Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-17 / 20. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. május 17, • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • A nyúlós költésrothadás Ä nyúlós költésrothadás, más nevén amerikai költésrothadás, okozója a spórát fejlesztő baktérium, a Bacillus larvae. A 'Hasítás egyik legveszélyesebb megbetegedése. A kórokozó spórái évtizedekig megőrzik életképességüket. A Slavkov na Moravé-i járásban levő Pozorieében 1930-ban több méhcsalád pusztult el nyúlós költésrothadásban. Három évtized múlva az elpusztult családok helyén levő méhesbe egy rajt helyeztek el. Egy Idő után ugyanez a raj szintén a korábban említett betegségben pusztult el. Ez is bizonyítja, hogy a kórokozók 30 év múlva Is fertőztek. Az Egyesült Államokban egy nyúlós költésrothadás spóráit tartalmazó (épet tettek el megőrzés céljából, s minden évben megvizsgálták e baktériumok életképességét. Az eredmény magáért beszél, hiszen 33 év múlva a spórák fertőzőképesek voltak. Egy Maasen nevű kutató a betegséget okozó spórákat tartalmazó mézet ugyanennyi vízzel keverte öszsze, hogy kísérletet tegyen a fertőzőképesség megállapítására. A nyolc percig főzött oldat valamennyi méhcsaládot megfertőzte. A 10—12 percig főzött Qldat már csak néhány családot tudott megfertőzni. A 20 percnél tovább főzött pedig már nem fertőzött. Megállapította, hogy a 20 percig 107 Celsius-fokon tartott spórák még képesek a család Hasítását megfertőzni. A nyúlós költésrothadásról minden méhésznek tudnia kell. hogy akár az erős; jő erőnlétű állományt is teljes mértékben kipusztíthatja. A betegség tüneteinek megállapítása esetén az észlelteket azonnal jelenteni kell az illető járási állat-egészségügyi felügyelőség képviselőjének, valamint az SZMSZ-alapszervezet titkárának. Miről ismerhető fel a betegség? Elsősorban a hézagos Hasításról, másrészt a lyukas, illetve behorpadt sejtfedelekről. Ha az említett feleket észleljük, gyufaszálat,. dugjunk a sejtbe, hogy megtudjuk, valóban nyúlós költésrothadásról van-e szó. Amikor a gyufaszállal együtt barnás, nyúlós, fokhagymaszngű anyagot húzunk ki, minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk a fertőzést. A bejelentés után az állatorvos megvizsgálja a méhcsaládot és szük-Fontos az állomány rendszeres ellenőrzése (Fotó: CSTK) fordul elő, így a fertőzés észlelését к követően általában elrendelik a be- I teg méhcsaládok elégetését. Más orf szagokban, ahol e betegség gyakrabban üti fel fejét, a családokat rendszeresen gyógykezelik: 10 liter cukorszörpbe 3 gramm nátriumszulfatiazolt adagolva. A Szovjetunióban és más országokban szerzett tapasztalatok bizonyítják, hogy gyógykezeléssel és a lépek rendszeres cseréjével ennek a betegségnek a terjedése is megakadályozható. Nálunk azonban — mint már korábban említettem — a gyógykezelés nem megengedett. A fertőzött méhcsaládokat este lekénezik és a kaptárakkal együtt elégetik. Az elégetett családokért, illetve a kaptárakért a méhész kártérítést kap. Ha azonban eltitkolja a betegséget, akkor természetesen nem kaphat kártérítést. Ezért nem árt az óvatosság, s ha valamilyen jeleket észlelünk ne várjunk a bejelentéssel. A' költőtér ellenőrzése során megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a fiasítás állapota vizsgálatának. Ha betegségre gyanakszunk, észrevételeinket azonnal jelenteni szükséges. A betegség megelőzése érdekében a fertőzött családok és lépek elégetésekor öt kilométeres körzetben zárlatot rendelnek el. Ez azt jelenti, hogy a lezárt területre méheket bevinni nem szabad. Természetesen a lezárt területről sem szabad áthelyezni a méhcsaládokat vagy egyéb méhészeti kellékeket és segédeszközöket. A zárlat a vándoroltatásra is vonatkozik. Sajnos, gyakran tapasztalható, hogy a zárlat esetén a méhészek nem tartják meg az előírásokat, s így veszélyeztetik a vidéken taláhlato méhcsaládokat. Éppen ezért kellene az eddigieknél jóval szigorúbban fellépni a szabályokat megszegők ellen. A méhészkedés során is kifizetődő az elővigyázatosság és az éberség. Bár a méhek is szembeszállnak a betegséggel, ne feledjük, hogy a mi segítségünk nélkül nem tudják eredményesen megvívni a veszélyes kórokozóval, szembeni harcukat. Hambalik Sándor méhészeti szakoktató Tapasztalt méhészek állítják, hogy a Hasítás korlátozásával, lecsökkentésével növelni lehet a méztermelést. Nincs itt valami ellentmondás? — kérdezik az aggályoskodók. Megnyugtathatjuk őket, hogy nincs. Ki ne találkozott volna olyan esettel a maga méhészetében, hogy a véletlenül anyátlanul maradt család hozama épp a duplája volt a többiéhez viszonyítva?! Nos, méhészeink abból indulnak ki, hogy főhordáskor van szükség sok gyűjtő méhre — és nem főhordás után. Ha azt követően nem számíthatunk újabb hordásra, nincs szükség fölös munkaerőre — ez csak fogyasztóvá válik. A fiasftás korlátozásával a család mézelj takarít meg, ugyanakkor a belső munka csökkenésével hamarabb válnak gyűjtő méhekké a belső munkások. De a fiasítás korlátozásához csak akkor folyamodjunk, ha a család már kellőképpen felerősödött a főhordásra; ha a főhordás időtartama rövid, utána pedig nincs kilátás termelést ígérő hordásra. A fiasítás csökkentése lehet: mérsékelt vagy teljes korlátozás. Előbbi esetben ráccsal 3—6 lépre' szigeteljük az anyát, teljes korlátozáskor pedig elvesszük a családtól. (Kis mes terséges rajban tartva, zárkázva a családban marad, vagy pedig megölik, és a család majd új anyát kap.) A korlátozást két héttel a hordás előtt kezdjük, és a hordás 7—8. napján szüntetjük meg. Mindez komoly szakértelmet Igényel, nagyon kell ismerni a méhlegelőt Is, ezért kezdő méhész számára nem ajánlott az efféle kísérletezés. Van, aki a teljes korlátozásai próbálkozott, rekord termést ér el ugyan az akácon, de mivel későn anyásított, a családok nehezen fogadták el az anyákat — és abban az évben többet nem termelt. Kétségtelen azonban, hogy a Hasítás szakszerű korlátozásával a mézhozam jelentős mértékben növekszik. A méztermelés másik különleges módszere: a kétcsaládos vagy kétanyás rendszer. Mind többen és mind sikeresebben próbálkoznak ezzel. Lényeg a következő: hogy a főhordást maximálisan kihasználhassuk, két családot egyetlen erős, ütőképes családdá egyesítünk. Ez -a módszer is lehet teljes és részleges. Teljes egyesítéskor csak egy anya és egy fészek marad. Részleges esetében két anya, egy fészek, de csak egy közös mézűr marad. Az egyesítés következtében népes család, két anya szaporulata vesz részt a gyűjtésben — de csak egy fészek fiasltása fogyaszt. Mind a fekvő (két család egymás mellett), mind a rakodó (két család .egymás fölött) kaptárral alkalmazható módszer. Az első ilyen jellegű próbálkozások fekvő kaptárral történtek. Két család egymás mellett telel — közepén-elválasztva — ugyanabban a kaptárban, de külön röpnyílásuk van. Az akác virágzása előtt, az anyákat a kaptár két végébe zárják anyaráccsal 3—3 keretre, s így a közös mézűr középen alakul ki. Az új kis fészkek a következők: egy nyitott ftasításos, egy mézes-virágporos és egy üres lép. A fiasításos kereteket a két új fészek mellé arányosan szétosztjuk, a kaptár középső részébe pedig üres lépek kerülnek. A fiasítás kikelte után ezek a lépek ts mézzel telnek meg. Ha a pergetés lejárt, a képtárakat középen ismét kettéválasztjuk a választódeszkával, s eltávolítjuk az enyarácsokat. A másik módszer szerint a két anya közül az idősebbet az akác virágzása előtt 10 nappal elpusztítják, és a válaszfalat anyaráccsal cserélik fel. Mindkét röpnyllás nyitva marad. Az anyátlan részt pár nap múlva kibontlák, és egy anyabölcsős vagy — ha nincs — egy nyílt fiasítésos lépet meg két mézes-virágporost a kaptár egyik felében válaszfallal elrekesztenek (külön kijárót biztosítva). A meghagyott anyának a kaptár másik felében 8 lépet helyeznek el, s- ide kerül az anyarács is. A háromkeretes mesterséges raj új anyát nevel. Az elpusztított anya fészkéből a fiasítás kikelésekor mézűr lesz. Főhordás végén a nagy családot Ismét kettéosztjuk, középre helyezve a válaszdeszkát. és a fiatal anyát zárkázzuk. A fiasítást is úgv osztjuk el. hogy mindkét részbe arányosan jusson belőle. Ennek a módszernek az az előnye is megvan, hogy a terméssel párhuzamosan anyát is cserélhetünk. S ha egyesítéskor mtndlg a régi anyát pusztítottuk el, az anyák kétévenként cserélődnek. (FDN) P.rdekes kaptárok láthatók a Szlovákiai Méhészek Szövetsége Központi Bizottságának szenckiráli/fai (Krdlová pri Send) méhészeti múzeumában (Krajcsovics Ferdinánd felvétele) (Kontár Gyula felvétele» Az akáe hasznosítása A méhészek között „örökzöld“ témaként szerepel az akác virágzása, valamint az akácméz termelése. A teendőkkel kapcsolatosan sem egyöntetű a méhészkedők, illetve a szakemberek véleménye. Szemléletek ütköznek, kaptártípus- és kezelési viták dúlnak az akácméztermelésről. A méhésztársadalom képviselői az akácvitában eltérően érvelnek. Sajnos, csak szóbeli érvek és egyedi tapasztalatok vannak a valós kísérletezések helyett. Ez ideig nem tisztázódott, hogy egy-egy konkrét virágzást hogyan hasznosítanak a kaptárfajták és mézeltetési módszerek. Általánosan bizonyított azonban, hogy az erős családok (virágzáskor a kaptár minden lépjét méhek borítják) hozama arányosan — olykor lényegesen — nagyobb mint a gyengéké. holott a ráfordított munka és költség azonos az egész évben. A szokásos — akáccal kapcsolatos — teendőket minden méhész ismeri, de nem mindegyikük végzi el és főleg nem mindig időben teszi meg a szükséges tennivalókat. Általános ismereteink gyakran rugalmas változtatást igényelnek. Állandó, bevált vándorhelyeinket csak indokolt esetben váltogassuk (erdőirtás, fagykár), mert a helyismeretből származó előnyeinket — nektárképződés helyi feltételei, a virágzás hossza — elveszítjük. Akácra, az átfedéses virágzású repce kivételével, bordásfalán időben indulunk, ezért érthetetlen a gyakran előforduló késés. Az első napok viszonylag alacsony, 2 kilogrammnál kisebb hordást adnak, de segítik a méheket a tájolásban, a felderítésben, a hordásra „hangolódásban“. A rügyfakadás és a fejlődés ismeretében — a napi középhőmérséklettől függően — ütemezhetjük a virágzás, azaz a mézelés várható kezdetét. A lehűlési hullámok olykor a virágzás késését sejtetik, s ilyenkor a méhészek nagy része a virágzás tényleges késésére számít. Kevés esettől eltekintve azonban „becsaphat“ bennünket az időjárás, mert a májusi néhány meleg nap (sőt olykor éiszaka) hatására megindul a virágzás. A szállítással indokolatlanul várakozók ilyenkor kapkodnak,^késnek. Alapszabály is lehetne, hogy a fürt fehéredésekor már az erdőben legyenek a méhek. A tűi korai akácra települést a fagyveszély lehetősége nem indokolja. Az akácra való előkészítés optimális idejét nehezen lehet meghatározni, de azért nem árt. ha mindig felkészülten várjuk az akác virágzását. Fontos, hogy egyenlő erősségű családokat képezzünk. Egyesítéskor a két család közé műlép vagy sztizlép kerül, s a fiasítást az anyás oldaton műléppel, a másik oldalon kiépített lépekkel közöljük meg. A bővített fészek körülbelül 20 keretes, szinte az egész kaptárra kiterjed. Fészekszükiilést a fiasítás folyamatos kelése, majd az ezen lépekbe gyűjtött és tárolt nektár eredményez. A méhek a fiasítás helyére, azaz a volt fészekbe hordanak. Egyesítéstől virágzásig 10 napnál hosszabb idő telik el, ezért nem rendezzük az új, közös nagy fészket. Nem rakjuk egymás mellé a korábbi két fészek azonos korü Hasítását, hanem csak egymás mellé toljuk. Az egyesítés tehát csak anyaelvételt, mülép- és lépbebetyezést, majd a lépek egymáshoz illesztését jelenti. A kaptár egészének fűtését a méhek májusban biztosan ellátják. A GYC'JTÖKEDV ELŐSEGÍTÉSE Az akácvirágnektár kiválasztása gyűjtésre serkenti a méheket. Munkájuknak újabb lendületet ad az első akác 3—5. napján végzett pergetés. A mézfelvétel alapvető feltétele a méz, azaz korábbi hordás például repcéről és a frissen gyűjtött 5—10 kilograramnyi akácméz. A hordás dandárját közvetlenül megelőzően pergetett családok maximálisan kihasználják a hordást, s ilyenkor születnek a mérési rekordok. Az első pergetés egyben léptisztítás is, hiszen az ezután» hordás az igazi akácméz. A tavalyi május végi tapasztalatok azt mutatták, hogy csupán a méz kipergetéso kevésnek bizonyult a gyüjtőkedv fenntartásához, illetve fokozásához. Érződött a munkát nem végző fiatal méhek számának aránytalan növekedése, ami rajzáshoz vezetett volna. Pergetéskor kiegészítő „serkentésként“ szükséges volt kaptáranként 3—4 fias lép elvétele (ezekből műrajok készültek 1, és ugyanannyi mülép behelyezése. Az egy oldalra szűkült fészek kettébontása és közéjük üres lépek beadása ismét fészekmézkamrás érzetet biztosít a mézgyűjtő liadnak. Az elvett fias lépekrül a gyűjtőméhek visszarepülnek családjaikat segíteni. A fiasítás gondozásától mentesített dajkák rövid időn belül gyűjtővé, illetve mézfeldolgozókká válnak, közben 2—3 nap alatt a frissen kapott műlépeket kiépítik. Az elvett fiasítás'ból készített műrajok anyát kapnak, s akác végére családértékűvé fejlődnek. Egyenlő erősségűre készített családok pergetése egyidőben végezhető (X esetleg 2 nap alatt), nem szükséges, sőt hátrányos is lehet a kaptáruk vagy a lépek vizsgálgatása, az úgynevezett böngészés. A legalább két akácra való vándorlás létkérdés a méhészetben, s fgy gazdaságilag mindenképpen indokolt. A szállítást majdnem mindenkor pergetés előzi meg. Pergetett, azaz serkentett, iireslépű, nagyobb számú gyűjtőmunkára szakosodott családok kezdik el a gyűjtést. A déli, a középső és az északi fekvésű akácerdők nektártermelö képességét és gyűjtési hozamát néhány szakember vitatja. Az bizonyított, hogy az első vándorhelyül szolgáló erdők virágai mindenkor nagyobb menyiségű nektárt választanak ki hektáronként, mint az északabbra fekvők. Az eltérés akár 50—10П százalékos is lehet. A mézhozamob tekintetében a magfigyelőhálózat adatai mást igazolnak. A különböző fekvésű területeken pergetett méz menynviségét csaknem egyenlőnek mutatják. (Ezt igazolja például ' Faluba Zoltán: Mit, hogyan, miért a méhészetben? — című könyve is.) Mi lehet a valós oka a több nektártermelésnek és a mégis egyenlő hozamoknak? Az első akácon még gyengébb a gyűjtő erő, a méhek száma is kisebb, mint 10—14 nap múlva a másik akácon. A fiasítás tömege miatt a munkamegosztás is eltérd a két időszakban. A másik akácon a méztermelés optimális feltételei már megvannak a méhcsaládoknál: kevés dajkát igénylő fiasítás, serkontettpergetett üreslépű kaptárak, megnőtt számú 50—80 százalékkal több nép gyűjt. A gyengébben mézelő erdők virágait több méh látogatja az északabbra fekvő területeken, és ily mójlon a sok munkásméh kiegyenlíti a viszonylag kisebb nektárkiválasztást. (A Méhészet 86/4 alapján) ség szerint Intézkedik. Rendszerint elrendeli egy 10X10 centiméteres fiasításos lép kivágását és, kivizsgálásra való elküldését. A kivágott lépet nejlonba csomagolva, zárt dobozban kell elküldeni a kivizsgálást végző állomásra. Mi terjeszti a betegséget? A fertőzött családok lépjei; az áthelyezett Hasítás; a fertőzött méhek átrepülése más kaptárakba; a rablóméhek; a fertőzött méhcsaládokból származó rajok; a nem eléggé fertőtlenített viaszból, készült múlépek; a fertőzött méhészeti kellékek és nem utolsósorban a fertőzött méhcsaládoktól származó méz etetése. Mindent el kell követni a betegség megelőzése érdekében, hogy így meg tudjuk óvni méhcsaládainkat a fertőzéstől. A kiépített lépeket rendszeresen kell cserélni, hogy évente a lépek egyharmadát újak képezzék. Ezzel nagymértékbon elősegítjük a megfelelő erőnlétű méhcsaládok fejlődését. Vidékünkön, szerencsére, a nyúlós költésrothadás csak szórványosan
