Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 1. szám

16 .SZABAD FÖLDMŰVES. 1988. Január i EZÚTTAL ÖNMAGUNKRÓL • * —-.у/-­"ШЯ k -'W dósttók számára rendezett tenfolyV mokon részt vegyek. 1970-től a Cseh' szlovák Rádió magyar szerkesztősé­gének vagyok külső munkatársa. Szí­vesen készítek riportokat, Interjúkat* Saját magnóm is van, ezzel dolgo­zom. Az olvasás szórakozásaim és Idd-1 töltésem sorában mindig az első he­lyen szerepel. Természetesen most 1$ olvasom kedvenc lapjaimat, hallga'1 tóm a rádiót — figyelemmel kísérem a csehszlovákiai magyar sajtó mun­káját. A lapokban örömmel fedezem fel azoknak a nevét, akik tfz évvel ezelőtt jó ismerőseim, barátaim vol­tak. Ilyenkor egy kis lelkiismeret fur­­dalást is érzek, mintha cserben hagyj tam volna őket. Mintegy másfél évvel ezelőtt — ta­lán éppen a lelkiismeret-furdalás ha-1 fására — fokozatosan újra «belelen­­dűltem az írásba. Tudósítok, riporto­kat készítek. Ez elégedettséggel tölt el. Azt hiszem, ezzel tartozom azok­nak is, akik munkámat megbecsülték, akik bíztak bennem. A rádió magyar szerkesztőségétől ugyanis két ízben kaptam elismerő oklevelet és egy íz­ben az Oj Szó ajánlása alapján a SÜTI elismerő oklevelét. Ma, amikor már komoly „tudósítói múltra“ tekinthetek vissza, el kell mondanom, hogy mindezt egykori ta­náraimnak is köszönhetem, Teleki Ti­­bornénak és később Princ Ernőnek, akik megtanítottak anyanyelvem sze­­retetére. Az emberek szeretetére, a mások megsegítésére és a munkából eredő sikerek fölött érzett örömre, a társadalom számára végzett közér­dekű tevékenység megbecsülésére. Tulajdonképpen ez ösztönzött arra, hogy a megbecsülést és elismerést érdemlő eredményekről és emberek­ről tudósítsak. Köszönöm ezt nekikí Torpls József Tardoskedden (Tvrdošovce) la­kom, ahol — nagy faluról lé­vén szó — mindig történik valami. Sok a jól működő tömegszer­­vézet. Például a Vöröskereszt, a Nő­­szövetség helyi szervezete. És ha va­laki Jól dolgozik, a társadalom, a közösség érdekében tevékenykedik, megérdemli, hogy tudjon róla ország — világ, vagy legalábbis a Szabad Földműves olvasótábora. A jót el kell mondani, de a rossz mellett sem szabad elmenni becsukott szemmel. Egy kicsit talán ezért is írok tudósí­tásokat. 1976-tól az én falum életé­ből, de más tájakról Is. Gimnáziumot végeztem, jelenleg háztartásbeli vagyok. Férjem a sely­­lyei (Sala)) Duslo dolgozója. Van két kislányom, Klára négy és fél éves, Katalin három. Óvodások. Fa­lunk lakosai abban a jó helyzetben vannak, hogy minden óvodás korú gyermeknek jut férőhely. A gyermekek rengeteg kérdésére felelni kell és én az édesapjukkal és a Balogh mamával együtt igyekszem mindenre becsülettel válaszolni, ők a központ a családban, de ezért szí­vesen olvasok, nézem a tévét és se­gítek a férjemnek. Van ugyanis egy nagy szenvedélye: a kaktuszok. Am-g nem ismertem őt, nem is gondoltam, hogy annyi féle kaktusz van a vilá­gon és ebből olyan sok a ml fóliánk alatt. Gyönyörűek, ha virágoznak, a kislányok is szívesen foglalkoznának velük, de a növények nagyon szúró­sak. Nemrég történt, hogy még a sündisznót is kaktusznak nézték, és csodálkoztak, amikor az elballagott. Balogh Klára Sfe Agrometeorológiai szolgálat hez felbecsülhetetlen segítséget, sőt nélkülözhetetlen adatokat nyújthat az agrometeorológiai szolgálat. Nem­csak az időjárás-jelentés és -előrejel­zés révén, hanem egyéb agrotechni­kai és fenológiai szempontból fontos adatok ismertetésével is. A talajhő­mérséklet értékeinek alakulásából például meg lehet állapítani a vetés optimális időpontját. A talajnedves­ség alakulásának figyelemmel kísé­rése nélkülözhetetlen adatforrás az öntözés irányításához. A lehullott csapadék és a levegő páratartalmá­nak átlagértékeiből következtetni le­het az egyes betegségek fellépésé­nek veszélyére. A növényzet fejlődé­sének figyelése támpontot nyújt az egyes agrotechnikai műveletek szük­ségszerűségéhez, Illetve elvégzésük időpontjához. A ienológiai megfigye­lések alapján előre jelezhető az e­­gyes növénykultúrák betakarításának optimális időpontja stb. Szerkesztőségünk a Bratislava! Hid­­rometeorológiai Intézet agrometeoro­lógiai szakosztályával együttműködve lapunknak ebben az új rovatában kí­ván hasznos információkat nyújtani a mezőgazdasági dolgozóknak. Lapunk 2. számától kezdve rend­szeresen közöljük a több éves átla­gokon alapuló előrejelzéseket, a csa­padékviszonyok és a hőmérséklet alakulását, a fenológiai megfigyelé­sek adatait, valamint az egyes beteg­ségek fertőzésének előrejelzését. Elő­re kell bocsátani azonban, hogy heti­lap lévén, az előrejelzések százszáza­lékos hitelességét nem szavatolhat­juk; már csak azért sem, mivel az előrejelzések a több éves átlagok alapján „kiszámított normálértékek­re épülnek. Am reméljük, hogy a teljességre való igény nélkül is hasz­nát veszik a mezőgazdaságnk agro­meteorológiai szolgálatunknak. —kmm-i PP ff”­ŠS A* SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja a mezőgazdasági nagyüzemek vezetői és dolgozói részére Főszerkesztő: Bara László mérnök Helyette* főszerkesztő: Csiba László Szerkesztőség: 815 75 Bratislava, KrtZkova 8 Telefon: főszerkesztő ás titkárság: 475—08, telefonközpont: 472-41 Kiadja: PRÍRODA Könyv- és Lapkiadó a v., 815 34 Bratislava Krtí­­kova 9. Nyomja: Západoslovenská Hadarna, 812 62 Bratislava Odho­­«1Г!!к!!.Пвт; 3- Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat. Előfizethető bármely postahivatalnál ás kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS Üstred­­ná expedícia a dovoz tlaCe, 813 8i Bratislava. Gottwaldovo’nám. 8. Előfizetési díj: egy évre 52,— Kös. fél évre 26— Kős. A szerkesztőség kéziratokat éa fényképeket nem őriz meg és nem küld vissza Inde*: 49 636 X lap nyilvántartási száma: Г0П 7100 decemberében küldtem be első fotó­mat. Hogy miért emlékszem erre Ilyen pontosan? Mert nemsokára le­velet kaptam Kádek Gábortól, aki Írásra biztatott. így született meg el­ső riportom. Munkahelyemen, a Rimaszombati (Rím. Sobota) Mezőgazdasági Felvá­sárló és Ellátó Vállalatnál hét évvel ezelőtt a jesenskéi gabonatároló ve­zetésével bíztak meg. Dolgos, összeforrott kollektívába kerültem, ahol nagyon sokszor nin­csenek szabadszombatok, pirosbetűs ünnepek, ahol a nappal megkezdett munkát éjszaka is folytatjuk. Ez az oka, hogy nem tartozom a folyama­tosan tudósító levelezők közé, néha heteken, hónapokon át hallgatok. Pe­dig nagyon sokat szeretnék és tud­nék írni, hiszen állandó kapcsolatban vagyok járásunk mezőgazdasági üze­meivel, ismerem gondjaikat, eredmé­nyeiket. Családom számára Is kevés az időm. Amikor mégis sikerül elszaba­dulnom a munkából, kirándulunk. Fölkeressük hazánk vagy a szomszé­dos országok legszebb tájait, Ilyen­kor Igazán együtt van a család. Aki ezeket a sorokat olvassa, meg­kérdezheti, hogy ha ennyire kevés az Időm, miért írok? Számomra az írás több, mint egyszerű tudósítás. Megnyugvás és kikapcsolódás. At­­liangolódás saját dolgaimról, gond­jaimról a nagyobb közösségére. Öröm, hogy az ország minden táján olvas­hatnak arról, milyen dolgos emberek élnek Gömörben. És hogy róluk én irhatok. Farka* Ottó lendülettel és megújult kedvvel „pusztítottam a papirt“ és küldözget­tem hazai magyar lapjainknak írásai­mat, amelyek közül egyre többet ta­láltak közlésre alkalmasnak. Nagyon szeretek olvasni. Erre, saj­nos, egyre kevesebb Idom marad. Ze­nét hallgatok, népzenét, könnyűzenét. Szeretem a társaságot, az embereket, de a csöndes természetet is. Felesé­gemmel és két gyermekemmel (az egyik főiskolás, a másik most küsz­ködik a pályaválasztással), megértés­ben, szeretetben élünk szülőváro­sunkban. Remélem, hogy ezután Is találok olyan témákat, amelyek érdeklik a Szabad Földműves olvasóit és sikerül úgy írnom emberekről vagy esemé­nyekről, hogy elnyerje tetszésüket. Nagy Mihály Füleken (Fitakovo) születtem 1947-ben. Iskoláimat Is itt vé­­, geztem. A gimnázium befeje­zése után jelentkeztem a Komenský : Egyetem jogi karára, azonban három gyenge pont hiányzott a felvélelem­­- hez. így hát dolgozni mentem a fü­­• lekl Kovosmaltba. Később a Béke üzemben helyezkedtem el. jelenleg : a Rimaszombati (Rím. Sobota) Járási i Ipari Vállalatnál dolgozom mint I anyagbeszerző. Bár munkám nem • könnyű, az utazások, az állandó moz­gás, új emberek, tájak megismerése r éppen mozgékony, nyugtalan termj­­szetemnek való. 1974 ben nősültem, feleségem a Já­rás népművelési központjában osz­tályvezető. Fiunk, Marcel most ne­gyedikes az általános Iskolában. Kap­csolatom az újságokkal már több mint húszéves. Úgy is mondhatnám, az újságokkal nőttem fel. Először a Pionírok Lapjába írtam, majd az Oj Ifjúságba, végül a többi lapba. A le­velezők különféle találkozóin sok Íróval, újságíróval, költővel Ismer­kedtem meg. Titkos vágyam az volt, hogy újságíró leszek. Ezért megra­gadtam minden alkalmat, hogy a tu-1 Nincs nehezebb feladat, mint t valakinek önmagát jellemez- j ni, önmagáról vallani. Erre csak most döbbentem rá, amikor le- . ültem az üres papír elé és sokáig j egy sort sem tudtam leírni. Hiszen ^ én ts olyan ember vagyok, mint akik- , kel naponta együtt utazom, dolgo- \ zom, beszélgetek. Olyan, mint aki ] eddig mindig félt a kezébe tollat fogni, gondolatait papírra vetni. j Nagyon sokáig én ts csak olvasó- ; ]a voltam a Szabad Földművesnek. Fel sem merült bennem, hogy ötle- , teimet vagy más egyebet lejegyezzek. Hogyan Is kezdtem írni? Remélem, egykori tanáraim tgy utólag megbo­­csájtanak, ha elárulom, hogy óráik alatt sokszor rímeket faragtam. Ha nagyon unalmasnak találtam az elő­adásukat, vagy nem érdekelt, amiről beszéltek, még novellaírással Is meg­próbálkoztam. Az iskolát befejeztem, az írást ab­bahagytam. Maradtam másik szenve­délyemnél, a fotózásnál. Szorgalma­san és szinte válogatás nélkül fény­képeztem mindent. Legsikerültebbnek tartott felvételeimet eljuttattam a szerkesztőségekbe. Nagyon boldog voltam, ha a lapokban fölfedeztem egy egy általam készített fotót. A Szabad Földműves szerkesztősé­gébe (pontosan emlékszem rá!) 1981. JÍ llltólag Időszámításunk 1938. évében, július 30. napjának éjszakáján az akkori Diősze­­gen (a mostani Sládkoviöovóban) szü­lettem, jó szüleim elsőszülött gyer­mekeként. Habár jelenleg absztlnens vagyok, rossznyelvek szerint születé­sem után a gyermekeknek járó cumit csak úgy fogadtam el, ha nemcsak porcukorba, hanem rumba Is bele­mártották. Állítólag ettől jól alud­tam. Iskolába kerülésemig felcsap­tam libapásztornak, a tarlón terel­getve a libafalkákat Idősebb „kollé­gáimtól“ nagyon sok szép népdalt és nótát tanultam. Ekkor tanultam meg citeráznl Is. Iskolai tanulmányaimat szülőfalumban kezdtem el, de a má­sodik világháború nem kedvezett könyvekből megszerezhető tudomá­nyunk gyarapításának, mivel többet tartózkodtunk az óvóhelyen, mint az Iskolapadban. 1947-ben Nyíregyháza és Tokaj kö­zött egy kis településen, Görögszál­lás tanyasi Iskolájában folytattam a tanulást. Innen a nyolc általános el­végzése után Nyíregyházára kerül­tem, mégpedig építőipari középisko­lába, amit hazatelepülésünk miatt (1954-ben) nem fejezhettem, be Ide­haza aztán mezőgazdasági gépjavító­nak taultam ki és elvégeztem a me­zőgazdasági mesteriskolát Is. Közben elsajátítottam a hegesztés fortélyait. Ezt a szakmát folytatom ma Is a Ga­­lántai (Galanta) Agrostav, n. v. la­katosműhelyében, mint államvizsgá­zott hegesztő. Azt hiszem, tudásom legjavával és becsülettel. Ami a toliforgatást illett, gyermek­koromtól szeretem a verseket — és a vicceket. Ezért már magyarországi lakosként elkezdtem a versfaragást és akkortájt néhány viccem a Ludas Matyiban is megjelent. Hazatérve sem lohadt frásszenva­­délyem. írtam vicceket, verseket, no­vellákat és szűkebb baráti körömet szórakoztattam velük. 1963 és 1970 között kissé „elhanyagoltam" az írást; abban az időben a családala­pítás, majd a házépítés foglalta le az ■ időmet és kötötte le érdeklődésemet. A 70-es évektől aztán Ismét nagy Miért, milyen Indítéktól vezérel­ve fogtam első ízben tollat? Hány éve Is? Ml kényszeríti az embert évek, évtizedek múltán is ar­ra, hogy kevesebb-több rendszeres­séggel Írógéphez üljön? E kérdések mellé önkéntelenül újabbak társul­nak: Mikor jut idő a látottak, hallot­tak, olvasottak formába öntésére, a feltörő gondolatok rögzítésére? Az esetleges kudarcokat követően mi ad új erőt, bátorságot a nekirugaszko­dáshoz? A baráti kör, a munkaközös­ség viszonyulása serkentő vagy bé­nító hatása mennyiben meghatározó? Sorjáznak a gondolatok, megtölthet­ném kérdőjelekkel a papirost. Közel két évtized ködtüggönyén át sejlenek föl az emlékek. A Kürti (Strekov) Alapiskolában volt egy ta­nítónő, Sidó Ágnes, aki felfigyelt — állítólagos — íráskészségemre, majd a gimnáziumban magyartanárom pal­­lérozgatott. Ekkor a járási lapban már megjelentek'az élet ellesett pil­lanatait megörökítő glosszáim és fan­táziaszülte karcolataim. Mindegyik írásom első kritikusa édesanyám volt. ■Hihetetlen lelkesedéssel dolgoztam, a lapban számomra tenntartott más­fél flekknyl helyre rendszeresen ír­tam, azonban önmagam kedvére, szó­rakoztatására regényeket is „alkot­tam“. Mert elsősorban a szépiroda lom érdekelt. Főiskolás koromban az Üj Szó és a Csehszlovák Rádió ma­gyar adása rendszeresen közölte el­beszéléseimet. Egy szemesztert a sze­gedi Juhász Gyula Tanárképző Főis­kolán töltöttem. Itt Hegedűs András főigazgató vezetett be a levéltári ku­tatómunka pontosságot Igénylő szép­séges rejtelmeibe. Azóta előszeretet­tel kutatom múltba tűnő korok ki­emelkedő egyéniségeinek egy-egy szakterületen kifejtett tevékenységét, hagyatékát. Első riportom, illetve tudósításom a Szabad Földművesben jelent meg, éppen 15 éve, 1970. december 31-én. Azóta ts tartom a kapcsolatot a szer­kesztőséggel. Közben természetesen — dolgozom. Pedagógusként tevékenykedem már tfz éve. Munkehelyl kötöttségem s a vele természetszerűen járó közéleti tisztségeim az írással és a honisme­reti kutatómunkával való rendszeres, aktív foglalkozást, ha nem Is éppen gátolják, de nem segítik elő. Felesé­gem, akt szintén tanítónő, igyekszik a munkámhoz, sokrétű tevékenysé­gemhez szükséges körülményeket biz­tosítani, magára vállalva a háztartás és a gyermeknevelés nehezét. Sokat vagyok együtt, de még többet szeret­nék együtt lenni gyermekeinkkel. Tí­meával, Enikővel, Örssel. Tartalmas gyermekkort szeretnék nekik bizto­sítani. Diákjaimat pedig a könyv, az irodalom szeretetére, hazaszeretetre, nemzeti öntudatra akarom nevelni. Hiszek az írott szó erejében, a könyv személyiségformáló erejében. Illyés Gyulával vallom: „Ma sem tér a fejembe, vagy ha belefér, földre nyom a gondolat, hogy valaki csirke­fogó tud lenni, noha elolvasta a Há ború és békét.“ Pénze* látván A tudományos-műszaki haladás ко- | rát élő világunk sok mindent megöl- ! dott. meghódított az emberiség élet- ! körülményeinek javítása, biztonságo­sabbá tétele érdekében. Számtalan ' természeti Jelenség, igy egyebek kő- , zott az időjárás alakulásába azonban ninca beleszólása. Egyelőre ki van szolgáltatva az időjárás kénye kedvé­nek. Szeszélyei ellen csakis úgy vé- \ dekezhet, ha feltárja az időjárás vál- 1 tozásainak okait, törvényszerűségéit; ezen ismeretek birtokában a lehető legpontosabb előrejelzéseket dolgoz­za ki az időjárás várható változásai­ról. Érthető, hogy mindez támpontul szolgálhat káros hatásainak a mér­séklésében. Különösen fontos ez a mezőgazda­ság számára, ahol a hozamok alaku­lását még napjainkban is legalább harmincszázalékos részarányban az időjárás befolyásolja. Persze, a tudo­mány fegyvertárának ésszerű fel­­használásával a mezőgazdászok sem teljesen védtelenek az időjárással szemben. A szárazság öntözéssel, a szélerózió, szélfogó erdősávok telepí­tésével, a vízerózió megfelelő műve­lési módszerekkel, a záporok és vi­harok pusztító hatása a megdőléssel szemben ellenálló fajták nemesítésé­vel, a tápanyagok kimosódása műtrá­gyázással, a betegségek okozta kár­tétel pedig vegyszeres növényvéde­lemmel kiküszöbölhető. A* időjárási és egyéb természeti tényezők káros hatásának kivédésé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom