Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-24 / 34. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES 3 1983. augusztus 24. Meg kell akadályozni a világűr militarizálását Irta: PINTÉR ISTVÁN MÉRNÖK, A TUDOMÁNYOK KANDIDÁTUSA \Vashlngton a tudományos-műszaki haladás eredményeinek militarista célokra való felhasználásával a kö­­' vetkező célokat követi: ■ katonai fölénybe kerülni a Szov­jetunióval szemben, ami lehetővé tenné minimum a zsarolást, maximum pedig a reális szocializmus fegyveres agresszióval történő megsemmisíté­sét; ■ gazdaságilag tönkretenni a Var­sói Szerződés tagállamait, azaz „túl­zott“ fegyverkezésbe késztetni a szo­cialista országokat, ezzel egyidejűleg politikai és ideológiai támadást in­tézni ellenük; ■ növelni az USÁ mindennemű előnyét — nemcsak a katonai, hanem a műszaki fejlődésben, a munkater­melékenységben és a termelés minő­ségének javításában, növelni saját lehetőségeit a világpiacon. (Ezt mind a kapitalista világ keretein belül, mind a KGST tagállamaival szem­ben.) A fentiekből nyilvánvaló, hogy az Imperializmus globális politikájának ú) Irányvonaláról van szó, amelyet ha nem hiúsítanánk meg, beláthatatlan hatással lenne nemcsak a következő évekre, hanem az emberiség esélyei­re a következő évszázadban is. Ezért nem véletlen hogy a világ legkülön­félébb politikai Irányzatai és erői fi­gyelik aggodalommal ezeket a törek­véseket és mondanak véleményt ró­luk. Mi is rejlik valójában a „csillagok háborúja“ program mögött? Ezt Rea­gan elnök „magyarázta“ meg 1983 márciusában tartott beszédében. Az ellenséges rakétákat hatékony világ­űrbeli védelmi rendszer segítségévei „túlhaladott és elöregedett“ harci eszközökké kell lefokozni. Ezért az USA-nak teljesen új fegyverrendsze­rek kifejlesztésére kell összpontosí­tania, például a lézerágyúkra, a ka­tonai műholdak rendszerének kiter­jesztésére, személyzettel ellátott ka­tonai orbitális űrállomások és világ­űrben irányító állomások kiépílésére, amelyek összehangolnák az összes földi és világűrbeli katonai tevékeny­séget. Erre a tervre a következő években (évtizedekben) 500 milliárd­­tól egy billió dollárig szándékoznak költeni. Összehasonlításul: az USA- ban a következő pénzügyi évre a ka­tonai költségvelési javaslat több mint 300 milliárd dollár kiadást feltételez, ami nagyjából az ország teljes álla­mi költségvetésének harmadát teszt ki. A történelem azt mutatja, hogy a mesterséges holdak stratégiai fel­­használásának első koncepciói az öt­venes években születtek a Pentagon­ban. 1966-tól néhány az alkalmazott katonai műholdrendszerekből ko­moly politikai szerepet játszik az USA és ezáltal a NATO katonai-stra­tégiai terveiben is. A bolygóközi tér stratégiai jelentő­ségéről és katonai célokra töpténő felhasználásának „szükségességéről“ már sokszor beszéltek az amerikai fegyveres erők képviselői. Szerintük a világűr normális stratégiai terület és csak békés célú felhasználására hagyatkozni — állítólag — nem reá­lis törekvés. A békeszerető emberek tudatában a világűr katonai-stratégiai jelentő­sége háttérben maradt a világűr bé­kés célú felhasználásának eredmé­nyei mögött. Tudatosítani kell, hogy a Föld mesterséges holdjainak meg­határozó jelentőségük lehet mind az atomháború, mind a hagyományos fegyverekkel folyó háború eszközei­nek kifejlesztésében. Az indokínai háború idején a mes­terséges holdakat felhasználták a rádióösszeköttetés biztosítására, bom­bázás előtt, az időjárás előrejelzésére és a hadihajók tüzeléséhez szüksé­ges Információk beszerzésére is. A- zonban csak most válnak teljesen világossá az ezekben az eszközök­ben rejlő lehetőségek. Az űrtechnika és űrtechnológia három területén meghatározó jelentőséggel bírnak, biztosítják a katonai nagyhatalmak Jelentős fölényét: ■ a cél pontos meghatározása, célravezetés és az okozott kár érté­kelése az atomháború válaszcsapás­­stratégiájával összefüggésben; ■ felderítés (hírszerző szolgálat); ■ globális felderítés és más or­szágok részletes katonai programjai­nak és olyan háborúknak az elemzé­se, amelyben ezek a hatalmak köz­vetlenül nem vesznek részt. Poten­ciálisan ez a lehetőség lehet pozitív és negatív jelentőségű is: az egyez­mények teljesítésének megfigyelése és diplomáciai kezdeményezések iga­zolása az egyik oldalon, a terület politikai ellenőrzése és agresszióhoz történő segítségnyújtás a másik ol­dalon. A világűr katonai célokra történő felhasználása közül a legrégibb és leghatékonyabb a felderítés és az ellenőrzés. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió a hatvanasH évek elejétől küldött földkörüli pályára kamerá­kat, hogy megfigyelje a másik hata­lom bizonyos katonai tevékenységét annak területén. A hetvenes években a béke megőrzése szempontjából az űrből végzett katonai felderítés és ellenőrzés jelentősége tovább nőtt. Mivel a nagyhatalmak — az űrből végzett ellenőrzés következtében — eléggé biztonságban érezték magu­kat, megkötötték és aláírták a stra­tégiai fegyverek korlátozásáról szőlő egyezményt. Az „ellenőrző“ műhol­dak nélkül,_amelyek ellenőrizhették az egyezmények betartását, valószí­nűleg semmiféle Ilyen egyezményeket nem kötöttek volna. A műholdak je­lentőségét jellemzi' az a tény is, hogy a SALT 1 egyezmény kimondottan előírja a „nemzeti technikai eszkö­zök feíhasználását az egyezmények betartásának ellenőrzésére“. Ezek a műholdak javílották az egész világ politikai stabilitását. Az űrből történő felderítésnek és ellenőrzésnek a fegyverkezés korlá­tozásához való pozitív hozzájárulása ellenére az Egyesült Államok ezeket a műholdakat sokszor nagyon veszé­lyes dolgokra is felhasználja. Az amerikai „fém“-kémek nagyon ma­gasan repülnek. Elektronikus „tekin­tetük“ áthatol a felhőkön és az éj­szaka sötétjén, elemzi az anyagokat és a gázokat, s lehallgatja a rádió­adásokat. Megszámlálja a katonákat és a felszerelést, megfigyeli a helyi konfliktusokat pl. a Közel-Keleten és a Perzsa-öbölben. Az amerikaiak egész várost építet­tek ki a Föld belsejében, Colorado államban, a 2880 méter magas Chey­­enne-hegy alatt. Ebben az atombom­bától védett városban néhány ezer technikus hallgatja le, osztályozza és számítógépeken elemzi az adatokat, amelyek a világűrből a kémholdak­tól érkeznek. Ezen a helyen van az Észak-amerikai légelhárítási és árvé­delmi parancsnokság központja, és 1982-ben létrehozták az USA straté­giai légierejének űrparancsnokságát. Erről a helyről tartják megfigyelés alatt a világűrt la. (Folytatjuk) KÖLTSÉGVETÉS ÉS CSILLAGHÄBOR0 (Die Zeit) Még a legszökszavúbb felsoro­lás is oldalakat töltene meg, ha a vietnami nép egész kál­váriájának történetét et akarnánk mondani. Hiszen századunk leghnsz­­szabb háborúja pusztította őket. Fér­fiakat és lányokat a fronvonalban, gyermekeket és asszonyokat a hát. országban. Az erdőket és a vizeket, a növényzetet és az állatvilágot a legaljasabb szándékkal vesztésükre küldött vegyi fegyverek. Vietnam mégis él, épül és erősö­dik. A pátoszt hordozó nagy szavak eltörpülnek, nincs is rájuk szükség. A vietnami népről többet, mii^t a té­nyek közölnek, kívülálló krónikás nem mondhat. Beszéljen hát maga a történelem: 1945. szeptember 2. Hanoiban kiki­áltják a Vietnami Demokratikus Köz­társaságot. Hosszú és nehéz ellen­állási mozgalom előzte meg a fran­cia gyarmati uralom ével alatt, majd a japán csapatok 19-10-es megszállá­sa idején ezt a győzelmet. Független és szabad, demokratikus hazájuk bé­kés építését tervezik. 3946 januárjá­ban Но SÍ Minh-t választják meg a VDK elnökévé. 1946-ban az uralmukat visszasze­rezni Igyekvő francia gyarmatosítók Dél-Vietnamban a Francia Uniő ke­retében bábállamot hoznak létre Bao Dal császár „kormányának" segédle­tével. 1946 decemberében a francia agresszorok megtámadják egész Viet­namot. 1948. december 19-én a VDK kor­mánya elrendeli az ellenállási harc megindítását. A francia csapatok rö­videsen elfoglalják i legfontosabb városokat és 1947 őszén fel akarják számolni a Vlet Bacban kiépített sza­badságharcos támaszpontot, de a né­pi erők megsemmisítik az ellenség 20 ezer katonáját. Ezzel a győzelem­mel az ellenálásl háború új szaka­sza kezdődik. 1950. szeptembere. Ä vietnami nép­hadsereg a kínai határ mentén ellen­­támadást Indít. A francia gyarmato­sítók támogatására az amerikai Im­perializmus egyre Inkább bekapcso­lódik a háborúba. 1951. Megalakul я Vietnami Dolgo­zók Pártja. Vezetésével a vietnami néphadsereg 1953—54-ben nagy of­­fenzívát Indít. 1954. május 7. Dien Bi.en Phunái, 58 napig tártó küzdelem után meg­adásra kényszerítik a francia csapa­tokat. A vereség a francia kormányt a háború befejezésére, a genfi egyez­mény aláírására kényszeríti. Az USA az egyezményt nem írja alá, meghiú­sítja az ország egyesítéséről dönteni hivatott 1956-os népszavazást és tá-VIETNAM ÜNNEPRE KÉSZÜL „Kivívott jogunk! élet, szabadság, béke44 mogatja a Dél-Vietnamban 1955-ben puccsal hatalomra került Diem-féle bábkormányt. 1960. december 20-án az amerikai Imperializmus és a saigonl rendszer elleni harc vezetése és a népi erők tömörítése céljából megalakul a Dél­­víetnaml Nemzeti Felszabadításl Front. Az alakuló kongresszuson el­fogadott tízpontos program lénye­gében a nemzeti demokratikus forra­dalom feladatait tartalmazza. A DNFF 1961-ben a népi önvédelmi fegyve­res erők egyesítésével megalakítja a Népi Felszabadító Hadsereget. Az USA a felszabadító mozgalom vissza­szorítása végett növeli katonai be­avatkozását. 1964 augusztusában Johnson elnök utasítására megrendezik a tonkinl Incidenst, és erre hivatkozva nagy­méretű légiháborűt Indítanak a szo­cializmust építő VDK ellen. 1965. Az USA egyre nagyobb szám­ban vet be szárazföldi egységeket Is a dél-vietnami hadszíntéren. 1968- ban már 500 ezer amerikai katona harcolt Wt, az agresszióba bekapcso­lódik Dél-Kőrea, Thaiföld, a Fülöp* szigetek, Ausztrália és 0j-Zéland Is. De a felszabadító erők fokozatosan megerősödnek és 1968 elején nagy­méretű támadást Indítanak egész Dél-Vletnam területén, a Johnson kormány Párizsban tárgyalásokra kényszerül. Először korlátozza, majd feltétel nélkül abbahagyva a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság bom­bázását. 1969. Júűus. Nixon elnök meghir­deti ún. Azsia-politikáját és az űn. vietnamizálás Irányvonalát. Ezzel az amerikai agresszió fokozódik. Az In­tervenció 1970-ben kiterjed Kambod­zsára 1s, majd 1971-ben Laosz ellen kísérelnek meg kudarccal végződő Inváziót. A vietnami, kambodzsai és laoszi felszabadító erők győzelmei 1972-re nyilvánvalóvá teszik az USA és a bábrendszerek vereségét. 1972, decembere. Az amerikaiak még egvszer megpróbálkoznak a viet­nami nép térdre kényszerítésével, minden eddiginél kegyetlenebb bom­bázásba kezdenek és elaknásítják a VDK kikötőit. 1973. Január 27. Az USA kénytelen aláírni a párizsi megállapodást, amely lehetővé teszi a háború befejezését. A Thieu-rezsim azonban az USA tá­mogatásával továbbra Is sorozatos tá­madásokat intéz a felszabadított tej rületek ellen. 1974. A saigonl rendszer katonailag és politikailag egyaránt csődbe Jut. A felszabadító fegyveres erők a la­kosság támogatásával ellentámadás­ba mennek át és bárom hónap alatt felszabadítják egész Dél-Vietnam te­rületét, s eljutnak Saigonig. 1975. április. A Saigont védő ala* kulatok leteszik a fegyvert, s ezzel április 20-án véget ér a 20. század leghosszabb háborúja. 1978 tavaszán újra egyesül e két országrész, s a Vietnami Szocialista Köztársaság 1977-ben az ENSZ, 1978- ban a KGST tagja lesz. Közben megindul a vasúti, majd a légi forgalom Hanoi és Но Sl Minh város között, s több millió ember, közötttük sokan húsz év után, vi­szontlátja rokonait. A nagy háború* nak vége, de még nincs teljes béka, 1978-ban Pol Pót Kambodzsája, 1979-ben pedig Kína Indít katonai akciót Vietnam ellen, s Délkelet- Azsia biztonsága ma sem megnyug­tató. Továbbra is nagymérvű védel­mi kiadások mellett kell elvégezni a mólt terhes örökségének felszámo­lását, északon folytatva, délen pedig megkezdve a társadalom szocialista átalakítását. 1984-ben Vietnam déli részén be­fejezik a földreformot, az idén pedig nagyrészt megvalósul a mezőgazda­ság szocialista átépítése Is. Jelenleg a mezőgazdasági területnek több mtnt a fele, a dolgozóknak pedig a 48 százaléka tartozik a szövetkezetek* hez. E hosszú háború nehéz ével, hó­napjai alatt világméretű szolidaritás kísérte és segítette a vietnami nép harcát függetlenségéért, békéjéért. Ma a megérdemelt nyugalom, a ki* harcolt béke biztonságával építik a fölperzselt és elpusztított föld rom­jai felett szívósan és következetesen azt a boldog és szülötteinek elége­dett életet biztosító hazát, amelyet megálmodtak és elterveztek maguk­nak. H. Mészáros Erzsébet KÜLPOLITIKAI KOMMENTAR A csonka arab csúcs Felemás közös közlemény kiadásá­val fejeződött be a marokkói Casa­blancában a nem hivtatalos és csonka arab csúcsértekezlet, amelyről távol maradt Szíria. Libanon, a Jemeni NDK és Algéria küldöttsége. A líbiai meg­bízottak is csak az előkészítő sza­kasz munkájában vettek részt. Az elhúzódó viták után született knmpromissznmos határozatból kitű­nik, hogy a szervezők és Jordánia nem érték el az áhított célt: még szövetségeseik sem biztosították egy­értelmű támogatásukról: Husszein király és Jasszer Arafat februárban kötött, meghasonlásnkat előidéző együttműködési megállapodását. En­nek a megállapodásnak a célja, hogy Jordániával szövetségben alakuljon egyfajta palesztin államalakulat azo­kon a területeken, amelyeket Izrael hajlandó lesz Jordániának visszaadni. Most a közlemény udvariasan meg­állapítja, hogy ez a határozat össz­hangban van a fezi tervvel, amelyet 1982-ben hirdetett meg az arab csúcs­­értekezlet, akkor még egységesen. Ez az összes megszállt arab földek vísz­­szaadásáért — Kelet-Jeruzsáleniet be­leértve — biztosftaná a körzet vala­mennyi államának létét, értelemsze­rűen Izraelét is. A Casablanca! nyilatkozat hangsú­lyozza. hogy a fezi határozatokhoz és azok szelleméhez minden arab or­szágnak ragaszkodnia kell. Az értekezlet úgy dönfött, hogy három munkabizottság alakul: 1. A jordániai—színál ellentétek elsimítá­sára. 2. Az iraki—szíriai viszony nor­malizálásának elősegítésére. 3. Az Iraki—líbiai, illetve a PFSZ—líbiai nézeteltérések rendezése céljából. A munkatervbe nem sikerült bevonni a szíriai—PFSZ ellentétek kérdését. Hosszas vitatkozás után a csonka csúcs az öt esztendeje tartó Irak— Irán konfliktusban Irak pártjára állt, az értekezlet elítéli azt e körülményt, hogy Irán folytatni akarja a háborút Irakkal és hogy nem kívánja elfo­gadni a békejavaslatot. A közel-keleti problémakör megol­dása céljából a csúcs résztvevői ez­úttal is szóbeli rokonszenvükről biz­tosították egy ENSZ-védnökség alatt rendezendő nemzetközi értekezlet összehívásának eszméjét. Olyanét, a­­melyen a világhatalmak és a PFSZ egyaránt jelen vannak. Ismét a PFSZ-t nyilvánították ki a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjének, s felszólították mind az Arafat ve­zette szervezetet, mind pedig Liba­nont, hogy működjenek együtt, hoz­zák összhangba politikájukat a pa­lesztin menekülttáborok lakóinak ol­talmazása érdekében. A libanoni pa­lesztin táborokban a polgárháború ugyanis nagy pusztítást végzett. Egyiptom visszafogadását nem mer­ték javasolni szövetségesei. Ä haladó arab pártok és szerveze­tek élesen bírálják a casablancai ér­tekezletet. A szíriai Baath-párt (Arab Üjjászületés Szocialista Pártja) veze­tőségének egyik tagja szerint a ta­nácskozás célja némely arab ország kapituláns politikájának törvényesí­­tése és a Camp-David-I küiönalku folytatásának számító jordániai—pa­lesztin megállapodás támogatása. Ez a csúcsértekezlet aláássa az arab egységet, s ezzel az arab országok feletti uralomra törekvő Egyesült Ál­lamok és Izrael érdekeit szolgálja — nyilatkozta Ahtrini. Ugyancsak bí­rálta a találkozót a Libanoni Kom­munista Párt. A központi bizottság közleménye szerint a tanácskozás arab reakciós körök műve. Ez a reakció a térségben hatalomra törek­vő Egyesült Államok utasítására cse­lekszik — hangoztatta a Libanoni KP. A jordán király véleménye sem mond ellent abban, hogy a közel­­keleti kérdés kulcsa Washingtonban van. Husszein ugyanis kijelentette, hogy az igazi csatatér az Egyesült Államok politikai porondja. A moszkvai Pravda a csonkh csú­cson való palesztin részvétel körüli ellentétekkel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a palesztin mozgalmat az utóbbi időben nézeteltérések, belső szakadások osztották meg. A moz­galom egészén helül különböző arab országokra támaszkodó csoportok ha­tárolódtak el egymástól. Néhány pa­lesztin vezető kapituláns magatar­tást vállalt. Már több hete vita folyik erről, hogy vegyes jordán—palesztin küldöttséget állítsanak össze, amely aztán felvehetné a kapcsolatokat Washingtonnal és Tel-Avivval. A de­legáció összetételével kapcsolatos amerikai követelések azt mulatják, hogy Washington igen veszélyes ter­veket forgat — mutat rá a Pravda. A küldöttségből ugyanis eleve ki akarják zárni a PFSZ képviselőit. Az araboktól azt követelik, hogy lénye­gében számolják fel a PFSZ-t. Az amerikai követelések közé tartozik az is, hogy az arabok mondjanak le minden érdekelt fél részvételével megtartandó közel-keleti konferencia gondolatáról, s lépjenek a külön­­inegállapodásnk útjára. Tökéletesen érthető — írja a Pravda —, hogy az elvtelen megállapodásra hajló körök álláspontja komoly ellenállást váltott ki Szíriából, a Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaságból, Algériából és több más arab országból, s magából a palesztin mozgalomból is. Mire volt hát jó ez a „nesze sem­mi, fogd meg jól“ határozattal záruló csonka csúcsértekezlet, amelyről az Arab Államok Ligájának 21 tagálla­ma közül öt távolmaradt? A találkozót támogatók szerint már az is hasznos volt, hogy vitatkoztak, tisztázni pró­báltak néhány kérdést. Szerintünk tovább mélyítette az ellentéteket az arab országok között és még nyilván­valóbbá tette a washingtoni szándé­kot: „Oszd meg és uralkodj!“.., —h— >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom