Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-23 / 47. szám
8 SZABAD FötDMCVES 1985. november 23, Kialudt a villany! Elsötétült a tévé képernyője, elnémult a rádió. A család bosszankodva tapogatózott, kapkodott. majd valaki megtalálta a gyertyát. Fellobbant a lélegzetnyi fény. Szinte zavartan néztek egymásra. Hallgattak. Vártak. Az ilyen áramszünet nem szokott tíz-tizenöt percnél tovább tartani. Mit lehet ilyen félhomályban csinálni? Az apa — mint az idegfeszültség pillanataiban mindig — rágyújtott egy cigarettára. Az anya óvatosan letette a kézimunkát, kamaszgyerek lefejtette fejéről a magnó fülhallgatóit, érdeklődéssel vizsgálgatni kezdte a gyertyáról csöpögő faggyút. A nagylány még mindig a könyvet szorongatta. Csak a nagyapa ült derűs elégedettséggel, mintha most ébredt volna fel. Aztán az asztal közepére tett egy skatulya gyufát. Játsszunk! Nézett rájuk huncut szemmel és rakosgatni kezdte a gyufaszálakat. Húsz perc sem kellett hozzá, kacagás és kedélyes beszélgetés Iibegtette a fogyó gyertya lángját. Azt vették észre, hogy e kis fénykörbe gyűlten — hosszú távoliét után — újra találkoztak. Emlékezés és tervezés, a nap eseményei, a fiú hallgatagságának oka, a mostanáig titkolt fájás anya derekában, valahogy mindenről tudtak most szólni. E- gyikük sem sietett, senki sem kapta el szórakozottan a másikról a szemét, hogy a tévét bámulja, hogy a könyvébe meneküljön. A- mikor jó egy óra múltán kigyulladt a villany, a nagylány sóhajtott fel: de kár! Olyan jó volt beszélgetni ... Bizony, szakemberek verik félre a harangot, figyelmeztetnek, hogy jó lesz vigyázni, mert ha így megy tovább, leszokunk a beszélgetésről. Munkahelyünkön kijelentünk, bejelentünk, tárgyalunk, utasítunk, kérünk, kérvényezünk. Odahaza — nos, odahaza bekapcsoljuk a magnót, a rádiót, a tévét, és hallgatjuk, és nézzük. Szomszéd jön, vagy vendég? Még akkor sem halkitjuk le a rádiót, mi érdekeset mondhat ismerősünk, mi érdekesebbet, mint a rádió? ... Névnapi, születésnapi vagy disznótoros vacsora? Csak addig szórakozik a társaság, amíg el nem kezdődik a tévében a nélkülözhetetlen krimi... És hiába kezd bele valamelyik elszánt rokon vagy barát akármilyen mulatságos vagy érdekes históriába, nem figyel rá senki: minden szem a tévére me-Áramkörök red ... Aki bírja türelemmel és frissességgel, kivárja a műsor vé gét. Akkor aztán jut még egy-két óra anekdotázásra, dalolásra, mesélésre. De egyre kevesebb. És egyre kevesebb helyen. Mi is a beszélgetés? Gondolataink, érzéseink, véleményünk valamiről. Emlékeinkről, élményeinkről, valakiről, akár egy régi vacsoráról, akár egy könyvről. Emberi helytállásról, szenvedésről, családi eseményről vagy munkáról. Előző éjszakai álmunkról, gyermekünk álmodozásáról, a holnapi napról, az időjárásról, nagypapa katonakoráról. Illemtankönyvek. polgári nevelési „kódexek“ külön fejezetben tárgyalják a „társalgást“, ami mindig az adott társaság érdeklődésének, igényeinek legjobban megfelelő téma felvetése, hozzáértő, de nem túl szenvedélyes, nem túl személyes, mindenki által helyeselhető megközelítését ajánlja mint a jólneveltség betartandó szabályát. Nem erről a csevegésről van szó, ez csak ál-beszélgetés, hogy ne álljon be csönd az alkalomszerűen összeterelődött emberek csoportjában. Ha csak ez tart életben ugyegy baráti társaságot, üres szalmacséplés a köztük töltött idő: a vacsora, kártyaparti, gardenparti. Semleges szószaporítás az időjárásról, a kocsikról, a kutyákról, viccek és sztorik csereberéje. Pótszere ez az őszinteségnek. a véleményalkotásnak, a gondolkodásnak, a kimondandók és kimondottak, az érzések és az érzelmek vállalásainak családunk-A manók születése Egyik este nagymama ismét mesélni kezdett a petróleumlámpa lényénél. Mi, unokák a dunna alá búivá hallgattuk. — Tudjátok-e, hogyan szüleinek a manók? — kérdezte, de nem várt rá választ. Mit is jelelhettünk volna? — A manók — folytatta a nagymama — gonoszak vagy jók, fiútörpék egytől egyig. Lánymanóról én méq nem hallottam. Egyszer egy nyárt hajnalon gombát szedtem az erdőben. Amint a bokrok között hajlongtam, furcsa, halk pattogás ütötte meg a fülemet. Nem madárhang, nem bogárzümmögés, nem is gallyroppanás volt. Lehajoltam, s meglepetve láttam a bokrok alján a gömbölyű magocskákat, amelyek egymás után, mintha valaki kalapáccsal verne rájuk, sorra szétpattannak. Belsejükből pici manócskák gurultak ki. Kis hegyes szakálluk volt, csúcsos sapkájuk, és piros bársonyruha is volt rajtuk. Mindjárt beszélni kezdtek egymással, de olyan gyorsan, hogy semmit sem értettem belőle. Ami még csodálatosabb volt, percek alatt centimétereket nőttek. Mikor olyat nagyok lettek, mint a hüvelykujjam, elosontam onnan, nehogy meglássanak. S egy kis idő múlva, amikor a manócskák akkorák lettek, mint a fél karom, szétszaladtak a bokorból a szélrózsa minden irányába... Csak azt sajnálom — sóhajtott fel nagymama hogy nem néztem meg, milyen magból születtek. Akkor kerestem volna egyet nektek, s most lenne egy igazi kis manócskánk. Hogy nem lett, azt mi, unokák sajnáltuk a legjobban. ban, baráti körünkben, rokonságunkban — helyünk vállalásának. Az igazi beszélgetés igazi jelen lét. A családban, a közösségben, a társadalomban, a korban, amellyben élünk. Akinek sosincs lényeges mondanivalója, őszinte szava, véleménye — türelme, figyelme, ideje — társa, gyermeke, szülője, barátja számára, annak az érzelmi. gondolati kötődése, felelőssége erősen megkérdőjelezhető, annak a jelenléte az őt körülvevők közösségében erősen megkérdőjelezhető. Fáradt az ember, elfoglatt az ember, ideges az ember és fontosabb dolgokra figyel az ember. Ezek a kifogások rendszerint, ha megkérdezik, te miért hallhatsz, miért nem figyelsz. Variálható szinte a végtelenségig a kifogás, ami rendszerint valami mást helyettesít. fedez. Hogy mit? Lehet, hogy valóban fontosabb dolgokat. Vélt erőnket meghaladó megbízatást vállaltunk: csaladunk megérti. Fiunk, lányunk miatt vagyunk gondban: munkahelyünkön tekintettel lesznek ránk. De ha mindenütt és mindig hallgatunk, sehol és senkivel sem tudunk már beszélgetni — akkor valami baj van velünk. Elveszíthetjük kapcsolatunkat környezetünkkel, aznkkal. akik számítottak ránk, akik számon tartottak bennünket. Ideig-óráig menthető ez, de végül, aki elfelejt kommunikálni, nem tud többé beszélgetni; az magára marad. Aztán járhatja az orvosokat. a pszichiátereket. Büntetése, hogy idegen embereknek, elsorolt tünetekkel, gyógyszerekkel próbálja pótolni azt. amit normális emberi kapcsolatai ápolásában, megőrzésében elherdált. Hogy azt hitte, „az idő pénz. a „nincs arra időm“, a „csak még agy kicsit ráhajtok" helyettesítheti legfontosabb lelki-erkölcsi-eraberi szükségletét; hogy arcát, gondolatát, szívét megfiirnssze mások együttérző pillantásában, megértő véleményében vagy jószándékú figyelmeztetésében. Néha elég egy hangulati „rövidzárlat“. hogy erre rájöjjön az ember. másutt talán a rövid áramszünet ... De az lenne a jó, ha enélkül is igényelnénk, hogy életünk órái, eseményei, gondjai ^és örömei szerelteink, a hozzánk legközelebb állók figyelmének áramkörére kapcsolva szüntelenül árasszák és közvetítsék azt a megértéstől sngárzó meleget. ami’ tői elvtselhslitőyli finlfdtllr gondok, és elérhjfrfivé embei iljaink. H..,-Mészáros F.f et Mielőtt a tél beáll A tönkrement, régi festé két az ablakkeret teljes felelületének gondos lecsiszolásával egyenletessé kell tenni. Legjobb az ablakszárnyakat például a fürdőszobába kitenni, ahol lecsiszolhatjuk. A régi festék lecsiszoíásához nem túlságosan durva dörzspapírt használjunk. A gitt leváló vagy megrepedezett szakaszait ki kell kaparnunk. A portalanítás után kés segítségével újragitteljük a hiányzó részeket, kb. két nap alatt szárad meg. Ezután kezdjük a festést. Erre igen alkalmas a vízálló zománcfesték. A nagyon rossz állapotban levő ablakokat célszerű lealapozni, majd ezt követően kenjük át zománcfestékkel. A festést puha ecsettel, elég sűrfi festékkel végezzük, Az ablaküveget megóvhatjuk a betestéstól, ha öntapadó szalaggal leragasztjuk, amit azután a festés elkészültével letéphe tünk. Festés előtt vizsgáljuk meg az ablak mechanikai szerkezetét! a) Elsőként az ablakpántokat (X. és 2.) kell benzinnel megtisztítani és belül is zsírozni (a-ábra). Ďj lakásokban gyakran nagy rés látható a tok és a fal mögött (b-ábra). A léc (5) főként arra szolgái, hogy a keret (3) és a vakolat közötti gondatlan csatlakozást védje. A toknál levő összes gipszet tömbjük. Ha nagyobb méretű vakolat hiányzik, híg gipszbe mártott vattacsíkokkal pótolhatjuk. . A) Ha a szobafalakat festjük, az ablakmélyedéshez (a-ábra P-csík) fehér zománcfestéket használjunk, függetlenül a szobafalak színétől. A fehér ablakmélyedéstöl az ablak nagyobbnak és világosabbnak tűnik. A peremborítás (8) egyes lakásokbao cementből és márványzúzalékból készül. Ezeket nem festhetjük. Ilyenkor peremboritás felületét vízálló dörzspapírral tisztíthatjuk, vízzel bősége-1 sen locsolva. Az ablakzárat sűrű olajjal kenhetjük be, a 7. és 8. csavar kicsavarása után (cábra). A rúdzárat (10) nem szabad olajjal vagy zsírral bekenni (d-ábra). Nagyon fontos a 11. retesz megfelelő helyzete. A kilincsnek könnyen kell mozognia. az ablaknak pedig becsukása után is — teljes kerülete mentén illeszkednie kell a kerethez. lIlt Hifii A jókat (Jelka) cigányszármazásó óvodások — séta közben Fotó; — ita — Á MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 45. számában megjelent rejtvény helyes megfejtése: Csak a másokért élt életnek van igazán értelme. Nyertesek: Burger György, Eberhard (Malinovo), Simó Mihályné, Kökeszi (Kamenné Kosihy), Varga Károly, Lédec (Ladice)
