Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-15 / 11. szám

tok komplex rendszerét, amelyet a tervfeladatok minél sike­resebb teljesítése érdekében a vállalatnak teljesíteni kell. A vállalat tervszerű irányítása hatékonyságának általános növe­lése keretében főként az alábbi célok eléréséről van sző: — a belüzemi önelszámolási rendszer elvén alapuló irányí­tásnak az anyagi érdekeltség figyelembevételével történő fej­lesztése; — az ésszerűsítés elmélyítése, a munkaszervezés tökélete­sítése; — a munkatermelékenység hatékonyságának fokozása; — a termelési feladatok és a termelés programjának állan­dósítása szakaszán erősíteni a komplex tervezésnek a terme­lés Irányításában betöltött szerepét, ami lehetővé teszi a ter­melési feladatok kollektívákra való évi, sőt havi lebontását; — a kívánt termékek termelésének növelése, a minőség javítása; — a munkafeltételek javítása és a munkahelyi környezet alakítása; — az elvégzett munka szerinti javadalmazás elveinek érvé­nyesítése; — a szocialista kollektivizmus elvének fejlesztésével pár­huzamosan kialakítani a feltételeket a munkához való tudatos szocialista viszony elmélyítéséhez; az önmegvalósítás, az ön­­fejlesztés lehetőségeinek feltárása; — a dolgozók politikai tudatának elmélyítése, szakmai szín­vonalának emelése, s így a munka- és technológiai fegyelem megszilárdítása; — a munkakezdeményezés kibontakoztatása és a tervfel­adatok teljesítésének irányításában való széles körű részvétel biztosítása; — egyre mélyrehatóbban érvényesíteni azt az elvet, mely szerint legyen mindenki jó gazda a maga munkahelyén. A vállalati célok szerkezete teret nyit a munkaszervezés és javadalmazás új formája érvényesítésének. Ezek a célok azon­ban nem feltétlenül kötelező érvényűek minden vállalat vagy kollektíva számára. A vállalatok képviselői maguk határozzák meg a kitűzött célokat, saját feltételeik és szükségleteik sze­rint — természetesen a társadalmi érdekek tiszteletben tar­tása mellett. A hangsúlyt azonban a belüzemi önelszámolási rendszer és az irányítás fejlesztésére, valamint az elvégzett munka szerinti javadalmazásra kell fektetni, ami a kollek­tívák tagjai hatékony tevékenységének alapvető gazdasági elő­feltétele. 2. 2. A MUNKASZERVEZÉS ÉS JAVADALMAZÄS BRIGÄDSZERÜ FORMAI BEVEZETÉSÉNEK JELENTŐSÉGE A MEZÖGAZDASÄGBAN A munkaszervezés és javadalmazás e formájának jelentő­ssége és előnye abban rejlik, hogy megoldja azt a problémát, mely szerint a mezőgazdaságban a munkatermelékenység nem mindig azunos a termekek számával, illetve minőségével, mint ahogyan ezt az ipari termelésben tapasztaljuk. A gondtalanul végzett szántás, talaj-előkészítés, vetés, - növényápolás, állat­tenyésztés stb. negatív hatása például csak a termés betaka­rítása, az állatok ellése, felnevelése után mutatkozik meg. Ezért tartjuk helyesnek a munka eredménye szerinti javadal­mazás előnyben részesítését az eddigi teljesítmény szerinti díjazással szemben. így az érvényes objektív normák alapján elért bármilyen nagyságú keresetnek a termelésben megfelelő ellenértéke van, tehát teljes mértékben kiérdemeltnek tekint­hető. A termelés magas fokú összpontosítása és szakosítása, va­lamint a progresszív termelési, technológiai és munkafolya­matok érvényesítése következtében a mezőgazdasági termékek zöme Is több dolgozó — munkakollektíva — széles körű együtt­működésének az eredménye. Ez indokolja a munkaszervezés és Javadalmazás kollektív formáinak az érvényesítését. Ezek egyike a brigádszerű munkaszervezési és javadalmazási for­ma Is. A dolgozóknak a termékek minőségétől való gazdasági ér­dekeltsége nagyobb kockázattal jár, mint a teljesítmény sze­rinti díjazása, ezért a brigádszerű javadalmazás érvényesíté­sekor fontos feladatot jelent a szükséges előfeltételek bizto­sítása. A brigádszerű munkaszervezésnek és Javadalmazásnak az eísz-ekben és az állami gazdaságokban történt kísérleti ér­vényesítésével szerzett tapasztalatok egyértelműen igazolták, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol megteremtették a szüksé­ges előfeltéteket, a kollektívák feltárták a nagyobb munka­teljesítmények forrásait és tartalékait, ugyanakkor a hasonló Kollektívákhoz viszonyítva jobb természetbeni és gazdasági eredményeket, Jobb minőségű termékeket mutattak fel, töké­letesítették a munkaszervezést, a technológiai és munkafe-. gyeimet, növelték az egyének kezdeményezését és aktivitását, tárgyilagosakban határozták meg a termelési mutatókat, csök­­kentették a munka- és anyagráfordítást, fokozták az ellenőr­zést, a munkatermelékenységet, s nemcsak a „boríték lett vastagabb , hanem az emberi és munkahelyi kapcsolatok is Javultak. t Elmondhatjuk, hogy az elért eredmények elsősorban a kol­­lektív szellem erősödésének, a gazdasági és társadalmi kap­csolatok kedvező változásainak a következménye. Ezeknek a változásoknak nagy Jelentőségük van a munkaszervezés és irányítás tökéletesítése szempontjából. A kollektívák tagjainak kapcsolatát úgy Jellemezhetnénk, mint a „felelősségteljes függőség kapcsolatát". A kollektíva tagjainak tudatában ugyanis kialakult az a felismerés, hogy keresetüket csakis az egész közösség teljesítményének foko­zásával lehet növelni. A dolgozóknak a kereset növelésére irányuló egyéni érdeke csak az egész kollektíva lelkiismere­tes munkája révén teljesülhet, ami kölcsönös gazdasági füg­gőséghez vezet. Mindez a munkakollektfván belüli kölcsönös ellenőrzés és az egymással szembeni kölcsönös igényesség kialakulásában, fejlődésében nyilvánul meg, ami az egyén munkájának minőségére gyakorolt „csoportos nyomás“ 'funk­cióját teljesíti. A kollektíva «keretében a technológiai, szerve­zési, munkabiztonsági és egyéb normák is érvényesülnek. Ä kollektíva tagjai nem lazíthatnak a többiek rovására, hiszen felelősséggel tartoznak nemesek a saját, hanem az egész kol­lektíva által végzett munka eredményeiért. Ezért szigorúan be kell tartaniuk például a munkafegyelmet. A csoportos felelősségérzetnek különösen az olyan munka­társak vonatkozásában van nagy jelentősége, akik különböző okok miatt nem törekednek hatékonyabb munkára. A kölcsö­nös felelősség, függőség viszonyának kibontakozása után a munkacsoport tagjai a kollektív javadalmazás feltételei kö­zött az Ilyen dolgozóktól is fokozott teljesítményt követelnek, s ennek érdekében felhasználják a különböző módszerek for­máit, így a meggyőzést, megrovást stb. A munkacsoport feltételei között a „felelősség és a függő­ség“ nemcsak a kölcsönös Igényességben, hanem a kölcsönös segítségben is megnyilvánul. A munkacsoport keretében ki­alakuló kölcsönös segítség légköre a fiatal dolgozók szakmai fejlődését Is nagymértékben elősegíti. A végzett kutatások eredményei azt bizonyítják, hogy a bri­gádszerű munkaszervezés és javadalmazás gazdasági haté­konyságát a dolgozóknak a termelési folyamatok irányításába való tevékeny részvétele lényegesen befolyásolja. A csoport tagjai tudatosítják az egyén munkadíjának a kollektív mun­kától való függőségét, ami az Irányítőmunka színvonalának a függvénye. A' kollektíva tagjainak tehát nem közömbös az irányítőmunka minősége. Igyekeznek ezért kedvezően befo­lyásolni a szervezést és a termelés Irányítását. A munkaszer­vezésbe bekapcsolódó dolgozókat az alkotómunka elégedett­séggel tölti el és így szilárdul munkafegyelmük. Tapasztalataink szerint a fentiek a brlgádszerfl munkaszer­vezés és javadalmazás bevezetésének alapvető pozitívumai. 2. 3. A BRIGÄDSZERÜ MUNKASZERVEZÉS ÉS JAVADALMAZÄS ALAPELVEI, MEGHATÁROZÓ JEGYÉI Л munkacsap«,«í a tumebnv тппкз.szervezés és Javadalma­zás alkalmazásnak fontos egysége, amelynek keretében a következő módszer .érvényesül: a) a vállalaton belüli irányítás fontos láncszemét képezi a kollektíva, amely tagjai számára mennyiségi és minőségi mu­tatókat és a kollektív munka eredményeitől függő anyagi ér­dekeltséget határoznak meg. A munkacsoport tagjai kimutat­ják a feladatok teljesítésének mértékét és -annak alapján tör­ténik a javadalmazás; b) a kollektíva tagjai részt vesznek a termelés és a munka Irányításában. Ezért a munkacsoport keretein belüli munka­szervezés és -megosztás tekintetében egyrészt jogaik, más­részt pedig kötelességeik vannak, amelyek a tervfeladatok elfogadására, a tagok munkájának értékelésére, az eredmé­nyek szerinti javadalmazására, a munkafegyelem ellenőrzé­sére és a munkával szembeni szocialista viszonyra való ne­velésre vonatkoznak; c) a munkacsoport érvényesíti a termelés haladó Irányza­tait, amelyek a munka kollektív formáit szilárdítják, átülteti a gyakorlatba a tudományos:műszaki haladás, a feltaláló- és újítőmozgalom eredményeit. Igyekszik dinamikusan növelni a munkatermelékenységet, a gazdaságosságot, javítani a termé­kek minőségét, csökkenten! az anyag- és energiafelhasználást; d) a belüzemi önelszámolási rendszer elvei szerint jár el: anyagilag érdekelt a tervfeladatok vállalásában, teljesítésé­ben és esetleges túlteljesítésében, a gazdasági növekmények elérésében .A munkadíj az egész munkacsoport kollektív ered­ményeinek függvénye és minden tag munkadíját a közös sike­rekhez való hozzájárulás mértéke alpján határozza meg. A brigádszerű munkaszervezés és javadalmazás lényegét úgy jellemezhetjük, mint kétoldalú kapcsolatok érvényesítését a feladatok meghatározása és azok kollektív teljesítése sza­kaszán. A megállapodás meghatározza az érdekelt felek köl­csönös Jogait, felelősségeit és a csoport tagjai tevékenységé­nek feltételeit. Az egyik fél a termelő munkacsoport, a kol­lektíva, amely kötelezi magát a meghatározott termelési fel­adatoknak, az anyagi érdekeltség elvein alapuló mennyiségi, minőségi mutatók szerinti teljesítésére. A másik szerződő fél a vállalat gazdasági vezetősége, amely arra kötelezi magát, hogy a kollektívának a megbatározott feladatok teljesítésé­­hez megfelelő anyagi és műszaki feltételeket biztosit, s a fel- J adatok teljesítéséért vagy túlteljesítéséért a megegyezés sze- ' rintl díjazást, illetve azok nem teljesítése esetén, meghatáro­zott szankciókat érvényesít. A kollektíva tehát teljes mértékben lehetővé teszi a gazdál­kodás belüzemi önelszámolási rendszere elveinek érvényesíté­sét, közvetlenül a munkacsoportokban. Ezenkívül a kollektíva tagjai érdekeltek az általános gazdasági eredmények elérésé­ben, mivel közös felelősséget vállaltak a tervfeladatok telje­sítéséért, az anyag- és munkaráfordítási normák betartásáért, ami a munkadíjban is tükröződik. A munkacsoportok tevékenység szerinti beosztásának tisz­tázatlansága a kezdeti időszakban ahhoz vezetett, hogy a ve­zetők a brigádszerű munkaszervezés és javadalmazás rendsze­rét összetévesztették a szocialista brigádok működésével, s azt a kezdeményezés egyik szervezési formájának tekintet­ték. A brigádszerű munkaszervezést és javadalmazást eseten­ként Is csak a szocialista brigádok fejlettebb formájának tar­tották. Mind a két brigád, Illetve kollektíva azonos célt követ — a munkateljesítménynek az önkéntes kezdeményezés fej­lesztésével való növelését. Az új brigádformának az efsz­­ekben és az állami gazdaságokban történt kísérleti érvénye­sítésével szerzett tapasztalatai ismételten bizonyítják, hogy az olyan szocialista brigádok, amelyek a brigádszerű munka­­szervezést és javadalmazást kezdték érvényesíteni, a termelés, a gazdaságosság és a csoporton belüli emberi kapcsolatok javítása területén a legjobb eredményeket érték el. Ezért azt javasoljuk, hogy a brigádszerű munkaszervezést és javadal­mazást elsősorban a legjobb szocialista munkabrigád esetében alkalmazzák, illetve vezessék be. 3. A BRIGÄDSZERÜ MUNKASZERVEZÉS ÉS JAVADALMAZAS BEVEZETÉSÉNEK MÓDSZEREI Hazánkban a brigádszerű munkaszervezés és Javadalmazás érvényesítésének módszerét a CSSZSZK kormányának és a Szakszervezetek Központi Tanácsának ezzel kapcsolatos alap­elvei tartalmazzák. Ezeket teljes terjedelmükben 1985. már­cius 14-én a Szakszervezeti Közlöny 2., rendkívüli számában közölték. Az ismertetett elvek meghatározzák a brigádszerű munkaszervezés és javadalmazás lényegét és a vállalati szfé­rában való érvényesítésének, elsősorban a 8. ötéves tervidő­szak alatti fejlesztésének további módszereit. További útmu­tatásul szolgál az Illetékes központi gazdasági és szakszerve­zeti szervek által kiadott „A brigádszerű munkaszervezés és javadalmazás bevezetésének alapelvei az egységes földműves­­-szövetkezetekben“ című kiadvány. Ezt a Szövetségi Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztérium jelentette meg. A kollektívák kialakítása Igényes feladatot jelent és az ér­dekeltektől nagyon felelősségteljes hozzáállást követel. Erre a munkára először módszertanilag, de főként politikai-szer­vezést szerrmnnthňl abpODSr. íc! kell kíszűlni, mivel kuiSüuC* ző feltételek között, egymástól eltérő eljárást kell alkalmazni. A brigádszerű munkaszervezés és Javadalmazás előnyei köz­ismertek. Am ha az első kezdeményezések nem- járnak siker­rel, akkor nem vívják ki környezetük elismerését, tehát nem válnak követendő példává. 3. 1. A GAZDASÁGI VEZETÉS MÓDSZERE ÉS FELADATAI A brigádszerű munkaszervezés és javadalmazás bevezetése esetén az első lépést az Irányítással megbízott vezető dolgozó, valamint a brigád vezetőjének és tagjainak gondos felkészü­lése jelenti. Az előkészítő munkálatok az illetékes termelési egységek felelős vezetőinek, az üzemi pártszervezet és szak­­szervezet, valamint az efsz vezetőségének, esetleg az SZFSZ tisztségviselőinek Is be kell kapcsolódniuk. Valamennyiüknek tudatosítaniuk kell, hogy ez nemcsak szakmai, de egyben po­litikai feladat is. Amennyiben a vállalat vezetősége a brigád számára nem teremtené meg a szükséges termelési-műszaki feltételeket, akkor a brlgádszerü forma bevezetésétől el kell tekinteni, mivel azt csak formálisan lehetne alkalmazni. A gazdaság! vezetés vezető dolgozóinak csak a brigádszerű mun­kaszervezés és javadalmazás lényegének és alapelveinek az elsajátítása után szabad hozzálátniuk azok érvényesítéséhez. A vállalatok vezetőségeinek ezért azt javasoljuk, hogy dol­gozzák ki a brigádszerű munkaszervezés és javadalmazás be­vezetésének szabályait, illetve tervezetét. Ezt a szakemberek­nek kell kidolgozniuk, az üzemi pártszervezet, szakszervezet, az SZFSZ és a brigád képviselőinek segítségével. A tervezet­nek a brigádszerű forma érvényesítésére kiválasztott munka­­csoportban uralkodó feltételek elemzéséből kell kiindulnia, s az egyes feladatokat az előkészítő csoport egyes tagjainak felelősségére szükséges bízni. A brigádszerű forma bevezetésétől a gazdasági dolgozók, helytelenül, az Irányítőmunka egyszerűbbé tételét várják. Ép­pen ellenkezőleg, mivel a brigádszerű munkaszervezés és ja­vadalmazás bevezetése a kollektíva ellenőrzését vonja maga után. Az eddigieknél sokkal nagyobb hozzáértéssel és haté­konyabban kell Irányítani a kollektívát, biztosítani a terme­lési feladatok elvégzését, gondoskodni a teljesítésükhöz szük­séges anyagi forrásokról. Ebben nyilvánul meg a kollektíva és a gazdasági vezetés közötti kapcsolat lényege, amety a megegyezés (szerződés) tárgyát képezL A brlgádszerfl munkaszervezés és javadalmazás bevezetésé­nek tervezete a következő pontokat tartalmazza: 1. a kollektíva célkitűzéseinek meghatározását; 2. a kollektíva kiválasztását, Illetve megalakítását; 3. a gazdasági önelszámolás elveinek meghatározását; 4. a brigádtagok díjazásának elvét; 5. a brigád és a vállalat gazdasági vezetése közötti meg­egyezés kidolgozását. Ä megegyezésnek, amely a kollektíva tagjai tevékenységé­nek fontos bizonylata, tartalmaznia kell a munkacsoport ösz­­szetételét, a vezető nevét, a vezető és a tagok jogait és köte­lességeit, a termelési feladatokat, azok anyagi és műszaki el­látását, a munkaeredmények értékelésének mutatóit, a termé­kek minőségének és a termelési folyamat gazdaságosságának megállapítási módszerét, a brigád rendelkezésére állő bérala­pot és a brigádtagok közötti elosztásának alapelveit, a ter­melési tervfeladatok teljesítése, nem teljesítése vagy túltelje­sítése esetén. A brigádszerű munkaszervezés és javadalmazás csak akkor válhat a gazdasági önelszámolás elmélyítésének eszközévé, ha ahhoz a vállalatok gazdasági vezetősége a következőket java­solja: — az irányításban dolgozókat és a brigád tagjait oktatás formájában előkészíteni a brigádszerű munkaszervezésre és javadalmazásra való áttérésre; — hangsúlyozni az új formára való áttérés fokozatosságá­nak szükségességét, nehogy meggondolatlanul és formálisan járjanak el; — a brigád keretein belül a gazdasági önelszámolás alap­elveit úgy érvényesíteni, hogy a brigádok a vállalaton belüli szervezeti és gazdasági önelszámolási rendszerből induljanak ki; — a brigád eredményeit a gazdasági vezetés szintjén har­­vonta és negyedévenként rendszeresen értékelni, a műszaki-i •gazdasági dolgozóknak vállalni a brigád tevékenységéért a' személyi felelősséget; — a brigádok élére tapasztalt vezetőket állítani, akik meg­felelő szaktudással és vezetői képességekkel rendelkeznek; — a kollektíva tevékenységéhez szükséges termelési-műsza­­ki feltételek kialakítása, elsősorban az anyagi-műszaki ellá­­tottság biztosítása, az ellenőrzési mutatók meghatározása, az eredmények és a díjazás értékelése a brigádok képviselőinek bevonásával; — a brigádok megalakítása folyamán együttműködni a Főim radalmi Szakszervezeti Mozgalom és a Szövetkezeti Földmű­vesek Szövetsége üzemi szervezeteivel. 3. 2. AZ FSZM ÉS AZ SZFSZ FELADATAI ÉS KÖTELESSÉGEI Az FSZM és az SZFSZ részvétele a brigádszerű munkaszer­vezés és javadalmazás bevezetésében a CSSZSZK kormánya és a Szakszervezetek Központi Tanácsa által kiadott alapelvekből következik. Ezeknek a szervezeteknek a tisztségviselői köz­vetlen személyi kapcsolatot tartanak fenn a dolgozókkal, így módjukban van döntő mértékben befolyásolni azok viselkedé­sét, magatartását, nagyobb termelésre ösztönözhetik őket és mindenekelőtt biztosíthatják, hogy a brigádszerű munkaszer­vezés és javadalmazás valóban a kollektívák tökéletesebb Irá­nyításának, a termelés hatékonysága és minősége növelésé­nek, valamint a termelési folyamat gazdaságosabbá tételének eszközévé váljék. Ezért képviselőiknek maradéktalanul el kell sajátítaniuk a brigádök tevékenységének alapelveit. Elsősor­ban a következő feladatokról van sző: a) ez FSZM üzemi bizottságainak és az efsz vezetőségének szintjén: — be kell kapcsolódni a brlgádszerü munkaszervezés és javadalmazás bevezetésének politikai-szervezési előkészítésébe és az előfeltételek kialakításába; — a brigádok kialakításánál szükséges az FSZM üzemi bi­zottsága és az efsz vezetősége közötti tevékeny együttműkö­dés; — a brigád javadalmazásának szabályait a gazdasági veze­tőség csak az FSZM képviselőivel, illetve az efsz vezetőségé­vel való megegyezés után hagyhatja jóvá; — a brigád megalakítása után a brigádvezető szorosan együttműködik az FSZM, illetve az SZFSZ bizalmijával. b) az FSZM, illetve az SZFSZ képviselőinek részt kell ven­— a brigád feladatainak meghatározásában és megtárgyalá­sában; „ „ , — a termelési értekezletek előkészítésében és szervezésé­ben; — a munkadíjazás szabályainak kidolgozásában; —- a kezdeményezés kibontakoztatásában és értékelésében, — a brigádtagok észrevételeinek és javaslatainak megoldá­sában és a feltárt hiányosságok kiküszöbölésében; — az egye'S brigádtagok munkájának értékelésében és mél­tányolásában; , , . — a brigádtagoknak a termelési problémákkal, a munka­termelékenység hatékonyságának növelésével, valamint a tech­nológiai és munkafegyelem megszilárdításával kapcsolatos kérdések megoldásában. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom