Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-21 / 51. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES, Lehullott az első hó, s ahogy fehéreden a világ, ügy Jött meg az emberek vásárlókedve, s már november vége felé karácsonyi hangulatba estek. Ez a hangulat természetesen egyre fokozódott, s a főváros utcáin lassan nem fértünk el a csomagoktól, a karácsonyi ajándékkal tülekedő emberektől. Katalin-napkor hócipőt húztunk, s jártuk az üzleteket. Vásárlás közben afféle kis közvélemény-kutatást végeztünk. Mese és elefánt Magas, irhabundás fiatalember tétován áll a Prior áruház felőtt és nézi az eget. Kezében csomag. — Ha meg nem sérteném — szólítom meg —, mit vásárolt? — Hogy mit? — néz rám sértődötten. — Amire pénzem volt. Miért érdekli? — Jómagam is vásárolni szeretnék, de tanácstalan vagyok. — Igazán? — húzza el a szót kissé kedvesebben. Én sem tudom, mihez kezdjek. — De hisz maga már tele van csomaggal ... — Az igaz, de valamit még szeretnék venni. •— Éspedig? — Egy elefántot. Fürkészve nézem őt, nem részegé véletlenül. Elneveti magát. — Tudja, a fiam egy mesekönyvet szeretne karácsonyra, de elfelejtettem a címét. Csak azt tudom, hogy a címlapján egy elefánt van. Hát most azt keresem. A Priorban Bratislava egyik legnagyobb és legkorszerűbb áruháza. Több nő vásárol, mint férfi. A nők az olcsóbb, praktikusabb holmikat kapkodják, a férfiak a tartósabb árucikkek osztályán időznek. Az elárusítónők java része kedvesebb most, mint egyébkor, holott több a munkájuk. Barna kabátos, huszonkét év körüli fiatalember tanácstalanul nézegeti a gyermekholmikat. Az elárusítónők ajánlgatnak. — Karácsony? — érdeklődöm. — Igen. Mit gondol, jó lesz háromévesnek? — Hát azt én nem tudom. Kié a kicsi? — A bátyámé, akit nagyon szeretek. Egy középkorú férfi nyugodtan ereszkedik le a mozgólépcsőn. Ö bizony nem tolakszik. Inkább mindennap be-benéz az üzletekbe, és mindig vásárol valamit. — Kinek? — ha szabad kérdeznem? — Hát éppenséggel van kinek. Két fiam van, meg egy unokám, most éppen neki vásároltam. — Mit? — Egy sípot — mondja mosolyogva, és elillan. A mozgó táska Egy bevásárlótáska ugrálni kezd. Méghozzá a pénztárpulton. A szőke pénztároslány szája elé kapja tenyerét, és hangosan felkacag. A táska gazdája fizetni szeretne, idegesen lóbálja a pénzt. — Mi lesz kisasszony, sietek! — Jesszusom! — szól a lány —, miért mozog az a táska? A vevő elmosolyodik, kinyitja a táskát és kivesz belőle egy jókora dülledtszemü pontyot. — Nem a táska ugrál, hanem ez itt, ni. — Dehát miért? — érdeklődik az elárusítólány. — Mert még nincs kirántva — kacag a vevő. — Az előbb vettem a halboltban. Sorolhatnánk tovább, mi mindent vásároltak az emberek, de teljesen fölösleges. Tény, hogy mindenki arra törekedett, meglepje szeretteit,' kedveseit valami szép ajándékkal. Ügy látszik, telik rá ... Nagy Teréz Piriké az eperfán (TANMESE NEMCSAK TYÜKOKNAK) Jánoska délceg gyöngyös kis kakas volt, Piriké ke* esés járású rodejlend jérce. Ügy mondják, a lány valóban csinos volt. Gyönyörű, élénkvörös tollruháiát mindig szépen rendben tartotta, a tócsákat gondosan elkerülte. Csoda-e, ha az udvar lakói rendre megfordultak utána? Még a szomszédok büszke szöszeksz kakasa is szemet vetett rá. Csakhogy a magas drótszövet leküzdhetetlen akadálynak bizonyult, meg Piriké egyébként sem sokat törődött a szomszéd túlfűtött szerelmi áriáival. Történt pedig egyszer, hogy Jánoskának és Pirikének összeakadt a tekintete. Az emlékezetes esemény égy verőfényes télutói naphoz kapcsolódik. Piriké — szokásához híven — az udvaron illegette magát, s miközben utánakapott egy korán ébredt légynek, véletlenül fölpillantott a terebélyes eperfára. Meglátta Jánoskát, akt a magasba törő ágak; egyikén üldögélt és alighanem éppen őbenne gyönyörködött. Egy pillanatra összevillant a szemük. Pirikének megdobbant a szíve. Azt hitte szegény, Ámor nyila sebezte meg. Pedig csak belehasított a gondolat, milyen jó is lehet odafönt, az ágak sűrűjében üldögélni, és a magasból szemlélni, mint dagasztják a többiek a sarat. Nem tudni, hogy esett a dolog, de egy hét múlva arra ébredt az udvar népe, hogy Piriké ott csücsül Jánoska mellett az eperfán. 'A koca röffentett, s csendre intette ujjongó malacait. A kacsák a fejüket rázták, mint aki szemet kapott, a Bodri meg hamarosan csaholva futkározott föl és alá a fa alatt. Lúdanyó is szólni készült, de tyúkmama rendre utasította a hangoskodókat. Miért éppen Piriké ne ülhetne föl az eperfára? Röpülni ő is tud! A gyöngytyúk nem szólt semmit, csak magasabbra telepedett, és rosszallóan nézte a fiatalokat. Múlt az idő, s Piriké egyszerűen nem volt hajlandó leszállni a járói. SőtI Egyre magasabbra kapaszkodott, végül magának akarta az egész fát. „Költözz le a földre“, utasította egy szép napon Jánoskát, „most már egyedül is megélek idefönt!" És szavát bizonyítandó, büszkén bekapott egy szép fekete szedret. Piriké erősnek és bátornak érezte magát. Büszke volt, hogy többé nem kell fölnéznie a fán ülőkre, nem kell epekedve megvárnia, amíg a szél lerázza az érett gyümölcsöt, maga is csippenthet közülük. És egy idő óta mintha a szomszédék kakasa is búgóbb hangon trillázna. Hirtelen vágyat érzett, hogy kihúzza magát és lenézzek a földre, az udvaron téblábolókra. Szegény, megfeledkezett róla, hogy tulajdonképpen csak egy balga, szédülékeny tyúk, és kicsit magasabbra merészkedett a megszokott ülőke felső fokánál. Bizony mondom, nagy volt a derültség az állatot* körében, amikor a rátarti tyúk szárnycsapkodva belehuppant a kacsaúsztatóba. Kádek Gábor ifV ehtíaitté Gáláns ember Tódulunk kifelé a tanácsteremből a rogyásig zsúfolt fogasokhoz, hogy mielőbb magunkra kaphassuk a kabátunkat és elvágtathassunk. Már nyúlok is a bundámért, amikor egy férfi gáláns mozdulattal megelőz és a „parancsoljon, hölgyem!“ udvariassági formula kíséretében könnyedén fölsegíti. A meglepetés, a megilletődés kellemes, meleg érzése árad el bennem. Lám, akadnak még figyelmes férfiak... Közben a táskámmal és a nélkülözhetetlen szatyorral babrálok még mindig megilletődötten. Ekkor a férfi az ajtóból visszafordul és szinte bocsánatkérő hangon megtegetőzik: — Csak azért segítettem föl a kabátját, mert az enyém fölött lógott a fogason! Klamarcsik Mária Tinédzserek... Az utolsó novemberi estén vidáman szállingóznak a kövér hópelyhek. A város főutcája csendes, az elvéve fel-felbukkanó emberek békésen szemlélik a természet kedves ajándékát. Egy boldog apuka szánkót vonszol át a hótakaróval még gyéren fedett úttesten. A szánkón elégedetten szundizik gyermeke. Már vagy húsz perce türelmesen várakozunk az autóbuszra. A főteret hirtelen zaj veri fel. öt-hat tizenéves élénk hócsatába kezd. A négy fiú bizony alaposan felüdíti a sikoltozó, ám mégis boldog lányokat. De azért a gyengébb nem (?) képviselői is előrukkolnak ügyességükkel. Elvétve a srácok is a földre kerülnek. A csata közben olyannyira igazivá válik, hogy a résztvevők nem is nagyon figyelik, merre irányítják a hólabdát. Nekem is többször zúg el a fejem mellett egy-egy hőgolyó. Szívós védekezésem ellenére sem kerüli el a hátamat egy keményre gyúrt „ajándék“. Már majdnem dühbe gurulok, amikor feleségemre pillantok. Elmosolyodom. Hiszen nem is telt el olyan sok karácsony azóta, amikor mi is tinédzserek voltunk ... Susla Béla Hétköznapi eset Egy fiatalasszony igyekszik a karácsonyi vásárlóktól teli bolt pénztára felé. Megrakva csomaggal, táskákkal, mint a karácsonyfa. Kezébe kisgyerek kapaszkodik. A pénztáros is asszony, együttérzéssel szemléli a hóna alá is pakkot szorító nőt, aki azt sem tudja, mit hová tegyen, amíg a pénztárcával bajlódik. A kassza fölött — dicséretes ötlet — műanyag táskák, rajtuk a cédula, 1 korona darabja. Segítőszándékkal, nyilván ezekre gondolva szólítja meg a pénztárosnő az elmerülten rakosgató, táskák súlyától roskadozó asszonyt: — Kevés a táskája, ugye? Az fölnéz, mint akit álmából ébresztettek. De azonnal válaszol, talpraesetten, abszolút helyzetismerettel, kedves öngúnnyal: — Dehogy a táskáin kevés. A kezem! A karácsonyi könyv Hosszú évszázadok tapasztalatait süríti magába ez a rövidke mondat: A könyv az ember legjobb barátja. S hogy ez mennyire így van, talán felesleges is vitatni. Vagy mégse? Ugyanis ellenpéldákból, cáfolatokból van elégi Mégis örömmel nézzük az ünnepek előtti hetekben, hogy milyen nagymértékben- emelkedik a könyv iránti érdeklődés. Könyvet kereső, könyvet vásárló emberekkel találkozunk a boltokban. Viszont elég egy kissé odafigyelni, s máris észrevesszük, hogy derűlátásra nincs okunk. Tény, hogy több könyvet vásárolunk ezen karácsony előtti egy hónap alatt, mint év közben háromszor ilyen hosszú időszak folyamán. Vannak, akik tudatosan választanak könyvet ajándékba a másik fél ízlését, érdeklődését figyelembe vévé. Sajnos, fül\ és szemtanúja voltam nemegyszer annak, amikor a vásárló az elárusító hölgynek, kijelentette, hogy neki száz korona értékig adjon egy könyvet, mindegy, ki a szerzője, s ml a könyv témája. Vajon hányán vásárolnak hasonlóképpen? Való igaz, hogy a könyvesboltok napi bevétele meghatványozódik ebben az időszakban. Könyvterjesztés szempontjából jő üzlet a karácsony. Mégis, mi következik ezután? Az ajándékba kapott könyvek hány százalékának örülnek majd, s hányat olvasnak el? S mégis hány ajándékcsomagból hiányzik majd —■ ezzel együtt és mindennek ellenére — a könyv ...? ” 1985. HecemSer 2Í, DECEMBER ( 1 kelte nyugta kelte nyugta 6. p. ó. p. 6. p. ó. p. December 23 Hétfő VIKTÓRIA ( NADEŽDA ( > 7 30 15 50 13 19 3 48 1 7 30 15 57 13 43 4 54 I December 24 Kedd ÄDÄM, ÉVA ADAM, EVA December 25 Szerda KARÁCSONY , \ 7 31 15 58 14 53 7 08 December 26 Csütörtök KARÁCSONY ( ISTVÁN ( 1 7 31 15 59 15 43 8 03 December 27 Péntek JÄNOS ( FILOMÉNA' ( i 7 31 15 59 15 43 8 05 December 28 Szombat KAMILA 1 IVANA ( 1 7 32 16 00 16 44 8 52 December 29 Vasárnap TAMÄS i MILADA ( i 7 32 16 01 17 52 9 31 December 30 Hétfő DÄVID DÄVID \ 7 32 16 02 19 06 10 02 December 31 Kedd SZILVESZTER 1 SILVESTER I 7 32 16 02 19 51 10 56 I ) NINCSENEK CSODÁK —■ Nézd csak, ellopták a karácsonyfát. Mondtam én, hogy nem a Télapó nyitogatja az ablakot.., Az ajándék Bütykösékről az a hír járja, hogy összeügyeskedtek már vagy félmillió koronát. Mindezt azon felül, hogy az autómárkákat úgy cserélgetik, mint más a fehérneműjét. A családfő pokolian dicsekvő. Ha belegebed, akkor Is el kell mondania, mivel gyarapodtak már megint. Sógornak, komának, közeli vagy távoli rokonnak, ismerősnek, vadidegennek. Neki egyremegy, csak dicsekedhessen. Mit mesélt a minap? Egyszem lányukat, akit egy ősbozontos, nyakigláb fiatalember boldogít, valami rendkívüli ajándékkal akarják meglepni... Bütykösné Szlovákia tucatnyi bútorüzletét bejárta, majd beleőrült az utánjárásba. Bútort akart, de nem talált kedvére valót. Mahagónit keresett — a Javából. Különlegeset. S ilyet manapság a bútoripar már nemigen gyért... Bütykösnét mármár a kétségbeesés környékezte. Felderítő útjai befejeztével holtfáradtan vetette magát az ágyba. De éjjelről éjjelre nem aludt. A mahagóni járt az eszében. Hogyne, hiszen a születésnap vészesen közeledett. Egy nyugtalan éjszaka jó ötlete támadt: felhagy a sok sok kilincseléssel, utazgatással, s egyenesen a bútorgyári főigazgatósághoz fordul a rendeléssel. Ügy is tett. ... Nyolc nap múlva a bútorgyár vezérigazgatója imigyen tájékoztatta a rendelőt: „Tisztelt Bütykös család! Mahagóni bútorunk raktáron nincs. Ilyen bútort csak kivételesen gyártunk megrendelésre. Ha legalább fél évet tudnak várni, kérésüket teljesíthetjük.“ A levelet Becskerei mérnök, vezérigazgató írta aiá, személyesen. Bütykösné a csillogó villogó vitrinben őrizte, mint valami nagyon becses történelmi ereklyét. Ha bárki lépte át a Bütykös-porta küszöbét, a levelet el kellett olvasnia, lássa, hogy á születésnapi ajándék már útban van a megrendelőhöz. Teljes egy évet vártak Bütykösék. A vezérigazgató bár késve, de elkészíttette és házhoz szállíttatta a csodás, remekbeszabott, éjsötét mahagóni bútort. Potom százezer koronáért. Ha lúd, hát legyen kövér! Igaz é? Vagy mégse...?! Mindennek van bízónyos határa — még az ajándékozásnak is.., N. Kovács István SSlzphd Fééüéies дгчмм friiiHKsaGii. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja a mezőgazdasági nagyüzemek vezetői és dolgozói részére Főszerkesztő: Bara László mérnök Helyettes tőszerkesztő: Csiba László Szerkesztőség: 815 75 Bratislava, Krlžkova Я Telefon: főszerkesztő és titkárság: 475-08, telefonközpont: 472—41. Kiadja: PRÍRODA Könyv- és Lapkiadó n. v4 815 34 Bratislava, КП2- kova 9. Nyomja: Západoslovenské tlaölame, 812 62 Bratislava Odborárske nám. 3. Terjeszti: Posta) Hírlapszolgálat. Előfizethető bármely postahivatalnál és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS Ústredná expedícia a dovoz tlaöe, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo’ nám. 8. Előfizetés! díj: egy évre 52,— KCs, fél évre 26— KCs. A szerkesztőség kéziratokat és fényképeket nem őriz meg és nem küld vissza Index: 49 838 Я lap nyilvántartási száma: FÓTI 7100 \ H. Mészáros Erzsébet Macsicza Sándor
