Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-23 / 47. szám

ugyanakkor a nehéz gépek használata következtében az alsé talajrétegek tömörebbekké váltak. Ezeket a változásokat megfelelően át kell vetíteni a cukorrépa termesztési technológiájába. Az Igényes technológiai folyamat megtartása szorosan összefügg a vetőmaggal, a peszticidekkel, a gépekkel, a tanácsadó szolgálattal és a szervező munka színvonalával.

A TERMELÉSFEJLESZTÉS ALAPVETŐ IRÁNYZATAI ÉS FORRÁSAI

A többi ágazathoz hasonlóan, a cukorrépa-termesztésben is a tudományos műszaki ismeretek hasznosítása jelenti a belterjesítés egyre döntőbb forrását. A termesztés jövőjét jelenleg elsősorban a több mint 10 tonna finomított cukrot nyújtó, egycsírájú eukorrépafajták jelentik, amelyek ellenállóak a betegségekkel szemben és megfelelnek a gépi betakarítás követelményeinek. A nemesitől gyakorlatnak jelenleg 7 egycsírájú, különböző haszonlrányú cukorrépafajta áll rendelkezésére: Arimona, Imona, Domona, Ramona, Polyna, Slovhilla, Semona. A hazai egycsírájú fajták termesztése 1985-ben meghaladta a vetésterület 50 százalékát, és a kínálat ezekből a fajtákból a következő két évben teljes mértékben fedezni fogja a szükségletet. Ugyanakkor továbbra is rendelkezésre áll a bevált, többcsírájú Dobrovicei A fajta.

A hazai fajták terméshozama és technológiai minősége hazánk cukorrépa-termesztésének jelenlegi színvonalán eléri a külföldi fajták paramétereit. A Domona cnkorrépafajta az ausztriai Tulini Cukorgyárban végzett nemzetközi fajtakísérletek keretében a gyökérliozamban elért 105 százalékos, illetve a finomított cukor termelésében elért 102 százalékos eredménnyel túlszárnyalta a többi fajtát. A vetőmagtermelő vállalatok kiváló vetőmagot szállítanak termelőinknek, mind biológiai (kelési százalék, egycsírájúság, kelés! energia), mind műszaki (osztályozottság, csávázás, vethetőség) szempontból, de ki kell dolgozni a szaporítás olyan technológiáját, amely biztosítja a több mint 90 százalékos csírázóképességet.

A szerény feldolgozóipari kapacitás és a feldolgozás nagy energiaszükséglete jelzi, hogy népgazdasági szempontból számunkra sokkal előnyösebb a cukorrépa minőségének (cukortartalmának) javítása, mint a gyökérhozam növelése. A cukortartalom 15 százalék körül stagnál. Általános nézet, hogy a nagy répahozam összefügg a gyengébb minőséggel. Ez helytelen nézet. A belterjesítő tényezők — a nitrogéntrágyázás kivételével — kedvezően befolyásolják a terméshozamot és a minőséget is. Nitrogéntrágyázáskor ezért nagyon gondosan kell megválasztani a legoptimálisabb adagot, nehogy a terméshozam befolyásolása a minőség rovására menjen. A gyakorlatban a túltrágyázás terjedt el. A szokványos hektáronkénti 160—180 kg-os nitrogénadagok magasan meghaladják a 60—90 kg-ban megállapított optimális mennyiséget.

KORSZERŰ TERMESZTÉSI TECHNOLÓGIÁK

Már említettük, hogy a cukorrépa termesztés kézimunkaszükséglete az utóbbi húsz évben az eredetinek egytizedére — hektáronként 70—100 órára — csökkent. Még ez a szükséglet is magas. A jövőben a cukorrépát túlsúlyban kézimunka-ráfordítás nélkül akarjuk termeszteni, az eevesírájú magot a megf el lei) 16—21 ernes tőtávolságra akarjuk vetni. A hiányos növényzet kiküszöbölésének egyedüli helyes útja az agrotechnika javítása. A cukorrépa kelés! százalékát a jelenlegi 40 százalékról 60—70 százalékosra növelhetjük és biztos termést várhatunk akkor Is, ha a magvakat nagyobb tőtávolságra vetjük. Ezt bizonyítják más európai államok tapasztalatai, ahol a kézimunka-ráfordítást már 10—15 évvel ezelőtt a minimumra csökkentették. Az Oseva és a Semčicei Cukorrépa-termesztési Kutatóintézet 1981-től bevezette a hektáronként 43 őrá kézimunkát Igénylő termesztési technológiát. Ezt a technológiát 1983-ban 30 ezer hektáron alkalmazták, és a terméshozam

5,7 tonnával növekedett hektáronként.

A vetés — a vetési távolság — a termelési technológia alapját képezi ugyan, de nem a kezdetét, A vetési távolság és a vetőmag megválasztásával reagálunk a talajművelés és a trágyázás minőségére, a talaj termőerejére, elgyomosodásának mértékére stb. Ugyanakkor előre meghatározzuk a kézimunka- és vegyszerszükségletet és más gazdasági szemponkat.

ALAPVETŐ AGROTECHNIKA — A CUKORRÉPA BESOROLÁSA A VETÉSFORGÓBA, ŐSZI TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS, SZERVES TRÁGYÁZÁS

A répatermesztési vetésforgóban rendkívüli jelentősége van annak, bogy ugyanazon a földterületen 3 éves időközökben termelünk cukorrépát. Ennek az időszaknak a leszűkítése maga után vonja a talaj túlterhelését és fokozza a veszélyes kártevők elszaporodását. További fontos követelmény, hogy a répatermesztési vetésforgókban a lucernatermesztés összpontosításának mértékét a cukorrépa összpontosításának színvonalára növeljük. így a talajt nagy mennyiségű szerves anyaggal dúsítjuk, s megelőzzük az altalaj tömörődését. A lucerna gazdag és mélyrenvűló gyökérzete számtalan helyen áthatol az alsó talajrétegeken és elbomlása után sűrű, függőleges csatornahálózatot hagy maga után.

A cukorrépa mélyen gyökerező növény. Ha a talajszelvényben nem ütközik akadályokba, gyökerei júliusban már több mint egyméteres mélységbe nyúlnak. A túlságosan tömör talajokon ezért az altalajt 35—45 cm mélyen kell fellazítani. Gyakori hiba, hogy az őszi munkákat nedves talajon végzik. Ha a talaj nedvességtartalma meghaladja a 30 százalékot, a szántás és a talajlazítás elveszti lazító hatását s rontja a talaj szerkezetét. Az őszi talajművelés fontos része az osztóbarázdák megszántása és a felszín durva elmunkálása. Ez lehetővé teszi a sekély tavaszi művelést és a kelési százalékot körülbelül 10 százalékkal növeli.

TAVASZI TALAJMÜVELÉS ÉS VETÉS A tavaszt talajmüvelés feladatát röviden így jellemezhetjük:

• 3—4 cm-es mélységben magágyat készít, amely határt képez a vízzel telített talajréteg és a téli nedvesség elpárolgását gátló, fellazított talajréteg között;

0 elegyengeti a talaj felszínét és megteremti az egyenes sorok kialakításának, az ápolási munkálatok növénykárosftás nélküli elvégzésének, valamint a betakarítógépek pontos irányításának feltételeit;

• lehetővé teszi a korai vetést, amit a gabonafélékkel egyidejűleg vagy közvetlenül azután lehet elvégezni;

• óvni kell a szántás és fagyok hatására kialakult talajszerkezetet;

0 el kell pusztítani a korán kelő gyomnövényeket.

Nagyon elterjedt és helytelen a kultivátorokkal 9—12 cm mélyen végzett talajporhanyítás, amit általában az egyenlőtlen felületű talaj és a keréknyomok sokasága kényszerít ki. Másutt szándékosan végzik el, mivel még nem halt ki az a téves elképzelés, amely szerint a cukorrépa igényli a mély porhanyítást. A helyes eljárást a boronákkal vagy kombinátorokkal 5—6 cm mélyen végzett sekély porhanyítás jelenti. A tavaszi talajművelés természetes előfeltétele a lánctalpas traktorok használata és a repülőgépről végzett trágyázás. A helyesen összeállított és idejekorán alkalmazott gépsorokban nem kapnak helyet sima és nehéz hengerek. Ez az elv vetés előtt és után is érvényes. A hengerek porhanyítják a talajfelszínt és növelik a talajkéreg eső utáni kialakulásának veszélyét. Ha mégis szükséges ilyen hengereket alkalmazni, akkor valószínű, hogy mélyen porhanyítottuk és kiszárítottuk a talajt. A hengerek használata a későbbi vetések Idején (április végén, májusban) is kényszermegoldást jelent, mert ilyenkor a talaj párolgás útján jelentős mennyiségű nedvességet veszít.

A talajművelés után azonnal vetni kell. Már néhány órai késés is nehezebbé teszi a magágy megfelelő rétegben történő kialakítását. A talaj előkészítése és a vetés ugyanazon munkafolyamatba tartozik. A teljesítményeket össze keli hangolni. hogy a gépek ne álljanak tétlenül és az előkészített talaj se száradjon ki. A vetési mélységet 2—3 cm re állítjuk be, csak szélsőségesen száraz feltételek esetén vessünk 4 cm mélyre.

A KÁROS TÉNYEZŐK ELLENI VÉDEKEZÉS

Az új termesztési technológiák terjedését korlátozó tényezők között — a vetőmag minőségén kívül — leggyakrabban a peszticldek hiányát emlegetjük. A kézi munka nélküli termesztés esetében valóban biztosítani kell, hogy a növényzetet ismételt vegyszeres gyomirtással, valamint a kártevők pusztításával védeni tudjuk. Gond. hogy a peszticldek vásárlására fordítható devizaforrás korlátozott és a devizaeszközöket nem lehet tartalék kialakításával lekötni. De az Is kérdés, vajon ésszerűen használjuk-e fel a peszticideket? A speciális gyomirtók alkalmazásakor előnyben részesítjük-e azokat a területeket, ahol a magot a végleges tőtávolságra vetettük? A kártevők elszaporodásának okát vajon nem a vetésforgóban elkövetett hibákban kell keresnünk?

A kézi munka nélküli cukorrépa-termesztési technológiát nem lehet 2—3-szorí vegyszeres gyomirtás nélkül megvalósítani. Rendszerint egy kelés előtti és egy-két kelés utáni permetezésről van szó. A lermőterületnak csupán 10—15 százalékán alkalmazunk takarékos sávos permetezést, pedig a meglévő adapterek kétszer akkora teljesítményre is képesek. Ä takarékos gyomlrtószer-használatnak ez a legjárhatóbb útja.

NÖVÉNYÁPOLÁS

Az utóbbi években egyre gyakoribb a gyökérfekély előfordulása. Ez a betegség szorosan összefügg a talaj felső rétegének fizikai állapotával, a talajkéreg előfordulásával. A talaj vetés előtti finom eldolgozásával és a sima hengerekkel végzett tömörítéssel gyakran magunk teremtjük meg a talajkéreg kialakulásának feltételeit. Hasonló káros hatása van a talaj Jelszfni rétegébe juttatott nagyobb káliumadagnak is. A tala’kéreg megbontása nem egyszerű feladat, mivel gyorsan el kell végezni és ehhez mindeddig nem volt megfelelő munkaeszközünk. Ma a Hustopeőel Gép- és Traktórállomás gyárt erre a célra gyűrűs hengereket.

A sarabolás gyomirtó jelentősége a vegyszeres gyomirtás következtében egyre csökken, viszont a sarabolással elért talatlazftás meggyorsítja a nitrogén lebomlását és a cukorréDa fejlődésének ütemét. Néhol forgőkapás gépekkel dolgoznak.

Ez helytelen, mivel a többszöri forgőkapás művelés következtében a finom talajszerkezet porossá válik és hajlamos lesz az összefolyásra. Az önjáró eszközhordozó gépek használata a Л sarabológépek munkateljesítményének növeléséhez és a sara- f bolás minőségének javulásához vezetett. A jlčíni Agrozet által

gyártott eszközhordozón (NUCS) kívül beváltak a 6-OCS répafejező motoregységén alapuló gépek is.

Váratlanul rövid időn belül sikerült megfelelő mennyiségű egycsírájú cukorrépa-vetőmagot biztosítunk, ami ismét időszerűvé tette a hatékonyabb hasznosítást. A cukorrépa 16—21 cm-es tőtávolságra való vetéséhez egyelőre csupán a termőterület 10—20 százalékán sikerült megteremteni az agrotechnikai feltételeket. Másutt kénytelenek vagyunk 9—12 cm-es tőtávolságra vetni és később egyelni. Az egycsírájú vetőmag használata esetén szükségtelen az ikernövények eltávolítása, így a kétkezi munkánál sokkal nagyobb munkatermelékenységgel jár az egyelőgépek használata.

A TENYÉSZIDÖ HOSSZA ÉS A BETAKARÍTÁS

Hatékony tenyészldő alatt.a keléstől a betakarításig terjedő Időszakot értjük, ami nálunk jelenleg 155—160 napig tart. A tenyászidő meghosszabbításával a terméshozam növelhető, a minőség javítható. Ehhez korábbi és gyorsabb vetés, valamint — zömmel — későbbi betakarítás kell. A korai betakarítást részben a cukorgyárak alacsony kapacitása követeli meg'. Ilyen körülmények között jobb népgazdasági eredményeket érhetnénk el, ha fokozatosan csupán olyan mennyiséget takarítanánk be, amennyi a cukorgyárak működését biztosítja.

A cukorrépa betakarításakor többféle gépsor is rendelkezésre áll:

0 háromsoros fejező és kiszántó;

• hatsoros 6-OCS vagy SC-031 fejező és KS-6 kiszántó;

0 KR-6 homlokrakodó vagy Multo-6 rakodó;

Ck hatsoros Korag fejező és kiszántó;

0 módosított működőelemű KS-6 répafejező.

Ezeken az alapvető lehetőségeken kívül egész sor további, kevésbé ismert megoldás is kínálkozik. A Mezőgazdasági és Erdőgazdasági Állami Gépkísérleti Intézet kísérletei alapján a lehetőségek ismét bővülnek. Persze, már ma is elmondhatjuk. hogy:

0 a leveles répafej takarmányozási célokra való betakarításánál egyértelműen a jlčíni Agrozet által gyártott répafejező gépeket részesítjük előnyben;

0 feltétlenül gondoskodnunk kell hozzávetőlegesen 1400 KS-6 kiszántő kihasználásáról. A Herriau és Kleine típusú működőelemek alkalmazásával sikeresen módosítottuk a KS-6 répakombájnokat;

0 répatermesztési körzeteink különböző talajfeltételei számira a gépeket fetlétlenül különböző típusú kiszántó testekkel kell ellátni.

A BURGONYA TERMÉSHOZAMÁNAK NÖVELÉSE ÉS MINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSA

A burgonya a fontos gazdasági növények egyik». Könnyű emészthetősége, értékes fehérjetartalma miatt elsősorban az emberi táplálkozásban játszik fontos szerepet, de fontos ipari nyersanyag is (keményítő és párlat, szesz stb. készül belőle). Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy kedvezően kiegészíti a gazdasági állatok takarmányadagját.

4 burgonya hozamainak állandóságát, nagyságát és minőségét elsősorban az Ultetőburgonya értéke, előkészítése és fajtéia. az agrotechnikai műveletek minősége és koraisága, valanrnt a növényzet tápanyagellátásának és védelmének színvonala befolyásolja. A burgonya minőségét és a veszteségek nagyságát nagymértékben befolyásolja a betfítarítás előkészítése és lefolyása, a betakarítás utáni kezelés, a szállítás és a tárolás.

4z utóbbi időben sok jogos bfráiat hangzott el a burgonya jn'-iő-égét illetően. Ezzel a ténnyel a CSKP KB 11. ülése és az efpz ek X. országos kongresszusa is foglalkozott. A CSKP KB ülé-én többek között megállapították :

''atározottan nem válik a burgonyatermesztők becsületére a terméshozamok hosszú ideig tartó pangása és a burgonya gvenge minősége. Különösen égető problémát jelent a minőség javítása. A fogyasztók jogos panaszait nem lehet a végtelenségig mellőzni. Feltétlenül a helyzet okaival kell foglalkozni és nem annak következményeivel. Ez megköveteli a kutató- és nemesítő munka, a növényvédelem, a betakarítás, a betakarítás utáni kezelés és tárolás javítását Hasznosítani kell a legjobb termelők tapasztalatait. Ugyanakkor meg kell oldani a termés hatékony értékesítését, ami elsősorban a rendkívüli terméshozamok éveiben jelent problémát .Bővíteni kell a burgonya ipari feldolgozása útján gyártott félkész és készételek választékát. Egész sor mezőgazdasági vállalat tapasztalatai bizonyítják, hogy a feldolgozó vállalatokkal és a kereskedelemmel együttműködve, ez a kérdés is sikeresen megoldható.“

Bíráióan értékelték a helyzetet az efsz-ek X. kongresszusán is:

..4 burgonyatermesztés határozott intézkedéseket követel, mivel messze lemaradtunk az európai átlagtól... A CSSZSZK- ban elért hektárhozamok színvonala a többi burgonyatermelő országéhoz viszonyítva alacsony. Eddig a legnagyobb átlaghozamot (19,3 t) 1984-ben értük el, de még ez Is csak kéthnrma-3dát adja a többi országban elért eredményeknek. A terméshozam növelésén kívül sürgősen és jelentős mértékben javítani kell a burgonya minőségén is.“

A BURGONYA MINŐSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ LEGFONTOSABB TÉNYEZŐK

Csehszlovákiában az 1981—84-es években 195 ezer hektáron termesztettünk burgonyát (20 évvel ezelőtt 503 ezer ha). Ebben az időszakban az átlagos hektárhozam 18,6 tonna volt (a CSSZK-ban 19,9 t, az SZSZK ban 15,9 t). Húsz évvel ezelőtt 1 hektáron 12,2 t burgonya termettt.

A burgonya gumója rendkívül érzékeny á durva bánásmóddal szemben, amely a gumók károsodásának és az ebből következő betegségeknek és tárolási veszteségeknek a legfőbb okozója. Az alapvető élelmiszerek közül a burgonya az egyedüli, amely olyan formában kerül a fogyasztóhoz, ahogyan a mezőgazdasági dolgozók megtermelték, s a felvásárló-, valamint a kereskedelmi vállalatok megőrizték. A burgonyát az időjárás alakulása sokkai nagyobb mértékben befolyásolja, mint a többi gazdasági növényt, ugyanakkor a termesztése költséges és rendkívül munkaigényes. Például egy hektár búza termelési költsége 6 ezer 500 Kčs körüli és 21 óra kézimunka-ráfordítást igényel, ugyanakkor a burgonya termelési költségei elérik a 23 ezer 400 Kčs-t, és 308 óra a kézimunka ráfordítás.

A fogyasztókhoz kerülő burgonya rossz minőségének több oka van. Legkomolyabb hibának a gumó gépi károsítását tekintjük (ez nyit kaput a tárolóházi fertőző betegségek számára). Ennek oka a nem megfelelő betakarítógépek használata és a betakarítás utáni rossz kezelés. A burgonyát nem védjük megfelelően a burgonyavész ellen, és még nem fejeztük be a mezőgazdasági vállalatok szakosítását sem.

A burgonya minőségét úgy kell értelmezni, mint a minőségi jegyek összességét. Más a minőségi követelmény az asztali burgonyával szemben, amely közvetlenül a fogyasztóhoz kerül, mint a fogyasztási burgonyával szemben, amelyet félkész vagy készételek gyártására használnak.

A burgonya minősége a betakarítás4 idején minden évben különböző. A minőség elsősorban az éghajlati viszonyoktól^ továbbá az alkalmazott termesztési technológiától, valamint a gépi betakarítással kapcsolatos károsodás mértékének nagyságától függ.

A burgonya minőségét a leszállítás idején a felsorolt tényezőkön kívül még a következő körülmények is befolyásolják: 0 a burgonyagumó mechanikai károsodásának nagysága a betakarítás utáni kezelés és a raktározás folyamán;

0 a betakarítás és az osztályozás közötti időszak tartama;

0 a burgonya tárolási módja;

0 a tárolóházi betegségek elleni védelem módja és hatékony-* sága;

0 a raktárakból történő elszállítás módja és ideje;

0 a burgonya fajtajelleg szerinti forgalmazása (őszi, léli és tavaszi fogyasztásra).

AZ ASZTALI ÉS FOGYASZTÁSI BURGONYA TERMESZTÉSÉNEK JELLEMZÉSE A nagyon korai burgonya minőségét a gumók mechanikai károsodása éppen qlyan kedvezőtlenül befolyásolhatja, mint az érzékeny, éretlen héj ledörzsölése vagy a betakarítás és a felhasználás közötti, viszonylag hosszú Időszak. A helyzet javítása érdekében intézkedtünk a megfelelő előcsíréztatók fokozatos kiépítéséről, az előcsíráztatott burgonya ültetésére alkalmas gépekről gépiparunk gondoskodik, egysoros betakarítógépeket pedig az NDK-ből vásárolunk.

KÖZVETLEN FOGYASZTÁSRA TERMELT, ASZTALI BURGONYA’ Ezen a szakaszon ’ vannak a legnagyobb problémák, melyeknek okát többek között a mezőgazdasági vállalatok elégtelen szakosításában látjuk. Ebből következik az a tény. hogy az asztali burgonya jelentős hányada az ültetőburgonya-termesztés melléktermékeként kerül piacra, és ipari feldolgozásra szánt burgonyafajtákat is forgalomba hoznak. A megoldást a szakosítás befejezésétől várjuk, ami elejét venné annak, hogy a burgonyatermesztő körzetek mezőgazdasági vállalatai az ültető- és az asztali burgonya termesztését szabadon kombinálják.

Az asztali és a fogyasztási burgonya termesztésének összpontosítása megköveteli a tökéletesebb gépesítést és a nagyobb tárolási kapacitásokat. A tárolók építésének Üteme nincs összhangban a termesztés összpontosításának ütemével, s a tárolók hiánya lehetetlenné tette, hogy a betakarított termést megfelelően raktározzuk. Ez arrra kényszerítette a mezőgazdasági vállalatokat, hogy az asztali burgonyát a betarítás után azonnal osztályozzák és elszállítsák, ami nagymértékű mechanikai károsodáshoz vezetett .

A TERMŐTERÜLET KIVÁLASZTÁSA A burgonya termőterületét jelenleg többnyire csak a gépesítés szempontjából választják ki. A szakosított vállalatokban célszerű speciális burgonya-vetésforgót kidolgozni, amelyben a burgonya részaránya 18—25 százalékos. Ebből a vetésforgóból ki kell zárni a lejtős (6—8 fokon felül) és köves parcel-1 Iákat.

SZERVES ÉS MŰTRÁGYÁZÁS

A szükséges mütrágyamennyiség (NPK) rendelkezésre áll, javulásra a talaj kémhatását befolyásoló meszezés területén van szükség. A mészhlány a többi tápanyag elégtelen hasznosulásában mutatkozik meg. A nltrogén-töltrágyázás a tenyész-