Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-02 / 44. szám

1985. november 2, SZABAD FÖLDMŰVES (ш: ** 175 ÉVE SZÜLETETT ERKEL FERENC A Bánk bán időszerűsége Egvlk legjobb j gyermektánc­­csoportunk az ekell (Okoličná n. 0.) Tátika Fotó: -vass-Gyermektánc - mozgalmunk helyzetéről A X. szlovákiai gyermektánc-fesztl­­vál. melyet kétévenként rendez a Nép­művelési Intézet Prešovban. kicsúcsu­­sodása annak a versenysorozatnak, me.y járási és kerületi szinten való­sul meg. A fesztivál küldetése összefügg az­zal a távlati elképzeléssel, meiy a gyermeklánc mozgalom fejlesztését irányozza elő. Célja, hogy ösztönözze a gyermektánccsoportokat olyan al­kotások létrehozására, amelyek az eredeti falklóranyag ismereté re épül­nek. színpadi feldolgozásban pedig kapcsolódnak a folkiórhagyományok­­boz. Egyúttal nevelő célt is teljesít — népszerűsíti a művészettel való nevelést, rámutat jelentőségére s ez­által formálja a gyermekek szépérzé­két. A fesztivál versenyjellegS. Mindaz, amit ott láthattunk, a gyermekcsopor­tok eredményes felfedező- és gyűjtő­­tevékenységéről tanúskodik, hmi „A szépség forrásánál“ című gyűjtőmnz­­galom eredménye. Ez nemcsak a mi­nőségi fejlődést segítette, hanem a munka sokrétűségét is. A gyermek­­tánccsop rtok nem olyan műsorokkal jöttek, amelyek hasonlítottak egymás­hoz, hanem valamennyi csoport sajá­tos anyagot hozott, amelyet a gyűjtő­munka során az idősebbektől jól meg­tanultak és feldolgoztak. Az előadá­sokat átélték, mivel a legtöbben ta­nítóik irányításával maguk is részt­vevői voltak a gyűjtőmunkának. Ez nagyon fontos momentum a csopor­tok munkájában. A gyűjtött értékek nemcsak a nemzeti kultúra ápolása szempontjából értékesek, hanem a gyermekek nevelése szempontjából is. Ezáltal a gyermekek közelebb kerül­nek a forráshoz, mé'y érzelmi kap­csolatra tesznek szert, mely az eszté­tikai és et'kai érzékük formálásnak egyik fontos tényezője. Hozzájárul a nemzedékek közötti különbségek áthidalásához, a fiatalok jobban meg­ismerik az idősebb generációk életét. A hazaszeretet érzelme náluk nagyon kifejező. Fellépéseik a szakemberek számára is élményt jelentettek. Élénk, változatos folklőranyagot hoztak, me­lyet egyszerű feldolgozásban, meg­győzően és stílusosan mutattak be. A mozgalom keretében már több hiányosságot leküzdötték a csopor­tok. Az előző fesztiválokhoz hason­lóan ez évben is kitűzött cél volt a zenei kiséret, a színpadi viselet és az éneklés tökéletesítése. E téren is je­lentős előre épés mutatkozott, bár természetesen akad még javítanivaló. Olykor a csoportok egyetlen műsorba akarják besűríteni mindazt, amit gyűj­töttek. Az ilyen esetekben többszörö­sen érvényes az a mondás, hogy a kevés néha több. Ez is művészet — meglajálni a megfelelő műsorválasz­tást és az arányt. A seregszemle első részével a k'sebb hiányosságok elle­nére^ elégedettek lehetünk. Mindez a csoportvezetők értékes munkájának eredménye, az ő pedagógiai mester­ségüké, akik a művészet segítségével irányítják a gyermekek Ízlését, úgy hogy am i csinálnak, az természetes és szívbői jövő legyen. A fesztiválműsor második részében azok a gyermektánccseportok szere­pe tek. akik az eredeti folklőranyagot sťlizáltabb (feldolgozott) formában mutatják be. Ezekből a csoportpkból több volt, mint az előző kategóriá­ban. Így itt a konkurrencia is na­gyobb volt, s a gyermekek — és ter­mészetesen vezetőik — jobbára új anyagot hoztak. Néhány csoport elő­nye, hogy tapasztalt vezetőjük van, és a már ismertebb anyagokból más szemszögből nézve is újat tudtak pro­dukálni, ami úgyszintén értékes. Egy­részt ugyanis a gyűjtött anyag, más­részt viszont az alkotó személyes hozzáállása a meghatározó és úgy gondolom, hogy egységükkel válik harmonikus egésszé az alkotás. Né­hány csoport számunkra kevésbé is­mert terület folkléranyagát hozta na­gyon sikeres feldolgozásban. Vele szemben olyan csoportok sorakoztak fel, amelyeknek salát hagyományaik vannak. Itt már újszerűt kevésbé ta­lálni. de a gyermekek előadása több­nyire színvonalas. Az is jó, hogy a városi gyermekcsoportok a hagyomá­nyokból kiindulva ismerkednek a népművészettel. Vegyük például Bra­­tisiavát. Itt a hagyományokból szinte semmi sincs már. Értékelni lehet vi­szont, hogy a csoportok tapasztalt szakirányítással viszonylag magas színvonalra küzdötték fel magukat. Mit lehetne a csoportoknak a pre­­šovi szereplésük kapcsán fe'róni? A gyermekekkel való munka öröm­teli, de igényes és nehéz. A csopor­tokban nagyobb figyelmet kell szen­telni az éneklésre. A gyermekek rosszul intonálnak. nem pontosak a zenei kíséret belépései. Ennek elejét kell venni. Találkoztunk jó példák­kal is, hogyan kell e hibákat elkerül­ni. Az előző évekhez képest az idén már némi javu ás volt tapasztalható а г lm us terén. A gyermekek számára a mozgás, a ritmus nagyon sokat je­lent, fontos eszközként szolgálnak a tartalom kifejezésében. Ez nagyon fontos kérdés, nem szabad lebecsül­ni. Amennyiben a csoportok már tán­colnak, úgy bizonyos stílussal kell rendelkezniük. Előfordult több egy­séges színpadi alkotás is. stilizáltabb termában. Ügyelni kell azonban arra, hogy az egész kompozíció természe­tes 'egyen, ne legyen benne semmi „mű“ dolog, s hogy az igaz és elfo­gadható legyen. A témavá'asztásnál mindenekelőtt a gyermekek képessé­geit kell szem előtt tartani. Összegezve a fesztivál tapasztala­tait, örömmel nyugtázhatják, hogy a gvermektánc-mozgalnm újabb lépést tett előre. A csoportok felkészültsé­gi színvonala a jövőre nézve szakmai és nevelői szempontból egyaránt biz­tató. Czlngel László Hatvanéves lenne... BÄB1 TIBORRA EMLÉKEZÜNK Harcos, vitázó, perlekedő költő volt, kezdettől fogva eredeti egyéniség. Költői hitvallásában igazság és az egyszerűség mellett kötelezte el magát: „írj igazat! Írj egyszerűen, hamis póz és pátosz nélkül“, — s ehhez Is tartja magát. Indulása után rövidesen felsorakozik a legnépszerűbbek közé, és Fábry Zoltán Is öt tartja a legtehetségesebbnek az akkori szlovákiai magyar líri­kusok közül. Napilapunk, az Új Szó köztudottan sokat tett Irodal­mi-kulturális életünk kibontakoztatásáért Is. Itt kopog­tat Bábi Tibor is, s lát napvilágot első alkotása 1951- ben. A két év múlva megjelenő Cj Hajtások c. antoló­giában már szerepel. Mint az akkor jelentkező minden szlovákiai magyar költőt, ót Is a felszabadulás boldog lelkesedése és a nemzetiségi kérdés rendeződése ihlette költői megnyilatkozásra. Az 6 költészetében is a hála hangja szól, de a többinél talán kevesebb közhellyel, sematizmussal, s meglehetősen fejlett versérzékkel. Egyike azoknak, akik indulásukkor már tájékozottak a magyar és a világirodalomban. Pedig az 6 öt ja is vi­szontagságos volt, többféle foglalkozással próbálkozott: volt az Ifjúsági Vasút építője, főiskolát hallgató, a MATESZ dramaturgja, majd könyvteriesztó; később* a Fáklya, az Irodalmi Szemle, végül az Oj Sző szerkesztő­jeként dolgozott 1978-ban bekövetkezett haláláig. JőSé ben meglelem első verseskötetében (Ez a te né­ped) msr érződ'k elkötelezettsége, szocialista hitval­lása Későbbi költészetében is a gondolatiság uralkodik: a kisebbségi sorssal, társadalmi és erkölcsi oroblémák­­kal foglalkozik. Az 1955-ben megjelent Hazám, hazám, s az 1984-hen közreadott Tízezer év árnyékában című köteteinek középpontjában a szocialista humanizmus, a bazafiság. az internacionalizmus, a költői és a nem­zeti öntudat áll. További kötetei — A forrás éneke [19851. Könnv a mikroszkóp alatt (19861. Se elevenen, se holtan f 1 Ч8вj — széles áradásé szabad versekből ál­lanak, amelyek líránk maradandó értékei közé tartoz­nak. ......ó, láttátok a felrobbantott, szomorú hidakat, az ár dübörgő mélységéből vádlón az égre ágaskodnak csonka pilléreik, rohanó vizek közt némán, rendítetlen állnak; a hidak holtukban is protestálnak. Vádolok, kiáltok némán, mint a csonka hídpillérek: nincs egyetlen egyértelmű, Igazán békére teremtett emberi mű, s ha van, fölrobbantják, akár a megadó, türelmes hidakat, vagy kikényszerítjük őket, hogy hátukon ágyút és tankot hordjanak. Jaj! Visszájára fordul minden emberi sző, megsüketít a harsány hang, s a némaság oly messzehangzó.“ (Könny a mikroszkóp alatt) Bábi nemcsak kiváló költő volt, de jeles prőzaíró is. Első riportkönyve 1973-ban jelent meg Európából Euró­pába címmel. A hűség arca című alkotása díjat nyert a Szlovák Irodalmi Alap által a CSKP megalakulása 50. évfordulója alkalmából kiirt pályázaton. Harmadik pró­zai műve a Patak és forrás (1976). Kritikusan és elkö­telezetten ábrázol, amellett prózája is lírai hangvételű, az olvasóra érzelmileg is ható. író, költő, művész dolga (1979) címmel posztumusz-kötetként láttak napvilágod irodalom- és müvészetkritikai írásai. 1982-ben pedig — a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban — Keresek valakit címmel jelentette meg válogatott verselt a Ma­dách Kiadó, Zalabai Zsigmond válogatásában. Bábi Tibor már nincs köztünk, 1978-ban bekövetke­zett halála lezárttá tette életművét. Fiatalon, 53 évesen hunyt el. Október 30-án lett volna hatvanéves... Pénzes István Kétségkívül minden nemzet irodal­mának vannak meghatározó értékű alkotásai, amelyek térben és időben túlnövik születésük helyét és idejét. A magyar irodalomban ilyen megha­tározó és maradandóan Időszerű mű a Bánk bán. Első „Bánk bán-élményem“ közép­iskolás koromra, az ötvenes évekre esett, amikor meg kellett tanulnunk Tiborc panaszát. A véres háborúból való kikászálódás, a felszabadulás és a békés országópítés első sikereinek egészen friss hatása alatt Tiborc pa­­rasztproletá.r-szemléletét tellesen kö­zelinek találtuk, sőt — a győzelmes február nyomán visszanyert nemzeti­ségi jogaink felett érzett örömünk­ben — Petur bán, illetve Bánk bán nemzetmentő törekvéseit is. Katona József Bánk bánja születé­sétől kezdve egymásnak ellentmondó kritikák és vélemények kereszttüzé­ben állt. A szerző először az Erdélyi Museum pályázatára küldte be, de fi­gyelemre sem méltatták. Annál In­kább a cenzúra, amely Székesfehér­várott megakadályozta a bemutatását. A titkos rendőri jelentésben ez állt: „Nemcsak a dráma tartalma, hanem egyes részletei Is alkalmasak arra, hogy a magyarok gyűlöletét a német fejedelmek s általában a németek el­len lángralobbantsék, fejlesszék, táp­lálják. Nyilvánvaló, hogy az Ilyen írók vakmerő törekvéseiben mindjob­ban megerősödnek, ha szigorú és megfelelő cenzúrával nem vetnek gá­tat azoknak.“ Micsoda paradoxon, hogy amíg olyan kortársak, mtnt Vörösmarty, Kisfaludy vagy Kölcsey nem értették meg Katona müvének zsenialitását — egyedül Arany János ismerte fel a benne rejlő nagy értéket — addig a cenzorok és a rendőrök rögtön fel­fedezték forradalmi mondanivalóját. Mert a mű nagysága éppen forradal­­miságában rejlik. Nem szerelmi tra­gédia, mint a finnek Kalevalája vagy a németek Niebelung-éneke, hanem egy nemzet tragédiája, Tiborc eseté­ben egy társadalmi osztály tragédiá­ja. Tiborc nemcsak, hogy nyíltan ki­mondja a jobbágyok keserűségét, nemcsak, hogy nem kíméli a fennálló rendet, hanem lázit Is a merániai ön­kényuralom és a fennálló rend meg­döntésére. Tiborc tehát mai szemmel nézve is forradalmár, szemlélete ha­misítatlan osztályszemlélet, harca osz­­tályharc. Ezért bátorkodom leírni, hogy Katona ezzel a müvével messze megelőzte korét. Nem csoda, hogy müve zeneszerzőt Is megihletett. A XVI. századi nürn­bergi mesterdalnok. Hans Sachs, majd Kisfaludy, Grillparzer. Petőfi és Ka­tona után Erkel Ferenc Is megérezte a Bánk bán nagy mondanivalóját és megalkotta a magyar nemzeti operát, a magyar Níebelung-éneket. Erkelt éppen Katona drámája ra­gadta meg. A pesti Nemzeti Színház 1839. márciusi bemutatóján látta elő­ször a Bánk bánt. A fiatal muzsikus akkor mér egy éve tevékenykedett a színháznál. Egészen pontosan nem tudjuk, mikor kezdte el a Bánk bán komponálását, de a gondolat nyilván már azon a bizonyos pesti bemutatón megfordult a fejében. Valószínűleg a szabadságharc elbukása érlelte meg benne az elhatározást, hogy hosszú hallgatás után újabb történelmi ope­rát irlon a zsarnokság ellen akkor, amikor az a legjobban tombolt. A szabadságharc leverése után a cenzúra az ő két operáját, a Bátori Máriát és a Hunyadit is száműzte egy időre a színpadról. De volt bá­torsága hozzá, hogy Ilyen körülmé­nyek között megírja újabb művét az elnyomás ellen. Minden bizonnyal 1850 táján fogott hozzá, és bemuta­tója 1861. március 9-én volt. A máso­dik és a harmadik Erkel-opera bemu­tatása között tizenhét esztendő telt el. Jobban nem Is Időzíthette volna a bemutatót. Az osztrák seregek ka­tasztrofális veresége Solferlnonál megrendítette Bach hírhedt önkény­uralmát. A magyarok és a császárság más elnyomott nemzetet eszmélni kezdtek. Ilyenképpen a Bánk bán be­mutatása egyedülálló társadalmi és politikai eseménnyé lépett elő. Szóról-szóra ezt írta a bemutató előadásról a Vasárnapi Újság: „Nem hisszük, hogy a magyar színház fenn­állása óta valamely műnek színre­­kerülését nagyobb feszültséggel várta volna a közönség, mint Erkelnek Bánk bán dalművét.“ A Bánk bán után öt operát írt még Erkel. Két történelmi vlgoperájában, a Saroltában (1862) és a Névtelen hősök-ben (1880) a magyar népies zenei elemekből épülő operajelenet­tel kísérletezett. A Dózsa Györgyben (1867), a Brankovics Györgyben (1874) és az István klrályhan (1885) a magyar énekbeszéd és a magyar zenés népdráma műfajának kialakí­tására törekedett. De ha csak egyedül a Bánk bánt írta volna, akkor is a legnagyobb ma­gyar operairót tisztelnénk a novem­ber 7-én 175 éve született Erkelben. Zeneszerző kortársa, Mosonyi Mihály a Bánk bán bemutatása után a követ­kezőket írta róla: „A szerzőnek évek hosszú sorára volt szüksége, mielőtt e nagy művet bevégezheté, de vég­re mégis sikerült és ma már birto­kában vagyunk e dalműnek, melv — az ahhoz megkívánható szükséges erők feltárása mellett — nagyon so­káig dacolni fog az idő vasfogaival.“ Látnoki sorok, mert egy és negyed évszázad után az opera ma Is él. Egészen friss Bánk bán-élményem, hogy a káprázatosán újjáépített Ma­gvar Állami Operaházban láthattam Erkel Ferenc operáját. Telt ház előtt játszották, mint az 1981. április 27-1 felújítás őta mindannyiszor. Mert amíg a világon lesznek zsar­nokok és elnyomottak, a Bánk bán nem veszíti el időszerűségét. Palágyi Lajos Is még, hullana is már. Káprázat és Mnlrh n nrtrti igézet. Méla némaság. Akárcsak Ady Moiava-parii os*> Párizsának Szent mháIy útjún... A tálról eszembe futnak ifjúkorom rozsdalevelü estét és hózimankós éj­szakát. Emlék-indákon ereszkedem le az Idó mély kútjába... Haragos-vörö­sen lement a Nap, s szertefoszlott a múltból elcsent varázslat. Felkelt a szép, hazug hold, s a sziget mintha felsóhajtott volna. Sunyi-resten szí­vódik belém az éjszaka. Lassan lép. delek a folyó part Ián, s a vízben lá­tom a liget partmenti fáinak fordított holdfényképét. A finom ujjú esti pá­ra szorítására hajladozva reszketnek az akáclombok. Vad zsarnok az ősz, nem enged cseppnyi elszabadult boldogságot. Éj­fél után a bokrok zizegő ágain túl: a csillagok kioltva, a hold kisírt sze­mét eltakarta az egyhangú őszi eső. Korcsmáros László Ojra rút verembe esett ez a nyár. 'Ahogy fárad a Nap, úgy szédül lágy szederbe a nagy természet. A Moldva és a MalSe folyónál zsong, zizeg a nád. A szeptember esti nádizene szá­momra mély gordonkadallam. Vándor vagyok, s az idén cseh föl­dön köszöntött rám az ősz. A gyö­nyörű Sokol-sziget sétányán állok az arányló fényzuhatagban, s a víg ta­vaszra, a tomboló nyárra gondolok. Az erjedés mámorával Tévedek a múltba: régi napjaim ülnek ott ma­gukban. A tücsök hegedűje homályba sóhajt. Minden békesség ideköltözött. Rápillantok a barna fákra, fölöttem szétterül az egyedüllét: sajgó szissze­­nel. Egy felhő úszik lassan fölöttem. Enyhe, szőke fény esik az arcomra, bús suhogás vesz körül, a nyfrfaltqe­­tek lombhullató jajdulása: maradna i *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom