Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-28 / 52. szám
1985. december 28. SZABAD FÖLDMŰVES teljes férfiének jellemzi, amellyel ezúttal is sikerült betölteniük a hatalmas termet, bizonyítva, hogy valóban megérdemelten jutottak el a legjobbak közé. Magánvéleményem szerint voltak olyan jók, mint az első helyezett peredi (Tešedfkovo) citerazenekar; zsűritagja válogatja, hogy őket hozták ki elsőként. A Csillag nevű peredi együttes elvitathatatlan érdeme, hogy tagjai alapiskolás koruktól muzsikálnak együtt, s így a legifjabb nemzedék körében honosították meg a szépen zengő citeramuzsikát. Az már szinte túl szépen hangzik, de tény, hogy a verseny legutóbbi, két évvel ezelőtti évfolyamán is az első helyen végeztek a hangszeres együttesek kategóriájában, akkor még valóban „gyermekzenekarként“; így hát külön is örvendetes, hogy tagjai tovább is együtt maradtak, és „tinédzserként“ is a népzene ápolását választották a korosztályukat uraló diszkómuzsika ellenében. ■ A PARASZTZENEKAROK fellépése volt talán a legnagyobb élmény a közönség számára. Nem csoda, hiszen vérpezsdítő ritmusaik táncra ingerelték a hosszas tildögélésben bizony kissé már megfáradt hallgatóságot, s ha rajta múlott volna, valószínűleg a királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) Szeredásnak, a dunaszerda' helyi (Dun. Streda) Pántlikának és a somorjai (Šamorín) Csellónak egyaránt babérkoszorút adományozott volna. Nem így viszont a szigorú zsűri, amely kénytelen-kelletlen rangsorolásra kényszerült, s a harmadik díjjal a tavaly alakult Szeredás együttest tüntette ki. Egy fokkal bizonyult tőlük jobbnak a Pántlika, amely a verseny legutóbbi kiírása alkalmából valósággal berobbant az élvonalba az ismeretlenségből; az első helyen végeztek. Szólistájukról, Nagy Ivánról már esett szó: ő a hangszeres szólisták versenyének 3. helyén végzett. Győztes persze itt is volt, éspedig nem más, mint a somorjai Csalló Népművészeti Együttes parasztzenekara. Ök már indulásukkor a Csallóköz népzenei hagyományainak ápolását tűzték ki célul, és zenéjük ennek megfelelően ízig-vérig csallóközi, de bevallásuk szerint a sajátjukénak érzik valamennyi tájegység népzenéjét. Győztes műsorukat összeszokott, hangulatos előadásban szólaltatták meg. Egyetlen kategória van csupán hátra, éspedig ■ A FOLKLÖRCSOPORTOK versenye. Itt, sajnos, egy hiányérzet tolmácsolásával kell kezdenünk: a vártnál jóval kevesebb volt a versenybe benevezett csoportok száma. Nem csoda, hogy az országos döntőbe mindössze ketten kerültek be, de ez már valóban nem csupán a zsűri gesztusa volt, hogy mindkét csoport „aranyérmes“ minősítéssel térhetett haza. Az imregi (Brehová) és a kürti (Strekov) folklórcsoport műsora ugyanis egyaránt élményszámba menő, szuggesztiven múltidéző volt. Az előbbiek régi lakodalmi szokásokat vittek a színpadra, a kürtiek — a kategória legutóbbi győztesei — pedig a fonók hangulatát elevenítették fel, valami egészen sajátságos, természetes módon. Főleg az utóbbiak mozogtak otthonosan a színpadon, és összeállításuk nemcsak figyelmet lekötő látvány, de metodikailag kitünően megszerkesztett néprajzi témablokk is volt. ... Ilyen volt tehát a Tavaszi szél vizet áraszt népdal- és népzenei verseny IX. évfolyama. S bár lényegében verseny volt, hiszen ez bárminemű minősítéshez eleve nélkülözhetetlen, a győztesek névsora korántsem korlátozódik csupán a felsorolt együttesekre, szólistákra. Az igazi győztes ugyanis — maga a népdal volt. Az, amely ott él nemzedékeink ajakén, az anyanyelv szavaival élteti tovább hovatartozásunkat, esztétikai kielégülést nyújt, összetartozásunkat erősíti. S amely immár kilencedszer bizonyította be: van mire építenünk, van mit ápolnunk, van mit továbbadnunk. VASS GYULA „Az anyanyelv ritmusát, dallamát, hangszínét és teljes szépségét a népdalban lelhetjük meg Igazán, amelyről úgy tudjuk, szerzője ismeretlen. Pedig mennyire ismerősi Akárcsak édesanyánk. Bs ugyanolyan ki nem apadó forrása a szépnek. A mezőkön, réteken, viskókban született legértékesebb közösségi szellemi termék a mai versenyen a bodrogközi, a gömbrl, a zoboraljl, a csallóközi táj üzenetét hozza, közösségeket forrasztott ‘össze, tart egyben szerte az országban. Hiszen Kodály Zoltán is azt mondotta. »Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk: szebb, ha ketten dalolnak. De még szebb az, ha mind többen és többen, amíg meg nem szólal a nagy harmónia .. .»* * Sidó Zoltánnak, a Csemadok KB elnökének idézett szavaival vette kezdetét december 7-én este hat órakor a bratislava! Művelődési és Pihenőpark esztrádcsarnokában a Tavaszi szél vizet áraszt népdal- és népzenei verseny IX. évfolyamának országos döntője. A hosszú versenysorozat, amely több mint egy esztendőn keresztül ezreket és ezreket mozgatott meg, hozott közelebbi kapcsolatba a népdallal, a népi muzsikával, a fináléjához érkezett. A járási és a területi versenyek hosszú sorozata i után most a legjobbak gyűltek össze 1 itt, Bratlslavában, hogy bebizonyít- 1 sák: népdalkincsünk ápolása jó ke- ' zekben van. Méltánytalanság lenn« azonban, ha legalább egy mondat ere jéig nem emlékeznénk meg a többiekről, akik nem jutottak el ugyan a Művelődési és Pihenőpark színpadára, de fellépéseikkel, szorgalmas munkájukkal tízezrek között terjesztették népdalkultúránk kincseit; tulajdonképpen ez volt a Tavaszt szél igazi küldetése. Ha a mozgalom nyomán felpezsdült egy falucska kulturális élete, dolgozni kezdett egy folklőrvagy éneklőcsoport, máris nem annyira lORíos, hogy a versenysorozat hányadik lépcsőfokáig jutottak. És — к régiek mellett — ilyen csoportok is akadtak a Tavafti szél... idei évfolyamában. Mint múlt havi rövid előzetesünkben már említést tettünk róla, a versenysorozat Idei kiírásában több újdonsággal találkozhattunk. Nem árt felidézni, hogy a „hagyományőrző“ minősítés megszűnéséről és a hangszeres zene három kategóriába — szólisták, citerazenekarok, parasztzenekarok — való besorolásáról van szó. Eszerint tehát a verseny idei, IX. évfolyama a következő kategóriákban zajlott: szólóénekesek — éneklőcsoportok — hangszeres szólisták — citerazenekarok — táncházi vagy parasztzenekarok — folklórcsoportok. ■ SZÓLÓÉNEKESEK Ebben a kategóriában a bírálóbizottság összesen öt versenyzőt hívott meg az országos döntőbe. Ismert és új nevek egyaránt szerepeltek közöttük, hiszen például Somoskői Agnes és Szládecsek jarka legismertebb népdalénekeseink közé tartoznak, sőt, az utóbbi tavaly óta a Csemadok KB Szőttes Népművészeti Csoportjának szólistája . Külön örömünkre szolgált, hogy az újak között olyasvalakit üdvözölhettünk, akit — nem is annyira tekinthettünk újnak. Szabó Ildikó neve ugyanis régóta ismerősen cseng kulturális berkeinkben: alapiskolásként a Duna Menti Tavasz rendszeres résztvevőjeként, sőt győzteseként ismerhettük meg, majd ezt a korosztályt kinőve Komáromban (Komárno), a lőkai-napokon üdvözölhettük őt, a prózamondók legjobbjai között. Most pedig népdalénekesként lutott a legjobbak közé, bizonyságát adva sokoldalúságáról. Csallóközi népdalcsokrát magas színvonalon és valami eredeti, fiatalos bájjal adta elő, ami a kategória harmadik dílát eredményezte számára. Csak gratulálni lehet a középiskolás kislány teljesítményéhez. A pár sorral fentebbek alapián nem ezémít meglepetésnek, hogy ■k A kürtiek „Fonó“-ja ic A parasztzenekarok kategóriájának győztese, a somorjai Csalló (A szerző felvételei) * 9 Szládecsek Jarka szintén „éremmel“ távozott a Tavaszi szél... döntőjéről: a második helyen végzett. Valóban árnyalatnyi volt csak a különbség közte és a győztes gömöralmágyi (Gemerský Jablonec) Somoskői Agnes között; ilyen esetben már valóban csak a legszigorúbb szakmai mérlegelés dönthet, mert mindkettőjük fellépése igazi csemege volt a közönségnek. A teljes képhez tartozik még, hogy Szládecsek Jarka Nagycétényről (Veľký Cetín), Szabó Ildikó pedig Dunaszerdahelyről (Dunajská Streda) küzdötte be magát a legjobbak közé. A legnépesebb az ■ ÉNEKLŰCSOPORTOK mezőnye volt, amelyek közül hat jutott el az országos döhtőbe. Csak a megoszlásuk volt egy kicsit bántó, s mutatott rá egy régi hiányosságra: az aránytalan „nöuralomra“. Bizony, most is kevés volt az erőteljes férfihang, amelyet egyes-egyedül a nagycétényi (Veľký Cetín) férfi éneklőcsoport képviselt. Zoboraljl lakodalmi dalokból készített összeállításukkal jutottak az országos döntőbe, ahol egyéves fennállásuk legnagyobb sikerét könyvelhették el: harmadikok lettek. A többi helyezés a női csoportok „magánügye“ volt, de hát ez valóban nem is lehetett másként. A bírni (Chým) női éneklőcsoport már nyolc éve szerepel nemzetiségi kultúránk élvonalában, s a Tavaszi szél versenysorozatában már egy első helyezést is a magukénak mondhatnak. Ezenkívül számos külföldi, elsősor- 1 зап magyarországi fellépésen öreg- : Dítették nemzetiségi kultúránk jó hí•ét, és mostani szereplésüket is egy- 1 írtelműen sikeresnek nevezhetjük, 1 liszen kategóriájukban megosztva a 1 násodik helyen végeztek. Akikkel 1 Jsztozniuk kellett a dobogó második 1 okán, szintén népzenei kultúránk ! ■angos képviselői közé tartoznak, hl- i ízen a Losonci (Lučenec) Pedagógiai 1-A- A peredi Csillag citerazenekar hol a néphagyományok bizony kieszőfélben vannak. Ettől függetlelül viszont zsűri és közönség joggal arthatta a Tavaszi szél... idei évolyama legjobb éneklőcsoportjának csallóközkürti (Strekov na Ostroe) női csoportot, amelynek műsora Csallóköz néphagyományából tuda- Dsan válogatott, képzetten előadott épdalcsokorból állt. Bár a csoport 5bb mint tíz éve működik, az első ■lentősebb eredményt legrangosabb épdalversenyünk idei évfolyama hozif A két győztes szólista: Somoskői Agnes és Uiman Gábor I- volt... A második helyen egy ifjú r citeraszólista, a sládkoviöovói iff. il Vígh Sándor végzett, aki bemutatás-- ként szintén megérdemel néhány szót. : Már a „seregbe“ is magával vitte i- citeráját, és sokszor szerepelt a nép- 3 hadsereg öntevékeny művészeti ver- senyein. Később találkozott Príbojt szky Mátyás magyarországi citerat művésszel, s ez a találkozás alapvető 5 fordulatot jelentett művészi fejlődésében. A művész irányításával végezte- el a deáki (Diakovce) citeratanfolyamot, s ennek, valamint a napi 1—2 í órás gyakorlásnak a hatása meg is В látszik a játékán. Annyira azonban I mégsem futotta az erejéből, hogy „le- I győzze“ a szlovákiai magyar cltera- 9 muzsika élő klasszikusának számító I várhosszúréti (Krásnohorská Dlhá I Lúka) Uiman Gábort. Öt már hosszú I ideje visszatérő vendégként — pon- I tosabban résztvevőként — köszönt- I hetjük a Tavaszi szél... országos I döntőjében, de briliáns citerajátéká- I nak Zselízen (Želiezovce), Gombasző- I gön (Gombasek) és Magyarországon I is tapsolhattak már. Mindenképpen megérdemelten nyerte el az idei ver! senysorozat legjobb szólistájának jáí ró díjat. ■ A CITERAZENEKAROK kategóriájában négy együttes képviselte a legjobbakat az idén. Szóljunk először a marcelházi (Marcelová) Kincses citerazenekarról, amely több mint 15 éves érdemdús tevékenységet tud maga mögött. Többször voltak már a Tavaszi szél... országos döntőjének résztvevői, ahol a legutóbb kategóriájukban a 3. helyen végeztek; a csoporttal a Csehszlovák Televízióban is találkozhattunk már. Hogy ezúttal nem jutott számukra „érmes“ helyezés, mit sem von le abból a lelkiismeretes és odaadó munkából, amellyel másfél évtized óta ápolják néphagyományainkat. A második helyen a lukanyényei (Nenince) citerások végeztek. A Tavaszi szél... valamennyi eddigi évfolyamán részt vettek, és Vass Lajos 1980- ban „Szlovákia legjobb magyar citerazenekarának“ nevezte őket. Utána néhány évig vezetőjük betegsége miatt keveset szerepeltek a nyilvánosság előtt, de aztán felújulva új i erővel láttak munkához, játékukat a i masszív, egységes hangzás és az erőíönnyű dolga, amikor ebben a kategóriában győztest kellett hirdetni, tfár csak azért sem, mert valóban valamennyi éneklőcsoportot élmény volt hallgatni, de ezen túlmenően izakmai szempontból is valamennyien igyenletesen jó teljesítményt nyújottak. Talán nem véletlen, hogy a egjobbaknak járó babérkoszorút vé;ül is egy olyan csoport vitte haza, ímely olyan tájegységet képviselt. tapsra a közönséget. Róla is csak azt mondhatjuk el, amit a csallóközkürti női éneklőcsoport esetében: örvendetes, hogy a „polgáriasuk“ Csallóközben is egyre többen karolják fel a néphagyományokat!... A fiatal fiú harmadik helyezéséből semmit nem von le az a körülmény, hogy kategóriájában csupán hárman kerültek a legjobbak közé, hiszen az alapszinten nevezettek mezőnye jóval nagyobb Szakközépiskola női éneklőcsoportja szintén évek óta szerepel az élvonalban. E tény annál nagyobb örömmel tölthet el bennünket, mivel a jövő pedagógusairól van szó, akik közvetlenül vihetik át a népdal szeretetét az ifjú nemzedékre. A teljesség kedvéért említjük meg, hogy a jobbára harmadikos-negyedikes tanulókból álló csoport legtöbb tagla nemcsak énekel, de népdalgyűjtéssel is foglalkozik. A dr. Oskar Elschek népzenekutató vezette bírálóbizottságnak nem volt ta meg számukra. A kategóriában szép sikerrel lépett fel még a uagykéri (Milanovce) és a gömöralmágyi (Gemerský Jablonec) női éneklőcsoport. ■ A HANGSZERES SZÓLISTÁK kategóriájában három szólistát láthattunk-hallhattunk. Oj arcként üdvözölhettük a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Nagy Ivánt, aki a Pántlika parasztzenekar tagjaként virtuóz furulyajátékával ragadtatta
