Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-19 / 42. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES IKSZET ■ MÉHÉSZÉT в MÉHÉSZET В MÉHÉSZÉT В MÉHÉSZET * MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET * MÉHÉSZET Ш MÉHÉSZET ■ 1985. oKtóber IS, MÉHÉSZET* MÉHÉSZET« MÉHÉSZÉT Méhtermékek Szakrovatunkban az olvasók kérése alapján a közeljövőben részletesebben foglalkozunk a Méhek által termelt, illetve gyűjtött méh termékekkel. Tesszük azt annak reményeben, hogy a legújabb kutatási eredmények alapján talán a tapasztaltabb méhészeknek is tudunk néhány új információt nyújtani, s a kezdőknek pedig lehetőséget adunk, hogy alaposabban megismerkedjenek a méhtermékek származásával, g^üjtésével, valamint alkalmazásuk, illetve felhasználásuk ^különböző módszereivel. Feldolgozásunkban a legújabb hazai, illetve külföldi szakkönyvek és forrásanyaguk által ismertetett kutatási eredményekre fogunk támaszkodni. Reméljük, hogy a folytatásokban közlendő feldolgozások tovább bővítik a méhészkedők szakmai ismereteit, a kezdőknek pedig hasznos tanácsokkal, észrevételekkel tudunk szolgálni. Ä MÉZ % faluszélen hatalmas erdő terül tel. Sok benne a hárs, a kőris, a juhar, a gyertyán és a tölgy. Itt található a battyányi (Boťany) Estefán János bácsi méhésztanyája. Mostanában egyre több Időt tölt el itt az erdő szálén, hogy lássa, mit csinálnak, hogyan viselkednek a méhek. — Csodálatos világ a méheké. A kívülálló lehet, hogy nem sokat olvas ki mozgásukból, viselkedésükből, de aki tudja, hogy mi történik a kaptárban, illetve kint a szabadban, hordáskor, az elgyönyörködhet bennük akár órák hosszat, vallja. ■ Miként lett méhész? — Az egyik sógoromnak volt méhese. Gyermekkoromban figyeltem a kas száját, hogyan járnak kl-be azon a méhek. Lenyűgözött a méhek világa. Később mondtam neki, hogy méhész szeretnék lenni és kértem is egy kas mehet, de nem adott. Elzavart azzal, hogy összecsípnek a méhek. Többet nem mentem hozzá. Nyolc éves lehettem, már jártam apámmal az erdőre dolgozni. Rehács János volt az erdész. Az egyik alkalommal az erdész éppen pergetett, hát természetes, hogy körülötte forgolódtam, majd segítettem neki. Hátulkezelős kis kaptárai voltak, nagyon megtetszettek nekem. Mindig sokat beszélt a méhek életéről, ami jobban fokozta az érdeklődésemet a méhészet iránt, úgy, hogy minden szabadidőmet a méhek körül töltöttem el. Az erdész látta, hogy komoly érdeklődést tanúsítok a méhészet iránt, hát végül is adott két raj méhet. A kast magam fontam. Ekkor már tízéves voltam. Később aztán kaptárokat készítettem és úgy méhészkedtem. Évről évre szaporodtak a méhcsaládok. ■ Most hány család ínéhe van? — (dős vagyok már, hatvanhat évesen nem tudok nagyban foglalkozni a méhészettel. Nagy kertem van, sok benne a gyümölcsfa, de jócskán akad munka a ház körül Is. Ezenkívül zöldségtermesztéssel is foglalkozom. Nem nagyban, csak a család részére, de azért szakszerűen. A méhek gondozása nagyon sok időmet elvesz, de ezt nem sajnálom, mert van méz a család részére. Természetesen, jut eladásra is. Jó nyugdíjkiegészítést biztosít a méhészet. De a legjobban annak örülök, hogy megismerhettem ezt a különleges világot. Mondanom sem kell. hogy nagyon sok szakkönyvet elolvastam, sokat kellett tanulnom. Tanulás nélkül ma sem képzelhető el a sikeres méliészkedés. ötvenhat éve méhészkedőm. Ez idő alatt háromszor ment tönkre a méhesem. Mindig volt erőm újra kezdeni. Négy évvel ezelőtt például a hatvan családból csak hat gyenge család maradt meg. Az atkák tönkretették, de ma már eredményesen tudok ellenük védekezni, jelenleg ötven erős méhcsaládom van. ■ A faluban hányán méhészkednek? — Tizenhárom méhész van a faluban. De van egy jó máhészbarálom Vékán (Vojka), szerintem vele is érdemes volna elbeszélgetni. • • • Véke községet akácos tarkítja. A hetvenhat éves Horosz Istvánt a kert túlsó végében találom. Természetesen a méhekkel foglalkozik. — Idehaza csak tizenkét családot tartok, a többi a határban lévő roéhésztanyámon van. Azon bosszankodom, hogy ma reggelre elloptak két kaptár méhet. Az ötvennyolc év alatt sohasem fordult elő Ilvesml. ■ Hogyan lett méhész? — érdeklődöm a baráti kézfogás után. — Az Indítékot egy kedves epizód adta ... Tizennyolc éves lehettem. Már önállóan gazdálkodtam. Szántottam. vetettem, kapáltam, szóval minden mezei munkát csináltam. Egyszer a kaszálásból hazatérve azzal fogadott édesapám, hogy szólhattam volna neki a méhekről. Megkérdezte, hogy miért titkoltam el előtte, hogy méhészkedem. Nem nagyon értettem, miről van szó, mert nem foglalkoztam ilyesmivel. Az történt ugyanis, hogy a kert végi gyümölcsösben egy régi rossz ládába beköltözött egy méhraj. Benne lakhattak már jó pár napja, mert amikor apám észrevette, egy lép már szépen ki volt töltve... — Fngem lekötött a sok mezei teendő meg a porta rendbetétele, eszembe sem Jutott, hogy ilyesmivel is foglalkozhatnék. Aztán megszerettem a méhek csodálatos világát. Szakkönyveket vásároltam, sokat tanultam. A Szabad Földművesnek megjelenése óta előfizetője és szorgalmas olvasója vagyok Sokat tanultam a szakrovatból. Őrülök, minden olyan cikknek, mely gyakorlati tanácsokkal lát el. A méhészettel kapcsolatos írásokat gondosan elrakom, mert van olyan eset, hogy a méhész hirtelenjében tanácstalan, nem tud mihez kezdeni. Olyankor előveszem és belebelenézek. Általában 60—70 családdal méhészkedem. Nem szeretnék dicsekedni. de voltak sikeres éveim, amikor hetven családot tartottam és családonként ötven kilogramm mézet pergettem. A Hlohoveci Gyógyszergyárnak nagyon sok méhpempőt és mézterméket küldtem. De voltak sikertelen éveim is, amikor teljesen kipusztultak a méheim. Négy éve például az atkák negyven családomat pusztítottak el. Három éve huszonkét családot vásároltam, hogy újra kezdhessem a méhészkedést. Jelenleg hatvan családom van. Az idei éy nagyon gyenge volt. Mindössze 595 kilogramm mézet tudtam csak eladni. Azt előrebocsátom, hogy soha sem a meggazdagodás vágya miatt méhészkedtem. ■ Akkor miért? — Mert szeretem a méhészkedést, sőt hivatásomnak érzem.* Huszonöt évig voltam a helyi földműves-szövetkezetben hivatásos méhész. Száz családról gondoskodtam. Volt olyan év, hogy családonként harmincöt kilogramm mézet pergettem. Sajnos, három évvel ezelőtt a szövetkezet felszámolta a méhesét. Mint ahogyan látja — mutat a kertre — gyümölcsfáim is vannak és zöldSégkerlészettel is foglalkozom. Fóliasátrakban paprikával, paradicsommal és uborkával és egyéb zöldségféle termesztésével foglalkozom. De azt hozzá kell tennem, hogy az életemet a méhészkedésnek köszönhetem. Senki nem született méhésznek. Mi, akik nagyobb tapasztalattal rendelkezünk, annak idején ugyancsak kezdők voltunk. Igaz. hogy akkoriban még nem volt ennyire fejlelt és bonyolult a méhészkedés mint ma. Ha az ember két feltételeknek megfelelt, beállhatott méhésznek. Az egyik feltétel nyilvánvalóan a méhek szeretete volt, a másik meg в méztermés. Akkor nem volt vándorlás, központosított kaptár, mülép... És nem volt a nagy hajsza a minél nagyobb jövedelemért. ■ Mi a helyzet a mai kezdőknél? — Az egyik Ismerősöm azzal állított meg a minap, hogy rövidesen nyugdíjba vonul, s úgy gondolta, be kellene szereznie pár család mehet. Kért, hogy adjak el neki vagy öt családot. Megdöbbent, amikor azt válasozltam, hogy sose lesz vérbeli méhész belőle. Válaszom lényege ez volt: azért, mert azzal a gondolattal akar hozzálátni a méhészkedésnek, hogy ő már eleget dolgozott. A méhek csak az.ért kellenek neki, hogy ők dolgozzanak. Hét a méhekkel kt fog törődni? Ki készíti el a kaptárakat. a kereteket? ■ Ez bizony nem lebecsülendő dolog. .. — Valóban nem. Ez még a Jobbik eset. De sokan vannak, akik meggazdagodási vágyból kacérkodnak a méhészkedéssel. Irigylik azokat a Ismerőseiket, akik 50—60 családdal foglalkoznak, mert csak azt látják, hogy akinek ekkora méhese van, annak a jövedelme is számottevő. A kiadásokról, a rengeteg munkáról persze fogalmuk sincs. Mások azért kezdenek méhészkedni, mert a barátjuk is ezt teszi. De a méhekről csak anynyit tudnak, hogy azok termelik a mézet és fullánkjuk van. Az ilyen, lia megvásárol Is néhány családot, már az első lépésnél a barátjára szorul. Ö nézi át a családokat s a tulajdonos csak távolról figyeli, hogy az mit csinál, mert ha futni kell... Szóval: megvan až állomány, de nincs, aki gondozza. A barát ugyanis elóbbutóbb elmarad, hiszen neki is megvan a maga dolga a méhelvel. — Van aki nem hallgat senki tanácsára. Méheket vásárol, s a családból még abban az évben két-három rajt is szaporít, de azért a pergetésrő] sem mond le, hisz azért vásárolt méhet, hogy méze legyen. Igen óm, de jön a betelelés, a tél, a szeszélyes tavasz és a kaptárak üresen maradnak. Aztán vannak kezdők, akik hamar elveszítik türelmüket. Egy-két sikertelenség után máris úgy látják, hogy nekik nincs „szerencséjük“ a méhészkedéssel... Pedig nem a szerencsével van baj, hanem a hozzáértéssel és a kitartással. ■ Az imént említette, hogy senki nrm született méhésznek. — Ez így Igaz. Ismerek olyanokat is, akik vásárolnak néhány szakkönyvet, sőt a méhésznapokra is eljárnak rendszeresen, innen is, onnan is ellesnek valamit — és úgy vélik, hogy ők már kész méhészek. Mellettük ott vannak aztán a tudalékosok: ők mindent jobban tudnak, mim mások. Ok majd „megmutatják“, s felcsapnak újítónak. Vannak kezdő méhészek, akik a gazdaságosságra esküsznek. Az ilyenek nem törődnek a méhekkel, kimerítik a családokat, s a tönkretett méheseket felszámolják. Megelégednek azzal, amit tudnak, de feléje se néznek a méhész-alapszervezetnek, nem járnak a méhésznapokra, bemutatókra, nem érdekli őket, hogy mi az új a méhészkedésben. Nem kérnek és nem is fogadnak el tanácsot senkitől. Az eredmény: időt és pénzt pazarolnak, de amit felmutatnak, az nincs arányban a befektetéssel. Ш A Bodrogközben minden kezdő méhész ilyen lenne? — Ezt nem állítottam. A felsorolt típusok mellett ugyanis ott vannak azok, akik az igazi utánpótlást biztosíthatják a méhészkedésben. Akiknek a jelszavuk: szeretet, odaadás, munka. Akik tisztában*Vannak azzal, hogy a kaptárból nem csurog magától a méz; akik bevallják hibáikat. Nem csüggeszti el őket a sikertelenség, de a siker sem szédíti meg őket. ürömmel mondhatom, hogy a bodrogközi méhészszervezetünkben sok tehetséges fiatal, kezdő méhész van. A közelmúltban megrendezett első méhészeti kiállításunkat nagyon sok fiatal látogatta meg és komoly érdeklődést tanúsítottak a méhészkedés iránt. Öröm volt elbeszélgetpi Horosz István méhésszel. Mint az a beszélgetésünkből is kitűnt: csak az kezdjen méhészkedni, aki szereti is a méheket, aki meg is tudja teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a méhek kedvező körülmények közt termelhessenek. Ez pedig sok fáradságos munkát, Időt, energiát, kitartást, áldozatot követel, de megéri. Búcsúzáskor Horosz István még a következőket mondotta: — Korántsem az volt a célom, hogy elvegyem a kezdő méhészek kedvét. Ellenkezőleg: rávezetni szeretném őket a helyesen felfogott méhészkedés értelmére. Gondolom, hogy ezzel tapasztalt méhésztársaim Is egyetértenek. Éppen ezért továbbra is kérem őket: ne rejtsék véka alá véleményüket, tudásukat, adják át tapasztalataikat az utánunk jövőknek. Rajtunk is múlik, hogy minél több fiatal méhészkedjen eredményesen. ILLÉS BERTALAN I. rész ' A mez napjainkban is a méhek legfontosabb, gazdasági szempontból legszámottevőbb terméke. A növények édes anyagából származó, a mézelő méhek mirigyváladékával besűrített és a lép sejtjeibe elraktározott termék. A mézről az eddigi fennmaradt legrégibb feljegyzések is említést tesznek, mivel az emberek viszonylag gyorsan felismerték értékes hatóanyagait, s ezt követően a gyógyszerek közé sorolták. A valódi méz hozzávetőlegesen 70—75 százalék, különféle, túlnyomórészt gyümölcs- és szőlőcukrot, valamint 20 százalék vizet tartalmaz. A hiányzó százalékmennyiséget a répa-, illetve nádcukor, a fehérjék, ásványi anyagok, nyomelemek, illatosító és ízesítő anyagok alkotják. A méz az ember első édesítőszere volt, s csak a cukor megjelenése szorította háttérbe. Az ember étlapjáról azonban ezt követően sem hiányzott és hiányzik. A méz a világon szinte mindenütt keresett termék, s az érdeklődés a különböző felhasználási módok iránt egyre nő. A korszerű méhészkedési módszerek elterjedése tette lehetővé, hogy a termelés dinamikája gyorsan fokozódjék. Ezen a téren azonban főleg a fejlődő országokban vannak még jelentős, kiaknázatlan tartalékok. Napjainkban a legnagyobb problémát világszerte a növényvilág háttérbe szorulása és a mezőgazdasági vegyszerezés túlzott mértéke jelenti. Az ipari szennyeződések káros hatása is egyre jobban nyugtalanítja a méhészkedőket. A mézfogyasztás tekintetében az iparilag legfejlettebb országok lakosai állnak az élen, s bár furcsának tűnik, éppen az említett országok termelik a legkevesebb mézet. Hazánk például a méztermés szempontjából az előkelő helyet foglalja el, ám ez már nem mondható el az átlagos mézfogyasztásról. Ebből következik, hogy a méztermelő országok a méz jelentős hányadát a külföldi piacokon értékesítik. A méhek nem mérik fel, hogy a következő gyűjtésig mennyi méztartalékra van szükségük, hanem anynyit gyűjtenek, amennyit a nektárforrások, s erőnlétük lehetővé tesz. Ezért a méhésznek kell tudnia, hogy mennyi tartalékra van a családoknak szükségük. Az őszi hónapok beálltával szükséges felmérni a méhcsaládok mézkészletét. Fontos, hogy csak a szükséges mennyiséget hagyjuk a kaptárban, a többit pedig el kell venni. Már a nyári hónapokban is előfordulhat. 4iogy a jó nektárforrás következtében a méhek sok felesleges tartalékot tárolnak, így kevesebb hely jut az anyának petézésre. A tapasztalt méhész ilyenkor nem késlelkedik, s elszedi a gyújtott méz egy részét. Ez többnyire az akác virágzását követően szokott előfordulni. A méz pergetése a mézzel teli lépek elszedésével veszi kezdetét. A' méhek óvatos eltávolítása után megnyitjuk a mézzel teli sejtek viaszíedelét. Az így előkészített lépeket a mézpergetőbe helyezzük. A szerkezet forgatását követően a mézcseppek a pergető oldalfalára csapódnak, majd pedig az aljára folynak. A mézet innen csapolással a gyűjtőtartályba vagy tárolóedényekbe, kannákba engedjük. Közben a mézbe virágporszemcsék, viaszmorzsák is kerülhetnek, amelyek azonban a felszínről könnyen eltávolíthatók. A pergetéssel egyidejűleg végzett szűrés nagyban megkönnyíti a tisztulási folyamatot. Az érett méz sűrű, átlátszó, illetve áttetsző folyadék. A szfne nagyon változatos, mivel például a virágmézek világosabbak, az édesharmatból származók pedig sötétebbek is lehetnek a szokásosnál. Amint már említettük, a méz alkotórészei közül az emberi táplálkozásban a cukrok a legfontosabbak, mégpedig az úgynevezett egyszerű cukrok. Egy részük már a nektárban ilyen alakban található, más részüket a különböző enzimek bontják le egyszerű cukorra. Jó tudni, hogy az enzimek az érett, elraktározott, sőt kipergetett mézben is tovább dolgoznak, így hatásukra a méz nádcukortartalma raktározás közben is csökken. A méhek ez egyszerű cukor készítésével nagy segítséget nyújtanak az emberi szervezetnek, mivel annak nem kell átalakítania az összetett cukrokat egyszerűekké, hogy azt hasznosítani tudja. így az egyszerű cukor fogyasztásával tulajdonképpen az emésztőszerv megterhelését csökkentjük. A méz fehérjetartalma jelentéktelen, általában kevesebb mint 0,5 százalék. A fehérje a nektár gyűjtése és feldolgozása közben egyrészt virágpor formájában, másrészt pedig a méhek által termeit enzimekkel kerül a mézbe — Írja Faluba Zoltán, a jeles magyarországi méhész. Hasonlóan a méz vitaminokban is eléggé szegény, a jelentéktelen mennyiség a virágpor által kerül a végtermékbe. Az orvosok szerint azonban az ásványi anyagok, sók, enzimek és savak kis mennyiségük ellenére is jelentősen növelik a méznek az emberi táplálkozás során betöltött szerepét. Az illő- és zamatanyagok pedig biológiai és élvezeti szempontból töltenek be nélkülözhetetlen szerepet. [Folytatjukf —rd—> Az idei tavasz, majd az ezt követő szeles nyár nem kedvezett a méhészkedőknek. Különösen az akácvirágzás idején szenvedtek nektárhiányban a növények. Ezen a kedvezőtlen helyzeten még a költséges vándoroltatás sem segített sokat, így az elkövetkező téli időszak nehéz feladat elé állítja a méhészeket. Amint azt felvételünk is mutatja, mintha élettelenek volnának a vándorkocsin elhelyezett kaptárak Kép és szöveg: Andriskin József Csodálatos fiiig (Bogoly János felvétele j
