Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-26 / 43. szám
Ismét a baknyulak ivartalanításáról Az állattenyésztők régóta ivartalanftják arra való háziállataikat, mert az ivartalanított állatok a nemi ingerek elmaradásával nyugodtabban viselkednek, együtt tarthatók, Jobb a takarmányértékesítésük és ezáltal több húst termelnek, jobban hizlalhatók, valamint igavonásra alkalmasabbak. Sok nyúltenyésztő is úgy véli, hogy a leadásra szánt baknyulak herélésével a leadási súlyt csoportos tartásmóddal, kevesebb munkával és takarmánnyal elérhetné, ezáltal gazdasági eredményei javulnának. Az ivartalanítás meg is oldható (erről a csehszlovákiai Balázs Ferenc tollából nemrég megjelent Írás is tanúskodik). Előkészületként mérjük fel az egyidőben herélésre szánt baknyulak mennyiségét, alaposan takarítsunk ki és fertőtlenítsünk olyan ketreceket, amelyekben a későbbiek folyamán a heréit nyulak mozoghatnak. Csak teljesen egészséges állatokat válasszunk ki, fejlődésükben visszamaradt, beteg állatok még azt a növekedést sem érnék el az ivartalanítás után, amit herélés nélkül értek volna el. Az első csoport heréléséhez keressünk olyan tenyésztőtársat, aki már foglalkozott ivartalanítással. Ügyeljünk arra is, hogy ne nagy melegben végezzük ezt a műveletet. Herélésre a két és fél, háromhónapos nyulak a legalkalmasabbak, mert az idősek erősen véreznek. A nynlat tiszta anyaggal letakart asztalon a hátrára fektetjük. A herezacskót környező szőrzetet lenyírjuk és ezt a területet jóddal bekenjük. 0- jabban a vágás helyét érzéstelenítő sprévei befújják. Ezután a herélést végző bal keze mutató- és hüvelykujjával a kissé maga felé és a herezacskó végébe hátraszoritott herékre éles szikével rámetsz. A metszések kb. egy centi hosszanti nyílásán a megnyúlt, hosszúkás herék előjönnek. A heréket előhúzva az ondőzsinórt és a tartószalagot ollóval elvágjuk, a zsinór csonkjait a vágás alá becsúsztatjuk, a sebszéleket összenyomjuk és tetránnal vagy 5 százalékos kreolinkenőccsel bekenjük. Ha heréléskor, vagy utána — a túl nagy vágás miatt — bélrész dudorodna ki a sebnyíláson, óvatosan, szennyeződésmentesen azonnal helyezzük vissza, s ezután a nyílást 1— 2 öltéssel varrjuk össze. Ügyeljünk arra, hogy az ivartalanításhoz szükséges öszszes eszköz kéznél legyen. Fontos, hogy a kitisztított ketrecekbe helyezett fvartalanított nyulak előtt tiszta ivóvíz állandóan legyen. Vigyázzunk a heréit állatok takarmányozására. Tapasztalatok szerint az emésztőszervi megbetegedés jóval gyakoribb a heréit állatoknál, ez azzal magyarázható, hogy túl bőségesen, illetve ugyanúgy etetik őket, mint ivartalanftás előtt. A takarmányadagot 10—15 százalékkal csökkenteni kell számukra. Az ivartalanítás után a nyulak bágyadtabbak, ez azonban néhány nap múlva megszűnik. Az ivartalanitott nyulak tartásával sok előnyhöz jut a tenyésztő, azonban a jelenlegi súlyhatárokat és az árakat figyelembe véve nagy, 4—4,5 kg-os nyulak leadása csak ráfizetéses. Olyan fajtákat válasszunk, amelyek háromhónapos korra elérik a 2,5—2,0 kgos sályt, nyugodtabb vérmérsékletűek és esetleg a leadásig csak 1—1 baknyuiat kell külön ketrecbe zárni. Az angőratartóknál gyakrab* jabban a vágás helyét érzéste* ban látunk ivatartalanított bakokat. A nyúltenyésztés kézikönyvében Az angóranyúl című fejezetben a következő mondatot találtam az ivartalanítással kapcsolatban. „Többen kedvező tapasztalatokat szereztek ivartalanítással, mások ellenkező eredményekről számoltak be.“ Dr. Anghi Csaba Nyúltenyésztés című könyvében még utalást sem találtam az ivartalanításra. Egyébként az angóranyulakat körülbelül 4 hónapos korban kell ivartalanitani. Az ivartalanitott baknyulak tartásának legnagyobb lehetőségét a prémnyulaknál látom. Több ismert prémnyúltenyésztő évek óta nagy gyakorlattal végzi baknyulainak herélését ёп inkább az egyéni ketreceséit részesítem előnyben, bár nagyon régen tartottam heréit angóranyulakat. Partei! I Az egyre inkább hagyómányossá váló helyi és körzeti népszerűsítő kiállításokon az utóbbi években már a fiatalok is rendre lehetőséget kapnap a nyilvános szereplésre, kedvenceik bemutatására s ez a tapasztalatok szerint nagyban hozzájárul az ifjú tenyésztők lelkesedésének elmélyüléséhez, munkájuk eredményesebbé és színvonalasabbá tételéhez Fotó: —bor Pasztinák Az ernyősvirágzatúak családjába tartozó kétéves növény, nálunk a kevésbé ismert és a kiskertészek által Is aránylag ritkán termesztett gyökérzöldségek sorát gyarapítja. Már a rómaiak Is Ismerték, csak éppen nem különböztették meg a sárgarépától. Több nyugateurópai országban pasztinákot használnak petrezselyemgyökér helyett (mivel a pasztinák lombja ehetetlen, sőt bőrgyulladást Is okozhat, helyette a fodros metélőpetrezselyem zöldjét termelik), de nálunk a közízlés egyelőre a megszokott petrezselyem felé húz. A pasztinák (Pastica sativa t.) gyökere kívül sárgás vagy sárgásbarna, belül fehér és húsos, íze édeskésen fűszeres, jellegzetes aromájű. Aki termeli, főleg azért részesíti előnyben, mert jobb főzeléket lehet készíteni belőle, mint a petrezselyemből. Hasonlóképpen kell termeszteni, mint a sárgarépát meg a petrezselymet. Az előző évben Istállótrágyázott, laza homoktalajokon várhatunk tőle igazán szép termést. Egyébként is gyenge (60—95%) csírázóképességét csak egy évig tartja meg. Gyógyászati szempontból a gyökere ériékes. Ezt elsősorban frissen fogyasztjuk, tehát télire úgy kell tárolni, mint a többi gyökérzöldséget. Ha más megoldás nem kínálkozik (pl. házgyári lakásokban), szárítással Is tartósíthatjuk az előbb hosszában felhasogatott gyökereket. A drognak vlzelethajtó és görcsoldó tulajdonsága van, tehát a petrezselyemgyökérhez hasonlítható. Fogyasztását elsősorban azoknak ajánljuk, akik sokat szenvednek a vese-1 és epekövektől, illetve a gyomorbántalmaktól. Teája rövid forralást követő áztatással készül. A kimért 1 gramm gyökeret 1—2 percig lobogó vízben főzzük, majd 15 percig tartó áztatás után leszűrjük s naponta több alkalommal iszunk belőle egy keveset. A vese- és epebántal- - mák, valamint a gyomor- és bélgörcsök enyhítésére a nyers gyökérből sajtolt lé is kitűnő. Ebből naponta 1—1,5 dl fő* gyasztható. A túladagolást mindenképpen kerülni kell, mert a növény Illóolajában található aplín izgatja a vesét. Túladagolástól mindenekelőtt a kismamák óvakodjanak. A túlságosan érzékeny embereknél már a levél érintése is kiütéseket okozhat (főleg nedves időben és az arcot érintve). Tehát az allergiára hajlamos egyének Inkább tartózkodjanak a fogyasztásától, de még a termesztésétől Is. Or. Nagy Céza A birkáknak ízlik... Az idén feltűnően sokat panaszkodtak az nborkatermesztők. Persze, nem véletlenül, hi- . szén a hazai tájakon korábban ismeretlen uborka-peronoszpőra a hajtatott és a szabadföldi növényzetet egyaránt megsemmisítette. Én — rosszabb sorsra jutott kertésztársaimmal ellentétben — aránylag hosszú ideig eredményesen dacoltam az újszerű betegséggel, de persze, végül azért nálam is csak ő nyerte a csatát, alaposan megkurtítva a betakarítási idényt Soha nem tűrtem, hogy akár csak egy négyzetméternyi terület is parlagon heverjen a kertben, ezért az uborka után felszabaduld ágyúsokat is azonnal felástam, beleértve természeteseen a közel két és fél áras föliaházat is. A 35 C-fokos kánikulában alaposan megizzasztott az ásó, de úgy voltam vele, jöjjön gyorsan a soron következő vetemény. jó ideig mérlegeltem, mi is legyen az? A mi kertünkben a karfiol valahogy sohasem érezte jól magát, tehát ez számításba sem jöhetett. Az őszi retekre gondoltam, de az SZKSZ helyi szervezetének megbízott felvásárlója lebeszélt róla, mondván, a reteknek ősszel nincsen keletje. És mindjárt tippet is adott. Jó értékesítési lehetőség kínálkozik karalábéból, mondogatta és bíztatott, én pedig hajlottam a szóra. Mit mondjak, nagyon }ől sikerült a palánta, ki is ültettem belőle vagy négy és fél ezret. Rendszeresen öntözgettük, kapálgattuk, fgy a szokatlan szárazság ellenére igen szépen fejlődött a növényzet. Mégis — mire szállítani tudtunk, már csak nyolcvan fillért adtak darabjáért. Háromszáz karalábét sikerült ilyen áron értékesítenünk, azután tíz napig hiába kinálgattam, senkinek sem kellett a karalábé. Pedig finom zsenge volt valamennyi, a legnagyobbak átmérője sem haladta meg a 7 cm-t Aztán mégis történt valami, mert kihirdették, lőhet szedni-szállítani a karalábét. Kilónként egy koronáért. Háromszor kérdeztem rá, mert nem akartam hinni a fülemnek. Ez egyszerűen nevetséges, 10—12 filléres darabonkénti átlagár. Nem tudom, kinek a javaslatára született meg ez a határozat, de szeretném megkérdezni tőle, szerinte lehet-e ennyiért őszi karalábét termelni? Mert ugye van talajelőkészftés, anyagköltség (műtrágya, vetőmag, növényvédő szer), vetés, palántanevelés, ültetés, öntözés, ápolás, szedés, piaci előkészítés, kimérés, szállítás... És, gondolom, ebben az árban már a kertészkedőnek szánt „tisztességes“ haszon is benne foglaltatik. Nem nyújtom tovább: valamennyi rokonunk 'és ismerősünk jó ideje karalábé-menün él. Van karalábéleves, karalábés omlett, rántott karalábé, töltött karalábé... De még fgy sem győzzük, mert mondjam-e, hogy ilyen árért a betakarítással sem érdemes fáradozni Ojabban egyik juhtenyésztő barátom hordja zsákszám az állatainak. Érdekes, még a birkáknak Is ízlik az őszi karalábé, csak éppen a kereskedelemnek nem kell „becsületes" áron. Bezzeg télen majd jön a megszokott szöveg, hogy választékot az ésszerűbb táplálkozás érdekében. Meg hogy számoljuk fel a termesztésben tapasztalható idényjelleget No, nekem aztán papolhatnak ezután! P. J. Plavec, kolárovo Segít a szakköri foglalkozás A jól szervezett és rendszeresített szakköri foglalkozásnak komoly szerepe van abban, hogy az állattartás iránt vonzalmat érző gyerekek közül egyre többen hódolnak ennek a fölöttébb hasznos és nemes kedvtelésnek. Fenti képünkön a Varga György vezette egyházkarcsal jKostolné KraCany) ifjúsági szakkör néhány tagját mutatjuk be, a másik felvételen pedig a Kondé Mihály vezetésével működő nyárasdi (TopoTníky j szakkör galambokkal ismerkedő tagjait láthatjuk. Fotó: -bor Virágozzanak a bokrok A virágzó cserjék elöregedve alig nyílnak, fölkopaszodnak, belsejük elsűrűsödik. A legerőteljesebben azokat vágjuk vissza, amelyek a virágaikat az az évi hajtások végén hozzák (1- lyen például a nyáriorgona, a nyáron virágzó spireák, a hiperikum). Tavasszal az előző évi vesszőkön nyíló aranyvesszőt, tamarlskát, rózsaloncot, a valódi és áljázmint 3—4 éveként rendszeresen ritkítsuk, ha elöregednek, akkor pedig az idősebb ágakat tőből távolítsuk el, a fiatalabbakat i 50—60 centiméteresre rövidítsük meg, hogy új koronát fejlesszenek. A „babarózsát" (a Prunus trilobát), a ja'* pánbirset, a dlszmeggyeket akkor iI- jítsuk meg, amikor már csökken а virágzásuk. A fiatalítás során ugyancsak metsszük kí e bokor belsejéből az árnyékoló, sürflsltő részeket, a több éves vesszőket pedig felére vágjuk vissza. A ritka elágazású aranyesót (Laburnumot), a magnóliákat a berkenyéket csak akkor metsszük, ha koronájuk megsérült. Az előző évi vesszőkön végálló virágai nvílnek a mahóniának, a viburnumoknak, az orgonának, a rododendronoknak. Ezeket elnyílás után metsszük, de csak Igen indokolt esetben. A 8—10 évenkénti iflítfisuk Is csupán mérsékelt legyen.
