Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-08 / 10. szám

v 8 SZABAD FÖLDMŰVES. 1986. március 8. ímíeb&éyqel. »0 A Galántaí (Galanta) Járási Nemzeti Bizottság szociális osztá­lyának előadóiéval először nem a legjobbkor találkoztam: szerda volt és félfogadási nap. sok sok ügyféllel Később |uríknénak‘még­is volt — elsősorban is — türel­me ahhoz, hogy elbeszélgessen velem szívet, emberséget követelő munkájáról. —' Tizenöt éve vagyok a járási szociális osztály előadója. Ha bele­gondolok abba. hogy mi mindent is — örömöt és gondot — átéltem bz én öregjeimmel ez idő alatt, hát akkor — még a könnyem is kicsordul... Emlékeit felidézendő albumokat vesz elő feladatkörébe tartozik felkutatni, meglátogatni azokat az Idős. tehetetlen embereket, akik elhagyatottan élnek, akik segít­ségre szorulnak. Emellett körze­tének a szociális segélyek jutta­tása körüli teendőket is intézi, és szervezésileg hozzá tartoznak a járás nyugdíjasklubjai is. Amint hallottam, a kezdettől, az Indulástól jelén volt a nyugdíjas­klubok alapításinál... — Az utóbbi időben — hogy így mondjam — kedvező hangulat ala­kult ki a klubok szervezését ille­tően. Érdeklődés mutatkozik irán­tuk. persze, sokszor gondot okoz­nak az anyagi dolgok, a klubtanács megalakítása, megszervezése. De ott, ahol egyszer már megalakul­tak ezek a klubok, az emberek ragaszkodnak az ilyen típusú intéz­ményekhez. Járásunkban most már összesen tizenkét nvugdijaskiub működik. A múlt hetekben nyílt meg például egy Šoporňában. Legelső klubunk viszont már tizenkét évvel ezelőtt megalakult Vágseilyén (Šafa) — egy fabarakkban. Ez a klub. mely­nek önálló szakkörei vannak, me­rem állítani, hogy szlovákiai vi­szonylatban is a legjobbak kq*é tartozik. Egy szociális dolgozó feladat­köre időigényes, egész embert kí­ván. Persze senki ne gondolja, hogy csakis az „irgalmas szamari­tánusokhoz“ hasonló egyedülálló embexek végezhetnek ilyen önfel­áldozó munkát. lurík Margit, — vagyis ahogyan őt a galántaiak és a járásbelibk becézik — Gita. két leánygyerek gondos, szerető édes­anyja. — jő időbeosztással, türelem­mel mindent el lehet érni. Férjem sportoló — jelenleg edző —. így foglalkozása melletti kedvtelése szintén sok Időt vesz igénybe, mégis tudjuk egyeztetni az ottho­ni teendőket. Néha egy egy nyug­(A szerző, felvételei Ünnepi tűnődések Eszeveszetten szaladgá­lunk az egyik virágárus bó­déjától a másikéhoz. F.z nem tetszik! Ilyen szegfűt nem óhajtunk. Nincs vala­mi szebb? Igen, ez Mán jó lesz, igen, ez valóban meg­felel. Bizonyára örülnt fog­nak neki. Köszönjük, visz­lát! Л csemege kilincsét is egymás kezébe adjuk. Nem. Nem ezt a bonbont kérjük, begyen szives becsomagolni azt a nagyabbikat. Az bizto­san finomabb. Csókolom! Izgatottan kutatunk a la­káskulcs után. Hol a fené­ben is hagyhattuk. Persze, talán reggel nem is vittük magunkkal. Tűr elme íleniil nyomjuk a csengőt. Szé­gyenlős kisfiúk módjára szinte alig tudunk néhány szót kinyöqní, Hej. férfitár­saim, Inkább egy versikét kellett volna betanulnunk! De a virág és a bonbon he­lyettesíti a szavakat. A 'szí­vünkből szinte kirobban az érzelem. Március nyolcadi­­kán mindannyian melegebb szívvel érkezünk haza mun­kahelyünkről, az iskolából, az óvodából. A szimbolikus virágcsokor átadása után el­tűnődünk. Mert ugyebár mi, férfiak, nagyon jól tudjuk, hogy életei adnak nekünk, felnevelnek, éjszakákat töl­tenek mellettünk éberen, őriznek, figyelnek, főznek, mosnak, vasalnak... Kedves anyukák, felesé­gek, nagymamák, hölgyek, lányok és dédnagymamák! Mi mindezt valóban fölöt­tébb tudatosítjuk. Annak is tudatában vagyunk, hogy e sok dolgot csak egy dolog­gal viszonozhatjuk: szeretet­tel. F.s még valamivel: még több szeretettel. Szeretjük, tiszteljük, be­csüljük, félt/ilk őket na­gyon. Csak talán a hétköz­napok forgatában ezt nem mindig juttatjuk kellőkép­pen kifejezésre. Vagy lehet, hogy ők nem veszik éppen olyannyira észre.' Legalábbis olyannyira nem. mint már­cius nyolcadikán ... SUSLA BÉLA' díjasotthonban késő délutánig is ott marad k. Ugyanis olyan a han­gulat. olyan kedvesek a nyugdíja­sok, hogy egyszerűen nem lehet otthagyni őket. A férjem ezt akkor értette meg igazán, amikor egy­szer c.iott velem egy ilyen talál­kozói«. Azonbar nem minden idős em­ber iór el a klubba, még ha tehet­né is. bokán begubóznak. elzár­kóznak. Hozzájuk bejutni, hogy ajtót nyissanak, nem könnyű. Szociális osztályunk alkalma­zottaihoz bizonyos körzetek tar­toznak, melyeket időközönként váltunk egymás között. Ez a gya­korlatban annyit jelent, hogy évenként én is meglátogatom a járás negyvenkét falujának rászo­rult idős embereit, nyiugdíjasait. A fogadtatás nagyon változó. Sokszor elutasítanak, s ezt olykor­olykor nagyon durván adják tud­tunkra. Közben azt is érezzük és tudatosítjuk, hogy a jogosan kijá­ró szociális segéllyel kapcsolato­san még mennyire tájékozatlanok az emberek. Annyi év után már tudom, hogyan kell közeledni ezek­hez a magukba fordult, sorsukat, állapotukat keserűen, fogukat összeszorítva viselő embertársaink­hoz. Persze sokan nagyon kedvesek, tanácsot, segítséget kérnek. És mi segítünk, ahol csak tudunk. Csak­hogy nem mindig adott a bizalom. Akár könyvet -is írhatnék már erről. Volt már úgy is például, hogy kerítést mászva kellett el­menekülni, hogy különböző tár­gyak röpködtek utánam. Közben az idős bácsi azi kiáltozta, hogy „engem aztán szegényházba nem visznek ...“ Pedig csak az volt a célom, hogy közösen kítöltsiik a segélyhez szükséges okmányokat, megbeszéljük, hogyan is tudnánk segíteni. Mert például a bevásárlást, ta­karítást úgy is megszervezhetjük, hogy pionírokat vagy a Nemzeti Front valamelyik tömegszerveze­tét. például a falu Vöröskereszt­­szervezetét, a nőszervezetet moz­gósítjuk. Ezek a szervezetek min­dig tettrekésZek és — segítenek. De vannak „agresszívan“ kedves ügyfeleink is: egy bácsi például a „jóságomért“ egy farkaskutyát akart nekem ajándékozni. Mivel egy ekkora kutyust a hatodik eme­leti panellakásban nem lebet tar­tani. így nem fogadtam el. Hát, hogy ez milyen reakciót váltott ki... — A jó emlékekből azért több vanl — zárja össze a sok száz fényképet tartalmazó albumot mo­solyogva. Még mielőtt Jurík Margittal ta­lálkoztam volna, sokat gondolkod­tam azon, vaion mi szükséges ah­hoz, hogy valaki másokért éljen? Ehhez tehetség kell? Erre — szih­letni kell? Ez után a beszélgetés után szívem szerint határozottan azt mondom: erre valóban szület­ni kell! KALITA GABOR Elegáns, mintha divat­lapból lépett volna ki. Kalap, kabát a legújabb fazon. - Csizma, kesztyű, táska — minden összhangban. Hóna alatt az irattáska­­komoly jegyzetek csücske kandikál ki belőle, karján a tömött bevásárlótáska. Az utca napsütötte sarkán tár­salog ismerősével, akivel véletlenül találkozott. — A könyvtárból jövök, meg az élelmiszerüzletből. — Szusszon egyet, s megbil­lenti a mutatós fürdőszoba­polcot. amelyet úgy tart a másik kezében, mintha leg­alábbis orchídeacsokor len­ne. — F.zt is most vetted? — veszi szemügyre a másik fiatal nő a csokornál kissé nagyobb méretű és valószí-Korunk a niileg nehezebb szerze­ményt. — Ez már az utolsó. A többi már otthon van. A für­dőszobába akarom fölszerel­ni, hogy legyen kész, mire a férjem megjön a szolgá­lati útról. — Es a hozzávaló csava­rok? — firtatja kötekedve, nőtársa képességei, iránti bi­zalmatlansággal az ismerős. — Itt vannak a táskám­bani — Billenti meg lálé­­kos magabizionsdggal tö­mött — de divatos, fekete, — piros kabátjához illő szatyrát az ifjú hölgy. — Egyedül szereled föl? — hitetlenkedik a másik. — Vicces vagy, hát az is valami? — kacag önfeled­ten, az ezermester megértő jókedvével a kérdezett. — De mégis, kalapáccsal, vésővel?... — firtatja az akadékoskodó. — Ugyan, hát villanyfú­róval. Nem nagy ügy ... Csak... — mintha elbizony­talanodna a szép kis arca. — Azért mégsem jog az egyedül menni, ugye? — diadalmaskodna a kedves ismerős. — A, kimondottan szere­tek villanyfúróval dolgozni. Csak az a baj. hogy kint van a garázsban... és félek kimenni érte, behozni, hát­ha agerek vonnak ott ... Irtózatosan félek az egér­től ... H. Mészáros Erzsébet WEÖRES SÄNDOR: Termő ékes ág, te jó anya, életemnek első asszonya, nagy meleg virágágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely, benned kaptam első fészkemet, szivem a sziveddel lüktetett, én s nem-én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egy. Álmom öbleidbe újra visszatér — álmom öbleidbe újra visszatér! Alabástrom bálvány, jő anya. életem hatalmas asszonya. Szemed Isis lazur-fénye, tiszta szép, hajad Pallas bronz-sisakja, színe ép, Anyámnak csak arcodon lett keményebb minden árny, mint a délutáni égen vércse-szárny. Első szép játékom, jó anya, gyermekségem gazdag asszonya. A kamaszkor tőled elkuszált, szemem a szemedbe nem talált. Így tűnődtem: „Mért szült, mért szereti ha örökre élni nem lehet? Énmiattam annyi mindent öl, temet! mért nem tett a hóba inkább engemet!“ A kamaszkor tőled elkuszált, férfi-szívem újra rád-talált, férfi-szívem a szivedre rátalált, megköszön most percet, évet és halált. Álmom karjaidba visszatér, álmom karjaidba visszatér... Erős ház, szép zászló, jó anya, sorsomnak nyugalmas asszonya. Majd ha cseppig átfolyt' rajtam mind e lét, úgy halok az ős-egészbe, mint beléd. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 8. számában közölt keresztrejtvény helyes ’megfejtése: A* éj élet árja elöntött minden rosszat, mi minket gyötört — békét hozott és szebb jövőt. Nyertesek: Kajla Béláné. Pinc JPinciná), Gubó József mérnök Lédec (Udice), Pofúka István, Pólyány (Poľany).

Next

/
Oldalképek
Tartalom