Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-28 / 39. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES, 1985. szeptember 28, Katonák iskolapadban Összpontosítás a harci feladatok teljesítése előtt Végigsétálva az iskola épületében, itt is megismétlődött az udvaron tapasztalt benyomás: rend, tisztaság, fegyelem mindenütt. A folyosókon jó ízléssel, kellő politikai tartalommal megszerkesztett propagandatáblákat, a vitrinekben a szakkörök tagjai által készített munkákat láthattuk. A harci dicsőség termében meghatódva álltunk meg azok előtt a tárgyi és írásos hagyatékok előtt, meÄ harckocsi úgy zúgott el előttünk, mint a szél... Aztán eltűnt egy hahatalmas gödörben, majd ismét előkerült, könnyedén siklott végig a köves, sziklás terepen. A hatalmas gép vezetője az akciót irányító tiszt felé nézeti, aki stopperórával a kezében, felemelt hüvelykujjal jelezte: „Szép volt, fiúk...“ Aztán újabb parancs hangzott el a rádióban, s a sziklásdombos terepet tankok lepték el. A feladat minden tank legénysége számára más volt. Az egyik páncéljárműnek egy víztartályon kellett átgázolnia, a másik meredek parton kapaszkodott felfelé. Több harckocsi a lapos, sülylyedő talajt is kipróbálta. A lánctalpakat szinte elfedte a latyak, ám a tankmotor irtózatos erővel hajtotta előre'a kitfizött cél felé a masinát. A csoportos támadás, az egyéni akció, a légitámadás elleni védekezés gyakorlása után az éter hullámain , ismét elhangzott egy parancs: az akció véget ért, sorakozó. .. A katonák a harckocsik előtt sorakoztak, a parancsnok értékelte a gyakorlatot. A fiúk — kitűnőre vizsgáztak .. , KORSZERŰ KÉPZÉS, REND ÉS FEGYELEM 'A színhely, amelyikről a fentiekben említés esett, a Nitrai Katonai Műszaki Középiskola gyakorlótere volt, ahol negyedikes tanulók mutatták be az évek során elsajátított tudásukat. Most bizonyára sokan megkérdezik: vajon miként, milyen körülmények között készítik fel a leendő hivatásos katonatiszteket erre az igényes, jó testi és szellemi felkészültséget megkövetelő pályára? Az alábbiakban tehát hadd szóljak arról, hogyan is néz ki „kapun belül“ a katonai középiskola. Ami már az udvaron is szemébe ötlik az alkalmi látogatóknak, az a rend és a tisztaság. A kaszárnya hatalmas udvarán fehér sávokkal kijelölt utak, a fák alatt ápolt gyep, az ágyásokban virágok. Maga az iskolaépület berendezése is különbözik más hasonló intézmények berendezéseitől. Ugvanls jóval több itt a színvonalas, igényesen elkészített segédeszköz. A %iini8utó-pályától kezdve a videofelszereléseken és személyi számítógépeken van itt minden, ami a korszerű oktatáshoz nélkülözhetetlen. Nem a véletlen müve ez, hiszen az iskola küldetése — adott: kitűnően felkészített műszaki tiszthelyetteseket kell képeznie a hadsereg számára. Az iskola osztályhelyiségei mellett mindannyian megcsodáltuk azt — a politikai nevelés céljait szolgáló — klubhelyiséget, amelyet hatalmas olajfestmények tesznek hangulatosabbá. A kísérő tiszt elmondta, hogy ezeket a műveket a diákok maguk készítették, ugyanis a különböző műszaki körök, valamint a színjátszó körök mellett működik itt egy képzőművészeti kör is. Íme, így néz ki egy tankpálya lyek a második világháborúi szörnyű eseményeit, a felszabadító hadsereg, s az ellenállási mozgalom sikereit mutatták be. A kísérő tiszt — bekapcsolva az automatikusan működő diavetítőt — kommentálta a Nitra környéki harcok eseményeit. A „Nitra“ partizánbrigád tevékenységéről eredeti fényképfelvételeket láthattunk. Amott az 1950-ben alakult iskola történetével ismerkedhetett meg a látogató. A számos állami és kormánykitüntetés, a sikeres gyakorlatok emlékplakettjei, a ma már magas rangot viselő, fontos beosztásban tevékenykedő volt diákok fényképei arról tanúskodnak, hogy az iskola nagy szerepet vállait és vállal magára a honvédelemben. GYAKORLAT TESZI A MESTERT Äz iskola korszerű sportpályája mellett találhatók a politechnikai műhelyek. Aki még nem látott „kettéíűrészelt“ tankot, az itt megnézhette, milyen korszerű gépi berendezések, műszerek segítik a harckocsi legénységét a harci feladatok teljesítésében, hogy a diákok minél jobban megismerjék a harci gépeket, ezek felszereléseit. Jiff DokoupiI tanuló egy kétéltű jármű makettjét tanulmányozta: — Először elméletben, majd a gyakorlatban is megismerkedünk ezekkel a berendezésekkel. Csak ezután, valamint a jogosítvány megszerzése után ülünk valódi gépre a gyakorlópályán, majd az „éles“ gyakorlatokon. Odébb egy másik pavilonban Vladimír Kotrba kezelt egy esztergagéget olyan ügyesen, hogy szakemberek is megirigyelhették volna... — A politechnikai oktatás keretén belül mind a vasszakmában, mind az asztalosmunkában képzést kapunk, úgyhogy az esztergálás, hegesztés, az alapvető asztalosmunkáit tanulmányaink befejeztével nekünk már nem okoznak különösebb gondot. Egy harmadik pavilonban láttuk: a jogosítvány megszerzésében a diákokat segítik azok a jármüvek, melyek vizuálisan olyan környezetet teremtenek a tanulók számára, mintha valódi autóban, vagy harckocsiban ülnének. A VIT-en jártak Élmények Moszkvából „FEGYELMEZETT ÉS RENDSZERETÖ TANULÓKAT VARUNK...“ 1 Ján Mrva ezredessel, az iskola parancsnokával kávé mellett ültünk le beszélgetni: — Elsőrendű feladatunk, hogy képzett, sokoldalú műszaki kádereket képezzünk ki hadseregünk autóközlekedési és harckocsi-alakulatai számára. Végzős diákjaink tiszthelyettesi rangban helyezkednek el az említett alakulatoknál, vagy — amint ezt a legtöbb tanuló meg is teszi — katonai főiskolán folytathatják tanulmányaikat. jogosan eldicsekedhetünk azzal is, hogy tanulóink jó körülmények között, kitűnő tanári gárda közreműködésével végezhetik tanulmányaikat. A képesítés eredményeit abban tudjuk a legjobban felmérni, hogy parancsnokaik csakis jó véleményeket nyilvánítanak róluk. — A tanrendben milyen tantárgyak szerepelnek? — Hogy csak a legfontosabbakat említsem: a társadalompolitikai oktatás mellett marxizmus—leninizmust is tanítunk. A kötelező szlovák és cseh nyelvoktatás peilett diákjaink önszorgalomból más, idegen nyelveket is elsajátíthatnak. A műszaki rajz tanítása mellett természetesen nagy gondot fordítunk a szakoktatásra, a politechnikai gyakorlatokra. — A technikum diákjai számos olyan előnyben részesülnek, melyek egy pályakezdő fiatal életében sokat jelentenek. A tanulók teljesen ingyenesen mindent megkapnak — ruházat, tankönyvek, sporteszközök —, amire tanulmányaik során szükségük van, és előmenetelüktől függően anyagi támogatásban is részesülnek. Később, amikor szolgálatba lépnek, újabb pénzösszegekkel segítik a leendő tiszteket, akik bizonyos idő után szolgálati lakáshoz jutnak. Az iskola parancsnoka a későbbiekben arról számolt .be, hogy a pályaválasztás előtt álló tanuló miként válhat egy katonai iskola — történetesen az érettségit nyújtó nyitrai szakközépiskola — diákjává: — Az első lépés az, hogy a felvételi vizsgák előtt kérvénnyel kell fordulni az illetékes járási katonai parancsnoksághoz, olyan értelemben, hogy a tanuló milyen irányzatú iskolában kívánja tanulmányait tovább folytatni. Előtte' persze ugyanitt érdeklődni lehet a tanulás körülményeiről, feltételeiről, s arról Is, milyen tantárgyakból készüljön fel a jelentkező a felvételi'vizsgára. Mivel a katonai szolgálat igényes, mi olyan fiatalok jelentkezését1 várjuk, akik a fegyelmezett viselkedésmód, az elkötelezettség híveivé kívánnak válni. — ■Ár-Amikor részt vettem a leendő altisztek gyakorlati óráin, ahol képzett, "diplomás katonatisztek irányították a képzést, személyesen is meggyőződhettem róla, hogy ez a katonai szakközépiskola is úgy készíti fel diákjait a pályára, hogy azok később (méltón teljesíthetik majd haza- és békevédő küldetésüket. KALITA GABOR Három kelet-szlovákiai fiatallal beszélgettünk, akik részt vettek a közelmúltban megrendezett moszkvai Világifjúsági és Diáktalálkozón. Arról faggattuk őket, milyen eszmecseréken vettek részt, miről folyt a beszélgetés, milyen véleménnyel voltak más népek fiai a szocializmusról, a fiatalok szolidaritásáról, milyen benyomást tett rájuk a találkozó, liugyan teltek a napok Moszkvában. ■ Dušan Stanko agrármérnök, a trhovištei CSSZB Efsz állattenyésztési főágazatvezetője: — Ahhoz képest, hogy nagyon sok rendezvényt bonyolítottak le Moszkvában, mi elég sok helyre eljutottunk. Beosztották szinte minden óránkat, így sokat utaztunk, sokat láttunk, sok élményben volt részünk ... Я Anna Biláková, a Stará Ľubov-iía-i Gépipari Szaktanintézet tanulója: — Számomra felejthetetlen volt a megnyitó, bár nem a legjobb helyre kerültünk a stadionban. Jöttek a küldöttségek, színesen, dalolva, zászlókat lobogtatva... és százezren énekeltük a DlVSZ-indulót... óriási erő volt ebben. Akkor éreztem a szolidaritás hangulatát, és volt egy egészen apró pillanat is, ami nagy hatást gyakorolt rám: egy idősebb Puerto Ricó-i könnyezett, amikor megérkezett, és meggyőződésem, hogy másként szorult ökölbe a keze, mint a miénk, akik békében nőttünk fel... И Ladislav Poliak, a Roprádi Vagongyár szakszervezeti bizottságának dolgozója: — Mindent nagyon körültekintően szerveztek meg. Nem tévedhettünk el, nem kalandozhattunk százfelé, mert ügyeltek arra, hogy mindig oda menjünk, ahol érdekes akciók vannak. Ekkora tömeget hallatlan precizitással és fegyelmezetten irányítottak, és erre szükség is volt, hiszen nagy a város, nagy volt a sürgésforgás, hatalmasak a távolságok. Óriási műszaki és emberi apparátust mozgósítottak, aminek következménye volt a zökkenőmentes ritmus. Cgy működött minden, mint a komputer. .. ahogy hallottuk, ki is használták a számítástechnika lehetőségeit. B Dušan Stanko: — Persze, lehetőség nyílt személyes találkozókra is. Jártunk szovjet embereknél, családoknál. Hidegtál, töltött paprika, füstölt hat várt vacsorára. В Anna Biláková: — Persze, más népek küldötteivel is sikerült ismeretséget kötni. Azok a fiatalok jártak jól, akik beszéltek idegen nyelvet... aki nem tud beszélgetni a nyelvtudás hiánya miatt, az olyan, mintha süket lenne... A fejlettebb szocialista államok küldötteivel, meg az állandóan táncoló, barátkozó, közvetlen afrikaiakkal könynyen össze lehetett jönni, ha alkalom nyílt rá. Sokan nagyon Jó szívvel emlegették a havannai VIT-et is, és baráti beszélgetések során már a legközelebbi találkozó színhelyét latolgattuk, ahol szintén jő volna ott lenni.. . B Ladislav Poliak: — Megszületett az új moszkvai dal is, melynek remélhetőleg olyan nagy sikere lesz, mint az 1957-es VIT „Moszkvai éjszakák“ című dalának. A korszerű harci jármű könnyen gyűri le az akadályokat .(A szerző felvételen Ä „Kátya-dalt“ tízezrek énekelték á híres nemzetközi nóták mellett. B Dušan Stanko: — Ezt hallottuk a Szolidaritási központban is, ahol valamennyi nemzet jellegzetes tárgyait árusították mint emléktárgyakat. Az így nyert pénz! a szolidaritási alapra fizették be. Mi, kelet-szlovákiaiak nagy sikert arattunk az odavitt és felkínált portékáinkkal, de ugyancsak sikerünk volt más téren is ... Vitafórumainkra naponta más és más nemzetek küldötteit szervezték oda... és aki eljött, láthatta, hallhatta, mit tudunk mi felmutatni kultúránkból, gazdaságunkból, politikánkból... В Anna Biláková: — Számosán érdeklődtek mindennapi dolgainkról, a gyermekekről, a tanulási lehetőségekről, a nők hely^ zetéröl, a fizetésekről, az árakról, a gyarapodásunk lehetőségeiről. Érdekes összehasonlítások születtek ilyenkor ... B Ladislav Poliak: — összességében nagyon fontos, élményt adó találkozó zajlott le Moszkvában, amelyből valamennyi résztvevő tanulhatott, és mi is szerencsésnek érezhetjük magunkat, hiszen egy fiatal számára talán a legnagyobb' dolog, ha ott lehet abban a százezres tömegben, azon a hatalmas demonstráción, amit mintegy egymilliárd ember nézett a televízió előtt. Beszélgetett: Illés Bertalan Zuhanyozás...!? A tisztaság fél egészség — tart* fa a közmondás. Ez így igaz. Kü- Ionosén érvényes ez a megállapítás a kórházakra, ahol a betegek alapos kivizsgálása, intenzív gyógyítása, kezelése történik. A kö.zelmúltban egy műtétet megelőző alapos kivizsgálás keretében, sainos, én is eltöltöttem nyolc napót az egyik bratislavai kórházban. Számomra az egyik keddi napon nagyon furcsának tűnt minden, hiszen hatéves korom óta —< amikor is néhány napot töltöttem az egyik járási székhely kórházában — szerencsémre ilyen „bánásmódban“ a mostaniig többször nem volt részem. Sok minden új volt ■ számomra, sok mindenkel meg kellett „barátkoznom". Of volt számomra az is, ami például a legtermészetesebb dologgal — az elején már említett tisztálkodással — volt kapcsolatban. Az ideggyógyászati osztály férfi betegei részére mindössze egy zuhanyozóval ellátott fürdőkád állt rendelkezésre. Tény és való, reggelenként és esténként bizony a tisztálkodás, a felfrissülés, a zuhanyozás jő néhányszor sorbanállással párosult. A kádban való fürdést ugyanis higiéniai szempontból nem választottam. A zuhanyozás az elején még nem okozott különösebb problémái. Voltak költünk többen, akik mások boszszúságára hosszasan elidőztek a fürdőszobában. Ezért többen reggelenként egy kicsit korábban felkeltek, hogy elkerüljék a várakozást. Én. is közéjük tartoztam. Sajnos, ottlétem harmadik napján valaki — gondolom nem szándékosan — leszakította a zuhanyozó gumicsövét, ami azzal párosult, hogy az olyannyira fontos tisztálkodás a fájdalmak miatt egyre nehezebbé váll. A hibát többen azonnyomban az illetékesek tudtára adták, s mindannyian blzí tunk abban, hogy a karbantartók j hamarosan megérkeznek. Sajnos, I nem így történt. Pénteken több j ízben megfordultam a zuhanyozó- J ban, hogy szombatra és vasár- I napra kijavítják-e a hibát. A kar- I bantartókat azonban már nem tudj tam kivárni. A nyolcadik napon, ebéd után engedtek haza, kifelé menet még bepillantottam a fürdőszobába. A zuhanyozó gumicsövét még mindig a sarokban eldobva láttam. A mai napig sem tudom, hogy a karbantartók a betegek örömére mikorra távolították el a hibát, de hazatérve az első utam a fürdőszobába vezetett, (blmj
