretgyűjtésre szolgáló létesítmény. — Az európai szakemberek közül van, aki úgy véli, hogy az állatok a természet életfogytiglan fogházára ítéltjei. A szűk ketrecekbe zárt állatok látványa valóban nem lehet nevelő hatású, ez;ért mi szinte valamennyi állatnak lehetőséget adunk egy bizonyos (a ketrec kettéosztásával nyert) terület kizárólagos birtoklására. Erre azért van szükség, hogy az emberek elől visszavonulva, félelem nélküli intimitásban éljenek, és megtarthassák biztonságérzetüket. Különben a ml állatkertünk már csak a méreteiből ádódóan sem lesz börtön, hiszen a 290 hektárból mindöszsze 160 lesz látogatható. Törekvésünk arra irányul, hogy az itt nevelt állatok minél jobb, a természetben hasonló körülmények között élhessenek. A természetvédő intézmények és egyesületek képviselőivel megegyeztünk abban, hogy egy úgynevezett rehabilitációs intézetet is létrehozunk a beteg állatok gyógyítására. Ezenkívül a kiveszőiéiben lévő madarak (mint például a kőszáli sas) tojásainak az összegyűjtésére és kikeltetésére is vállalkozunk. Alapelvünk ugyanis, hogy a meggyógyított,'illetve a fogságban felnevelt állatokat (amennyiben alkalmasak az önfenntartásra, a reájuk leselkedő veszélyhelyzetek kivédésére), minél hamarább visszaengedjük a természetbe. A szaporító-nevelő tevékenységek közül a legjelentősebbnek ígérkezik a hiúz szaporítása, amelyet fizetőeszköznek (csereárunak) szánunk a külföldről beszerzendő állatok megvásárlására. Hasonlóan tudományos kutatómunkaként könyvelhető el az is, hogy naplószerű mefigyeléseket és feljegyzéseket végzünk az állatok viselkedéséről. Az ország területén élő, a kihalás veszélyével fenyegetett állatok fennmaradását biztosítandó génbank létrehozása is szerepel tervünkben. A hucul lovak megmentését és szaporítását is szorgalmazzuk. Ezeket, a méretben a póni és a nagynövésű lovak közé sorolható állatokat körülbelül négyszáz esztendeje „alkalmazzák“ a Kárpát-medencében. Már-már úgy alakult, hogy a kiveszett fajták listájára kerülnek, amikor Ludvík Svoboda, volt köztársasági elnökünk az állatvédő természetbarátok figyelmébe ajánlotta a megmentésüket. Topoľčany környékén találtunk ugyan néhány elkorcsosodott példányt, de ezek a fajtanemesítés szempontjából hasznavehetetlennek bizonyultak. Szerencsére sikerült rábukkannunk egy szibolikusnak is nevezhető harci lóra a Szovjetunió Kárpáton túli területének egyik falujában. Ehhez még további kettőt szereztünk, s hozzáláttunk eredeti tulajdonságaik „visszanemesítéséhcz“. Jelenleg kilenc darabnál tartunk a szaporításban. Szerepükről még anynyit el kell mondani, hogy az állatkerten belül ezekkel bonyolítunk majd le mindennemű forgalmat és anyagszállítást. Az állatkertbé látogató gyermekek részére lovaglóiskolát nyitunk, a lovassport kedvelőinek pedig versenylovak nevelésével kedveskedünk. Télen lovasszán szolgáltatást vezetünk be a közeli síparadicsomban. Tehát szórakozási lehetőséget is biztosítunk. Bevált külföldi tapasztalatokat követve úgynevezett „zoo-iskolát“ létesítünk, a biológiaórák szabadban történő megtartására. A különféle háziállatok is ebből a célból kapnak helyet az állatkertben. A hozzánk látogafók ismeretterjesztő előadásokat hallgathatnak és természetfilmeket tekinthetnek meg az állatkert mozijában. Lesz még állatkórház műtővel. Nem hiányoznak majd a fűtött ketrecek és pavilonok, valamint a keltetőgépek sem. Az építkezés során csak a legszükségesebb esetben bontják meg a vidék flóráját. A betonépítmények közé parkerdőket létesítenek. Az állatkert tulajdonképpen egésznapos kH rándulóhelyként fog szolgálni, hiszen ez ismeretszerzésre és a kultúrálódásra csábító látnivalókon kívül játszótereket, pihenőhelyeket is létesítenek. Az állatkert területén viszonylag erős a széljárás, viszont kevés a víz. Az első hasznosítására villanyáramot termelő szélmalmot, az utóbbi pótlására pedig egy 750 köbméter víz befogadására alkalma s tárolómedencét építenek. ■ Milyen kapcsolatok kialakítására törekednek a külföldi állatkertek képviselőivel? — Már több országban is jártam az állatok cseréjén alapuló, a kölcsönös együttműködést elősegítő baráti kapcsolatok kiépítése céljábóL Eddig a kijevi, a moszkvai, a budapesti és a cotttbust állatkert képviselői tanúsítottak élénk érdeklődést. A kapunyitásig még nagyon sok a teendő .A járás lakóinak áldozatkész összefogására és az állatkert — eddig harminc — alkalmazottainak példás igyekezete azonban bizakodóvá teszi mindazokat, akik az építkezés határidejének betartásában reménykednek, akik a Kelet-szlovákiai kerület egyik, vagy talán a legnagyobbnak mondható szabadidőközpontjává fejlődő létesítmény mielőbbi átadását várják. Az állatkert ünnepélyes megnyitóján mi is ott leszünk, hogy beszámolhassunk arról, amikor jókedvű gyermekzsivajjal, csemetéik örömét figyelő szülőkkel telik meg a szép tájnak eme kedves szöglete. KORCSMAROS LÄSZLÖ sűrűn szállingózó kövér hópelyhek láttán az idei tél folyamán úgyszólván elámulunk és megmerevedünk: hát ilyen is lehet a tél..,?l Január derekáig bizony kevésszer' pihent dunna alatt az ősszel ágyba került gabona, a takaró után egyre jobban áhítozó természet. A határban fel-félbukkanó nyuszik sem nagyon hisznek a szemüknek: fülüket hegyezvén bizonytalanul tekingetnek a hófedte távolba ... Fontolgatják, mitévők legyenek. Folytassák-e téli kirándulásukat, vagy pedig húzódjanak meg a közeit szalmabirodalomban? Rövid tétovázás után az utóbbit választják. A cserjéből ijedten fácánhad röppen fel. Nyugtalanságukat tán éppen a természet fehér adománya váltotta ki. Vagy csak nem egy zsákmány után kutató macska bontotta meg a rendet fácánéknál? Es tényleg! A cicus komótosan ballag tova a cserjésen. Útközben jött rá arra, hogy _ \ Intermezzo fehérben a fehér fepel alatt nincs semmi a számára. Ilyentájt inkább a határhoz közeli házak rejtegetik az egérpecsenyét. Hej, reszkessetek egerek a padlásokonI A természet csodálatos filmjét szemlélve hirtelen megszeppenek: váratlanul egy vadászkutya terem mellettem. A gazdáját nem látom magam előtt, megfordulni meg éppenséggel nem bátorkodom. "A csodafüttyszó — ki tudja, hányadszor? — némileg lazít a váratlan esemény kiváltotta feszültség húrjain. A helyzet kedvezőbb 'fordulását nyugtázva viszonzom a felém közeledő erdész köszöntését. Kerékpárja csomagtartófán zsák nehezedik. Hogylétünkröl kérdezzük egymást, majd rövid szóváltás után ellenkező irányba indulunk tovább. Gondolat foszlányaimat rendezgetve vissza-visszapillantok: a magam mögött hagyot távot próbálom felmérni. A félhomályban látom az erdészt, amint eledelt szór a mezei vadnak. Kutyája elégedetten figyeli mozdulatait. Majd örömében körbeszaladja a gazdit. A távoli, szürkülő kép láttán valahogy könnyebbé válnak léptem. (susla) (A szerző felvétele)
