Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-17 / 33. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1985. augusztus 17. 14-• HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT # HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT 9 Vagy tán még­sem olyan Ideáli­sak a körülmé­nyek? Turner József — aki valóban sok­szor kelt hajnal­ban és talán még több alkalommal csúszott le a tele­vízió esti főműso­ráról, éppen a horgászat „miatt“ — beszélgetésünk elején mosolyogva jegyzi meg: — Ma már egyre jobban érvényt nyer a horgászok körében az a tréfás mondás, hogy több a horgász, mint a hal. Ez ugyebár egy kissé túlzott pesszimizmus, de a szójáték értelmé­ben valóban közeledik az igazság küszöbéhez. Figyelem Józsi bácsi aggódó tekin­tetét. Az arcvonások hűen fejezik ki a hangulatváltás időpontját. Komo­lyabbra fordítva a szót, így folytatja: — Nagyon régóta űzöm én már ezt a kedvtelést. Mondjak évszámokat? Hát hétéves koromtól horgászom. 1915-ben születtem, tehát lehet szá­molgatni. Abban az időben (1925— 1927J Szencen mintegy tíz „valódi“ igazi nagy horgász volt. S ma? A Szlovákiai Horgászok Szövetségének Turner József szenei alapszervezele 770 tagot szám­lál. És nagyon sokan járnak ide hor­gászni a környékbeli falvakból, sőt még Brattslavából Is. Csoda hát, hogy ilyen szólásmondás jár-kel a horgászok körében. ■ Beszálhelünk-e családi hagyo­mányról az ön esetében az effajta kedvtelést illetően? — Kimondottap családi hagyo­mányról van szó. Hiszen édesapám, Turner Mihály a már előbb említett tíz horgász közül talán a legismer­tebb volt. A többiek nevére is jól emlékszem: Abrahám József, Bakus Márton, Gáspár Gyula ..., no meg a Stdó, Kuzakovszky, Gulyás. Hej, mi­csoda szívbeli horgászok voltak őkl ■ Az alma tehát nem esett messze A horgászathoz Szencen (Senec) látszólag minden feltétel biztosított. Főképpen a hal számára létfontos­ságú vízi körülmé­nyek adottak az ismert fürdőváros­ban. Az üdülők és természe t ba rátok körében közked­velt Napfényes tavakon kívül u­­gyanis számos hor­gász izgulhat (vagy pihenhet?) az E- züst-tó és a Mély­tó (Ismertebb ne­vén Gulyás-féle gödör) partján, várva a nagy alka­lomra. a fájától: ön fs édesapja nyomdokai­ba lépett. Milyenek voltak a kezdeti horgászévek? — Ügy 13—15 éves lehettem, ami­kor már önálló horgásznak éreztem magam. Volt horgászengedélyem, így bátran Járhattam egyedül Is horgász­ni. Akkor a legjobb, legkedveltebb horgásztanyák egyike Zonctoroňy (Tureil) volt. Ezen a Szénétől mint­egy három kilométerre fekvő falvacs­­kán folyt keresztül n Feketevíz, a­­rnely valóban nagyszerű horgászati lehetőségekkel szolgált. S a Fekete­vízben fogott hal?! Az valódi gyógy­szer volt. Öröm volt szemlélni a tis\:ta, egészséges zsákmányt. De ab­ban az időben a Feketevíz és a Kis- Duna még nem volt szennyezett, sőt azt is mondhatnám, hogy kristály­­tiszta; volt a vize. Szívesen jártunk horgászni a Vághoz is — Sládkovičo­­vóra és Nagyfödémesre (Vei. Ol’any). ■ Ezek szerint akkoriban Szencen nem is nagyon horgásztak? — Valóban-nem. Ha szép idő volt, hárman-négyen kerékpárra ültünk és Indultunk. Ezt nagyon élveztük. Szen­cen csak .igazán kényszerhelyzetben maradtunk. A Napfényes tavakra csak abban az esetben mentünk ki, ami­kor például nagy esőzések voltak, amelyek következtében járhatatlanná háltak a mezei utak és így nem tud­tunk eljutni a közeli horgásztanyák­ra. ■ Jé néhány éve azonban már csak a szenei tavak halállományában bízik. Nem jár-vidékre, otthon hor­­gászgat. Tényleg, lehet még bízni az itteni állományban? — Igen. Hal azért van. Igaz, ren­geteg a horgász. De még ez a tény sem lenne meghatározó. Csak egy alapvető hibát követnek el e kedves vízi élőlények Imádói abban az eset­ben, amikor az elejtett kis halat ha­­zavlszik. Tudom, örülnek ennek is. Hiszen a kis hal is hal... Csak arra nem gondolnak, hogy ezzel nagymér­tékben befolyásolják a tavak halállo­mányát — természetesen negatív ér­telemben. Még apámtól tanultam, hogy azt a halat, melynek hossza nem haladja mftg a 30—32 centimé­tert, vissze kell engedni a tóba. Nem dicsekvésképpen mondom, de én még ma is visszaengedem a 32—34 centi­­méteres halat is. Ami már ideális számomra, az a 38—40 centiméter hosszúságú hal, amelynek súlya meg­haladhatja az 1,5—1,8 kilogrammot. S az ilyen halnak a legízletesebb a húsa. Ш Már tulajdonképpen 1922 óta űzi ezt a kedvtelést, 1950-től tagja az SZHSZ szenei alapszervezelének. Te­hát szilárd összehasonlítási alapra építhet. Mit lát a mai horgász-szem, hogy telnek a jelenlegi horgász-hét­köznapok? — Ma is gyakran fogom a horgász­­felszerelést és útnak indulok. A Nap­fényes tavak vize túlságosan szeny­­nyezett, igy legkedveltebb horgász­tanyám a Mély-tó. Főképpen a pon­tyokra összpontosítom horgásztudo­mányomat. De néha horogra akad egy-egy fehérhal, ezUstkát^ász, vagy éppen csuka is. A Mély-tő vizéből a harcsák sem hiányoznak. Állítólag most az ottani legnagyobb harcsa súlya meghaladja a 100 kilogrammot. S milyenek a zsákmányok? Valami­kor szinte mindennapos volt a 8—10 kilogrammos csuka, a 4—5 kilogram­mos ponty. Ma már a horgásznak igazán meg kell elégednie a 2—3 ki­logrammos zsákmánnyal. ■ Mikor szeret horgászni a legszí­vesebben? — Manapság már többnyire csak estefelé járok a vízhez. Délután úgy négy körül kimegyek és este nyolc­kor már szedem a sátorfámat. Köz­tudott, hogy a horgászok legnagyobb öröme a holdtölte. Akkor este és reg­gel egyaránt jó horgászsikerre van kilátás. ' v ■ Minden horgász büszke a legsú­lyosabb zsákmányára. Bizonyára ön is jól az emlékezetébe véste az ide vonatkozó adatokat. — 1951-ben fogtam egy 19,5 kilo­grammos harcsát a Vág folyóban. Ezt tartom számon eddig rekordként. De büszke vagyok arra a 12 kilograms mos pontyra is, amelyet 1979-ben emeltem ki a Napfényes tavak vizé­ből. ■ Az elejtett zsákmányból általá­ban minden horgász szívesen készít fnyenc falatokat. — Persze. Ezt is nagyon megtanul-! tam. A halászlét például többnyire én főzöm. Ezzel kapcsolatosan szeret­ném megjegyezni, hogy a legjobb halászlé hal keverékekből készíthető. Nem jó például csupán pontyból ké­szíteni. Ha csak egy mód is van rá, csináljuk több halfajtából. Én leg­gyakrabban ponty, fehérhal és ezüst­­kárász keverékéből készítem — s a családnak nagyon ízlik. Szívesen csi­nálom. Igen. Józsi bácsi ezt a kedvtelést valóban szívügyének tekinti. S mit remélhet folytatásképpen? Nyomdo­kaiban halad fia, Józsi is. Manapság már tulajdonképpen gyakrabban jár horgászni, mint az apja. De rosszabb a helyzet az unokákkal. Ök nem ta­núsítanak ilynemű vonzódást. — Nem érdékli őket a horgászat —> szól egy kissé szomorkásán a nagy­apa. Sajnos. Félő ugyanis, hogy a hor­­gásziiagyományairól közismert Tur­ner családból elillan e szép kedvte­léshez való vonzódás. S n s 1 a Béla ELTŰNT EGY TÖ. Orenburg (Szov­jetunió) tőszomszédságában volt egy tó, mely egyik napról a másikra el­tűnt. Másfél millió köbméter víz szö­kött meg a králerszerű medencéből. Hidrológusok végére jártak a külö­nös jelenségnek. Megállapították, hogy a temérdek víz egy rég bezárt sóbányába szivárgott. Miután a víz magától sehonnan nem pótlódott, így néhány héttel később mesterségesen, nagy teljesítményű szivattyúk segít­ségével töltötték fel a szárazra ke­rült tavat. A helybeli horgászok se tétlenkedtek sokáig — néhány napon belül újra halasítntták vizüket. AZ EZERARCÚ BAJKÄL-TÖ. A világ legnagyobb tava, a Bajkál-tó, a Szov­jetunióban található. A 31 ezer 500 négyzetkilométeres felületű tóban 560 növény- és 1200 állatfaj él. Az 1620 méter mély tavat több mint 300 patak és folyó táplálja. A Bajkál-tó vizét egyetlen folyó, az Angara vezeti le. A víz kiváló minőségű, szűretlenül is alkalmas ivásra. A horgászok kü­lönösen nagyra értékelik Szibériának ezt a rendkívüli adottságú állóvizét. (Megyar Horgász 85/7)', • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÄSZAT Ф VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÄSZAT • vadászok legszívesebben a kör­vadászatokat kedvelik. A va­dászidény kezdete előtt né­hány nappal gyűléseket tartanak, a­­hol eltervezik mit és hogyan jognak csinálni, átismétlik a biztonsági elő­írásokat. Hangoskodnak, vitatkoznak, ugratják egymást. Az idősek a fiata­lokat, a fiatalok az Időseket korhol­ják, de végtére is jő családhoz illően mégis megegyeznek. S végre jöhet a várva várt köroadászat napja. fános bácsi, aki Immár harminc éve tagja a vadásztársaságnak, a köroadászat előtti este. azt vette ész­re, hogy nem jön álom a szemére. 'A mennyezetet nézve ábrándozik. Egyszercsak a pelydombi" -dűlőt látja maga előtt. A kör közepén hemzseg­nek a nyulak, majd csoportosan ké­szülnek a kitörésre. Az egyik tíztagú csapat neki ts tramodlk és feléje tart. Óvatosan emelt vállához a va­dászfegyvert, meghúzza a ravaszt, ám a duplacsövű puska nem akar enge­delmeskedni. Folyton-folyvást „csü­törtököt" mond. A „berekbe" érve a fácánkakasok hangos kerepeléssel húznak át a feje jeleit. Hűséges ku­tyája nyüszítve ide-oda kapkodja a fejét, gazdája lába elé tenné a zsák­mányt, ha eldördülne a vadászfegy­ver. A puska azonban néma marad. — Na végre, hogy rnegvirradt — mondja János bácsi feleségének, s megtörit izzadt homlokát. Kikászá­lódik az ágyból, lassú léptekkel megy megetetni Lidit, a kutyát. Vasárnap nyolc . óra. A csölösztöi ütőn már gyülekeznek a vadászok, fános bácsinak éppen csak ki kell lépnie az utcaajtón. s ott tblálja ma­gát közöttük. Hetven évével, kifakult hátizsákjával és kétcsövű puskájával a vállán, meg is teszt azt a mozdu­latot. Derekára szí/azva a lölténytás­­kájában harminc töltény, ugyanany­­nyt pedig a hátizsákban lapul. — Talán csak elég lesz — gondol­ja, amikor elindul velük a teherautó. A „setydomb" lábánál a vadászok fürgén segítik le egymást- a teher­autóról. A negyvenöt hektáros terüle­tet mégsem kerítik körbe, hadd talál­jon menedéket a vad, gyarapodjon az állomány. Am a négy méter szé­les szélfogót, mely a „berekig“ ve­zet, nagy buzgón közrefogják, jól tudják, az ágas-bogas helyen köny­­nyen tanyát ver magának a kóbor kutya — macska, de még a róka is. A „megérzés“ meg is hozza gyümöl­csét. Három kóbor fácánkakas bánja, hogy elmerészelt repülni néhány száz métert a „berektől". Ez lett hát a végzetük. Ók keresték. Hiába ezen töprengem, talán meg is érdemelték — gondolja János bácsi. Szivart vesz elő. Rágyújt. Pöfékelve fújja a füstöt. Persze, sajnálja, hogy a fiatalok meg­előzték, nem húzhatta meg a puska ravaszát. De hogyan is húzhatta vol­na meg, amikor a jácönkakasok far­ka ts -csak lőrékként hullott vissza a földre? — Nem baj — gondolta magában. Elejtették előlem a zsák­mányt, de a „berekben“ én leszek az úr. Megmutatom nektek, hogy van tapasztalatom. Szitává lőni könnyű az állatot, de felnevelni, hogy soka­sodjon, ezerszer nehezebb. A „berek" csöndes volt. Csak né­hány madár beszélgetett egymással. A „téglaházi“ nádfödeles . kunyhót már senki sem lakta. A méhek is a kaptárakban alud'ák teli álmukat. — Hát jól figyeljetek — mondta János bácsi, a vadgazda. Ne törtes­setek, ha fegyver van a kezetekben. A fegyver már annyi tragédiának volt az okozója ... — Nem törtettek a fiatal vadászok, hanem szinte szaladtak. Hamarosan az erdő végére is értek, de csodák csodája egyetlen egy kis jácánkakast sem lőttek. A gyors leptek hallatára azok bizonyára megbújtak a bokrok alatt. A vadászok saomorúan léptek fel a teherautó rakterületére. Szinte kí­vánták a „bec‘íkedet". Hét éve ott már nem vadásztak. S fános bácsi sem volt jókeilvű. Húzta a hátizsák­ja, meg a töK'énytáska. ... Becskedi. Száz hektáros terület. Közepén mén pár éve is a gémesküt rúd ja merefdt az ég jelé. A szántó­vető emberek lovai, ökrei is a káva mellett tákolt vályúban oltották szomjukat. De ugyanúgy a vadállo­mánynak is jó szolgálatot tett a gé­­mesicút. Az itatás után a vályúban mindig maradt annyi, hogy Európa legnagyobb madara a túzok is enyhít­se szomját. — A fiatal vadászok, mintha pus­kaport reggeliztek volna úgy ugrot­tak le a teherautóról. A mélyszántás sem gátolta mozgásukat. Látták a célt. „Becskedben valóban csoportok­ba verődve „leselkedtek" a vadnyu­­lak. Aztán a kör bezárult és egyre szükebb lett. A fegyverek is elkezdtek dörögni. Valamennyi kutyának akadt dolga, Lidinek is. Tíz perc 'leforgása alatt már az ötödik nyulat tette le gazdája lábához, fános bácsi azonban mégsem örült a zsákmánynak. Érthe­tetlenül csóválta a fejét. Pedig meny­nyire zakatolt a szíve, amikor vállá­hoz emelte a puskát. A ravaszt még­sem húzta meg. Felesleges lett volna. A vállához emelt fegyver előtt a nyúl azonnal bukfencet vetett és élettele­nül terült el a szántáson. A sors úgy hozta, hogy jobbról én voltam János bácsi szomszédja. Har­minc töltényt kilőttem, de csak tizen­öt nyulat cipelt a „hajtó". Ennek el­lenére elégedett voltam. -Tüdőlövéssel még tíz nyulat küldtem a vadászme­zőkre. Igaz, száz méter loholás után rogytak össze, de tudtam, én ejtet­tem el őket. János bácsi a vadászvacsorán szót­lanul meredt maga elé. Nagyokat só­hajtozott. Mi, fiatal vadászok aggo­dalommal vettük körül. Bíztattuk, mondja el' szive bánatát. Bele is fo­gott ... — így még soha nem jártam. Nem lőttem ki a kétcsövűt, s lám tíz nyu­lat ejtettem. Vigyázzatok magatokra, túl rohanó ez a világ. Ma nemcsak az emberek, de még a vadnyulak ts kaphatnak infarktust... öváry Péter Munkában a szécsénkei vadászok (A szerző íelvétele] Nyáron Is gondolnak a télre A Szlovákiai Vadászszövetség szé- ma&ovcére vagy pedig Lévára (Levl­­csénkei (Seöianky) alapszervezetének ce) szállítani, mert Nagykürtösön tagjai 3200 hektáros területen gaz- (Vefký Krtíš) is feldolgozzák a vá­­dálkodnak. A szervezethez tartoznak góbidon. továbbá az ipolyhídvégi (Ipelské Sajnos, az alapszervezethez tartozó Predmostie), a kelenyBi (Klenany), öt községben egyre jobban csökken az ipolybalogi (Balog nad Iplom) és a mezei nyúl állománya, pedig nyúl­­ipolykeszi (Kosihy nad Iplom) vadá- ra már nyolc éve nem vadásznak, szók. A kis szervezet elnöke dr. Hasonlóan a fácánállomány is ala- Lóska Tibor, ajelnöke Deák István, posan megcsappant, s a közelmúlt­­a gazdasági felelős Török Ferenc, ban telepítettek nagy része Is kl­­vezetőségi tagok továbbá Forgács pusztult. János és Koncz József. Ök egyben a A vadászok dr. Lóska Tibor elnök­­legtapasztaltabb vadászok, akik ed- kel az élen évente 2—3 alkalommal dig nagyon sokat tettek a vadállo- füvet kaszálnak, hogy a vadállomány mány megvédése, illetve gyarapítása a későbbiek folyamán is megfelelő érdekében. takarmányhoz jusson. Figyelemre A vadászok az utánpótlásra ts gon- méltó, hogy az alapszervezet vala­­dolnak, ezért minden községben egy- mennyi tagja bekapcsolódik a mun* egy vadász külön foglalkozik a fiatal kálatokba. Ezenkívül a Nemzeti Front érdeklődők 5—6 tagú csoportjával, választási programjának teljesítésé- Ezen a téren különösen Létrái Tibor bői is kiveszik részüket a vadászok, tett a legtöbbet. A természetvédelem Munkájuk elismeréseként már több és a környezetvédelem időszerű kér- ízben oklevelet vehetett a szécsén­­déseivel főleg az ipolybalogi pionír- kei vadászok képviselője. A közel­szervezet tagjai Ismerkednek meg múltban befejeződött brnói országos rendszeresen. vadászkiállításon negyven vadász A szécsénkei vadászok az elmúlt gyönyörködhetett a szebbnél szebb vadászidényben 16 vaddisznót, 8 őzet trófeákban. Az élményekben gazdag és 3 szarvast ejtettek el. A közelié- kirándulás bizonyára még jobban tás céljaira 800 kilogramm első ősz- összekovácsolta az öt község vadá­­tályú vadhúst szállítottak. Az idén szait. azonban már nem kell a vadhúst To- Belányi János Sok a horgász - kevés a hal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom