Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-28 / 26. szám

I 1986. június 28. .SZABAD FÖLDMŰVES. Még 1982 novemberében rendez­ték meg a debreceni Déri Mú­zeumban azt a konferenciát, amelynek célja az volt, hogy meg­vizsgálja, összefoglalja a Magyaror­szág határain kívül élő magyar nem­zetiségek néprajzi kutatásait, és ja­vaslatokat tegyen a meglévő problé­mák megoldására. A konferencián elhangzott előadásokat, hozzászólá­sokat gvűjtí össze a Tudományos ismeretterjesztő Társulat által sajnos nagyon alacsony példányszámban (mindössze 1000 db) megjelentetett kiadvány. Balassa Iván „Magyar néprajzi ku­tatások határainkon túl“ című beve­zetőjében hangsúlyozza, hogy „... a magyar iréprajztudomny munkatár­sai elhatárolják magukat a két há­ború közötti irredentizmustői, sovi­nizmustól, és éppúgy, mint e kor­szakban Is a szellemi élet kiemelke­dő egyéniségei, a Duna-völgyi népek megértését, együttműködését...“ kí­vánják szolgálni. Ennek bizonyítékául utal a Magyarországon folyó nemze­tiségi néprajzi kutatásokra, a kuta­tások eredményeinek az adott nem­zetiség nyelvén (német, szerb-horvát, szlovén, román, szlovák) való meg­jelentetésére, valamint az ötévenként megrendezésre kerülő Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferen­ciára, melynek 1985 októberében — más vállalkozó ország nem lévén — ismét Békéscsaba adott otthont. Be­vezetője végén Balassa megjegyzi, hogy az anyaország határain kívül élő magyarság iránt az utóbbi évek­ben megnőtt az érdeklődés. Ennek illusztrálására csupán egyetlen, a Szovjetszkaja etnografijában 1982- ben megjelent munkára utal, amely­ben érdekes statisztikai összevetése­­seket talál az olvasó. A bevezetőt követő tanulmányok nagyrészt a Magyarországgal szom­szédos országokban élő magyarok kutatásaival foglalkoznak. Dankó Imre a Kárpát-Ukrajnában, Katona Imre a Jugoszláviában folyó magyar néprajzi kutatásokról ír. Gunda Béla, Kosa László és S. Lackovics Elnöke a romániai kutatásokat összegezi. Krupa András a békéscsabai néprajzi konferenciákon elhangzott. Magyar­­országon kívül élő magyarsággal fog­lalkozó előadásokat veszi számba. Csorna Zsigmond, Lukács László, Bar­na Gábor. Bakó Ferenc, Huseby Éva Veronika és Fejős Zoltán Írásai az Ausztriában és Amerikában élő ma­gyarok néprajzi kutatásairól tájékoz­tatnak. Több jeles néprajzos számol be a csehszlovákiai magyarság néprajzi kutatásairól is. Ojváry Zoltán egye­temi tanár, a debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetem néprajzi tan­székének vezetője már régóta figye­lemmel kíséri a Szlovákiában élő ma­gyarok néprajzi vizsgálatát, a ma­gyar-szlovák lnteretnikus kapcsola­tok alakulását, sőt maga is több íz­ben végzett gyűjtéseket ezen a terü­leten. „Magyar néprajzi kutatások Csehszlovákiában" című tanulmányá­ban elsősorban a folklorisztikai mun­kákra utal. Összefoglalja az eddig megjelent, a csehszlovákiai magyar­ság szellemi néprajzkincsével foglal­kozó könyveket, tanulmányokat és közleményeket. Megemlíti Ág Tibor áldozatkész munkásságát, Martin György, Takács András és Méryné Tóth Margit tánchagyományokkal kapcsolatos publikációit és Kósa László, B. Kovács István, Marczel! Béla, Sebők Mária, Török Zsuzsa, valamint saját írásait. Szól a peda­gógusok szerepéről, külön is kiemeli Mórocz Károly galántai (Galanta) gimnáziumi tanár tevékenységét. Ér­tékeli a Gömöri Honismereti Társa­ság Gemer című kiadványsorozatát, utalva arra, hogy a 33 tanulmányból csupán öt cikk közöl részint magyar anyagot, mely arányt nagyon ala­csonynak találja. A szerény eredmények mellett szól a felmerülő problémákról is, többek között a publikációs lehetőségek hiá­nyáról, bár itt megemlíti az Irodalmi Szemle, a Hét és a Madách Naptár szerepét. Utal az 1980. május 26— 28-án Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) megrendezett, konferenciára, amely a csehszlovákiai magyar nem­zetiség néprajzi kutatásával foglal­kozott, s amely kijelölte a további alapvető feladatokat, többek között egy központi muzeológiai intézmény között ezért is tartja különösen fon­tosnak elsősorban az Ung-vidéki gyűjtéseket, valamint azért, mert ......a szlovákiai magyarság köztuda­tában is a legkeletibb magyar vidé­ket a Bodrogköz jelenti“, s nem él a köztudatban az ettől keletebbre a csehszlovák-szovjet határ mellett élő ungi magyarság léte. Hazánkat ezen a konferencián két szakember, Méryné Tóth Margit (Bra­tislava) és Labancz István (Rozsnyó — Rožňava) képviselte. Méryné Tóth Margit „A Csemadok szerepe a cseh­szlovákiai magyar néprajzi kutatás­ban“ címmel tartott beszámolójában elmondja, hogy a Csemadok munka­tervében hosszú éveken keresztül nem szerepelt néprajzi gyűjtés. En­nek ellenére már az ötvenes évek­ben megkezdődött a népzenei és nép­táncanyag lejegyzése. A csehszlová­kiai magyarság hagyományos anyagi és szellemi kultúrájának feltárását Otthonról nézve (A HATÁRAINKON KÍVÜLI MAGYAR NÉPRAJZI KUTATÁSOK. SZERKESZTETTE: MÄTÉNÉ SZABÓ MARIA RÚZSA) létesítését. Ara mint megjegyzi, nincs róla tudomása, hogy a „...javaslatot, előterjesztést konkrét intézkedés kö­vette volna“. Végezetül telhívja a fi­gyelmet arra, hogy eredményeket csak összefogva, magyar és szlovák kutatók közös munkája révén érhe­tünk el. Ppládi-Kovács Attila, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajzi tanszékének docense első­sorban a tárgyi néprajz körébe tar­tozó kutatásokat foglalja össze „In­tézményes és önkéntes magyar nép­rajzi kutatások Csehszlovákiában“ címmel. Az intézményes» kutatások­ról szólva hiányolja a magyar nem­zetiségi kutatóbázist Szlovákiában. Szól a bratislavai Komenský Egyete­men Ján Podolák vezetésével létre­hozott etnológiai kabinetről, amely feladatául kapta Szlovákia nemzeti­ségeinek vizsgálatát. A munka a ma­gyarországi kutatók bevonásával meg is indult, az anyagot publikálásra elő is készítették, de mint írja, a kézira­tok ......már hosszú évek óta kiadat­lanul hevernek a Madách Kiadónál". Ezután- a szlovákiai múzeumok ku­tatásairól, valamint a határmenti magyar és szlovák múzeumok együtt­működéséről szól. Említést tesz a Magyar Néprajzi Atlasz számára Szlo­vákiában végzett adatgyűjtő munká­ról, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja és a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete közötti megállapo­dásról. A továbbiakban az intézmé­nyi háttér nélkül végzett és önkéntes néprajzi kutatásokat tekinti át. Itt Kósa László, Kecskés László, Nem­esik Pál, Duba Gyula, Gál Sándor, Ag Tibor,' továbbá Jókai Mária, Buday Endre, Görcsös Mihály, valamint Sza­­nyi Mária és Krupa András nevét említi. Barna Gábor, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tudományos munka­társa a gömöri és az ungi néprajzi kutatótáborokról számol be. Mindkét táborban elsősorban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékének hallgatói, illetve az itt végzett, vagy valamilyen mó­don ezen intézményekhez kötődő szakemberek vettek részt. Barna Gá­bor kiemeli a helyi Csemadok-szerve­­zetek és az egységes földmüves­­-szövetkezetek segítőkészségót, jó­szándékú támogatását. Beszámolójá­ban hangsúlyozza, hogy az eddigi kutatások során a szlovákiai magyar­ságot vizsgálva elsősorban a Nyugat- és Közép-Szlovákia területén élő ma­gyar lakosság felé fordult a figye­lem, míg Kelet-Szlovákiáből alig ren­delkezünk egy-két adattal. Többek célzó rendszeres és irányított gyűj­tés 1967 után indult meg. Ekkor kezdték meg a központi néprajzi adattár kialakítását és az önkéntes gyűjtők hálózatának kiépitésétt is. Szólt az önkéntes gyűjtők szakmai továbbképzését szolgáló nyári nép­rajzi szemináriumokról, valamint a szeminárium résztvevőinek tevékeny­ségéről, melynek nyomán sok doku­mentációs anyag halmozódott fel, ám megjegyzi, hogy „....jelenlegi külde­tésénél fogva ,a Csemadok nem tölt­heti be egy olyan intézmény szere­pét, anjely kisebbségi tudományos életünk alapjait megteremti, és azt tovább építi“. Beszámol arról, hogy a Csemadok KB vezetősége a hetve­nes évek végén többször is tárgyalt a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének vezetőivel nem­zetiségünk néprajzi kutatása problé­máinak közös megoldása érdekében. E tárgyalásokon hangzott el néhány javaslat, mint például a magyar nem­zetiségi néprajzi múzeum létesítése, amelynek érdekében a Csemadok KB Elnöksége kéréssel fordult az illeté­kes szervekhez. Labancz István a rozsnyói Bányá­szati Múzeumban végzett néprajzi tevékenységről számolt be. Beszámo­lójából megtudjuk, hogy az intéz­mény mintegy huszonöt éve foglal­kozik a vidék néprajzi értékeinek felkutatásával, feldolgozásával. “Szól a vegyes etnikumú területek lakosai közötti kapcsolatokról. E kapcsolatok életmódjukban, szellemi kultúrájuk­ban és tárgyaikban is kifejezésre jutnak. Befejezésképpen megemlíti a magyarországi kollégákkal való együttműködés hasznosságát. Balassa Iván, a konferencia elnöke zárszavában hangsúlyozta, hogy fon­tos lenne, ha Magyarország határain túl megjelent néprajzi munkák könyv­csere útján Magyarországra is eljut­nának, és fordítva, az ott megjelent szakkönyveket a Magyarország hatá­rain túl élő magyar vagy magyarul tudó néprajzkutatók is kézhez kap­nák. Nemcsak a publikációkat, ha­nem a kiadatlan gyűjtéseket is hoz­­záférhefővé kellene tenni a szakem­berek számára. Ez csak akkor lehet­séges, ha azokat egy központi árchl­­vumban őrzik, s itt éppen a Csema­dok központi archívumát hozza fel követendő példának. E kiadvány jeles összefoglalása a Magyarország határain kívül élő ma­gyarokkal foglalkozó néprajzi tevé­kenységnek. Az egyes tanulmányok számos gondolatot adnak a további teendőket illetően. Mind a szakembe­rek, mind az érdeklődők haszonnal forgathatják. BODNÁR MÓNIKA Ismerkedés a Nagy Vízzel... (Vass Gyula felvétele) s^*'**­Ш Nem szabad elsietni.... Mit Is? Sok mindent. Például a vé­­leménylormálást. Pedig az a műsor, amit az alábbiakban a kedves olvasó figyelmébe ajánlok, éppen erre tart igényt: a véleményformálásra. A gombaszögi (Gombasek) orszá­gos kulturális ünnepségeken az utób­bi időben vígjáték előadásával pre­zentálta magát a Magyar Területi Színház komáromi (Komárno) vagy kassai (Košice) társulata. Tavaly a kassai Thália Színpad szerepelt a re­neszánsz korabeli olasz szerző, Ru­­zante (polgári nevén Angelo Beolco) komédiájával, a Csapodár madárká­val. Az idén egy olyan „szabadcsapat“ szórakoztatja majd szombaton este fél nyolctól kilencig a többezres kö­zönséget, amely a Matesz komáromi társulatának tagjaiból és a komáromi zeneiskola fiatal pedagógusaiból ver­buválódott. A Jókai-napok közönsége már tavaly megismerhette ezt a sa­játos zenekart, amely azóta Sziget­­csoport néven vált közismertté. Mű­sorukon elsősorban csehszlovákiai magyar költők megzenésített versei szerepelnek. Az együttes vezetője és zeneszerzője Zsákovics László. A másfél órás szórakoztató műsor pró­zai részét a Matesz művészei szolgál­tatják, név szerint Ropog József, Né­meth Ica, Pőthe István, Varsányi Má­ria és Bugár Gáspár. A vidám szórakoztató műsor három­fajta igénynek szeretne eleget tenni: igyekszik majd kipellengérezni azo­kat a fonákságokat, amelyek az utób­bi időben mintha megszaporodtak volna társadalmunkban; csehszlová­kiai magyar szerzők alkotásait kíván­ja elsősorban bemutatni a nagykö­zönség számára v( persze szlovák, cseh és magyarországi írók művei is szerepelnek a műsorban); a meg­jelenítés olyan legyen, hogy „aki lát­ta, annak számára emlékezetes ma­radjon“. Szerepel a műsorban egy olyan jelenet is, amelynek, előadásá­hoz feltétlenül szükség lesz a közön­ség közreműködésére. A jelenet címe egyetlen szó: Mánia, és improvizáció­ra, vagyis rögtönzésre épül. A rög­tönzéshez az inspirációt a kedves közönségnek kell megadnia ... Miről is kíván — az utóbbi kong­resszusok határozatainak szellemé­ben — véleményt formálni ez a vi­dám, szórakoztató műsor? A munka­helyi kapcsolatokról, viszonyokról, a kereskedelemben uralkodó állapo­tokról, főleg a vevő és az eladó vi­szonyáról, a családi problémákról, a fóliázás fonákságairól és hát — egyebek között — azt is szeretné megvizsgálni, miért is van az, hogy „Tíz előtt nincs pia“? Mint tudjuk, a szórakoztató mű­sorok humora megbocsátó. Miért is? Mert tudjuk, hogy nincsen az emberek között egyetlen emberfia sem, akit csak angyalnak vagy csak ördögnek lehetne tekinteni. Mind­nyájunkban lakik egy „angyal" is, meg egy „ördög“ is. És nem biztos, hogy mindig az angyalnak van iga­za ... Éppen ezért NEM SZABAD EL­SIETNI a véleménynyilvánítást —< még a színpadon sem... KMECZKÚ MIHÁLY, a MATESZ dramaturgja JEGYZET A labda vonzásában Bárcsak gyakrabban lenne labda­rúgó-világbajnokság, Mexikóban, vagy bárhol másuttl Hogy mtért hozom nyilvánosságra eme — tudom, hogy soha be nem teljesülő — óhajomat? , Hát egyrészt azért, mert gyermek­korom óta imádom a focit. De néz­zük most inkább az érem másik ol­dalát. Ahova lépünk, Mexikóba bot­lunk, hajtogatják a labdarúgást nem túlságosan kedvelők. A minap azon­ban arról győződtem meg, mily kö­zel hozhatja egymáshoz az embere­ket a futball nagy ünnepe. Vonaton utazva úgy döntöttem, in­kább a folyosón állva teszem meg hazáig a mintegy huszonöt perces utat. Elhatározásomat követően azon­nal a táskám mélyére süllyedt a ke­zem. A déltájt megvásárolt Népsport után kutattam. A lap az első oldalon jelszavas vezércímekben számolt be a mexikói fejleményekről. Azonnal az első sorok olvasása közben meg- Duett szólított egy harmincöt-negyven kfí­(Fottó: Vass) rüll férfi, Tisztelettudóan arra leért, adjam neki az újság belsejét, át sze­retné nézni, mik a legújabb hírek a világbajnokságról. Mivel jómagam a vezéroldalt böngészgettem, szívesen nyújtottam át a lap belső részét sportbarátomnak. — Azonnal visszaadom, egy pilla­nat, csak gyorsan átfutok a lénye­gen — hajtogatta magyarázkodás­képpen. — Csak tessék nyugodtan — biz­­tatgattam. Üj sportbarátom komoly szakérte­lemmel kommentálta az egyes cikke­ket. Hozzáfűzött olyan információkat is, amelyek számomra valóban újak­nak bizonyultak. Egy-két tőmondat után ismét elmélyedt a belűrengeteg­­ben. Tovább olvasott. . — Máris adom — pillantott fel hír. felen. Ёп még mindig az első oldalt szem­léltem. Valahogy abszolút nem za­vart, hogy a folytatásra csak otthon keríthetek sort. Szíves-örömest dts­­kuráltarA a valóban nagy szakérte­lemmel előrukkoló sportkartárssal. Amikor leszállni készültem, izga­tottan nyújtotta az újságot. Többször bocsánatot kért. Ёп erre köszönöm­­mel válaszoltam. Egy pillanat ere­jéig beszélgetőpartnerem meghök­kent. Még egyszer megköszöntem, hogy ilyen jól elbeszélgetett velem. Hát igen. Ha másért nem, legalább ezért lehetne gyakrabban labdarúgó­­világbajnokság. Mert ugyebár egy­máshoz vfló kapcsolatunk szálat egy­re gyengébbek, föl jön mindenfajta erősítés. Tehát ehhez is nagyon kell Mexikói (susla)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom