Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-05 / 1. szám

A ZOLDSÉGESKERTBEN

Január ugyan még csak a tél közepét jelzi, de kertészkedőink már ez új idényre készülődnek.

Legfőbb ideje, hogy összegezzük a múlt év eredményeit és tapasztalatait, s elhatározzuk, mit, hogyan és mennyi zöldséget kívánunk termelni a kertben az új évben. Tervezgetéskor a zöldségféléknek lehetőség szerint napos helyet Jelöljünk ki, ugyanis a fák vagy a szőlő árnyékában sínylődő növényzettől nem várhatunk komoly sikert. Arról nem is beszélve, hogy a szükségszerű permetezések során a zöldséget takargatni kellene s még úgy sem lehetnénk biztosak benne,, hogy növényeinket sikerült megóvnunk a nem nekik szánt vegyszerektől. Vagyis: az ilyen helyeken termelt zöldség esetében meg kell tartanunk a kötelező élelmezésegészségügyi várakozási időt!

Zöldségtermesztési elképzeléseinket ajánlatos tervben rögzíteni. hogy eleve megalapozzuk a rendelkezésre álló földterület tökéletes kihasználását és a család szükségleteinek maradéktalan kielégítését, s ugyanakkor megközelítő pontossággal azt is felmérhessük, mennyi javat tudunk a közös asztalra juttatni. Tervezéskor feltétlenül az ésszerű vetés-, illetve növényforgó megtartásának követelményéből kell kiindulnunk. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy egyes növényfélék kimondottan sok tápanyagot és istállótrágyázást igényelnek. Ezek közé tartozik pl. a paprika, paradicsom, uborka, tök tojásgyümölcs, valamint a káposztafélék is. Ezek után a következő évben hagymaféléket, gyökérzöldséget vagy levélzöldséget termeszthetünk, az istállótrágyázást követő harmadik évben pedig bab vagy borsó kerülhet ugyanerre a területre.

Előfordul, hogy helyszűkében ilyen vetésforgó megtartására gondolni sem lehet. Ilyen esetekben legalább azt tartsuk szem előtt, hogy nem ajánlatos a zöldségféléket önmagák után termeszteni fegy családba tartozó vagy azonos betegségektől és kártevőktől szenvedő fajok stb.).

Ha a -tervezéssel elkészültünk — a tavaszi hajrát elkerülendő —. azonnal lássunk hozzá a vetőmag, a műtrágya, a növényvédő szerek és egyéb kellékek beszerzéséhez.

Januárban zöldséget csak fűtött üvegházakban vagy fóliasátrakban lehet termelni, de némi friss „vitaminforrást* a lakásban Is hajtathatunk. Az ablak közelében elhelyezett vlrágcserépben petrezselymet, zellert, metélőhagymát vagy csemegehagymát hajtathatunk, lapos tálcán, nedves Itatóspapíron vagy homokban kerti zsázsát nevelhetünk.

Aki melegágy!, üvegházi vagy fóliás palántaneveléshez és Köldséghajtatáshoz készülődik,

C=!

Fű

tennivalók

ne feledkezzen meg a talajfertőtlenítésről. Ezt legjobb még ősszel elvégezni, de akár nfost is sort keríthetünk rá, csak a vegyszerrel kezelt földet legalább hat hétig pihentetni kell. A fertőtlenítést fizikai vagy kémiai módszerrel végezzük. A fizikai eljárás lényege, hogy a talajt legalább fél órán át 80—100 C-fokos gőzzel kezeljük. A vegyszeres talajfertőtlenítéshez Nematin, Di-Trapex, Basamid, Basudin, Vápám vagy Ipám készítmény használható, a használati utasításnak megfelelő módon.

Főleg Dél-Szlovákiában sokan foglalkoznak fűtött fóliasátorban történő zöldséghajtatással. Nekik már most el kell vetniük a palántaneveléshez a magot (saláta, paprika, paradicsom, karalábé, uborka). A december végi vagy január elejei vetésből — egy vagy két tűzdeléssel — nevelhetnek erős, korán termőre forduló, jó hozamot nyújtó palántát. Például a salátauborka esetében a 7— 8 cm átmérőjű tápkockában vagy cserépben nevelt, négyhetes palánták legalkalmasabbak a kiültetésre. Meleghajtatásra a hőnap végéig lehet palántanevelési céllal saláta- és karalábémagot vetni. Karalábét — ritka magvetéssel — tűzdelés nélkül is nevelhetünk. Hónapos retket fíitetlen sátrakban is hajtathatunk, hiszen a hőigénye minimális, tenyészideje pedig rövid. A retket legjobb szemenként vetni, 10—12 cm sor- és 5—6 cm tőtávolságra. A szabadföldbe szánt, rövid tenyészidejű fejes káposzta palántanevelését (vetés) szintén január végén tanácsos megkezdeni.

Egyéb tennivalóink közepette ne feledkezzünk meg a tárolt zöldségről. A pincében vagy a tárolóként szolgáló helyiségekben Igyekezzünk állandósítani az optimális hőmérsékletet (2— 4 C-fok) és páratartalmat (80— 90 százalékot), a tárolt zöldséget néha válogassuk át és távolítsuk el a penészes vagy rothadó darabokat.

Esténként szakítsunk időt a szakirodalom tanulmányozására és vegyünk részt a szervezett szakelőadásokon vagy tapasztalatcseréken. Minden új ismeret komoly segítségünkre lehet a mindennapi munkában.

Magda ValSíková agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa

. .: A SZŐLŐBEN

A szőlősgazda januári munkáját nagyban befolyásolja az Időjárás alakulása. Aki telepítéshez készülődik, enyhébb napokon folytathatja a talajforgatást, a talajlazítást. Nagyon körültekintően kell eljárni, hiszen a szőlőt évtizedekre telepítjük s a vétett hibát később nem vagy nagyon nehezen lehet helyrehozni. Ezt érdemes

mérlegelni, hiszen 10 ár szőlő telepítése — beléértve a támberendezés kiépítését is — mintegy 7—12 ezer koronába kerül.

A talajlazítás javasolt mélysége 50—70 cm, ugyanis a szőlő gyökérzetének nagyobb része ebben a mélységben helyezkedik el s a laza, levegős talaj serkenti a gyökerek fejlődését. A talajmunkák során négyzetméterenként 8—12 kg istállótrágyát vagy komposztot, valamint 0,3—0,5 kg Cereritet (vagy ennek megfelelő menynyiségű szuperfoszfátot és kénsavas káliumot) kell adagolni. Mivel a kálium és a foszfor Igen lassan mozog a talajban (évente 1—2 cm), ezért a műtrágyákat 50—70 cm mélyen kell bedolgoznunk. Ha csak egy sor szőlőt telepítünk, akkor elegendő 120—150 cm-es sávban elvégezni az 50—70 cm mély talajlazítást. Ennek legegyszerűbb módja, hogy a talaj felső rétegét (egy ásónyom) az árok egyik oldalán, a második ásónyomnyi réteget a másik oldalon felhalmozzuk, majd az árokban elterítjük az Istállótrágyát meg a műtrágyát s azt Jó ásónyomnyi mélységre beássuk. Ezt követően előbb az egyik oldalon felhalmozott, felső talajréteget, végül pedig a másik oldalon „tárolt“ földet dobjuk vissza az áTokba.

Fagymentes napokon elvégezhetjük a termő ültetvények istálló- és műtrágyázását, azonnali bedolgozással. Hektáronkénti 15 tonnás szőlőtermés esetén évente kb. f50 kg nitrogént, 75 kg foszfort és 210 kg káliumot ajánlatos bedolgozni a talajba. A foszfort és a káliumot ősszel vagy télen, a nitrogént csak tavasszal adagolhatjuk. A Savanyú talajokat meszezni kell. Mint tudjuk, a szőlő a 6,8—7 pH kémhatású talajban érzi jól magát. Meszezésre általában őrölt mészkövet használnak, de sokkal jobb a dolomitos őrölt mészkő, mert ez magnéziumot Is tartalmaz. A szakszerűség érdekében ajánlatos laboratóriumi talajvizsgálatot végeztetni (agrokémiai vállalatok).

A későbbi munkához már most ajánlatos beszerezni a műtrágyát, a növényvédő szereket és a támberendezéshez szükséges kellékeket. Vásárláskor jó tudni, hogy 100 méter 2 mm-es buzaldrót 2,4 kilogrammot, a 2,5 mm-es 3,8, a 3,1 mm-es pedig 5,8 kilót nyom a mérlegen.

Most futja az időnkből, tehát készíthetünk szőlőkarót is. Alapanyagul legmegfelelőbb az akácfa. A karók és oszlopok élettartamét tartósítással (impregnálással) hosszabbíthatjuk meg. E célból a karók földbe kerülő végét 8—7 napon át a kékgálic 5—6 százalékos vagy a vasgállc 20—30 százalékos oldatában áztatjuk. A kátránynyal kezelt karókat csak egy év múlva használhatjuk, mert a felszabaduló fenolgőz kedvezőtlenül hat a szőlőre. A karókat égetéssel Is tartósíthatjuk.

Az oltványkészftéssel foglalkozók lehetőleg még a nagyobb fagyok beállta előtt szedjék

P 1

0®

0

m

1 tennivalók

meg, és az oltásig hűvös, 5 C- fokosnál nem melegebb, 70—75 százalékos relativ páratartalmú helyiségben (pl. pince) tárolják a szaporítóanyagot. A penészedés megelőzése céljából a vesszőket betárolás előtt ajánlatos 2—5 órán át a Chlnozol 0,5 százalékos oldatában áztat-, ni.

Aajánlatos időt szakítani a kerítés, a védőhálók, a szőlőben és a pincében használatos kellékek javítására, s legalább kéthetenként nem árt ellenőrizni, nem jutottak-e be a kertbe a nyulak meg az őzek.

A BOROSPINCÉBEN

Kéthetenként kóstolással ellenőrizzük boraink minőségét, a természetes apadást töltögetéssel pótoljuk. Ne feledjük, hogy a darabban tartott bor elveszíti Udességét és illatát, s ha ráadásul még az alkoholtartalom is kicsi, az ilyen bor felületén elszaporodhatnak az ecetbaktériumok és a borvirágot okozó gombák.

A bor tárolására legmegfelelőbb a téglából készült pince, ahol 12 C-fok körüli hőmérséklet és 80 százalékos páratartalom uralkodik. Az újbornak nyugalomra és tisztaságra van szüksége. A borospincében ne tároljunk erős illatú (szagú) anyagokat (zöldség, gyümölcs, petróleum stb.), a használatos edényeket munka előtt és után alaposan mossuk ki. Vasból készült vagy horganyzott edényekét ne használjunk, a pincét háromhetenként kénezzük (légköbméterenként 1 gramm kén elégetésével).

Most már ne halogassuk tovább az újborok első fejtését, hiszen januárban a legkeményebb (legsavasabb) boroknál Is el kell végezni ezt a műveletet. Ennek hogyanjáról, valamint az 1984-es évjáratú, Igencsak magas savtartalommal jeleskedő borok minőségének házasítással vagy savtompítással történő javításáról bővebben szakrovatunk jövő heti számában szólunk.

Korpás András agrármérnök

A GYÜMÖLCSÖSBEN

A gyümölcsésznek tél derekán is bőven akad dolga. Mivel a szüreti és az egyéb őszi munkák dandárjában többnyire megfeledkezünk róla, legalább Ilyenkor mossuk, öblítsük és csöpögtessük ki alaposan a permetezőt. A fém részeket konzerválással (olaj, zsír) óvhatjuk meg a rozsdásodástól. A

kerti szerszámokat — alapos tisztogatás, élezés stb. után — szintén konzerválni kell. A vegyszereket fagymentes helyiségben kell tárolni, különben szétfagyhatnak veszíthetnek a hatásfokukból.

Időnként nem árt ellenőrizni a tárolt gyümölcs egészségi állapotát. A romlásnak indult gyümölcsöt külön kell válogatni, mert terjesztik a raktári betegségeket. Az almafajták közül előbb a Jonatánt és a többi, hasonlóképpen rövid ideig tárolhatökat fogyasszuk. A Golden Delicious-t még most Is érdemes fóliával takarni vagy zacskózni, mert elodázhatjuk a fonnyadást.

Ä kertben ellenőrizzük a kerítés állapotát, vizsgáljuk át a fatörzsek védőkötését. Igaz, a nyugat-szlovákiai kerületben ősszel nem észleltünk pocokinváziót, de azért nem árt .ellenőrizni, nincsenek-e a hóban pocokjáratok, nem hámozgatják-e a kártevők a fák törzsét vagy gyökereit. Ha járatokat észlelünk, a fák törzse, köré szórjunk mérgezett búzát (ez esetben a baromfit zárjuk ki a kertből!).

Az oltáshoz készülődök ilyenkor szedhetik meg az ollűveszszőt (alma, körte, szilva, meggy, cseresznye, kajszi stb.). A 40— 50 cm hosszú vesszőket kötegelve, címkézve, 10—15 cm-es nedves homokrétegbe állítva tároljuk, legalább kéthetenként ellenőrizzük, a homokot rendszeresen nedvesítjük. A veszszők végét ne vágjuk vissza, mert akkor nagyobb a vfzelpárolgás.

Növényvédelmi gondjainkat enyhíti, ha a téli időszakban kellő figyelmet szentelünk a mechanikai faápolásnak. Tapasztalatból tudom, hogy ha januárban és februárban nem végzem el a metszést és az ápolást, tavasszal „kicsúszok“ az Időből. Kora tavasszal rendszerint nagy a sár, kényelmetlen Is a munka, meg a talajt Is kár lenne letaposni. Később jönnek a szelek, permetezésre alig van mód, azután pedig már veteményeznl kell. Az enyhébb januári napokon bátran hozzáláthatunk a faápoláshoz, az sem baj, ha fagyos a talaj vagy történetesen pár centiméteres hóréteg borítja a kertet. Előbb kaparóval, drótkefével megtisztogatjuk a fák törzsét, leszedjük a levélcsomókat, a kártevők könnyen felfedezhető tojáscsomőit meg a gyümölcsmúmiákat Mindezt a fa alá terített fólián halmozzuk fel s végül elégetjük. A vastagabb ágak vagy ágrészek kéregkaparásától sem kell félni.

Ha ezzel készen vagyunk,elvégezhetjük az idősebb fák (kajszi, őszibarack) törzsének meszelését. Ennek lényege, hogy a fa törzse a korai erős napsütés hatására nem melegszik fel annyira s a fa később ébred téli álmábó). Ha a mésztejbe valamilyen vegyszert is teszünk (Arborol, Nitrosan, kékkő), sokkal hatásosabbá válik fáradozásunk. A felhasznált szerek javasolt koncentrációját legfeljebb 20 százalékkal léphetjük túl.

Aki tavaszi telepftést tervez, facsemetéinek már most kiáshatja, előkészítheti a gödröket.

A kertészkedők — főleg a kerttelepi kiskerttel rendelkezők — gyakran mondogatják, kevés a hely a gyümölcstermesztéshez. Tény, hogy aki zöldségfélékből önellátásra törekszik, de a virágot Is kedveli, bizony nem telepíthet sok fát. Ezért újabban sokan egy fán Igyekeznek több fajta gyümölcsöt termelni. Például a körtefa első ágcsoportjának két oldalágára őszi, a másik kettőre téli fajtát oltanak. Hasonló módszerrel az almánál, a szilvánál és a kajszinál is kísérletezhetünk. Ehhez, valamint a nekünk nem tetsző gyümölcsöt termő, idősebb (5—10 éves) fák tavaszi átoltására is most kell felkészülni (oltóvessző).

Belucz János agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa

Л VIRÁGOK KÖRÜL

Kiadós havazás után a fenyőkről és az örökzöldekről rázogassuk le a havat, hó- és fagymentes időben a gyepre és a dísznövények közé komposztföldet teríthetünk. Száraz fagyok esetén ellenőrizzük a rózsák és az évelők takarását a szükség szerint vastagítsuk meg a takaróréteget.

Enyhébb napokon elvégezhetjük a díszcserjék ápolását. Előbb távolítsuk el a száraz vagy fertőzött részeket, szedjük le és égessük el a kártevőknek búvóhelyül szolgáló leveleket, majd végezzük el a metszést. Ne feledjük, hogy azokat a cserjéket, amelyeken már kialakultak a vlrágrügyek (jázmin, aranyeső, galagonya, Japánbirs), ilyenkor nem szabod metszeni.

Ha szép Idő van, a hónap végén takarjuk ki a hóvirágot meg a sáfrányt.

Tervezgetéskor nagy körültekintéssel válasszuk ki a telepítésre kiszemelt növényeket. Lapozzuk fel a szakirodalmat, gondoljuk át, melyik dísznövények illenek egymáshoz s melyikeknek felelnek meg leginkább a helyi adottságok.

Készítsük elő a vetéshez (tisztitás) az egynyáriak és az évelő virágok magját. Aki magról szaporítja a begóniát, már

januárban vesse el a magot, így májusra bimbós palántája lehet.

Az eddig pincében tartott amarilliszt fokozatosan melegebb környezethez szoktatjuk és mérsékelten öntözzük. Szobanövényeinket igényelnek megfelelően ápoljuk. A kimondottan hidegtűrőket ritkábban locsoljuk. Az öntözővíz mindig a teleltető helyiségével azonos hőmérsékletű legyen. Az aszparágusz, a klívia, a zöldike, a rozmaring, a buzogányvirág, a muskátli, a kukoricelevél és a kaktuszok világos, 10 C-fok hőmérsékletű helyiségben, mérsékelt öntözéssel teleltethetők. A most virágzé növények (azálea, kamélia, ciklámen) világos, nem túl meleg helyet, de kiadósabb öntözést igényelnek. Például a kamélia nagyobb melegben „elrúgja“ a vlrágkezdeményeket, és a helyváltoztatást sem kedveli. A 18—20 C- fokos melegben telelő flkusz, bromélia, filodendron, egyes pálma- és begőniafélék gyakori locsolást és sok oxigént igé-; nyelnek. Óvatosan szellőztessünk, mert a huzat lombhullást okozhat.

A vízkultúrás (hidropőnia f növényeket alacsony hőmérsék-* létén való teleltetés esetén nagyon óvatosan kell tápoldatozni. A már elvirágzott karácso-nyi kaktuszt ritkábban öntöz-zük és legalább 2 hőnapig tartsuk 10 C-fok körüli hőmérsékleten.

A túl száraz lakásokban párologtatók üzemeltetésével igyekezzünk kedvező szinten tartani a levegő páratartalmát. Ä növénytartó tálcákban állandóan nedvesen tartott kavicsréteg szintén emeli a páratar-< talmat. Ne feledjük, hogy némely dísznövényeink télen különösen érzékenyek a hőmérséklet Ingadozására.

A már begyökerezett, hajtatott vlrághagymákat vigyük meleg, világos szobába (jácint és tulipán 16—18, nárcisz 12—16, sáfrány 8—10 C-fok). Persze á hagymákat előzőleg sötét helyen kell hajtatni, különben a virág ülve marad, csak a levelek nőnek meg. Sötétítésre papírkúpot vagy vlrágcserepet használhatunk, amit csak at* kor távolítjuk el, ha a virágszár már kb. 10 cm-es. Azt is jó tudni, hogy a virágzás tovább tart, ha viruló növényeinket kicsit bűvösebb, de világos szobában tartjuk.

A téli hónapokban szép dísze lehet lakásunknak az örök* zölddel szárított virágból (szalmarózsa, napsugárka, vasvirág, kecskerágó, lamplonvlrág, bo* gáncs) kötött, téli csokor vagy a korán nyíló díszcserlékről vágott, vázában kivlrágoztatott két-három vessző.

Puha Margit agrármérnök