Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-10 / 32. szám
ä SZABAD FÖLDMŰVES 1985. augusztus ltí. Szőcs Mária Krajcsírik Mária Ott voltak Prágában Kivételesen névsorolvasással kezdjük, mint k'atonáéknál. A különbség csupán annyi, bogy Hodossy Anna, Szőcs Mária, Varga Sarolta, Krajnsí rik Mária, Csémy Valéria. Seffer Zsuzsa, Zakál Ildikó, Tóth Éva, Füsi Gizella, Tánczos Mónika, Németi] Jolán, Csicsay Melinda, Csémy Ildikó, Vörös Katalin, Berecz Katalin. Rurdiga Mária és Horváth Erika nevét sem ábécé, sem életkor, sem, egyéb szempontok szerint nem rangsoroltuk. Mi sem lett volna helytelenebb ugyanis egy olyan csoport esetében, amelynek tagjai között több mint háromnegyed éven keresztül az „égy mindenkiért, mindenki egyért“ jelszó volt érvényben, akik valóban közös célért küzdöttek, s a közös feladatokból már csak azért is pontosan egyforma arányban kellett részt vállalniuk, mert ezek a feladatok pontosan egyformák voltak valamennyiük számára. Konkrétabban: begyakorolni az 1985-ös Csehszlovák Spartakiád nők számúra komponált, 23 perces gyakorlatát. A közös cél pedig mi is lehetett volna más. minthogy eljutni veie a strahovi stadionba, az országos bemutatóra. Nos, a csilizradványi (Cilizská Rád. van) székhelyű Csilizköz Efsz tizennyolc nődolgozójának ez sikerült is. A szövetkezel női „csapata“, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás három másik szövetkezetének női gárdájával egyetemben valóban a legmagasabb fórumon mutathatta fel a tíz hónapos gyakorlás gyümölcsét. Tizennyolcuk közül negyet sikerült „elcsípnem“, amikor agy forró júliusi napon CsiMzradványra látogattam; arra kértem őket. meséljenek prágai élményeikről. — Mi Évával már az előző spartakiád országos bemutatóján is ott voltunk — kezdi jóval korábbról Szőcs Mária. — Halász János agrármérnök, a szövetkezet elnöke kezdte szorgalmazni. hogy alakítsunk egy szövetkezeti csoportot. Örömmel üdvözöltük az ötletet, meg is valósítottuk, és Prágáig meg sem álltunk — mondja mosolyogva. — Akkor egyébként mi voltunk a járás egyetlen szövetkezeti csoportja az országos bemutatón. ■ A csapat más tagjainak is volt már valamikor „közük“ a spartakiádhoz? — Én mint középiskolás gyakoroltam öt évvel ezelőtt — válaszolja Seffer Zsuzsa, négyük közül a legfiatalabb. — Mint'diáknak, különösen nagy élményt jelentett, annak ellenére, hogy „csak“ a járási bemutatóig jutottunk el.' No de persze, most, Prágában, az egészen más volt... Azt össze sem lehet hasonlítani ... ■ Milyen volt az öt Prágáig? — szúrom közben gyorsan az előkészített kérdést, mielőtt elmerülnénk- az élményekben és az emlékekben. — Tavaly szeptemberben kezdtünk gyakorolni, összesen harmincán — válaszol Krajcsírik Mária. — Hetente kétszer jöttünk össze a helyi alapiskóla tornatermében, ahol Öllős Ibolya és Motúz Márta irányítása alatt dolgoztunk, mert- ezt nyugodtan nevezhetem munkának is. Persze, ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy fárasztó volt, .ellenkezőleg! Ha olykor el is fáradtunk, az kimondottan kellemes fáradság volt, amelyet hamarosan felváltott a felErisstiltség érzete. Rögtön az első próbák után éreztük, hogy ezek a gyakorlatok a test minden izmát egyenletesen mozgatják meg, amellett harmonikus mozgásra tanítanak. Mind az ülöfoglalkozásúaknál, mind a fizikai munkát végző dolgozóknál-csapattagoknál kellemes változatosságot jelentett ez a tíz hónap: az előbbiek esetében biztosította a rendszeres testmozgást, az utóbbiak számára pedig ellensúlyozta az egy bizonyos munka végzésével járó mozgási monotóniát. —- Okvetlenül el kell mondanunk azt is, hogy elnökünk. Halász János, az idén is szívügyének tekintette a sportakiádba való bekapcsolódást, hasonlóan, mint öt évvel ezelőtt — veszi át a szót a Strahovot egyszer már megjárt Tóth Éva. — Rendszeresen eljárt a próbáinkra, és túlzás nélkül mondhatom, hogy hasznos tanácsokkal látott el bennünket; többségüket a gyakorlatvezetőink meg is szívlelték. — Bár Marinak igaza van abban, hogy nem volt megerőltető a gyakorlat, azt is hozzá kell tennem, hogy a harmincból elég gyorsan- huszonnégyre apadtunk — mondja Ismét Szőcss Mária. — Ebből alakult ki aztán az a tizennyolc tagú gárda, amely a legkiiartőbbnelc bizonyult, s amely a nők gyakorlatában egy alapegységet jelent. ■ Akkor talán „indulhatnánk“ Prágába . .. — Mégpedig spartakiád-különvonattal — „veszi a lapot“ rögtön Tóth Éva. — Természetesen csüpa résztvevők utaztunk; hogy ott micsoda hangulat volt! Szinte hihetetlenül rövidnek tíínt az idő, amíg Prágába értünk, és bár reggel négy óra volt, álmosságnak, fáradságnak nyomát sem éreztük. A déli városrészben szállásoltak el bennünket. Miután alaposan kipihentük magunkat, ismerkedtünk a várossal. Olyan volt, mint égy hatalmas, színes karnevál: mindenütt zászlóerdő, az utcákon szinte hemzsegtek az emberek, köztük rengeteg külföldi;^ezt onnan tu-Seffer Zsuzsa dóm, hogy bennünket is nemegyszer megállítottak, angolul, franciául vagy németül kérve útbaigazítást valamelyik utca holléte felől...-r A főpróbánk szerdán volt — folytatja a legbőbeszédűbb, Szőcs Mária, — Bár én már öt évvel ezelőtt is ott álltam a strahovi stadion gyepén, ünnepi érzésem semmivel sem volt kisebb. Egyszerűen lenyűgöző az, amikor tizenháromazer-nyolcszázhuszonnegyedmagammal ott állok a gyepszőnyegen, s ez a hatalmas tömeg, ameddig a szem ellát, minden irányban egyszerre mozdul/ egyformán hullámzik ... Csodálatos érzés ennek részvé lenni, beleolvadni ebbe a hatalmas egységbe ... — , Nem szégyellem megváltani, hogy az ünnepélyes megnyitó alatt könnyek tolultak a szemembe — folytatja a beszámolót Krajcsírik Mária. — Gyönyörű voltl Ahogy lopva a többiekre pillantottam, ők is hasonlót erezhettek, mert nagyon sok bepárásodott szemet láttam... Az első bemutatónk egyébként csütörtökön, a spartakiád első/napján volt. H Éreztek-e drukkot, izgalmat a fellépés előtt? — Talán hihetetlen egy kicsit, de azt kell mondanom, hogy nem. Túlságosan ünnepi hangulatban voltunk már ahhoz. No meg persze, — és ez a lényegesebb -- tökéletesen tudtuk a gyakorlatot, hiszen lelkiismeretesen gvakorltuk több mint háromnegyed éven keresztül. Ugyanígy izgalom nélkül, de annál nagyobb ünnepi várakozással készültünk a szombati második bemutatóra is. И A többi gyakorlat közül melyik tetszett a legjobban? — A katonáké! — felelik szinte kórusban, majd Setter Zsuzsa folytatja: — Hál az valóban lenyűgöző volt! Már mindjárt az elején az az Már hagyományosan évről évre megrendezik a Nyugat-szlovákiai kerületben a motorkerékpáros honvédelmi-tájékozódási versenyt, az 50 cm3 hengerűrtartalom fölötti, illetve alatti kategóriában. Az előző években mutatott kitűnő szervezésért a Honvédelmi Szövetség kerületi bizottsága ismét a Honvédelmi Szövetség sládkoviünvói helyi szervezete mellett működő Autó-motor klubo! bízta meg. hogy hazánk felszabadulásának 40. évfordulója, valamint az 1985-ös Csehszlovák Spartakiád tiszteletére rendezze meg -az említett motorkerékpáros honvédelmitájékozódási versenyt a nyugat-szlovákiai versenyzők részére. A verseny ez alkalommal Is két kategóriában folyt; a pálya hossza az 50 cm3 alatti kategóriában 60 kilométer, az 50 cm3 feletti gépekkel versenyzők számára pedig 80 kilométer volt; A versenypálya a várost, illetve a környékbeli településekei körülvevő mezőkön vezetett kerpsztiil. Mivel az időjárás nem fogadta kegyeibe a versenyzőket, így a résztvevőknek minden erejüket és tudásukat összpontosítaniuk kellett hogy a nehéz pályán minél kevesebb hibapontot gyűjtse nek össze A magas színvonalú versenyen 22 versenyző vett részt, mégpedig a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), a komáromi (Komámul, a Lévai (Levicel. a Bratislava-vidéki és a Galánlai (Galantal járásból. A versenyzők értékelését a Honvédelmi Szövetség kerületi és járási bizottsága által delegált szakzsCri végezte. A táv megtételén kívül valamennyi versenyzőnek számot kellett adnia a közlekedési szabályok ismereteiből, ezenkívül politikai, kulturális, egészségügyi, polgárnődéiüli és műszaki kérdésekre kellett válaszolniuk A verseny részéi képezte még a gránátdobás, a céllövészet, a távolságBúgtak a motorok becslés és a *térkép segítségével való tájékozódás. A kitünően sikerült, színvonalas versenyen a következő sorrend alakult ki:' 50 cm3 alatti kategória: 1. Jánsky Jozef, Malacky; 2. Köteles Roman, Zseliz (Želiezovce); 3. Boška Boris, Zseliz. 50 cm3 feletti kategória: 1. Balogh Lajos, Hurbanovo; 2. Krivosek Miroslav, Sládkovičovo; 3. Pasztorek Marián, Hurbanovo. A versenyt megtekintette Jozef Mužík, a HSZ Galántai Járási Bizottságának elnöke, Ladislav Haranta, a HSZ kerületi bizottságának küldötte, a vnb küldöttsége és a HSZ kerületi motorsport-szakosztályának küldöttei, akik köszönetíikel fejezték ki a helyi szervezetnek'a jól elkészített versenypályáért és a kitűnő szervezésért. A verseny ez alkalommal is balesetmentesen folyt le. Egészségügyi szolgálatot a helyi Vöröskereszt tagjai biztosítottak. A verseny helyi rendezői, élükön Dömötör Árpáddal ismét bebizonyították., hogy képesek hasonló versenyek magas színvonalon való megszervezéséig. A sládkovióovói verseny győztesei képviselik majd a Nyug.at-szlovákiai kerületet a szlovákiai versenyen, mely Prešovban lesz megrendezve. Kívánunk nekik azon a versenyen is sikeres szereplést és kerületünk méltó képviseletét. Nagy Mihály A rajtbírók — Macura Pál és Dömötör Borisz — elindítják az 1-es rajtszámú versenyzőt (Fotó: a szerző) Tóth Éva (A szerző felvételei) elsöprő lendület, ahogyan alig néhány másodperc alatt birtokukba vették a hatalmas teret, önképtelenül is tapsra ragadtatott bennünket. A gyakorlat közben pedig néhányszor még a lélegzetünk is elállt, volt aki még fel is sikoltott... Különben valószínű, hogy mi sokkal kevesebbet láttunk a spartakiádból, mint azok, akik tévén nézték végig;, az viszont, hogy ott lehettünk, semmivel nem pótolható, — Ezek után már igazán csak a rend kedvéért kérdezem, no meg azért, hogy szépen zárhassuk ezt a beszélgetést: megérte? Az emlékek még egyszer átfütik az arcukat, miközben kórusban válaszolnak: — Igenl Vass Gyula SIKERES SPORTDÉLUTÁN , , • .1 14 i; Hazánk felszabadulásának 40. és a helyi sportszervezet megalakulásának 35. évfordulója tiszteleté- ; re kitérték magukért a 600 lakosú Tnám (Dolinka) sportszervezetének tagjai. Több száz óra társaj dalmi munkával elkészült a zuhaT , rryozóval és klubhelyiséggel ellá- j tort mutatós sportöltöző. Nyom- I ban utána hozzáfogtak a sportpá- i i.ya körülkerí- ■ * I téséhez, ameiy- I nél mintegy 15 I ezer órát dől- j. ,goztak le tár- j ’sadalmi munká- j ban a sport- ] szervezet tagjai. A megszépült labdarúgópálya felavatása alkalmából került sor július egyik vasárnap délutánján arra a spiirtdéliitánra, amelynek során mintegy 170 sportoló lépett a szép számban megjelent közönség elé. Az ináml és a zsclyi (2elovce) szülők gyermekeikkel mu-j j tatták be a spartakiád gyakortatatt, a szomszédos ipolyoyéki (Vinica) alapiskola idősebb, a prágai : Strahov stadiont is megjárt lányai | j is nagy tapsot kaptak a közönség- j I tői a szép és elbűvölő bemutató-I ért. Utána a helyi alapiskola ta- j j nulóinak atlétikai és ügyességi! i versenyszámai következtek. Az első j helyezettek díjakat és sportérmekét kaptak. A legügyesebbek közé : tartozott Bolgár Tamás, Buris Béla, Baris Zsófia, Kukolik Zsolt, Nagy Róbert és Petényi Csaba. A színes, sportdélután közönséí ge érdeklődéssel várta a nagyktir- { Hősi (Veľký Krtíšt járási bajnokság III. osztályában szereplő he■ lyi labdarúgó-csapat és a szomszé- i dós Ipolykeszi IKosihy nad Ipľom) csapatának összecsapását, amely | a vendéglátók 5:4-es győzelmét ! ; hozta. A két falu öregfiúi is pályára Jéptek. Az ipolvkesziek nyertek 3:l-re. Mint említettem, az évfordulók j : tiszteletére a helyi sportpálya kö: riilkerítése is megtörtént. Ennél a j munkánál Antal Béla, Martun László, Skerlecz László, Takács László és Zolczer Ferenc, ill. az j óvodások szülei segítettek a leg- i többet. ■ A sportszervezet legközelebbi, ; immár hagyományos rendezvénye i 3 kupanap lesz az SZNF tiszteié j téré. Budzsár Gyula
