Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-22 / 12. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. március 2Íé V ÍATAY SÁNDOR: Ä földművelő családok gyerekei kicsi korukban sem voltak szabadok, iskolából kilépve munka várta őket. Tarisznyájukban a könyvet, palatáblát felváltotta egy karaj kenyér, és mentek legeltetni, taposni a barázdát a még betanulatlan jószág előtt, ha szántottak. Kötelet tekergetni aratáskor, fát húzkodni az erdőn, télidőben, kinek, hogy futotta erejéből. Volt, aki az elesett apa vagy idősebb testvér helyébe kellett beálljon idő előtt, és el is maradtak az utolsó iskolai évek. Játszótársaink leginkább a boltosék, kocsmárosék gyerekei voltak, igaz, a kocsmárost is elragadta a nagy háború és akkor a leginkább fiúkból álló család helyébe újak telepedtek, három körünkben lánnyal. Mik voltak a legjobb gyermekjátékaink? Számomra mindenesetre legkedvesebb a bilíckézés. A bilicke kisarasznyi darabja volt egy botnak. Két végét gondosan kihegyeztük. így aztán, ha .a hegyére ütöttünk egy pálcával, felreppent. Aki ügyes volt, a levegőben még egyszer eltalálta az ütőjével, és akkor szállt a bilicke, volt úgy, hogy húsz-harminc méter távolságra vagy messzebbre is. Egymást szorítottuk ki vele. Előre-hátra, a templomajtőtól nagybátyám házáig, mely túlsó végén zárta le a széles öregutcát. Néha sikerült megkerülni a templomot, és kiszorítottuk az-ellenfelet akár az egész faluból. Hasonlít ez a játék az angol urak golfozásához, csakhogy a bílickézéshez nagyobb ügyesség kell, több leleményesség. El nem veszhetett soha a kedves játékszerszámunk, akármerre repült, jnert akkor munkába lépett Pikk,‘'a sárga magyar vizsla. Hozta, és 1 fftette a lábunkhoz. Mesterségét elleste Morzsa is, a tépett hátú puli, a különbség legfeljebb annyi volt, hogy véle birkóznunk kellett, míg nagy morgások között visszaadta a bilickét, ha egyszer megkaparintotta. Felejthetetlen az a tavasz, amelyen először sikerült fűzfa sípot faragnom. Mennyit kínlódtam, mire odáig eljutottam, hogy megszólalt. Vagy túlságosan gyenge volt még a hajtás, és — kele-kele fűzfa — már a kalapálásnál elrongyolódott a héja, vagy túlérett volt, és hiába daráltam a bűvös verset, hiába dolgozott a bicska nyele, csak nem jött le épségben. Aztán eltalálni a fújóka vágásszögét, megfaragni a pöcköt, meglelni a lyukak helyét. Egyszer mégiscsak megszólalt. Teljes tüdővel fújtam, mert már alig hittem sikeremben: élesen, hangosan, könnyedén szólalt meg: repesett tőle a szív. Ez a sikerérzet talán életemben nem ismétlődött meg. Elhatároztam akkor, hogy ötlyukű, tízlyukú sípot készítek. Egész sorát a sípoknak, sőt furulyáknak, az is lehet, hogy furulyakészítő leszek. Ha jól csinálja az ember, az is elég egy életre. Legfeljebb hozzáveszem még az orgonasípokat. Természetesen csak a mély hangúakra mertem gondolni, amelyek fából készülnek, és igazában elég hozzájuk egy jól kifent bicska .., A rágógumi • Hogy jé-e, vagy rossz a fogaknak, tulajdonképpen a szülők körében másodlagos kérdés. Akik eltiltják tőle gyermekeiket, leginkább a kultúrálatlan fogyasztásra hivatkoznak. Hogy minden „ragad“ tőle, hogy a gyerek állandóan rág, a szájában játszik vele. fel is fújja. A villamoson, az iskolában, beszélgetés közben is ott van a szájában a „rágó“, — a tiszta beszédre lusták szerint a „zsuvi“. Egy dologban nem szegődött mellénk a siker, hiába minden erőfeszítés. Sárkányunk nem szállt fel. Tucatjával készítettünk sárkányokat minden nyáron, de hiába. Nádból csináltuk eiébb a vázat, aztán hajlított, kiszárított vesszőből, elvékonyítottuk, minél könynyebb legyen. Selyempapírral vontuk be, hólyagpapírra! vagy sztaniolla], kísérleteztünk régi selyemszoknya-daraökávat is. Boklós farkát ezerszer nyújtottuk, kurtítottuk. f^ha már annyira bíztunk, hogy ki is pingáltuk színesre a sárkányunkat, kövér holdképet restettünk rá, nagy gülüszemet, máskor angyalt szárnyakkal, boszorkányt seprűnyéllel. Semmi sem segített. Egy fogta a raadzagot.de tízen Is futottunk vele. Időnként alákapott a széi, felreppent tíz-búsz méterre, aztán bukfencet vetett, és úgy csapott le közénk, mint vércse az egérre. Jó, ha fejbe nem talált. Máskor ki az útra, valamely szekér alá, megbokrosodtak tőle a lovak, ostorral suhogtatott utánunk a gazda. Volt úgy, hogy belevágódolt a patakba, mely a rétet átszelte, és ronggyá ázott tüstént. Rémületében széttépte a kutya, vagy csak szolgálatot akart tenni, hogy lábunkhoz helyezi, de akkor Is átszúrták az éles fogak, harapástól elroppant a nádváz. Sírni szerettem volna. (Részlet a szerző Meglepeléseim könyve című önéletrajzából) A szakemberek szerint Inkább ezt adjuk gyermekeinknek a fogkárosftó édességek helyeit. A rá gógnmi kevés cukrot tartalmaz és a rágás következtében keletkező nagy nyálmennyiség ezt a fonákról lemossa. A cukor kiolvadása utón a gyerekek egy kiváló, fogtisztftó összetételű, gumiszerű anyagot rágnak, ami azon tűi, hogy tisztítja a fogakat, maszszfrozza az Ínyt, tehát javítja a száj tisztulását. Persze, a gyermekeket meg keli tanítani arra. hol és mikor rágóshatnak, hol és mikor nem. MÓRICZ ZSIGMOND: Száll a héja magosán, földre röppen hamisan. Tyűk: — Mit akarsz Itt, héja? Héja: — Ások. Tyúk: — Mit ásol, te héja? Héja: — Kutat. Tyúk: — Minek a kút, héja? Héja: — Víznek. Tyúk: —Minek a víz, héja? Héja: — Főzni. Tyúk: — Mit főzöl, te héja? Héja: — Csirkét. Tyúk: — A magadét, héja? Héja: — A tiedet ellopom. Tyúk: — Anyja vagyok, nem hagyom! Hess! hess! hess! És a héja éhesen, továbbrepült mérgesen. L Kényelmes, praktikus, tartós A bőrruházat évek óta divatos. Sajnos, elég drága viselet, de mived csinos, kényelmes, praktikus és tartós, sokan vásárolják. A hagyományos, klasszikus darabokon kívül a legdivatosabb formák is készülnek bőrből: hosszú, libegő szoknyák, rövid, bő kiskabátok elütő színű rátéttel, mellények, pelerinek és emellett kötött és szövetanyagokon is megjelennek a különböző bőrdíszítések: paszpólok, rátétek stb. Sokféleképpen lehet felhasználni a műbőröket is. Tartósságuk meg sem közelíti a valódiét, de ez — divatról lévén szó — nem is nagy baj. 1. Vékony bőrből készült, divatos, bő szoknya. Csinos hozzá a pulóver, amelyet bőrrátét díszít. 2. Derékig érő bőrkabátka elől gombolt, bő bőrszoknyával. A két darab együtt Is, külön Is viselhető. 3. Hagyományosabb forma a csípő közepéig érő sportkabát. ÜJ- dongság, hogy mély karöltővel ké szül. 4. Bőrpaszpollal „modernizált“ tweedkosztüm. (Alakításhoz is felhasználható!) 5. Rövid bőrmedlény, elütő színű bőrrátéttel. Fiataloknak ajánljuk. (Esetleg házilag is elkészíthető ...) 6. Bőrdzseki, mély karőltővel, bő ujjával és hozzáillő bőrnadrággal. (Férfiaknak ellenkező gombolással és bőrrátát nélkül ajánljuk.) 7. Érdekes szabású bőrnadrág. A denevér szabású pulóvert bőrpántok díszítik. 8. Férfiaknak ajánljuk a kétszínű bőrbő! készült dzsekit. 9. Ferde szabásvonalakkal készült állógelléros, bőujjú, igen divatos hétnyolcadps bőrkabát. Milyen lesz a család 2000-ben? Érdekes gyermekvallomdsok akadtak a kezembe. Néhány évvel ezelőtt írták olyan iskolások, akik az ezredfordulón lesznek harminchárom évesek. „Nem nagyon tudom elképzelni, milyen viliig lesz akkor, ezért azt is nehezen, hogyan fogok élni" — írta az egyik. És az őszinte szavak a többi gyermek dolgozatában is követték egymást. Gyermekről, családról, arról, milyen férjet, feleséget akarnak, hogyan fogják nevelni ók a gyermekeiket. „A szüleimmel laknánk családi házban“, „soha sem veszekednék a fiammal", „mindig lenne időm, hogy játsszak a gyermekeimmel", „játékokat megfontoltan vennék nekik“, Így sorakoznak azon hiányok felei, amelyek a mai szülők magatartására — családi szokásainkra — jellemzőek. Ha közelebbről szemügyre vesszük a mai családot, kiderül, hogy nem kevés az olyan szülő, aki önmagát helyettesíti játékkal, önmaga jelenlétét véli pótolni azzal, hogy gyermeke köré halmoz minden elérhető műszaki csodát, magnót, helikoptert. autót és vonatot. De a *fáték öröméért, az egyiittlét öröméért nincs ideje játszani. A türelmetlenség, az idegesség is a „nincs időm" szemléletből, az „érted gürcölök“, „hogy meglegyen mindene“ nézetből fakad. Abból, hogy legfontosabbnak a gyermek anyagi javakkal történő ellátását tartják. A szokványos „legszebb nyári /téli) élményed“ té—át bizony vajmi kevés isCÖjnuondás * barátaágróli Rejtvény; l.rée* Kővészí alkotás Piáik T Ilyea jgráe is van H&D&sser Belezett* fiusév mi iou.ua 9 Igyák«*» X Igeképzö _____L rcány A ti re iáiéi ▼ég* i ♦ Hosszúkás dob Kutya intik min* Igen - oroszul íé tlcstekfL iérkocei Rejtvény, 2*résc rónai lineestl* Feráza fölött kisütött bár^nybiJ* szeletek Stroncium N'ÖVÍny ;állóban van 1 laaone íáia Talált gyermek »•fisaik Semeegás к íi tárnia >ata fals oaaa r ?elTÜnS*n nagy Azonoa betűk ilyea bor i a ven Pörk-Válásban ▼aa l Síénél feet® Csermely Бк« Duplán - pintyféli aadáa ilyea felhő ie Vea náw Jégkorong Káltóaág Ubhóa ivott Sémán átrak к Az oxlgáa vegyi«le &1CÍUB Jtiegei író Liter Azonca be tök Arc'featé* •• ipso У Kálium Verjúháj ntfpieeen Ugyan к I Űtarenti bélyedé« " MEGFEJTÉS — NYERTESEK Á Lapunk 10. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: Legyen minden asszonynak keze áldott, mert tőlük kapunk kínt és örömet. Nyertesek: Dulai Sándor, Fegyvernek (Zbrojníky), Pataki Róbert, Deákl (Diakovce), Bittér Piroska, Csallöközaranyos (Zlatná na Ostrove). Kérjük kedves olvasóinkat, hogy megfejtésüket postai levelezőlapon küldjék be szerkesztőségünk címére’ * Jf kolás írja úgy meg, hogy abból arra lehetne következtetni, a család élményt jelentő, felejthetetlen kiránduláson volt együtt, hogy maga az együttlét a szőkébb tágabb rokonsággal vált örömteli eseménnyé, hogy egy-egy hétvégi beszélgetés, séta, vidám este fénylik a gyermek emlékeiben. Keveset beszélgetünk. Önmagunkról, a világról — a jövőről. Pedig itt van kqrnyújtásnyira az ezredforduló. Kamasznyi idő — nem egész tizenöt év —, és gyermekeink már a 21. századba lépnek. Miért tudja nehezen elképzelni ezt egy olyan iskolás, aki akkor lesz harminchárom éves?... Fegyverek nélküli világ ... a technika újabb csodái... gyógytthatóvá válik a rák... az influenza ... mivel nem kell majd félni a háborúktól, vígan utazgathat a világban az ember... Elérhetővé tehető álmok, embert vágyak. „Az első ezredforduló — a mült kutatóitól tudjuk — csupa félelem volt. A második -ezredforduló — a jövó kutatóitól tudjuk — csupa gond lesz", írja Poszler György a „Műveltségkép az ezredfordulón" című tanulmánykötetében. Így folytatja: „Kataklizma, utolsó ítélet, világvége — ezek voltak az egykori dilemmák. Nukleáris veszély, demográfiai robbanás, környezetszennyezés — ezek lesznek a holnapi gondok. Ám, amíg a hajdani ember rettegte a nagy dátumot, a mai ember tervezi a nagy dátumot. Ott, ahol lehet, és úgy, ahogy lehet. Beleszámítva jö néhány bizonytalansági ténye zőt. Például azt, hogy képzelete a változások mögött marad, és földhöz tapadt lesz. Vagy azt, hogy képzem lete a változások elé szalad és utópista lesz. De a prakticista jöldhöztapadtság és az utópista talajtalanság veszélyei között is vállalni kell a tervezés kockázatát“. A tervezést vállalva a megvalósítható béke évezred dének reménye sejlik fel elérhető közelségben. Es a család — milyen lesz a 21, században? Túlságosan egyszerű tán, de kézenfekvő és logikus a válasz: olyan, amilyenné az ezredfordulón felnőtté váló gyermekeinket ma neveljük. Hogy — mulasztásainkat ismerve vagy beismerve —« ennél főbb legyen, legalább álmodozni tanítsuk meg fiunkat, lányunkat. Hogy ne csak a szülői ház kerítésfaláig lásson, hogy vágya ne fáradjon el a kocsi, a hétvégi ház, a százezres betétkönyv, az emeletes ház megszerzésével. Tágabb horizontokat Iáitató, a világért is felelős emberekké válni! a tudás birtoklásának szinte végtelen lehetőségei felé irányítani őket — ez lenne a jövő évezredének embert nevelő szülök mai feladata, Eszményeket és eszméket vállaló fiatalokra van szükség, akiknek az álmodozások korában szárnyakon jár a képzelete, nem mankón biceg. Tehát álmodozókat neveljünk? Nem, ne jellegekben járókat, hanem olyanokat, akik az emberiség nemes eszményeit valóra váltják és továbbálmodják. H. Mészáros Erzsébet
