Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-05 / 40. szám

Л VIRÁGOK KÖRÜL Ha szükséges, a hónap ele­jén még egyszer kaszáljuk le a füvet, majd gereblyével la­zítsuk fel és trágyázzuk meg a gyepet (komposzt, kálium, foszfor). A lehullott lombot a gyepről le kell gereblyézni, viszont a fák és bokrok alatt megmaradhat humuszpótló ta­lajtakarónak. Az átültetett meg a többi örökzöldet is e­­gészen a fagyokig érdemes ön­tözni, hogy a télen is „táplál­kozó“ növények később ne szenvedjenek vízhiányban. Lombhullás után megkezd­hetjük a rózsa és a lombhulla­tó díszbokrok átültetését, te­lepítését (a magnólia, a tulí­­pánfa, az aranyeső tavaszi ül­tetést igényel). A rózsatövet ültetésig vízben tartjuk, s a jól előkészített talajban né­hány centiméterrel mélyebbre telepítjük, mint a faiskolában Volt, majd előbb csak mérsé­kelten, a fagyok beállta előtt pedig teljesen felkupacoljuk. A korábban telepített rózsa hajtásait 35—40 cm-re bekur­títjuk, a talajt megszórjuk komposzttal vagy istállótrá­gyával, és a hónap második felében megkezdjük a taka­rást. A rózsafákat óvatosan le­hajlítva elföldeljük vagy végig becsavarva óvjuk a hidegtől. Ex az utolsó alkalom a ko­ra tavaszi virágok hagymáinak kiiiltetésére. Az ágyasokról ideje eltávolítani a növényma­­radványokat, majd trágyázás (istállótrágya, komposzt, mű­­trágya) után megforgatni a ta­lajt, hogy minél több csapadé­kot befogadjon. Az évelők kö­zött is fel kel) lazítani a ta­lajt. A sziklakertben lombföld­del pótoljuk a megcsappant termőréteget. A pozsgások lombbal történő takarásától óvakodjunk, mert az állandó nedvesség a rothadásukhoz ve­zetne. Most már okvetlenül szed­jük fel a kardvirágot, a kán­­nát, a dáliát, a gumós begó­niát meg a montbréciát. A vi­­rágszárakat visszavágjuk, a hagymákat és a gumókat meg­tisztítjuk, átválogatjuk, kis­sé megszikkasztjuk, majd szá­raz, s2ellŐs helyen, 5—10 C- fokos hőmérsékleten tároljuk. A dáliát ajánlatos úgy tárolni, hogy a kb. 12—15 cm hosszú­ra meghagyott szárakból ki­csoroghasson a nedvesség. A krizantém* fóliával óvjuk az esetleges éjszakai fagyuk­tól, de nappal kiadósán szel­lőztetni kell. Fővirágzás Ide­jén a hrízantén naponta vág­ható. A nagyvirágú, dekoratív változatokat nyíláskor kell vágni, mert a még ki nem nyílt állapotban levágott virá­gok gyorsan tönkremennek. A kemény szárat hosszú, ferde metszlappal vágjuk, hogy na­gyobb legyen a vízfelvevő fe­lület. Szállítás előtt a vágott krizantémt szívassuk tele víz­zel. Az erkélyládákból eltávolí­tott nyári virágok helyére ta­vaszi hagymásokat vagy két­éves virágokat telepíthetünk. D 0 cd r=a Й0 tennivalók Ä szobanövények öntözését mérsékeljük (kivéve a télen virágzókat), viszont a helyisé­get kiadósán szellőztessük. A karácsonyi kaktuszt telepítsük ablakközeibe és virágzásig már ne változtassuk a helyét, mert eldobja a virágbimbókat. A vízkultúrás növények tápol­datának töménységét csökken­teni kell. A muskátli a lakás­ban cserépben vagy szárazon (a földtől megtisztítva és fel­függesztve) a pincében telel­tethető. Persze, a pincében ne legyen túl száraz a levegő, mert akkor megfonnyad, kiszá­rad a növény (a túl nedves kömyzet pedig rothadást okoz­hat). Puha Margit agrármérnök A GYÜMÖLCSÖSBEN A Jonatánt meg a többi szí­­nes téli almafajtát már való­színűleg mindenki betakarítot­ta, most már csupán a Golden Delicious szüretelése (kőrsze­­dés esetén ez sem adhat sok munkát), no meg a legkésőb­bi téli körte, a birs, a mogyo­ró meg a naspolya betakarítá­sa várat megára. Elérkezett az őszi talajmun­kák ideje. Ha módunkban áll, szerezzünk be annyi istáilóirá­­gyát, bogy a kert egyharma­­dát vagy legalább egynegye­dét megtrágyázhassuk. Ká­lium- és foszfortartalmü mű­trágyákra is szükségünk lesz, mert ezeket is még ásás-szán­tás előtt kell kijuttatni. Az említett műtrágyákból áran­ként 4—6 kilót kell számítani. Az istállótrágya házilag készí­tett komposzttal jól pótolható, de a komposzt legalább 2—3 éves legyen. A szerves trá­gyáknak a talajélet és a hu­­musziképzes szempontjából van jelentőségük. A túl savanyú ta­lajok esetében a kétévenkénti meszezés is nélkülözhetetlen. Alapelv, hogy az őszi talaj­munkák során a talajt ormo­sán, barázdában hagyjuk; így a később lehulló falevelek is barázdába kerülnek, no meg a téli csapadékból is többet be­fogad a talaj. Ami a fák telelésre való fel­készítését Illeti, normál őszön általában jól jön még egy októ­beri beöntözés, de idén erre va­lószínűleg nem lesz szükség. Viszont a vegyszeres kezelést nem szabadna elmulasztani, hiszen a betegségek és a kár­tevők elleni, jövő évi küzdel­met tehetjük könnyebbé és ha­tékonyabbá. A fertőzött lom­bot a téli lemosó permetezés­re használatos készítmények­kel (Nitrosan, Arborol) kezel­hetjük, a már lehullott faleve­leket pedig valamelyik nitro­géntartalmú műtrágya oldatá­val vagy folyékony nitrogén­nel permetezhetjük-locsolhat­­juk meg. Gyűjtsük össze és semmisítsük meg a letört vagy beteg ágakat, a beteg hullott gyümölcsöt és a gyümölcs­­múmiákat. Eljött az ideje, hogy hozzá­fogjunk a telepítési terv meg. valósításához. Legjobb, ha e­­lőbh pontos vázlatot készítünk, amelyben feltüntetjük a meg­maradó fákat és a telepíteni kívánt csemeték vagy bokrok helyét. Az ültetőanyag besser zésekor a pollenodé, megpor zó fajták szükségszerű bizto sftásáról se feledkezzünk meg Mint ismeretes, az alma, a kör te és a cseresznye idegen meg porzású, viszont a meggynél már vannak öntermékenyülő fajták is (Érdi bőtermő. Újfe­hértói fürtös). Fontos szem­pont az alany is. Aki alacsony almafákat szeretne szükebb kötésben telepíteni, feltétlenül a gyengén növekvő alanyra (M 9, M 26 stb.) oltott alma­fajtákból válasszon. Igaz ugyan, hogy ezeken az alanyokon az alma korán termőre fordul, viszont hátrány, hogy ezek a fák körültekintőbb gondosko­dást igényelnek, és bizony a termésük Is rosszabbul tárol­ható. Amíg megérkeznek a meg­rendelt csemeték, készítsük el a helyüket. Ha pótlásról van szó, ne ültessünk alma után almát stb. (talajuntság, azonos tápanyagmerítés). A gödör megásásakor rakjuk külön a termőréteget és a mélyebbről kiemelt vádlóidét, tegyünk a gödör aljára érett komposztot vagy földdel kevert istái lőtrá­­gyát, majd visszatakarás köz­ben a felső rétegekbe műtrá­gyát (foszfor, kálium). Az így előkészített ültetőgödröt tele­pítésig (akár tavaszig is) érin­tetlenül tarthatjuk, ősszel al­mát, körtét, cseresznyét, megy­­gyet, diót telepíthetünk, kaj­szit és főleg őszibarackot in­kább tavasszal ültessünk, még­pedig közvetlenül rügyfakadás Idején (Ilyenkor 95 százalékos siker remélhető). S ami még fontos: álta’áben ilyenkor szokás ■ fák törzsé­re felerősíteni a hellámpapír­­ból készült, hernyófogó övé­két. A hullámpapír belső olda­lát ajánlatos bekenni valami­lyen lassan száradó restékkel, így nagyon sok hernyót össze­­gyűlthetünk és megsemmisít­hetünk. Az idén általában kevés A szőlő, tehát feltehetően a hul­lott gyümölcsnek nagyobb lesz a becsülete, mint más éveken. Persze nem csupán bort lehet készíteni a férges, hullott al­mából, de türelmes feldolgo­zással kompótot, sütéshez töl­telékbe való reszeléket, sajto­lással természetes gyümölcslét stb. is. Belucz János agrármérnök, a tudományok kandidátusa A ZOLDSÉGESKERTBEN E hónapra már a tipikusan őszies időjárás jellemző. Állan­dó fagyokra még nem számí­tunk, de a hőmérséklet már lényegesen csökken. Persze a vegetációt már az egyre ked­vezőtlenebb fényviszonyok is 'alaposon korlátozzák. Ezen a védett területeken úgy segít­hetünk, hogy alumfniumos fó­liával takarjuk le a földet. A felszabadult söldségágya. sokba petrezselymet, sárgaré­pát vethetünk, salátát, fok­hagymát vagy mogyoróhagymát (salotta) ültethetünk (az utób­bit 20—25 cm sor- és 10—15 cm tőtávolságra). A jó táperő­ben lévő földbe kerültő fok­hagymát 20—30 cm sor- és 5—6 cm tőtávolságra érdemes elduggatni. Kerüljük a frissen istállótrágyázott ágyásokat, mert a szerves trágya jelen­tősen csökkenti a fokhagyma minőségét és eltarthatóságát. Az ültetőanyagot duggatás e­­lőtt 6—12 órán át 5 százalékos töménységű Sulka-oldatban a­­jánlatos csávázni. A fokhagy­mát évekig nem szabad önma­ga után termeszteni. A megüresedett fóliasátorba vagy melegágyba petrezsely­met, zellert telepíthetünk, hogy egész télen szedhessünk friss zöldet. A bimbós, a fodros meg a kínai kel fő fogyasztási Idénye [0 dü Ш ЕЙ0 I tennivalók 1 a téli hónapokra esik, ezért ezek a növények most még kö­rültekintő ápolást — főleg jól időzített növényvédelmet — igényelnek. Napjainkban a moly­­tetvek elleni védekezésen van a fó hangsúly. Ehhez az ActeL- lic 50 ЕС 0,15—0,2 százalékos töménységű oldata áll rendel­kezésre. Használata után 7 na­pig tart a kötelező élelmezés­­egészségügyi várakozási idő. A kert nagyobb részében már végéhez közeledik a beta­karítás, lassan hozzáláthatunk a trágyázáshoz és a talajforga­táshoz. A hosszú tenyészidejű sárgarépát és petrezselymet a fagyok beállta előtt szedjük fel, válogassuk át és helyez­zük el a tárolóban. A sárga­répából a gyenge bélrészű, vastag kéregrésszel jeleskedő, zöld fejrész nélküli gyökerek a legjobbak. Alapkövetelmény, hogy a piaci áru repedésektől mentes, elágazások nélküli és minimum 20—60 mm átmérőjű legyen. Az ép gyökerek 6—8 C-fokos hőmérsékleten bizton­ságosan eltarthatók (pince, prizma stb.). A petrezselyem legalább 20 mm vastag legyen, s a pasztinák Is hasonló felté­tellel kerülhet piacra. A gumós zeller érését az al­só lomblevelek sárgulása Jel­zi. J61 tűri a hideget, a ki­sebb őszi fagyok nem tesznek kárt benne. Persze október má­sodik felében a gumók mér nem növekednek, tehát nincs értelme későbbre halasztani a betakarítást. A kiásott gumó­kat egy-két napig szikkasztjuk, csak azután visszük a tároló­ba (pince, prizma), ahol a 4—5 C-fokos hőmérséklet az ideális. A zeller lombjától és oldalgyökereitől megtisztítva, minimum 50 mm-es átmérővel kerül forgalomba. A feketegyökér pincében négy hónapig is eltartható, de nagyon óvatosan kell felszed­ni, mert a sérült gyökérből el­szivárog a tejnedv a a zöldség rágóssá válik. Legjobb a sorok meülett 30—40 cm mély árkot ásni s ebbe ásóval Óvatosan beledöntögetni a gyökereket, majd kézzel vigyázva felszed­ni és megtisztogatni (a lombot gyökérnyakban éles késsel vágjuk le). A szabvány szerint piacképesnek csak a legalább 120 mm hosszú és 10 mm vas­tag gyökerek tekinthetők. Faeyok előtt kell felszednie céklát is. Lombjától megtisztít­va, pincében vagy veremben tárolható, piacra a legalább 50 mm átmérőjű gumók kerülhet­nek. A száraz időben felsze­dett, hosszú tenyészidejű fejes és kelkáposztát gyökerestől el­földelve (10—20 cm-es árok­ban, gyökérrel felfelé) is tá­rolhatjuk. Hagyományos táro­lás esetén a külső leveleket el­távolítjuk — 3—4 fedőlevelet kell meghagyni —, levágjuk a gyökeret, majd hűvös helyen rövid ideig szikkasztjuk, s vé­gül pincében vagy prizmává tároljuk. Az értékesítésre szánt késel káposzta legalább 0,8 kg, a kelkáposzta pedig minimum 0,25 kilós legyen. Betakarítás végeztével az á­­gyásokról gyűjtsük össze a nö­vényi maradványokat; a fertő­zött részeket semmisítsük meg, az egészséges hulladékot ke­verjük a komposztha vagy használjuk fel a domboságy építésekor. A talajt trágyázzuk meg (szerves trágyák, kálium­tartalmú és foszfortartalmü műtrágyák), majd jó rögösen ássuk fel. Magda Valšíková agrármér­nök, a tudományok kandi­dátusa A SZŐLŐBEN Október a szüret fő idősza­ka, hiszen már a kései szőlő­fajták is szüretelhetők. A tő­kék lombja elszíneződik, a vesszők felső része is érik, barnul. Szüret végeztével már a jö­vő évi termés megalapozására gondolunk. A helyes tápanyag­­ellátás jelentős mértékben be­folyásolja a szőlő növekedését, termékenységét és egészségi állapotát. A kedvező Időjárást használjuk ki az őszi talajmű­­velésre és tápanyagpótlásra. Az egyoldalú trágyázás elkerülése végett a tápanyagpótlást lehe­tőleg talajelemzés alapján vé­gezzük, vagy kérjük ki szak­ember tanácsát. A foszfor­­(szuperfosrfát) és kálium tar­talmú műtrágyákat (kénsavas káli — síran draselný), vala­mint az istállótrágyát ősszel dolgozzuk a talajba. A 4—5 évenkénti istállótrágyázás elen­gedhetetlen, mivel ezáltal nö­veljük a talaj hnmusztartalmát, tehát javítfuk a talaj viz- és levegőgazdálkodását, s előse­gítjük a megfelelő talajszerke­zet kialakulását. A humusz to­vábbá serkenti a talajlakó bak­tériumok működését, valamint növeli a műtrágyák hatékony­ságát. Termőszőlőben áranként 0,5—1,0 t istállótrágyát hasz­nálunk. Hektáronkénti 10 ton­nás terméshozam mellett éven­te 35—45 kg foszfort és 120— 150 kg kálumot kell a talajba visszajuttatni. Az őszi telepítések vagy pót­lások alá megfelelően készít­sük elő a talajt. A 60—70 cm mélyen végzett forgatáskor bő­ségesen adjunk szerves és mű­trágyákat (lásd a januári ten­nivalót). A csemegeszőlő tárolására szánt helyiséget gondosan ta­karítsuk ki, majd kénezzük. Eltartásra legalkalmasabbak a laza fürtű, nem rothadó, erős vagy vastag héjú, húsos bogyó­ja fajtik (Chasselas-félék, Ham­burgi muskotály, Guzal kara, Attila, Mathiász Jdnosné mus­kotály, Cegléd szépe, Téli mus­kotály stb.). Közepes méretű, egészséges fürtöket válasszunk ki és a sérült, beteg bogyókat csípjük ki. A csemegeszőlő tá­rolására használt helyiséget sötétítsük el s ügyeljünk arra, hogy a hőmérséklet ne emel­kedjen 10 C-fok fölé (szellőz­tessünk). A tárolót Időnként kénezéssei fertőtlenítsük. A fürtöket tárolhatjuk felaggat­va, ládába helyezve vagy fű­részporba ágyazva. Jól eltart­ható a szőlő vízbe állított, le­vágott vesszővel Is. Szüret közben ügyeljünk a növényvédelmi munkákra is. A lehullott, kórokozókkal fertő­zött, rothadó fürtrészeket 6a bogyókat szedjük össze és sem­misítsük meg. A korán lehul­lott, fertőzött leveleket szintén gyűjtsük össze, ássuk be vagy égessük el. Ha erős rothadás lép fel, sürgősen szüreteljünk, 8 a cefrét és a mustot gondo­san kénezzük. A BOROSPINCÉBEN Rendszeresen ellenőrizzük a must erjedését. A mustban lé­vő cukorból alkohol képződik. miközben megváltozik a musl íze, összetétele. Ügyeljünk ar­ra, hogy a must hőmérséklete erjedés alatt na emelkedjen 28 C-fok fölé, mert káros tej­­savas erjedés léphet fel. A fel-* melegedett mustok hómérsékt letét szellőztetéssel vagy átfej­téssel szabályozhatjuk. A kék bogyőjú szőlőfajtákat héjon е«> jesztjük. A cefre kénezésével megakadályozzuk a káros gom-* bák és baktériumok elszaporow dását, viszont elősegítjük a vöj rös színanyagok kioldódását. Az ecetesedés elkerülése vé-* gett a törkölykalapot 3—4 Ő-* ránként keverjük bele a must« ba. Vörösbor-készítésnél a mus* tot a törkölytől a zajos erje* dés végbemeneteie után vá-* lasztjuk el. Ha a must nehe-* zen vagy egyáltalán nem indul erjedésnek, szerezzünk be fájj élesztőt, vagy egészséges szőj lőből 5—6 liter mustot erjeszj szünk meg, s ha már zajos erjedésben van, keverjük bete a gyengén erjedő mustba. EIőj fordul, hogy az erjedés meg­akad, mielőtt a mustban levő cukor kierjedt volna. Ilyen e* setben az erjedést a must fel-* keverésével és levegőztetésével elősegíthet (ük. Egyes évjára-i tokban az erjedés után viszonyj lag gyakran találkozunk kén­­hidrogénszagű (záptojásszagú újborokkal, amit a ként kén­­hidrogénre redukáló élesztők okoznak. Ilyenkor az újbort minél előbb levegőztetve fejt* sük le és erősen kénezzük be-X zajos erjedés befejeződése után a hordókat töltögessük fel. Számolva azonban az utój erjedéssel, a hordóban hagyj junk kisebb légteret. Az erje­dés befejezése után az újboro­kat nem szabad darabban tar­tani. Az újbor igen könnyen itveszi az idegen szagokat, e­­zért a borospincében ne tárol.* junk átható illatú vagy kelle­metlen szagú anyagokat (még gyümölcsöt sem). Ne feledkezzünk meg az 6- borok töltögetésérői és az üres hordók kénezésének, törölgeté­­sének fontossáeáról. Korpát András agrármérnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom