Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-16 / 46. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. november 18* • Hazánk fővárosában, Prágában a Kultúrpalota kongresszusi ter­mében ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a nagy októberi szocia­lista forradalom 68. évfordulójáról. A díszemelvényen helyet fog­lalt Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, Ľubo­mír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszter­­elnök, Vasil Bil'ak, Peter Colotka, Karel Hoffmann, Alois Indra, Mi­loš Jakeš, Antonín Kapek, Josef Kempný és Josef Koreák a CSKP KB Elnökségének tagjai, Jan Fojtík és Josef Haman, a CSKP KB El­nökségének póttagjai, valamint a CSKP KB titkárai és Titkárságá­nak tagjai és Jaroslav Hajn, a CSKP KERB elnöke. Az ünnepségen részt vettek a kormány, a Szövetségi Gyűlés és a Nemzeti Front szerveinek, valamint a Csehszlovák Néphadsereg tábornoki kará­nak magasrangú képviselői, kulturális és közéletünk neves sze­mélyiségei. Ünnepi beszédet Miloš Jakeš, a nyolást és a munkanélküliséget. Szé- CSKP KB Elnökségének tagja, a KB les körűen fejlesztettük az állarapol­­titkára mondott, aki méltatta a nagy gári szabadságjogokat, népünk or­­októberi szocialista forradalom tör- szágának tényleges ura és gazdája ténelmi jelentőségét, a szocialista lett. Marxista—leninista alapokon társadalom eddig elért eredményeit, megoldottuk a nemzetiségi kérdést. Csehszlovákia 40 szabad esztendejé- Megszilárdult Csehszlovákia nemzet­ről szólva kijelentette: „Az elmúlt közi helyzete.“ A továbbiakban hang­negyven esztendőben példátlan mé- súlyozta, hogy döntő fontosságot tu­­retekben fejlődtek a termelőerők, lajdonítunk a Szovjetunióval való e­­gazdaságilag kiegyenlitődtek az or- gyüttmüködésünknek. „Az együttmű­­ság egyes területei és óriási fejlődé- ködés fejlesztésére tett további lépés sen ment át Szlovákia. Ez lehetővé a CSSZSZK és a Szovjetunió gazda­tette a nép életszínvonalának lénye- sági és tudományos-műszaki együtt­­ges emelését, szociális biztonságérze- működésének hosszú távú, 2U00-ig tének szavatolását, a kultúra és a szóló programja." Beszédének befeje­­műveltség sokoldalú fejlődését. Örök ző részében a csehszlovák—szovjet időkre megszüntettük a kizsákmá- barátság további elmélyítését, köl­csönös együttműködésünket éltette. Ezt követően Viktor Lomakin, a Szov­jetunió csehszlovákiai nagykövete mondott beszédet. Kapcsolataink tör­ténelmi tapasztalatait méltatva a Szovjetunió előtt álló mostani felada­tokról szólott: „Az idő sürget ben­nünket, hogy leküzdjük az eddigi ne­hézségeket és sikertelenségeket, hogy határozotton javítsunk a helyzeten, jelentős változtatásokat s reformokat hajtsunk végre, és a társadalom mi­nőségileg magasabb színvonalat ér­jen el“ — mondotta. — „A szocializ­mus érdekei, további fokozatos fej­lesztése és tökéletesítése most orszá­gunk elé azt a forradalmi feladatot állítja, hogy a népgazdaságot egé­szen új tudományos-műszaki és szer­vezeti-gazdasági színvonalra emeljük, hogy lényeges fordulatot érjünk el a társadalmi termelés intenzifikálásá­­ban. aktivizáljuk a politikai és tár­sadalmi intézmények egész rendsze­rét, elmélyítsük a szocialista demok­ráciát és a nép önigazgatását. A kö­vetkező 15 évben, vagyis az ezred­fordulóig olyan gazdasági potenciált kell létrehoznunk, amely a szovjet hatalom eddigi évei alatt létrehozott potenciálnak felel meg, és csaknem a kétszeresére emelkedik a nemzeti jövedelem és az ipari termelés.“ Az évforduló tiszteletére gyűlést rendezett Bratislavában a Szakszer­vezetek Házában az SZLKP KB, a bra- Kslaval városi és a nyugat szlovákiai kerületi pártbizottság, valamint a Szlovák Nemzeti Front Központi Bi­zottsága. A díszemelvénnyen foglal­tak helyett: Jozef Lenárt, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB el­ső titkára, Miloslav Hruškovič, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára, Viliam Šalgovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, vala­mint politikai és társadalmi életünk számos neves személyisége, képvise­lője. Jelen volt Jurij Kandalov, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja és a konzuláris hivatalok más képvise­lői is. Ünnepi beszédet Ignác Janák, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizott­ság vezető titkára mondott. Megem lékexett 1917 dicső októberi napjai­ról, az első szocialista ország építé­sének sikereiről, a nagy október ösz­tönző erejéről, majd beszédét így fe­jezte be: „A szovjet nép sikerei a szocialista társadalom tökéletesítésé­ben világviszonylatban ösztönzően hatnak a kommunista mozgalom, a demokratikus erők előrelépésére. Időszerű tanúbizonyságai a nagy mű folytatásának, amelynek alapkövét 1917 októbere fektette le." £vente mintegy hetvenezer fia­tal ember találja magát szem­ben a problémával: hová men­jen dolgozni tanulmányai befejezése után? Nézzük egy kissé konkrétab­ban: a szaktanintézetekben évente végző mintegy 40 ezer tanuló közül gyakorlatilag mindenki munkavi­szonyba lép. A szakközépiskolák 22—24 ezer végzősének kb. egyne­gyede tanul tovább, a többit szintén a pályakezdés gondjai várják. S vé­gül a főiskolások: évente mintegy 11 ezren hagyják el az egyetemek és a főiskolák kapuit, s a következő állo­más számukra is értelemszerűen a munka. Természetes, hogy a fiatal embe­reknek elképzeléseik és, igényeik vannak a jövendő munkahelyükkel kapcsolatban, mind a munka tartal­mát, mind második otthonuk földraj­zi elhelyezkedését illetően. Problé­mát jelent azonban és egyre -na­gyobb problémát —, hagy ezek ,-ez Igények nem mindig találkoznak a társadalom igényeivel és szükségle­teivel. Nézzünk egy mindennapi példát, egy átlagesetet. Egy leendő mérnök, valahonnan az ország perifériális vi­dékeiről, befejezi tanulmányait a fő­városban. Mennyi a valószínűsége annak, hogy lakóhelyén, vagy annak környékén keres magának munkát, ahol pedig szükség lenne a szakér­telmére és a mérnöki diplomájára? 'A statisztikai adatok azt mutatják, A pályakezdés hogy alig 25 százalék. A gyakorlat­ban ez annyit jelent, hogy a fiatal mérnök mindent megtesz azért, hpgy a fővárosban maradhasson, vélt vagy valós előnyökben bizakodva. Ugyan­akkor közismert, hogy az értelmiségi munkahelyek a település nagyságá­val egyenes arányban egyre telítet­tebbek, s nagyvárosban — a főváros­ról nem is beszélve — lakáshoz jutni is komoly problémát jelent. A város vonzása azonban sokszor erősebbnek bizonyul minden józan megfontolás­nál: a fiatal értelmiségi pályakezdő vállal mindent, csak hogy a főváros­ban maradhasson. Hogy egészen konkrétak legyünk: dolgozik gépész­­mém&kj, diplomával géplakatosként vagy -villamosvezetőként, orvosi dip­lomával, .■ mütőasszisztensként -vagy . pjentőkocpi-spfőnjeként. Sokszor, éve­kig, . a megüresedő helyre várva. Minderre tucatszám találhatunk pél­dát. Persze, nem maradhatunk csupán a főváros problémáinál. Általánosít­sunk egy kissé, és meghökkentő — olykor egymásnak látszólag ellent­mondó — tényekkel találjuk szem­ben magunkat. Mert ellentmondásos­nak tűnik az, hogy míg jelenleg Szlovákiában 190 ezer diplomás dol­gozik alacsonyabb végzettséget igény­problémáiról lő beosztásban — közülük négyezer kétkezi munkás —, addig a mintegy 620 ezer főiskolai végzettséget igény­lő munkahely közül 131 ezer alacso­nyabb végzettséggel rendelkező dol­gozókkal van betöltve. Az okok ter­mészetesen mélyebbre nyúlnak: vi­szonylag sok közöttük az idősebb dolgozó, akiknek húsz-huszonöt éves gyakorlatával szemben semmi esélye nincs a pályakezdő diplomásnak. A másik ok az úgynevezett kivételek megítélése, amelyről azonban ki kell mondanunk, hogy a visszaélések tel­jesen áttekinthetetlen tömegére ad módot. Az ezen a téren 1985. január­jától bevezetett szigorítás eredményei meglehetősen lassan mutatkoznak, s mindet' csak' tovább nehezíti, a pá­lyakezdő■ értelmiségiek gondjait. Félig sem merítenénk kt a problé­mát, ha csupán a lokális szempon­toknál maradnánk. Legalább ennyire figyelmeztető és elgondolkoztató az az aránytalanság, amely egyre na­gyobb méreteket ölt némely szakma vagy hivatás társadalmi szükséglete és egyéni népszerűsége, vonzása kö­zött. Az okok az egészen egyszerűek­től a legösszetettebbekig terjednek, s ami különösen szomorú: a dönté­seket a legritkább esetben hozzák maguk az érdekeltek.,.- Manap­ság az autószerelő, szobafestő, tévé­javító stb. szakma aranybánya, s mint­hogy ezt sokan tudják, a frissen vég­zett szerelőkkel, festőkkel a szó szo­ros értelmében Dunát lehetne rekesz­­tent. Nem titok az sem, miben áll némely diplomás — elsősorban az orvosi és a jogi — hivatás-népszerű­sége: a hálapénz formájában hallat­lan összeget elérő „mellékesben". Kettős csapda ez: egyrészt rengeteg alkalmatlan, a munkáját nem hiva­tásnak tekintő ember áll felelős posztokon, másrészt egyre növekvő terhet jelent a társadalom számára a divatszakmák" konjunktúralovag jai­­ngk elhelyezése. Egyenes következménye minden­nek, hogy az aránytalan többletnek valahol hiány formájában kell meg­nyilvánulnia. Sajnos, a legtöbbször éppen ott, ahol ez a hiány társadal­mi és népgazdasági szempontból a legfájóbb. Az energetikai és fűtő­­anyagipar például évek óta nem tel­jesíti toborzási tervét, s még inkább áll ez a katonai hivatásra. Meg kell tehát találnunk a helyes arányokat saját igényeink és a társadalom szükségletet között. Ezt természete­sen nemcsak a pályakezdők címére mondjuk — ők csak jelzik a mé­lyebben" gyökerező problémákat —, hanem az őket irányító, befolyásoló pedagógusokéra, szülőkére is. Sőt: ELSŐSORBAN az övékére. Vass Gyula A közelmúltban ideológiai konfe­renciára került sor Bútorka­­szin (Vojnice), amelyen meg­jelent Vavrína elvtárs, az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottsága Elnökségének tagja, valamint Franti­šek Škrek о, az SZLKP Komáromi Járási Bizottsága ideológiai titkára. A konferenciát Kovács Imre, a he­lyi pártszervezet elnöke nyitotta meg. A fóbeszámolóban Szegi István, az efsz üzemi pártszervezetének elnöke rámutatott arra, hogy mind minden területen, az ideológiai munkában is érvényes az a követelmény, misze­rint javítanunk kell a minőséget és a hatékonyságot. Kijelentette, hogy igényesebbeknek kell lennünk a marxista-leninista világnézet, a szó" Ideológiai konferencia clalista tudat formálása területén, a­­mely a szocialista erkölcsben, a ha­­zafiságban és a proletár internacio­­lizmusban nyilvánul meg. Ez az alap" ja a munkához való viszonynak, a dolgozók aktivitásának a szocializ­mus ellenségei ellen folytatott harc­ban. Ennek a munkának a sikeressé­gét döntően befolyásodba a kommu­nisták példamutatása. Az ideológiai munkára azért is fokozott figyelmet kell fordítanunk, mert ellenségeink egyre élesebb és alattomosabb táma­dásokat intéznek a szocialista közös" ség országai ellen, s ezzel fokozzák a lélektani háborút. A tömegpolitikai munka megvaló­sításában előtérbe kell helyezni a közösség szocialista fejlődését, e­­gyüttműködését a gazdasági és tö­megszervezeti vezetéssel. Meg kell győzni a dolgozókat, hogy egyéni ér" dekeik elérése mellett a társadalmi érdekeket is előnybe kell helyezni. Külön el kell mélyíteni és meg kell erősíteni az ifjúságnak a szocialista hazánk iránt érzett büszkeségét és felelősségtudatát. Elért eredményeink Igazolják, hogy következetesen alkalmaztuk a párt politikáját, s biztosítottuk annak ve­zető szerepét. A szocialista ember­típus nevelése bonyolult és hosszú folyamat, amelyre nagy hatást gya­korol a családi környezet, az iskolai és a munkahelyi légkör egyaránt. A beszámoló következő részében értékelték a 7. ötéves tervidőszak által kitűzött feladatok teljesítését. A dolgozók aktivitásának, kezdemé­nyezésének és áldozatkészségének köszönhetően a község évről évre szebb és csinosabb. Természetesen vannak még hiányosságok. A lakos­ság érdekében határozottabban kell fellépni a különböző visszaélésekkel szemben. Minden téren növelni kell a dolgozókkal szemben támasztott igényeket. Miriák Ferenc Mint ahogy pártunk egészének vezető szerepére érvényes az a politikánk lényegéből faka­dó megállapítás, hogy ez a szerep nem uralkodást jelent, hanem szol­gálatot, ugyanígy csak ezzel a szóval határozhatjuk meg a párttagok fel­adatát is. Párttagnak lenni szolgála­tot jelent: a munkásosztály, a dolgo­zók, egész népünk legigazibb érde­keiért. a párt politikájának megvaló­sításáért vállalt és folytatott min­dennapi szolgálatot, a párttól kapott megtisztelő megbízást. E mindennapi szolgálat lényege változatlan: az évek során azonban, különösen a fej­lett szocialista társadalom építésének bonyolult körülményei között, változ­nak e munka feltételei, egyre több hozzáértést kíván, egyre magasabbak a vele szemben támasztott politikai, erkölcsi követelmények. Milyen ta­pasztalatokat szereztek mindezekről a vásárúti (Trhové Mýto) Csehszlo­vák-Szovjet Barátság Efsz-ben — e témáról Szalay Antallal, az üzemi pártszervezet elnökével beszélget­tünk. — A 4570 hektáros mezőgazdasági területen gazdálkodó szövetkezetünk­ben nyolcszáz az állandó dolgozók száma, s közülük 192 a párttag. A pártmunkát a 11 tagú üzemi bizott­ság irányítja és szervezi. A demok­ratikus centralizmus elveinek megfe­lelően Kürtön (Ohrady), Nyárasdon (Topofníky) és Vásárűton három pártalapszervezetünk működik Mé­száros Lajos. Berecz Árpád, Illetve Gányovics Ferenc irányításával. A pártatapszervezetekhez hasonló ered­ményes munkát fejtenek ki a párt­csoportok, a mezőgazdasági munka­csúcsok időszakában pedig az ideig­lenes pártcsoportok. A beszámoló évzáró taggyűlésre való felkészülés Időszakában ered­ményesen hasznosítottuk a CSKP Központi Bizottsága 15. ülésének ha­tározatát, mely többek között teljes egyöntetűséggel fogalmazta meg azt az igényt, hogy az egyéni elvtársi eszmecsere ne egyszeri rendkívüli alkalom legyen pártéletünkben. Most jutott idő és energia arra, hogy szót váltsunk és értsünk a párt tagjaival: személyenként külön-külön, és a pártcsoportokban ts mérlegeltük va­lamennyiünk munkáját, politikai helytállását, közös erőfeszítéseink kedvező és kedvezőtlen tapasztala­tait. ■ Milyen fontosabb tanulságokat vont le az üzemi pártszervezet a kommunistákkal folytatott beszélge­tésekből, politikai helytállásából, munkájuk mérlegeléséből? — A beszélgetések és az értékelé­sek során abból Indultunk ki, hogyan állt helyt párttagságunk a saját posztján. A kommunista ugyanis csak akkor vívhat ki .magának megbecsü­lést, csak akkor lesz hitele a szavá­nak, ha azt a munkát, amit rábíztak, kifogástalanul végzi. Ezt azért hang­súlyozom, mert úgy véltük: az érté­kelések és a személyenként folytatott beszélgetések semmiképpen sem le­hetnek csak a „tiszta pártmunkáról“ folytatott mérlegelések, illetve esz­mecserék. A siker igazi fokmérője­ként а XVI. pártkongresszus határo­zatainak következetes végrehajtásá­hoz való hozzájárulást vettük. Ha most ehhez viszonyítjuk az eredményt, s ebből is csupán a leg­fontosabbat, a gazdaságpolitikai cé­lok elérését értékeljük, akkor őszin­te elismeréssel kell szólnunk szövet­kezetünk párttagságáról. Pártunk politikai vonalával а XVI. pártkongresszus határozataival, a 7. ötéves tervidőszak igényes feladatai­val ugyanis nemcsak a szövetkeze­tünk párttagsága, hanem a párton­­kívüli dolgozóink sokasága is egyet­értett. Ez még inkább arra kötelez bennünket, hogy a Jövőben még kö­vetkezetesebben és torzítás nélkül hajtsuk végre a jó politikát, híven ahhoz, ahogyan az majd а XVII. pártkongresszuson megfogalmazódik. Mindezt azért hangsúlyozom, mert a pártmunkánkban fellelhető gyenge­ségek többsége éppen a végrehajtás­hoz kapcsolódott. Ez megerősít ben­nünket abban, hogy a pártmunka operativitását nemcsak fenn kell tar­tanunk, de meg is kell erősítenünk. ■ A negatív esetek persze jobban szembe ötlenek ... — Igen, de ez azt Is jelenti, hogy ha felfedtük őket, akkor fokozottabb figyelmet kell fordítani a rendbeho­zásukra is. Mindezt azért hangsúlyo­zom, mert számunkra a dolgozó em­ber gondjainak, örömeinek megisme­rése, a velük való rendszeres kap­csolattartás, véleményük, tapasztala­taik rendszeres összegyűjtése, becsü­letes kezelése és hasznosítása szö­vetkezetünk és egész társadalmunk javára — olyan kötelesség, amely egyúttal örömteli alkotássá teszi munkánkat. Ezért a jövőben nagyobb szigorral lépünk fel az olyan párttagokkal szemben, akik a párttagságot úgy fogják fel, mintha ez a személyes ki­váltságuk lenne. Napjainkban a puszta szavakkal bizonytott egyetértésekkel, az efféle kinyilatkoztatásokkal nem megyünk sokra. Életünk rendje ugyanis úgy alakult, hogy nálunk az egyetértést tettekkel kell bizonyítani. Ebből a szempontból is nagyobb aktivitást várunk párttagjainktól. A pártdemok­rácia további megszilárdításával el kell érnünk, hogy a gazdasági veze­tők beszámolása után a döntés ne kollektív fejbólintás legyen, hanem a nézetek ütköztetése és a vitában kialakított egységes álláspont. Ehhez a többi között érdemibb tájékoztatás­ra és tájékozódásra van szüáség és arra is, hogy a párttag munkahelye, környezete ismeretében mondjon vé­leményt, hogy a döntés után is áll­jon ki, a pártonkívüliek előtt mozgó­sítóén érveljen a helyi és a központi határozatok mellett, s rendszeresen tájékoztassa tapasztalatairól az üze­mi pártszervezet vezetőségét. Nagy figyelmet fordítunk a párt" taggyarapításra, gyakran megfeled­kezünk viszont a párttagjelöltek esz­mei-politikai képzéséről, s ezt leg­hosszú távra gyakrabban a járási politikai nevelés házára bízzuk. Az ajánlók eddig, saj­nos, eléggé szűk körben mozogtak a tagjelöltek jfelkészítése és nevelése szakaszán. Számunkra tehát egyike a nagy tanulságoknak: sokkal jobban meg kell ismernünk a tagjelölteket, sokkal nagyobb gondossággal kell felkészítenünk őket a párttagságra. A másik talán ennél is fontosabb, hogy a tagjelölteket konkrét felada­tokkal bízzuk meg, s ezek teljesíté­sét rendszeresen ellenőrizük, értékel­jük. A vásárúti Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz-ben az üzemi pártszer­vezet 192 kommunistája a beszámoló taggyűlésre készül. Örömteli, hogy a 7. ötéves tervidőszakban elért kiváló gazdasági eredményeik elemzése mel­lett, a taggyűlésre való felkészülés időszakában mindenre kiterjedő, ala­pos elvi-politikai számvetést is vé­geztek. Kiváló gazdasági eredményeik ala­kulásához meghatározó módon járult hozná az a tény, hogy pártéletünk rendje, a párttagság fegyelme a XVI. pártkongresszust követően ebben a nagygazdaságban Is tovább szilár­dult. Nyilvánvaló, hogy az üzemi pártszervezet kommunistáinak dönti része van abban, hogy a pártonkívü* liek többsége is becsülettel, odaadás­sal és hozzáértéssel végezte és végzi a feladatát. Ez még akkor is igaz, ha a pártmunkában még nagy tártaié" kokkal rendelkeznek: s olyan párt" tagjaik is akadnak — akik megsértik a pártélet rendjét. Egy élenjáró mezőgazdasági nagy­üzem pártelnökének építő, bíráló szellemben elhangzott szavai — eze­ket főleg a szubjektív és objektív okokra hivatkozóknak ajánljuk meg­hallgatásra — arra figyelmeztetnek, hogy minden gazdaságban, munka­helyen s közéletünk valamennyi szintjén fokozottabban kell számon kérni — főleg a párttagoktól — a felelősséget. Ennek viszont az a fel­tétele, hogy minden szinten minden­ki pontosan tudja, miért, milyen fo" kon felelős. A hibák, a visszásságok és az egyéb gondok megoldásáért az üzemi párt" szervezetek és a gazdasági vezetők tehetik a legtöbbet. Társadalmi és személyes érdek is, hogy megfelelő légkörben dolgozhassunk, alkothas­sunk. A munkahelyi kollektíváknak pedig létérdekük, hogy az így dolgo­zókat minden lehetséges módon bá­torítsák és támogassák. Sokat tehet­nek ilyen vonatkozásban a pártszer­vezetek. — Kommunistának, pártunk köz­tisztségviselőjének jól meg kell gon­dolnia elhatározását. De ha már el­határozta magát, teljesítenie kell azt, amit vállalt. Szövetkezetünk üzemi pártszervezetében — a tapasz­talatok ismeretében — arra törek­szünk, hogy ez a szemlélet a jövő­ben töretlenül érvényesüljön pártéle­tünk és közéletünk valamennyi szint­jén — mondotta befejezésül Szalay elvtárs. CSIBA LÄSZLÜ Szilárduljon as erösiidn népeink RieyMaMfan barátsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom