Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-21 / 51. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1985. december 21. 8 byjfUli a Cbdldu »Еду házban laknak mind, akikei .(Moldova György: Malom a pokol Azt mondják, hogy a mai fiata­lok ismét a nagy családok — több nemzedék — együttlakását terve­zik. De szép is lenne, gondolom, csak nem tudom elképzelni, ho­gyan. Bodrogközi és mátyusföldi utcák csendje rémlik fel előttem, az autó zajára kapukon kitekintő feketekendős fejek. Öregszülők reménykedő, mindig váró tekinté­­te: hátha a gyerekek... A gyere­kek, akiket a városnak fölnevel­tek. Tanulni, dolgozni küldték őket. Derűs, unokákkal körülvett öregségüket ők Kőműves Kelemen­­nék módjára új társadalmunk fa­laiba építették, amikor szívük szomorodván mosolyra biztatták az útra készülőket, menjél csak, mi majd megleszünk valahogy ... Megvannak, egymást vigyázón. Anyagi biztonságuk nyugalmuk, szívós szorgalmuk és a társada­lom jóvoltából nem hiányzik. De nemcsak akkor állnak a kapuba, amikor a nyugdíjjal jön a postás. Mindennap reménykedve figyelnek a kapu előtt sietőkre, hátha tőlük jön levél, üdvözlet, üzenet, hátha ők.., Kitölti napjaikat, betölti életü­ket a várakozás. És a hétközna­pokon csöndes utcákat, házakat ilyenkor, karácsonytájt fölveri az öröm, az unokák zsivalya. Kivirul­nak a máskor aggodalmas arcok, s a nagymamák előveszik a régen elkészített nagy abroszt, hiszen most nemcsak az asztal sarkára kell teríteni, megint körülülik mindannyian, mint álmukban, ré­­ges-régl elaltatott ábrándjaikban mindig... A találkozás, viszontlátás fel­felcsapó lerendezésén, lázán túl, már-már fáradtan a beszélgetés­től, halkan megjegyzik: ha mi Azokban az ínséges 'időkben igazság szerint örülnöm kellett volna neki, hogy olyan csupacsöpp vagyok. Hiszen kis ember kis karaj kenyérrel be­éri. Ve én nem erre gondoltam, hanem arra, hogy a kis ecetfából ts nagy ecet fa lett már, amelyik velem egyszerre született a há­zunk elölt, én meg még mindig nem érem föl a kilincset. Ha emiatt nagyon búnak eresz­tettem a fejemet, édesanyám min­dig az ölébe vett és megcirógatta a fejemet: — Nem tesz az semmit, lelkem gyerekem. Látod, Nevenincs ki­rálynak is Dióbél királyfi volt a legkisebb fia, mégis azé lett a ki­rályság. Olyan sokszor elmondta nekem szülém ezt a mesét, hogy még most is szóról szóra tudom. Föl is jegyzem, hátha lesz olyan bab­­szemjankó kis gyerek, aki megvi­gasztalódik rajta. „Nagy volt a bánata Nekeresd országban Nevenincs királynak. Szive facsarodott, könnye záporo­zott, öreg-béresének ahogy pa­naszkodott: ■— Se éjem, se napom, tenger a bánatom; ami szívem nyomja, ki nem találhatom. Okos ember volt az öreg-béres, mindig a kezetigyében tartotta az eszét. — Eljárt rajtam az idő — foly­tatta Nevenincs király —, de még meg is gázolt. Eltörik a kis só­tartó, öreg vagyok, sírba hajló. — Nem baj az — vigasztalta koronás gazdáját a bölcs öreg­béres — csak a lepény megma­radjon, száj majd csak akad hoz­zá. Három fia van felségednek, telik gazda a koronára. — Irósvaj, itt a baj — potyo­gott a könnye az öreg királynak. — Három csillag közül melyik a legfényesebb? Három fenyöszál közt melyik legderekabb? Három sasmadár közt melyik legsebe­sebb? — Ezért ugyan egy cseppet se rontsa magát, uram-királyom — pittyesztette el a száját az öreg­-béres, mert ez sokkal könnyebb munka, mint a lópatkolás. Örömében olyant vigyorgott a Nevenincs király, hogy mind a harminckét foga kilátszott volna, ha mind el nem hullajtottá volna. — Beszélj, szolgám; ezüstbe vá­gatlak, aranyba öntetlek, ha oko­sat mondasz. — Idáig fölséged tartott el ka­láccsal, azt szolgálom most meg az okos tanáccsal. De nem ezüst­jéért, de nem aranyáért: adom a tanácsot egy vörös krajcárért, MÖRÄ FERENC: — Jaj, nagy fát mozgatsz, lel­kem, gyerekem — motyogott a Nevenincs király •—, nincs nekem egy vörös krajcárom se. — No hát akkor azt is én adom — mondta kevélyen az öreg-béres, s kivett a szürujjából egy vörös krajcárt. — Hív szolgálatommal, sok fá­radságommal ezt mind én takarí­tottam meg. Kinek a képét látod ezen, felséges király? — A magamét látom, mintha csak a tükörbe néznék — gyö­nyörködött Nevenincs király a sa­ját képmásában. — Karika a sze­mem, szélfogó a fülem, a pisze orrom ts enyémnek ismerem. — No, ha tükör, tedd a falra. Három királyfi fiad van. szólítsd őket elő. Aranyos nyilakkal ve­gyék célba királyt képmásodat a vöröskrajcáron. Aki legjobban cél­ba talál, arra hadd a birodalmad. Az öreg-béres még fel se jár­­mozta az ökröket, már akkor a szülőházak' ajtaján', keresik' 3 „gyökereket", csehországi és ma­gyarországi gyerekek méregetik egymást a Csallóközben: ez a fiú a rokonunk?... Békében született nemzedékek keresik és találják meg egymást, hogy többek legyenek önismeret­ben, emberségben, hogy megsok­szorozva érezzék hovatartozásu­kat. És mi, akik így éljük életünket, örökös tartozásban, ingázva városi kötelességeink, lakásunk és falu­ra, „haza“ húzó érzéseink között, már csak reménykedhetünk, hogy az utánunk jövők, a fiatalok tény­leg megtalálják a módját és lehe­tőségét annak, hogy egy fedél alatt élhessenek a nemzedékek: nagyszülők, szülők és gyerekek. Talán eljön az idő, hogy nem a város, hanem a falu felé indul majd a fiatalok áradata, nem lesz „ifjú város“ és „öreg falu“, olyan lesz ez is, az is, amilyennek len­nie kell, arányosan lakják a fia­talok, mind a középkorúak, mind az öregek nemzedékei. Addig? Addig legalább ilyenkor, ünnepek idején keressük meg egy­mást,, vegyük számba nagyobb családunkat, rokonságunkat és töltsünk el néhány napot együtt, emlékezéssel és tervezgetéssel, hogy a közénk terülő távolság fe­lett átíveljen az egymással törő­dés, a szeretet összekötő hídja. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET A család hagyományos ünnepi ételeit hagy­juk meg a nagyobb vagy kisebb, de meghittebb családi étkezésekre. Vendé­geinket lepjük meg egy-egy ínyencséggel. Karácsony és szilveszter idején talán több időnk és türelmünk van a kísérletezésre. BORSODÖ Hozzávalók: 3 dl fehér­bor, 3 tojás, 3 evőkanál kristálycukor. A bort fel­forraljuk és hűlni hagyjuk. Ha túl erősnek tartjuk, (1 liter bor: 3 dl víz ará­nyában), felhígíthatjuk, s így forraljuk fel. Közben a tojást kristálycukorral hab­verővel felverjük, hozzá­öntjük a kihűlt bort és tű­zön egyenletesen addig ver­jük, amíg felfut és habos nem lesz. Melegen vagy hi­degen találjuk. FÄCÄN TEJSZÍNES KRÉMMÄRTÄSSAL Hozzávalók: 2 fiatal fá cán, 15 dkg vaj, 4 dl tej szín, 1 dl konyak, fél cit rom, só, bors, liszt, petre zselyem zöldje, 1 vörös hagyma. A megtisztított fá cánokat kívülbelül besóz zuk, belsejükbe petrezse lyemzöldet teszünk Olvasz tott vajjal leöntve, négyfelé vágott hagymával, többszö­ri locsolás mellett puhára, pirosra sütjük. A fácánokat kivesszük, a tepsit felönt­jük a konyakkal, a tejszín­nel és jól összeforraljuk, majd pici liszttel megper­getjük, ha kell, diónyí vaj­jal elkeverjük. Ha nem elég sima, átszűrjük. Utápaíze­­sítjük, citromlevet csava­runk bele. Tálaláskor az Vendégvárás - vendégjárás ízlésesen felszeletelt fácán­ra öntjük a mártást. Párolt rizst vagy burgonyapürét adhatunk mellé. GESZTENYÉS TÖLTÖTT KARA) Hozzávalók: 1 kg sovány karaj, 30 dkg gesztenye, 2 tojás, 1 zsemle, só, szere­csendió. A sovány karajt vékonyra kiterítjük (óvato­san vágjuk fel) és kicsit kiverjük. A megfőtt, meg­tisztított gesztenyét húsda­rálón ledaráljuk, a két to­jással és az áztatott zsem­lével elkeverjük. Kevés só­val, reszelt szerecsendióval fűszerezzük. A tölteléket rá­kenjük á kiterített karajra, feltekerjük, átkötözzük és megsütjük. Sütés közben sós tejszínnel, zsírral vagy sör­rel többször megkenjük. Hi­degen szeleteljük fel. Tálal­hatjuk salátákkal, hidegen, de fölmelegítve is, burgo­nyapüré és birskompót illik hozzá. SAJTGOLYÖK Húsz deka krémsajtba be­lekeverünk egy két gerezd összetört fokhagymát, fi­nomra vágott zöldpetre­zselymet. Megborsozzuk, szerecsendióval fűszerezzük és kis golyócskákat formá­lunk belőle. Alacsony poha­rakba állított sósrudacskák­ra tűzdelve kínáljuk. „Csú­szik“ rá a szilveszteri ital. TÖLTÖTT GOMBAFEJEK Egyforma csiperkefejeket teletömködünk juhtűrSval, és fogpiszkálóval rátűzünk egy darabka füstölt szalon­lát. Tepsibe téve 10—15 perc alatt átsütjük. Finom egyharapásl LÄNGOLÖ ALMA A meghámozott almák magházát kivájjuk, az al­mákat vékonyra felszeletel­jük és tűzálló tálba tesz­­sziik, rámorzsolunk egy da­rabka vajat, meghintjük cu­korral és sütőben puhára sütjük. (Nagyon gyorsan megsül!) Ha sárgulni kezd, kivesszük, leöntjük rummal, meggyújtjuk és azonnal tá­laljuk. Tejszínhabot és pis­kótát adhatunk mellé. KÓKUSZOS TEKERCS Hozzávalók: 15 dkg kó­­kuszreszelék, 10 dkg por­cukor, 1 tojásfehérje, 1 evő­kanál rum. A gyúródeszkát vagy zsírpapírt megszórjuk porcukorral és ráborítjuk a kókuszreszelékből, porcu­korból és tojásfehérjéből az 1 evőkanál rummal össze­kevert, jól eldolgozott masz­­szát. Fél íujjnyt vastagra ki­nyújtjuk, megkenjük savany­­kás gyümölcsízzel és egy hosszú pengéjű kés, vagy éppen a zsírpapír segítsé­gével feltekerjük. Vigyázva göngyölítsük, mert könnyen töredezik. Meleg helyen szikkadni hagyjuk, majd éles késsel vékony karikák­ra vágjuk. falra volt Szögezve a vörös kraj­cár. A másik falat a három király­fi támogatta. Tegez a vállukon, számszeríj kezükben, kérdés a szemükben: mire kell célozni? — Cél az én ábrázatom, koro­nám a jutalom — hirdette ki Ne­venincs király. —■ Egyet tapsolok a legnagyobb fiamnak, kettőt tap­solok a középső fiamnak, hármat tapsolok legkisebb fiamnak. Egyet tapsolt Nevenincs király, Előállt erre Nyakigláb királyfi, sas volt a szeme, acél a keze. — Ha a bal füledbe bele talá­lok én, az enyém lesz akkor ko­rona és lepény. De bizony úgy fúródott bele a krajcáron a képmás bal fülébe a nyíl, hogy Nevenincs az igazi bal füléhez kapott oda. — Hej, mákos-bélés, ez a szem az éles! Kettőt tapsolt király őfelsége, elő is állott rá Telessük királyfi. Borotva a szeme, villám volt a keze. — Nyilam a jobb füledbe, koro­nád a fejembe. De olyant csendült az a nyíl a képmás jobb fülébe, hogy az igazi füle is csengett bele a királynak. — Malackörmös bableves, ez a kéz ám a sebes. Hármat tapsolt a Nevenincs ki­rály, előállott erre Dióbél királyfi. Didergett szegényke, reszketett a keze, teleszaladt könnyel lenvi­­rágszín szeme. — Apám és királyom, életem­­-halálom kezedbe ajánlom; de én inkább mindjárt beszegődöm kis­béresnek, minthogy a nyilammal a te képmásodat összelövöldözzem. Nevenincs király a szemét tö­­rölgette, Dióbél királyfit szivére ölelte. — Tiéd a futatom, mert te fegy­ver nélkül is a szívembe találtál. Hajdúk és vitézek! Hamar szalad­jatok: legkisebb fiamnak koronát hozzatok. Vállára palástot, sely­met tultpántost, a markába pedig libazsíros lángostl Ezen aztán szülém is nevetett, meg én is, ámbár biz én az egész királyságomat odaadtam volna a lángosért. Dénes Gy5rgjr egyik verséből idézünk; X ot jók l Keskeny locaszerÜ így Vízimadár T Dán. sziget T4 T Azonos betűk íí évelő Hidrogén, nitrogén Város Bel­giumban Rejtvény, 1.réea к Ugyan Rejtvény, 2.rész Rejtvény, 3-rész 1 fű ....T'T? <0 n (0 Sí* Cl Határozói rag Kihel-t futómadár Szsvjet repülőgép­típus - Melyik helyen? \ f i Vegyi elem élet Magyar festő Folyó a Szovjet­unióban к azonos * betűk Okból eredS A bárium jele Indulat­szo Kelet Műanyag v Magyar királyok bites Hajt kűzepв i.v. Még nem megokolt Zérus tárgyrag Rejtvény. 4.róna Kálium. ígiteat ■Ш m ■ •ti dog Tantál iievetée 0k m János Becézett női uéj ľijteffiea /ek.h./• к Magyar kritikus Kicsinyítő «:épzö Kői név Az. eled földműves Síképzelés Darab« i“Sv. Ritka női név Kötszer Kevert len Víznek szilárd tömege Nme Vitamin Slemér Személyes névmás Relé azono$ hangzói Gége azonos hangzói > Lh í’szaki férfinév i MEGFEJTÉS — NYERTESEK! A A lapunk 49. számában közölt keres ztrejt”ény helyes megfejtése: „Hívlak vetésre takarónak, Játékainkhoz hőgolyónak. Érkezésed a kamasz várja“ 'Nyertesek: Farkas Éva, Fülek (Fiľakovo), Steiner Márta, Komárom (Komárno), Kosztra Ärpádné, Balázsfa (Blažov). már nem leszünk, ti már meg sem ismeritek egymást. Csak addig tart össze a család, amíg mi ösz­­szetartjuk. És konok következe­tességgel újra meg újra előszedik a megsárgult, régi képeket, elma­gyarázzák ki kinek a lánya, nén­­je, sógora és ángya. Szíves szó­val a többi rokon meglátogatására Is ráveszik az „ugyan, hiszen alig ismerem“-mel védekező másféle, ridegebb, „városi“ szokásúvá vált fiatalokat. A legkisebbek csodálkozva, de örömmel egyeznek bele, és men­nek, ismerkednek, érdeklődnek. Mert jó, hogy annyi rokona van az embernek. Ki mérnök, ki busz­sofőr, és lassan megtanulják azt is, ki kinek az egyenes vagy ol­dalági rokona, és hogy ki hová került, és miért. Családok a történelemben —> történelem a családokban ... Csak figyelmesen kell szemlélni, tanul­mányozni. Egyétlen korban sem változott meg olyan rövid idő alatt annyira a családok élete, mint a felszabadulásunk utáni negyven évben. Falvak indultak el az ország másik végére városokat, gyárakat építeni, fiúk és lányok találtak otthont idegen, távoli tá­jakon és falunyi emberek kerül­tek új hazába. Sokáig hittük, mesz­­szire szakadt első nemzedéki roko­naink élete végéig tartjuk csak számon egymást. Hogy ha nem lesznek már a „öregek“, nem indul el senki Tolnából, Baranyából, hogy nagyszülei rokonait fölke­resse, s nem látogat senki Ostra­­vába, Prága mellé, hogy sosem látott unokatestvéreivel találkoz­zék. A borúlátó jövendölésekre rá­cáfolt az élet. Tény, hogy harma­dik generációk kopogtatnak a vén

Next

/
Oldalképek
Tartalom