Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-17 / 20. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 198B. május 17. A számítástechnika frontáttörése a Ä számítástechnika ma már több a szaktudománynál: szinte alig van az életnek olyan területe, ahol ne alkalmaznák. Az érdeklődés is nagy iránta. A szakképzettség részévé vált. A számítástechnika ésszerű kihasználásának programja gyakorlati eredmények nyomán fokozatosan jut el a mezőgazdasági üzemekbe is. A Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban az egységes földműves-szü»«itkezetek és az állami gazdaságok kooperációjával — azaz a számítóközpont létrehozásával — 1973-ban vezették be a számítástechnikai szolgáltatást. Hét éven keresztül egy országos program keretében, ART1MA 100-as lyukkártyás számitógéppel dolgozták fel a gazdaságok adminisztratív nyilvántartásának, ügyvitelének jelentős részét. Egyszerűen kifejezve: gépesítették, egyúttal megkönnyítették, egyszerűsítették és áttekinthetőbbé tették a papírmunkát. Az 1980-as esztendőben — miután a Közép-szlovákiai kerületben (Zvolenban) is a korszerű ЕС 1040-es NDK gyártmányú számítógéppel váltották fel a kiöregedett A 100-ast — újabb területeken vált népszerűvé a számítástechnika. Számítógép segítségével összegezték és értékelték a kerület valamennyi pékségének és tejfeldolgozó üzemének az adásvételi nyilvántartását. Ekkor 62-re emelkedett a rimaszombati számítóközpont alkalmazottainak a száma. Az öt sznbszisztéma havonta történő feldolgozásával — alapeszközök, készletek, állatok, munkaerőbérek — beléptek az országos rendszerbe. A mezőgazdasági üzemek könyvelői, közgazdászai tanfolyamokon sajátították el a DARO (NDK) gépekre, (amelyből minden gazdaságban van egv-két darab) történő adatfeljátszás technológiáját. Ezzel egyidőben a járási mezőgazdasági igazgatóság mellett, K o mlósi Zsolt vezetésével egy külön csoportot is létrehoztak, amelynek nagy szerepe volt az új rendszer általános bevezetésében. A kezdeti nehézségeket is ők segítették áthidalni. Az összekötő kapcsot jelentették a zvoleni számítóközpont és a gazdaságok között. Az adatkazettákat egységes harmonogram alapján, minden hónapban autóval/gyűjtik, és a zvoleni számítóközpontba küldik. (Illetve csak küldték, 1985 végéig.) Ott a szubszisztémák alapján feldolgozott adathalmazt három-négy hét leforgása alatt ercdménytáblázatok formájában juttatták vissza a „feladóhoz“. Vitathatatlan érdeme a számítógépes adatfeldolgozásnak, hogy öt esztendő alatt a mezőgazdasági üzemekben rutinmíivclctté vált az üzemi számvitel számítógépes feldolgozása, ámbár a naprakész, heti vagy egyéb jellegű operatív programok összeállításával már nem tudott megbirkózni. Tény, hogy három évvel ezelőtt megpróbálkoztak néhány, a termelés folyamatában is hasznosítható program kidolgozásával, mint például: a takarmányadagok optimális összeállításával, a gépi eszknzök gazdaságos kihasználásával, vagy a gabonafélék biológiai fejlődésének egy-egy szakaszában történő értékelésével, de mindezeket nem tudta időben eljutatni a temelőkhöz. S ezzel a felkínált szolgáltatások igénybevételének korlátáit is felállították. Ezért 1988- től a Rimaszombati járásban egy újabb próbálkozással Igyekeztek feloldani 'az ellentmondásos helyzetet: Egy SM-4-2t)-as típusú miniszámítógépet állítottak üzembe. Ezzel egyidőben a rimaszombati számítóközpontot — amelynek Bozó László mérnök a vezetője — is átszervezték. A dolgozók száma 62-ről 18-ra csökkent, mert ezentúl kizáróan csak a szövetkezetek és az állami gazdaságok részére végeznek számítógépes szolgáltatást. Az új számítógép, amely lényegében az „összekötő“ szerepét tölti be a gazdaságok és az ЕС 1040 között, az előbbi rendszer hiányaként emlegetett operatív programok előállítására használják fel. Ezzel egyfajta önállóságra törekvő folyamat zajlik a járásban. A kazetták olvasása és előfeldolgozása most már a rimaszombati központban történik. Ez úgy válhatott lehetségessé, hogy sikerült beszerezniük négy olyan, a zvoleni számítóközpont technikusai által kifejlesztett, SKP 800-as néven (a ZPA Prešov gyártja) forgalomba hozott, a tízszeresen drágább „elődjénél“ jóval gyorsabban működő kazettalenlvasó konvertort, amelyekkel (az Országban ők alkalmazták elsőként ezt a módszert) a gazdaságok által, a kazettákra szubszisztémák szerint feljátszott kódjeleket tulajdonképpen „lefordítják“, vagyis az SM-4-20-as számára is érthetővé teszik. A mágneses szalagok leolvasása után az információkat átjátszák egy nagy kapacitású diszktárcsára, memóriatárolóra, a hibákat kijavítják, s ezzel sok idő1 takarítanak meg, és csak ezután küldik tovább az anyagot Zvolenba. Viszont már nem mindegyik szubszisztéma indul el innen a „hosszú vándorútra“. Például a gazdasági állatok nyilvántartását már a rimaszombati központban dolgozzák fel. A jövőben önállóságuk és jogkörük növekedésével további szubszisztémák feldolgozását tervezik. Az operatív programok gyors elkészítéséhez is érlelődőfélben vannak immár a feltételek, amelyek igénybevételével és maximális kihasználásával rövidesen aktív szerepet játszhatnak a mezőgazdasági üzemek termelésének irányításában. Ennek fejlesztésében a már említett csoportra is új feladatok hárulnak: segíteniük kell a kódolási nehézségek megoldásában, a meglévő programok bevezetésében és újabbak kidolgozásában, illetve olyan eljárások kiötlésében, amelyekkel az egyes gazdaságokban adódó konkrét problémák számítástechnikai megoldása is elvégezhető. Erre vonatkazóan közlök egy szemléltető példát. Az agrokémiai vállalat — eddig nem eléggé igénybevett mezőgazdaságban szolgáltatásként — a beküldött takarmányminták laboratóriumi vizsgálatának alapján kiértékelte a gazdaságok takarmánykészletének minőségét. Ennek és egyéb adatok — az állatlétszám, a takarmánykészlet, a takarmánynapok száma stb. — alapján a számítóközpont elkészíti a keverési arányokat és az időszakos takarmányprogramot. Tehát, hogy milyen sorrendben, milyen összetételben használják fel a készleteiket. így a takarmányadagok hasznosítása optimálisra állítható be. Ezzel a módszerrel évente százezres értékeket lehet megtakarítani. Igazán nagy eeredmények persze, csak akkor születhetnének, ha nemcsak arra lehetne építeni, hogy gazdaságunkban sok értelmes szakember van, aki felismeri a gondokat és saját lelkiismeretére hallgatva cselekszik. Sok pontosan kidolgozott tervet azért nem valósíthattunk meg eddig, mert egész érdekeltségi rendszerünk arra ösztönözte a gazdaságokat, hogy csak akkor lépjünk, ha már szorít a cipő. Amíg nem szorít, folyhat a pazarlás. Következésképpen: a számítóközpont által kidolgozott programjavaslat visszakerül a zootechnoikusokhoz, akik — tisztelet a kivételnek — nem bízva a számítástechnikában, továbbra is a saját tapasztalataik alapján állítják össze a napi takarmányadagot ... Ezzel szemben az volna kívánatos, ha a zootechnikusok személyesen vinnék be az adatokat a számítóközpontba, ahol a programozókkal együttműködve táplálnák be azokat a számítógépbe. S ha az első javaslat nem nyerné meg a makacs állattenyésztő tetszését, az esetleges ellenérv-kritériumok szemszögéből — a „korrekciók“ után — újabb és újabb optimalizálási modellek állíthatók össze az elfogadható változatig. Az így elkészítet elemzések rámutathatnának a problémákra. Mert a számítógép mentes az elfogultságtól, nem próbálja megvédeni a vezető hibáit... így nézhetne hát ki a konkrét programadás. Vagyis: a termelés színvonalát javító eredmények elérése csupán a mezőgazdászok és a prngramátnrnk szoros összmunkájára alapozva lehetséges. Az effajta szellemi szolgáltatás „központosításának“ azonban vannak ellenzői, mivelhogy az egyes gazdaságokat érintő adatokat nem lehet (nem szabad?) felsőbb engedély nélkül programozni anélkül, hogy a figyelt adatokat „felfelé“ ne továbbítanák ... Jónéhány mezőgazdasági üzemben ojyan vélekedést is hallottam, miszerint a számítóközpontok által készített termelési programok „általánosító“ jellegüknél fogva szinte hasznavehetetlenek. Mert — hangzik az indoklás — az egységesített vizsgálatokból csak olyan eredmény születhet, amely mindenhol közepesen megfelelő, de sehol sem tökéletes. Ezért számítógép vásárlásával szorgalmazzák a számítástechnikának az egyes gazdaságokon belüli alkalmazását. Ez meglehetősen költséges, Ma már egyre több mezőgazdasági üzemben nélkülözhetetlen a számítógép Fotó: St. Krajőoviő ennek ellenére már akadnak próbálkozók — például Rimaszécsen (Rimavská Sed). Am az utóbbi időben „hivatalos“ oldalról is történtek ilyen irányú, szerényebb próbálkozások. A rimaszombati számítóközpont és a járási mezőgazdasági igazgatóság döntése alapján húsz darab, egyenként 400 ezer korona értékű NDK gyártmányú Robotron A-51-30-as típusú mikroszámítógép megvásárlására kötelezték a kijelölt gazdaságokat. Kell-e, vagy kötlező-e? — merül fel a kérdés. Hiszen szükség van korszerű tervezésre, s a munkaszervezésben és irányításban is nélkülözhetetlen. Biztosítani kell a műszaki haladást is. Ez mind rendben lenne, ha a gazdaságokba kerülő számítógép kezelését szakképzett, hozzáértő emberekre bíznák, és nem másodállásban, társadalmi munkában „játszadozna“ vele a szaktanfolyamnyi tudással felruházott kezelője. De lássuk mi mindenre képes ez a számítógép, ha megfelelően kezelik. A Reprovet-programon (a raktári készlet és az állatállomány reprodukciójának istállók szerint történő figyelésén, valamint az optimális vonóerő meghatározásán,stb.) kívül egyéb speciális kérdések mégválaszolására is felhasználható. Mit léhet ehhez hozzáfűzni? Mindössze annyit: a közel félmilliós beruházás megtérüléséhez nem elég csupán a készülék kezeléséhez, beprogramozásához érteni. Egy tudományos adatgyűjtő csoportnak kellene a háttérben működnie. A lényeg, hogy megfelelő adatrendszerekkel, az adatok elemzésével megalapozzák a természeti és közgazdasági feltételekhez igazodó termelésszerkezetet és biotechnikai módszerek tervezését. Ha valaki több évre visszamenőleg ismeri a talaj tápanyagtartalmát, a bevitt műtrágya adatait, a hozamokat — de nemcsak általánosságban, hanem tábla és növénykultúra szerint —, akkor nem ötletszerűen, s nem kívülről hozott technológia alapján dönti el: miből mennyit és hogyan termel. Csak ilyen alapos adatgyűjtés birtokában lehetséges olyan terveket összeállítani, amelyek az adott feltételek legjobb kihasználását segítenék elő. Mert ugyanabból az elvetett búzamagból egészen eltérő végeredmények születhetnek. A sokféle termelési tényezők megfelelő összehasonlításával és figyelembevételével megközelítően pontos tervek állíthatók fel, amelyek az adott területre — és csakis arra! — érvényesek. Az általános szaktanácsokat, amelyek nincsennek lebontva az egyes gazdaságok konkrét, napi tevékenységére, nem tudják megfelelően felhasználni. Ezek a fiókba kerülnek. Csak a szükséges tudományos, szakmai információk birtokában hozhatják meg a döntéseiket... Bízvást állíthatjuk, hogy ezek pontos követése esetén, konkrétan is kimutathatók lesznek az eredmények. Jó ha tudjuk, hogy a számítástechnikában sok fantázia van. Köztudomású, hogy a közel négy évtizeddel ezelőtt megalakult szövetkezetek óriási fejlődésen mentek át, amíg eljutottak a korszerű nagyüzemi gazdálkodási formáig, de hnmar kiderült, hogy szakszerű információk nélkül nincs továbblépés. Ma már valamennyi gazdasági nagyüzem, a régi módszerekkel ők sem gazdálkodhatnak. Az alapozás megtörtént. Itt van a továbblépés ideje. De csak akkor lehet előrelépni, ha legalább néhány évvel megelőzzük a fejlődést. Ehhez viszont képzett szakemberekre van szükség, akiknek szakmai bizalmat és támogatást kell nyújtani, hogy a döntéshozatalban az irányításhoz igénybe vehessék a legmodernebb számítástechnikai berendezéseket, s ezek segítségével konkrét, gazdaságokra szabott termelési programokat állítsanak össze valamennyi termelési ágazat részére. A rimaszombati számítóközpontban elkezdtek valamit, jelentkeztek az első eredmények, és néhány mezőgazdasági üzemben merész elképzelésekkel szeretnék ezt folytatni. Evés közben jön meg az étvágy, meg aztán aki á-t mond, annak már bé-t is kell mondania, és a szakemberek részéről közreadott Információkból meg a személyes beszélgetésekből is érezzük, hogy van igény további, magasabb szintű ismeretekre. K. L. Gabonatermelésünk az elkövetkezendő években is a növénytermesztés kulcsfeladata marad. A termelés volumenjének növelését nagyobb hektározamok, kisebb betakarítási veszteségek és a termés ésszerű kihasználása révén kell elérnünk. A szemesek fokozott intenzitású termelésében kiemelt helyet foglalnak el a termelési rendszerek. Főleg azért, mert a legújabb tudományos-műszaki ismereteken és a haladó gyakorlati tapasztalatokon alapszanak. Ez Ideig a kukoricatermelési rendszerek meghonosításában értük el a legnagyobb sikereket. Hogy miért éppen a szemes kukorica termesztésében kezdtük alkalmazni a termelési rendszereket, azt Indokolttá tette egyrészt-a szemes kukorica nagy termőképessége, másrészt pedig a hozamok jelentős évjáratonként! ingadozása. A kiegyensúlyozatlan hektárhozamoknak gyakori oka volt a technológiai követelmények be nem tartása. A kukorica termelési rendszerének meghonosításában fontos szerepet töltött be a vágsellyei (Sala) Barátság Egységes Földműves-szövetkezet, amely a magyarországi Bábolnát iparszerül Kukoricatermelést Rendszert adaptálta hazai körülményeinkre. E termelési rendszer létjogosultságát elsősorban az Igen pozitív eredmények Igazolják. Azzal a kérdéssel, hogy miben rejlik a termelés! rendszer sikere. Dúfala mérnökhöz, a szövetkezet elnökéhez fordultunk. — Az Iparszerű kukoricatermelési rendszerünknek előnye és sikerének titka abban rejlik, hogy a nélkülözhetetlen biológiai, műszaki .technológiai, szervezési és káderkérdésekkel Miért előnyösek a termelési rendszerek? kapcsolatos Intézkedések és tényezők egyetemes rendszerét alkotja. Ebben a zárt termelési rendszerben minden egyes tényező értéke egyenrangú. Tapasztalataink szerint, ha e szorosan öszszefonődó rendszer bármelyik elemét alábecsüljük, akkor megbomlik a termelés stabilitása, ami óhatatlanul gyengébb hozamokban tükröződik vissza. Említést érdemel, hogy a termelési folyamat keretében döntő jelentőségű a megfelelő biológiai anyag biztosítása, a termelés anyagi feltételeinek megteremtése és a technikai felszereltség. A termelési rendszer alkalmazásának módszertanát a külföldi és a saját ismereteink alapján dolgoztuk fel. A Bábolnai Kukoricatermelési Rendszert első ízben a csilizradványl (Ciližská Radvaň) Csilizköz Efsz-ben próbálták ki, majd a Galántal (Galante) járásban egyezer 804 hektárnyi területen — veszi át a szót Kukán mérnök, a termelési rendszer vezetője. — Már az első években a termelési rendszer keretében 14,7 százalékkal nagyobb termést értünk el a hagyományos termesztési módszerekhez viszonyítva. Termelést rendszerünket 1984-ben a Közép- és Kelet-sziovákiat kerületben is alkalmaztuk. Tehát országos viszonylatban' összesen 59 partnergazdaságban és 35 ezer 412 hektár termőterületen. Erről a területről hektáronkénti átlagban 6,06 tonnát takarítottunk be. Ekkor győződhettünk meg arról, hogy a termelési rendszer alkalmazásával kedvezőtlen időjárási viszonyok között is kimagasló eredmények érhetők el. — Tavaly a termelési rendszer területe lényegesebben nem bővült — egészíti, ki az előbb mondottakat Maďar mérnök, a termelési rendszer növénytermesztője, — ezzel szemben 7,01 tonnás hektárhozamot értünk el. Bár az előző évhez viszonyítva a múlt évi hozamok lényegesen jobbak voltak, mégsem értük el az éghajlati és termőhelyi adottságoknak megfelelő termést. Megfelelő technológiával, kiváló biológiai anyaggal és kielégítő növényvédelemmel ugyanis a Nyugat-szlovákiai kerület termőhelyi adottságai között 8 tonnán felüli átlaghozamok érhetők el. Tavaly ezt a határt 12 mezőgazdasági üzemben szárnyalták túl. Az Agrokomplex nagymegyeri (Calovo) üzemében például 1 ezer 550 hektárról 9,33 tonna kukoricát takarítottak be hektáronkénti átlagban. A Komáromi (Komárno) és a Dunatőkésí (Ďunajský Klatov) Allamt Gazdaságban pedig több mint nyolc tonnát. Az egységes földműves-szövetkefcetek közül a legjobb eredményeket 8,73 tonnás hektárhozammal a Zsigárdi (Žlharec), 8,30 tonnás átlaggal a Csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove), 8,29 tonnás átlaggal pedig a Mojmírovcei Efsz érte el. Arra a kérdésre, hogy mire lenne szüksége az agronómia! szolgálatnak az eddiginél még jobb termelési eredmények eléréséhez, Maďar mérnök azt válaszolta, hogy mindenekelőtt javítani kellene a gyomirtó szerekkel való ellátást, ezen túlmenően pedig több nagy teljesítményű ekére volna szükség a kukorica szármaradványainak a beszántására. Kukán mérnök véleménye szerint a termelési rendszer előnyei a hagyományos módszerekhez viszonyítva a következő tényezőkben tapasztalhatók: mindenekelőtt a korszerű, nagy teljesítményű gépek és gépi esszközök alkalmazása, a szigorú technológiai előírások, a jobb munkaszervezés, a fokozott agrotechnikai fegyelem, valamint a kisebb számú munkaművelet révén növekszik a munkatermelékenység. Amíg a hagyományos kukoricatermesztésben optimális feltételek között 12 agrotechnikai műveletre volt szükség, addig a termelési rendszerben a komplex gépsorok kialakításával ezek száma nyolcra csökkent. Érthető, hogy ezáltal számottevő mennyiségű energia és üzemanyag takarítható meg. Az értékelt Időszakban egy tonna kukoricát 1 ezer 360 koronáért (a hagyományos módszereknél 1 ezer 570 koronáért) termeltek ki. A Dunaszerdabelyi (Dunajská Streda) járásban ennél még kedvezőbb eredményeket értek el. A kukoricatermelési rendszer további tökéletesítése érdekében a vágsellyeiek részletes elemzéseket végeznek az egyes tényezők hozamnővelő hatásának a megállapítására. Ez lehetővé teszi majd az egyes munkafolyamatok ésszerűsítését, valamint az anyagi-műszaki ellátás optimalizálását. Štefan Kocian agrármérnök
