Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-10 / 19. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. május ltí, VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT Ф VADÁSZAT 9 VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT @ VADÁSZAT ® Vonzó és hasznos kiállítás Agabcíkovói Csehszlovák—Szovjet Barátság Állami Gazdaság munkásotthonának nagytermében szép vadászati kiállítást rendezett a helyi I. és II. számú vadásztársaság a ľeibári (Horný Bar) alapszervezettel karöltve. A kiállítás egyik részében 142 darab, 1985-ben elejtett vad — szarvas, őz és vaddisznó — trófeáját mutatták be a Dunaszerdahelyí (Dunatjská Streda) járás vadászai. E bemutató alkalmából értékelték, illetve pontozták a tavalyi trófeákat. Az impozáns terem többi részét az említett három vadásztársaság tagjainak eddig „begyűjtött“ szebbnél szebb trófeái töltötték meg. Felemelő látvány volt az ízlésesen elrendezett szarvasagancsok tárlata. Ezenkívül számos muflonfej, szakszerűen kitömött vadmacska, nyest, menyét és görény volt látható. Az őzagancsok között ott volt az országos viszonylatban kilencedik helyezést elért gyönyörű példány is. A látogatók a vaddisznóbőröket és -agyarakat szintén megcsodálhatták. A kiállított madarak sokaságában fiatalok és idősebbek egyaránt gyönyörködhettek. A hatalmas testű túzok mellett vadlibák, vadkacsák, sirályok, kárókatonák, fácánok, siketfajdok, szalonkák, egerészű ölyvek. fülesbaglyok, nyírfajdok élethűen preparált példányai sorakoztak. A terem közepén a vadászati szakirodalom remekeit, vadászati szakfolyóiratokat és sok szép vadászkelléket tekinthettek meg az érdeklődők. A vadászati irodalom bemutatása még színesebbé és változatosabbá tette a tárlatot. Sokan megcsodálták a terem bejáratánál elhelyezett őzláb, illetve szarvasláb felhasználásával készített asztalt, valamint székeket. A március 21-től 27-ig nyitva tartott kiállítást több mint ezer érdeklődő tekintette meg. Aki eljött, az nem bánta meg, hiszen a trófeák látványa mellett más élményben is része volt: meghallgathatta a magnetofonszalagra rögzített szarvasbőgést, valamint a különböző vadászati kürtjeleket. A több mint 350 kiállítási tárgy beszerzésével és az egész tárlat rendezésével járó ügyes bajos dolgok, tennivalók intézését, valamint a lelkes, segítőkész vadásztársak munkájának irányítását Fekete Zoltán, a gaböíkovói II. számú vadásztársaság elnöke vállalta magára. Meg kell jegyeznünk, hogy a nem könnyű feladatot nagyon jól, magas színvonalúan oldotta meg. A hat napig tartott gabCíkovói vadászati kiállítást a továbbiak során még bizonyára számos érdeklődő felkereste volna, de a munkásotthon nagytermét természetesen más célokra is hasznosítják, így nem volt mód a tárlat meghosszabítására. E helyen szeretném azonban megnyugtatni az érdeklődőket, hogy idén júniusban — a vadászati hónap tiszteletére, illetve annak jegyében — a Csallóközi Múzeum a Szlovákiai Vadászok Szövetségének Dunaszerdahelyí járási Bizottságával karöltve járási méretű vadászati kiállítást rendez a múzeum mindhárom kiállítótermében a legszebb trófeákból. Az igazán vonzónak és érdekesnek ígérkező kiállítás júniustól szeptember végéig lesz megtekinthető. A négy hónap folyamán bizonyára minden érdeklődő talál majd időt, s lehetőséget a lenyűgözően szépnek ígérkező vadászati kiállítás megtekintésére. Dr. Mag Gyula, a Csallóközi Múzeum igazgatója (Krascsenits Géza felvételei) VADLEXIKON Az aranysakéi Az aranysakál Észak- és Kelet-Afrlkában, Kis- és Közép-Azsiában, Indiában honos. Elterjedési területének északi határa az Amu-Darja és a Szir-Darja völgyei, valamint a Kaukázus. Európában főként a Balkán-félszigeten él, a Fekete-tenger északi partján szórványosan, keleti partján sokfelé fordul elő. Nagyobb állandó állományok Dalmáciában és Macedóniában, Délkelet-Bulgáriéban és a Peloponészoszi-félszigeten találhatók, így a Kárpátokon túl ez ideig csak két alkalommal került elő bizonyító példány Csíkszereda környékéről. Számos adriai, ión-tengeri, s néhány égei-tengeri szigeten is előfordul. » Az aranysakál jelenkori előfordulása földrészünkön rejtélyes, mert őseiről egyetlen bizonyított európai őslénytani vagy régészeti lelet sem ismert. Az egyik feltevés szerint a mintegy 10 ezer évvel ezelőtti Európát Ázsiával összekötő szárazulaton át jutott el hozzánk, mások szerig, megjelenésé újkeletű, mert az ókon görög irodalmi forrásokban sincs említés a sakálról, s akár úszva is átjuthatott a helyenként csak 1—2 kilométer széles Boszporusz-tengerszoroson. Az aranysakéi a kutyafélék családjába tartozik, közeli rokonai az útleírásokból ismert sakál- és farkasfajok. Nemzetségének közepes termetű képviselője, testhossza 80—100 centiméter, 'farka 20—30 centiméter, súlya 12—16 kilogramm. A kan általában nagyobb a szukánál, külseje hasonlít egy kistermetű, gyenge felépítésű farkasra vagy német juhászkutyára. Pofája azonban keskenyebb, orra hegyesebb. Háta általában szürkésfekete, testének és nyakának oldala, combjai rókavörös színűek. Hasa és torka piszkos-fehér, szíigyén ^két sötétebb, s köztük egy világosabb sáv van. Farka viszonylag vastag szőrzetű, lompos. Az aranysakál európai életmódjáról nagyon keveset tudunk, ismereteink túlnyomó része Ázsiából és Afrikából származik. A nőstények 9 hónapos korukra, a hímek kétéves korukra válnak ivaréretté. A párzás február-márciusra esik, egy alomban 4—5 kölyök április második vagy első felében születik. Az anya legalább két hónapig szoptatja a kicsinyeit, utána a kölykök elhagyják a vackot, amelyet a szülők maguk ástak, vagy elhagyott kotorékot alakítottak át. Mindkét szülő és az esetleg az előző évi alomból az egyik növendék állat (általában nőstény) is résztvesz a kölykök etetésében. Késő őszre a k'ölykök külseje kifejlett állatot -mutat, de belső szerveik súlya szókénak még csak a fele. A tejfogakat féléves korukban váltják. -I Az aranysakálok lazán szervezett, de igen bonyolult társas csoportokban élnek, amelynek alapegysége a szülőkből és kölykeikből álló család, amelyet esetleg egy-két serdült, „segítő“ egészít ki. Igen eltérőek a mozgási körzet nagyságára vonatkozó adatok. A kotorék környékén fajtársaikkal szemben aktívan védelmeznek egy 1—2 hektáros területet, ezt egy peremterület övezi, amelyek ritkábban látogatnak, és ahol a szomszédos családokkal kapcsolatba kerülnek. Territóriumuk határait ürülékkel és vizelettel jelölik. Az aranysakéi szürkületben, a napnyugta és napkelte előtti és utáni órákban mozog. Európában ritkán látták világos nappal, ezért ritkán kerül szem elé. Az aranysakéi mindenevő ragadozó, rovaroktól kezdve az őzig, különféle állatokra vadászik. Növényt anyagot, faleveleket, gombákat s különösen gyümölcsöt is szívesen fogyaszt. Afrikában megfigyelték, hogy nagyobb zsákmányállat üldözésében a család többi tagja is összefog. Századunkban az európai aranysakálok száma fokozatosan csökkent egészen az ötvenes évekig, amikor is elterjedése csak néhány elszigetelt népességre korlátozódott, és Bulgáriában védelem alá került. Azóta a kutatók jelentős számbeli növekedést és terjeszkedést figyeltek meg. Jelenleg Bulgáriában évente 3000— 3500 sakált ejtenek el, másutt is jelentősen megnőtt a számuk, s egyre több olyan vadászterületen jelenik meg, ahol addig nem élt. Bulgáriában a vadgazdák és a pásztorok panaszkodnak kártételről. Több helyütt valószínűleg azért tudott megtelepedni, mert vetélytársa, a farkas kipusztult onnan. —N— Wszunk-e még? Ilyenkor tavasszal, mikor újrá megindul az élet a természetben, a vidéket járó vadász, természetszerető ember fülét itt-ott egy jól ismert, „cserregő“ hang üti meg. Ez a hang nem más, mint a fogolykakasok hívó hangja. Azoké a foglyoké, amelyeknek száma az utóbbi időben oly nagymértékben megcsappant. A régi vadászok emlékezetében még él egfy-egy szeptember végi, október eleji foglyászás felejthetetlen emléke. A fogoly egykor hazánkban közönséges tümegvadnak számított. Ezt számokkal és adatokkal is érzékeltetni tudjuk. A lelövési kimutatásokból kitűnik, hogv például 1885— 1995 között a Kárpát-medencében 415 ezer példány volt az éves teríték átlaga, 1934—1939 között pedig éppenséggel félmillió! A rekordot 1934- ben könyvelhették el 798 ezer fogoly elejtésével. Az akkori vadászatokon hagyomány volt a száz fogoly, s ez a napi mennyiség még négy vadásznak sem okozott különösebb nehézséget. Mindez azonban már a múlté. Az utóbbi években a fogolyállomány száma egyes helyeken alaposan megcsappant. Mi ennek az oka? Sokszor hangoztatták már, hogy a fogolynak egykor eszményi élőhelyet, otthont adott a kisüzemi szántóföld, az elgyomosodott „nadrágszíjparcellás“ környezet. • A különböző növény, gvom és rovar változatos táplálékot kínált; a gépet, vegyszert nem ismerő területek szélén pedig fészkelőhelyét találta meg. A jelenlegi nagyüzemi gazdálkodás jellege viszont a különféle vegyszerek, műtrágyák világában már alig nyújt a fogijly számára lehetőséget a fajfenntartásra. A másik jelentős ok a fogolyállomány csökkenését tekintve a kis területen mozgó fogolypárok elszigetelődése, így természetesen az utánpótlás nem biztosított, s a meglevő állomány elöregszik. A fogoly különösképpen ragaszkodik az élőhelyéhez. Mozgási területe sem terjedelmes. Á nagyon megritkult állománynál azonban egyre nönek-szélesednek az egyes csapatok közötti távolságok, így a párosodni vágyó csapat tagjai nem tatáinak rá valamelyik másik csapatra, s valamennyien pár nélkül maradnak. A csapat tagjai pedig lassan elöregszenek anélkül, hogy valaha is párt választottak volna. De hát akkor mit ígér a jövő? Teljes reménytelenséget? Előbb-utóbb kipusztul, s az írmagja sem marad? Többé már sohasem vadászunk fogolyra? Azt hiszem, hogy még szerencsére itt nem tartunk, s később -sem lesz erre példa, ha a fogollyal szakszerűen fognnk bánni és gazdálkodni. Természetesen a fogolycsapatokról való gondoskodásnak az eddigieknél nagvobb figyelmet szükséges szentelni. Bugár Arpád • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT ® Különleges csalik Köztudott, hogy a ponty és keszegfélék előnyben részesítik az édesített csalikat. Álló, vagy csendesen folyó vízben eredményesen alkalmazható úszós készségnél a lépesméz. A lépesmézzel való horgászathoz a szabvány úszós készség megfelelő. Horgászatnál vágjunk ki a lépesmézből 1—2 centiméter átmérőjű darabot és azt tűzzük a horogra. úgynevezett páternoszter szerelése eltérő, mert a főzsinórra rögzítünk kellő darab forgókapcsot és ahhoz csatlakoztatjuk a kockacukros élőkét. A forgókapocs alkalmazásával el tudjuk érni, egyrészt, hogy a leázott kockacukros elükét gyorsan tudjuk szerelni, másrészt pedig a víz sodrásának következtében kockacukor felületéből adódó esetleges zsinórcsavarodás a főzsinórunkat nem érinti. A horogelőkék, súly és egyéb távolságok megegyeznek a hagyományos előkéével. Célszerű még otthon legalább Á kockacukorral való önetető módszert úgy úszós készségnél eredményesen tudjuk alkalmazni. Mindkét esetben a forgókapocs alkalmazása szükséges, azzal a különbséggel, hogy a könnyű úszós szerelésnél az úgynevezett mokka cukor alkalmazása célszerű, kisebb súlya miatt. A módszer alkalmazásának előnye, hogy a kockacukrokat már előre otthon ki tudjuk fúrni és az élőkére fűzni. A kockacukor közepét olyan fúróval fúrjuk lapján merőlegesen keresztül, hogy azon a hurok könnyen áthúzható legyen. Üsző val való horgászat alkalmával a forgókapocs az úszó alatt helyezkedik el, a kockacukor horogra való lecsúszását 3 sörét ólom alkalmazásával |mint ütköző is szerepel) tudjuk elkerülni, a kockásakor felfelé való elmozdulását a forgókapocs akadályozza meg. Fenekező horgászatnál a legjobban bevált módszer a végólmos szerelés. A hagyományos, (Fotó; ČSTK) 10—15 horog élőkét kockacukorral felszerelni, ami egy reggeli horgászathoz elegendő! Ügyeljünk a csomagolásánál arra, hogy útközben a kockacukor élőkét víz ne érje, és a kockacukor össze ne törjön. A vízparton úgy az úszós készség, mint a fenekező készség gyors összeállítása így biztosított. Melegben tapasztalhatjuk, bogy a pontyok fent járnak a víz felső rétegében és ott gyűjtik össze táplálékukat. Hogy őket kapásra bírjuk, célszerű a szárított kenyérkocka alkalmazása. Ehhez a módszerhez igen egyszerű készség összeállítása elégséges. A horgászbotunk legyen erős és jó hosszú, erős damillal, aminek végére forgókapcsot tegyünk. A forgókapocshoz rögzítsünk egy darab horgot, ami mögé húzzuk fel a szárított kenyérkockát. Kenyérkockának a legmegfelelőbb a rozslisztes kenyér, mert ez bírja a legtovább a vízben. A kenyérből még friss állapotban vágjunk ki 1X1 centiméteres kockákat és azokat fúrjuk át, majd szárítsuk meg. Horgászat alkalmával óvatosan közelítsük meg azokat a helyeket, ahol a pontyok a víz felszínén tartózkodnak és óvatosan ejtsük eléjük az így csalizott horgot. A szárított kenyér néhány percig a vízen lebeg, leázás után pótolni kell. Általában a vízbeérés pillanatában következik be a kapás. M. H. Furcsa halfajta egy barlangban A franciaországi Privas-ban. az ottani — látó., gatók számára is nyitott — barlang vezetője bejeientete. hogy nemrégiben egy olyan részben, amely eddig hozzáférhetetlen volt a kutatók számára, különleges halfajtára bukkant. A hal rózsaszínű. és nincs szeme, csak egy egész pici vágás a szem helyén. Mintegy 15 centiméter hosszú, feje pedig a delfinéhez hasonlít. André Vermorel a körzet barlangrendszerének igazgatója elmondotta, hogy tucatnyi döglött halat talált olyan mélységben, amely csak most. a rendkívüli szárazság következtében vált hozzáférhetővé. Kiderült, hogy a különleges halfajtának két lég' zőrendszere yan. s így szárazföldön és vízben egyaránt életképes. A most megtalált példányok kezdeti vizsgálatát az Országos Tudományos Kutatóintézet dél-franciaországi fiókintézménye végzi. Egyelőre bizonytalan, hogy teljesen új halfajtáról van-e szó. vagy pedig valamelyik Ismert hal mutációs változatáról. Andre Vermorel a barlangrendszerben tett egyik legutóbbi vizsgálati útja során került olyan ágakba, amelyekben eddig források buzogtak, most azonban kiszáradtak, és így égvre mélyebben lehetett behatolni a távolabb fekvő barlangokba is. olyan helyekre, ahol eddig senki sem járt. Az új felfedezés nyilvánosságra hozatala után megnőtt az érdeklődők száma, de a közönség részére egyelőre még nem nyitják meg a most feltárt barlangokat, mert ha megkezdődik az esős időszak, várhatóan ismét víz borítja maid őket. A most fellelt halfa)tábó! élő példányt eddig nem sikerült találni, de a kutatások tovább folv. nak. (_„)
