Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-28 / 39. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. szeptember 28. A kommunistáit példamutatása Irta: MILAN G R N Ä C, A LOSONCI (LUČENEC) JArASI PÁRTBIZOTTSÁG VEZETŐ TITKÁRA Járásunk gazdasági fejlődése az idei év első hét hónapjában arra enged következtetni, hogy az üzemek és a vállalatok dolgozói fokozatosan csökkentik a kemény tél okozta lemaradásokat. Az árutermelést eddig 102,1 százalékra, az össztermelést pedig 100,5 százalékra teljesítjük. A járási pártbizottság, a pártszervezetek, az ifjúsági szervezetek és a gazdasági vezetés tevékenysége helyes úton halad. Hűen igazodunk a CSKP KB 15. ülésének alapmotívumához, amcly szerint a kitűzött feladatok teljesítésének legfontosabb feltétele az, hogy már az év elejétől hatékonyan járuljunk hozzá az éves célok valóra váltásához, továbbá ésszerűen gazdálkodjunk az anyagi javakkal és az energiaforrásokkal, szigorúan tartsuk be a munkafegyelmet a társadalomépítés valamennyi területén, s a dolgozókat magasabb fokú kezdeményezésre serkentsük. Az év eleji lemaradások csökkentése érdekében nagy erőfeszítéseket tettek például a füleki (Fiľakovo) Kovosmalt dolgozói, hiszen eddig már mintegy lü millió korona értékű lemaradást sikerült lefaragniuk. A több mint 6 millió korona értékű lemaradást az év végéig törleszteni szeretnék a Szlovák Magnezitművek dolgVzái Lovinobaüában. De még számos #íiás üzemben keli megtenni mindent annak érdekében, hogy a 7. ötéves tervidőszak feladatait maradéktalanul tudják teljesíteni. Az eddig elért eredmények mögött a pártszervezetek, a nemzeti bizottságok, a Nemzeti Front szervei és szervezetei, a vezető funkcionáriusok, a termelésirányítók és a dolgozók konkrét munkája rejlik. Természetesen mindig arra kell építeni, amit eddig el tudtunk érni. Ennek alapján dolgozzuk ki tervfeladatainkat az 1986-os évre, valamint az egész 8. ötéves tervidőszakra is. A feladatok mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban egyre igényesebbek lesznek. Szinte lehetetten ezen igényes feladatok teljesítése az eddigi munkamódszerek és eszközök igénybevételével. Szilárd tartalékaink vannakí még a munkafegyelem és a rend területén is. A vezető gazdasági dolgozóknak jobban oda kell figyelniük a munkafegyelem betartására. Hiszen számos olyan üzemünk és vállalatunk van, amely 110—120 százalékra teljesíti a tervet, de akadnak olyanok is, amelyek ennek mindössze a felére. Ezen a közeljövőben szigorúan változtatni kell. Azt sem fogjuk tovább tűrni, hogy a 15 perces tízóraiidőt a kétszeresére, sőt, a háromszorosára nyújtsák meg az egyes üzemek, illetve vállalatok dolgozéi. Minden egyes munkahelyen van javítanivaló. A vezető dolgozók feladata, hogy hatékonyan ellenőrizzék a munkaidő szigorú betartását és a dolgozóknak megfelelő munkakörülményeket teremtsenek. A példamutatást mindenekelőtt a kommunistáktól várjuk el. Példájukkal ki keil érdemelniük a tömegek egyetértéséi és bizalmát az igényes terv fel a date к teljesítése érdekében. A példamutatás további szerves összetevői a szocialista brigádok, valamint a kitüntetett munkakollektívák. Az SZLKP Losonci Járási Bizottsága mindig is nagyra értékelte az ilyen kollektívák tevékenységét. A jelen időszakban is óriási jelentőséget tulajdonítunk a brigádszerű munkaszervezés és jutalmazás érvényesítésének. A tartalékok hatékony feltárásához minden feltétel adott. A kitűzött feladatok teljesítése és túlteljesítése a mezőgazdasági termelésre is vonatkozik. Ezen a téren az egyes egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok között még jelentősek a különbségek, annak ellenére, hogy szinte egyforma feltételek közepette gazdálkodó mezőgazdasági üzemekről van sző. A különbségek alakulása nagymértékben függ attól is, hogy az egyes efsz-ek és állami gazdaságok milyen mértékben tudják a gyakorlatban érvényesíteni a rohamosan fejlődő tu. domény és technika vívmányait. Örvendetes, hogy az egyes szövetkezetek vezetősége nem támaszkodik más üzemek segítségére, hanem saját erejében és képességeiben bízik. Követésre méltó ezen a téren a Galsai (Ho'iša), a Tamási (Tomasovce), a Rapi (Rapovce), a Látkyi, a Cinobaiíai Efsz, valamint a Füleki és a Lovinobaüai Állami Gazdaság példája. Az iparban és a mezőgazdaságban joggal elvárjuk, hogy az 1985-ös év utolsó negyedévében dolgozóink mindent megtegyenek annak érdekében, hogy e 7. ötéves tervidőszak sikeresen zárulhasson. E rövid időszak folyamán még hatékonyabbá kell tenni az Irányító és a szervezőmunkát, a nemzeti bizottságok és a Nemzeti Front szerveinek és szervezeteinek hozzáállását az állami terv feladatainak teljesítése céljából. Az évzáré taggyűlések előkészületeiből is kiviláglik, hogy a kommunisták minden tőlük telhetőt megtesznek az említett igényes feladatok teljesítéséért. Arra törekszünk, hogy minden legkisebb hibát kiküszöböljünk, hiszen csak ezáltal válhat még sikeresebbé szocialista építőmunkánk. A mikor a bírósági szakértők és a közbiztonsági szervek illetékes szakemberei arról szólnak, milyen visszaélések — konkrétabban mondva bűntények, lopások, csalások — fordulnak elő a mezőgazdaságban, rendszerint az jut az ember eszébe, hogy a társadalomellenes tettek elkövetői a bűncselekmény elkövetése előtt gondolnak-e arra: a közös asztalról, a becsületes emberek elől vesznek el egy-egy nagy szelet kenyeret, tehát azok vannak megrövidítve, akik jó munkájukkal, odaadásukkal a közös javakat gyarapítják. Az adatok, kimutatások, sajnos, arról tanúskodnak, hogy társadalmunkban is sokan vannak még olyanok, akik csakis saját jólétüket, jogtalan meggazdagodásukat tartják fontosnak — fittyet hányva a társadalmi érdekekre. 1984-ben Szlovákiában mezőgazdasági viszonylatban 973 társadalomellenes tettet követtek el, amelyből 383 bűncselekmény és 590 kihágás volt. Az ebből származó kár meghaladta a 3,5 millió koronát. Ennek az összegnek az egyharmadát a lopások által okozott kár teszi ki. A bűncselekmények és a kihágások vonalán ezer 188 ember ellen indult eljárás. Az újságírók felelőssége A sajté, a rádió és a televízió napja alkalmából az idén is újságírókat tüntettek ki. A Csehszlovák Üjságírál Díjat Gustáv Husák köztársasági elnök adta át, aki köszönetét mondott a kitüntetetteknek, valamint a sajtó, a rádió és a televízió minden dolgozójának. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi időszakban jelentősen növekszik a tömegtájékoztató eszközök politikát, szervező és eszmei nevelő munkájának jelentősége. Rámutatott, hogy az újságírókra fontos szerep hárul az igényes munka- és bíráló légkör megteremtésében, valamint a fegyelem és a rend megteremtésében minden területen. A legmagasabb szlovákiai újságírói kitüntetéseket Viliam Šalgovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZNT elnöke adta át. A bratislavai P. O. Hviezdoslav Színházban rendezett ünnepi esten Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB titkára mondott beszédet, amelyben kiemelte, hogy az egész ideológiai front legfontosabb feladata: növelni részvételét a fejlett szocializmus építésében. A szocialista újságírói nem lehet az események passzív kommentátora, nem tekinthet rájuk elfogulatlan megfigyelőként, hanem az események forgatagában kell lennie. Az ünnepségek közül kiemelkedik a Rudé Právo megjelenésének 65. évfordulója alkalmából rendezett kétnapos prágai ünnepség, amely a kommunista sajtó élő hagyatéka előtt tisztelgett és határozta meg korunk újságíróinak felelősségét. Társadalmi összefogással Mint mindenütt, a Nagykürtöst (Vefký Krtíš) járásban is az őszi munkák mielőbbi elvégzésén szorgoskodnak az emberek. Mindent megtesznek az idei termés sikeres betakarításáért, azért, hogy emit a föld — szorgalmas munkájuk eredményeként — megtermett, ne veszszen kárba. Ennek érdekében a jmi politikai-szervezési tervet dolgozott ki, amelyben meghatározták a soron levő teendőket. Bőven akad tennivaló. Először is meg kell alapozni a jövő évi gazdag gabonatermést, be kell fejezni a magágykészítést, és földbe kell juttatni a magot. Ezen munkákkal párhuzamosan be kell takarítani a cukorrépát, a burgonyát, a napraforgót, a szemes kukoricát, a zöldséget és a gyümölcsöt, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A szántást-vetést, a termények begyűjtését mindenütt korszerű, nagy teljesítményű gépek segítik. Szükség is van rájuk, hiszen még így is sok egyéb olyan tennivaló akad a határban, amely ugyancsak sok kézi munkát igényel. Ezért az őszí munkák gyors végzése, a termés betakarítása társadalmi munka nélkül szinte lehetetlen. A „begyűjteni mindent, ami a földeken megtermett“ össztársadalmi érdekből fakadó felhívás azt a célt szolgálja, hogy a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek, a védnökségi üzemek mozgósítsák a lakosságot, a tanulóifjúságot az aktív segítségre. Mit tettek ennek érdekében a Nagykürtösi járásban a Nemzeti Front társadalmi szervezetei?, tot cm fel a kérdést Berec Idának, a járási mezőgazdasági igazgatóság diszpécserének. Tájékoztatása szerint a Nemzeti Frontba tömörülő társadalmi szervezetek egyik fő feladata, hogy kisegítsék azokat a mezőgazdasági üzemeket, amelyek ezt a segítséget igénylik, főleg ‘az olyan munkák végzésében, amelyek sok kézi munkát igényelnek. A feladatok teljesítése érdekében a jmi és a járási pártbizottság szervezésében több tagbői álló ellenőrző bizottság alakult. A bizottság feladata, hogy biztosítsa a szükséges munkaerőt azokban a mezőgazdasági üzemekben, amelyekben ennek szűkében állnak. A „begyűjteni mindent, ami a földeken megtermett“ felhívást figyelembe véve szinte a járás valamennyi. mezőgazdasági üzemében dolgoztak és dolgoznak idénymunkások. A szőlő, a gyümölcs, a zöldségfélék szüretelésében, valamint a cukorrépa, a burgonya, a szemes kukorica stb. begyűjtésében szerte a járásban emberek százai szorgoskodnak. Például a Da- Cov Lom-i, a lukanyényei (Nenince), a plachtincei, a S. Brezovo-i, a závadai, a nagykürtösi szövetkezetekben, valamint a Szlnvákgyarmati (Slovenské Ďarmoty) Állami Gazdaságban a burgonya betakarításában hasznos munkát végeztek a védnökségi üzemek dolgozéi, közöttük a Nagykürtösi Járási Nemzeti Bizottság, a lakásgazdálkodási ügyosztály, a Jednota Fogyasztási Szövetkezet, a Modrý Kameň-i Közlekedési Vállalat és a nagykürtösi Pieta üzemének dolgozói. Összesen 34,7 hektárról segítették a burgonya gyors betakarítását. Mivel a járásban elég nagy területen foglalkoznak szőlőtermesztéssel, gépi művelése, szüretelése jelentős gondokat okoz, és sok kézi munkát igényel. Ezért a védnökségi üzemek és a helyt társadalmi szervezetek segítségét kérték. Többek közt az ipolybalogi (Balog nad Ipľom), az ipolykeszi (I. Kosihy), a lukanyényei, az óvári (Olovary), a sklabinái, az Ipolynyéki (Vinica), a varbői (Vrbovka) és a zsélyi (Želovce) szövetkezetét. Hasonlóképpen szervezték meg a zöldség- és gyümölcsfélék betakarítását is. Bár a cukorrépa és a szemes kukorica betakarítása gépesített, az utószedésben viszont sokat segíthetnek a helyi társadalmi szervezetek tagjai. Az ifjúsági szövetség helyi szervezetei, a tűzoltótestületelc és a vadásztársaságok tagjaiból 3—4 tagú csoport alakult, akik — főleg a szemes kukorica esetében — gyakran járják a határt, őrzik a termést, és szigorúan fellépnek a törvénysértők ellen. Az SZKSZ helyi alapszervezetei a zöldaratás időszakában végezlek hasznos munkát azzal, hogy vállalták a folyók és patakpartok, valamint az országutak mentén levő területek kézi kaszálását. A Nemzett Front járási bizottságának, a járás társadalmi szervezeteinek nemcsak az a feladatuk, hogy munkaerővel, társadalmi munkával segítség a mezőgazdaságot, hanem az is, hogy felhívják a nemzeti bizottságok figyelmét arra, hogy kihasználjanak, Illetve hasznosítsanak minden talpalatnyi földet. Azokat a hasznavehetetlen területeket, amelyeket nagyüzemileg nem lehet megművelni, osszák széjjel azoknak, akik szakszerűen megművelik azt. Nagy Teréz „Szarkák" - a mezőgazdaságon Amíg a tavalyi „eredmények“ a korábbi évekhez viszonyítva némi javulásról tanúskodnak, addig az idei év első félévére vonatkozó „eredmények“ valóban lehangolóak: az első hat hőnap alatt 536 bűncselekmény és kihágás történt, s az eddigi okozott társadalmi kár 9,5 millió korona. Ehhez kommentárt fűzni — azt hiszem — fölösleges. Amikor a mezőgazdaságban történő visszaélésekről esik sző, rendszerint felmerül a kérdés: vajon melyek azok a területek, ahol a legtöbb kihágás történik, s egyáltalán, miért történhetnek meg bizonyos típusú bűncselekmények? A szakemberek válasza — egyöntetű. Az egyik fő ok a hiányos, felületes üzemi, vállalati ellenőrzés. Ugyanis számos bűncselekmény, gondatlanságból eredő kár megelőzhető lehetett volna a folyamatos ellenőrzéssel. A szövetkezetekben, állami gazdaságokban nagyon sok visszaélés fordul elő a könyvelésben. Napjainkban például a könyvelést, a pénztárosi és a bérelosztői beosztást egy személy végzi sok helyen, így az esetleges „ügyeskedés“ egyszerűbbé válik. A tárolási manipulációk is sok kárt okozhatnak társadalmunknak. A viszszaéiőket segíti az is, hogy sok még az elavult technológiával felszerelt raktár. így a raktározási veszteségek címén — amelyet megfizettetnek a biztosítóval — nagy haszonhoz juthat a raktáros, a szállító és a telepvezető. Az idén például kiváló aratási eredmények születtek, ám ezen a téren számos visszaélést is tapasztalhattunk. A hozamok meghamisításából néhány szövetkezetben „fekete alapot“ hoztak létre. A belügyi szervek a járási mezőgazdasági igazgatóságok közreműködésével komoly ellenőrzéseket terveznek az üzemanyag- és a műtrágyaigénylés vonalán. Az ellenőrző szervek nagyon sok olyan esetet, fedtek fel, amikor olyan munkafolyamatok végzésére Igényeltek üzemanyagot, amely munkálatokat — talajhengerlés, rétfelújítás — nem végeztek el. Hasonló a helyzet a műtrágyaigényléssel is. Számos példa bizonyltja, hogy több tonna műtrágyát használtai« el egyént célokra. Nem jobb a helyzet a takarmánykeverékekkel kapcsolatban sem. Még mindig gyakoriak az apró lopások, a szövetkezeti tulajdon megkárosításai. Egyes helyeken szinte lehetőséget kínálnak a lopásokra, a leltárak felületes vezetésével. Csoda-e például az, ha egy bizonyos gazda-Ságban elveszik egy villanyfűrész, kulcskészlet, ha évekig „kint felejtenek“ az út szélén egy rakodógépet, s amellett ez senkinek sem hiányzik? Pavol Kováé, az SZSZK Legfelső Bíróságának alelnöke beszámolt arról, hogy a legnehezebb a küzdelem azok ellen, akik a „kéz kezet mos“ elv alapján követnek el bűntetteket. Egyetlen példa: egy gazdaság vezetősége 600 ezer korona értékben rendelt meg munkát egy útépítő vállalattól. Ezek a munkálatok csak név-« legesen lettek elvégezve, s a fennmaradt pénzösszeg a felhasznált anyag ára viszont szét lett osztva a klikktagok közt. Az említett típusú bűntettek ellen az új; intézkedések eredményeként mindig hatékonyabban harcolnak a hatóságok. Az esetek felsorolását folytathatnák tovább, de úgy érzem, ez a néhány példa is komoly figyelmeztetés mindannyiunk számára: a törvények megsértése előbb-utóbb felelosségrevunássál járt Kalita Gábor BELPOLITIKAI KOMMENTAR i§r!ifÉ«liisi§öÉ színe és fonákja Ismét beszédtéma, vajon hogyan is állunk fűtőanyag és energia dolgában. ÜtonTútfélen, ahol ismerősök, kollégák találkoznak, mostanában megint megvitatják, milyen a helyzet nálunk és a szomszédos országokban. Az általános vélemény az, hogy nálunk van elég tüzelőanyag és villamosenergia, tehát nem kell annyira szigorúan venni a takarékosságot, fölösleges annyira ragaszkodni a takarékossági elvek betartásához. E biztonságérzet, sőt túlzott magabiztosság abból táplálkozik, amit sajtóbál, tévéből látva-hallva szűrnek le az emberek. Nálunk még a hosszú és kemény tél sem okozott tüzelőanyag- és energiagondokat, mint a környező országokban, ahol érákra kikapcsolták a villanyt, a minimálisra csökkentették a lakások fűtési hőfokát, nem tudtak szénhez jutni az emberek, vagy éppen fölemelték a termelési célokra felhasznált villamosenergia és a háztartásokban felhasznált villanyáram árát. Tény, hogy kiegyensúlyozott és jé a helyzetünk. Ahogyan azt a bányásznapi ünnepségek szónoka, Josef Korfiák, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZK kormányelnoke mondotta: „Nemcsak nálunk, hanem világszerte a gazdasági fejlődésnek és az életszínvonal emelkedésének egyik alapvető előfeltétele a jó energia- és nyersanyag-gazdálkodás. A szénkészlet hazánk nagy, de nem kimeríthetetlen kincse. Ezért ésszerűen kell vele gazdálkodni. Hazánk és gazdaságunk jövője nagymértékben attól függ, hogy milyen ütemben és mennyiben sikerül csökkenteni a termelés és a fogyasztás energiaigényességét.“ E bányásznapi beszédet hallgatva valaki tétován megkérdezte: hát még mindig érvényben vannak a takarékossági irányelvek? Érdekes vita kerekedett, mindenki tudott példát és ellenpéldát a kezdeti nagy nekibuzdulásra és a későbbi „nem olyan fontos“ magatartásra. Üzemek és intézmények, hivatalok és közutak, terek villanyáram- és vülamosenergia-fogy oszlását ésszerűsítették. Ügyeltük, hogy ne égjen feleslegesen a villany, hogy eltűnjenek a munkahelyekről a nagy fogyasztású villanymelegítők, a hivatalokban a villanybojlerokat gázbojlerokra cserélték, és ahol nem lehetett nélkülözni a viilanyrezsókat, ott szigorúan elrendelték, hogy naponta csak egyetlen kávé (tea) főzését engedélyezik. Falvaink és városaink világítását szabályozták, felváltva kapcsolták ki és be az utcai világítást stb. Ekkortájt történt, hogy az egyik főiskola jeles professzora kimerültségét oldandó — hogy további előadását megtarthassa — még egy kávét főzött magának, ötszáz korona büntetést fizetett, hiszen ő Is megszavazta üzemi szakszervezeti bizottságuk tagjaként az előzőekben említett takarékossági rendelkezést... Mindez eszembe jut most, amikor az emberek arról beszélgetnek, menynyire lehet és kelt takarékoskodnunk. Nos, megvallom, magam sem tudom, hogyan is állunk saját elhatározásainkkal, a nagy nekibuzdulása sál kidolgozott takarékossági elvekkel? Mert — hadd ne mondjam meg, melyik faluban járva — télvíz idején végig a falun sejtelmesen vörös fényben világítottak a fóliasátrak, üvegbázak. Kísérőim — a hnb és a társadalmi szervezetek komoly és köztiszteletben álló vezetői — nem kis büszkeséggel és elégedettséggel magyarázták, hogy már fűtik a fóliákat, üvegházakat a zöldségtermelők. Hiába, kell a primőr zöldség, a korai saláta, karalábé ... Kétségtelenül. Tudom, hogyne kellene! De vajon a szén-, a fürészpor. és az olajkályha népgazdasági szempontból nem lenne olcsóbb, mint a villanymelegitők? — kérdeztem. Olcsóbbnak lehet, hogy olcsóbb lenne, de ha megfizetik a villanyáramot, Így a praktikusabb, erre igazán nem szabad sajnálni — szögezték le mély meggyőződéssel. Az emberek leleményességét dicsérve még azt is elmondták, hogy a melegágyak takarására „titokban“ még villanypárnát is használnak... Azóta — ha a takarékosság kerül szóba — ez a két végletes példa, a professzor esete és a villanypárnás melegágy jut az eszembe. És nem tudok szabadulni attól az érzéstől, amit tehetetlenségnek tanácstalanságnak és bosszúságnak lehetne nevezni, vagy valami hasonlónak. De minek keressem az egészen pontos minősttést, átélte már mindenki, amikor tévénézés közben kialudt a villany, amikor a néptelen országúton kifogyott a kocsijából a benzin, amikor kikapcsolták az áramot, és közben a sütőben szalonnásodott a torta ... Várom, hogy végül is megtaláljuk az okos és értelmes, az ésszerű és következetes takarékoskodás módját. A gazdálkodást. És, ha nevetségesen kicsinyke tétel is az ország nagy energiaháztartásában, azért továbbra is, mindig lekapcsolom a villanyt, ha kimegyek a szobából, és nem a villanymelegítőt kapcsolom be, ha hideg a lakás, hanem a gázsütőt. Tőlem ennyi függ. Hogy mástól mennyi — az hosszó távon nemcsak lelkiismereti, hanem népgazdasági kérdés H. Mészáros Erzsébet
