Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 3. szám
Шем-fáCttH owossAtj Az aloé Ai aloé pozsgás levelű dísz- Ss gyógynövény. Elsősorban Afrikában őshonos, ahol mintegy kétszáznyolcvan faja és sok változata ismeretes. Nálunk elsősorban azért terjedt el és vált népszerűvé, mert 1955 ben megjelent egy rövid közlemény • sajtóban arról, hogy az Ausztráliában élő és aloét fogyasztó juhok nem kapnak rákot. Az ügyeskedők lecsaptak a szenzációs hírre, s rövidesen aloéból készült csodagyógyszer receptje kezdett terjedni. A recept még neveket is tartalmazott, hogy kik gyógyullak már meg a csodaszer használata után. De kell-e mondanom, hogy mindennek semmi komoly alapja nem volt. Ha ennek fcagy az aloébfíl más eljárással készülő, illetve készíthető gyógyszereknek valóban rákellenes (megelőző vagy gyógyító) hatása volna, akkor a haladó orvostudomány minden kétséget kizáróan élne a páratlan lehetőséggel. Ettől eltekintve, az élné fezért nem teljesen értéktelen növény, hiszen bár a gyógyszerkönyv nem foglalkozik vele. az orvostudomány azért felhasználja. Persze nem rákgyógyításra, hanem mindenekelőtt hashajtó gyanánt. Az aloint tartalmazó DEPL'RGAN igen jó és hatékony hashajtó, csak éppen nem mindig és nem mindenki élhet vele. Például nem ajánlják az állapotos nőknek, mert vérbőséget okoz a kismedencében és vesztést idézhet elő. Szoptatós anyák se fogyasszák mert a hatóanyag átszivárog az anyatejbe és bélgyulladást okozhat a babánál. Fogyasztását nem ajánlják a zoknak, akiknek aranyerük van, valamint a nőknek tisztulás idején. Előnye, hogy a hatóanyagát szervezetünk akkor sem szokja meg, ha történetesen hosszabb ideig élünk vele. Ennek ellenére a tartós használata nem javallott, mivel a különleges hatóanyag nagyobb mennyiségben károsan hat a májra és megzavarja a szervezet víz- és ásványisó-gazdálkodását. Az alnéban található hatóanyagokból injekció is készül. Például ilyen az Aloé extrakt, melyet a Szovjetunióból importálunk és a szervezet regenerációs folyamatainak serkentésére, a lábadozó betegek szervezete ellenálló képességének javítására használunk, főleg krónikus gyulladásuk, szemidegsorvadás, gyomorfekély, bélfekély, asztma, epilepszia, ideggyulladás, valamint a női szervek gyulladása esetén. Tehát így és csakis így használható ki az aloéban előforduló gyógyhatású hatóanyag. Dr. Nagy Géza Az utóbbi években Igen komoly sikereket értünk el a szerződéses háztáji nyóltenyésztésben, így — mivel a külpiaci kapcsolatok is ezt kívánják — most már bátrabban gondolhatunk a minőségi követelmények javítására Fotó: —bor Gyümölcstartósító bevonat Ä kiskerttulajdonosok és a „Szedd magadl“ mozgalom hívei jól hasznosíthatják azt az Angliában kidolgozott eljárást, amelynek során a gyümölcs minden egyes darabját vékony hártyával vonják be, s így hosszabbítják meg eltarthatóságát. Az erre szolgáló készlet egy zacskó tisztítószerből, egy zacskó gyümölcsbevonatból és egy merítőhálóból áll. Egy-egy készlettel mintegy 45 kg gyümölcs tartósítható. Ä tisztítószert 7 liter vízben feloldják, s az oldatban a gyümölcsöt merítőhálóban addig rázogatják, amíg tiszta és csirátlan nem lesz. Ezután a gyümölcsöt megszárítják, majd «• hálóban belemártják a 3 liter meleg vízzel tejszín sűrűségű folyadékká feloldott védőbevonatba. Végül a gyümölcsöt szitán szárítják, s jól szellőző hűvös, száraz helyen tárolják. Я cukor alapú színtelen, szagtalan és ízetlen — ehető — bevonat lassítja a gázoknak és a vízgőznek a gyümölcsök héján való átszivárgását, ezzel lassítja (de nem akadályozza meg) a gyümölcs lélegzését, anyagcseréjét, s hátráltatja érését. Csak a hibátlan, ütődések nélküli gyümölcsök tartó-1 síthatók ily módon. A leghoszszabb időre azok, amelyeket félig éretten szedtek le. Hogy a gyümölcs eltarthatóságát ez az eljárás mennyi Idővel hosszabbítja meg, az attól függ, hogy a kezelés idő< pontjában mennyire volt érett. Átlagos körülmények között az alma akár három hónappal, a körte négy-hat héttel, a cseresznye és a szilva két-három héttel áll el hosszabb Ideig, mint a bevonat nélkül. A WHO, a FAO„ továbbá a Közös Piac országainak és az Egyesült Államoknak az egészségügyi hatóságai az eljárásban felhasznált valamennyi anyagot az egészségre ártalmatlannak ismerték el. (bps) Ipolyvisken (Vyškovce nad Ipfom) nagyon népszerű a Szlovákiai Állattenyésztők Szövetségének • alapszervezete. 1964 ben alakult, alapítótagjai: Gergely János, Vörös László, Anka József és Tuhárszky Tibor voltak. Ma már 146 tagot számlálnak. Közülük a legfiatalabb László Tibor, s a legidősebb a 75 éves Tuhárszky József. Gergely Jánossal, az alapfczervezet elnökével a lakásán beszélgettem, örömmel újságolta, hogy egyre több fiatal kéri felvételét az állattenyésztők népes táborába. Ez a hasznos Időtöltés csábítja a városban élő fiatalokat is, akik n&gyszüleilmél nevelik az állatokat. Az ipolyviskl állattenyésztők fez elmúlt évben 3400 к 116 pecsenyenyulat adtak el a nylt- Irai Branko Közös Mezőgazda•ági Vállalatnak. Az idéa elő-Eredményes állattenyésztők Gergely János és Па a kedven cekkat reláthatólag túlteljesítik ezt a mennyiséget. A múlt évben ezen kívül 684 libát, 546 kacsát- valamint 94 Juhot felneveltek. Évi átlagban 800 keltetőtojást adnak át a szövetség lévai (Levice) baromfikeltetőjébe. Mivel a Jednota Fogyasztást Szövetkezet nem tanúsít kellő érdeklődést az étkezési tojás felvásárlása iránt, ezért a tenyésztők több ezer tojást a piacon kénytelenek értékesíteni. Az állattartáshoz szükséges takarmányt az Ipoly partján, az útszéleken a sportpályán és a parkokban kaszálják. A szervezet tagjai aktívan kiveszik részüket a falu szépítéséből. Tavaly szeptemberig 900 órát dolgoztak le társadalmi munkában. Valamennyien lelkiismeretesen teljesítik vállalásaikat. Balányi János A galambok értékeléséről, az értékelést végző pontozóbírák hozzáállásáról, felkészültségéről és eljárásuk . szakszerűségéről tenyésztői körökben, de a szaksajtóban is aránylag sok szó esik. Nem véletlenül, ugyanis a galambászat amolyan örökzöld problémájáról van szó: a tenyésztők, illetve kiállítók legalább azóta kifogásolják az értékelés objektív voltát, amióta kiállítás és értékelés egyáltalán létezik ebben a tenyésztői ágazatban. Mielőtt elmélyednénk a probléma megvitatásában, feltétlenül tudatosítanunk kell, hogy a tenyésztők zöme gyakran annyira elfogult saját kedvenceivel szemben, hogy öszlönösen-tudatnsan elnézik akár a legdurvább hibákat és fogyatékosságokat is. Az objektivitás mellőzésével Ítélik meg tenyésztötórsaik eredményeit, s néha még az egyéb személyes okok is közrejátszanak mások sikereinek elbirásálában. Ha mindezt figyelembe vesszük, máris felmérhetjük, milyen felelősséget vállal magára, aki megfelelő szakmai ismeretek birtokában vállalkozik mások kedvenceinek részrehajlás nélküli értékelésére. Hihetetlen, mégis gyakori eset, hogy az egyébként elismerten jó és hozzáértő tenyésztők milyen érzékenyen reagálnak arra, ha punt az ő kedvenceikről nyilatkoznak elmarasztalóan a szakbizottság tagjai. Lehet szó akármilyen indokolt és jogos kifogásról, a tenyésztők gyakran pnnaszleveieket írnak, ócsárolják a pnntozőbírákat, dühükben letépik a kiállítási kalitkára erősített értékelési bizonylatokat stb. Arról már nem is beszélve, mi történik akkor, ha a nagy hajrában a pontozóbíró véletlenül még hibázik is... Hol keli a hibát keresni? Lehetséges, hogy a tenyésztők-kiállítók ennyire nem ismerik a tartott fajtákkal szemben támasztott alapkövetelményeket? Avagy az értékelőkben van a hiba: talán nem készüllek fel tökéletesen erre a feladatra, avagy a becsületességgel és az igazságossággal állunk hadilábon? Részrehajlás nélkül lanatnyi benyomása szerint dönt a minősítést illetően. Az értékelést végző szakem bér számára a fajtajegyzék által leírt standard követelmények összessége törvény, melyet nem alkalmazhat tetszésének vagy az egyéb körülményeknek megfelelően. Hivatalosan kidolgozott és elfogadott alapelvekröl van szó, amelyek az adott fajta elképzelhető legtökéletesebb tulajdonságainak elérését szolgálják. A standard követelményeket tartalmazó jegyzék persze holt iromány, s olyan formában kel életre, ahogy a szakember alkalmazza. A felelőtlen hozzáállás következtében értékét veszítheti, s ezzel együtt az a munka is kárba vész, melyet az adott fajta kinemesítésére, a standard kidolgozására fordítottunk. Azok a pontozóbírák, akik bőkezűen osztogatják a „kiváló" minősítést, általában önmagukat fosztják meg komolyságuktól, hiszen szerintük többnyire minden galamb kiváló. A pontozónak szigorúan meg kell különböztetnie a jót a rossztól és részrehajlás nélkül kell eljárnia az egyedek minősítésekor. Igaz, ez nem éppen népszerű és hálás feladat, de annál többet segít az adott fajtának, esetleg az ugyancsak objektiven vélekedő tenyésztőnek. Persze, az sem helyénvaló, ha a pontozóbírák túlbecsülik saját képességeiket Ezerszer Mint egyébként, valószínűleg esetünkben is valahol a középútón kell keresni az igazságot. Régi tapasztalat, hogy leginkább azok háborodnak fel az értékelés eredményén, akik a legkevesebb hozzáértéssel rendelkeznek. Kell-e magyarázni, hogy a hozzáértő tenyésztő Kádek Gábor felvételei minden bizonnyal lényegesen jobban ismeri kedvencei hibáit és fogyatékosságait, mint az egyébként tökéletesen felkészült pontozóbiró, akinek csupán néhány perc áll rendelkezésére, hogy elbírálja egv-egy példány kiilemét. Meghallgatja a tenyésztő véleményét, de pil hangsúlyoztuk már, hogy még nem született olyan szakértékelő, aki emlékezetből és helytállóan értékelni tudná a napjainkban tartott valamennyi galambfajtát. Hiszen több száz fajtáról, szóváltozatról, különféle rajzolatokról, a testalkattal, a tollazat összetételével stb. kapcsolatos eltérő alapkövetelményekről van szó, s ilyen bonyolult feladatnak egyszerűen lehetetlen kifogástalanul eleget tenni. Aki mégis állítani meri. hogy valamennyi galambfajtát ismeri és értékelni tudja, az mindennél világnsabban elárulja, hogy tulajdonképpen egyetlen fajtát sem ismer tökéletesen és nincs tudatában a vállait feladat komolyságának. Az értékelők mindegyike nagyon jól ismer néhány fajtát, másokat csak kevésbé, és a nálunk ritkaságnak számító fajtákat az esetek többségében a fajtajegyzékben szereplő standard alapján kell értérkelni. A pontozóbírák legfontosabb tulajdonsága az objektivitás és a becsületesség. Bátran állíthatjuk, hogy szövetségünk szakképzett pontozóbírái valószínűleg kivétel nélkül rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal és egyéni vagy anyagi érdekből valószínűleg egyikük sem mundja minősíti jobbnak vagy rosszabbnak az értékelt galambot, mint amilyen a valóságban. A pontozók tudatúban vannak annak, hogy munkájukat tenyésztők és látogatók százai és ezrei ellenőrzik és értékelik. A helytálló értékelésért nem csupán szövetségünknek tartoznak felelősséggel, de egyúttal a saját bizonyítványukat is kiállítják. Helyes, ha ezt a kérdést különböző fórumokon időnként megvitatjuk, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy a bizalmatlanság és a fet-fellobbanó tenyésztői féltékenység szülte probléma megoldásában mindenekelőtt a kölcsönös baráti kapcsolatok ápolása és elmélyítése lehet a segítségünkre 1<*1
