Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-10 / 19. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES, 1986. május 10< Egyedül (akvarrell, 1976) A címben feltüntetett név bizonyára sokunk számára ismerős, emellett, sajnos, szívünk táján szomorúságot is kivált. Ugyanis ha Bácskái Béla festőművész képei tűnnek fel emlékezetünk horizontján, az jó érzés, viszont korai halála — 45 éves korában hunyt el — rossz érzései tölt el. Mivel Béla már nincs közöttünk, az értékóvás az emlékőrzés indíttatása révén a ml kötelességünk nevét fenntartani, helyét meghatározni a képzőművészeti életben. Mivel Kubiőková Kucsera Klára művészettörténész Bácskái Béla évfolyamtársa volt a Komenský Egyetemen, szakmai szempontból ő gondozza a fennmaradt hagyatékot, s a mostani bratislavai Bácskái-kiállítás rendezői szerepét is vállalta, vele beszélgettem a festőművész pályájáról, hagyatékáról. Még mielőtt idézném Kubiőková szavait, hadd ismertesem röviden a festő életútját: Bácskái Béla 1935-ben született a Losonci (Luőeneő) melletti Persén (Prša). Öntőminta-készítűnek tanult ki a fiileki (Fiľakovo) Kovosmalt vállalatnál, ahol 1953-ban szerzett mesterlevelet. Mivel gyerekkora óta szívesen rajzolt, így minden vágya az volt, hogy tehetségét továbbfejleszthesse. Özvegy édesanyja közbenjárása révén kapcsolatba került az akkor már ismert Szabó Gyula losonci festőművészszel, akihez később rendszeresen eljárt. 1955-ben felvették a Bratislavai Képzőművészeti Főiskolára, ahol Zelibský professzor, Peter Matcjka, Vincent Hložník voltak a tanárai. Tanulmányai befejezése után nem választotta a fővárosi művészéletet, hanem hazaköltözött. Otthon élt, Perse, Guszona (Husina) vidéke volt az ihletője, a közeli gyárakban — mint festő — mindig szívesen látott vendég volt. 1980. november 7-én hunyt el. Hogy az energiával teli Bácskái közvetlen a főiskola befejezése után miként kezdte művészi pályáját, erről Kubiöková Kucsera Klára így szólt: — Az indulást, a kezdést tulajdonképpen a tanulmányainak közvetlen befejezése előtti időszakra tenném. Bácskái Március 24. (akvareli, 1978) (Fotó: ing. A. Jiroušek) BÁCSKÁI BÉLA (1935-1980) volt az egyik kezdeményezője a fiatal művészek, a képzőművészeti főiskola hallgatói és végzett növendékei indította képzőművészeti akciónak, amely azt tűzte ki céljául, hogy eljuttassa a művészetet a dolgozókhoz, bemutassa a műalkotásaikat a dél-szlovákiai falvakban, ahol eddig ilyen próbálkozás még nem volt. 1961- ben az említett képzőművészeti „brigád“ tagjai közé tartozott: Nagy János szobrász, Nagy József grafikus, Eckert Sándor grafikus és festőművész, meg én. Első kiállításunk Ekecsen (Okoő) volt, a második — a „sátorkiállítás“ néhány héttel később, az országos dal- és táncünnepély alkalmából Gombaszögön (Gombasek). Mivel kellő támogatás hiányában ezeket a hasznos akciókat ilyen formában nem lehetett folvtatni, Bácskái nem rendült meg abban a hitében, hogy igenis, szervezzen kiállításokat, közreműködjön a kultúra említett formájának a terjesztésében. Hogy ezt az állításomat egy adattal „aláhúzzam“: a művésznek 1966 és 1978 között 15 önálló kiállítása volt, nagyrészt azon a vidéken, ahol alkotott. Az első önálló évek hátterében még sokáig ott állt Szabó Gyula személyisége. Mivel Bácskái életén, művészetén rajtahagyta a pecsétjét az abban az időben már komoly hírnévvel rendelkező losonci festőművésszel való barátsága, erről a kapcsolatról valóban illik többet megtudni... — Igen, a Szabó—Bácskái kapcsolat szinte már legendává vált. Bácskái ugyanis fiúi szeretettel ragaszkodott mesteréhez. A főiskolás évek idején Bácskái levelek százát váltotta Szabóval, aki számára mindig is a támaszt, a szakmai tanácsadaót, később már barátot, művésztársat jelentette. Szabó Gyula később erkölcsi kötelességének tartotta, hogy a Bratislvából hazatérő festőművészt bevezesse a művészeti életbe, mintegy a festőcéh tagjává avassa. Maga nyitotta meg az első kiállításait, 1966-ban Losoncon, 1967-ben Rimaszombaton (Rimavská Sobota). Szabó Gyula jól sejtette tanítványa további útjának irányát, de nem érte meg, s talán nem is érhette meg művésztársa tehetségének teljes kibontakozását. Habár Szabó szuggesztív ereje, vibráló tehetsége rajta hagyta a nyomát tanítványa művén, a mester formavilágától való elszakadás Bácskáinál tulajdonképpen csak 1972-ben, — Szabó halála után — következett be. A mester halála nagyon fájdalmasan érintette az akkor 37 éves festőművészt, de ugyanakkor önállóságra és a maga sajátos szemléletének kibontakoztatására késztette. Bácskái élete — az objektív tényezőket számba véve — egyhangú és nehéz volt. Felnőtt férfi létére sem volt saját otthona, családja. Anyját és bátyját követte, ott élt, ahol ők. Dereskén (Držkavce) 1956 —1965, Öbáston (Stará Bašta) 1965—1971), majd Guszonán. Ennek ellenére Bácskái fenntartotta a persei szülőházat, az itteni kertet, melyet nagyon szeretett. 1972-ben itt rendezte be műtermét, lebontotta szülőháza közfalait, s egy aránylag tágas, gerendás mennyezetű műtermet alakított ki. Itt érezte magát a legjoban, hiszen azok között az emberek között élt, akik az otthont, a szülőföldet jelentették számára. Bácskái művészetében mindig is kötődött szülőföldie tájaihoz, s magához az ősi anvaghnz. a földhöz. Képeinek, akvarelljeinek színskáláját is a föld, a sárguló búzamező, az őszi elmúlás rőtes-vöröses színei határozták meg. A Bacskai-életmő egyik legjobb ismerője dr. Kubiőková Kucsera Klára beszélgetésünk alkalmával így jellemezte ezt a ránk maradt hagyatékot: — Habár a művész egész életében a gömöri—nógrádi falvak környékét járta, az utolsó évek Alkotásainak ihletője Guszona volt. Itt született az első „Gömöri hullámzások“ és más akvarellek és olajképek, melyekkel megragadta az Itteni táj lényegét. A tájkép monumentalitása és mozgalmassága — amire szüntelenül törekedett — a táj adottságaiból következően a képtér új kiképzésben jelentkezett. Alkotásainak kompozíciója ezentúl nem frontális, a táji elemek egyenrangú elrendezésével, hanem mélységérzetet rejtve dinamikusan halad a képtérbe befelé, magával ragadva a nézőt, amivel egyúttal nagyszerű szépségélményt nyújt. Képein utak vezetnek bennünket a hullámzó táj, a világ belsejébe, szilárd földön haladunk, de a táj elemei, a bokrok, a fák úgy foglalnak helyet benne, mint a lepkék. Bácskái a tájábrázolá^ komolyságát átöntötte figurális festészetébe is. Rendszeresen járt a füleki zománcgyárba, és a közeli posztógyárba festeni. E témakörrel a legintenzívebben 1973-ban, majd 1976—78-ban foglalkozott. Szerette a gyári környezetet, az ott dolgozó embereket, alliket saját sorstársaiként kezelt. Halála előtti hetekben egy bányászsorozat megfestésére készült. A vázlatrajzokat ehhez Rozsnyó melletti bányákban készítette. A losonci Nógrádi Galéria megnyitása alkalmával — 1980- ban — állított ki utoljára. A születésének 50. évfordulója alkalmából rendezett tavalyi losonci, majd az idén áprilisban megrendezett sikeres bratislavai akvarelikiállítása szakmai körökben is nagy sikert aratott. Am a művész emlékének éltetése, hagyatékának méltó elhelyezése újabb feladatokat ró azokra, akik szerették őt, akik tisztelték művészetét. Például nincs még nagyközönség elé tárva a Szabó—Bácskái levelezés anyaga, életművének elhelyezése a persei szülőházban, a majd itt újonnan felépült galériában is — még várat magára. De mivel jó kezekben van a hagyaték, Perse falu lakói, vezetősége is támogatásával biztosítja az említetteket, így a képzőművészetet éltető, kedvelő emberek nyugodt érzéssel tudhatják biztonságban az említett képzőművészeti kincseket, hagyatékot. KALITA GÁBOR Ha az úticél BULGÁRIA.. Küszöbön az ú) turistaidény. és közeledtével egyre időszerűbbé válik a nagv kérdés: Hol töltsük az esztendő talán legbecsesebb két-három hetét — nyári szabadságunkat? Akadnak bizonyára, akik ezt már akkor eldöntötték. amikor tavaly nyáron bronzbarnára sülve hazatértek; olyanok is akadnak, akik az év elején megjelent utazási katalógusok tüzetes áttanulmányozása után mondták ki a végszót; s bizonyára azoknak a száma sem kevés, akik az utolsó pillanatban kívánják meglepni salát magukat, egv hirtelen jött ötlettől indíttatva. Akárhogyan született is a döntés, egyet biztosra vehetünk: az idén is nagyon sőkan lesznek olyanok, akik Bulgária mellett adták le voksot. Ez az ország, bársonyos fövényű tengerparti strandjaival és szinte már szubtrópusi klímájával évek. sőt évtizedek óta turistáink egvik legkedveltebb nyári úticélja. Tekintsük át tehát kiesé részletesebben. mivel várja Bulgária az idén az oda készülődőket? Akiknek a száma feltehetőleg most sem lesz kevesebb, mint tavaly volt. amikor is közel félmillió — egészen pontosan 460 ezer — csehszlovák állampolgár töltötte nyári szabadságát Bulgáriában ... A legismertebb bolgár üdülőközpontok nevei bizonyára nagyon sok hazánkfia fülében Ismerősebben csengenek, mint akárhány hazai turistaparadicsom. Hogy ez mennyire helyes és mennyire nem. azon most ne morfondírozzunk: ténv és való. hogy az Aranvhomok. a Napfényes part. Albena és Primorszko gyönyörű helyek, na és a tenger az mégiscsak tenger, ami semmivel nem pótolható. A felsorolt három üdülőközpontban egyébként 65 ezer szállodai férőhely várja a turistákat, s az ellátás minden igényt kielégítő. Mivel szinte bizonyos, hogy az idelátogatók túlnyomó többsége valamelyik utazási irodát veszi igénybe, ezekkel az üdülőközpontokkal ezúttal nem foglalkozunk részletesebben; a katalógusokban minden megtalálható róluk. Annál lényegesebbnek tartjuk néhány olyan üdülőkörzet bemutatását, amelyek feltehetőleg ismeretlenek a csehszlovák, és általában a külföldi turisták előtt, új létesítményekről lévén szó. Ilyen például az Elenite nevű villatelep a Napfényes parton, amelyet finn cég épített, világszínvonalon; 240 összkomfortos, hangulatos villából áll. melyek egy részét a Balkanturist utazási iroda kifejezetten csehszlovák üdülővendégek számára tartja fenn. Ugyancsak az idén fogadja első vendégeit a Szozopol melletti Djuni üdülőtelep, amelynek három részlege összesen 2500 férőhelyet jelent, s amely főleg a vízisportok szerelmesei számára kínál ideális lehetőségeket. Az csak természetes, hogy ezekben az új üdülőközpontokban is megtalálható minden, ami a szolgáltatások terén, de egyéb téren is a ió nyaraláshoz szükséges: jól kiépített üzlethálózat, éttermek, kávéházak, sportpályák, kulturális létesítmények. Kényelmesen és gyorsan — távoli úticél esetében ez az autós turisták legfőbb óhaja. Nos. akik a bolgár tengerpartra saját génkocsival kívánnak eliutni. azok számára ez az óhai máris teljesültnek tekinthető. Mert akár a Trakia autópályát választ-Felkészültek a nagy feladatra A Lévai (Levice) Járásban 56 agitációs központ működik állandó jelleggel. További 63 agitációs központ a választási kampány keretében fejt majd ki tevékenységet a járás városaiban, falvaiban, üzemeiben és intézményeiben. A sokrétű politikai, szervező és kulturális munka, amely az agitációs központokra vár a v álasztások előtti időszakban., komoly felkészülést igényel e központok vezetőitől az ott tevékenykedő agitátoroktól, pártpropagandistáktól, knltúrcsoportoktól, a szemléltető agitáció készítőitől, ám mindenekelőtt azoktól, akik a központok megszervezését a működésűkhez szükséges előfeltételeket vannak hivatva biztosítani. ' Hogy erre a nem kis feladatra hogyan készültek fel a Lévai járásban, azt Jozef Horniaktól, a jnb kulturális osztályának vezetőjétől igyekeztünk megtudni. — A tapasztalat mondatja velem — mondotta Horniak olvtárs —, hogy olyan politikai meggyőző munkát, mint a választási kampány, amelybe a lakosok, dolgozók és fiatalok tízezrei, politikai tisztségviselők, képviselőjelöltek százai és a különböző rendezvényben közreműködők ezrei kapcsolódnak be, csak igen jó, hogy úgy mondjam, műszakilag. is júl felkészült és felszerelt központokban lehet végezni. A kampányra való gondos felkészülés vonatkozik a központok vezetőire és a kampányban részt vevő valamennyi közreműködőre, a versmondókra, a különböző együttesek tagjaira, a pártpropagandistákat, agitátorokat és a munkahelyeken tevékenykedő politikai dolgozókat is beleértve. Mindezt azért említem meg, hogy érzékeltessem a választási kampányban végzendő munka sokrétőségét, amelynek tudatában már az elmúlt esztendő közepén tanfolyamot szerveztünk az agitáciús központok vezetői számára. A választási kampányra való felkészüléssel foglalkozott az a nagyszabású aktlvaértekezlet is. amelyet a járási pártbizottság ideológiai osztálya hívott össze, és amelyen a pártalapszervezetek alelnö; kei, propagandistái, agitátorai, politikai informátorai, az agitációs központok vezetői, a városi és falusi művelődési központok járási népművelési közvezetői vettek részt. A februárban megtartott aktívaértekezlet több mint 350 ; résztvevője a választási kampányra való felkészülés feladataival, majd a kampányban és a választás napján végzendő tennivalókkal ismerkedtek meg. Ezzel egyidőben a városi, illetőleg a helyi nemzeti bizottságokkal karöltve felmértük a központok műszaki felkészültségét, pótoltuk berendezésük hiányosságait és biztosítottuk a működéshez szükséges anyagi feltételeket is. A választási kampányban nagy fontosságot tulajdonítunk a helyi hangos híradók hibátlan működésének. Megvizsgáltuk hálózatukat és elvégeztük a szükséges karbantartási munkákat, 1 hogy működésük —< amely különösen a kulturális rendezvények lebonyolításánál nélkülözhetetleu —• zavartalan legyen. A választás előtti időszakban fukozni kívánjuk ^ szemléltető agitáció hatékonyságát, amit nemcsak számuk gyarapításával, de politikai mondanivalójuk és időszerűségük növelésével is igyekszünk majd elérni. Az agitációs közpuntok számára 300, az esztétikai követelményeknek is megfelelő panelt készítettünk, amelyek alkalmasak arra, hogy fényképek segítségével szemléltessék az elmúlí választási időszakban elért helyi eredményeket, ismertessék az újonnan javasolt választási program azon fő célkitűzéseit, amelyek a szóban forgó városban, illetőleg községben várnak megvalósításra. A paneleken helyet kapnak a képviselőjelöltek fényképei is. Az agitációs központok épületeit 10 ezer nyomtatott választási jelszó is díszíti majd, a választás napján pedig a zászlódíszbe öltözött városok és községek legforgalmasabb utcáit 300 vászontranszparens fogja ékesíteni. Persze nem feledkeztünk meg a választási kampányban szereplő kultúrcsoportok felkészítéséről sem. A járási népművelési központ módszertani osztálya által kiadott műsorfüzetben sok hasznos útbaigazítást találhatnak e műsorok előkészítői, rendezői és szereplői. , — Az elmondottakból gondolom kitűnik — mondotta végül Horniak elvtárs —, hogy a választási kampány szervezői a kampány megvalósításában számítanak arra, hogy munkájukat ezúttal is segítik majd a Nemzeti Frontba tömörült szervezetek tagjai, az ipari és mezőgazdasági üzemek és intézmények dolgozói, a SZISZ-tagok, a pionírok és mindazok, akik bármiképpen is érdekeltek az- olyan nagy jelentőségű szervező és propagandamunkában, mint a választási kampány. —nip— Iák, akár a 417 kilométer hosszú Hemust, utazásuk a legnagyobb nyári csúcsforgalomban is zavartalan és gyors lesz. A két említett futópálya jelenleg Bulgária két legkorszerűbb közlekedési útvonala; mindkettő teljes hosszában motelek, autókempingek, benzinkutak és pihenők sűrű hálózata szolgálja a kényelmes utazást. A Trakia Plovdivon keresztül Burgaszt köti össze a fővárossal, s teljes hossza 365 kilométer; a Hemus ugyancsak Szófiából indul, átszeli a vadregénves Sztara Planyinát és északabbra. Várnánál éri el a tengert. Befejezésként még néhány szót arról, hogy Bulgária — nemcsak tengerparti ország. Aki cs«pán a huszonöt-harminc kilométer hosszú tengerparti sávot ismeri belőle, az szinte egyáltalán nem ismeri. Ezért érdemes — főleg az egyénileg, saját gépkocsival útnak indulóknak — úgy tervezni az utazást. hogy lusson legalább egy nap az ősi Veliko Tarnovőra, a legismertebb bolgár kiállítási városra. Plovdivra. a Rodope festői hegyvidékére, az egyedülálló építészeti műemléknek számító balkáni Pravecra. na és természetesen a fővárosra. Szófiára, és annak „koronájára“. Bulgária egvik leiképére, a Vitosára. „Növekszik, de nem öregszik“ — állítják büszkén a bolgárok csodaszép fővárosukról, amely, a lelentős iparosítás ellenére is az egyik legtisztább, legjobb levegőjű európai főváros maradt. Bármennyire sietünk is a napfényes tengerpartra: álljunk meg itt egy rövid városnézésre! VASS GYULA У > A
