Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-07 / 36. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1985. szeptember 7. 14-----------------------------------------------------------------------------------* - ------MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT" MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT Szeptember a méhesben Äz év sorrendben kilencedik hónapja egész Szlovákia területén a méhcsaládok beteleltetósének az időszaka. A korábbi évek tapasztalatai alapján a legelőnyösebb, ha a téli készlet feltöltését a délebben fekvő területeken szeptember húszadikáig, a hegyalji vidékeken pedig egy héttel korábban, vagyis tizennegyedikéig biztosítják. Nem véletlenül foglalkoztunk az időszerű tennivalók ismertetése során oly sokat a méhcsaládok megfelelő erőnlétben tartásának alapvető követelményeivel, s ajánlottuk a szerintünk éppen legmegfelelőbb megoldást. Azok a méhésztársak, akik az elmúlt hónapban a tanácsaink szerint serkentő etetést alkalmaztak, bizonyára már jó erőnlété, egészséges és edzett méhcsaládokkal rendelkeznek, így nyugodtan végezhetik a beteleltetéshez nélkülözhetetlen tennivalókat. A jelenlegi legfontosabb feladat: ha még eddig nem tettük meg, mielőbb pótoljuk a szükséges élelemmennyiséget, s a kijárónyílást a korábban említett módszer segítségével szőkítsük le. Ha a téli élelemkészletet még nem töltöttük fel, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy ezt megelőzően okvetlenül alaposan meg kell vizsgálni az egész méhállományt. Nagyon fontos, hogy a lehető legpontosabban megállapítsuk, mekkora készlelet halmoztak fel az egyes méhcsaládok a kaplárakban. Mivel csak ezt követően tudunk a szükséges élelemkiegészítésröl gondoskodni. Hasonlóan lényeges annak az eldöntése, hogy hány lépen akarjuk az egyes családokat teleltetni. A mézkamrát le is vehetjük, s a lépekben található mézet pörgessük ki. Ezt csak a téli készlet feltöltéséhez hasznosíthatjuk, mert a cukor szörpös etetést követően forgalmazási célokra nem alkalmas. Azok a méhészek, akik mézkamrában teleltetnek, helyezzék át a fiasításos lépeket a mézkamrába, a mézes lépeket pedig a fészekbe. A méhcsalád az élelemkészJetét szükség szerint bármikor át tudja helyezni. Az imént említetteket akkor a legkönnyebb akadály nélkül elvégezni, ha leszerelhető aljú kaptárakat használunk. Ebben az esetben csak az alátéteket kell kicserélni, majd pedig ellenőrizni, hogy mekkora az étkészlet, s szükség esetén elkezdeni a tartalék feltöltését. Figyelembe kell venni, hogy a méhcsaládoknak nem egyforma mennyiségű téli élelemkészletre van szükségük, hanem ez családonként változik. A megfelelő étkészlet a déli területeken: télen a fészekben levő egy-egy lépre 1,30 kilogramm. A hegyaljai vidékeken tíz dekagrammal többre, vagyis 1,40 kilogrammra, a magasan fekvő helyeken pedig 1,50 kilogramm Méhészeti szimpozion (Fotó: —him—) élelemkészlet látszik a legmegfelelőbb átlagos értéknek. Sem több, sem pedig kevesebb élelemtnrlalék biztosítása nein ajánlatos, mert például a túl nagy készlet az úgynevezett hideg teleléshez vezethet. Ilyenkor a méhek a léputcákban pihennek, mivel túlzottan telítettek, vagyis sokat fogyasztottak e készletből. Ez pedig akadályozza őket a télen nélkülözhetetlen kápláron belüli mozgásban, s ennek következtében akár meg is dermedhetnek. Megfelelő telelésről akkor beszélünk, ha a méhek az üres sejteken ülnek, s csak a fürt széle érintkezik a készlettel. A méhek néhány esetben a sejtekbe is beleinászuak, így egymást is jobban melegítik. Erre azonban csak abban az esetben kerülhet sor, ha nem méreteztük túl az élelemkészletet, s a méheknek van elegendő helyük így berendezkedni a tél folyamán. Ha a tél közepén szétnyitnánk a kaptárt, észrevennénk, hogy míg a külső lépeken átlagosan két kilogramm készlet található, addig a középsőben csak hozzávetőlegesen egy kilogrammos. Ez pedig azért van így, hogy a fürt az üres sejteken képződjék. A teleltetés folyamán a méhcsaládok szükség szerint áthelyezik tartalékukat. Ettől a lehetőségtől nem szabad a méhcsaládokat megfosztani azzal, hogy a laikusok között hangoztatott elv szerint annyit kel) etetni, amennyit a család elfogad. Ez teljesen helytelen, mivel a méhek ösztöne úgy diktálja, hogy amíg el tudják helyezni, addig tartalékolják az élelmet, bár ez sok esetben a család kárára van. Az így tfiladagolt méhcsalád nemcsak rosszul telel, hanem még a tavaszi fejlődés során is gyenge erűnlétü lesz. Tudatosítani kell ugyanis, hogy a méhcsaládok már tulajdonképpen januárban elkezdik a Hasítást. Ezért természetesen, mivel a családnak nincs elegendő helye, visszamarad a fejlődésben. Ha ilyen esetek előfordulnak, azonnal az első babnál. A krakkói Reuma és Rehabilitációs Kórház sikerrel próbálta ki reumás izületi gyulladás és bénulás esetén; vagy alkalmas a propoliszoldat kétoldali nyálkakhártya genynyes gócosodás, Irichomonadozis. klimakszos tünetek kezelésére. Állatgyógyászatban sikerrel kísérleteztek propolisszal a szarvasmarhák tőgygyulladásának gyógyításával. Viharos sikert aratott egy indiai orvos, amikor arról számolt be, hogy a bopáll díoxin-kitörés tragikus következményeinek elhárításán dolgozva, Lengyelországból kapott propoliszkészítményeket alkalmaztak sikeresen, sok emberben csökkentve a baleset következményeit. A mézzel öt előadás foglalkozott. Egy svájci kutató a méz mikróbagálló hatását vizsgálta 37, eltérő eredetű mézben. A hidrogén-poroxld és a Staphylococcus aureust gátlók egymástól függetlenül is léteznek. Az első fény- és hőérzékeny, a második nem. Mindkettő megtalálható minden mézben. Lengyel kutató kimutatta, hogy ez a mikrébagátló hatás igen eltér mázfajtánként, sőt méhészetenként is, s lényeges befolyásoló tényező a hőmérséklet. A méz ugyanúgy ártalmas cukorbetegségben, mint a répacukor. A viaszról is öt előadást tartottak. Idősödök nőgyógyászati kezelésénél jelentős eredményeket értek el. A virágporról 9 előadás hangzott el. Állatkísérletekben kimutatták, hogy az agyalapi mirigy és a bélutak sejtjei gazdagodtak C-vitaminban. A virágpnr biológiailag aktív anyag. A virágport baktériumgátló, sőt ölő anyagnak találták, több, gyulladást okozó baktériummal szemben. Mind a frissen elszedett, mind a sejtben tárolt virágpor ásványi anyagai kiváló forrásul szolgálnak a táplálkozásban. Felmérték a nitrogén-, albumin- és aminosav-tart almukat. A virágpor gyermekélelmezésben alkalmazva előnyösen változtatta a gyermekek vérképét, általános -kondíciójavulást okozott. Ugyanígy jótékony az öregeknél. Növeli a munkavégzők teljesítőképességét.' Három előadás hangzott el a méhméreg alkalmazást területeiről. Természetesen a Varroa-kérdés sem maradhatott ki. Az NSZK-beli előadó azt állította, hogy „ebbarapást szőrével“ elven atkahamuval permetezve lehet irtani a Varinál. Romániai előadók az Apilarnil készítményről filj met vetítettek és kilíínő erőnléti és dialektikai hatást állítottak. Nélkülözhetetlen a jó kaptár (Fotó: St. Krajčovič)' A halálfejes lepke Hirdetés Értesítjük a tisztelt méhésztársakst, hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— koronáért — sonkolyból pedig kilóokéot 12.— korooáért jég minőségű mfilépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítjük. A mfilépet megrendelés szerinti méretre vágtok, s ha partnereink kívánták, foszforral feljavítjuk, hogy a méhek egészségesen szaporodjanak, Ä viaszt, a sonkolyt, s a megrendelést az alábbi címre küldlék: Výrobňa medzistienok 991 08 Ž e 1 n v c e Telefon: 031-14 Л iy kell távolítani a kaptárból a lolus:eges lépeket, s helyettük kisebb készletííeket szükséges helyezni. A másik szélsőséges eset, vagyis a izükségesnél kisebb mennyiségű éleemkészlet biztosítása is károson hat i méhcsaládokra. Gyakran előfordul, íiogy a hiányos tartalék következtéién egész családok pusztulnak el a lél folyamán. Ezért kell magunkat ^ shhoz tartani, hogy a téli készlet \ [eltöltése előtt csak alapos vizsgálat | és megfontolás alapján dönthetünk: j melyik családnak mennyi készletet j adjunk. A következő dolog, amelyre jól oda kell figyelnie a méhésznek, hogy miként készíti el a szörpiit, s hogyan adagolja az élelemkészlet feltültését. A leggyakrabban a cnkorszürpös oldatot használják erre a célra mégpedig 3:2 arányban. Ez annyit jelent, hogy három kilogramm cukorhoz két liter vizet adunk. A cukrot nem szükséges főzni. elég. ha 60—00 Celsius-fokos vízzel leöntjük. A cukor főzésével ugyanis nagy mennyiségű hidmximetelfurai keletkezik, ez pedig károsan hat a méhek fejlődésére. A vizet azért kell felmeleeííeni, hogy a cukor hamarabb feloldódiák. Olyan méhésztársakat is ismerünk, akik hideg vízzel készítik el a szörpöt, mégpedig úgy, hngy két-három nappal az adagolást megelőzően már a vízbe öntik a cukrot. Így etetés előtt elég ha néhány percig Jól megkeverik az oldatot. Több méhész a téli élelemkészlet feltöltéséhez úgynevezett áteresztős etetőt, vagy pedig ilyen fedővel ellátót üvegeket használ. Például egy négyliteres üvegbe három kilogramm kristálycukrot helyez és két liter vízzel felönti. A üvegre ráhelyezi a méhészeti szaküzletekben kapható speciális etetőfedelet, majd az üveget megfordítva, nyílással lefelé a felső lépek fölé teszi. A-fedő alá két 10X10 milliméteres lapot helyeznek, hogy a méhek fiénvelmesen hozzá tudjanak férni az életemhez. Az imént említett esetben 3—4 nap elegendő, hngy a cukorszörpüt a méhek elraktározzák. A téli készlet feltöltésénél hasznos tanácsok: a szörpöt nagyobb adagokban, nanonta kettő, kétnaponként pedig három literenként adagoljuk, s mindig tartsuk be a 3:2 aránvú összetételt. Ha sűrűbb szörpöt adagolunk, gyakran előfordul, hngy a készlet meekristályosndik s a méhek víz hiányában akár el is pusztulhatnak. Ha pedig a megadottnál ritkább szörpiit etetünk, a túlzott viznárolgás nagyon igénybe veszi a melleket, s íbv a készletet is csak lassabban tudják feltölteni. Ilyen esetekben már gvakran előfordult, lingy a család korábban kezdte a Hasítást, ami nem éppen a legideálisabb. A fiúsításra ugyanis sok é'elem használódik el, s az ípv kikelt méhek nem érik meg általában a tavaszt. Sajnos, több méhész nem nagyon veszi figyelembe a legszükségesebb és legalapvetőbb téli etetéssel, élelemkiegészítéssel kapcsolatos tennivalókat. Anélkül, hogy megállapítanák. hogy a családoknak mennyi tartalékra van szükségük, bátran elkezdik a készlet kiegészítését. Snkan még azt sem veszik figyelembe, hogy a család hánv lépen telel, s valamennyi méhcsaládnak egyforma mennyiségű készletet adnak. Tavaszszal pedig az imént említett „méhészek“ csodálkoznak a lepiukábh, hogy rosszul telelt a méhcsalád, s a tavaszi fejlődés sokáig várat magára. A méhek nagvon érzékeny szervezetitek. ezért nem szabad velük könvnyelmiien bánni. Azt sem szabad figyemen kívül hagyni, hngy a méhcsaládnak nincs lehetősége arra, hogy a méhész által elkövetett hibát helyrehozza, mert csakis a kantárban teleMiet át. Ezért fokozott figyelmet fordítsunk a méhállomány gondos teleltetésére. A méhek a gondoskodást már kora tavasszal meghálálják. Pavol Silný Lengyelország kétmillió méhcsalád s kétszázezer méhész hazája, ahol linden méhész, egyúttal — szerény igdíj ellenében — a méhészegyesült tagja, indítványozta, hogy ők zervezbessék az APIMONDIA — méészeti termékek gyógyászati alkalíazásáról szóló — 5. tudományos lést. A rendezvényt a lengyel méészek főpróbájának szánták, reméik, hogy a küzcljövűhen az egyik lPIMONDIA kongresszus szervezési agát is megkapják. A lengyel Meőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszérium aktív közreműködésével a zervezést a Lengyel Méhészegyesület égezle, élén dr. Henrich Ostach ellökkel. A további 4 szervező: a krak;ói Kopernikus Orvostudományi Akalémia, a testnevelési Akadémia, a :rakkói „Hugo Kollataj“ Mezőgazdaági Akadémia és az Apipol krakkói néhészegyesület. A SZIMPOZIONT 350 külföldi és belföldi résztvevőe tervezték. E számot sikerült is elírni, de jobbára a belföldiek lelkeiebb részvételével. Tiz ország képvileltette magát. A lengyel után a maivar küldöttség vett részt legnagyobb étszámmal. A szimpozion elnöke dr. León Boríus professzor volt, a Pulawi Méhészeti Kutatóintézet igazgatója. Részt .'ett dr. Bonimond, a francia méhészigyesület elnöke is, mint az Apimönlia Apitherápiás Állandó Bizottságálak elnöke. Mintegy hatvan előadásul jelentkeztek a résztvevők, az előidások nagy része el is hangzott két leremben, párhuzamosan. Mintegy tíz íüiföidi és 50 lengyel'előadást hallgattak a résztvevők. A szimpoz;on sztár témája kétségkívül a propolisz volt: az előadásoknak több mint fele azze] foglalkozott. Dicséretes az a lengyel igyekezet, hogy a legkülönfélébb vegyi, egészségügyi, élelmezési, agrár- és méhészeti laboratóriumok és felsőoktatási intézmények témaként tűzték ki a propolisz megismerését és alkalmazásának kutatását A propolisz tulajdonságait, bioló. giai hatását általában alkoholos é; vizes oldatban vizsgálták. Csupán néhány példa: a poznani orvosi egyetem gyógyszerészeti fakultásán kimu látták a propolisz éteres kivonatának sejtburjánzást gátló hatását. Sol vizsgálatot végzett Artúr Stojko. Ki mutatta, hogy bizonyos szövetekben t vizesnldat segíti az egészséges sejt osztódást. A gyulladásoknál jelen le vő baktériumok, amelyek egyes anti biotimukra nem reagálnak, a propo lisz kiegészítő hatására csökkentil tevékenységüket. A pulawi méhészet intézetben vizsgálták, hogy 96 száza lékos etil-alkohol 5 százalékos propo liszos oldata meddig tárolható. A: eredmények nem egyértelműek. Vol tak minták, amelyek egy év alatt el veszítették baktériumölő hatásukat voltak, amelyek évekig azonos szín íen hatottak. Legutolsó vizsgálatbal 0 °C-on, 20 °C-on, világosban és sö tétben a hatásfokot minden körül ménvben és szinten fél év múlva i azonosnak találták. A lubllni orvos egyetemen Ismét vtzsgálat alá vetet ték a propolisz összetevőit, még min dig találtak új, eddig nem ismer összetevőket. Warakowska’ asszon virágporeiemzéssel a méh propolis gyűjtésének eddig feltételezett elmé letét tgazolta. Ami a propolisz győ gyászát! alkalmazását illeti, számo — nálunk csak hallomásból és csu pán öngyógyításból ismert — eredi ményrői számoltak be orvosok, laborvezetők, gyógyszerészek. Lengyelországban sokkal szabadabb tere van a propolisz alkalmazásának. így bőrsérülések és sebek gyógyításában, érzéstelenítésben és fájdalomcsillapításban, gyulladás leküzdésében, állatgyógyászatban, csontszövetek újraképződésében, porcszövetek képződésében, sebhegedésben, égési sebek gyógyításában spray-készítinényként sikerrel alkalmazzák. Egy NSZK-beli kutató arról számolt be, hogy propoliszos permetlével sikeresen védekeztek gombák és rovarok ellen gyümölcsfákon, burgonyánál és Bár a halálfejes lepkét a szakirodalom a kártevők között tartja nyilván, kártételét illetően mégis megoszlanak a vélemények. A többi — növényvédelmi szempontból károsnak nyilvánított — lepkéktől eltérően ugyanis a fő kárt nem a hernyó, hanem a lepke okozza azzal, hogy előszeretettel látogatja a méhkaptárakat, talán azért, mert legnagyobb testű európai lepkénk lévén meglehetősen fáradságos lenne jókora gyomrát nektárral megtöltenie. A halálfejes lepkének a többi szenderfajtól eltérően ugyanis rendkívül rövid a pödörnyelve, ami alkalmatlanná teszi a lepkét a repülés közbeni nektárfogyasztásra. Ezért Is láthatjuk a lepkét a hajnali órákban többnyire tölgyfák törzsén megtelepedve, ahol a sérülésekből kicsorgó nedveket fogyasztja. A méhkaptárakba behatolt lepke viszont rövid, erős pödörnyclvével képes átszúrni a sejtfedelet, hogy mézhez jusson. A lepkét vastag kitinpáncélzata és a testét borító szőrbunda többnyire megvédi, ha csak néhány mélivei kerül szembe. Más a helyzet, ba az egész kaptár felzúdul, ás a „tolvaj“ nem tud idülten menekülni. A sok száz méh halálra szurkálja. A küzdelem közben a lepke jellegzetes cincogó hangolt hallat. Az ílpusztult, és a méhek által kizsigerelt lepke tetemét kaptártisztogatáskor találhatjuk meg a kaptár valamelyik sarkában. Viasszal és propolisszal bevonva mintegy elzárja a külvilágtól. A többi ritka — és nem utolsósorban védet' —, állatfajhoz hasonlóan e mediterrán eredetű fajunk egyedszáina is rendkívül megfogyatkozott az elmúlt években. E körülményt nagymértékben elősegítette az a tény is, hogy a lepke hernyóinak fű tápnövényeként számításba jöhető burgonya- és dohányültetvények folyamatos növényvédelmi kezelésekben részesülnek. Ezért a hernyók életfeltételei már eleve kedvezőtlenek a másodlagos tápnövényeken. E kis egyedszámmal jelentkező — ennélfogva jelentős kárt nem okozható — faj további oktalan pusztítása indokolttá tette a faj védelmének elrendelését. Ma már többnyire a kaptárakból is kívül rekedtek. A kijárók magassága 8 mm-re szűkült. A méhész se ölje meg készakarva e szép és védett állatot, (MJ
