Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-09 / 45. szám
yág^totásá IzSldséflfféOife Sütőtők rÁ házikertekben is termesz tett tökféléket mindenki jól ismeri, így botanikai jellemzésüktől eltekinthetünk. Termésük húsos része 90 százalék vizet, 5 százalék fehérjét, vitaminokat (A, C), zsírt, fontos ásványi sókat (kálium, nátrium, mész, magnézium, vas, kén, foszfor, szilícium) tartalmaz. Többféle tököt termesztünk, de nyersen egyik sem fogyasztható. A csemegének számító sütőtök (űrilök) általában télen és rendszerint sütve kerül az asztalra, de — akárcsak szerte a világon — nálunk is vannak vidékek, ahol másként elkészítve is fogyasztják. Néhol például cukorral vagy ecettel tartósítva, kompót készül belőle. A sütőtököt már az ókorban Is ismerték és fogyasztották. Gyógyászati szempontból a magját hasznosítjuk. A már teljesen beérett tökből nyert magokat megmossuk, majd napon megszárítjuk. A helyesen szárított (nem pörköltI), édeskés, olajos ízű mag mindenekelőtt olajat, keserüanyagot, fehérjét, cucurbitol nevű fytosterint meg gyantát tartalmaz. A tökmagnak gilisztaüző hatása van. Ha főzetet készítünk belőle, akkor inkább a gyenge vizelethajtó hatás érvényesül s lényegesen csökken a gilisztaűző hatás. Ennek az a magyarázata, hogy a gilisztaüző hatást kiváltó anyag a magok belsejében található, s főzéskor nem oldódik ki tökéletesen. A sütőtök szárított, de nyers magjából a felnőttek 30—60 grammot, a gyermekek* 10—15 grammot fogyaszthatnak naponta, (kb. 2 óra múlva aján latos Hashajtót bevenni). Tökéletes hatás csak a friss magoktól várható, az öregebb ma gok gilisztaűző hatása fokozatosan csökken. Használatuk előnye, hogy mérgezéstől vagy egyéb káros mellékhatástól nem kell tartani, és hatóanyagai a májat sem rongálják. Dr. Nagy Géza (Folytatás az 1. oldalról) ideig tartó hizlaláskor az életfenntartó takarmány is több. Tehát a régebben elfogadott 4—5—8 hetes hizlalási idő nem gazdaságos. Napjainkban a tömési időszak 21-23 napig tart — sőt 18 napos hizlalási idő is előfordul — az állomány minőségétől és a technológia intenzitásától függően. A nagy máj elérésének legfontosabb feltétele a lúd intenzív anyagcseréjének, folyamatos emésztésének fenntartása. Mindaddig intenzíven folytatható a tömés, amíg az emésztésben nincsenek zavaruk. A töméshez felhasznált kukorica mennyisége és a tömési idő szoros kölcsönhatásban van egymással. Ha a tömés 28 napig tart, 23-25 kg knkoricára van szükség, ha a tömési idő 18—21 napos, 18—20 kg kukoricánál többet nem tudunk felhasználni. Még intenzívebb tömési technológia alkalmazásával elérhető, hogy 14—15 nap alatt meghizlalják a iudakat, ekkor viszont a napi kukoricaadag 1,2—1,3 kg ot is elér. A hízóba fogáskor 30 —35 dkg kukoricát képesek a libák elfogyasztani. Ezt a mennyiséget fokozatosan kell emelni úgy, hogy a 7—9. naptól kezdve már naponta 1 kg kukoricát tömjünk az állatokba. A máj intenzív növekedése ekkor kezdődik el, és arra kell törekedni, hogy a folyamatos emésztést fenntartsuk az egész tömési periódus alatt. Részletes tömési technológiát nem közlünk, hiszen úgysem lenne alkalmazható gépiesen minden lúdra, minden partira. A tömőnek egyedileg kell meggyőződnie a lúd teherbírásáról, takarmánybefogdó képességéről, s a technológiát ehhez kell igazítani. Lúdhizlalásra csak jó minőségű, penészmentes kukorica alkalmas. A töméshez a kukoricát minden esetben ki kell rostálni. Ügyeljünk arra, hogy csulkavégek vagy más idegen anyagok (pl. kavics, tégladarabok, vashulladék) ne kerüljenek a töinngépbe, mert ez a legtöbb esetben a spirálos tömőgépek meghibásodásához vezet. A szemes kukoricát háromféleképpen készíthetjük elő: nedvesítéssel, áztatással, párolással. Nedvesítéssel való előkészítéskor a kukoricát közvetlenül a tömés előtt hideg vízzel benedvesítik, ezután keverik hozzá a különböző adalékanyagokat. Előnye, hogy a nyelőcsőbe több szárazanyag kerül, viszont intenzív hizlaláskor az emésztést megnehezíti. Áztatással történő előkészítéskor az ókukoricát a tömés előtt minimum 8—8 órával be kell áztatni. Ha új kukoricával tömünk, akkor 2—3 óra is elegendő. A kukorica párolása az emésztés megkönnyítésére a legmegfelelőbb. Ebben az esetben jobbak a hizlalási eredmények és a máj növekedése is. A kukoricát a következőképpen pároljuk: Ä szükséges kiikoricamenynyiséget tegyük fel egy füllesztöüstbe, iintsiink rá annyi vizet, hogy ellepje. Az üst alá addig tüzelünk, amíg a víz fel forr. Utána kb. 3 percig furrni hagyjuk, a tüzet kioltjuk, a kukoricát levesszük, vesszőkosarakba öntjük, hideg vízzel lemossuk. Lehűlés után felhasz nálható. A párolás akkor megfelelő, ha a kukoricaszem körömmel könnyen benyomható. A túlpárolt kukoricát a tömőgép spirálja szélkeni, ez megnehezíti a tömést. Az ilyen kukorica a lúd nyelőcsövében összeáll, összecsomósodik, és megnehezíti a normális emésztést. Megfigyeléseink alapján a tömésre felhasznált kukorica előkészítésének a módját az szabja meg, hogy a tiimési technológia milyen intenzív. 6. Élénkíti az anyagcsere-folyamatokat. 7. Szoros kapcsolatban van a belső elválasztása mirigyek működésével. 8. Szabályozza a szervezet vízforgalmát. A ludak töméscs hizlalása esetén a kukoricaadag 1 százalékának megfelelő konyhasómennyiség mondható optimálisnak. Ennek a mennyiségnek a 2—3 szorosa sem veszélyes' az állatra, ha van előtte megfelelő mennyiségű ivóvíz. A túladagolt konyhasó kiválasztása azonban az állat szervezetét megterheli. A kukorica sikamlóssá tételére, a nyelőcsőbe juttatás megkönnyítésére a tömésre felhasznált kukoricához 0,5—1 százalék növényi olajat vagy Szakszerű tömés, szép máj Ä 28 napos hizlalás esetén elegendő a kukorica felhasználás előtti nedvesítése vagy áztatása. A legjobb eredményeket adó 20 napos, esetleg ennél rövidebb ideig tartó hizlaláskor a kukoricát feltétlenül párolással kell előkészíteni. Ilyen rövid idő alatt megfelelő elhízást csak a napi tömések számának emelésével lehet elérni, ezt' viszont befolyásolja a ludak emésztésének üteme. Tapasztalatok szerint a naponta hatszori tömés sem ukozntt emésztési zavarokat, ha a kukoricát párolással készítették elő. S kukorica önmagában etetve ízetlen. Éppen ezért a felhasználás előtt 1 százalék kunyhasót kell a takarmányhoz egyenletesen hozzákeverni. A háziállatok takarmányozásában az ásványi anyagoknak igen nagy szerepük van. A konyhasó is fontos és több féle szerepet tölt be a ludak hizlalásában. Ezek közül csak a legfontosabbakat említve, a következőket sorolhatjuk fel: 1. ízesíti a takarmányt, erre nagy szükség van, mivel a töméses hizlaláskor a ludat egyoldalúan csak kukoricával tápláljuk. 2. Elősegíti az emésztőnedvek elválasztását. Ez fontos, mivel a nagy adagit kukorica megemésztéséhez sok emésztő nedvre van szükség. 3. A keményítőt bontó amiláz enzimet aktiválja. Ez azért lényeges, mert a kukoricának nagy a keményítőtartalma. 4. Elősegíti a táplálóanyagok gyorsabb felszívódását. Nagyon jelentős, mivel a felszívódás gyorsasága és a napi tömések száma összefügg. 5. Ä só a gyomornedv sósavának képződéséhez nélkülözhetetlen. A konyhasó nélkül tömött ludak rosszul emésztenek, nehezen híznak. állati zsiradékot kell keverni. A zsír, amellett, hogy sikamlóssá teszi a takarmányt, dúsítja is azt. Egyes tömők a zsír mennyiségét 2—3 százalékra is fölemelik, hogy fokozzák a kukorica energiatartalmát. Több kutató vizsgálta a tü' més alatt a kukoricához adagolt egyéb kiegészítő anyagok hatását a májtermelésre. Izraeli tapasztalatok alapján a kukoricához adagolt fehérje (10% szójaliszt) megnövelte a máj tömegét, miközben csökkentette a hasüregi zsírszövetek tömegét. Hazánkban kedvezőek a tapasztalatok, ha tömési időszakban kiegészítjük a kukoricát borsóval, tejporrral. Az ilyen próbálkozásuk a májnagyság és a májminőség (konzisztencia) tekintetében pozitív eredménynyel jártak. Mint tudjuk, az utóbbi időben a külföldi piacokon a világos színű májat keresik és részesítik előnyben. Ezzel kapcsolatban vetődött fel az a gondolat, hogy a hazánkban tenyésztett és hizlalásra kerülő ludakon olyan módszert kell kipróbálni, amelynek segítségével a tömési időszak alatt befolyásolni tudjuk a lúdmáj színét. A hízott Iád májának színe egyébként fajtához kötött tulajdonság. Legsötétebb sárga a magyar lúd mája. világosabb a rajnaié és legvilágosabb a landesi Iádé. A kísérletek során bebizo* nyusodott, hogy a tömésre felhasznált kukorica színe befolyásolja a hízott liba májának színét. A fehér színű kukorica felhasználásával — függetlenül attól, hogy milyen lúdfajtát hizlalunk — világos színű májakat lehet kapni. A gondot az okozza, hogy a fehér szemű kukorica termőterülete eléggé kicsi, és a termésátlag is kevesebb, mint a sárga szemű fajtáké. , (Részlet dr. Héjjá S.: Ha lúd, legyen kövér című kézikönyvéből; Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1984) Ä sikeres lúdtenyésztés megalapozásának első és legfontosabb .feltétele a kiváló tulajdonságokkal jeleskedő törzsállomány kialakítása Krajčovič S. felvétele Szakszerű tömés, szép máj 'A felszabadulás előtt a kisüzemekben a bízóba fogott Hidakat naponta kétszer — kora reggel és este — tömték. Ezzel a módszerrel is jó eredményeket értek el, de a tömési időszak hosszú volt, gyakran 5—6 hétig is eltartott. Tömőgépek segítségével, gyakorlott dolgozók esetén, a napi tömések száma a hagyományosnak kétszeresére vagy akár háromszorosára is növelhető, minden különösebb nehézség nélkül. A napi tömések számát a Iád emésztőrendszerének működése határozza meg. Korábban a lúdliizlalók úgy tartották, hogy amíg a Híd nyelőcsövében kukorica található, addig nem szabad a ludat újra tömni. Ezt az elvet napjainkban úgy változtatták meg, hogy amikor van szabad hely a nyelőcsőben, azt újra föl kell tölteni. Ezért a napi tömések számát megsokszorozták a hagyományossal szemben és alkalmazzák az ón. „rátömést“ Is. Ezen azt kell érteni, hogy pl.: a tömés befejezésével — a második héttől kezdődően — naponta egyszer vagy kétszer, illetve a harmadik héttől háromszor űjratö-Imik a libákat. Gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis a ludak nyelőcsövében a tömés után kb. fél órával már elég nagy üres hely keletkezik. Az intenzív tömési technológia alkalmazásakor a hízóba fogott lúd nyelőcsövének jóformán csak éjjel szabad kiürülnie, és akkor is csak néhány órára. Amelyik lúd emésztőrendszere jól működik, az nyugodtan utánatömhetö, ebből semmiféle baj nem származik. Ha viszont a lúd nyelőcsövében az utolsó esti töméstől az első reggeli tömésig a kukorica bekeményedve visszamarad — annak ellenére, hogy ilyenkor telik el a leghosszabb idő a tömések között —, egykét töméit feltétlen ki kell hagyni. Ha a kukorica össze van csomósodva a nyelőcsőben, akkor masszírozással kell a csomókat eltüntetni. A napi tömések számát úgy kell ütemezni, hogy általában a két tömési idő között 2,5— 3,5 óra pihenőidő legyen. Tapasztalatok szerint ahhoz, hogy a lúd keliően elzsírusodjék és nagy máj alakuljon ki, az szükséges, hogy a lúd soványkor tömegének mintegy 70 százalékát ráhízza. Erre feltétlen szükség van, mivel bebizonyosodott az a tény, hogy a ráhizlalt tömeg és a májnagyság között szoros, pozitív összefüggés van. A já tömeggyarapodási eredmény eléréséhez az szükséges, hogy a lúd szervezetébe minél rövidebb idő alatt, minél több kukoricát juttassunk. A cél az, hogy a tömés időtartamát minél inkább lerövidítsük, ezt viszont csak úgy valósíthatjuk meg, hogy a tömés intenzitását nö véljük. A tömés intenzitásának és a tömések számának a megválasztása az állomány teherbíró képeslégéhez kell, hogy igazodjék. A teherbíró képesség felső határáig kell tömni a Iudakat, de anélkül, hogy azokat túlerőltetnénk. A teherbíró képesség tekintetében az egyes állományok, de még az egyedek között is igen nagy különbségek lehetnek. Az a jó tömő, aki ezt napról napra és egyedenként is fel tudja mérni. A gyakorlatlan tömők kö; zütt gyakoribb a túlzott óvatosság, aminek mindig apró máj a következménye. Az állatok túlerőltetése emésztési za varokban mutatkozik meg. ilyenkor egy-egy tömést ki kell hagyni, súlyosabb esetekben kényszervágásokhoz vezet. E- zért olyan nehéz, sok hozzáértést és az állatok ismeretét igénylő munka a tömés. A tömési idő lerövidítése, a technológia intenzitásának fokozása kedvező hatással van az állatok takarmányértékesítésére is. Ismeretes ugyanis, hogy a hizlalási hetek előrehaladásával 1 kg tümeggyarapodás eléréséhez mind több kukorica szökséges. Hosszabb (Folytatás a 4. oldalon] © A rovarevő madarak a bogyósok metszésénél is hasznos segítségére lehetnek kertészkedőinknek. Mielőtt csattogtatni kezdenénk a metszőollót, figyelmesen vizsgáljuk meg a három- és négyéves vesszőket s amelyek a madarak által meg vannak csipkedve, azokat tőből vágjuk ki. A rovarevő madarak ugyanis felfedezik a ribizlit károsító üvegszárnyú lepkék hernyóit, és a fertőzött vesszőt csipkedve, igyekeznek a fában megbújó kártevőhöz férkőzni. Igaz, ez nem mindig sikerül nekik, viszont a kertészkedőt figyelmeztetik a fertőzöttségre, így az irányított metszéssel sok kártevő elpusztítható. © A lúd víziszárnyas létére a tavakban található vízinövényekből nem táplálkozik, és nem is búvárkodik mint a kacsa, a vizet csupán fürdésre és ivásra használja. © Az M 9 alanynak a fagytűrő Antonovkával történtő keresztezésével új típusú alanyokra tettünk szert, melyek közül négy (Pl, P 2, P 16 és P 22) törpe növekedéssel jeleskedik. Az ezekre oltott lajták korán termőre fordulnak és gazdagon teremnek. Az M 9- hez viszonyítva a P 1 és a P 18 alanyok lényegesen jobban gyökeresednek és könnyebben szaporíthatók, a P 2 és a P 22 jelzésű alanyok viszont sokkal fagytűrőbbek. © A kistenyészetekben a burgonya a legfontosabb alaptakarmányok közé tartozik. Táplálóértéke a keményítőtartalomtól függően változik, viszont a 75 százalékos víztartalom hátrányos. A főzve vagy párolva etetett burgonyában található keményítő csaknem száz százalékban hasznosul, ezzel szemben a nyers állapotban juttatott burgonya lényegesen kisebb táplálóértékű. A baromfinak a burgonyát apróra türVe vagy szétnyomöodva kínáljuk, különben kiválogatják a nagyobb darabokat s azokat a földön (padlón) görgetve csipegetik el, miközben az eleség jelentősen szenynyeződik. A csírás burgonyáról a mérgező anyagokat tartalmazó csírákat feltétlenül el kell távolítani. A burgonyapehely a legértékesebb takarmányfélék sorában említhető, ebből a tyúkoknak naponta 10 gram.-1 mot adhatunk a keverékben.
