Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-27 / 30. szám

Az eredményesebb juhtenyésztésért ség. Ha történetesen a hőmér­séklet 3 C-fok alá süllyed, azonnal emelni kell a napi ta­karmányadag energiatartalmát, hogy az állatok visszanyerjék és állandósítani tudják opti­mális testhőmérsékletüket. Az állatszállás levegőjének nedvességtartalma ne haladja túl a 90 százalékot, mert a túl nedves levegőjű környezetben az állatok könnyen megfáznak, megbetegszenek, s ez — főleg a téli hónapokban — végzetes is lehet. Hasznos dolog, ha a déli irányba az akol 0,5—1,5 százalékot lejt. A gyakran le­becsült világosság is nagyon fontos, mert a sötét vagy ho­mályos környezetben rosszul látó állatok rendszerint meg­rágják egymás bundáját. A túl­zsúfoltság traumatikus megbe­tegedéshez vezet, s az ugyan­csak káros, erős napsütés el­len is védekezni kelj (pl. ár­nyékot adó fákat telepíthetünk a juhakol mellé). Miből készüljön az akol? A gömöri juhászok azt tartják, amíg nem fagy be az itatőban a víz, addig a báránynak sem lehet baja az akolban. A zor­dabb éghajlatú körzetekben (Hnúšťa, Klenovec, Tisovec) a durvagyapjas Juhoknak egysze­rű deszkaépítményeket készí­tenek, de télen kiadósán al­moznak. Az érzékenyebb meri­­nónait meleg szálláshely kell, tehát ilyen állománynak téglá­ból vagy vályogból kell jól szel­lőztethető istállót építeni. Szel­lőztetni naponta legalább 20— 30 percig kell, főleg a délutá­nt órákban, de óvakodni kell a juhok részére ártalmas hu­zattól. Télen és nyáron is kell szellőztetni. Téved, aki a szel­lőztetést fölösleges időpocsé­­kolásnak tartja, mert csak így szellőzik a bunda, így frissül fel a vérkeringés (főleg az ál­landóan istállóban tartott álla­toknál). Ä juhtenyésztést általában a hármas (gyapjú, tej-sajt és hús) hasznosítás jellemzi, még­is a tenyésztők igyekezete az egész világon már évszázadok óta főleg a gyapjútermelés nö­velésre, a nyert gyapjú minő­ségének javítására irányul. Ez érthető is, hiszen a juh ides­tova tízezer éve szerepel házi­állatként, ámde a gyapja ma is előkelőbb, értékesebb és kere­settebb — tehát drágább isi — mint a műszálak. A juhtej ás­ványi anyagokban és vitami­nokban gazdag, a belőle ké­szült sajtok világhírnévnek ör­vendenek. A juhfaggyú a szap­pangyártáshoz szolgáltat kitűnő alapanyagot, a juhbél pedig a világ leghíresebb hegedűinek húrozásához nélkülözhetetlen. A kidolgozott prémes bőrből készül az irhabunda, de mind­máig legkeresettebb és legfon­tosabb a semmi mással nem pótolható juhgyapjú. A gyapjú minőségének és ez­zel együtt a tenyésztői tevé­kenység jövedelmezőségének foka mindenekelőtt a juhok szakszerű takarmányozásától, a felkínált eleség bőségétől és választékosságátől, valamint a takarmányozási és elszálláso­lási viszonyoktól függ. Ugyanis a juhok gyapjútermelő képes­ségét a gyapjúfürtök hossza, a tisztaság és a minőség ha­tározza meg. Hogy csak egy példát említsek, a 7—9 cm-es fürthosszúságú bundában 30 százalékkal több a gyapjúanyag mint a 3—4 cm-esben. Tehát a fürthosszúság a tömegre, az egy állatról nyerhető gyapjú mennyiségére Is komolyan ki­hat. Az etetés'és az ^elszállásolás legmegfelelőbb módjának meg­választásakor feltétlenül figye­lembe kell venni a tartott faj­ta specifikus igényeit- Teljesen más tartási viszonyokat igényel a vékonyszálú, finom gyapjút kínáló, a Pireneusi-félszigetről származó, de már szinte az egész világon meghonosodott merinő, mint a tőle igénytele­nebb, jóval vastagabb és dur­vább szálú gyapjút termelő, tehát a hideget is jobban tűrő valaška, cigája vagy a Skan­­dináv-félszigeten honos svéd landrace, illetve a kevert ro­mánov juhfajta. Ebbe a cso­portba tartozik a nálunk ke­vésbé ismert sivatagi karakül juh, amelynek bárányai (szü­letés előtt hasból kioperálva) a világhírű perzsa prémet ad­ják. MILYEN A jÖ AKOL? A juhállomány egészségének, termelőképességének és nem utolsósorban a nyert gyapjú minőségének egyik fontos meg­határozója az elszállásolás. A- lapkövetelmény, hogy az akol száraz és szellős (nem huza­tost j, tiszta és világos legyen, s benne 10—15 C-fokos hőmér- Ha egyébként kiadósán takarmánynzunk, akkor éppenséggel séklet uralkodjék. Ennél mele- a kopár udvaron is „megélnek" a juhok, de igazán jól csak gebbre ellés Idején sincs szűk- a legelőn, a füves kifutóban érzik magukat Fotó: —bor AMlG LEHET, LEGELTESSÜNK! A juhok takarmányozásában különbséget kell tenni a téli és a nyári ellátás között. A nyári takarmányozáson általá­ban a legeltetést értjük, amely az állatok leghatásosabb táplá­lékfelvételi módja. A legelte­tés mintegy 130—150 napig tart, s a kijelölt területen 5—7 napig érdemes egyfolytában legeltetni. Ugyanarra a terü­letre 6—8 hét múlva érdemes ismét visszatérni. Kihajtás előtt külön kell vá­lasztani a beleg állatokat, az egészségeseket pedig alaposan meg kell fürdetni a Fenoform forte 0,25 százalékos oldatá­ban, amely kitűnő hatású a külső élősködők ellen. Frissen műtrágyázott növényzetet etet­­ni-legeltetni, Ipari vagy gyári hulladékvizet itatni tilos. Jó le­gelőről beszélünk, ha a nö­vényzet 35—40 százalék lóhe­rét, ugyanennyi ehető füvet és mintegy 20—25 százalék egyéb növényi eredetű táplálékot (ké­rő, gyomok stb.) tartalmaz. A lóhere kimondottan fontos, hi­szen sok fehérjét tartalmaz és kedvezően hat a tejtermelésre meg a gyapjú minőségére. A tiszta fű a zsírtermelést ser­kenti, az egyéb növények pedig természetes ásványi anyagokat Juttatnak a szervezetbe. Jő tud­ni, hogy a juh 1 kg" súlygya­rapodáshoz 40—50 kg füvet igényel. A jő legelőn 9 óra alatt jóllakik a Juh, gyengébb helyeken néha 12 órán át Is kell legeltetni, hogy elegendő eleséghez jusson a nyáj. Leg­jobb legeltetési módszer, ha reggeltől 11 őriág és 15—16 órától estig legelnek, közben pedig pihennek a juhok. Arra persze ügyelni kell, hogy a még harmatos fűre ne enged­jük ki az állatokat, mert úgy­sem legelik le, csak megtipor­ják a növényzetet. Arról nem is beszélve, hogy az esetlege­sen elfogyaszott- nedves eleség szájbetegségeket okozhat. A ta­pasztalt kistenyésztők kihajtás előtt némi szénát vagy szalmát, esti behajtás után szintén né­­mi szénát, szalmát, no meg egyedenként 24—30 dkg abra­kot -adnak a juhoknak. Brody szerint azoknak a juhoknak, amelyek naponta 6—8 órát az Istállótól 2 km-re és 200—400 méterrel nagyobb tengerszint feletti magasságon fekvő lege­lőn töltenek, este 20—25 száza-i lékkai több eleséget kell adni. A helyes takarmányozásban fontos szerep jut a víznek. Tud­juk, hogy az állati szervezet nagyobb hányadát a víz adja. Ha az állat szervezete 25 szá­zalék vizet veszít, akkor az állat elpusztul. A juh ugyan jobban bírja az ásványi vizet mint a sertés vagy a szarvas­­marha, mégis a literenként kb. 1 gramm ásványi sót tartalma­zó víz a legmegfelelőbb itatás­ra. Maynard szerint a nagyobb mennyiségű ként és meszet tartalmazó víz hátráltatja az állat fejlődését, s ha Ilyen víz­ből rendszeresen vagy egyszer­re sokat fogyaszt a juh, akkor étvágytalanságot, hasmenést, legyengülést, görcsöket, sőt el­hullást is okozhat. Nagyon ve­­szélyes az alkalikus sókat tar­talmazó víz fogyasztása is. For­ró nyári napokon a felhevült testű juhokat nem szabad víz­hez engedni, hanem meg kell várni, amíg lehűlnek. A téli etetés sok gonddal jár, hiszen a tárolt takarmány­ra szorulunk és pótolni kell a hiányzó vitaminokat és ásvá­nyi anyagokat. Az átmenet mindig fokozatos legyen — 10—32 napos Időszak —, mert különben számolni kell az éh vágytalansággal és a súlycsök­kenéssel. Télen főleg szilázst, tiszta és egészséges szalmát, szénát, meg persze szemeseket etetünk. Nedves vagy penészes eleség még alomnak sem jő, mert éjszaka rendszerint abból Is fogyaszt az állat és ez be­tegségekhez, végső soron el­hulláshoz vezethet. A szeme­sek közül legfontosabb a zab, mert mangánt és kobaltot is tartalmaz, s ezek hiányában csökken az élősúly és vérke­ringést zavarok lépnek fel. A' zab kedvezően hat a tejterme­lésre és a szaporaságra Is, azonkívül növeli a gyapjú zsír­tartalmát. Az árpa a gyapjú hosszanti növekedését serkenti. Vigyázva kell adagolni a rozst, mert túletetése a juhoknál élet­veszélyt jelenthet. Hasonló a helyzet a borsóval is, viszont a kukorica értékes juheledel. Etethetünk még főtt vagy pá­rolt burgonyát, káposztaleve­let, répát, a kevésbé értékes takarmányokat 1:3 arányban vízzel hígított melasszal Ízesít­hetjük. Kovács Gyula, a hnúäfai gyapjúfelvásárlő központ vezetője Mit, miért, hogyan? Mit tegyünk, hogy a kert valóban idegeskedés nél­küli, kellemes pihené­sünket szolgálja, de ha már van, megteremje a család szá­mára a gyümölcs- és zöldség­féléket is?’ Egészséges növé­nyeket szeretnénk, de ha vegy­szert használunk, akkor azt jól időzítve, tudatosan tegyük. Növényeink egészségi állapota alapján döntsük el, hogy kell-o védekeznünk. Ne azért nyúl­junk a permetezőgépért, mert a szomszéd permetez, vagy mert most kaptuk kölcsön a permetezőgépet. Akinek kedve és lehetősége van, saját maga is végezhet rajzásmegfigyelést e permetezés időzítésére. En­nek számtalan módja közül két egyszerűbbet említünk, ame­lyeket a nyár folyamán is eredményesen használhatunk. Mindkét előrejelzés alapja, hocy valamilyen módon be­gyújtjuk a lepkekártevők bá­­bozódás előtt álló, kifejlett hernyóit vagy magukat a bá­bokat és ún. izolátorban fi­gyeljük a lepkék előjövetelét. A legegyszerűbb izolátor egy vászonzacskó, amelyhez szájá­val lefelé fordított üvegedényt erősítünk, majd az egészet a gyümölcsfa vastagabb ágára erősítjük. A gyümölcsöt károsító mo­lyok közül az almamoly, a ke­leti gyümölcsmoly, sőt a szil­vamoly és a kétuemzedékes sodrómoly fajok egy részének hernyói gyűjthetők össze a fák törzsére kötött hnllámpaplr öv segítségével. A permetezést a lépkerajzás kezdetét követő 10—12 napon belül kell (fajtól függően) elvégezni. Célunk a zsenge hernyók elpusztítása. A gyümölcsfák leveleit károsí­tó aknázómolyok közül a jelen­leg két leggyakoribb faj (lom­­bosfa-fehérmoly, al malevél a k­­názó-moly) rajzását a kifejlett hernyókat és bábokat tartal­mazó károsított levelek lesze­désével és izolátorba helyezé­sével figyelhetjük meg. A per­metezést a lepkék zömének rajzásakor hajtsuk végre. Cé­lunk a lepkék elpusztítása, ez­által a tojásrakás és az utódok károsításának megelőzése. Ha már eldöntöttük, hogy védekezünk, ügyeljünk a nő vényvédő szer ésszerű adago­lására Csak az ajánlott meny­­nyiségei használjuk. Kerüljük a túladagolást, mert az nem növe'i a hatásfokot, csak a ki­juttatott szer mennyiségét. Le­hetőleg szelektív hatású nö­vényvédő szert használjunk, azaz olyat, amely csak a meg­célzóit kárositót pusztítja el. Lehetőség szerint csökkent­sük a megvédett felületet. Ha elég csak a törzset permetezni (például a kéregmoly ellen), akkor ne kezeljük az egész fát. A levél tetvek ellen pedig vadászó permetezést alkalmaz­zunk. A választott szer kímélje a hasznos rovarokat (parazi­tákat, ragadozókat). Kiskert­ben gyomirtó szert lehetőleg ne használjunk. Minden vegy­szeres védekezés során tartsuk be az adott készítményre vo­natkozó óvórendszabályokat, várakozási időket. Melyek azok a védekezési módok, amelyekkel a vegysze­reket helyettesíthetjük? Leg­többet a mechanikai eljárások igénybevételével tehetünk. Min den alkalommal, amikor a kertben tartózkodunk, nézzük végig növényeinket. Amint va­lami rendellenességet észle­lünk, keressük meg az okát és lehetőleg azonnal szüntessük meg a fertőzési gócot. A rend­szeresség meghozza a gyümöl­csét, hiszen, ha a kártevőket vagy fejlődési alakjaikat a megjelenést követően hamar észrevesszük és elpusztítjuk, megelőzhetjük a felszaporodá­sukat, kártételüket. Nehezebb dolgunk van a kórokozókkal (a betegségek előidézőivel), mert jelenlétüket csak az el­sődleges tünetek megjelenését követően észlelhetjük. Ebben az esetben sem reménytelen, ha a fertőzött és a későbbiek­ben amúgy is elpusztuló nö­vényrészt leszedjük és meg­semmisítjük, mielőtt azokról a kórokozók továbbszaporndása révén a másodlagos fertőzések is létrejönnek. Igen fontos, hogy a leszüre­telt bogyósgyümölesű növé­nyek mechanikai növényvédel­mi munkáit elvégezzük. Málná­sunkban a letermett és már fölösleges hajtások eltávolítá­sát egészítse ki a fertőzött ré­szek eltávolítása. Legfontosabb a didimellás vesszőfoltossággal fertőzött vesszőrészek kivágá sa, amelyeket a nagykiterjedé sű, elmosódott szélű lilásbarna foltokról könnyén felismerhe­tünk. Jól láthatók a málna­­karcsúdíszbogár és a niálna­­gnbacsszűnyog kártételének he­lyei is, amelyeket orsó alakú, sima, illetve repedezett felszí­­nű, gömböiyded megvastago­­dások jeleznek. A ribiszke és a köszméte nyári ápolásának előfeltétele is a gondos ritkítás. Növényvé­delmi szempontból a kalifor­niai pajzstetfivel borftotl és az Svegszárnyú ribiszkelepke her­nyóját tartalmazó vesszők eltá­volítása a legfontosabb. Többi termesztett növényünkön is számos módja van annak, hogy a kártevők mozgó, táplálkozó alakjait megkeressük és el­pusztítsuk. A burgonyabogarat érési táp­lálkozása idején, a repülni nem tudó vinceilérbogarakat a talajon történő vándorlásuk (a szamócás körül keressük őket) idején szedhetjük össze. Petró­leummal dúsított vízzel félig töltőt edényben hamar elpusz­tulnak. Azon állatok esetében, amelyek csoportosan rakják le tojásaikat (burgonyabogár, ká­posztapoloskák, káposztalepke) a tojáscsomók megkeresése és elpusztítása a feladatunk. Az összehúzott levélfészkek­ben vagy a gyümölcshöz hú­zott levelek védelmében táp­lálkozó hernyók a károsított növényrésszel együtt vagy ab­ból kibontva semmisíthetek meg. A levelekben aknázó ro­varokat addig tudjuk a károsí­tott levelek leszedésével el­pusztítani, amíg benne élnek. A hajtások végét pusztító kár­tevők (barackmoly, keleti gyü­­mölcsmoly, hajtáshervasztó da­rázs) lárváit úgy pusztíthatjuk el, hogy a fonnyadó növény­részt a károsítőval együtt le­сшзвазд-VJUAS2BUÍNK Kérdés: Mivel pincém nincsen, a kamrában tartom a boroshor­dókat. Sajnos, nyáron az üres hordók nagyon kiszáradnak, néha még az abroncsok Is le­potyognak. Hogyan tároljam a hordókat, hogy szüret előtt ne legyen annyi gondom-bajom velük? O. L., S. Válaszunk: Amennyiben a hordók táro­lásához legmegfelelőbb, 12—14 C-fokos hőmérsékletű és 80— 85 százalékos páratartalmú pin­csfpjük. A szövedék védelmé­ben csoportosan élő hernyókat (például az amerikai fehér szövőlepkét) addig kell s ká­rosított hajtásrésszel együtt le­vágni és elégetni, amíg a her­nyók fiatalok. A fák törzsére kihelyezett hullámpapír övékkel a bábo­­zódni készülő hernyók, míg a törzsre helyezett ragacsos övékkel (ősztől) az araszoló lepkék repü'ni nem tndó nős­tényei gyűjthetők össze. Külön­böző a kiskertekben is köny­­nyen üzemeltethető csapdák kihelyezésével nemcsak a kár­tevők repülő alakjai gyűjthe­tők össze, hanem igen jól fel­­használhatók előrejelzésre is. Egyszerű típusai a következők. Cefrecsapda: gyüinölcscefrével félig töltött műanyag vagy e­­gyéb edény a fára felfüggeszt­ve, amely lepkekártevők össze­gyűjtésére alkalmas. Sárgatál: sárga színű, vízzel töltött mű­anyag edény a leváltetvek ösz­­szefogására. Ferómon csapda: néhány lepkefaj (például az almamoly, keleti gyümölcs­moly, almailonca) nőstényének csalogató anyagát tartalmazó csapda. Ezek a hím egyedek összefogására alkalmasak. A' csigák összegyűjtése nedves rongy- vagy deszkadarabokkal, míg a lótücsöké a járatuk men­tén földbe süllyesztett kon­zervdobozzal oldható meg. Az érés idején igen fontos, hogy a hullott, fertőzött gyü­mölcsöt sose hagyjuk a fák alatt, a sorok között. Felsze­désüket követően minél előbb dolgozzuk fel, vagy semmisít­sük meg ezeket. Ugyanúgy a zöldségesben is. Szedés közben mindig távolítsuk el a károso­­dot termést, a fertőzött levele­ket, növényrészeket. A termény felszedését követően sose hagy­junk az ágyásokban fertőzött növényma'-adványokat. A talaj­munkát lehetőleg azonnal vé­gezzük el. (Km) ceklímát nem tudja biztosítani, folyamodjon nedves konzervá­láshoz. Ehhez kénessavas vízre van szüksége. Egy 100 literes hordó nedves konzerválásához 120 liter vízben oldjon fel 6 dkg citrom- vagy borkősavat, azután meg 12 dkg kristályos borként (előzetes savanyítás nélkül a borkénből nem kép­ződne kénessav). A nyert oldattal {kénessavas' víz) töltse tele a hordót, a ma­radékot pedig üvegballonban tegye el, mert az elpárolgó fo­lyadékot havonta pótolni kell. Szüret előtt a hőnapokon át kénessavas vízzel tartósított hordót, forró lúgos áztatással­­mosással és többszöri hideg­­vtzes öblítéssel lehet előkészí­teni a must fogadására. wiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiniiniiiiiiiininmnimniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!i!iiiiiii;i;!iimi! Fólia alatt a Fehérözön is korán és gazdagon terem Fotó: —bor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom