Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-14 / 37. szám

i4 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. szeptember 14. INDUL A VERSENY ■ INDUL A VERSENY INDUL A VERSENY ■ INDUL A VERSENY 'Amint már arról tájékoztattuk olvasóinkat, az SZFSZ Szlovákiai Bizottsága az idén rendezi meg az „Ismere­tek bizonyítvány nélkül“ elnevezésű verseny második évfolyamát. A verseny meghirdetésének célja a szövet­kezeti dolgozók tömegpolitikai, gazdasági-szociális és kulturális ismereteinek gyarapítása. A verseny 7 témakörből áll; amelyek a következők: Я a saját takarmányforrás hasznosítása; ■ az SZFSZ viszonya a neveléshez és a művelődéshez; H anyagi érdekeltség az efsz-ekben; ■ a tudományos-műszaki haladás fejlesztésének formái; ■ az emberről való gondoskodás jelentősége; ■ a szövetkezeti demokrácia hatékonyabbá tétele az efsz szerveinek tevékenységében; ■ az SZFSZ-re háruló feladatok az efsz-ek X. országos kongresszusa határozataiból kifolyólag. Minden egyes témakör végén három kérdést teszünk fel. A kérdések mindegyikéhez 3—3 választ közlünk, amelyek közül természetesen csak egy lesz a helyes. A versenyzők feladata az lesz, hogy a helyes választ bekarikázzák, és a megfelelő szelvénnyel együtt elküld­­jék a Szabad Földműves szerkesztősége címére: 815 7S Bratislava, Križkova 9. Még egy dolog nagyon fontos. A megfejtéseket csakis az efsz elnökének aláírásával s az illető szövetkezet bélyegzőjével ellátva fogadjuk el. A hét témakör együt­tes megfejtésének legkésőbbi beküldési határideje 1985. október 18. A helyes válaszokat már gyakran az egyes témakö­rökhöz közölt szöveg tartalmazni fogja. Tehát érdemes figyelmesen áttanulmányozni a segédanyagot. Néhány válasz után azonban kutatni fog kelleni különféle kong­resszusi dokumentumokban, statisztikai adatok halma­zában ... Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az eredményhirde­tésre 1985. november 18-án kerül sor. (jp) A saját takarmányforrás hasznosítása A jó minőségű takarmányalap meg­teremtése mezőgazdasági üzemeinké ben hasonlóan kiemelt feladat, mint a gabonaprogram megvalósítása, s e két feladat teljesítése az alapja az élelmiszer-önellátás elérésének. A ta­karmányalapot mezőgazdasági üze­meink a szántóterület, valamint a rétek és a legelők terméséből alakít­ják ki. E takarmány mennyisége és minősége határozza meg a szarvas­­marha- és a juhtenyésztés fejleszté­sét, de közvetlen összefüggésben van a szemes takarmány felhasználásával is. Ezért nagyon fontos, hogy milyen mennyiséget, de főleg minőséget érünk el a tömegtakarmányok ter­mesztésében, hiszen a szemes takar­mányok felhasználásának összhang­ban kell lennie a gabonatermés mennyiségi mutatóival. Mind a tömeg-, mind az erötakar­­mányok esetében létre kell hozni bi­zonyos tartalékokat. így lehet elke­rülni a gondokat a tárolási és egyéb veszteségek esetén, de olyan objek­tív nehézségek leküzdésében is se­gíthet, mint az elkésett vegetáció, a gyengébb terméshozam, az állatállo­mány Ingadozása stb. Minden jó gaz­da számít is az ilyen jellegű nehéz­ségekre. Az élelmiszer-önellátás elérésének útjai viszonylag simák és egyenesek voltak, különösen azok számára, akik mindenkor számíthattak az állami ta­karmányalap felhasználására. Csak­hogy ezeket az utakat .„benőtte a fű“. Párt és állami szerveink na­gyon helyesen úgy döntöttek, hogy mezőgazdasági üzemeinknek a takar­mányalap létrehozásában és felhasz­nálásában is önellátóknak kell len­niük, azaz el kell érni a gabonafélék és a takarmánynövények hektárhoza­mának növelését, valamint a takar­mánytermesztés más formáit fs ki kell használni, hogy folyamatos és egyenletes legyen a lakosság ellátása. A CSKP KB 11. ülésén Pitra elv­társ, a CSKP KB titkára fogalmazta meg az igényt: „Mezőgazdasági üze­meinknek egyre Inkább érezniük kell a közvetlen felelősséget a takar­mányalappal való gazdálkodás terén, különösen a szemes takarmány fel­­használását Illetően“. Ez az Igény minden szövetkezetben vitatéma volt, aminek eredményeként az efsz-ek X. országos kongresszusán határozatot fogadtak el. Emlékeztetőül a határo­zat idevágó része: „A gabonaprogram megvalósításának lényeges feltétele a takarmánytermelés belterjesítése, különösen a rétek és legelők terme­lékenységét Illetően. A mennyiség mellett azonban különösen a minő­ségre kell ügyelni. Minden mezőgaz­dasági üzemben tovább kell javítani a szemes takarmány gazdaságos fel­­használását. Azokon a helyeken, ahol nem érik el a kellő színvonalat a szemes takarmány hasznossági mu­tatóiban, azonnal be kell avatkozni és konkrét intézkedéseket kell elfo­gadni. Ä további feladat az élelmiszer­­termelés állandó, egyenletes ütemé­nek megtartásához szükséges takart mányalap létrehozása. Az efsz-ek X. országos kongresszusa egészen pon­tosan határozta meg mezőgazdasági üzemeinknek a takarmányalap meny­­nyiségét. mégpedig a tömegtakarmá­nyok esetében százalékban, a szemes takarmányok esetében pedig hetek­ben a félév végéhez viszonyítva. Ezt a mennyiséget ismernie kellene min­den állatgondozónak, az állatte­nyésztésben dolgozó közösségnek, s természetesen minden vezető dol­gozónak. Ä tömegtakarmány termelése az utóbbi években pozitívan fejlődött. Az évi átlagtermés a 6. ötéves terv­időszakhoz Vlszonyftva 13, a réteken és legelőkön pedig 10 százalékkal emelkedett. A tömegtakarmányok ter­melése a mezőgazdasági terület mint­­egy 45 százalékát foglalja le, s a gabona után ez alkotja a második legnagyobb termőterületet, ami nem­csak az állattenyésztést befolyásolja, hanem mezőgazdasági üzemek egész gazdálkodására Is kihat. Éppen ezért fontos a takarmánytermelés belterje­­sítése, melynek harmonogramját min­den mezőgazdasági üzemben ki kell dolgozni. A tömegtakarmány-termelésben je­lentős szerep jut az évelő takarmány, növényeknek. Egyrészt a takarmány­alapnak lényeges, jó minőségű alkotó elemei, másrészt megkötik a talajt, továbbá növelik annak humusz- és nitrogéntartalmát. Ezáltal növelik a többi növényfajta terméshozamát, kü­lönösen a gabonafélékét. A statisztikából azt Is kiolvashat­juk, hogy az évelő takarmánynövé­nyek esetében is javultak a hektár­hozamok, azonban a vetésterület csökkenése miatt mezőgazdaságunk nem teljesítette tervét. A 6. ötéves tervidőszakban például 26,1 százalék­kal emelkedett a hektárhozam az 5. ötéves tervhez viszonyítva, ám 27,3 százalékkal csökkent a vetésterület, ami a termés mennyiségének 8,1 szá­zalékos csökkenésével járt. 1981— 1984-ben a hektárhozam 1,31 tonná­val nőtt, s már elérte a 8,94 tonnát, miközben a vetésterület 182 ezer hektáron stabilizálódott. A tömegtakarmány mennyiségének és minőségének biztosítása egyedül a belterjesítés útján lehetséges, külö­nösen a rétek és a legelők jobb ki­használásával, s e tekintetben Szlo­vákiában nagyok a tartalékok. A 7. ötéves tervidőszakra ezért meghatá­rozták a fő feladatokat, amelyek el­sősorban a széna termelésének növe­lését írják elő. Szlovákiában 1985. január elsején 822 ezer hektár rét és legelő volt (a mezőgazdasági terület 33,3 százaléka). Ezek a területek a fő hordozói a jő minőségű szálasta­karmány termelésének, különösen a­­zokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol a földterület több mint 25 szá­zalékát a rétek és a legelők képezik. A jelenlegi hozamok arról tanúskod­nak, hogy nincsenek kihasználva kel­lő mértékben még az objektív lehe­tőségek sem. Ezért az SZSZK Mező­­gazdasági és Élelmezésügyi Minisz­tériuma kidolgozta a takarmányter­melés rendszereit. A termelési formák két rendszeréről van sző, amely kö­telező érvényű a mezőgazdasági üze­mekre: i ■ a szántóföldi takarmánynövények termelési rendszere: ■ a rétek és legelők termelési rend­szere. A rendszerek elosztása — az öko­lógiai feltételek szerint — területen­ként szintén két típust különböztet meg: a sík- és a hegyvidékit. A SÍKVIDÉKI TÍPUSRA JELLEMZŐ ■ a lucerna termesztése; ■ a maghere és a maglucerna ter­mesztése; ■ a silókukorica termesztése; ■ a másodvetés; Ш a szántóföldi takarmánynövények termesztése öntözéssel. Ismeretek bizonyítvány nélkül SZPsil SZELVÉNY SZAMA: 1-2 A HEGYVIDÉKI TÍPUSRA JELtEMZÖ ■ a lóhere ós keverékek termesz. tése; ■ a zab és zabkeverékek termesz­tése; ■ az állandó gyepterületek takar­mánytermelésének rendszere. A takarmány előállításának rend­szere a hegyvidéki típusban az in­­tenzifikálás több fokozatát ismeri. Ezek szerint vannak meghatározva nemcsak a művelés formái, hanem a hektárhozamok és a termés minősége is. Ma már minden szövetkezetnek tudnia kell, hogy melyik termelé­kenységi fokozatba tartozik, s annak alapján kell végezni a belterjesítést és tervezni a hektárhozamokat. A tartalékok kihasználásának egyik legjelentősebb formája a másodvetés, amelyet a tervek szerint évről évre növelni kell. A 7. ötéves terv idősza­kában a másodvetés területét 10—12, az öntözhető területeken pedig 20 százalékkal kellett növelni. Ez első­sorban a síkvidéki típust érinti, ahol az aratás után szinte rögtön el lehet vetni a különböző takarmánynövénye­ket. 1984-ben 121 hektáron jaz összes vetésterület 11,9 százaléka) sikerült elvetni különböző keverékeket, ami határozottan javított a takarmányalap minőségén, s mennyiségileg Is segí­tette annak növelését. A takarmány­alapot jelentősen gazdagító növények közé tartozik a silókukorica, amely nélkül már szinte el sem tudjuk kép­zelni az őszi betakarítást, s amely kedvező körülmények között nagy hektárhozammal gazdagítja a zöld­­takarmány-alapot. A takarmányalap megteremtésekor az állattenyésztés szakembereinek egyre nagyobb figyelmet kell szen­telni az olyan termékeknek, mint a szalma, a takarmányburgonya, a ta­karmányrépa, valamint -a réteken va­ló legeltetés. Ez utóbbi esetben ja­vasolt a hegy- és a síkvidéki mező­­gazdasági üzemek kooperációja. Az említett növényféléknek pedig nem­csak tápláló hatásuk van, hanem sok gyógyelemet is tartalmaznak, ezért a növénytermesztés irányítóinak aján­latos ezeket a növényeket jobban fi­gyelembe venni a vetési struktúra kidolgozásakor. A takarmányalap forrásait egy-egy mezőgazdasági üzem számára nem határozzák meg egészen pontosan. A tudományos-műszaki haladás vívmá­nyainak bevezetésével, a növényzet biológiai erejének fokozásával, s újabb elemek felfedezésével egyre újabb lehetőségek nyílnak az állat­­állomány újszerű takarmányozására, s további lehetőségeket teremt az élelmiszeripar, valamint maga a ter­mészet. PAVEL DELINGA' mérnök, kandidátus KÉRDÉSEK 1. Az efsz-ek X. országos kongresszusa hány százalékban határo: ta meg a tömegtakarmány-tartalék mennyiségét ? a) 5—10 százalék b) 10—20 százalék c) 10—15 százalék 2. A rétek és legelők rendszere Hány termelékenységi fokozatot i: mer? a) I—III b) I—VI c) I—V 3. Az állatok takarmányozásában mélyik takarmányféléknek va dietetikus hatása? a) takarmányrépa, takarmány-sárgarépa; b) silókukorica, gabonafélék) ej szenázs, illetve szilázs. Az SZFSZ viszonya a neveléshez és a művelődéshez Az efsz-ek X. országos kongresszu­sának határozata feladatul adta a Szövetkezeti Földművesek Szövetsé­gének a szakmai-politikai nevelés minőségi javítását, az eszmei ráhatás hatékonyabbá tételét, hogy ezzel is hozzájáruljon a CSKP politikájának megvalósításához. Ez a feladat csakis úgy teljesíthe­tő, ha Szlovákia valamennyi szövet­kezetében előtérbe kerül a magas színvonalú szakmai-politikai és a tö­­megpolitíkai nevelő munka. Másként ez nem képzelhető el, minthogy a szövetség elkészíti az eszmei ráhatás különböző formáinak rendszerét, melynek segítségével a szövetkezeti tagok gyarapíthatják tu­dásukat, megismerve a fejlett szocia­lista társadalom törvényszerűségeit, különös tekintettel a párt gazdaság­politikájára, kulturális törekvéseire, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsé­gének helyére és küldetésére a Nem­zeti Frontban, illetve a mezőgazda­ság továbbfejlesztésében. A nevelés hatékonyságának leg­fontosabb előfeltétele a szövetkezeti dolgozók részvétele a szocialista me­zőgazdaság igényes feladatainak tel­jesítésében, valamint társadalmi akti­vitásuk a fejlett szocialista társada­lom építésében. E cél elérésének ér­dekében a szövetség éppen a szövet­kezetekben levő SZFSZ-alapszerveze­­teken keresztül lehet a legtöbbet. Az efsz-ek X. országos kongresz­­szusa értékelte a szövetség oktató­­nevelő munkáját, rámutatott a tarta­lékokra, melyek e munkában fellel­hetők. Ennek alapján kell az SZFSZ különböző szintű szerveinek a neve­lő munkáját hatékonyabbá tenni, ál­tala formálva a szövetkezeti földmű­vesek szocialista öntudatát, politikai meggyőződését, emelni műveltségük színvonalát, erősíteni társadalmi el­kötelezettségüket, s szilárdítani mun­kaerkölcsüket. Ennek feltétele, hogy a szakmai, eszmei, világnézeti, erköl­csi, hazafias éti internacionalista ne­veléshez konkrétan álljunk hozzá. Ezt a nagyon komoly feladatot ösz­­szességéhen úgy teljesíthetjük, ha az üzemi felnőttoktatás (szövetkezeti munkaiskola) adta lehetőségeket — mint a csehszlovák oktatási rendszer szerves részét — minden eddiginél jobban hasznosítjuk. A szakmai-politikai nevelés szövet­kezeteinkben tervszerűen folyik, a káder, és szociális ügyek fejlesztési tervezetének részeként a 7. ötéves tervidőszakban. Ezt a szövetkezetekre vonatkozó nevelő munkát az Oktatás­ügyi Minisztériumnak az 1984/6. szá­mú rendelete írja elő. Az SZFSZ funkcionáriusainak az eddiginél sok­kal nagyobb figyelmet kell fordítani a végzős diákok gyakorlati felkészí­tésére és elhelyezésére. A nevelést illetően egyik fő problé­ma: a dolgozók szakképzettségének növelése, főleg a munkáskategóriák­ban. Tehát az új, 1985/BB-os felnőtt­oktatási évben a CSKP KB 13. ülése azon határozatának a teljesítésére kell a fő hangsúlyt helyezni, amely meghatározza: el kell érni az 50 szá­zalékos képzettségi arányt, illetve szintet. E célbél jól kell kihasználni a szaktanfolyamok, esti iskolák nyúj­totta lehetőségeket, munka mellett megszerezni a szakképesítést, külö­nösen az állattenyésztésben, ahol a legnagyobbak a tartalékok, melyek mind ez ideig kihasználatlanok. A szövetkezeti vezetőknek és a szövet­ség tisztségviselőinek, tehát minél nagyobb számban biztosítaniuk kell a hallgatókat ezekre a tanfolyamok­ra, illetve esti iskolákra. Az érettsé­givel végződő mezőgazdasági szak­munkásképzők elvégzésére kell ser­kenteniük a szövetkezetek tisztségvi­selőit, képesítés nélküli szakembereit. Az SZFSZ-alapszervezetek tisztség­­viselőinek nagy figyelmet kell szen­telniük a felnőttoktatási év kereté­ben a gazdaságpolitikai nevelésnek, jobban tanulmányozva a szövetség központi és járási szervei által kije­lölt témákat, tananyagokat, s persze az SZFSZ-alapszervezet által szorgal­mazott, helyi témákat, melyek az égető problémák megoldását segítik elő. Az előbbiek tartalmi szempont­bői a mezőgazdaság hatékonyabb fej­lesztését taglalják majd, egyúttal pe­dig a szövetkezeti tagok feladatait ismertetik, melyek gazdasági és szo­ciális jellegűek. Az utóbbiak viszont a szövetkezet legfontosabb igényeiből és feladataiból kiindulva taglalják a tennivalókat. Az új felnőttoktatási évben ugyan­csak hatékony segítséget nyújt majd a haladó tapasztalatok iskolája, meiy a legidőszerűbb feladatokról, a mező­­gazdaság továbbfejlesztéséről ad — tévén keresztül — áttekintést, hasz­nosítható ötleteket, jö tapasztalatokat a szövetkezett dolgozóknak. Bepillan­tást nyújtva a tudomány és a techni­ka legújabb vívmányainak tárházába, azok gyakorlati felhasználásába. A világnézeti nevelésben és a szo­cialista embertípus formálásában nagy szerep jut az SZFSZ-alapszer­vezetek által létrehozott püt-nek. A-“ mi meg a szocialista hazaflságra, proletár nemzetköziségre nevelést, a csehszlovák—szovjet barátság istápo­­lását illeti, nagy szerepük van a hon­ismereti kirándulásoknak, a szocia­lista országokba iránynlá tanulmány­utaknak, a hagyományőrző és emlék­szobáknak. Ily módon az ifjú nemze­dék jobban megismerheti a szövetke­zet, a falu fejlődését, azt az eszmei örökséget, melyet elődeik rájuk hagy­tak. Erre hivatottak a községi, vala­mint a brigádjerónikák Is, melyekbe dokumentumszerűen kerülnek be a tények, adatok, s Időmúltával Is fém­­jelzik azt a dinamikus fejlődést, mely az utóbbi néhány évtizedben bekövet­kezett, nemcsak a szövetkezetben, a faluban, hanem egész társadalmunk­ban. A szövetkezeti tagok műveltségi szintjének emelését szolgálják a szak­­könyvtárak is, melyek létesítésére mind nagyobb figyelmet fordítanak a közös gazdaságok. A szabadidő ésszerű hasznosítása érdekében a szövetség szervei haté­konyan támogatják a szövetkezetek amatör művészeti mozgalmának fej­­lődését, a néphagyományok ápolását. E csoportök, együttesek a szövetkeze­­tt klubban vagy a művelődési otthon­ban tevékenykedhetnek, fejleszthetik szocialista kultúránkat. Szövetségünk ugyanilyen megfontolásból társrende­zője a szlovákiai méretű tavaszi film­fesztiválnak, főleg mezőgazdasági dől* gőzök részére. A Szövetkezett Földművesek Szőj vétségé egyre nagyobb figyelmet for­dít a honvédelmi és sporttevékeny­ségre szövetkezeteinkben. Szervezi a fiatalokat a mezőgazdasági sport­­olimpiászra, az országos spartakiád­­ra és az egyéb honvédelmi verse­nyekre. Mindemellett в legnagyobb hang­súlyt a szövetkezeti munkaiskolára (üzemi felnőttoktatás) helyezi. Ebbe kapcsolja be az efsz-tagokat, azzal a céllal, hogy növeljék szakmai-politi­kai tudásukat, s fokozódjék érdek­lődésük a politikai, kulturális és tár­sadalmi események iránt. Szövetsé­günk központi bizottsága ebből a cél­bál indíja évente ez üzemi iskolák közötti művelődési versenyt. A szövetség az oktató-nevelő mun­ka hatékonyságának javítása érdeké­ben az állami szervekkel közösen szorgalmazza a szövetkezetek tanköz­­pontjaniak tökéletesítését, átépítve azokat a haladó tapasztalatok köz­pontjává, modern taneszközökkel is felszerelve. A szemléltető segédesz­közökön kívül ezen új központok tar­tozéka lesz a könyvtár is. Javítani szeretnénk az aktivista­hálózatot is, részben további vezető dolgozók bevonásával, részben az ak­tivistaképzés tökéletesítésével. A jö­vőben külön figyelmet fordítunk a szövetségi bizalmiaknak és az egyes részlegek vezetőségi tagjainak. Mint említettük, szövetségünkben az oktató-nevelő munka rendszeres és tervszerű. Az akarjuk elérni, hogy annak ne csak a szövetség tisztségvi­selői, illetve a szövetkezetek vezetői legyenek részesei, hanem valamennyi szövetkezeti tag, akik egyben a szö­vetség alapszervezeteinek tagjai is. Cél: minél jobban hozzájárulni a CSKP gazdasági, szociális és művelő­déspolitikájának megvalósításához. Ehhez hatékony eszmei-politikai ne­velő munkára van szükség. Gustáv Hilbert mérnök KÉRDÉSEK 1 Az alább felsoroltak közül a tömeges oktatás melyik formája ünnepli az idén a 15. születésnapját? a) a „Szakmai beszélgetések“; b) a haladó tapasztalatok iskolája; c) a szövetkezeti munkaiskola; 2. Í985-ben milyen minősítést lehet szerezni a felnőttoktatás kere­tében? a) a 2. minősítési osztályba való besorolást; b) a 3. minősítési osztályba való besorolást; c) szakmunkás-bizonyítványt. 3. A kulturális-népművelő munka melyik legújabb formáját szer­vezi a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége? a) a honvédelmi és sportnapokat; b) a dolgozók filmfesztiválját; ej a szövetkezeti kulturális napokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom