Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-16 / 7. szám
AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI és élelmezésügyi minisztériumának h 1985. február 16. 7. szám XXXVI. évfolyam Ara 1,— KCf ттютя Mindannyiunk érdekében A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum stratégiai fontosságú feladata a szemesekből való önellátás elérése és az alapvető élelmiszerekből való önellátás fokozatos növelése. Mindezt a jelenlegi időszakban a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelésével, az erőforrások és a belső tartalékok ésszerű kihasználásával, a veszteségek csökkentésével, röviden fogalmazva: a belterjesítés elmélyítésével párhuzamosan kell elérni. A növénytermesztés, az állattenyésztés és az élelmiszeripar igényes feladatainak teljesítése szempontjából a legalapvetőbb és egyben nélkülözhetetlen termelőeszköz a talaj. Az ezzel kapcsolatos kérdéseknek, így a termőföld védelme megszilárdításának és pazarlása felszámolásának, a talaj természetes termőképessége megőrzésének, további növelésének és ésszerű kihasználásának, a talaj gzervesanyag-tartalma növelésének, a hatékony vetésforgók és agrotechnikai eljárások érvényesítésének, a talajjavítás ésszerűsítésének és növelésének az utóbbi években párt- és állami szerveink rendkívüli figyelmet szenteltek. Itt elsősorban a CSKP XVI. és az SZLKP kongresszusának, a CSKP Központi Bizottsága 4., 8. és 11. és az SZLKP Központi Bizottsága ezt követő üléseinek, valamint az efsz-ek jubileumi X. országos kongresszusának határozataira kell gondolnunk. Az említett kérdésekről az SZLKP Központi Bizottsága és a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság által a múlt évben szervezett szemináriumokon is behatóan tanácskoztak. Pozitívan értékelhető, hogy a korábbi ötéves tervidőszakokban tapasztalt nagyarányú területcsökkenéseket a hetedik ötéves tervidőszakban sikerült megállítani, különösen ami a termőföldnek nem mezőgazdasági célokra való felhasználását illeti. A nem mezőgazdasági földterületek rekultiválásával, a kevésbé intenzív rétek és legelők felszántásával, valamint a termőföld védelmével kapcsolatos új törvények életbe léptetésével nagyjából sikerült állandósítani a mezőgazdasági területet. Erre a lakosság növekvő élelmezése szempontjából nagy szükség volt, hiszen hazánk azon országok közé tartozik, amelyekben egy lakosra számítva viszonylag kicsi terület esik. Az alábbi számadatok ezt hűen ábrázolják: míg 1936- ban hazánkban egy lakosra számítva 0.83 hektár mezőgazdasági, éhből 0,54 hektár szántóterület jutott, addig napjainkban mindössze 0,48 hektár mezőgazdasági, ebből pedig csupán 0,29 hektár szántóterület. Szlovákia viszonylatában 2000-ig még a termőföld állandósítása mellett is az egy lakosra jutó szántóterület előreláthatólag 0,25 hektárra csökken, ami főleg annak a következménye, hogy 1980-tól az ezredfordulóig az SZSZK lakosainak száma várhatóan 700 ezer fővel gyarapszik. Ez a demográfiai előrejelzés niég nagyobb igényeket támaszt a termőföld védelmével, ésszerű kihasználásával és a talaj termőképességének növelésével szemben. A szakemberek például kiszámították, hogy az ezredfordulón az önellátás elérése szempontjából országos viszonylatban a szemesekből 6,6—7,0 tonnás átlagos terméshozamot kellene elérni, ami viszont a belterjesítés jelenlegi feltételeiből kiindulva kevésbé megvalósítható. Mindenekelőtt előrehaladást kell elérni a mezőgazdasági, ezen belül pedig a szántóterület pontos nyilvántartásában, mert e tekintetben még rengeteg problémával találkozhatunk az egyes mezőgazdasági üzemek, járások és kerületek viszonylatában. További fontos feladat, hogy a jövőben fokozatosan egyensúlyba hozzuk a mezőgazdasági termelés szerkezetét nemcsak a talaj természetes termőképességének megőrzésével, hanem annak fokozatos növelésével is. Erre elsősorban azért van szükség, mert elmulasztásával — в szakemberek szerint — a talaj a belterjesítés folyamán negatív tényezőként is hathat. Ugyancsak hathatós intézkedéseket kell érvényesíteni a talaj, a levegő és a víz szennyezésének megakadályozása, a műtrágyák és a növényvédő szerek ésszerű felhasználása, a savanyú talajok, a szél- és vízerézié megakadályozása, a pH-érték szabályozása, a talajban levő nehéz fémek és idegen anyagok tartalmának rendszeres ellenőrzése, a talaj szervesanyag-tartalmának folyamatos növelése stb. érdekében. Különösen igényes feladat a széles vízerózió okozta károk mérséklése. A nagy teljesítményű erőgépek megjelenésekor és a nagy táblák kialakításakor sok helyütt likvidálták a szélfogó fasorokat, s e mezőgazdasági üzemekben nem fordítottak kellő gondot a szél- és vízerózió okozta károk megelőzésére. E kedvezőtlen helyzeten mielőbb javítani kell, hiszen a szél- és vízerózió következtében óriási energetikai értékek mennek veszendőbe. A szakemberek azt is kiszámították, hogy egy kiló humusz elvesztése 2,5 kilogramm benzin energiaértékével egyenlő. Jelenleg a szél- és vizerózió okozta károk nagysága Szlovákiában évente 40 millió liter benzin energiaértékének felel meg! Az előbb említett kérdéscsoporttal szorosan összefügg a talaj szervesanyag-, főleg humusztartalma, amely a műtrágyák nagyarányú felhasználása és a szerves trágyákról, főleg az istállótrágyáról való gondoskodás elhanyagolása következtében egyre csökkenőben van. Az utóbbi években ugyancsak nagy problémát jelent a nehéz erőgépeknek a talaj szerkezetére gyakorolt kedvezőtlen hatása is, ami szintén sürgős megoldást követel. Például a voderadyi SZOVJET HADSEREG Efsz-ben (trnavai járás) rendkívüli figyelmet szentelnek a talaj termőképessége növelésének, ami főleg a talaj szerves trágyázására, az altalajlazításra, a szélerózió elleni védelemre, az öntözőberendezések építésére és a szakszerű vetésforgó alkalmazására irányül. A szövetkezet 2600 hektár mezőgazdasági, ebből 2591 hektár szántóterületen gazdálkodik. Az 1980—19B4-es évek átlagában az istállótrágyát '641. a trágyalevet pedig 196 hektár területre juttatták ki, a zöldtrágyát átlagosan 188, a termények betakarítás utáni maradványait pedig 654 hektár területen szántották a talajba. Míg 1980- ban a mezőgazdasági terület 13,7 százalékát istállótrágyázták, addig a múlt évben már 32,7 százalékát, ugyanakkor a hektáronkénti mennyiség 35 tonnáról 42 tonnára növedett. Az említett években átlagosan a mezőgazdasági terület 64,5 százalékát részesítették szerves trágyázásban. Mindez a minőség javításával és a talajelemzések jóvoltából a műtrágyák felhasználásának csökkentését eredményezte. Míg 1980-ban egy hektár területre 291,4 kiló NPK-hatóanyagot juttattak, addig a múlt évben csupán 199,5 kilót. Rendkívüli figyelmet fordítanak a meszezésre is. Természetesen hasonló példákkal más járásokban is találkozhatunk, főleg a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás mezőgazdasági nagyüzemeiben. A hangsúly most azon van, hogy ezeket a jó tapasztalatokat másutt is kamatoztassák. Bízunk abban, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői és dolgozói a jövőben a tudományos-kutató bázis szakembereivel való együttműködés útján mindent elkövetnek a termőföld védelme, a talaj termőképességének megőrzése, növelése és ésszerű kihasználása érdekében, mert ez az egyik alapfeltétele a mezőgazdasági termelés és a közélelmezést biztosító többi ágazat hosszú távú fejlesztési programjából következő fel. adatok sikeres teljesítésének. BARA LASZLI A metszőollók csattogása végérvényesen a tavasz közeledtét jelzi MWWMMMM Portré a szerelocsarnekiiől ból megbizonyosodhattam. Annak az embernek a pillantása volt, aki nem szívesen „szerepel“, s aki számára fontosabb, hogy jól végezze munkáját, mint hogy e tény a nyilvánosság elé kerüljön. Közlöm jövetelem célját; kissé szabődva ugyan, de végül mégiscsak kötélnek áll. Megvárom, amíg gondosan behúzza az utolsó két csavart, aztán a csarnok egy csendesebb zugába trfizódunk. ф Hallom, hogy közel huszonöt éve dolgozik a szövetkezetben .y. — Csakugyan — mondja, és hangsúlyán érződik, hogy eddig nem is igen gondolt a közelgő „jubileumra“. A telefoncsöngésre a lakszakállasi [So-kolce) Csehszlovák—Magyar Barátiág Efsz személyzeti osztálya jelentkezett. Bemutatkoztam és elmondtam, mijyen ügyben hívok. — Példás dolgozó? ... Egy pillanat — hangzott a vonal túlsó végéről. A relék kattogásával és más elektromos zörejekkel kitöltött csend alig néhány másodpercig tartott, és ismét megszólalt az előbbi férfihang: — Többet is tudnék ajánlani: például Szabó István gépjavítót, A mezőgazdaság és az élelmezésügy kiváló dolgozója reszortkitüntetés viselőjét.., — Köszönöm, elég. Holnap ellátogatunk Önökhöz, és felkeressük. • • • A falu kanyargós utcáin alkalmi útitársunk, Kürthy Sándor, a szövetkezet gépüzemelési föágazatvezetője mutatja az utat a gépállomás felé. Közben, kihasználva az alkalmat, rövid „véleményezést“ kérek tőle jövendő interjúalanyomról. — Szabó István az egyik legtapasztaltabb és legmegbízhatóbb gépjavítónk — mondja. — Immár negyedszázada dolgozik nálunk, így ezt valóban megalapozottan mondhatom. A munkára, ami az ő keze alól kerül ki, még soha nem volt panasz. Egyben legrégebbi kombájnusunk, minden aratáskor a gép nyergébe ül, több szezonban végzett az első helyen a szövetkezeti aratási versenyben. Emellett csendes, szerény, rokonszenves ember, a nagyképűségnek még a nyoma is hiányzik belőle; de hiszen majd meglátja. Az utolsó szavaknál gépkocsink már a gépállomás hepehupás udvarán araszolt óvatosan. Kürthy Sándor a nagy szerelőcsarnok felé kormányoz bennünket. Odabent kalapácsok döngése, fúrógép sivítása fogad; a zaj öblösen visszhangzik a hatalmas csarnok falai között. Az egyik szerelőgödör felett „lemeztelenített“ ZT 300-as; Szabó István éppen az üzemanyag-befecskendező szivattyú négyes csőkötegének tömítését ellenőrzi. Köszönésemre felegyenesedik, és zavart meglepetés ül ki az arcára a nem éppen itteni munkához öltözött, jókora fényképezőgépet lóbáló Idegen láttán. Nyilván nem jelezték neki a „sajtó“ látogatását; talán így még jobb is. A főgépesítő által említett egyik tulajdonságáról, a szerénységről tulajdonképpen már ebből a pillantásFotó: St. KrajCovlč (A szerző felvétele) — Ezerkllencszázhatvanban jöttem ide, előtte öt évig a Nagymegyeri (Čalovo) Gép- és Traktorállomáson dolgoztam. Úgyhogy erre az évre valóban összejöttek az évfordulók, hiszen az ötvenötöt“ is az idén töltöm be ... Egyébként nem szakállas! vagyok, a közeli Nemesócsán (Zemianska Olča) lakom. Hatvanötben, a nagy dunai árvíz után költöztünk oda Bogyarétről (Bodza-Lúky). ф Ezek szerint naponta utazik... Nem fárasztó egy kicsit? — Ez igazán nem nagy gond, megszoktam már. Meg aztán nem nagy távolságról van szó: alig öt kilométer. Fél hatkor kelek, ezt is megszoktam; Itt hétkor kezdünk. Körülnézek a meglepően tiszta, világos csarnokban: ф Jók itt a munkakörülmények? — Nem panaszkodhatunk. Egy éve jöttünk ide, még nem volt időnk „bepiszkolni“ — mondja mosolyogva. — Kényelmesebb itt dolgozni, bár mi tagadás, a januári zimankóban fáztunk egy kicsit. No de akkor azt hiszem, mindenki,.. ф Akkor beszéljünk inkább a nyárról, annál is inkább, mert hallom, komhájnosként is a legjobbak közé tartozik. — Az első aratásom még Nagymegyeren volt, 1955-ben. Azóta egyetlen szezont sem hagytam ki. Itt, a szövetkezetben a legtöbbször hozzám osztották be a fiatalokat segédkombéjnosként; nálam „praxolt“ a Szendl Kálmán, a Fűzik Tibi, akik Így hamarjában az eszembe jutottak. Jó volt velük dolgozni, meg általában, jól kijövök ma is a fiatalokkal. ф Most már elmondom jövetelem fő okát: mint kitüntetett dolgozót ajánlották önt. Mikor és miért kapta ezt a szép elismerést? Szerényen elmosolyodik: — Látom, mindent „kipuhatolt“ ... Nos, valóban átvehettem 1978-ban A mezőgazdaság és az élelmezésügy kiváló dolgozója kitüntetést, éspedig szintén az aratásban elért eredményeimért. Ekkor több éven keresztül az élen végeztem a kombájnosok versenyében a szövetkezetben,, és a járást versenyben is rendre ott voltam a legjobbak között. Azóta már a fiatalok meg a korszerűbb gépek érik el a legjobb eredményeket, de hát ez a dolgok rendje... Időközben a csarnok lassan elnéptelenedik, közeleg az ebédidő. Autóbusz szállítja az Itt dolgozókat a szövetkezet székházában lévő ebédlőbe, így már csak egy rövid „búcsúkérdésre“ marad Idő: ф És az egészség hogy szolgál, félúton az ötödik és hatodik X között? Mosolyogva szól vissza, Immár a busz lépcsőjéről: I — Csak annyit mondhatok, hogy ilyen egészségben teljen el a következő ötven év! Rábólintani már nincs időm: elnyújtott szissszenéssel becsukódik a busz ajtaja. VASS GYULA v
