Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 1. szám
6 1988. január í. > SZABAD FÖLDMŰVES A DAC közönsége ... Fotó: Fogas Ferenc (2), Dušan Majda és Németh Sándor A Fegyvernek! (Zhrojnlky) Alapiskola mellett mfiködő Gagarin Pionírcsapat tagja! a Csehszlovák—szovjet barátsági hónap keretén belül beszélgetést rendeztek a szovjet hadsereg tagjaival, AlekszeJ Vlagyimirovics Liszicín hadnaggyal és Andrej Viktorovics Matvejev tizedessel. A község szépen feldíszített kultűrházáhan megtartott beszélgetésen az úttörőkön kívül részt vettek a község párt-, állami és gazdasági szerveinek vezetői, az Iskola tanítói kara, a pionírcsapat rajvezetői, instruktorai és a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetség Fegyverneki Alapszervezetének tag Jai . A megnyitó után a pionírok tartalmas kultúrműsorral szórakoztatták a Jelenlevőket, majd az örök barátság jeléül piros szegfűcsokrot és ajándékot nyújtottak át a becses vendégeknek. AlekszeJ Vlagyimirovics Llszicín hadnagy időszerű nemzetközi kérdésekről, a Szovjetunió békepolitikájáról és az SZKP XXVII. kongresszusára való előkészületekről beszélt. Befejezésül a pionírok megkapták néhány Alma Ata i és krasznnjarszki pajtás címét, akikkel majd levelezni fognak. VERESS VILMOS A barátság szálai A DAC a lelkesedés hullámain Nyolcvanéves történetének legnagyobb sikerét érte el tavaly a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) labdarúgás: a város csapata harmadszori próbálkozásra bekerült a legnépszerűbb sportág hazai élvonalába. Valóra vált az, amiben hívei a biztató alőjelek ellenére is csak titokban reménykedtek. A példátlan méretű lelkesedés hullámain a DAC hajója végül is I. ligás vizekre ért, s. ott Ma joros kapitány vezetésével egyre magabiztosabban lavíroz. Sporttörténeti határkőhöz érkezett tehát a dunaszerdahelyi labdarúgás. E nagyszerű sikerhez azonban a Majoros György csapatkapitány fentebb említett határtalan lelkesedés egymagában nem lett volna elegendő. Távlatos gondolkodás, töretlen hit, szakértelem, megnyugtató anyagi bázis egyaránt szükségeltetett hozzá. A majdani nagy sikereknek ezek a tényezői — ha nem Is mindig együttesen és kellő hangsúllyal — már a fejlődés korábbi szakaszaiban is megmutatkoztak. A mostani .eredményt hozó eredési folyamat kezdete jó tíz évvel ezelőttre tehető. Távolról sem szeretnénk egyetlen ember érdemeit eltúlozni, hiszen ez nagyon Igazságtalan lenne a többiekkel szemben, de vajon véletlene, hogy éppen akffbr került a DAC élére a mostani egyesületi elnök, YVeisz Mihály? Ismerve e népszerű sportvezető labdarúgás iránti mérhetetlen szeretetét, nem Járunk messze az igazságtól, amikor e két dolog között közvetlen összefüggést sejtünk. Hogy ml történt tíz évvel ezelőtt? Néhány közönséget vonzó név (Majthényi, Velický, majd később és mindenekelőtt az egykori válogatott Szikora) került az akkor kerületi bajnokságot játszó DAC-ba. Ezek a „profik“, azon túlmenően, hogy ne vükkel közönséget vonzottak, kétségtelen Játéktudásukkal kiemelték a középszerűségből és az évek során egyre feljebb juttatták a csapatot. Az egyre sikeresebb csapatba aztán már szívesen Jöttek „haza“ olyan neves és életkoruknál fogva perspektív játékosok is, akik ugyan e tájegység szülöttei, Itt szerettek bele a labdarúgásba, de eredendő tehetségük kibontakoztatására — élsport szintű helyi labdarúgás híján — máshol kényszerültek. Ilyen volt például a hroboűovól Tóth László, a dunaszerdahelyi Bertalan Gábor, az lllésházai (Nový Život) Horváth József és a várkonyi (Vrakűií) Majoros György. Szóval Ilyen építő, gazdagító kölcsönhatásban emelkedve Jutott egyre feljebb és feljebb a dunaszerdahelyi labdarúgás. Egészen az I. ligáig. Mert végül is mi kell egý I. ligás csapathoz? Tizenegy jó Játékos. Hogyan lehet tizenegy Jó Játékoshoz Jutni? Neveléssel és szerződtetéssel. Mi kell a neveléshez és szerződtetéshez? Szakértelem és pénz. Hogy lehet a legegyszerűbben pénzhez jutni? Sok-sok nézővel. Hogyan lehet sok nézőt a stadionba csalogatni? Jó Játékkal. Mi kell a Jó játékhoz? Tizenegy jó Játékos... S ahhoz, hogy ez a körkörös folyamat zökkenőmentesen, a benne részt vevők teljes megelégedésére „működjön“, magas szintű szervezőmunkára van szükség. A szakosztály legutóbbi évzáróján találóan jegyezte meg a tisztségviselőkkel kapcsolatban Jozef Marko, a Szlovák Labdarúgó Szövetség ügyintéző titkára: „Nem az való labdarúgó vezetőnek, aki csak szereti a futballt. A korszerű és sikeres labdarúgás olyan vezetőket igényel, akik értenek hozzá, el akarnak érni valamit, tehát e téren is ambcionálják magukat, s végezetül, de nem utolsósorban: mind ehhez elegendő szabadidővel rendelkeznek.“ Nos, a mostani DAC-vezetőségből Is sorolhatnánk az ilyen neveket, sőt olyanokét Is, akik ez idő tájt nem viselnek ugyan tisztséget a sportszervezetben, illetve a labdarúgó szakosztályban, de közismerten szenvedélyes, odaadó és pártoló hívei a dunaszerdahelyi labdarúgásnak, öt évvel ezelőtt, amikor a DAC lejátszotta első mérkőzését az SZNL- ben, bizonyára nem akadt olyan ember a járásban, aki már akkor az I. ligára gondolt volna. Nos, e sorok frója ebben nem olyan biztos. Merész célkitűzések nélkül ugyanis nem születnek nagy eredmények. A csapat óriási közönségbázisa és karakteres támadójátéka láttán talán nem egy patrióta fejében már akkor megfordult az I. liga. Titokban, természetesen. Elsősorban az olyan emberekében, akik reálisan Ítélték meg a járás fejlődési lehetőségeit, távlatait, és erős hittel, kitartóan fáradoztak testkultúrája — s benne e varázslatos labdajáték — felvirágoztatásán. Mert bármelyik oldaláról vizsgáljuk is a dunaszerdahelyi labdarúgás reneszánszának okait és körülményeit, hamarosan az alapoknál kötünk ki. Vagyis az anyagi termelésnél, e vidék szorgalmas népe nagyszerű mezőgazllasági eredményeinél, amely meghatározója minden tudati felépítménynek, e tájegységről alkotott minden vélekedésnek. A föntebb taglalt folyamat tehát, amely a labdarúgásban az élvonalig vezetett, tulajdonképpen törvényszerű volt. A megteremtett szilárd, lartóképes alapokon törvényszerűen bontakozott ki és épült fel a szellem és a test kultúrája. Mert — bár most elsősorban a labdarúgás foglalkoztat bennünket — nemcsak foci van a világon, ahogy mondani szokták, hanem például Kucman Éva, Bugár Imre, Németliné Dömény Jolán, Masár Félix, Polacsekné Angyal Piroska, Puha Zoltán. Pogány Mihály is innen, erről a tájról indultak az országos vagy A Vítkovice elleni ((0:0) mérkőzés egy mozzanata nemzetközi hírű sportsikerek felé. Rajtuk kívül megtermetté ez a sajátos tájegység a szellem: a művészetek. a reál- és a társadalomtudományok embereit is. Ami a múltra nem volt éppen jellemző, napjainkban már tehetséges írók, költők, előadóművészek, pedagógusok, komolyzenészek, képzőművészek, csillagászok stb. Is élnek és alkotnak a járásban, akik tulajdonképpen ugyanúgy a gazdasági fejlődés megizmosodás „produktumai“, csakhát az élsportolókkal, labdarúgókkal ellentétben, ritkábban kerülnek a népszerűség fénykörébe. De munkálkodásuk ugyanúgy tartást, méltóságot ad, erősíti e tájegység lakóiban a gazdagság érzését, szilárdítja önbecsülésüket, mint például labdarúgóink diadalmas bevonulása a legfelsőbb labdarúgó bajnokságba. Így aztán ml sem természetesebb, hogy a jftás politikai és társadalmi Tóth László, a c?apat egyik erőssége vezetése is kellőképpen méltányolta a labdát kergető kedvencek sikerét. A csapat régi, oszlopos tagjai: Tóth László mérnök, Majoros György, Karol Krištof és Ján Veselý, valamint Pecze Károly és Dušan Abrahám szakvezetők, a felkerülést követően megkapták „A Dunaszerdahelyi járás fejlesztésében szerzett érdemekért“ kitüntetést. A legfelsőbb osztályban való szereplés megkezdése előtt sokan voltak. akik féltették az úgymond sikerekhez, győzelmekhez szokott DAC-ot a várható gyakori vereségektől. Nos, az „újoncadót“ a DAC-nak Is meg kellett fizetnie, de Játéka hamarosan konszolidálódott, s az őszi Idény második felében már egyenrangú ellenfele volt bármely I. ligás csapatnak. A szükséges erősítés (Srámek, Liba) révén főleg a védekezésben történt lényeges javulás, de néha már a csatársor Is felvillantott valamit „nemzeti ligás“ erényeiből, bár a gőllövés még távolról sem megy úgy Tőthéknak, mint ahogy azt a szurkolók szeretnék. A csapat nagy, lelkes és igényes szurkolótáboráról egyébként Is külön kell szólni. Nincs ma Szlovákiában még egy labdarúgócsapat, amelynek olyan népes és hű* séges szurkolótábora lenne, mint a DAC nak. Ez a közönség nemcsak a hazat mérkőzéseket látogatja, hiszen a 11. fordulóban mintegy 8 ezer (!) DAC-szurkoló kísérte el a csapatot a bratislavai Inter-stadionba. S ez óriási szám a mai közönségínséges fociidőkben! A szakvezetés, de maguk a Játékosok is érzik az ebből eredő nagy felelősséget. A csapat a patronáló — elsősorban a mezőgazdasági — üzemek anyagi és erkölcsi támogatását Is mindenekelőtt Jő játékkal hálálhatja meg, amint hogy erre választott neve, a DAC Poľnohospodár Is kötelezi. Hogy a labdarúgásnak ma a Csallóközben ilyen eredményei, körűimé nyel és távlatai vannak, még nem Jelenti azt, hogy további útja is egyszerű és könnyű lesz. Abban azonban egyöntetűen bízik a DAC minden híve, hogy a csapat szereplése nem lesz átmeneti a legjobbak között. A lelkesedés hullámai ugyanis felszínre segítették többek között a fiatalokkal való szakszerű és céltudatos munkát Is, s ez minde'nképpen biztató a jövőt illetően. Bérsek József (Utőíratként csak annyit, amit amúgy Is minden focirajongó tud: a DAC, a legvérmesebb reményeket is felülmúlva, az I. liga 6. helyén várja a tavaszi folytatást, s ezzel a teljesítménnyel jeíenleg Szlovákia legjobb labdarúgócsapata. Szükségese ehhez még valamit hozzátenni?...) (A szerk.) 220 ÉVE SZÜLETETT az elnyomott jobbágyság megszólaítatója Fazekas Mihály neve általában fömúvét, a Ludas Matyit Idézi fel az olvasók emlékezetében. Ezzel az elbeszélő költeménnyel Irta be nevét irodalmunkba, — de Fazekas Mihály valójában több, mint a Ludas Matyi költője, ö — Csokonai mellett — a felvilágosodás korának egyik fontos alakja, a botanika tudósa, a hazai növénytan tudományának egyik jelentős egyénisége, a plebejus népiesség megteremtője, Petőfi előfutára. Debrecenben született 1766. január 6-án. Apja jómódú gyógykovács, akt fiát kollégiumban nevelteti. A jó előmenetelő diák 16 éves korában váratlanul félbeszakítja tanulmányait, és közhuszárnak csap jel. Tizennégy évig tartó katonáskodása alatt különböző hadszíntereken — Galíciában, Lengyelországban, a törökök ellen vezetett moldvai hadjáratban, Franciaországban — harcol, s főhadnagyi rangot szerez. Apja halálának hírére lemond rangjáról, és hazaköltözik Debrecenbe, ahol. visszavonultan él. A sziliét után maradt örökség lehetővé teszi számára, hogy anyagi gondok nélkül élhessen, és kedvteléseinek — a költészetnek, a jüvészkedésnek, a tudománynak — hódolhasson. Meleg, meghitt barátság szövődik közte és Csokonai Vitéz- Mihály között. A kedvteléseinek élő, széles látókörű férfiú családtalan, magányos agglegényként, 62 éves korában hunyt el. Költőt pályafutásának kezdete katonaéveire esik. Kezdetben még a háborúért lelkesedik, de a hoszszú szolgálat alatt átélt élmények rádöbbentik őt a hódító háborúk igazságtalanságára, embertelenségére. A Katonai búcsúének a magyar Irodalom legrégibb s egyik legszebb háborúeüenes költeménye. Fazekas Mihályt elsősorban a Ludas Matyi szerzőiéként tartjuk számon. Ez a müve forradalmi jelentőségű: egy szegény jobbágygyerek alakjában itt jelenik meg első ízben irodalmi főszereplőjeként a nép, s forradalmi tettet hajt végre: a zsarnokoskodó földesúrral szemben háromszorosan megtorolja a rajta esett sérelmet, Matyi még magányos hősként veszt fel a küzdelmet, és leleményességével nevetségessé teszt a gőgösen ostoba földesurat. A Ludas Matyi sikeres pályát futott be a megszületése /1817) óta eltelt időben — évtizedeken át a magyar nép egyik legkedveltebb olvasmánya volt ftöbb mint negyven kiadást élt meg), átdolgozták színdarabbá, s nagy sikerű film is készült belőle. Fazekas vMihály számos kisebb szépirodalmi alkotást is írt (Nyári esti dal, A koráu Jött esőhöz), de mint természettudós ts Ismert, A Magyar fűvészkonyv megírásával rendet teremtett a növénynevek hazai zűrzavarában, közönségsikere alig-alig volt — írja Hegedűs Géza —, mivel a maradi gazdák idegenkedtek attól, hogy könyvből vessenek-arassanak, gyanúsnak tartották a tudományosan megalapozott mezőgazdálkodást.“ A szakkörökben azonban nagy tekintélyt szerzett: a Helytartótanács dicsérő okirattal tüntette ki, Fazekas sokat fáradozott a később oly nagy hírű debreceni Fűvészkert létrehozásán, amelynek megnyitását már nem érhette meg. Fazekas Mihály sok mindenben jelentősét alkotott, de a Ludas Matyi' egymagában is alkalmas arra, hogy szerzője nevét irodalmunk halhatatlanjai közé sorolja. Pénzes István &
