Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-07 / 36. szám

D 0 ŕ=D ЕЙ tennivalók ШШЕЕШШШЯШ Szeptember a szőlősgazda számára az egyik legszebb hó­nap: Javában érik a szőlő, meg­kezdődik a korai borszőlők szüretelése, a szőlőtőke pedig felkészül a téli nyugalmi idő­szakra. Szeptember elején még per­metezhetjük az októberben érő szőlőfajtákat a bagolylepke, a szőlőmolyuk és a szürkerotha­dás kártétele ellen. A szüret előtti 30—40 napos várakozási időt azonban minden esetben tartsuk be. A még nem termő ültetvényekben tovább védeke­zünk elsősorban a lisztharmat ellen. Az oltványiskolában is elvégezzük az utolsó permete­zéseket. Peronoszpóra ellen most már kizárólag réztartal­mú készítményeket használ­junk, hogy meggyorsítsuk a vesszők beérését. A talajt tart­suk gyommentesen, s végezzük el az utolsó talajlazítást. A túl hosszúra nőtt hajtásokat 0,5 ni hosszúságúra csonkázzuk, hogy elősegítsük az alsó rügyek fej­lődését Fejezzük be az alany­szőlők zöldmunkáít. X vesszők egyenletes beérése szempontjá­ból fontos a Jó megvilágftott­­ság. A talajt most már mélyen lazítsuk fel. Fejezzük be a szaporításra szánt szőlők szelektálását. Szü­ret előtt még egyszer átnézzük a szaporításra megjelölt tőké­ket. Ha kevés az istálótrágya, a talaj szerVesanyag-tartal má­nak növelése céljából — főleg a szélesebb sortávolságű ültet­vényekben — vethetünk zöld­­trágyanövényeket. Jól megfelel erre a célra az őszi búza vagy a rozs, 20 °/o őszi bükkönnyel keverve. Az új telepítésekhez megkezdjük a talaj előkészíté­sét, trágyázását, de előtte vé­geztessünk talajelemzést és rendeljük meg a szükséges szaporítóanyagot. Szedjük a csemegeszőlőt. Csak a szépen beérett és ki­színesedett fürtöket szedjük le. Az összes fürtmaradványt távolítsuk el, hogy elejét ve­gyük az egyes betegségek, fő­leg a szürkerothadás terjedé­sének. Válogassuk át Ja tárolás­ra szánt szőlőfürtöket. Csak a laza fürtöket tegyük el, me; lyekből kivágjuk a fertőzött, sérült vagy repedezett héjú bo­gyókat, hogy elejét vegyük a fertőző kórokozók terjedésé­nek. A csemegeszőlő téli eltar­tására az alacsony 5—6 °C-os hőmérsékleten tartható és kis hőingadnzású pince vagy kam­ra a legalkalmasabb. Szeptemberben már szüretel­jük a korai és a középkorai borszőlőfajtákat (Irsal Olivér, Bouvíer, Rizlingszilváni, MOPR, Korai piros veltelíni, Oportó). Szüret előtt próbaszüretet vég­zünk, hogy a termést a várha­tó legmagasabb cukorfok eléré­sekor szedjük le. A fürtöket késsel vagy szü­retelő ollóval vágjuk le. A sző­lő összegyű jlésére legmegfele­lőbbek a zománcozott vagy mű­anyag vödrök. Műanyag zsákot lehetőleg ne használjunk, mert benne a szőlő könnyen beme­legszik, ecetesedik. Az egyes fajtákat, a fehér és a vörös borszőlőket, a szürkerothadás által erősen károsított fürtöket külön-külön szüreteljük. Di­­rekttermő szőlőt ne keverjünk a nemes fajták közé, mert kel­lemetlen szagával a legjobb bort is elronthatja. A BOROSPINCÉBEN Fejezzük be a szüreti előké­születeket. A pince és a prés­ház kitakarítása, valamint le­­meszelése, a hordók és edé­nyek kimosása, kénezése, a fel­dolgozó eszközök rendbehoza­tala után gondoljuk át, mire lesz a szőlő feldolgozásakor szükségünk. Jegyezzük meg, hogy az egészséges bor előfel­tétele a tisztaság. A müst egyenletes erjedésének biztosí­tásához szerezzünk be fajélesz­tőt. A leszedett szőlőt mindig gyorsan és lehetőleg még az­nap dolgozzuk fel, hogy szép, üde, züidessárga színű, kelle­mes ízű bort kapjunk. Ha va­lamilyen oknál fogva nem tud­juk a szőlő feldolgozását a sze­dés napján elvégezni, akkor a szőlőt 100 kg-onkrnt 10—15 gramm káliumplroszulfittal szórjuk be és hűvös helyen tároljuk másnapig. Lehetőség szerint használjunk zúzó-bo­­győzót. A bogyók szétzúzásá­val megkönnyítjük a préselést és a léklnyerést, a kocsánvok eltávolításával pedig elejét ve­hetjük a kocsányiznek. A nem kívánatos oxidáció elkerülése, a káros vadélesztők és az ecet­baktériumok elszaporodásának megakadályozása céljából a cefrét kénezzük hektoliteren­ként 10—15 g borkénnel, majd sajtoljuk. Vörösbor készítése­kor, a jobb színnyerés végett, a mustot törkölyön erjesztjük. A rothadt, penészes szőlőből készült mustot erjesztés előtt nyálkázzuk. A hordókat csak háromne­gyedig töltsük musttal, hogy erjedéskor a must ki ne fus­son belőlük. A zavartalan er­jedéshez célszerű kotyogót használni, így az erjedés alatt képződő mustgázok eltávoznak, levegő azonban nem jut a hor­dóba. A must erjedéséhez 15— 18 °C pincehőmérsékletet biz­tosítsunk. Legyünk óvatosak, mert a must erjedésekor mér­gező széndioxid képződik. Ha forr a bor, csak magunk elé tartott, égő gyertyával lépjünk a pincébe. Ha a láng elalszik, azonnal távozzunk és csak ala­pos szellőztetés után térjünk vissza. Rendszeresen végezzük az óborok töltögetését és az üres hordók kénezését, törölgetését. Korpás András agrármérnök A ZÖLDSÉGESKERTBEN Mint az Időjárás is jelzi, lassan őszbe hajlik az idő. Már nappal sincs kánikula, az éj­szakák pedig kimondottan hű­vösek. A hónap végén már hajnali fagyok is lehetnek. Az erős lehűlés, a korai fagy el­sősorban a növény sok vizet tartalmazó részeit, például a zsenge hajtásokat károsítja leginkább. Ezzel szemben pél­dául a pirosra érett paprika aránylag jól tűri a hirtelen le­hűlést. Ameddig lehet, folytassuk a szabadföldi paprika, paradi­csom, tojásgyümölcs, spárga­tök szedését. Az éretlen para­dicsomból téli savanyúság ké­szülhet, de főzhetünk belőle különleges gyümölcsízt is. A tökéletesen kifejlődött bogyó­kat meleg helyiségben érdemes utóérlelni. A karfiolt a várható fagyok előtt feltétlenül be kell gyűj­teni, mert rózsaképzés Idején a növény mínusz 2—3 C-fokosnál nagyobb hideget nem képes el­viselni. Ha a rózsák még nem fejlődtek ki rendesen, a kar­fiolt szedjük fel gyökerestől és fagymentes helyen vermel­jük el a növényeket — fgy ta­lán még sikerül hasznavehető termésre szert tennünk. A póréhagymát folyamato­san fogyasztjuk, mindig a légi fejlettebb növényeket szedjük fel. A júliusban ültetett, rövid tenyészidejű káposzta zöme szeptemberben válik piacéretté. Ez igencsak előnyös, mert Ilyenkor tavaszi ültetésü nyári káposzta már, hosszú tenyész­idejű káposzta pedig még nem kapható. Az értékesítésre szánt káposzta legalább 0,8 kilo­­grammos legyen. Aki a korábban javasolt sza­kaszos vetést alkalmazta, az most spenóton, borsón, babon, sóskán kívül még nyári salá­tával is büszkélkedhet. A me­legágyakat ideje előkészíteni az őszi, illetve a téli kihasz­nálásra, a korábban felszaba­dult szabadföldi ágyásokba pe­dig rövid tenyészidejű zöldség-* féléket vethetünk (pl. spenó­­tot). Aki szereti a sóskát és jövő tavasszal korán szeretné kezdeni a szedést, most keríti sen időt a telepítésre. A szep­temberben vetett petrezselyem és sárgarépa Is rendszerint síi kérésén éttelel s tavasszal ко­­rábban ad élvezhető termést. Ugyancsak ebben a hónapban kell elduggatnt a fokhagymát meg a salottahagymát (mogyo­­róhagyma), viszont a metélő-* hagymát meg a rebarbarát tői osztással szaporíthatjuk. Továbbra is fontos teendő a gyomirtó talajlazítás. A nö­vényvédelem jobbára a káposz­tafélék kezelésére korlátozói dik (levélteívek, molytetvek, hernyók). Az öntözés már elve­szíti szerepét, hiszen a talaj víztartalmának jelentősebb ini gadozása a káposzta, a sárga­répa és a cékla felrepedezését okozhatja. Ilyenkor már a pap­rika meg a paradicsom sem igényel rendszeres locsolást, hiszen a mélyre hatoló gyökér­zet elegendő vizet szállít, és az éréskor juttatott túl sok víz egyébként is rontja a termés minőségét. A téli tárolásra szánt zöldségeket legalább 2— 3 héttel betakarítás előtt már nem szabad öntözni. A magról nevelt vörösbegy­­mát szeptemberben kell feli tépni. Utószárftás után tlsztli tás és osztályozás következi zen. Az értékesítésre szánt, mii nimum 30 mm átmérőjű vörös­hagyma nem tartalmazhat győi kér- vagy szármaradványokat. A termés 0—3 C-fok hőmérséki létén és 60—70 százalékos lég­nedvességű helyiségben tartha­tó el legeredményesebben. A zöldség tárolására szolgáló létesítményeket (vermek, pin­­cék, kamrák stb.) alaposan tai karitsuk ki és fertőtlenítsük. Jobb híján a forrővizes lemo­sás 15 megteszi, de Igazán jó fertőtlenítő hatás csak vegyi készítményektől várható. fii nátronlúg (NaOll) 1 százalékos töménységű oldat formájában használatos és elsősorban a tá­­rolók fáből készült részeinek fertőtlenítésére szolgál. A nát­riumkarbonát (Na2C03) hatása mérsékeltebb, ezért ezt több­nyire 2—3 százalékos tömény­ségben használjuk. A mésztej te hli i való к szintén közismert fertőtlenítő, a tárolók falát, mennyezetét és padozatát szokás átmeszelni vele. Fertőtlenítő hatása maxi­mum 4 százalék rézgálic hoz­záadásával növelhető, önmagá­ban a rézgálic 5 százalékos ol­data ís^ jól fertőtlenít (falak és berendezések fertőtlenítése). Magda Valšíková agrármérnök, a tudományok kandidátusa A GYÜMÖLCSÖSBEN Elérkezett a szüreti előké­születek, a betakarítás, és egy­ben a következő évek sikere megalapozásának ideje. Oe most kell befejezni a ritkító vagy ifjító metszéseket, no meg a lekötözéseket is. Aki év köz­ben dróttal végzett elszorítás­­sal Igyekezett „jobb belátásra bírni" a még nem termő fáit, most már lazítsa fel a kötése­ket. Ha valamelyik fán az ol­dalág klneveléséhez még hiány­zik a szükséges hajtás, a szem (rügy) alatti félhold alakú be­vágással kihajtásra ösztönöz­hetjük az alvó szemet. Lassan a szemzéseket is be kell fe­jezni. A következő évi terméshozam biztosítására az őszibarack­fákon augusztusban meghagy­tunk 100—130 hajtást. Ezeket most kurtítsuk be 30—40 cm­­re, az előforduló rövid, erőtlen hatjásokat pedig távolítsuk el. Az őszi almát, a későn érő őszibarackot még szüretig ön­tözhetjük, viszont a téli eltar­tásra termelt almát és körtét már nem tanácsos öntözni. Szüret előtt tegyük rendbe a kertet: kaszáljuk le a füvet, irtsuk ki a gyomokat, rakjuk át és közben öntözzük meg a komposztot (ha nehezen bom­lik, rétegenként szórjuk meg kevés nitrogénműtrágyával). A nyert kerti hulladékot szintén komposztoljuk, de a beteg gyü­mölcsöt inkább semmisítsük meg, a hullott almát, körtét és szilvát pedig dolgozzuk fel (kompét, lekvár, aszalás stb.). Okosan teszi, aki jól Időzített szüreteléssel elejét veszi az őszi alma és körte „potyogá­sának“.. Amikor a gyümölcs már szépen kiszíneződik és barna a magja, bátran leszed­hető és rekeszekben (ládák­ban) utóérlelhető, majd érté­kesíthető. A téli gyümö’csöket szaka­szosan szüreteljük (színelősze­dés). Ä nagyüzemben ilyesmire nincsen idő, de a kertészkedő feltétlenül ezt az eljárást vá­lassza. Igaz, így többször körül kell járni egy-egy fát, de ér­demes: ilyenkor a gyümölcs naponta cca egy grammal lesz nehezebb s ha a fát megsza­badítjuk a már kifejlődött ter­mésektől, az apróbbak még in­tenzívebben is gyarapodhatnak. A módszert elsősorban a Goi­­den delicious-nál érdemes al­kalmazni, de más fajták eseté­ben is kifizetődik. Ha az érés meneté kedve­zően alakul, szeptember elején megkezdhetjük a Jonatán, utá­na pedig a Starking, a Star­­krimson és más színes fajták szedését. A hónap második fe­lében szüretelhető a Golden delicious, szeptember végén a télt körtefajták. Némely években előfordul, hogy szedéskor frissen meg­szűrt gyümölcsöket találunk. Az almamoly harmadik nemze­déke a bűnös, melynek meg­jelenésére esetleg idén is szá­mítani kell. Vagyis szüret előtt érdemes még egy kombinált (Metation és Fundazol, Ortho­­cid vagy Kuprikol) kezelésre sort keríteni. Ugyanezzel a permedével a tárolót és a pol­cokat meg a ládákat Is fertőt­leníthetjük. Jó, ha megoldjuk a tároló keresztirányú szellőz­tetését vagy ventilátort üze­meltetünk. Ha eddig nem futotta az időnkből, most már feltétlenül telepítsük el a szamócát, hogy legyen Ideje jól meggyökere­sedni a tél beálltáig. A talajműveléssel ne kap­kodjunk, várjuk meg, amíg a fák elhullajtják a lombjukat, csak azután kezdjünk ásni vagy szántani. És ne feledjük, hogy legalább háromévenként istállótrágyát vagy komposztot is kell juttatni a gyümölcsös­nek, természetesen az ősszel szokásos kálium- és foszfortar­talmú műtrágyákon kfvül. Belucz János agrármérnök, a tudományok kandidátusa A VIRÁGOK KÖRÜL Lassan hűvösebbé válnak a nappalok és az éjszakák, te­hát dfszkerti növényeink több­sége részére végéhez közele­dik a tenyészldény. Az öntö­zést mérsékeljük, a megszedett virágmagot száraz, szeilős he­lyen szárítsuk. A díszbokrokat és a tűleve­lűeket földlabdával együtt még átültethetjük, utána alaposan öntözzük be. Száraz Idő esetén a többi örökzöldet és tűlevelűt is öntözzük meg. Készítsük elő a talajt a vá­gásra termesztett szabadföldi rózsáknak. A forgatással egy­időben végezzük el az őszi mű­trágyázást is. (3 kg foszfor és 3—4 kg kálium adható 100 m2 területre.) Ha ístállőtrágya nem áll rendelkezésünké, célszerű tőzeget beásni. A rózsák vi­­rágmaradványát eltávolítjuk, hosszú hajtásait kurtíthatjuk. Szeptemberben fejezzük be a tavasszal felszedett virághagy­­mák szabadföldi ültetését. Ha ültetéskor száraz a talaj, az ültetvényt öntözzük meg. Az ajánlott sortávolság 20—30 cm, a tőtávolság tulipánnál: 10 ern­es körméret felett 10—12 cm, a mélység 10 cm, a 10 cm-es kör­méret alatt 5—8 cm, a mély­ség 8 cm. Jácintnál: 14 cm-es körméret felett a tőtávolság és a mélység Is 15 cm, az ennél kisebb hagymát 10—14 cm mélyre helyezzük, a tőtávolsá­ga pedig 8—12 cm legyen. Nárcisznál: a több csúccsal rendelkező 10 cm-es körmére­tűnél nagyobb hagymákat 14 cm mélyre és távolra, a kisebb hagymákat pedig 12 cm mélyre és 10 cm távolra ültessük. Az ültetés előtt csávázhatunk gom­babetegségek ellen (Fundazol 50 WP vagy más csávázó szer 0,2 %-os oldatában, 30 percig). Csávázás után a hagymákat nem szabad lemosni. Nárciszt, tulipánt, valamint jácintot és krékuszt lehet ve­gyesen, egy cserépben hajtat­ni. A hagymákat ügy ültessük, hogy */з részük a földből ki­­álljon. A hajtatásra szántaknál tartsuk szem előtt, hogy hő- és fényigényük nem egyforma. Ebben a hónapban kétéves nö­vényeinket ültessük állandó helyükre (árvácska, nefelejcs, százszorszép, törökszekfü). A gumós begónia öntözését mér­sékeljük, hogy gumói visszahú­zódjanak. Időszerű a későn virágzó li­liomok és Íriszek ótültetése, valamint a körömvirág, a ta­­tárvlrág, a dfszmák. a szarka­láb magjának szabadföldbe ve­tése, ugyanis ezek a hidegre kevésbé érzékenyek, s így tai vasszal gyorsabban fejlődnek. A hónap végén megkezdheti jük a gladiolusz felszedését. Ajánlatos szem előtt tartani, hogy a túl korai szedés esetén kisebbek ugyan a sarjhagymák és a bagymagumők, de kisebb a betegség veszélyé is, míg kései felszedéskor — bár a gumó még nő —, de' á betegi ség is terjed. A gladiolusz szá­rát vágjuk vissza 10 cm-re, s 6—8 C° hőmérséklet mellett száraz, szellős helyen tároljuk. A virágszárakat komposztálhat« juk. Ősszel a krizantém fölé kéi szítsunk fóliatakarót. Erre a célra megfelel az egyszer már használt, de még jó állapotban lévő fólia. Bár ősz van, mégse feledkezzünk meg arról, hogy az így készült fóliasátrat szeli lóztessük, a napsütés következi tében ugyanis megindul a pá­­raképződés, ami napnyugta után lecsapódik. A vízcsöppek a virágokra kerülve elősegíti hetik a rothadást és a betegi ségek terjedését. Ha mégis női vényvédelemre kerül a sor, a Bi 58 vagy a Fundazol 0,1 szái zalékos oldatával védekezzünk. Fagymentes őszi időben a fóliának csak az esővíz elleni védelemben van szerepe. A kri­zantém vízszükségletének biz­tosítását ezért úgy végezzük, bogy az a virágra ne kerüljön. A krizantém felesleges oldal­hajtásait és bimbóit csípjük le. Szobanövényeink öntözését fokozatosan mérsékeljük, hogy növekedésüket lassítsuk, kivéve azokat, amelyek télen virágoz­nak (kamélia, kála, mikulás­virág). A szabadban nyaralta­tott növényeket ellenőrizzük át, nem fertőzöttek e? Ha igen, a kártevő ellen használnink vegyszert, majd telepítsük visz­­sza a lakásba növényeinket. Puha Margit agrármérnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom