Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-24 / 21. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1986. május 23. 14 VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • Múlt és leien egy vadász szemével A vadászat lél- évszázaddal ez­előtt romantikus sportnak szá­mított. A nemesek bátorságra, ügyességre és sokszor hírnévre is itt tettek szert. De, ahogy az évtizedek múltak, megváltoztak a körülmények. Ä sportból közben természetvédelem lett. Pedig a vadász az igazi élveze­tet mindig is a bizonytalan siker el­érhetésére fordított Igyekezetben lel­te. Nem a lesen eltöltött idő, hanem a közben érzett felhevülések határoz­zák meg egy-egy vad puskavégre a­­kasztásának értékét. Aki hivatásának érzi, hogy vadász lehat, azt elsősor­ban a vadon szeretető csábítja ebbe a látszólagosan egyszerű világba. Hogy mennyire sokrétű egy vadász tevékenysége, arról beszélt Puskás László nyugdíjas, rétéi (Reca) lakos, aki több mint két évtizede tagja a Szlovákiai Vadászok Szövetsége Nagy­­gurabi (Veľký Grob) Helyi Szerveze­tének. И Mikor és hogyan is kezdődött ez az elhivatottság? — A képlet nagyon egyszerű. Még alig látszottam kf a tőidből, amikor már erdész szerettem volna lenni. Csodálattal néztem a vadászokra, a­­kik elegáns ruhában, oldalukon pus­kával, kutyával végigsétáltak a fa­lun. Akkor bizony még csak az urak, a tehetősek vadászhattak. Mi, sze­gényemberek, csak hajtóknak vol­tunk jók. A nagy álom sokáig vára­tott magára, de megvalósult. 1963- ban lettem vadászjelöit, majd az ezt követő évben, a vizsgák letétele után fogadtak be maguk közé, Emlékszem, már olyan kicsi koromban is voltam hajtő, amikor még a nyulat fel sem tudtam emelni, ezért akkor még csak fácán- és fogolyvadászatra mehettem apámmal. De térjünk vissza vadásszá választásomhoz. Akkor még nem volt társítva a boldogfai (Boldog), a ré­téi és a nagygurabt vadásztársaság. Erre csak a szövetkezetek egyesítése után került sor. ■ A vadállományban milyen válto­zások történtek az elmúlt időszak­ban? — Talán azzal kelelne kezdenem, hogy a mezőgazdaságban bekövetke­zett gyors ütemű műszaki fe|lődés következtében Jelentősen megnöveke­dett a mezőgazdasági munkák köz­ben elpusztult fiatal vadak száma. A gyors gépek elől nehezen tudnak menekülni a néhány napos fiókák. A vegyszerek használatáról is szólni kell, aminek káros hatása a hasznos apróvadak mérsékeltebb szaporodásá­ban mérhető le. Sajnos, a fás terüle­tek is egyre csökkennek. Az múlt év­ben öt kollégámmal 1500 fát ültet­tünk ki a határi utak mentén, ezzel is mérsékelni próbáltuk a gondokat. A Tárnoki erdő, amely egyetlen a Puskás László (A szerző felvétele) körzetünkben, mindössze 2—3 hek­tárt tesz ki. A többi mind nyílt te­rület, s ez a vadállomány szempont­jából kedvezőtlen. Nem túlzás, ha azt mondom, hogyt néhány éve a vadak száma a mainak legalább a tízszere­se volt. Régen még szép túzokállo­mány volt itt, ma már egy sincsl Va­lamikor egy vadászidény alatt ezer fácánkakast is lőttünk, most pedig jó, ha 250-et ejtünk el. A nyulak száma szintén csökkent. A káros ragadozó­kon kívül egyedül az özek szaporod­tak el. valamint a szürke varjak és a szarkák, amelyek megdézsmálják a környéken élő madarak fészekaljait. Nemcsak a tojásokat törik fel, ha­nem a pelyhes fiókákat is megölik. ■ Hogyan védekeznek ellenük? — A védekezés egyik módja a mér­gezett tyúktojások kirakása olyan he­lyekre, ahol még nem járt ember a közelmúltban. Holnap is korán reg­gel indulunk, hogy kisebb hajtóva­dászatot tartsunk, ugyanis hova to­vább, annál kétségbeejtőbb a helyzet. Valamit tehát tenni kell! ■ Télen miként gondoskodnak a hasznos vadról? — A szervezet mind a huszonnyolc tagjának van egy, a részére kijelölt területe, amelyen felügyel a vadra és egyben védi az ott élő fákat is. Az etetőhöz már ősszel megkezdődik a vadak szoktatása, így amikor beáll a hideg tél, az állatok már tudják, hogy hol van számukra biztos eleség. Az egyes feladatokról, amelyeket minden vadásznak haladéktalanul el kell végeznie, a szervezet taggyűlé­sein értesülnek. A helyi egységes földműves-szövetkezettel szoros kap­csolatot tartunk fenn. Az év közben lekaszált fűért lucernát kapunk tő­lük, ami a nyulak és az őzek etetésé­hez elengedhetetlenül szükséges. Min­den év márciusában, vagy áprilisá­ban kerül sor a vadolvasásra, ezzel állandó áttekintésünk van a vadállo­mányról. Vojtech Andor lassan már húsz éve a szervezet elnöke, a vadgazda pedig ifj. Turcár Dániel. Ismerik és szere­tik is a munkát, aminek eredményes­sége elsősorban tőlük függ. A va­dászidény elején pontos listát kap­nak arról, hogy melyik vadból meny­nyit ejthetnek el. A vadászidény fa­jonként változó. A baklövés május 15-től augusztus 15-ig tart, míg az őzsuta. a fácán és a nyúl vadászata november elsejétől december 3t-ig tart. ■ Hogyan történik a nyulak élve befogása? — Körülbelül 1500 méter hosszú és egy méter magas hálót feszítünk ki, amely előtt 20 fogó várja a csapdába esett vadat. Elindul a hajtóserfeg a háló irányába, ahol a fogók hasalva várják a menekülő nyulakat. A tőlük még jobban megriadt nyulak eszeve­szetten rohannak a kifeszített háló csapdájába. Ekkor gyorsan kihalász­­szák őket onnan, nehogy elmenekül­jenek, mert egy-kettő kiszabadulni is képesek. ■ Mit kell tudnia egy jő vadász­nak ön szerint? — Természetesén lőnie, de még en­nél is fontosabb, hogy fel tudja is­merni távcsőn keresztül a beteg ál­latot. A tapasztalt vadász jól tudja, mire kell figyelnie, amikor selejtez. ■ Sose fordult elő más vad az említetteken kívül ezen a vidéken? — De igen! Az 1928-as tél oly ke­mény volt. hogy a Kis-Kárpátokból egészen idáig lejöttek a farkasok, a­­mi viszont azóta sem ismétlődött meg. A vaddisznó valamikor szintén „fehér holló“ volt vidékünkön, most pedig az utóbbi években minden té­len megjelenik nálunk is. Feltételez­zük. hogy a Gabőíkovo környékén megzavart erdőkből Jönnek, de biz­tosat nem tudunk. Erről jut eszembe egy érdekes eset: Tomovics János kollégámmal jártuk a határt, amikor a patak partján lévő nádasból elő­csörtetett egy hatalmas vaddisznó. Miután utálkozva végignézett raj­tunk, lomhán elkocogott a falu irá­nyába. Mi meg bőszen téptük a ha­junkat tehetetlenségünkben, ugyanis sörétre volt töltve a fegyverünk, s vaddisznóra csak golyóval szabad lőni. Tétlenségünk tehát nem gyáva­sággal magyarázható. ■ Élnek-e még a hagyományok? — Csak módjával. Például mindért vadászat végén az elejtett vadak mö­gé állnak a vadászok és a levegőbe lőnek, s a sikeres napot pedig vacso­rával fejezzük be. Minden évben ka­rácsonykor, István napján rendezzük meg a vadászbält a Nagygurab hatá­rában lévő vadásziakban. Vacsorára őzgulyást tálalunk. Ilyenkor történik az új vadásztag felavatása is, akinek fekvő helyzetben lőtt nyulat tesznek a feje alá, s akkor minden vadász fözőkanállal egyet a fenekére csap. Majd ezt követően „keresztapát“ vá­laszt magának, s kap egy mindenki által dedikált üres töltényhüvelyt. Én is őrzök egy ilyet valamelyik szek­rény mélyén. Végezetül csak annyit szeretnék elmondani, hogy a hosszú évek során beállt változások következtében ma vadásznak lenni sokkal több áldozat­tal jár, mint régen. Aki nem érez a vaddal, az "jobb ha nem is fog hozzá. A vadásznak mindenekelőtt termé­szetvédőnek kell lennie, s hova to­vább, annál nagyobb félelősség ter­heli. A vadászörömök sokszor csak az élet megmentésére korlátozódnak. Ha komoly változás nem áll be. ak­kor ez a helyzet csak súlyosbodhat. Macsicza Sándor Barnamedvék veszélyben A barnamedvék a veszélyeztetett állatfajok közé tartoznak: Európában már csak kevés helyen élnek, így Spanyolországban, a francia Pireneu­sokban, Skandinávia északi részén, a Kárpátokban, a Balkánon és a Szov­jetunióban — azonkívül egyik, az „eredeti“ barnamedvétől különböző vál­tozatuk, egy, a kihalt barlangi medve utódának tartott faj Olaszországban. Ez utóbbiakról hallunk mostanában nyugtalanító híreket. Az olaszországi barnamedvék száma már alig száz: többségük Rómától keletre, az Appenninekben, ezen belül is nemzeti parkban él. Talán egy tucat található Trient hegyes részein és néhány a jugoszláv határvidéken, Trieszttől északra. Am az említett nemzeti park egyik munkatársa nemré­giben arról számolt be egy tanácskozáson, hogy az olasz barnamedvéket a vadászat, a vadorzás, de mindenekelőtt az ökológiai változások kipusz­tulással fenyegetik. Néhány évvel ezelőtt az állatok táplálékáról való gondoskodás érdeké­ben igen jó ötlettel anyagilag érdekeltté tették a környék mezőgazdasági dolgozóit abban, hogy kukoricát, vadalmát, vadkörtét, madárberkenyét és ribiszkét termesszenek. Az elmúlt években azonban — a szigorú védelem ellenére is — több medvét agyonlőttek, illetve megmérgeztek, és néhány a közlekedésnek is áldozatúl esett. Ezért a barnamedvék megmentése érdekében komoly intézkedéseket foganatosítottak a szakemberek. Ш -N—­• ÁSZÁT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT •HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORG Szerény fettételek közepette Ha valaki csak egy kicsit is jártas Szencen (Senec), illetve annak kör­nyékén, s néha azért bepillant az ot­tani horgászélet folyamatába, viszony­lag könnyen tud hasonlítani: a vá­rostól három kilométerre fekvő Ma­gyarbél (Veľký Biel) végképp nem rendelkezik olyan kedvező tóvtszo­­nyokkal, mint az országszerte közis­mert fürdőváros. Állításunk igazolá­sára vegyük csak a legfontosabb a­­datokat. Szencen a Napfényes-tó ki­terjedése 108 hektár, s nem csupán e közkedvelt üdülőközpont biztosítja a horgászok számára is a kikapcso­lódást. Hiszen ott van például az Ezüst-tó, hogy mást ne is említsünk. S ml a helyzet ilyen szempontból Magyarbélen? A község két tavának összterülete miadössze 23 hektárnyi területet ölel fel. Ennelí ellenére a Szlovákiai Horgászszövetség Magyar­béli Alapszervezetéről sosem beszél­tek úgy, mint a Bratislava-vidéki fBratislava-vldiek) járás lemaradozó­­járól. A helyi horgászok szervezetének elnöki tisztét immár tíz esztendeje Jozef Takáč tölti be. — Szervezetünk 128 tagot számlál. Ehhez azonnal hozzá szeretném ten­ni, hogy az újfalusí (Nová Dedinka) horgászok Is Magyarbélen szervezeti tagok. Büszkék vagyunk arra, hogy van egy ún. pionlrgárdánk is, tehát az utánpótlás biztosítva van. S talán az sem mindennapos egy horgász­­-alapszervezet életében, hogy sorai­ban öt nőt számlál — vallja derűsen az alapszervezet elnöke. ф Azt szokás mondani, kis gyerek kis gond. nagy gyerek .., — Igen, sejtem, mire céloz. De higgye el, azért mindig szépen ösz­­szejönnek a dolgok. Egyszer egy megbeszélés, máskor pedig gyűlés. Valóban gyakori a szaladgálás. Alap­szervezetünk tagjai minden két hó­napban jönnek össze tagsági gyűlés­re. S amivel mostanában szinte nap mint nap kirukkolok: tavalyi évzáró közgyűlésünkön 80 százalékos rész­vételt mulathattunk ki. S milyen volt a környező községek horgász-alap­­szervezeteiben? Hát Szencen például a tagságnak csupán 25 százaléka je­lent meg, míg Bernolákovóban 15 százalékos volt a részvétel. Ilyen vo­natkozásban állíthatom, hogy egy nagyon szorgalmas, ügyszerető tag­ságot irányítok. Ezen állításom alátá­masztására hadd szolgáljanak a kö­vetkező adatok: a Nemzeti Front vá­lasztási programtervében 200 óra le­dolgozását vállaltuk társadalmi mun­kában. Kötelezettségünknek maradék­talanul eleget tettünk. Ezenkívül a tavak környékén 600 órát dolgoztunk le környezetszépítés céljából. ф Ezek szerint a magyarbéli hor­gászok szeretik a rendet házuk tá­ján? — Valóban sokat adunk a környe­zet rendbentartására. Hiszen utóvég­re nem mindegy, milyen feltételek közepette töltjük szabadidőnket. Ép­pen ezért szigorúan büntetjük azo­kat, akik szennyezik a tó vizét, va­lamint azokat, akik az alulméretezett halakat is haza szeretnék juttatni. Halőreipk éjszaka is teljesítenek szolgálatot — sok esetben nem is fe­leslegesen. ф Az évente egy alkalommal meg­rendezett magyarbéli horgászverseny­nek már hagyománya van ... — Az idén április 26-án sereglet­tek hozzánk a környékbeli horgá­szok. Összesen 350 versenyző mérte össze tudását. A versenyzőknek reg­gel héttől, déli tizenkét óráig 421 pontyot, 3 csukát és 2 harcsát sike­rült a tóból kifogniuk. Az értékelő hizottság az elejtett halak száma (mindegyik elejtett hal egy pont), illetve a halak hossza alapján pon­tozott. E kritériumok alapján Simon János szenei horgász végzett az első helyen 462 ponttal. A leghosszabb halat — egy 55 centiméteres csukát — egy bernolákovói horgásztárs fog­ta. A versenyzőknek és a nézőknek ízletes halászlét, sült halat szolgál­tunk fel. • Vajon mire a legbüszkébbek a helybéli horgászok? — Elég sok mindenre. De hadd hozzam elő a „legfrissebb“ dicsősé­get. Tavaly a legnagyobb csukát — országos viszonylatban — éppen a magyarbéli tóból fogta ki Ľudovít Rummel bernolákovói lakos szeptem­ber. harmadikén. A csuka súlya 15,20 kg, hossza pedig 127 cm volt. És ha az ember végiggondolja, vajon hány tó is van az országban .. ? A szeren­cse hozzánk pártolt. Vagyis: a mi tavunkban rejlett. A magyarbéli horgász-alapszerve­­zet elnöke valóban egy nagyszerű gárdát irányít. Természetesen azok nevét is megemlítette, akik a legtöb­bet tesznek a horgászélet továbbfej­lesztéséért. A pionírok csapatát — amely a körzeti versenyeken általá­ban az 1—2. helyezést béreli ki a hat-hét induló csapat közöl — Nagy és Pomsár horgásztársak irányítják. A tó környezetének szépítéséből első­sorban Guláš mérnök vállal oroszlán­­részt. És a neveket még bizonyára tudná sorolni. De tulajdonképpen nem is ez a fontos. Inkább az, hogy ismét itt egy bizonyíték: „megfogva bár, de ...“ S u s 1 a Béla ' ------------------------> Ilyen haltrójea-gyűjteményt bizonyára minden horgász szívesen elfogadna... Fotó: —ita Két értékes, érdekes halról Hazánkban főleg a Duna vízrend­szerében fordul elő az angolna, más folyókban csak ritkán található. Ez­zel magyarázható, hogy a horgászok inkább a halastavakba történő telepí­tésüket részesítik előnyben. Megho­nosításuk nem nagyon sikerüli, hi­szen az angolnák egészen más körül­ményekhez szoktak: a Mexikói-öböl, s általában az Atlanti-óceán nagy mélységeiben Ívnak. A megfigyelések azt bizonyítják, hogy az angolna ívás után elpusztul, s Európa édesvizeibe csak az ivadé­kok jutnak. Az angolna petéjéből ki­keit főzfalevél alakú lárva üvegsze­­rüen átlátszó. Ebből fejlődik ki a még mindig átlátszó angolna, amely fokozatosan megsötétedik. Ezek jut­nak el Európa folyóiba, ahol ivar­érettségükig, 7—9 éves korukig, él­nek, majd „nászruhájukban“ elindul­nak a párzási helyükre, ahonnan már nem térnek vissza. A horgászok nagyon jól tadják, hogy az angolna rendkívül szívós ra­gadozó hal. Főképp éjszaka keresi táplálékát, amely lárvát, férget, ikrát, kisebb halivadékot, békát, illetve ro­vart zsákmányol. Érdekes, hogy víz nélkül egy-két napig is elél. Vizenyős parton, réten akár nagyobb távolság megtételére is képes. Nappal* az iszapba húzódik, ezért hálóba vagy horogra ritkán kerül. A galánlai (Calanta) szervezet nagygurabi (Veľký Grob) 45 hektá­ros halastavában is csak általában késő este sikerül a horgászoknak angolnát fogniuk. Szintén érdekes­ségnek számít, hogy húsa jóízű, zsí­ros, de a halhústól eltérően nehezen emészthető. A szakirodalom szerint 1—1,5 mé­teresre is megnő, súlya pedig akár az öt kilogrammot is elérheti. Ami­kor a tengerből az édesvízi folyóba jut. még csak' 5—8 centiméter hosz­­szú, de egy év elteltével már megha­ladja a 25—35 cm-t. Hazánkban a 2 kilogrammos angolnák már értékes zsákmánynak számítanak. A legna­gyobb angolmát hazánk területén Vlastimil Hűlik horgász fogta 1919- ben a Poborí na Kolín$ku-i halastó­ban. Súlya 5,8 kilogramm volt. Ivar­érett angolnát még nem sikerült fog­ni, s ez a jövőben sem tűnik való­színűnek, mivel ilyenek többnyire csak a tengerben találhatók. + + + A feleségem csak ritkán adja a fe­jét horgászatra, de olyankor általá­ban a szerencse is mellé pártul. Egy esetben a halfogást követően nagyon megijedt, s még a horgászbotról is megfeledkezett, mivel véleménye sze­rint nagyon csúnya halat zsákmá­nyolt. A tapasztalt horgászok már bi­zonyára tudják, hogy menyhalat fo­gott. Igaz, hogy ez a hal nem nyerne halszépségversenyt, de húsa nagyon ízletes, s máját különösen dicsérik a horgászuk. A menyhal szinte minden vizünk­ben megtalálható, éjszakai ragadozó. Nappal a gyökerek, illetve bokrok, kövek között fekszik, pihen. Alakja és színe a harcsára emlékeztet, de jobban megfigyelve annál barnászöl­debb. sötétes márványozottsággal, alul fehéres foltokkal. A zsákmányát inkább kúszva, mint úszva ejti el. A feleségem a Vág vizében fogta a szerinte csúnyának nevezett meny­halat. Általában a kifogott példányok súlya nem haladja meg a 0.5 kilo­grammot. Krajcsovics Ferdinand

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom