Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-31 / 35. szám
5ŽABAD FÖLDMŰVES 1985. augusztus 31 14-ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT # HORGÁSZÁT • Я ragadozó halak kflzül elsősorban a csukára, a süllőre ás a kősüllőre vadászunk különféle csalihalakkal. Ä nagy kérdés, hogy a csalétekként szóba jöhető számos halfaj közül vajon melyek és milyen nagyságban, továbbá hogyan — élve, döglötten, halszelet vagy haldarab formájában — a legalkalmasabbak az említett ragadozók horogra kerítésére, vagyis melyek a legfogősabb csalihalak. További süllőző-, csukázógond a nyeletés, vagyis a bevágás Időzítésének a problematikája. Amíg ugyanis a békés halakra horgászók körében a reflex-szerű bevágás az üdvözítő csuka-, süllő- vagy kősüllőkapáskor éppen a megfelelő időtartamú nyeletés az, ami a biztos akasztást eredményezheti, és ami oly izgalmassá teszi e halfajok horgászatát. Mf történik tehát a kapástól a bevágásig a természet nagy akváriumában — ez itt az örök nagy kérdés. De jó is lenne ilyenkor egy „varázsszemüveggel“ bepillantást nyerni a vizek mélységébe, hogy mi történik odalenn! Horgászeredményegységünk érdekében tehát e gondolatkörbe tartozó problémákról esik majd szó a tapasztalatok tükrében. A LEGFOGŐSABB CSALIHALAKRÖL Csukázáshoz általában nagyobb falatokat célszerűbb horogra tűzni, amelyek jói ingerük az öregobbjét, az esetleg elszúrt „bugyiikért“ pedig úgysem kár. Melyek tehát a nyelő csukacsalik? A tapasztalatok szerint a krokodilpofájüak étlapján a testesebb vörösszárnyúak és bodorkák, valamint a kárászok és az ezüstkárászok 10—14 cm-es példányai szerepelnek a legelőkelőbb helyeken. Mártogató, tapogató csukázáshoz hörögve tűzhetünk döglött csalihalát is, hiszen az éleíhű mozgatásról vagy bevontatásról saját kézügyességünkkel úgyis magunk gondoskodunk, egyéb horgászmődszereknél azonban helyezzünk hangsúlyt a jól verdeső, eleven csalétkekre. Érdekes, hogy a csukázáshoz halszelet vagy haldarab a legkevésbé használatos. A süllőcsali megválasztásánál figyelemmel kell lenni a nemes ragadozók viszonylag szűk torokkeresztmetszetére, tehát ebbűi következően valamely karcsúbb csaühalial célszerűbb süllőzni. A süllő kétlaki életet él. Nappal a fenékközeli búvóhelyén les és a környezetében előforduló halacskákkal táplálkozik, tehát durbincsokkal, sügérekkel, naphalial, fenékjáró küllővel, bodorkával és csíkfélékkel. Igazi ragadozó életét azonban naplementekor kezdi, hiszen valójában éjszakai ragadozó. A fogyó fényben a viz egyre felsőbb rétegeibe, sőt partközeibe merészkedik és számos esetben a balinhoz hasonló „látott“ rablásokkal habzsolja a bandázó küszőket, jaszkókat, vörösszárnyúakat és az egyéb apró felszíni halakat. A kétféle felsorolás megkönyítheti csalihal választásunkat, az adott napszakban, egyet azonban szögezzünk le, snecis vízben az ahhoz szokott süllő a nap bármely szakában szívesen rávág a mindennapi eledelére, különösen ha a küszcsali friss. Az egyik legfogősabb süllőcsaliként az apró jászt f8—-IX cm), s csak nagy minőségi különbséggel ezután a vörösszárnyút (6—12 cm), a bodorkát (8—11 cm), a fenékjáró kiillőt bármely nagyságban, az apró paducot és sziivaorrút, valamint az olykor csodatevő kicsiny karika keszegeket (3—8 cm) jegyzik, persze tüskéshátú kishalakkal is eredményesen csalizhatunk. Rangsoron kívül említjük univerzális süllőcsaUként a küszt, bármely nagyságban. A gyöngyös razbőra, mint a növényevő halfajokkal behonosftott jövevény, nyáron, ősszel sok kellemes meglepetést hoz süllőcsaliként, télen azonban a tapasztalatok szerint hihetetlen élénksége ellenére teljesen hidegen hagyja a süllőt. Igen népszerű süllőcsall a szivárványos ökle, meg kel! jegyezni azonban, hogy szinte mágnesként vonzza a gusztustalanul apró tüskéshátúakat. A HALSZÉLÉT ÉS A HALDARAB SZEREPÉRŐL Süllőzéshez kitűnő csalétkek a hasi vagy hátt halszelet, különösen a halfarok, hasonlóan a haldabarok, sőt a nagyobb keszegekből levágott patkő alakú szeletek is, a gerinc mentén horogra tűzve. A szeletek és a haldarabok néha még eredményesebb süllőcsallk. mint az élő halak. Mártogató, tapogató süllőzéshez eredménnyel használhatunk még akár döglött halcsalit is. Kősüllore a szivárványos öklék a legfogősabb csalik, de a kisebb snecik és egyéb keszegfélék, főleg a bodorkák (5—7 cm) is jól megteszik, hasonlóan a hatfarokhoz és a szelethez. A csalihalak horogra tűzése: mártogatő, tapogató horgászmódszer során csalihalunkat orrlyukán át tfizzük horogra, minden egyéb, módszernél azonban a hátlzmon keresztül, a hátuszony mögött. Folyóvizén erősebb sodrásban azonban a fenekező készség horgát is célszerűbb a csallhal orrlyukán át feltűzni, hogy mozgása természetesebbnek tűnjön a sil'lőnek. A KAPÄSTÖL A BEVÄGÄS1G Ä témában szereplő ragadozó halfajaink az évszaktól, a napszaktól, valamint az idő- és vízjárási viszonyoktól függően, valamint nem kevéssé a jóllakottságuk mértékében mohón vagy „maszatolva“ veszik fel a felkínált falatot. A nagyobb ragadozó az apró halakat általában azonnal elnyeli, a nagyobb falatokat azonban már kénytelen fogást-fogásravéle beforgatni ügy, hogy a fej felől nyelhessen. Minél kisebb a ragadozó, Illetve nagyobb a falat, annál inkább meghosszabbodik a szükséges nyeletési idő. A csuka általában a körülményesen nyelő ragadozók közé tartozik. Ez persze, nem a nagyjára jellemző, hanem inkább a horgászfogások zömét kitevő kiló körüliekre. Régi tapasztalat, hogy aki nagy csukára pályázik, az merészen nagytestű csalihallal horgászik és az eredmények általában őket igazolják. A csuka kapása általában heves és drámai. Dinamikus húzás, lioszszabb-rövidehb pihenőkkel, lendületes nekilódulásnkkal. A tapasztalatok szerint általában akkor jó a bevágás, ha egy viszonylag egyenletes húzással sikerül. A krokndilpofájú viszonylag ritka esetben hagyja ott a prédáját, legfeljebb akkor, ha a nyeletéskor a horgász hibája iolytán gorombább ellenállásba ütközik. Persze. az elszalaszntt csuka nagy valószínűséggel újra és újra kapásra bírható. A süllő kapását meghatározza a már említett szakaszos nyelés. Mégis nyáron fenékközeiben , ránehezedésszerű, tartásban heves, a nagyobb példányoké azonban már jellegzetesen dinamikus, télen pedig a biológiai ritmus csökkenése folytán maszatoló, csak finomabb készséggel érzékelhető a szükséges mértékben. A süllő jóval érzékenyebb ragadozó a csukánál, ezért aztán, ha túl goromba a készség vagy figyelmetlen a horgász, s nyeletéskor nem adagolja megfelelő rugalmassággal a zsineget, könnyen megszabadulhat gyanút fogott „zsákmányától“. Süllőzésnél is megesett, hogy egy-egy elszalasztott kapást követően, ugyanazt a példányt újra és újra kapásra bírjuk, hacsak a horog meg nem sértette. Megesett már az is, hogy egy durva bevágáskor hosszú zsinórról leszakadt süllőt negyedóra múlva szabályos kapást követően visszanyertek. Hasonló Jelenség tapasztalata a csukázók körében Is közismert, hiszen ki ne fogott volna olyan krokodilpofájűt, amelyiknek a szájából rozsdásodó drillingben végződött zsinőrdarabka vagy brinker ki nem lógott. A. kősüllore az apró rángatásnkkal tarkított kapás a jellemző. Még körülményesebben nyel, mint nagyobbra növő fajtestvére. A bevágás lehető pillanatát éppen ezért figyelemmel kell kivárni, így is sok lesz az úgynevezett üresjárat. Volt olyan eset, amikor harminckilenc kapásból mindössze tíz volt eredményes. E- gyébként a kősül lő hagyja ott legtöbbször a horgász által bedobott csalihalat, néha pedig még a halfarkat és a szemetet is nyeletni kell a tarka bandárral. 1 Magyar Horgász 85/8 — rövidítve) Horgászkellékek fiLW-щишшищг A pézsmapocok vadászatáról Kérdés: Néhány éve foglalkozom a pézsmapocok vadászatával. Nem vagyok a helyi vadásztársulat tagja, ezért engedélyt kellett kiváltanom, amiért első alkalommal 300, második ízben pedig 500 koronát fizettem egy idényre. Szeretném tudni, hngy a pézsmapocok vadászatát engedélyező vadászjegy ára rendelet alapján megállapított összeg-e, vagy pedig az illető társulatnak van jogában megállapítani ezen összeg nagyságát. (B. P.) Válasz: A kérdésre válaszolva az alábbiakban foglaljuk össze a pézsmapocok vadászatára vonatkozó legfontosabb előírásokat. Az 1962/23-as számú vadászati törvény 19. paragrafusa a pézsmapockot a káros, szőrmés vadak csoportjába sorolta. Vadászatáról e törvény 31. paragrafusának második bekezdése a következőképpen rendelkezik: „.., A szárnyas vad (Archív felvétel) tojásainak begyűjtésére, a hullajtott agancsok begyűjtésére és a pézsmapocok befogására nem követelendő meg a vadászjegy, mivel az említettekre elegendő a vadászatra szőlő engedély (povolenie na poľovačku). A vadásztársaságoknak tilos cseh'* szlovák állampolgárnak vadászatra szóló engedélyt pénzbeli térítés eile*, nében kiadniuk.“ A fenti Idézetből következik, hogy a pézsmapocok befogására alkalmas* nak kell tekinteni minden önrendelkezési jogú csehszlovák állampolgárt, akinek a helyileg Illetékes vadászati haszonélvező (beleértve a vadásztársaság is) erre szóló vadászati engedélyt adott ki. Nem szükséges, hogy az illető az SZVSZ tagja legyen, illet“ ve, hogy érvényes vadászjegye legyen. Az ídézetbpl továbbá az is egyértelműen kitűnik, hogy az ilyen engedélyt kiadó vadásztársaság nein kérhet. Illetve nem követelhet pénzbeli térítést az engedély kiadásáért, vagyis az engedély ingyenes! A pézsmapocok vadászatával még az 1975/172-es számú rendelet is foglalkozik. E rendelet 30. paragrafusa szerint: „Pézsmapockot a vadászat időszakában csak befogni lehet. Tilos a pézsmapockot zárt térben tenyészteni és élve szállítani.“ — Ebből következik, hogy pézsmapocokra vadászni csak erre alkalmas befogóbereidezéssel lehet, lelövése ugyanis tilos. Az említett rendelet 2. paragrafu“ sának első bekezdése a harmadik pontban a pézsmapocok vadászatának időpontját október elsejétől egészen április tizenötödikéig állapítja meg. Kimer Károly 9 VADÁSZAT О VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT Mlatok kifinomult érzékszervekkel Régóta ismert, hogy az állatok egy részének sokkal fejlettebb, jobban működő érzékszerveik vannak, mint nekünk, embereknek. Egyes fajok látása, szaglása, hallása, tájékozódása stb. többszörösen felülmúlja a üdénkét. A sólyom nyolcszor jobban lát, mint mi: száz méter magasból könynyüszerrel észreveszi a fű között motoszkáló pockot. A bagoly pupillája sötétben annyira kitágulhat, hogy majdnem az egész lencse „mezőjét“ elfoglalja — Így természetesen több fény juthat a szembe. Szüksége is van erre, mert főleg éjjel vadászva több méter távolságból is fel kell ismernie a földön mászkáló, apró rágcsálókat, méghozzá olyan gyér világítás mellett, mintha a táplálékáilatot egy gyertya 300 méterről világítaná meg. A szaglásnak is vannak „csúcstartói“. Tudunk olyan lepkefajról, amelynek hímje egy kilométer távolságból is megérzi nősténye szagát. Az sem közömbös adat, hogy a szaglás tfzezerszer érzékenyeb, mint az ízlelés. Az ember ezer (néhány kifinomult szaglású ember 4000) szaganyagot képes megkülönböztetni. A „farkaskutyának“ nevezett német juhászkutya, (melyet nyomozásoknál is igénybe vesznek), ennél sokkal többet és jóval kisebb mennyiségben is felismer, megejgyez, és ennek alapján nyomon marad, célba ér. A közelmúltban a francia kutatók megállapították. hogy a szivárványos pisztráng a vízbe kerülő tíz nanngramm' (liter anyagot, esetleg mérget) is képes szaglásával érzékelni (egy nanogramm = egy gramm milliomod része). Éppen e tulajdonságánál fogva vízminőségi „ellenőrként“ kívánják ezt a halat felhasználni: a vízfolyás vizét egy akváriumba vezetik, s ha a pisztráng azt szennyezettnek, rossz szagának minősíti (és ezt rendellenes magatartásával jelzi), rögvest intézkednek a vízrontó anyag semlegesítéséről. A hanghullámok terjedési sebessége másodpercenként a levegőben 330, a vízben 1435, a szilárd halmazállapotú anyagokban 5800 méter. A hangrezgések száma és a közben eltelt idő hányadosa a rezgésszám, vagy más néven a frekvencia. Ennek mértékegysége az egy másodperc alatt A látás egyik „bajnoka“ (Fotó: Archív) végzett egy rezgés, vagyis egy hertz (Hz). Az emberi fül a 16 és a húszezer Hz küzö\t levő hanghullámokat képes felfogni, hallani. A számunkra még hallható legnagyobb frekvenciájú hang például á tücsök ciripelése vagy a delfinek néhány hangjele. A kutya 35 ezer, a macska 47 ezer, a denevér Я5 ezer, a delfin 200 ezer Hz frencenciájú hangot is képes kibocsátani, illetve felfogni. A csúcsot talán az az éjjeli lepkefaj tartja, mely 240 ezer Hz frekvenciát is meghalll — vagyis tizenkétszer nagyobb rezgésszámot, mint mi. Az állatok tájékozódását nem segíti iránytű vagy útjelző tábla, mégis nagy pontossággal tudják azt az útvonalat, amely végcéljukhoz vezet. Például vfziteknősök a vízparttól távol jtíz-ötven méterre) maguk vájta bomnkgödrökbe rakják le tojásaikat. A tojásból kikelő teknős, amint a felszínre ásta magát, rögtön a víz irányába veszi útját, jóllehet a vizet legtöbbször nem is látja. Mi kormányozza hát a tóhoz, vagy tengerhez? A vízfelszín tükröződése. Látásával észreveszi a víz felőli erős visszatükröződést, és ez az a bizonyos láthatatlan iránytű. Tudunk olyan lepkefajról, amely ősszel, amikor az időjárás hidegre fordul, Kanadából az USA-ba, Floridába, Kaliforniába vándorol: ilyenkor ez a mindössze néhány centi testhosszúságú állat — alig egy hét alatt — 3000 kilométert tesz meg. Sok száz madárfaj van, amely nagy csapatokban évről évre — ősszel és tavasszal — sok-sok ezer kilométert repül az égi országutakon, hogy a zord évszakot biztonságos körülmények között töltbesss. A bálnák tízezer kilométeres vándorlása sem elhanyagolható teljesítmény. (A Tudomány és technika alapján) SZÉP SIKEREK A Lévát (Levice) járásban levő Hármashatár néven ismert vadásztársaság Dóméiul j Demanriice), Százd (Sazdice) és Alsőszemnréd (Dolné Seme, rnvce) vadászait tömöríti. Kossuth Lajos Irányítása mellett 31 vadász végez a népgazdaság szempontjából fontos, önfeláldozó munkát, a közel 5000 hektáros nagyságú vadászterületen. Varga József Irányításával szép sikereket érnek el az ifjú természetvédők, valamint a lövészeti szakkör pionírjai. A közelmúltban kiépített Gödrök-határrészben a lövöldét nemcsak я deméndi vadászok és a lövészeti szakkör tagjai használják, hanem ott járási lövészversenyeket is rendszeresen rendeznek. A környékbeli vadásztársaságok tagjai is gyakran igénybe veszik az imént említett korszerű létesítményt. A lövöldén kívül a három vadászházra is büszkék lehetnek, mivel ezek értéke meghaladja a 100 ezer koronát. Értékes szocialista vállalást tettek, hogy az említett vadászházak környékét példás rendben fogják tartani. Ezért minden vadász eddig az idei évben hat munkaórát dolgozott le társadalmi munkában a vadászházak , csinosításánál, a tavaszi betakarításnál, 26 órát pedig a takarmányok betakarításánál. A vad etetéséhez bőséges mennyiségű szálastakarmányt biztosítottak. Az elmúlt gazdasági idényben összesen 1402 kilogramm vadhúst könyvelhettek el, s ebből a Lévai Baromfifeldolgozó üzembe 10S6 kilogrammot szállítottak. így az előirányzott tervüket 23 százalékkal sikerült túlteljesíteniük. Egy hektáros területen átlagosan a vadásztársaság tagjai 0,29 kilogramm vadhúst nyertek. Ezt a mutatót az idei évad végén tovább szeretnék növelni. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék az őzek és egyéb nagyvadak sajnálatos elhullását. Ezért külön figyelmet fordítanak a nagy veszélyt okozó kóborgó kutyák és a beteg állatok apasztására. Az aratás és a szénakaszálás során a vadásztársaság tagjai rendszeresen a mezőgazdasági üzembe járnak, ahol együttműködnek a munkálatokat végző dolgozókkal. Ennek az összmunkának köszönhető, hogy végre sikerült néhány vadfaj pusztítását lényegesen csökkenteni. Ennek ellenére a Búr-patak mentén és a Szemere-patak szabályozása során jelentős vadterület válik használhatatlanná. Ezzel magyarázható, hogy az állatok nehezen találnak védőhelyet maguknak. A deméndi Hármashatár nevű vadásztársaság tagjai fákat ültettek a patak mentén, hogy ezzel is megvédjék az állatállományt. A vadászebnevelés terén ts szép eredményekről számolhatnak be. A vadászatok alkalmával a beidomftott ebek segítségével gyűjtik össze az elejtett vadat. Az elmúlt évben a vadásztársaság 35 ezer koronás jövedelmet ért el, s így járási méretben az élmezőnybe küzdötte fel magát. Ehhez kívánunk további sikereket! Belányi János
