Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-13 / 28. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. július 13i MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET július a méhesben A méhek a nyári napfordulót kö­vetően Ösztönösen érzik a gyűjtéste­­len időszak közeledtét, ezért már az őszre, a hidegebb időre készülnek. Ez mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy jelentős mértékben csök­kentik a Hasítást, a heréket úgyszól­ván kiűzik a kaptárból, s az úgyne­vezett téli méhek nevelésére össz­pontosítanak az egyes családok. Ezek egészen a következő tavaszig, -ponto­sabban a fák virágzásáig élnek. Ezért főleg azokon a helyeken, ahol csök­kent vagy eedig teljesen megszűnt a hordási lehetőség, cukormézes ka­láccsal, illetve méz és víz keveréké­vel nedvesített kristálycukorral „szín­leljük“ a hordást. Mielőbb azonban elkezdenénk a méhcsaládok ösztönzését és etetését, kipörgetjük a mézkamrákban levő mézet és elvégezzük a méliállomány lehető legalaposabb átvizsgálását. Eb­ből az alkalomból feljegyezzük a Ha­sítások számát, a méztartalék és a virágportartalék mennyiségét, ellen­őrizzük a méhanya korát, s ha lehet­séges, teljesítőképességét is. A nem megfelelő anyákat már eb­ben a hónapban le kell cserélni az olyan méhanyákkal, amelyeket a fő hordási idényt követően kineveltünk, vagy amelyeket a nyilvántartott, anyaneveléssel foglalkozó méhészlár­­saktól szereztünk be. Az idősebb, gyengébb teljesítményű anyákat nem ajánlatos felkészíteni a telelésre, mi­vel a méhcsaládnál így könnyen elő­idézhetjük az úgynevezett csendes anyaváltást. Ez pedig főleg olyankor következik be, amikor már a csalá­dokból hiányoznak a herék, s az anya nem termékenyül meg, vagy pedig elveszik. Az említett könnyel­műség már sok méhésztárs méhesé­ben okozott jelentős károkat, A fen! említett részletes és alapos vizsgálat során a fészekből eltávolít­juk az öreg, nem alkalmas sejteket, s azokat a mézkamrába akasztjuk, hogy így elősegítsük az utánpótlás fejlődését. A fészekből a kiépítetlen, esetleg fiasítatlan lépeket is eltávo lítjuk, mivel ebben az időszakban a méhanya már nem rak tojásokat a szüzlépekbe. Helyükre világos színű lépet teszünk, amelyben már leg­alább egy alkalommal fejlődött ki méh. Kizárólag a felhelyezett, magasabb­ra tett mézkamrákban ösztönözhe­tünk, hogy a méhcsalád ne fészekbe rakja a készletet, s így ne szűkítse az anyának a tojásrakáshoz nélkülözhe­tetlen területét- Az ösztönzést egé­szen augusztus végéig ajánljuk, hogy kellően megfiatalított méhállomá­­nytink legyen. Az állományfiatalitás (A szerző felvételei) a gyakorlatban jól bevált a mézes lepénnyel vagy pedig a beáztatott kristálycukorral való etetés. A vizet a mézzel 4:1, esetleg 3:1 arányban összekeverjük, így 3—4 liter vízhez egy kilogramm mézet keverünk. Az így elkészített keverékkel beáztatjuk a kiristálycukrot, mégpedig ágy, hogy 2 kilogramm kristálycukorra fél liter öntet jusson. Így a kristálycukor kis­sé megpuhul, s a méhek könnyebben el tudják fogyasztani. Az ösztönzés hosszas folyamat, s a tapasztalatok szerint 2 kilogramm beáztatott cukor általában 14, erő­sebb méhcsaládok esetében pedig 10 napig elegendő. Ha közben valami­lyen külső ösztönző hordási lehető­ség is adódik a méhek számára, ter­­mészetesn a cukor tovább tart. A mé­zes lepényt vagy a beáztatott kris­tálycukrot a felső etetőkbe helyez­zük. Azokon a területeken, amelye­ken júliusban és augusztusban sem­milyen hordási lehetőség nincs, az ösztönzéshez legalább 8—10 kilo­gramm mézes lepény, vagy kristály­cukor szükséges. Ebben az időszakban a méhcsalá­dok,iák elegendő fehérjére van szük­ségük. Nem szabad azt sem szem elől téveszteni, hogy amilyen figyel­mei szentelünk a méhek helyes táp­lálására, olyan eredményes lesz több­nyire a betelelésre való felkészülés. Azzal kapcsolatban, hogy mennyi úgynevezett téli méhet készít fel a méhcsalád, még mindig sok a tisztá­zatlan kérdés. Az viszont teljes mér tőkben igaz, hogy az ösztönzés mi­lyenségétől függ a telelés sikere, esetleg sikertelensége. A legújabb kutatások eredményei alapján bizo­nyított tény, hogy a júliusban, illetve augusztusban kikelt méhek hetven százaléka alkalmas a telelésre. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az egyes méhcsaládok közölt ezen a té ren jelentős különbségek lehetnek. Ilyenkor még a mesterséges rajok készítése sem késő, mivel még ké­szíthetünk söpört vagy pedig oszlott rajokat. A söpört rajt a mézszüret­kor ajánlatos készíteni, amikor a mézkamráról lesöpörjük a méheket, hogy a mézes lépeket le tudjuk szed­ni. Először is megmérjük a rajládát, amelybe a méheket söpörjük, hogy tudjuk: mennyi méh van a ládában. Általában valamennyi családból ve­szünk el méheket, hogy ne gyöngít­sük nagyon az egyes családokat. A söpört raj készítésekor általában 2,5 kilogramm méhet söprűnk a ládába, s beadjuk a megtermékenyített anyát. A rajládát körülbelül 48 óráig egy sötét, hideg helyiséghe helyezzük, ahol a sönört rajt szörppel etetjük, ezzel is elősegítve a raj kialakulását. A söpört rajt a két napig tartó rah ság után óvatosan az előkészített kaptárba öntjük, s gondoskodunk a megfelelő táplálásáról. Megjegyzendő azonban, hogy az etetést csak a má­sodik napon este kezdjük el, így az öregebbb mébeknek lehetőségük nyí­lik a visszatérésre, megtalálhatják eredeti családiaikat. Ha erre nem for­dítanánk kellő figyelmet, könnyen esendes rablást idézhetnénk elő. A söpört rajt a félig kiépített lépekre helyezzük. Ha erősek a méhcsaládok, készít­hetünk még osztott rajokat is, de csak abban az esetben, hogyha az állomány az atkakórral szemben is ellenálló. Ekkor azonban nagyon kell arra is ügyelni, hogy az anyacsalá­dok ne gyengüljenek el túlságosan. Az erős, megfelelő méhcsaládokból X—2 fiasításos lépet ajánlatos elven­ni, s az osztott raj kialakításához ál­talában 5—6 lép szükséges. Júliusban gyakran előfordul, hogy egyes méhcsaládokban csak hereto­jásokat találunk. Ha megfelelő erőn­­létű családokról van szó, megéri az ilyen családot megmenteni. Erre több módszer is alkalmas. A legelfogadot­tabb, hogy a méhcsaládot az eredeti helytől 10—15 méterre odébb helyez­zük, s helyére fertőtlenített kaptárt teszünk. Ebbe két nyílt fiasításos lé­pet helyezünk, s zárkában beadjuk a fiatal anyát, A herés családot le­pedőre öntjük, ahonnan a méhek visszatérhetnek az új kaptárba. Azon­nal elkezdik a fiasítással való törő­dést, az anyát pedig kiszabadítják a zárkából. A herék általában nem tér­nek vissza, mivel azelőtt nem vettek részt a gyűjtésben. Öt nap elteltével ellenőrizzük, hogy a családban az anya petéz-e. Általában az említett módszer segítségével számottevő ja­vulás tapasztalható. Pavol Silný (Fotó: Stefan KajCoviC) A méhek bíívöloje Faluhelyen a háztáji gyümölcs- és zöldségtermesztés már hagyományos­sá vált. Mintegy pluszmunkaként tartják viszont számon azok tevé­kenységét, akik a méhészetnek hó­dolnak. Magyarbélen (Veľký Biel) szintén elbűvölt néhány embert e szorgos állatkák világa. A falu méhállomá­­nya azonban nem több 90 családnál. S ezen elenyésző mennyiség több mint egyharmadát Gaál Imre mond­hatja magáénak. Pedig azt igazán nem állíthatjuk róla, hogy már idős méhész. — Valóban a fiatal méhészek gár­dájához tartozom. Hiszen aki csupán hatodik éve űzi ezt a kedvtelést, az valóban e szép szakma kezdőjének számít. A valamivel több mint fél év­tizeddel ezelőtti indulás eléggé tré­fásra sikerült. Én már ugyanis gyer­mekkoromban sokat Olvasgattam a méhekről, a méhészet mesterségéről. Szerettem volna, ha nekem Is lettek volna méhetm, s egyik legnagyobb vágyam az volt, hogy saját készítésű mézet egyek. Persze, jől tudtam azt is, hogy — éppúgy, mint minden kedv­telés — a méhészkedés is pénzbe ke­rül. Hiszen a méhek, a kaptárak és a további nélkülözhetetlen eszközök nincsenek ingyen. Tehát a gyermek­kori álmok sokáig nem válhattak va­lóra. Az egyre jobb anyagi lehetősé­gek azonban lehetővé tették, hogy hat évvel ezelőtt én is rajthoz álljak e téren. Egyszer egy kodéi fát hozat­tam haza. A feleségem valójában ezt gondolta, hogy tűzifáról gondoskod­tam. Amikor közöltem vele a fa árát, nagyon elcsodálkozott, hogy milyen drága. De hiszen nem is tűzifa volt az. Öreg képtárakat vettem meg egy régi ismerősömtől. Volt a kocsin be­lőlük vagy harminc. Félből (Tomášov) hozattam a kaptárakat. S nemsokára hazaszállítottam az első rajt is. Majd ezt követték a további rajok, később pedig a kétezer koronáért vásárolt hat méhcsalád. S tulajdonképpen ez a vétel jelentette számomra a mé­­hészkedés kezdetét. В Mekkora a mostani állománya? — szakítom félbe vendéglátóm esí­­mefuttatását. — Ma mintegy 30 termelő családot számláló állományom van. Természe­tesen ez a szám nem állandó, mivel a méhek száma ősszel mindig emel­kedik. Két éve úgy határoztam, hogy nem szaporítom' tovább a családokat. Az állományt a most meglevő szinten gondozom. Ugyanis az a véleményem, hogy színvonalas méhészkedéshez e mennyiség valóban elegendő. Hi; szén nem ez a hivatásom, mindezt csak kedvtelésből csinálom. És munka után ez éppen elég. В A méhekkel való foglalkozás valóban időigényes és kitartást kö­vetel. Mely munkákat tartja a legfá rasztóbbaknak? — A méhek körül mindig akad tennivaló. Vannak munkák, amelyek hosszabb időt vesznek igénybe, de nem annyira fáradságosak. Akadnak viszont olyanok, amelyek mindenek­előtt az ember fizikumára vannak na­gyobb hatással. Szerintem a legnehe­zebb munkálatok egyike a vándorlás során történő kaptáráthelyezés. Nem­csak magáról a szállításról van szó. Mindig olyan helyet kell ugyanis vá­lasztani, ahol a méhek számára a legvalószínűbb a virágpor gyűjtésé­hez szükséges feltételek biztosítása. S ez a terepszemle szintén sok időt vesz igénybe. Mi otthon teleltetjük a méheket. Kora tavasszal pedig megkezdődik a vándorlás és az ezzel járó szállítás. Elsőként a fűz bizto­sít elegendő mennyiségű %'irágport, később következik a repce, az akác és a lucerna. Most éppen olyan hely­re vándoroitatjuk a méheket, ahol a közelben napraforgót termesztenek. Eddig a legjobb termést a repce biz­tosította. В Milyen tormésről beszélhetünk az ön méhcsaládjai esetében? — Azt vallom, hogy. a tizenöt ki­logramm méz egy családra nézve már jónak tekinthető. Persze elérnek 50—60 kilogrammos családonkénti terméseket is. De nézze, én méhész vagyok, nem pedig üzletember! Ter­mészetesen az .a néhány korona jól jön a konyhára. В Sok esetben problémák adódtak a felvásárlással kapcsolatosan. Cin­nek milyenek a tapasztalatai e té­ren? — Mi minden évben gyűjtünk vi­rágport és pempőt. Eddig mindig volt szerződésünk ,a MEDOS-szal. Eb­ben az évben azonban úgy döntöt­tünk, hogy nem kötünk szerződést. A későbbiek során válik majd el, hogy jól cselekedtünk-e. A MEDOS az előző években mindig megvette tőlünk a mézet. Személyesen én hordtam Galántára (Galanta). Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy e kedvtelésből meggazdagodni nem lehet. В A méhész egyik legfontosabb tennivalója a kártevők elleni véde kezés. — Igen. jól tudjuk, hogy a méhek­­re az atkák a legveszélyesebb kárte­vők. Mi ősszel és tavasszal füstölés­sel védekezünk az atkák ellen. Ezt a módszert addig alkalmazzuk, amíg az ..atfcarendőrre“ egy atkát is hullani látunk. Különben számos állományra jellemző az erős fertőzöttség. Évi át­lagban minden családnál 2—3 ezer atka fordul elő. Nagyon kell vigyáz­ni, hiszen óriási ütemben szaporod­nak. A hereflasítás ideje alatt az atka kétszer szaporodik. Ha nem figyel oda az ember, bizony az atka két év leforgása alatt teljesen megsemmisít egy méhcsaládot. fl A méhészkedéssel eltöltött hat esztendő bizonyára kellőképpen meg­szilárdította már önben a méhekííez való vonzódását. Hivatás, gyümölcs­­termesztés, méhészkedés. Nem sok ez egy kicsit? — Munka mindig van bőven! De személy szerint nagyon örülnék, ha a faluban gyarapodna a méhészke­déssel foglalkozók száma. S hogy sok-e ez a munka? Ha úgy érzem, hogy nem bírom, akkor valamelyiket abbahagyom. De az biztos, hogy a méhészkedést nem. Hiszen e rövid időszak alatt erősen magáévá raga­dott a méhek világa. Susla Béla Hirdetés Értesítjük a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött viaszból megrende­lésre 10,— koronáért — sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért jó minőségű műlépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítjük. A műlépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink kívánják, foszforral feljavítjuk, hogy a méhek egészsége­sen szaporodjanak. A viaszt, a sonkolyt, s a megren­delést az alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistienok 991 08 Želovce Telefon: 938-52 Ä méhészettel foglalkozók tapasz­talatai alapján júliusban Szlovákia csaknem egész területén befejeződik a fő hordási időszak, néhány terület­től eltekintve, ahol az erdei növény­zet egészen augusztus végéig, esetleg szeptemberig bizlosít virágport. Dél- Sziovájóában a méhészek közül so­kan a lóhere és a napraforgó köze­lébe vándoroltatnak, ahol a méhállo­­mány megfelelő körülmények között gyűjthet. fogalma alatt mindenekelőtt azt ért­jük, hogy minél több méh keljen ki júliusban, augusztusban, esetleg szep­tember elején. Ezzel a módszerrel husszúéletü, másnéven téli méheket nyerhetünk, amelyek egészen április végéig megmaradnak, s biztosítják az utánpótlást. Ezek a méhek általában csak a tavaszi gyümölcsfavirágzást követően pusztulnak el. A szörppel történő ösztönzés vi­szonylag sok munkát követel, ezért

Next

/
Oldalképek
Tartalom