Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-31 / 22. szám

Hogyan osztályozzuk a salátauborkát? Osztályon felülinek minősít­hető az üvegházban hajtatott, friss, jól fejlett, de teljesen ki­fejlett magokat nem tartalma­zó termés. Alapkövei élmény, hogy az osztályon felüli minő­ség". termésnek egyenesnek kell lennie. 100 mm gyümölcs­hosszúságra számítva legfel­jebb 15 mm lehet az ívellség. Az is szigorú kitétel, hogy az uborkának keménynek, torzu­lásoktól mentesnek és minden tekintetben a fajtára (hibrid­re) jellemző tulajdonságokkal rendelkezőnek kell lennie. A termések a szárnál 40 mm hosszúságban beszűkülhetnek. A héj legyen egyenletesen zöld, a gyíimölcshús finom gyenge, üregek nélküli. Л termés maxi­mum 20 mm hosszú szárral szedhető. A termést fajtánként csopor­­tosítva és úgy k"l! csomagolni, hogy hosszúság és átmérő vonat­kozásában kiegyenlített legyen az áru. Az epv ládába kerülő leghosszabb és legrövidebb uborkák között legfeljebb 50 mm eltérés lehet. Osztályon felüli minőségben esek a mini­mum 300 mm hosszú. 250 gramm tömegű és 40—60 mm átmérőjű termések értékesít­hetők. A megengedett eltérés 5 százalék, vagyis az oszt átvon felült áru legfeljebb ennyi első osztályba tartozó uborkát tar­talmazhat. Az első osztályú uborkának is frissnek, szedésre érettnek kell lennie, de itt már előfor­dulhatnak a gyümölcsben tel­jesen kifejlett magok. Az ubor­ka legyen teljesen egyenes vagy kissé görbe (100 mm-re 20 mm görbületet engedélyez a szabvány). Az üvegházi ubor­kánál a szár közelében 60 mm hosszú lehet a szűkület s a termés legfeljebb 20 mm hosz­­szú szárrésszel szüretelhető. Az első osztályú gyümölcsök héja szép zöld. húsa finom gyenge, keserű íztől mentes legyen. Ahol az uborka a talaj­hoz ért, ott a termés valamivel világosabb színű, esetleg eny­hén szennyezett lehet. Az árut fajtánként különvá­lasztva kell csomagolni. A haj­tatott uborkánál nincs megkö­vetelt tömeg, viszont a. szabad­földi uborkának 300—800 gram­mot kell nyomni. A hajtatott . és a szabadföldi uborkánál az átmérő maximum 70 mm lehet, a hosszúság nincsen korlátoz­va. Az 1. osztályú áruban leg­feljebb 5 százalék másodosz­tályú vagy ugyancsak 5 száza­lék kesernyés termés fordul­hat elő. A második minőségi osztály­ban lehet értékesíteni a még ugyancsak friss uborkát, a­­melyben már kifejlett, de be nem érett magok lehetnek. A termések lehetnek a szabályos­tól eltérő alakúak, hajlítottak, de a torz vagy görbe uborka itt sem megengedett. Csomago­láskor nem követelmény a faj­taazonosság, de a szár ne le­gyen 20 mm-nél hosszabb. A termés héja kissé sárgás, eset­leg földes lehet, a hajtatott uborka hossza vagy tömege nincs megszabva, viszont a szabadföldi termelésből szár­mazó uborkák legfeljebb 1500 grammosak lehetnek. A legna­gyobb átmérő mind a két eset­ben 90 mm lehet. A szabvány megengedi hogy a másodosztályú áru 10 száza­léka kisebb mechanikai sérü­lésektől károsított legyen, de ebből csak 5 százalék olyan száraz hibásodás fordulhat elő, amelyet betegségek vagy kár­tevők okoztak. Ugyancsak 5 százalék lehet a túlérett, erős magokat tartalmazó, sáros vagy méreten felüli uborka. A kese­rű termések mennyisége nem haladhatja meg a 15 százalé­kot. (vaj Szép termést kínál a szegjüháióból készült támrendszerre juttatott kígyóuborka. Vajon meddig lehet megvédeni az idén is fenyegető peronoszpórálól? Fotó: —bor FÖLDIGILISZTA ÉS CSEREBOGÁR A földigilisztáknak a mező­­gazdasági termelésben betöl­tött igen fontos szerepét nap­jainkban talán már nem feltét­lenül szükséges bizonygatni, tudniillik a szakosított telepe­­pen szaporított gilisztákat, il­letve az általuk kitermelt, kü­lönböző tápanyagokban rend­kívül gazdag humuszt számos országban már kereskedelmi­leg is forgalmazzák. Most in­kább azt szeretnénk hangsú­lyozni, hogy a földigiliszta egyebek között a baromfitar­tóknak is jú szolgálatot téliét: fehérjében gazdag táplálékul szolgálhat állatainknak. Erre a célra már szaporítani is érde­mes a gilisztát. Mesterséges giliszíaíelepnek kitűnően megfelel a kumposzt­­rakás. A gilisztákban gazdag kerti földből vagy a már érett és földigilisztákkal benépesült trágyából vagy komuosztböl néhány lapáttal kell hozzáke­verni a friss keropeszthoz. Az így l eoltott I.omposztbalomban a giliszták gyorsan elszaporod­nak, siettetik a komposzt éré­sét, azonkívül a baromfinak is jut belőlük, ha időnként a komposzt egy részét megfor­gatjuk vagy átlapátoljuk. A komposztbalmot természetesen állandóan nedvesen kell tarta­ni, mert száraz közegben a földigiliszta nem él meg. Ugyancsak a baromfitartók munkáját segíthetik a cserebo­garak, melyeket állataink szí­vesen fogyasztják. Ez is érté­kes fehérjedús eleség, csak nem szabad túlzásba vinni az etetését. A fáról lerázott cse­rebogarakat élve is felkínál­hatjuk a baromfinak, de így naponta legfeljebb 40—50 grammnyit fogyasszanak a tyúkjaink, mert különben az egészségük is veszélybe kerül­het, no meg a tojás is kelle­metlen ízt kaphat. Ha sok a bogár, forrázzuk le azokat, majd szárítva tároljuk a téli hóna­pokig, amikor 20 grammot ad­hatunk az értékes fehérie-ta­­karmányból naponta és dara­bonként. Ezzel is mérsékelhet­jük a takarmányozási költsége­ket és ugyanakkor az átlagos­nál jobb szinten tarthatjuk ál­lataink erőnléti és egészségi állapotát, illetve a tyúkok ter­melőképességét. Boncsek László, Komárom (Komárno) Жввазл-ШД520 Ш im Kérdés: Vettem egy kecskét, de va­lahogy nyugtalanít az egészsé­gi állapota, mert igencsak hul­lik a szőre. Mi baja lehet? I. Gy„ N. Válaszunk: Nem kell mindjárt a legrosz­­szabbra" gondolni, a kecskék tavaszi és őszi vedlése termé­szetes jelenség. Persze, ha nyá­ron vagy télen is tovább fogja hullajtani az állat a szőrét, akkor ajánlatos lesz felülvizs­gálni a takarmányozás szak­­szerűségét — az alultápláltság vagy az elhízás egyaránt káros lehet —, és kikérni az állator­vos véleményét, ugyanis a vér­keringési zavarok, a belső szervek megbetegedése, a bőr­gyulladás, valamint az erős megfázás szintén kiválthatja a •zőrliullást. A vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag ta­karmányok nagyobb mennyi­ségben t'rténö etetése rend­szerint gyors javulást eredmé­nyez, de néha — főleg a téli hónapokban csak a halzsír adagolása vezet sikerhez. Kérdés: Tavaly nyáron több ízben is írtak a növényi kivonatok házi elkészítésének és vegyszereket helyettesítő használatának módjáról. Idén nem közölhet­nének néhány jő módszert? F. K., C. Válaszunk: Hazai tapasztalatok hiányá­ban kizárólag külföldi módsze­rekről beszélhetünk, ezek kö­zül viszont csak kevésnek is­merjük a pontos leírását. Ed­dig legtöbb tapasztalatot talán a csalánnal szereztek a kísér­letező kedvű kertészkedők. A virágzás előtt kaszált csalán­ból tápoldotos öntözésre vagy növényvédő permetezésre al­kalmas kivonat készíthető. Há­rom kiló csalánt felaprítva 10 liter vízben 8—10 napig kell áztatni, majd a leszűrt kivona­tot 1:5 arányú hígításban ro­varok elleni permetezésre, 1:10 arányban hígítva pedig növe­kedést serkentő és ellenálló képességet szilárdító beönlö­­zésre használhatjuk. Az ilyen erjesztett lével locsolt kom­poszt lényegesen gyorsabban beérik. Az egy evőkanál cicka­fark 1 liter esővízben történő áztatásával nyert kivonat ro­varűző és palántadőlést gyó­gyító hatású, sőt még az elfek­vő magokat is csírázásra ser­kenti. Az azonos mennyiségű gilisztaűző varádicsot, zsurlót és csalánt, valamint ürmöt is tartalmazó edényben 24 órai áztatással. 30 percig tartó fő­zéssel olyan lé állítható e!ő, amely 1:3 arányú hígításban kijuttatva nem csupán a mál­naormányos, a máinabogarak meg a levéldarazsak ellen használható kitűnő eredmény­­nyel, de más rovarokat is el­pusztíthatunk vele. Sőt! Töb­ben állítják, hogy ez a permet még a varasodástól, a levél­­lyukacsosodástúl, a burgonya­­rozsdától és a lisztfrarmattól is megóvja növényeinket. A me­zei zsurló főzete (fél kiló szá­raz zsurlót 10 liter vízben kis lángon fél óráig kell főzni, 1:5 arányban hígítani) a liszthar­mat meg a rozsda ellen jó, de mondják, hogy a szamócát is megóvja a szürkerothadástól. Az apróra vágott és kevés víz­ben két órán át főzött kutya-, tejből olyan anyagokat lehet nyerni, amelyek az oldat 10 literre történő kiegészítése után is hatékonyan megvédik növényeinket a rozsdától, a gombabetegségektől meg a her­nyóktól. Az összezúzott para­dicsomszár (vagy bogyó) fél órai főzésével olyan oldatot nyerünk, amelyből 10 liter víz­hez 2 litert kell adni, s azzal az atkák, a rágó kártevők meg a levéltetvek ellen permetez­hetünk. Ha ktjjrőbálja valame­lyik módszert, írhatna a ta­pasztalatairól . (kr) ca Terefere a Leszkai portán A melegágyból lassan elfogy az üitetnivalú a jól számolom, nagy­jából három éve készü­lök rá, hogy egyszer „beugrók" Leszkaiékhoz egy kis tereferére, de valahogy nem akartak „összejönni" a dolgok. Egyszer én voltam idő­zavarban, máskor meg nem ta­láltam a háziakat. Május ele­jén megint arra vitt az utam, hát csak megzörgettem a kis­kaput, hátha... Ezúttal sze­rencsém volt: az aprókat vak­­kantó szőrpamacs nyomában a házigazda is előkerült. Az asz­taltól ugrasztottam fel, mégis mosolyogva nyújtóit kezet: — Ha kertészkedésről van szó, várhat az ebéd. Legfeljebb még egyszer alá durrantunk a lábasnak. — Szép a kertjük — mond­tam és elindultam az uborká­val betelepített üvegház felé. — Most már szép, de látta volna tíz-tizenkét évvel ezelőtt. Falusi ember vagyok, mégis jobbára a könyvekből meg a szaklapokból tanultam a ker­tészkedést. Ugyanis villanysze­relőnek tanultam, és otthon Is csak azt láttam, hogy a pár sor sárgarépán, petrezselymen meg krumplin kívül, kukoricát vagy gabonát kell vetni a kert­be. — Hogyan kezdődött? — Elég furcsán. Az öregem, mármint az édesapám, folyton az újságokat bújta; aztán egy­szer csak hajtogatni kezdte, hogy jó lenne csinálni valami­ből egy kis pénzt. Hetven­négyben gondoltam egyet, ara­tás után gyorsan megforgattam a búzatarlót, nos az egész ker­tet „beböktük“ karfiollal. A fél falu rajtam mulatott. Persze nem sokáig, mert amikor meg­tudták, hogy tíz darab ezrest hozott a vállalkozás, megnyúlt az ábrázatuk. A következő nyá­ron minden kert tele volt kar­fiollal. — fó nagy kertjük van, mit tertfielnek benne? — Tíz ár, járni is elég ben­ne, nem még kapálni. Mit ter­melünk? A fóliasátrakban salá­tát meg paprikát hajtatunk, az üvegházban uborka, a kinti ágyasokban pedig káposzta, karfiol, és persze saját szük­ségletre mindenféle zöldség te­rem. Tavaly padlizsánt meg helyrevetett majoránnát akar­tunk termelni, de mind a ket­tővel kudarcot vallottunk. Nem­csak mi, mások is ráfizettek a kísérletezésre. A majorán­nánk ki sem kelt, a padlizsán­ra meg alig akadt vevő, mert az egyetlen engedélyezett ha­zai fajta nem kell a felvásár­lással megbízott szervezetek­nek. — Hát akkor köszönöm a beszélgetést — mondtam kezet nyújtva —, de árulja még el, hol találom az alapszervezeluk elnökét? — No, most már tényleg szólok a feleségemnek, hogy tegye vissza a tűzre a levest — nevette el magát Leszkai Mi­hály és már indult is a kony­hába. — Maga...? — Uhum. Alakulás óta. ■— Az mikor volt? — Nyolcvan tavaszán. Kicsit későn ébredtünk, így aztán éppen lekéstünk a szerződés­kötésekről. A Szlovákiai Kér­­lészkedők Szövetségének Ker­tészeti Szolgáltató Vállalata Ígérgetett, de csak két ízben jött ki áruért, azután felénk se nézett. Vagyis ott voltunk, ahol azelőtt: vihette az áruját, ki hová tudta. Mégis kitartottunk mind a huszonnégyen. Es a következő évtől már a Zeleni­na volt a partnerünk. Nem a legjobb, de volt. Három évig acsarkodlunk egymással, aztán inkább a Kertészeti Szolgáltató Vállalat albári (Dolný Bar) székhellyel megnyílt járási ki­­rendeltségét választoltuk. Itt a kevesebb árut szállító, kisebb alapszervezeteket is ugyanúgy megbecsülik, mint a nagyobb forgalmat lebonyolítókat. — Mondjon már valami kon­krétumot is. — A forgalmunkról? Nyolc­vanegyben 400 ezer koronával kezdtük, aztán jölugortunk 700 ezerre. Tavaly igen gyenge évünk volt, mindössze 350 ezer korona értékben tudtunk zöld­séget szállítani. Hetente két alkalommal van felvásárlás és az árut jobbára a saját trakto­runkkal szállítjuk el. — Nem gond, hogy több fel­vásárló szervezet is működik a közelben? — Nem akartam szólni, de ha már megkérdezte ... Bizo­nyos értelemben gond, mert mi szerződést kötünk az emberek­kel, aztán ígéretet teszünk a partnereinknek, hogy miből mennyit fogunk termelni és szállítani. Aztán jön az idény, befut a jednota vagy az Agro­­frigor és oda az egyezség: el­hódítja a termelőket, mert azon­nal fizet. Nem többet, mint má­sok, de azonnal, és ez nagy szó. — Hány taggal működik idén­­az alapszervezet? — A7,- évzáró taggyűlés óid ötvenketten vagyunk. — fis mit ígérnek erre az évre? — Kilencven tonna zöldség megtermelésére és értékesíté­sére vállalkoztunk s kínála­tunkat a partner Kertészeit Szolgáltató Vállalat elfogadta. Ez hozzávetőlegesen fél millió korona forgalomnak felel meg. Hagyományosan elég gazdag választékot kínálunk, hiszen ezt várják tőlünk, és magunk is tapasztaltuk, hogy így köny­­nyebb túladni az árun. Persze a választékon mindig módosí­tunk valamit. Mint a saját pél­dám is igazolja, tavaly pórul jártunk a majoránnával meg a tojásgyümölccsel, no és zeller­ből is van még vagy másfél tonnánk, amire nem tudunk ve­vőt keríteni. Ezekből a zöld­ségfélékből az idén nálunk nem lesz különösen erős kíná­lat. Es valószínűleg késet kar­fiolt is csak kevesen fognak termelni, mert az évek óta Is­métlődő értékesítési problémák mialt Inkább húsos konzerv­­paprika termelésére vállalkoz­tunk. — Kik a szervezet legered­ményesebb tagjai? — Sok jó kertészkedő akad ebben a faluban, de persze olyanok Is vannak, akik után minden ládát küíön-küíön át kell nézni és meg kell merni. Gálfy János. Kovács Sándor, Csánó István és Kázmér Mik­lós minden tekintetben megér­demlik a nyilvános dicséretet, hiszen nemcsak sok, de rend­szerint kiváló minőségű árut szállítanak. Hát ennyit sikerült megtud­nom Leszkai Mihálytól a kedv­teléséről meg az általa Irányí­tott hodosl tVydranyj kisker­­tész-szervezei tagjainak köz­hasznú tevékenységéről. Kádek Gábor Az üvegíiázban vezetékes uborka díszük A szerző felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom