Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-05 / 40. szám

14-SZABAD FÖLDMŰVES 1981 október % MEHfiSZM ■ mkhiiszÍet Miwiŕžntr > «палий'» йвнжиет ■ wtaMzrr » Mtfltsa* » Mtatsnes й Mfíftiflti Ш MÉSlaxeit* atHtam ■ xigüzFg Életvidám, kedves, kellemes ember, elmúlt hatvan, de korából nyugodtan letagadhat akár tíz övét is. És ezt nem a kötelező udvariasság mondat­ja velem. Jakab Sándor tele van vitalitással, munkakedvvel, családi házuk kertjé­ben nem elnehezülő járású, korosodó férfival találkozik a látogató, hanem egy harmonikus, kiegyensúlyozott, pirospozsgás emberrel. A titka? A méhek, illetve a mé­hészkedés. A gyümölcsfák alatt szépen, rende­zetten sorakoznak a kaptátak. Ha­marjában vagy ■ ötvenet számolok meg. ■ Hogyan lett méhész? — érdek­lődöm, miközben a házba invitál egy kis kóstolóra. — Hogy az elején kezdjem: gyer­mekkoromban maláriában szenved­tem. Sokan azt mondták, hogy a be­tegség gyógyíthatatlan. Hát kérem, elmondani sem tudom, mit éreztem. Több évig betegeskedtem. A szüleim orvostól orvosig hordtak kezelésre, de segíteni rajtam nem nagyon tud­tak. Ungváron az egyik orvos azt mondta, hogy ö kigyógyít, de teljesen soha sem leszek egészséges, elélhe­tek ugyan sokáig, de vigyázni kell minden léptemre. Majd azzal bizta­tott, hogy örüljek, mert legalább nem fognak besorozni katonának. Keser­ves idők voltak azok, borzasztó akár vissza is gondolni. A felesége, akt eddig nemigen szólt, egy hosszú pillantást vet a fo­telben elnyúló férjére, és így szólt: — Ugye alig hihető, pedig ez így volt. Kislány voltam, amikor hallot­tam, hogy Sándor nagyon beteg. Is­kolába sem járt, nagyon sajnáltuk. Abban ai időben mifelénk nagyon sokan szenvedtek maláriában, s bele is halták. — Így igaz — vette át a szót Ja­kab Sándor. — Űrökké féltem, nem bírtam egyedül maradni, álmomban fölriadtam, kivert a verejték. Bor­­zasztó időszak volt... Hogy mikép­pen lettem méhész? Talán véletlenül, talán a sors akarta így. Tizenhét éves lehettem, amikor egyik alkalommal apámmal kimentünk a csapi földünk­re szétnézni. A föld végén volt egy öreg tölgyfa, annak egyik nyílásában egy méhrajt találtunk. Kértünk a szomszédtól egy köpiit és még aznap hazavittük a méhrajt. Itt, a faluban, volt egy híres méhész, Üvegesnek hívták, ö mondta, hogy menjek és nézzem meg a méhesét. Azzal kezd­te, hogy miért nem foglalkozom mé­hekkel, mivel az egészségesebb is, meg némi hasznot is hoz. A méhei éppen rajzottak; ahogy ment a mé­hek felé, sűrű fekete tömeg zárta el az utat. Üveges bácsi intett, én meg mentem utána a fekete „alegútba", és már nem féltem. Hát így kezdő­dött ... Я És hogyan folytatódott? — Ügy emlékszem, mintha most történt volna. Egyszer Üveges bácst megkérdezte, miként megy a méhész­kedés, én pedig azt válaszoltam, menni menne, ha nem szúrnának olyan erősen. Erre az óreg kacagni kezdett és azt mondta: „ide figyelj, öcsém, ha nem szúrnának, akkor mindenki méhészkedne ...“ Ezen egy kicsit elgondolkoztam, de hogy őszin­te legyek, nemcsak azzal volt baj, hogy időnként bedagadt a fél sze­mem. Egy biztos; a méhszúrás után nagyon jól éreztem magam, szinte minden alkalommal felfrissültem. Azt se nagyon tudtam, mit kell csinálni. Ügyhogy a második évben rávetettem magam a könyvekre, addig olvastam a szakirodalmat, hogy 17 éves ko­romban már magam készítettem a kaptárokat. Abban az évben már nyolc kaptárt készítettem, és elkezd­tem figyelni a méhek éleiét. Ez olyan érdekes volt számomra, hogy való­sággal felüditett, szinte kigyógyult­­nak éreztem magam. Lekötött a mé­hek élete, az, miként képesek szabá­lyozni tennivalóikat. micsoda remek rendszerük van, milyen gazdasági „meggondolás" alapján dolgoznak. Hát rövid idő alatt a maláriából si­került jelépülnöm és húszéves korom­ban katonának is besoroztak. Munká­cson voltam . katona, pontosabban a század írnoka. Aztán a felszabadulás után mindent elölről kellett kezde­nem. Közben megnősültem. Akkortájt már húsz méhcsaládom volt. Igaz ak­kor a feleségem nagyon ellenezte a méhészkedési. Az igazsághoz tartozik, hogy a méhek miatt sokat veszeked­tünk, mert sok volt a munka. Én a « Jakab Sándor munka közben méhészkedésben láttam fantáziát, ő pedig nem. Az 1954-es év tavasza na­gyon kedvezőtlen volt, egy kevés akácmézet sem gyűjtöttek a méhek, mégis az évet szenzációs eredmény­nyel zártam. A méhlegelő szinte ön­tötte a mézet- Abban az évben kap­táronként hetven kilogramm nagyon finom és értékes virágmézet gyűjtöt­tek a méhek. A későbbi évek is na­gyon jól sikerültek. Ez döntötte el az én további sorsomat, magyarán az egész életemet is, mert én attól kezd­ve erősnek és egészségesnek éreztem magam. Sokat voltam a friss levegőn, ettem ä finom mézet, aztán csinál­tam keverék gyógymézet, mélipempő­­vel, virágporral és valahogy elfelejtet­tem a félelmet. A pempőtermelés ko­moly munka, jó szem és biztos kéz kell hozzá. Egyre jobban érdekelt a, szakiroda­­lom, kerestem a régi könyveket, a­­mit lehetett, megszereztem. 1947-ben megalakítottuk az Ung-vtdék méhész­szövetségét. Engem vezetőségi tagnak' megválasztottak. A méhészszövetség­ben szinte állandóan munkálkodom. Néhány éve az alajpszervezet titkára vagyok. Ш A szépen berendezett szoba fa­lán elismerő oklevelek, diplomák ékeskednek, a vitrinben pedig kitün­tetések sorakoznak. — El kell, hogy mondjam, 1954-től egészen 1981-ig községünkben, Szi­rénfalván JPtrukSaj a helyi nemzeti bizottság elnöke voltam. Ezenkívül voltam a fnb képviselője is és sok más tisztséget töltöttem be. Legjob­ban annak örülök, hogy a községünk teljesen megfiatalodott. A negyven szabad esztendő alatt átépült és meg­­csinosodott. Nálunk most már az egész család méhekben gondolkodik, a kél fiam, a két menyem. Kétszer építkeztem, először 1953-ban, majd 1964-ben. So­kat köszönhetek a méheknek: az egészséges, szép életet. Nincs annál csodálatosabb, mint amikor körös­­körül nyílnak az ukáccrdők, az akác­­virágok bódító illata szinte megré­szegít, amerre csak nézek, mintha menyasszonyi ruhába öltözött volna az egész erdő. A méhek zümmögésé­től hangos a környék, az ember szin­te bámul, hogy ezek a parányi rova­rok naponta micsoda utat tesznek meg, gyűjtik, fáradhatatlanul hordják a nektárt, amelyet a kaptárméhek át­vesznek és a sejtekbe töltögetnek. Higgye el, nem túlzás, ha azt mon­dom, hogy az életemet a méheknek köszönhetem. Bizonyára a pempös­­méztöl gyógyultam ki a maláriából. ■ Mennyi mézet termel? — A méztermés évente változik. Ha utána számolnék, hát talán az el­múlt negyvenhét év átlagában, csa­ládonként az évi húsz kilogrammos méztermés megvolna. A legjobb méz­termést 1983-ban értem el. Abban az évben négyszer pergettem. Családon­ként több mint ötven kilogramm mé­zet értékesítettem. Nem volt előírva, és ma sincs, hogy mennyire szerző­dünk. Ha jó minőségű a méz, akkor átveszik. Az idén családonként húsz kilogramm mézet sikerült értékesíte­nem. Hatvan kapláram, illetve hatvan erős családom van. ■ Sok méhész úgy gondolja, hogy manapság a jó kaptár még nem elég. — Ez így igaz. Szakirodalom nél­kül ma már szinte semmire sem megy az ember. Mind több olyan szakkönyv került a kezembe, amely nemcsak a méz kiváló élettani hatá­sát dicsérte, hanem a kaptárak mel­léktermékeire is felhívta a figyelmet. A korábbi években gyűjtöttem virág­port, a méhkenyeret, később a pro-Október a méhesben poliszt, vagyis a méhszurkot és ak­kor döbbentem rá, hogy a kezünkben van az egészséges és hosszú élet tit­ka is, amelyet a természet kínál, csak nem élünk vele. Igaz én az idén is gyűjtöttem három kilogramm pro­poliszt és viszonylag sok viaszt. U Vajon az Ung-vidéken a fiatalok szeretnek-e méhészkedni? — A fiatalok manapság már ide­genkednek a méhészkedéstől. Talán nem is tudják, milyen szép és hasz­nos kedvtelés a méhészkedés. Már öt család elegendő ahhoz, hogy jövedel­mező legyen. Persze, aki méhekkel foglalkozik, annak értenie is kell a méhészkedéshez, meg szeretnie is kell a méheket. Üjabb és újabb be­tegségek ütik fel a fejüket, azok el­len idejében kell megóvni a méheket, Én a megelőzésre fektetem a legna­gyobb súlyt. ■ Mi a helyzet az atkákkal kap­csolatban? — Sajnos, 1981-ben az atka a ml vidékünkön is óriási kárt tett a mé­hesekben. Nekem, a negyven méhcsa­ládból csupán tizenhat maradt meg, de azok Is .nagyon gyengék voltak, noszémában szenvedlek. Az atkák el­len eleinte hangyasavval védekeztem, de az nem segített. A bési JBesa) Géczy méhésztárshoz fordultam se­­gtlségert, aki a saját maga készítetté jüstölöcsíkkal kezelte a méhetmet. Ekkor a faluban már senkinek sem maradt méhe. Az Ung-vidéken 600 család pusztult el. Neki sikerült meg­mentenie a megmaradt tizenhat csa­lád méhet. Ma viszont már az Avar­­lin 1-gyel hatásosan tudunk az atkák ellen védekezni. ■ A sikeres méhészkedésnek van-e titka? — Nekem nincsenek titkaim. A szakkönyvekből és a gyakorlatból sa­játítottam el a méhészkedés tudomá­nyát. Nagyon sokat tanultam Géczy méhészbarátomtól. Sok törődést, mun­kát Igényel egy ilyen hatvankaptáros méhes jenntartása. Amióta nyugdíjas vagyok, azóta reggeltől estig a mé­hekkel, illetve a méhészkedéssel va­gyok elfoglalva. Jól felkészültem a télre, mivel a sikeres átteleltetéstöl nagyon sok függ. Nagy lelkiismere­tességet igényel ez a tevékenység. A munkámat néhány éve az „Érdemes méhész“ kitüntetéssel jutalmazták. Nagyon örülök az elismerésnek, a bi­zalomnak. Illés Bertalan A hónap folyamán szükséges elvé­gezni az utolsó állományéilenörzést, hogy ennek következtében megtudjuk: jól felkészítettük-e a méhcsaládokat a téli időszakra. Elsősorban arról van szó, hogy az említett ellenőrzés során meggyőződjünk arról, hogy a méheknek elegendő élelemtarlalékuk van-e, s elfoglalták-e a fészek vala­mennyi lépjét. Amint már arról ko­rábban szóltunk, nagyon fontos a körülményeknek megfelelően módo­sítani a röpnyílást, behelyezni az alá­tétet, elvégezni az alkafertözést meg­előző kezelést, valamint megfelelően elkészíteni a méhkaptárakat a téli időszakra. Nem lehet abban teljes mértékben bízni, hogy mindent idejében meg­tettünk a sikeres teleltetés érdeké­ben, mivel számos körülmény közre­játszhat. Az igyekezet ellenére is elő­fordul, hogy az utolsó ellenőrzés so­rán derül ki: az élelemkészlet nem elegendő, vagy pedig túlságosan sok­nak bizonyul. Ez mindenekelőtt úgy fordulhat elő, hogy néhány méhcsa­lád úgynevezett csendes rablást foly­tat, így az egyik kaptárban kevés, a másikban pedig túl sok élelem hal­mozódik fel. A nem elegendő meny­­nyiségű élelemkészlet akár az egész méhcsalád pusztulását is előidézheti. Az ellenőrzés során az ilyen hiányos­ságokon úgy segíthetünk, ha a lépő­ket úgy helyezzük át, hogy végered­ményben mindenütt az ajánlott meny­­nylségü élelemkészlet legyen. Az el­lenőrzéskor a csendes anyaváltás kö­vetkeztében anya nélkül maradt csa­ládokon is segíthetünk, mégpedig úgy, hogy tartalékanyát adunk be. Ebben az időszakban a méhcsaládok szívesen befogadják az anyát, csak arról nem szabad megfeledkezni, hogy a ketrecet időben ei kell távo­lítani." A hegyaljai és dombvidéki terüle­teken nem ajánlatos október folya­mán a hiányzó élelemmennyiséget cukorszörppel pótolni, hanem inkább a többi családtól kell elvenni a kész­tet egy részét, s azt beadni. Kizáró­lag a déli területeken, meleg októbe­ri napok esetében ajánlatos a hónap folyamán 3:2 arányú cnkorszörppel pótolni a hiányt. Mivel ebben a hó­napban a méhcsaládok többsége már befejezte a petézéet, ezért az állo­mány ellenőrzését akár 12 C-fok alat­ti hőmérsékleten is nyugodtan elvé­gezhetjük. Ekkor azonban a lehető leggyorsabban végezzük el az ellen­őrzést, s az anyát ilyenkor ne ke­ressük! A méhek viselkedése ugyan­is sok mindenről árulkodik. Az anya nélküli család például szinte süvít a kaptárban, a méhek nyugtalanok, s ebből a tapasztalt méhész már könnyen levonhatja a tanulságot. A téli élelemkészlet feltöltésekor a röpnyílásokat úgy szűkítsük, hogy megakadályozzuk a rablást. Az utol­só ellenőrzés során a nyílás nagysá­gát úgy kell módosítani, hogy azért a család elegendő levegőhöz jusson. Nőm minden családnak kel] egyfor­ma nagyságú nyílást hagyni. Ez első­sorban a méhek erőnlététől, valamint attól függ, hogy a méheket a fészek­ben vagy pedig a mézkamrában kí­vánjuk teleltetni. A röpnyílást az el­foglalt lépek száma, valamint a méh­­családnk súlya alapján állíthatjuk be. Egy elfoglalt lápra átlagosan egy négyzetcentimétert számolunk, ha a fészekben akarunk teleltetni. Ellen­kező esetben a mézkamrában történő teleltetés során 50 százalékkal na­gyobb nyílást szükséges hagyni, mi­♦ Fontos a kaptárak ellenőrzése (Bogoly János és Kontár Gyula felvétele] vei a mézkamrában Jóval lassúbb a légmozgás. Sok függ attól is, miként rögzítettük a kaptár úgynevezett padlásterét. Ha a felsőrész nem na­gyon tartja a meleget, ezt okvetlenül figyelembe kell venni a röpnyílás ki­alakításánál. Ezért ajánlatos a telel­­tetést két-három hetenként rendsze­resen ellenőrizni. Ha a röpnyílás be­párásodik, a nyílás túl kicsinek bi­zonyul. A röpnyílás általában hét milliméter magasságú, hogy az ege­rek ne juthassanak a képtárakba. Ha nagyobb a nyílás, akkor arra keretet helyezzünk, hogy megakadályozzuk ez egerek kaptárba jutását. Állan­dóan szem előtt kell tartani azt: ha a nyílás a kelleténél negyobb, gyor­sabban fogy az élelemkészlet, s a levegő áramlása is intenzívebb. El­lenkező esetben, ha kisebb a nyílás, fennáll « penészesedés veszélye. Köz­tudott ugyanis, hogy a méheknek a sikeres teleltetés során elegendő le­vegőre van szükségük. Október végén, amikor már hide­gebbek a nappalok, s főleg az éjsza­kák, a méhek fürtükbe tömörülnek, s ilyenkor a kaptár aljába el kell helyezni az alátétet. Erre már az utolsó ellenőrzés során gondolni kell, s a kaptár alját megfelelően tisztává s egyenletessé szükséges tenni. Az alátét lehet egy-három milliméter vastagságú polisztirén, vagy akár rajzlap is. Ajánlatos erre a célra a­­zonhan polisztirént szerezni, mivel ez a legmegfelelőbb. Könnyen eltávo­lítható, s nagyban megkönnyíti a te­leltetés során végzendő egészségügyi ellenőrzést. A méhcsaládokról sok mindent megtudunk, ha alaposan megfigyeljük a későbbiek során a be­helyezett alátéteket. Megtudjuk, hogy a család hány lépen telel vagy azt, nem pusztult-e el az anya. Az állat­egészségügyi kezelést követően meg­állapíthatjuk, hogy van-e atkaveszély, esetleg azt is, milyen mértékű a fer­tőzés. Az alátét segítségével könnyen eltávolíthatók az elpusztult méhek, s tavaszra újra tiszta marad a kap­tár alja. Az állat-egészségügyi előírások ér­­. te! méhen valamennyi méhész köteles; ősszel és tavasszal az atkakór ellen Avartin-01-gyel kezelni a méhállomá-. nyát. A szeri az SZMSZ-alapszeryeze­­tek képviselőitől lehet beszerezni. К kezelést október napjaiban szükséges elvégezni, mivel ilyenkor — mint mér korábban említettük — kevés a fiatal petesejt. Akkor, amikor már kialakul az úgynevezett téli fürt. a kezelés már kevéssé hatásos, mivel a füst nem hetol át egészen a fürt kö­zepéig. Ezért aiánlatns a kezelés idő­pontját körültekintően meghatározni. A túl korai vagy ellenkezőleg, a túl kései kezelés már nem nyújt megfe­lelő védekezést az atkakór ellen. Az utolsó munkálatok közé tarto­zik a méhes környékének rendbeté­tele, a röpnyílás, illetve a kaptár előtti terület fertőtlenítése. Ajánlatos az oltatlan mésszel történő beszórás, vagy pedig betonozott felület esetén a mésszel történő bemázolás. A kü­lönböző kellékek és segédeszközök fertőtlenftése is megkülönböztetett fi­gyelmet érdemel. Két-három perc alatt elvégezhető munkálatokról van szó, amelyeknek nagy jelentőségük van a méhészkedési eredmények szempontjából. Az említett módon ke­zelt segédeszközöket gondosan rak­tározzuk el! Hasonlóan a többi hasz­nálati tárgyat is a fenti módszerrel fertőtlenítsük! A füstölő tisztítása is nagyon fontns, mert így jóval tovább használhatjuk a jelenleg nehezen hozzáférhető kelléket. Ezzel termé­szetesen még nem fejeződnek be a munkálatok. Kezdetét veszi a szakis­meretek elsajátítása é* a műhelymun­ka. Az alaoszervezeti gyűléseken való részvételről sem szabad megfeled­kezni. Pavel Silný Hirdetés Értesítjük a tisztelt méhésztársakst, hosv e beküldött viaszból megrende­­lésre 10,— koronáért — sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért jó mlnóségö mOlépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítjük, a mGJépet 4 t megrendelés szerinti méretre vágjuk s ha partnereink kívánják, foszforral feljavítjuk, hogy a méhek egészsége­sen szaporodónak. A viaszt, a sonkolyt, s a megren­delést az alábbi rímre kütdlék: Výrobňa medzistienok 991 08 Z e 1 o v c e Telefon: 931-14 mm Egy méhész ш lím-'Wiéék

Next

/
Oldalképek
Tartalom