Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-12 / 41. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. október 12 Termékeny nyugdíjasévek Egy vasárnap délután jártam a Szécsénykovácsiban (Kováéovčej élő Ocskó házaspár otthonában. Az Emília nénivel jolytatott beszélgetésemnél jelen volt a férj, István bácsi is, aki mindvégig figyelmesen hallgatta társalgásunkat. Csak akkor szólalt meg, amikor vagy egy évszámot, vagy egy nevet kellett előkeresni az emlékezet archívumából. Emília néni többször szóba hozta, hogy a férje volt a szövetkezet első elnöke a faluban. Nyomban összeállt bennem a kép: lényegében egymást segitpe és megértve vált életük emberi értékekben gazdaggá. 1. Sok dicsérő szót hallottam Emília néniről, aki 70 éves létére, fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel irányítja szülőfalujában a női éneklőcsoporíot, valamint a folklórcsoportot is. rom, hogy az emberek ne idegenedjenek el egymástól. Egykor szint jászó emlékeim és élményeim is elősegítették azt, hogy (mint a nőszervezet elnöke) megpróbáljam összehozni falunk asszonyait, lányait. Ennek egyik módját a színjátszásban láttam. Fáradozásaimat siker koronázta: több esztrádmüsort, jelenetet vittünk színpadra. Legemlékezetesebb a Cigánytemetés, amelyben (mint minden fellépésben) mi alakítottuk a férfiszerepeket ts. Ez a műsor teljesen eredeti volt, a falunk cigányaitól lestük el azok temetési szokásait, dalait, s ezeket dolgoztuk fel színpadra. Sajnos, a fiatalok nem akarnak közénk jönni. Mi, idősebbek vagyunk kénytelenek gyakorolnt, szerepelni. Nem is az a baj, hogy a szabadidőnk egy része megy rá, hanem az, hogy többen betegesek vagyunk, nehezünkre esik már a jövés-menés. Már én is 70 éves Az Ocskó házaspár (A szerző felv.) — Emília nénil En a legjobban azon csodálkozom, hogy egyszerű parasztasszony létére nagy kedvvel és hozzáértéssel szervezi, irányítja a tízegynéhány tagú női folklórcsoport tevékenységét. Az idén is részt vettek a Tavaszi szél... népdalverseny járási döntőjén és a Zselizi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztiválon is. Mi ennek a titka? — Világéletemben falun éltem, paraszti munkát végeztem. No, de hogy a „titkot“ felfedjem, vissza kell kanyarodni a múlthoz, feltéve, ha nem untatom vele — szabadkozik. — Szívesen hallgatom ... Aztán elmondja, hogy már 15 évesen a felnőttek közölt lábatlankodott. Színdarabot játszott. A későbbiekben főszerepeket kapott. — Több színdarabban együtt játszottam a férjemmel. Abban az időben kedveltem meg a színjátszást. Mindketten cselédsorsban nőttünk fel. Sajnos, miután egybekeltünk, mind ritkábban szerepeltünk. Dolgozni kellett, hogy összekuporgassunk némi pénzt közös életünk céljai egy részének a megvalósításához. Feles dohányt vállaltunk, ami azt jelentette, hogy az uraság adta a földet, mi meg termesztettük rajta a dohányt, miénk volt az összes munka, a palántázástól, kapálástól, töréstől egészen a simításig. Két évig csináltuk. Csak 1940-ben kezdett sorsunk jobbra fordulni, a magyarországi Pőstyén mellett kertészkedtünk, mivel ahhoz jól értett a férjem. Csakhogy szegény férjuramat behívták katonának. A háború utáni évek zavarosak voltak, csak a helyi szövetkezet megalakulása után került életünk rendes kerékvágásba ... A régi népszokások megőrzését, használati és egyéb tárgyaink összegyűjtését ösztönszerűen kezdtem el csinálni. Mintegy tíz évvel ezelöt fogtam hozzá a népszokások tudatos gyűjtéséhez. Es, hogy ezek közkinccsé váljanak, asszonykórust és folklórcsoportot verbuváltam össze, hogy így őrizzük és adjuk tovább népdalainkat, népszokásainkat. — Az idei Tavaszi szél... járást döntőjében a dohánysimítás szokásait mutatták be a kovácsi asszonyok. Emília néni hogyan emlékszik vissza erre a munkára? — Erre mifelénk, Kovácsiban, Nagyzellőben (Veiké Zlievce) meg Bussán (Bušince) nagy hagyománya volt a dohánytermesztésnek. A hatalmas dohány szárítókban (vasárnap kivételével) naponta hajnali négytől este tíz óráig tartott a megszárított dohány simítása. Az ember kezének ügyesen kellett járnia, de amellett sokat lehetett mesélni, énekelni, no meg jutott idő a mókázásra, a vidámságra is. Lényegében a dohányszárítóban folyó munkát elevenítette föl az összeállításunk. — Ügy hallottam, Emília néni nevéhez több' esztrádműsor és jelenet betanítása fűződik? — Szeretem a közösséget, azt akavagyok, a lábam fáj, azért mégis házalok, hívom az asszonyokat szerepelni, előkészítem nekik a műsort, próbákra járok. Érzem, hogy ez már nem nekem való, de mégis megyek.., — mondja kedves mosollyal az arcán Emília néni, aki épp a minap vett részt a Csemadok Nagykürtösi Járási Bizottságának néprajzi szakbizottsága ülésén, ahol a Kovácsiban folyó népművészeti tevékenységről számolt be. Köszönőlevelek, elismerő oklevelek tanúskodnak a közösségért végzett munkájáról. Az idén tavasszal pedig az a megtiszteltetés érte, hogy a „Népművészet Kiváló Mestere“ kitüntetésre javasolták. Joggal — megérdemelten. 2. 'Az Emília nénivel folytatott beszélgetést befejezve, a férjtől, Ocskó Istvántól érdeklődtem: milyen volt az élete? — Az idő tájt milyen is lehetett a cselédember, a cselédgyerek élete? — kérdez vissza, majd így folytatja. — Nehéz és örömtelen. Édesapám Szécsénben élte át az 1919-es eseményeket. En gyerekjővel figyeltem a fejleményeket, s később az őszirózsás forradalmat. Mi, gyerekek, töltényeket, muníciót hordtunk a vörös katonáknak — és elárultuk a fehéreket. Apámék 1920-ban költöztek Kovácsiba, s levélhordók voltunk. Kamaszkoromban, de főleg később, sokat olvastam a szocialista eszmékről. Az ilyen témájú könyveket kerestem és bújtam. A közeit Zomborban 1924-ben Ivan János alakította meg a falusi pártszerbezetet, s az 1936-os választások alkalmával ő lett a falu kommunista bírája. Jó barátság fűzött hozzá és mindazokhoz az emberekhez, akik kommunista eszméket vallottak. Az 6 segítségükkel sikerült itt, Kovácsiban 1945. május 20-án létrehoznom egy öttagú pártsejtet. Ez ugyan szétesett, ám később, 1948-ban az említett Ivan János közreműködésével 62 tagú pártszervezet alakult a faluban. Elmondta azt is Ocskó István bácsi, hogy 1949-ben öt választották a hnb elnökévé, s ezt a tisztséget 1952-ig töltötte be. Ezt követően két évig volt a szövetkezet elnöke, mindjárt a megalakulás után. Majd növénytermesztői beosztásban hat évig dolgozott, egészen 1960-ig, amikor egy 20 hektáros kér-tészet irányítását bízták rá. Egészen nyugállományba vonulásáig ezt a tisztséget tbltötte be. — Hogyan emléksiik a szövetkezeti gazdálkodás kezdetére? — Nehéz idők voltak azok — tűnődik el egy pillanatra István bácsi. — Hiába voltam efsz-elnök, nekem is úgy kellett dolgozni, mint a többieknek, mert kevés volt a tagunk, dolog meg sok. Nekünk, vezetőknek kellett példát mutatnunk a többieknek. Napközben dolgoztunk, este meg a papírmunkát végeztük, s gyüléseztünk. A- hol nem eléggé rugalmasan intézkedtek a vezetők, ott ötről hatra nehezen tudtak jutni. Emlékszem, nálunk 7,50 koronát tudtunk munkaegységenként fizetni. Azon töprengtünk, miként lehetne ezen javítani. Átálltunk aprómagtermesztésre, ami jól bevált. Pénzt hozott a közös kasszába, így így azután 12 koronára emelkedett a munkaegység értéke. Tudja, én mindig az előrehaladás híve voltam, hittem a szocialista eszmékben, s mindvégig kitartottam mellettük. Derekas helytállásával, közéleti tisztségeivel tett hitet Ocskó István azon nagyszerű eszmék mellett, amelyekkel már gyerekkorában találkozott. Szülőfalujában több éven át volt a pártszervezet elnöke, a hnb tanácstagja és képviselője, a szövetkezet vezetőségi tagja. Elismerő oklevelek, érdemérmek, kitüntetések, elsősorban az Építésben szerzett érdemekért állami kitüntetés, fémjelzik elkötelezett, áldozatkész munkásságát, amelyeket évtizedeken át kifejtett, a szocializmus javára. stván bácsi nyugdijaséveiben sem tétlenkedik. Tavasztól őszig a fóliasátrak alatt talál magának elfoglaltságot. A cukorrépabetakarítás kezdetétől a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Cukorgyár kovácsi átvevőtelepén irányítja a munkát. Felesége, Emília néni mázsamesterként veszi ki részét ebből a pontosságot, odafigyelést kívánó munkából. Egész vasárnap délutánt töltöttem Ocskó Istvánéknál. Boldog, elégedett embereknek ismertem meg őket. Fiatalkori nehéz éveik ellenére sem panaszkodtak, csupán annyit mondtak: nehéz volt. De hitték, hogy jön egy teljesen új társadalmi rendszer, a szocializmus, amely a dolgozók társadalma. S nem csalatkoztak benneI Ez kárpótolta őket a sok, nehéz, embert próbáló küzdelmekért, az elszenvedett jogtalanságokért, amelyekben évtizedeken át részük volt. Ök tudják igazán, mit jelent a szocialista társa: dalmi rendszer, hiszen a letűnt sötét korban, a kapitalizmusban cselédként tengették életüket, egyik napról a másikra. BODZSÄR GYULA I A Szlovákiai Tűzvédelmi Szövetség csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) alapszervezetének vezetősége a közelmúltban rendezte meg a tűzoltótestület megalakulásának 90. évfordulóját. Az ünnepségen jelen voltak a TVSZ jb elnökségének tagjai, a meghívott vendégek, továbbá a helyi veterán és ifjúsági tűzoltók is. A felnőtt és az Ifjú tűzoltók katonás sorrendben vonultak fel. Ezt gyakorlati bemutató követte, amelyen a felnőtt tűzoltók tettek tanúbizonyságot szakmai hozzáértésükről, ügyesésgükről. A bemutatót követően dr. Hegedűs Sándor hnbelnök mondott ünnepi beszédet a kultúrházban. Megemlítette, hogy a tűzoltótestület 1895 májusában alakult, s a kezdeményezés Paiaky Pál nevéhez fűződik. Akkor csupán két lóvontatású és egy targoncafecskendővel rendelkeztek. A testületet többször átszervezték: a legjelentősebbre a második világháborút követő években került sor, mivel a tagok sora jelentősen megfogyatkozott, ily módon aztán a fúvószenekar is feloszlott. A tűzoltótestület jelenlegi elnöke Szabó István, aki már 38 éve irányítja a szervezet sokrétű tevékenységét. Elnöksége alatt fokozatosan gyarapodott a taglétszám, mely jelenleg 170 fő (ebből 37 a nő). A tagok széknél, politikai tudása is magas színvonalú. Most egy korszerű PPS 12-es moioros fecskendővel és egy ciszternás gépkocsival rendelkeznek. Ez a korszerű technika lehetővé teszi a gyors és szakszerű beavatkozást. Az utóbbi négy évtizedben a tűzol-A A kitüntetések átadásának ünnepi pillanata Szerény évforduló tók számos színművet betanultak és adtak elő a községben és a környező falvakban. A tiszta bevételből újjászerveződött a fúvószenekar, Csóka Ferenc és Hubík Sándor karnagyokkal az élen. Hegedűs Sándor, hnb-elnök ünnepi beszédének zárórészében utalt arra, hogy a TVSZ alapszervezet tagsága jelentős segítséget nyújt a Nemzeti Front választási programterv ve teljesítéséhez, amiért elismerését és köszönetét fejezte ki, s annak a reményének adott hangot, hogy a tűzmegelőzés továbbfejlesztéséhez a járási tűzbiztonsági szervek hatékony támogatása Is hozzájárul majd. Az ünnepi aktust közös ebéd, majd baráti beszélgetés követte. Így zárult a szerény keretek között megrendezett és lebonyolított 90. évforduló. Andriskln f. A Gyakorlati bemutató, régi technikával (A szerző felvételei) Mezőgazdasági üzemeink dolgozói hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére értékes kötelezettségeket vállaltak. A központi szervek felhívása alapján munkahelyükön arra törekszenek, hogy a 7. ötéves tervidőszak utolsó éve tervfeladatait túlteljesítsék, ezáltal jó alapot teremtve a 8. ötéves tervidőszakba lépésre. A dolgozók nagyarányú kezdeményezőkészségéről tanúskodik az is, hogy például a Nagykürtösí (VelkýKrtíä) járás mezőgazdasági üzemei vállalásainak az összértéke 13,8 millió korona volt (4476 egyéni és 174 kollektív), melyet már az első félévben 10 millió 889 ezer koronára teljesítettek, a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére. Ä közelgő pártkongresszus tiszteletére szocialista vállalásukat még 8 millió 810 ezer korona értékkel megtoldották. Így az 1985-ös évre a Túlteljesítették ACSKP XVII икиЕмгш vállalásaik összértéke meghaladja a 22 millió koronát. A járás szövetkezetei, állami gazdaságai vállalták, hogy a termelési tervet — járási viszonylatban — hétmillió 128 ezer korona áruértékkel túlteljesítik. A kezdeményezők figyelme elsősorban a gabona- és a takarmánytermesztési program megvalósítására irányult. Vállalták, hogy gabonából 492,2 tonnával termelnek többet a tervezettnél, s ugyanez a cél vezérli őket a cukorrépa ,a burgonya és a hüvelyesek esetében is. Az állattenyésztés szakaszán elsősorban a tej- és a hústermelés fokozására, az állatok napi súlygyarapodásának növelésére és az elhullási arányszám csökkentésére törekszenek: — vállalva 780 ezer liter tej, 32,7 tonna marhahús, 14 tonna sertéshús kitermelését — többletként — a 7. ötéves tervidőszak feladatainak a teljesítéséhez. Természetesen vállalásaikban a takarékosságra törekvés is figyelemre méltó: megtakarítanak 125 ezer 422 kWő elektromos energiát, 233,8 tonna abraktakarmányt és jelentős mennyiségű fűtőanyagot. Ezenkívül a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Nagykürtösi (Veľký Krtiš) járási Bizottsága — a járási mezőgazdasági igazgatósággal együttműködve — arra buzdítja a mezőgazdasági üzemek vezetőit, hogy a dolgozók rendszeresen törődjenek munkahelyük és életkörnyezetük szépítésével, a veszélyhelyzetek kiiktatatásával. Ez nem is maradt visszhang nélkül: a dolgozók több mint 99 ezer társadalmi munkaóra ledolgozását vállalták. A vállalások a tervfeladatok teljesítésére, illetve túlteljesítésére irányulnak. örvendetes tény ez, hiszen a dolgozók erkölcsi.politikai színvonalát, a munkához való szocialista viszonyt tükrözi a vállalások s azok teljesítése. A felajánlások teljesítésében a szocialista brigádoké a példamutató szerep. A jmi és az SZFSZ jb illetékes dolgozói gyakran látogatják a kezdeményező, élenjáró munkaközösségeket, brigádokat, s hasznos tanácsokat nyújtanak, buzdítanak a vállalások teljesítésére. Ez tűnt ki többek között Juraj Uhlíárnak, az SZFSZ jb politikai dolgozójának szavaiból is, aki nagy gondot fordít a szocialistabrigád-mozgalom továbbfejlesztésére, járási méretű irányítására. A szövetkezetekben például összesen 145 szocialista brigád működik, 1719 taggal. A brigádtagok közül 734 a nő. A legtöbb és egyúttal a legjobb brigádok az állattenyésztésben (azon belül is a tehenészetekben) tevékenykednek, s lényegesen túlteljesítik tervfeladataikat, vállalásaikat. Am jó lenne, ha az élenjáró szocialista brigádok, példás munkaközösségek új szemléletmódot honosítanának meg, s a mennyiség helyett a minőségi elvárásoknak tennének jobban eleget. Hiszen a fejlődés egyre gyorsuló üteme mind nagyobb követelményeket támaszt, amelyekkel csak úgy tudnak megbirkózni, ha a tudományos-műszaki haladás elkötelezettjeivé válnak. Mert ami tegnap még jő volt, az már nem biztos, hogy ma is megfelel. Mindenkor a holnap igényeinek a kielégítése lebegjen a szemük előtt. Ha ez irányban munkálkodnak az elkövetkező hónapokban, jó ügyet — az előrehaladás,ügyét — szolgálnak. NAGY TERÉZ
