Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-14 / 37. szám
12 .SZABAD FÖLDMŰVES 1985. szeptember 14. Járható út: A HOZAMNÖVELÉS Termőföldünket, természeti adottságainkat Joggal tekintjük nemzeti kincsnek. Az éghajlat és a termőföld olyan érték azonban, amely csak az ember hozzáértése, szorgalma nyomán ad élelmet, tehát valódi kincset, amely nélkül nincs emberi élet. Az élelmiszer-termelésben korunk nagy változást hoz. A mára, a holnapra nemcsak a növekvő kereslet és az ennek megfelelő ár jellemző, hanem az is, hogy világszerte átalakul az élelmiszer-termelés és forgalmazás. Ennek nyomán üj követelmények elé került mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk is. A hazat szántóföldi növénytermesztés legnagyobb sikerei a gabonafélékhez, főleg a búzához, valamint a kukoricához fűződnek. Amikor azt mondjuk — Joggal —, hogy hazánk mezőgazdasága a szocialista átszervezést követő években a termelési színvonalat figyelembe véve kezdte megközelíteni azokat az országokat, amelyek földünkön legsikeresebben foglalkoznak a mezőgazdasági termeléssel, akkor elsősorban a gabonafélékre és a kukoricára gondolunk. Az egy hektáron elérhető nagyobb hozam a területegységre Jutó nagyobb érték, a hazai állattenyésztés fejlesztése amellett szól, hogy a gabonatermesztésen belül növeljük a kukorica arányát. Ezzel számol népgazdasági tervünk is. Az elmondottak értelmében üdvözlendő az a felhívás, melybon hazánk élenjáró kukoricatermesztő nagyüzemei — nem öntözött körülmények között — a 7 tonnás hektárhozam elérését tűzték ki célul. A kezdeményezők sorába tartozik a Csilizköz Efsz is, amely 32B0 hektáron foglalkozik szemesek, s ezen belül 12П0 hektáron a szemes kukorica termesztésével. A hogyanra kerekasztal-beszélgetés formájában kerestünk választ. Az említett találkozón részt vett Ján Gašparík, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási pártbizottság ideológiai titkára, Halász János agrármérnök, a szövetkezet elnöke, Tánczos Tibor alelnök, az üzemi pártszervezet elnöke és Nagy László növénytermesztési főágazatvezető. Szerkesztőségünket Csiba László képviselte. irányuló felhívásuk is azt példázza, hogy a termelésben is nagyobb teret kapjon az emberi kezdeményezés, a legújabb tudományos eredmények bevezetését szorgalmazó magatartás. Mindezt azért hangsúlyozom, mert az előttünk álló feladatokat csak közös összefogással oldhatjuk meg. Ehhez az emberi feltételeket a kapcsolódó termelési folyamatok minden szakaszában, minden szinten szem előtt kell tartani, mindenhol erősebben kell támogatni az emberi kezdeményezést, s nagyobb teret kell biztosítani az alkotótevékenység kibontakoztatásának. Amint azt a CSKP Központi Bizottságának 11. ülése is kimondta: „A termelés legfontosabb tényezője, a dolgozó ember, aki képességével, felkészültségével, szorgalmával a termelési eszközöket hasznosítja a köz javára ..“ JÄN GASPARfK, A JÄRÄSI PÄRTBíZOTTSÄG TITKÁRA — A Csilizköz Efsz-ben évek óta az elért eredmények egyik fontos eszköze a szocialistaverseny- és -brigádmozgalom, melynek széles tömegbázisát, erejét bizonyítja, hogy az 1450 tagot számláló szövetkezet dolgozóinak többségét tömöríti soraiba. A mozgalom ereje, tekintélye az elmúlt évhez képest az idén tovább növekedett. A szocialistaverseny-mozgalom ebben a szövetkezetben a CSKP XVII. kongresszusa tiszteletére kongreszszusi és felszabadulási munkaverseny-mozgalommá alakult át. A 250 kommunistát tömörítő üzemi pártszervezet a CSKP Központi Bizottsága 15. ülése határozatainak helyi körülményekre való lebontásával olyan politikai légkört termtett, melyben a szövetkezet párton kívüli dolgozói is látják, tudják, hogy a jelenlegi gazdasági feladatok mindenkitől megkövetelik az üzemi tartalékok feltárá- _ A tételes bes2ámol6 helyett e sát,^ a minőségi követelmények ma- kerekasztal-beszélgetés fö céljának radéktalan teljesítését. summázatára törekszem A párthatá-A szövetkezet hatékonyabb és ered- rozatókkal összefüggésben több szeményesebb gazdálkodásra Irányuló mes kukoricára van szükségünk s szocialista vállalásait nehéz számsze- ezt a többet csak hozamnöveléssel rűsíteni. Ezek ugyanis a mozgalom érhetjük el .Hozamaink szemes kukorugalmasságának és alkalmazkodó- ricából a 7 ötéves tervidőszakban a képességének bizonyítékául kivétel következőképpen alakultak: nélkül olyan helyi sajátos tennivalók megvalósítását célozzák, amelyek ha- 1981-ben — 8,6 tonna tékonyan hozzájárulhatnak az ered- 1982-ben — 9,3 tonna ményesebb gazdálkodáshoz. 1983-ban — 7.1 tonna Jelentős az ésszerű anyag- és ener- 1984-ben — 7,2 tonna giatakarékosság megvalósítására irányuló vállalásuk, amelyek az indoko- idén a termésbecslések alapján latlan üres járatok megszüntetése 8 tonnás hektárhozammal számolunk, mellett újításokkal, ésszerűsítésekkel. Szemesekből — természbtesen a gaa technológiák fejlesztésével kívánják bonaféléket is beleértve — a 7. öta növénytermesztési főágazat gazda- éves terv 93 ezer 946 tonna kitermeságosságát és eredményességét növel- lését irányozta elő, s ezt előrelátheni tóan 110 százalékra teljesítjük. A kukorica hozamainak növelésére Miközben a szemesek növelésének minden ésszerű lehetőségét kihasználjuk, a CSKP Központi Bizottsága 8. ülése határozataival összhangban változtatni akarunk a mennyiségi szemléleten és gyakorlaton. A búza esetében például az a meghatározó, hogy egy hektár mennyi és milyen minőségű, értékű lisztet ad. Hiszen egy hektár kisebb, de jobb sütőipari értékű búza termése nagyobb értéket képvisel, mint a gyengébb minőségű, de súlyra nagyobb termés. Napjainkban már hasonló a helyzet a kukoricával is. E növénynél is le kell — vagy le kellene — már szokni arról, hogy a hektáronkénti átlagtermés az egyedüli mutató. Végső soron a leglényegesebb az, hogy egy hektár kukorica mennyi hús vagy egyéb őlalti termék előállítását teszi lehetővé. Ehhez kell igazítani a fajtaválasztékot, a szárítást, s minden mást, ami a bel tartalmi értéket meghatározza. A béltartalom növelésére és a minőség javítására kell irányulnia a közgazdasági szabályozásnak is. A teljes kukoricanövény hasznosítása mellett — ezt műszaki-technológiai ellátottságunkkal már megoldottuk — napjainkban a szemes kukorica tényleges, tehát beltartalmi értékét, legjobb hasznosítási lehetőségét is vizsgáljuk. A tudományos-műszaki haladás gyakorlati vívmányai ugyanis azt diktálják, hogy napjainkban már nem elegendő сэак a szemes kukorica takarmányozási értékére gondolnunk. A gazdaságilag fejlett országokban ugyanis kibontakozóban van a szemes kukorica hasznosításának egy nagyon előnyös lehetősége, az úgynevezett kukoricaipar révén. A szemes kukoricát ma már mind több helyen olyan nyersanyagnak tekintik, amelyből több tucatnyi értékes termék — cukor, keményítő- keményítöszármazékok, pelyhesített termékek, kukoricacsíra-olaj — állítható elő. Mi ezeknek az elvárásoknak — energiatakarékos szárítási módszerekkel: napenergia, hideglevegős szárítás — a 8. ötéves tervidőszakban mintegy 3 millió koronás beruházással szeretnénk p’ezet tenni. tápanyagellátása, a növény védelme, a termelés munkamenetei között — miközben a természeti tényezőkhöz is igazodni kell — rendkívül bonyolult dolog. A siker — a szemes kukorica esetében is rengeteg hazai, külföldi ismeretet, sok kísérletet, próbát — követel. Ha mindehhez hozzáveszszük, hogy a termelés anyagi-műszaki feltételei folyamatosan változnak, akkor kitűnik: ilyen körülmények között egy-egy gazdaság szokásos szakmai vezetése még oly nagy igyekezet mellett sem képes megbirkózni a követelményekkel. Ez a felismerés vezetett bennünket a termelési rendszerig. A kapcsolatot — 1975-ben országos viszonylatban is úttörő szerepet vállalva — a Bábolnai Iparszerü Kukoricatermesztési Rendszerrel vettük fel, s ma már hazai viszonylatban a Vágsellyei (Sala) PPK-hoz tartozunk. A partneri kapcsolat nemcsak a technológia átvételében, a technológia megvalósítását szolgáló anyagok, eszközök, gépek beszerzésében, hasznosításában, hanem az iparszerü termelés jó megszervezésében is segített bennünket. Joggal állíthatom, hogy a termelési rendszer olyan termelésszervezési TÄNCZOS TIBOR ALELNÖK, AZ ÜZEMI PARTSZERVEZET ELNÖKE — Ä korszerű mezőgazdaságban — mint minden más népgazdasági ágban — nemcsak az az alapkérdés, hogy mennyi terem, hanem az is, hogy mennyiért. A termelés növelését segítő anyagok, eszközök, módszerek napjainkban viszont már nagyon drágák. A növekvő költségeket egyetlen módon lehet csökkenteni: ha a hozamok dinamikusan növekszenek. A hozam — és ez köztudott — nem egy-egy dologtól, hanem számos tényezőtől, ezen felül a tényezők összhangjától függ. Megfelelő harmóniát teremteni a fajta termőképessége, a betegség ellenállóképessége, a talaj A CSKP XVII. KONGRESSZUSA őszi kedvezőbb időjárás az olcsóbb gépüzemeltetést biztosítja. NAGY LÄSZLÖ, NÖVÉNYTERMESZTÉSI FÖÄGAZATVEZETÖ — A siker eredőjét — a Csallóközben ismert agrotechnikai műveletek mellett — a fajtamegválasztásban, a tápanyagellátásban és a növényvédelemben látom. A szemes kukoricát részben monokultúrában, részben veforma, amely magas színvonalon teremti meg a termelés anyagi-műszaki feltételeit, alakítja ki a termelés legésszerűbb módszereit, amelyeket a rendszerközpont folyamatosan felújít, hogy a rendszerhez tartozó mezőgazdasági üzemekben dinamikusan fejlődjön az adott termék gazdaságos előállítása. A gyakorlat mindig sokkalta összetettebb a jól megfogalmazott mondatoknál. Ezért a termelési rendszer adta előnyök közül a fajtát ás a vetőmag minőségének fontosságát emelném ki. Ezt elsősorban azért hangsúlyozom, mert a hazai kukoricahibridek — a gabonaféléktől lemaradva — nem mindig felelnek meg a követelményeknek. Ä mérsékelt égövi kukoricatermelésre világszerte a rövidebb tenyészidejű hibridek arányának állandó növelése a jellemző. A termelési rendszer jóvoltából rendelkezésünkre állnak olyan korszerű rövid tenyészidejű hibridek — PIONEER 300— 500-ig terjedő FAO-csíraszámú kukoricák —, amelyek termésátlaga jóval meghaladja a hosszú tenyészidejű hibridekét. Előnyük ezenkívül az alábbi három tényezőre vezethető vissza: ■ koraiak, ezért a beérésük biztonságos, termésük kiváló minőségű abraktakarmány, kevesebb szemtöréssel betakaríthatók, s ennek következtében kisebb a veszteség és a tárolási gond; ■ termesztésük esetén elegendő idő áll rendelkezésre, hogy kiváló minőségű búzavetőágyat készítsünk; ■ előbb megkezdhető a betakarítás, ezáltal jobb a gépkihasználás, kisebb a szárítási költsée s a knra tésváltással, a termőhelyi adottságokra applikált agrotechnikával termesztjük. A magus biológiai értékű, a megfelelő szálszilárdságú, a nagy termőképességű, a jól hasznosítható, a sűríthető, és a betegségekkel szemben ellenálló hibrideket részesítjük előnyben. A megfelelő műszaki, biológiai, vegyi háttér biztosítása mellett az önköltségcsökkentés, valamint a talajszerkezetet károsító géptapo* sás — eketalp-betegség — elkerülése érdekében a mélyszántás helyett három-négy évente középmély —■ 55—60 centiméteres — altalajlazítást alkalmazunk. A vetést megelőzően minden parcellára adaptációs lapot készítünk, s ezt megkapja az agronőmus, a traktoros és a szervizszolgálatos. A vetést kitűnően előkészített magágyban pneumatikus szemenként vető CYCLO vetőgéppel végezzük. E meghatározó műveletet 24 órás váltásban 8 tagú komplex ésszerűsítő brigád —■ 2 traktoros, 2 anyagszállítő, 2 szervizszolgálatos — teljesíti. A szemes és a silókukoricánál egyaránt 78 centiméteres sortávolságot praktizálunk, a tőszámbeállítást viszont a fajta követelményeitől teszszűk függővé. Ez a gyakorlati megoldás — a gépi betakarítás szempontjából — lehetővé teszi az esetleges átminősítést. Az önköltségcsökkentés — konkrétan az üzemanyagmegtakarításról van szó — érdekében szilázsolásra lehetőleg olyan táblákat jelölünk ki, amelyek közel vannak a stlóvermekhez, a fajta megválasztásánál pedig — a vegyes szilázskészltés szempontjából — figyelembe vesszük a cukorrépa parcellánkénti betakarítását. A beszélgetést köszöni: Csiba László Гп«л. m/ii. t г___s HALÄSZ JANOS AGRÁRMÉRNÖK, A SZÖVETKEZET ELNÖKE