Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-09 / 6. szám
A 1985. február 9. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Sohasem Ä Szovjet Üjságlrők Szövetségének tagja, Ivan Vaskeba nemrég Lengyelországban járt. Lengyel barátaival együtt elment Auschwitzba is, ahol megtekintenék az egykori fasiszta koncentrációs tábor helyén létesült Mártír-múzeumot. Ütitársaim: Álla Harczuk, aki fiatal lányként élte át a fasiszta Németország első, München környékén létrehozott koncentrációs táborának minden borzalmát, valamint Miroslaw Dziurawiec mérnökbarátom, akit évek óta ismerek. — A háború éveiben — magyarázza útközben Álla —, Auschwitz volt az egyik legborzalmasabb koncentrációs tábor. A Vöyös Hadsereg által megmentett 2819 fogoly tanúvallomása, a megmaradt német dokumentumok tanulmányozása, a menekülő fasiszták által felrobbantott krematóriumok és gázkamrák maradványai, valamint "az ottani foglyok fennmaradt személyi okmányai alapján rekonstruálták, hogy agyonlövetéssel, éheztetéssel, mérgezéssel és a lehető legszörnyűbb kínzásokkal a fasiszta hóhérok több mint négymillió szovjet, lengyel, francia, belga, holland, csehszlovák, jugoszláv, román és magyar állampolgárt gyilkoltak itt meg a legkegyetlenebb módon. Német professzorok gyilkos társaikkal együtt úgynevezett „orvosi“ kísérleteket végeztek élő embereken, férfiakon, nőkön és gyermekeken. Auschwitz. A koncentrációs tábor bejárata ... Az üres őrtornyokból immár nem meredeznek fenyegetően a géppuskacsövek. Rég elhalt az őrök kiáltozása, az őrjáratok csizmáinak dübörgése. És a volt koncentrációs tábor területén, amely úgy került be az emberiség történelmébe, mint az élet minden egyes másodpercéért vívott küzdelem csatamezeje, Immár nem tántorognak a csíkos rabruhába bújtatott emberi árnyak ezrei. Alinak még azonban, a későbbi nemzedékek tanulságára, a több soros szögesdrőt kerítések, a számtalan Halt! feliratú táblával. Valaha magasfeszültségű áram keringett a szögesdrótokban, elkerülhetetlen halállal fenyegetve mindazokat, akik meg akarták érinteni. Egy hatalmas fémsorompó alatt lépünk be a tábor területére. Mindjárt a bejáratnál üres fabarakk. Itt volt egykoron a táborvezetőség irodája, az úgynevezett munkaügyi részleg és a tábori cenzúra, ahol éjjel-nappal folyt az újabb és újabb fogolyszállítmányok regisztrálása. Egy virágágyás. A virágokat a foglyok gondozták, ám a fasiszta hóhérok elgondolása szerint a hitleristák természetszeretetét volt hivatott demonstrálni. Csakúgy, mint az a nyírfa. amit a tábor bejáratánál megkíméltek a kivágástól. Ennél a nyírfánál hallotta a foglyok többsége életében utoljára a-nevét. Ézt követően nevük helyett egy számot kaptak, melyet a bal karjukra tetováltak. E nyírfa mellett álltak az emberek utoljára a saját ruhájukban. Itt nyomták a kezükbe a csíkos tábori rabruhát. És innen irányították őket a számos halálbarakk egyikébe. Elrettentés céljából gyakran rendeztek nyilvános kivégzéseket a hitlerista hóhérok. A 24-es számú barakk falánál, arccal a falnak fordulva, csíkos rabruhájú emberek álltak. Az újonnan érkezetteknek a tudomására hozták, hogy ezek az emberek halálraítéltek. A reggeli ellenőrzéskor hozták meg az ítéletet. Auschwitzban különböző nemzetiségű, osztályhelyzetű és világnézetű emberek milliói, hadifoglyok, nők és gyermekek estek a fasizmus áldozatául; Európának csaknem minden részéről hurcolták ide az ártatlanok tömegeit. A hitleristák tervszerűen felejtünk ürítették ki a sűrűbben lakott körzeteket az akkori elfoglalt területeken. Az embereknek azt mondták, hogy más vidékre telepítik át őket, ám valójában egyenesen Auschwitzba szállították valamennyiüket. Több ezer kilométeres utat tettek meg lezárt tehervagonokban, élelem és a legelementárisabb egészségügyi szükségletek biztosítása nélkül. A vagonok ajtaját csak Briezinkában nyitották fel, azon a szárnyvasúton, amely a 2-es és a 3-as számú krematóriumok előtt végződött. Csomagjaikat letéve végig kellett haladniuk a tábori orvosok előtt, akik eldöntötték, hogy kik képesek közülük nehéz fizikai munkára. Akik megfeleltek, azokat a táborba hajtották. — Valóságos halál.^ár volt ez — mondja idegenvezetőnk, Kazimek Smolen. — A lágerparancsnokság felügyelete alá mintegy 40 négyzetkilométernyi terület tartozott: a központi tábor — Auschwitz I., tőle néhány kilométerre pedig — az Auschwitz II. — Birkenau, valamint az Auschwitz III., amely alá további csaknem 40 koncentrációs tábor tartozott, szétszórtan egész Lengyelország területén. Amikor a szovjet hadsereg már Auschwitzhoz közeledett, a hitleristák kapkodva ürítették ki a raktárak összerabolt készletét, amit pedig már nem tudtak elszállítani, azt a tábor felszabadítása előtt néhány nappal felégették. Hat raktár azonban valamiképpen mégis megmaradt. 400 ezer férfiöltönyt, 840 ezer női ruhát, 50 ezer pár cipőt, több mint 13 ezer szőnyeget stb. találtak bennük. Mindezek a tárgyak most némán, ám annál vádlóbban tanúsítják a fasizmus rémtetteit. Távolról sem mindéit tárgy árulja el egykori tulajdonosának nevét, a megmaradt bőröndökön azonban, melyek most ott tornyosulnak a múzeumban, többnyire még olvashatók a nevek — néha egész családok, apák, anyák, gyermekeik neve. '■ — Hogyan történhetett meg mindez? — vetődik fel bennünk önkéntelenül is a kérdés. A nürnbergi per jegyzőkönyvében olvasható Rudolf Hessnek, az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokának vallomása, akit — eleget téve a nép akaratának — ugyanennek a tábornak az udvarán végeztek ki. „Az SS tagjaként meggyőződéssel hittem — vallotta —, hogy Hitlernek és a párt vezetőinek az utasításai teljes mértékben szükségesek és helytállóak. Igyekezettel teljesítettem minden megbízatást, holott a koncentrációs táborban töltött szolgálatom során láttam, hogy ott valami embertelen dolog történik.“ Az ártatlanul meggyilkolt milliók haláláért a fasizmus, annak ideológusai, és az olyan gátlástalan végrehajtói a felelősek, mint Hess. Múltak az évek... Az egész haladó emberiség készül a fasizmus felett aratott győzelem 40; évfordulójának megünneplésére. Európa számos országában helyezik a kegyelet virágait a népek szabadságáért életüket áldozó szovjet katonák hősi emlékművei elé. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy éppen napjainkban, valahol a Német Szövetségi Köztársaságban, revansiszta „bajtársi szövetségek“ tartják öszszejöveteleiket, melyeken gyakran harsognak revizionista szólamok, hitlerista dalok. Éppen ez teszi szükségessé a békeszerető erők világméretű összefogását. Távozáskor kezünkbe vettük a múzeum vendégkönyvét. Álla Harczuk megkért, hogy írjak be pár sort oroszul, 6 maga pedig lengyelül jegyezte be a csehszlovák antifasiszta újságíró, Július Fučik szavait: „Emberek, legyetek éberek!“ A „békevívő“ torpédőrombolő Nicaragua partjainál V. Fomicsev rajza A Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodott abban, hogy március 12-én Genfben kezdődnek a kozmikus és nukleáris fegyverekről szóló tárgyalások. A tárgyalásokon a Szovjetunió küldöttségét Viktor Karpov nagykövet vezeti, aki egyúttal a Szovjetuniót képviseli az egyik témakörről folyó tárgyalásokon, míg a másik két témakörben Jurij Kvicinszkij és Alekszej Obuhov nagykövetek képviselik a Szovjetuniót. Az Egyesült Államok delegációjának élén Marx Kapelman nagykövet áll, aki egyidejűleg az amerikai felet képviseli az egyik témakörről szóló tárgyalásokon, míg a másik két csoportban az amerikai felet John Tower és Maynar Glitman nagykövetek képviselik. Vlagyimir - Lomejko, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője a közelmúltban Moszkvában sajtóértekezletet tartott a tárgyalások helyszínéről és időpontjáról létrejött megállapodás kapcsán. Szovjet és külföldi újságírók kérdéseire válaszolva Lomejko hangsúlyozta, hogy a genfi megbeszélések sikere attól tfügg, a két fél milyen . Márciusban mértékben tartja magát a tárgyalások céljáról és napirendjéről létrejött megállapodáshoz. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió az Andrej Gromiko és George Shultz találkozóján a tárgyalások témájáról és céljairól született megállapodásból indul ki. Mint ismeretes, a két külügyminiszter megállapodott abban, hogy a tárgyalások témaköre felöleli a kozmikus és nukleáris fegyverekkel — a stratégiai és közepes hatótávolságú eszközöket egyaránt beleértve — összefüggő átfogó kérdéseket, miközben mindezeket a problémákat egymással kölcsönös összefüggésben vitatják és oldják meg. A tárgyalások célja egy olyan megállapodás kidolgozása, arnely az űrfegyverkezés elhárítását és a Földön folyó lázas fegyverkezési hajsza korlátozását, a nukleáris fegyvereknek a csökkentését eredményezné. Vlagyimir Lomejko emlékeztetett az SZKP KB Politikai Bizottságának a Gromiko—Shultz találkozó után közújra Genfben zétett állásfoglalásra, amely hangsúlyozza, hogy reális előrehaladás elérése a lázas fegyverkezés leállításához vezető úton csakis a genfi megállapodás szigorú megtartásával lehetséges. Rámutatott arra, hogy a szovjet fél azt reméli: a megbeszélések tárgyszerűek lesznek, mindkét részről józan hozzáállást tanúsítanak és senki sem fog előnyök elérésére törekedni az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveinek á megsértésével. Árra a kérdésre, hogy mi történik, ha az amerikai fél folytatja a Pershing-2 és a szárnyas rakéták európai telepítését, Lomejko Andrej Gromiko szavait idézve hangsúlyozta, hogy az amerikai közepes hatótávolságú eszközök telepítése megkérdőjelezné a genfi tárgyalásokat. „Az amerikai felet erre nagyon szeriézusan figyelmeztettük. Bízunk abban, hogy ezt a figyelmeztetést az Egyesült Államok józanul mérlegeli“, mondotta Lomejko. BARÄTI ORSZÁGOK ÉLETÉBŐL j A múlt évi tervteljesítésről A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala közzétette a szovjet népgazdaság tavalyi tervteljesítéséről szóié jelentését. A dokumentumból kitűnik, hogy a Szovjetunió gazdasági ereje 1984-ben i s számottevően gyarapodott. A nemzeti jövedelem 1984-ben 2,6 százalékkal volt több, mint az előző évben. A népgazdasági terv 3,1 százalékos növekedést irányzott elő. A teljes ipari termelés 1984-ben 4,2 százalékkal Volt nagyobb, mint 1983- ban. A mezőgazdaság, amely 1983-ban öt százalékkal növelte termelését, 1984-ben azonos, 135 milliárd rubeles termelési értéket ért el. Ez hétmilliárd rubellel volt több, mint az előző három év átlagos évi termelési értéke. A mezőgazdaságban az előző évinél nagyobb mennyiséget sikerült betakarítani cukorrépából és burgonyából (egyaránt 85,3 millió tonnát), zöldségfélékből (30,7 'millió tonnát). A gyapottermelés 8,6 millió tonna volt, 0,6 millió tonnával kevesebb, mint 1983-ban. Az állami gabonakészletek teljes mértékben fedezik a lakosság igényét kenyérből és sütőipari termékekből. Az állattenyésztésben a hústermelés 16,7 millió tonnára nőtt, növekedett a tejtermelés és a tojástermelés is. Az állam által felvásárolt hús mennyisége négy százalékkal volt nagyobb, mint 1983-ban. Ojabb intézkedéseket tettek a mezőgazdasági termelés anyagi és műszaki bázisának megerősítéséért. A munkások és az alkalmazottak havi átlagos fizetése 1984-ben 185, a kolhoztagok átlagos havi keresete pedig 145 rubel volt. A Szovjetunió lakossága 1985. január 1-én 276,3 millió volt, 2,5 millióval több, mint egy évvel korábban. XXX A Magyar Népköztársaság Központi Statisztikai Hivatala a közelmúltban közzétette a magyar gazdaság és társadalom 1984. évi fejlődéséről szóló jelentését. A népgazdaság fejlődése lényegében megfelelt az évi terv céljainak. A nemzeti jövedelem összege folyó áron több mint 800 milliárd forint volt, volumene — előzetes, részben becsült adatok alapján — 2,2—3 százalékkal haladta meg az 1983. évit. A mezőgazdasági termékek előállítása 2,5—3 százalékkal, a tervezettet megközelítő mértékben növekedett. A növénytermelés több mint 4 százalékkal nőtt, az állattenyésztés növeke^ dése meghaladta az 1 százalékot. .1984-ben minden eddiginél több gabonát takarítottak be. Az előző évivel csaknem azonos nagyságú területen 15,7 millió tonna gabona termett, ami 2 millió tonnával volt több az 1983. évi mennyiségnél és a két évvel azelőttit is meghaladta. A búzatermés 7,3. millió tonna volt, 1,4 millió tonnával több az előző évinéL Kukoricából 6,7 millió tonnát takarítottak be, 230 ezer tonnával többet, mint 1983-ban. A búza hektáronkénti hozama 5,4, a kukoricáé pedig 5,9 tonna volt. A szarvasmarha-állomány gyakorlatilag nem' változott, a tehénállomány csökkenése folytatódott. A sertésállomány 1984 végén 9,2 ^millió volt, 6 százalékkal kevesebb, ’mint egy évvel korábban. A vágóállat-termelés elérte a 2,4 millió tonnát, az előző évhez képest 2 százalékkal nőtt. A’ fontosabb állati termékek közül tejből valamivel több, tojásból 5 százalékkal kevesebb volt a termelés, mint az előző évben. A mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozók közös gazdaságból származó átlagkeresete 3,8 százalékkal növekedett, összege havi 4840 forint volt. 1985. január 1-én az ország népessége 10 millió 658 ezer fő volt, 21 ezerrel kevesebb, mint 1 évvel korábban. 1984 folyamán 125 ezer gyermek született,. 2 ezerrel kevesebb, mint 1983-ban. Jaltában negyven évvel ezelőtt Négy évtizeddel ezelőtt sorsdöntő tárgyalások színhelye volt a jaltai lovagija kastély. A Hitler-ellenes antifasiszta koalíció három vezető nagyhatalma képviselői — Sztálin, Roosevelt és Churchill — megbeszéléseinek napirendjén szerepeltek a német birodalom elleni utolsó roham tervei is. Am mindennél fontosabb volt akkor a kissé távolabbi jövő kérdése, azaz, hogyan éljenek és működjenek együtt a béke beköszöntése után azok a politikai és társadalmi rendszerükkel egymástól nagyon is különböző országok, melyek együtt harcoltak a háborúban. A tanácskozás további fontos feladata volt a majdani teljesen felszabadult Európa államhatárainak felvázolása, a kontinensünk, sőt, az egész világ országainak kölcsönös viszonyát meghatározó alapelvek megjelölése, a világ békéje és biztonsága biztosítékainak megtalálása. Jalta jelentősége ma már négy évtized távlataiból mérhető le. Mérlege azt mutatja, hogy a krími konferencián reálisan ítélték meg földrészünk és az egész világ erőviszonyait, illetve a belőlük következő körülmények várható alakulását, ugyanis annak feltételezéséből indultak ki, hogy lehetséges a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. A történelmi tapasztalatok igazolják, hogy amikor az antifasiszta koalíció nyugati szövetségesei eltértek a Jaltában általuk is szentesített alapelvtől, veszélybe került a béke és biztonsága ügye. Viszont a Szovjetunió által mindvégig következetesen képviselt és minduntalan ajánlott jaltai elvek felé fordulás, a nemzetközi erőviszonyok realitásainak tekintetbe vételére épülő politika, amellyel elsősorban a Szovjetunió mutat példát, a nemzetközi enyhülés, a megértés szellemének térhódítását, az egyenlőség és kölcsönösség alapján az együttműködést szolgálja. A történelem igazolta Jalta szellemét. Miért hangoztatjuk ezt manapság? Azért, mert vannak akik Nyugaton megfeledkeztek az emberiség elvetemült ellensége, a fasizmus ellen vívott harc gyökereiről, mindazokról a tényezőkről, amelyek őszszefogásra és a harcban egymás kölcsönös segítésére késztették a küzdő népeket. Jalta azt jelentette, hogy a hadban álló népek különbözőségüktől függetlenül felismerték kölcsönös érdekeik szükségességét, s ez vezette őket a nagy antifasiszta koalíció soraiba és irányította őket a háború utáni viszonyok rendezésében. S végül Jalta a fontos emlékeztető is a „gyenge emlékezetűeknek“, akik mostanában, amikor a népek Európaszerte a világháborúban kivívott nagy győzelem 40. évfordulójára emlékeznek, a történelmi valósággal szöges ellentétben szeretnék átrajzolni Európa térképét. Nem egyének tévelygéséről vagy pillanatnyi rövidzárlatról van szó. A múlt évben Is nemegyszer tanúi voltunk annak, hogy az NSZK-ban, ahová a levert fasizmus maradványainak nagy része a háború után áttelepült, a múlt erői szemtől szemben az új valósággal emelgetik fejüket, szeretnének változtatni a megváltoztathatatlanon, olyan megoldásokra gondolnak. melyek hazárdjátékot jelentenek az emberiség jövőjével. Tavaly nem egy alkalommal Jalta története is szóba került. A nyugati világ, elsősorban az Egyesült Államokban tevékenykedő fizetett propagandistái nem átallanak tőrténelemhamisításboz sem folyamodni, például azzal vádolják a néhai Roosevelt elnököt, hogy kiárusította az európai népeket, továbbá a jaltai tanácskozás eredményeit úgy állítják be, mint a szovjet fél egyoldalú előnyökhöz jutását, s megfeledkeznek a történelmi valóságról. Mint ismeretes, Sztálin azt mondta, hogy a Vörös Hadsereg téli támadása, amelyért Churchill a tanácskozáson köszönetét fejezte ki, fegyvertársi kötelesség teljesítése volt, mivel a teheráni konferencia döntései nem kötelezték a szovjet kormányt a téli támadás megindítására. E körülményekről így tanúskodik a jegyzőkönyv. Churchill azt mondja: Szeretném megragadni az alkalmat, hogy kifejezésre juttassam, milyen elaragadtatással töltött el az az erő, amelyet a Vörös Hadsereg tanúsított támadása során. Sztálin megértette, hogy sem Churchill, sem Roosevelt nem akarta kereken megkérni a támadás megindítására, s nagyra becsülte a szövetségeseknek ezt a tapintatát, ugyanakkor látta, hogy a szovjet főparancsnokság még a kitűzött időpont előtt megindította a támadást, s a szovjet kormány ezt kötelességének, szövetséges! kötelességének tartotta, bár formailag nem vállalt erre vonatkozólag semmiféle kötelezettséget. Az antifasiszta koalíció polgári kormányai egykori szövetségesük, á Szovjetunió ellen fordultak rövid idővel, a győzelem kivívása után. Mindent megtettek, hogy feltartóztassák a szocializmust és a nemzeti felszabadító mozgalmakat. Csak a tények későbbi felismerése, e kísérlet reménytelenségének elismerése, a nemzetközi erőviszonyoknak a Szovjetunió és a szocializmus erői javára történt további eltolódása késztették az imperializmus fő erűit a békés egymás mellett élés elvének elfogadására. Vagyis az új feltételeknek megfelelően a jaltai szellemhez való visszafordnlásra. Az imperializmus propagandistái manapság olykor engedékenységgel vádolják azokat a vezetőket, akik ott ültek a jaltai tárgyalóasztalnál. Szeretik magukat illúziókban ringatni, ám ettől nem lesz egyenesebb az út a nemzetközi biztonság erősítéséhez, ami Jalta fő célja volt. Reagan elnöknek Is rá kellett döbbennie, hogy imperialista felfnvalkodottsággal, erőszakos követeléssel nem lehet tárgyalni a Szovjetunióval. Az elvakult antikommunizmug helyébe a békés egymás mellett élés örökké élő szellemének kell lépnie, a ma még ellenséges Nyugaton is. Ezért küzdenek korunk egyre szaporodó békemozgalmainak lelkes résztvevői. LÖRINCZ LÄSZLÖ
